Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-10 / 239. szám

Hét végi túra Természetjáróknak A Börzsöny természetjáró­kör e hét végén ismét kirán­dulást szervez. Október 11-én, vasárnap reggel 8 órakor ta­lálkoznak a váci vasútállomás pénztárcsarnokában. A túra útvonala Királyrét, Csóvá­nyos, Nagy-Hideg-hegy, Inóc, körülbelül 16 kilométernyi táv. A túra megfogalmazott cél­ja a Börzsöny tájképi értékei­nek bemutatása. Az útikölt­ség 44 forint. Szabály? A hölgy, aki bejött a szer­kesztőségbe, hogy rövid kis történetét elmesélje, már két-három mondat után sírva fakadt: — Egyre többen vagyunk öregek, miért bánnak ve­lünk egyesek embertele­nül? — kérdezte. Íme, a történet. A hölgy botra támaszkodó, kilenc- venkét éves édesanyját kí­sérte. Szombaton, déli egy óra után néhány perccel szálltak fel a Március 15. téren a 3-as számú járatra, A Csikós József utcánál akartak leszállni, s ő arra kérte a gépkocsivezetőt, hogy nehezen mozgó édes­anyjára való tekintettel, en­gedje meg, hogy az első aj­tónál szálljanak le. A ve­zető elutasította kérésüket, így a középső ajtóhoz volt kénytelen támogatni édes­anyját. Nem nagy dolog, mond­hatná bárki, és igaza is len­ne. A hölgynek, aki emiatt kereste fel szerkesztőségün­ket, bizony az. Nem apró kellemetlenség, nem köny- nyen feledhető affér —, hi­szen napok múltával is sír­va panaszolta az emberte­lenséget ... Nem is vitatva, hogy a gépkocsivezető eset­leg a szabályoknak megfe­lelően járt el. Szavaiból nem is harag, hanem csak szomorúság áradt... — os Még hatékonyabban Brigádélet a DCM-ben A Cement- és Mészművek Váci Gyárának harmincöt szo­cialista brigádja közül az el­ső félévi munkája alapján harmadik helyre került a gyár egyetlen nem fizikai közössé­ge, a Hatékonyság brigád. Az 1976-ban alakult 8 fős brigád tagjai munkaszervezők, elő­adók és bérelszámolók. — Hogyan sikerült ezt a rangos helyet megszerezniük? — kérdeztem Bata Miklósnét, a brigád vezetőjét. — Az év elején tudtuk már, hogy milyen szempontok alap­ján történik az értékelés, s ennek megfelelően igyekez­tünk a gyári munkaverseny- bi&ottság elvárásainak megfe­lelni. A félév során kevés olyan kulturális rendezvény, előadás, vetélkedő volt, ame­lyen ne vettünk volna részt. A „Hazám, hazám, te minde­nem” címmel indított törté­nelmi vetélkedőn a döntőbe jutott tíz szocialista brigád kö­zül második helyet sikerült el­érnünk. — Senki sem sajnálta erre a szabadidejét? — Hatékonyan gazdálko­dunk munkaidővel és szabad­idővel egyaránt. Az kétségte­len tény, hogy a brigádélet többletenergiát igényel a kö­zösség minden tagjától, de ah­hoz, hogy a kitűzött céljain­kat elérjük, azért tennünk kell. Rendszeresen és szívesen megyünk a Burgundia utcai szociális otthonba, ahol egy idős asszonyt patronálunk oly módon, hogy meglátogatjuk és ügyes-bajos dolgait elintézzük. — Milyen kitüntetései, elis­merései vannak a brigádnak? — A megalakulásunkat kö­vető öt esztendőben a szocia­lista címet értük el. Az 1980. évi gazdasági és társadalmi munkáért bronz fokozat ki­tüntetést kaptunk. Ezt köve­tően öt alkalommal ezüst bri­gádérem elismerésben része­sültünk. A tavalyi munkánk után az 1987. május elsejei ünnepségen első ízben vehet­tük át az arany brigádérmet és a vele járó pénzjutalmat. — A jövőt tekintve milyen terveik vannak? — Vannak még erőtartaléka­ink, s ezzel szeretnénk elérni a Vállalat Kiváló Brigádja ki­tüntető címet. Ehhez azonban két olyan szocialista brigádot kell megelőznünk a gyári rangsorban, mint a kemence­üzemi Lötvy Sándor és a gé­pészeti üzemben dolgozó Mun­kára kész brigád. Tóth Gézáné Fogadóórák Dr. Bóth János tanácselnök 12-én (hétfőn) 14 órától foga­dóórát tart a Híradástechni­kai Anyagok Gyárában, dr. Molnár Lajos vb-tag a kór­házban, Horváth László vb- tag a bélésárugyárban, dr. Csemnitzky Julianna vb-tag a nyomdában várja válasz­tóit, ugyancsak 14 órakor. Alkalmasak a diákéletre Szecskabál a gimnáziumban Akiket a honvédségnél „ko­paszoknak” neveznek, azok a középiskolában a „szecska” nevet kapják. A szecskák gyorsan beillesz­kednek az új környezetükbe, Sporthírek Sikerek a kerületi döntőn A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Nógrád megyei SZMT „Mozdulj” sportvetél­kedőjének országos területi döntőjét Salgótarjánban ren­dezik meg. Hét megye ver­senyzői .közül a nőknél az el­ső, a férfiaknál a második he­lyezést a Pest megyei színek­ben induló váci Forte, illetve a Vác városi szakszervezeti bizottság csapata érte el. A női csapat tagjai voltak: Bé­lák Brigitta, Hegedűs Erika, Oroszki József né, Forberger Imréné, Maháné Czenzik Ibo­lya, Lőrincz Erzsébet, Cziba Krisztina, Bicsók Éva, Maha Andrea, Polák Józsefné, Bagi Éva. A kétségtelenül örömteli hír nyomába eredve, érdeklődtünk a részletekről. Bacsa Tamás, a városi szakszervezeti bizott­ság titkára így értékelte a dön­tőt: — Budapest, Borsod, Heves, Hajdú, Szabolcs, Nógrád me­gye legjobbjait megelőzve szü­lettek meg a valóban szép eredmények. A Pest megyét képviselő Váci Forte lányai 14 pontos előnnyel, fölényesen nyerték el a győztesnek kijá­ró kupát és a vásárlási utalvá­nyokat, míg a Tungsram Rt. PEFEH A Pest Megyei Fémipari Vállalat II. sz. gyáregysége (Sződliget), azonnal felvesz raktárvezetőt, üzemi középvezetőket, férfiakat és nőket betanított munkásnak. Jelentkezés a gyáregység Igazgatójánál, illetve a munkaügyi előadónál. váci gyárára épülő fiúcsapat csak egy ponttal szorult le a kiélezett versenyben a dobogó első fokáról, sajnálatos bírói tévedések miatt. A városi bizottság tömeg­sportnapját az elmúlt évben és az idén is a Váci Forte tö­megsportcsapata nyerte, és döntő szerepük volt abban, hogy a Pest megyei tömeg­sportnap összetett első helye­zését Vác városa nyerte. Most az ő nevükhöz fűződik az or­szágos területi döntőn elért nagy siker. A siker nyitjáról kérdeztük Sulyánszky Dezsőnét és Vári Lajost, a Forte gyár tömeg­sportmozgalmának irányítóit: — A Forte gyárban régi ha­gyományai vannak a tömeg­sportmozgalomnak. Évente rendszeresen 200—300 fő spor­tol, tenisz, kézilabda, kispá­lyás férfi, női labdarúgás sportágakban. Örömmel és szí­vesen kapcsolódtunk be a vá­rosi szakszervezeti bizottság újszerű sportrendezvényeibe, és büszkék vagyunk, hogy mind gyárunkat, városunkat, mind megyénket egyre ered­ményesebben tudtuk képvisel­ni az utóbbi években. A második helyezett férfi­csapat kapitányának, Simák Attilának szavai végszónak is beillenek: — Hiszem, hogy a felgyor­sult élettempó mellett is el­engedhetetlen a ma embere számára a játékosság, a sport okozta felfrissülés. Hiszen csa­lád, hétvége és túlmunka ide vagy oda, mégiscsak harmin­cán képviseltük megyénket, jól érezve magunkat, hasznos­nak, egészségesnek tudva az eltöltött időt, és azt hiszem, ez a szép eredményeknél is fon­tosabb ! A férfiak csapatának tagjai — Bognár József, Fördős At­tila, Kovács Balázs, Máthé András, Miskei Zoltán. Mis- kolczi Tibor, Pahalik János, Pallagi Gábor. Simák Attila, Vári Lajos — a versenyt köve­tően úgy döntöttek, hogy a helyezéssel járó pénzdíjat át­utalják a „Sportsegély’’ egy­számlájára. a kezdeti feszélyezett, kicsit félénk viselkedésüket lassan a magabiztosság váltja fel, meg­ismerkednek az iskola rendjé­vel, szokásaival, a diáktársak­kal, a tanárokkal. E kezdeti időszak lezárásaként szokták megrendezni a szecskabált, ek­kor kerül sor a szecskaavatás­ra és különböző szórakoztató programokra. A szecskabál a Sztáron Sán­dor Gimnáziumban is hagyo­mány, a napokban avatták fel az elsős diákokat. Rögtön az avatás után bizonyíthatták is, hogy alkalmasak a diákéletre: minden osztálynak egy-egy rö­vid műsort kellett előadni a közönség előtt. A rövid felké­szülési idő miatt ugyan elég egyszerűek voltak, de ez az egyszerűség nagy ötletességgel párosult. Az est további ré­szében diszkóban szórakoztak a fiatalok. Az előcsarnokban működött a büfé, de akinek ez nem volt elég, aki valami kü­lönlegesre vágyott, az betér­hetett a kakaóbárba is, ahol friss péksüteményekkel fo­gyaszthatta a kakaót. Ezt a bált is, mint ez ideig mindegyiket, nagy érdeklődés kísérte, s egyre nagyobb nép­szerűségét mi más bizonyít­hatná jobban, mint az, hogy eddigi legnagyobb létszámú közönség az idén jelent meg! Pölcz Csaba VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM 1987. OKTÓBER 10., SZOMBAT Lesz-e elegendő áru? A több bérért többet is tesznek Október elején, amikor már országszerte megszaporodtak a panaszok az áruházak válasz­tékára, a Naszályban megle­pően jó benyomásokat szerez­tünk. Marshalek Pál igazgató azonban korántsem volt elége­dett. — Aki csak teheti, úton van, vállalatokkal tárgyal, vagy te­lefonon és telexen próbál in­tézkedni. Jövedelemérdekelt­ségben dolgozunk, tehát zse­bünk bánja, ha csökken a vá­laszték, ha nem foglalkozunk megfelelően a vásárlókkal. Hatmillióval A Váci Áfész vezetősége ál­tal az év elejéin kidolgozott ösztönzési módszerek bevál­tották a dolgozók reményeit. Jobban keresnek, mint koráb­ban, de a több bérért többet is tesznek. Az elmúlt hónapok­ban kiugróan jó volt a válasz­ték. Csupán egy példa a sok közül: hét-nyolcféle televíziót árultak, s így a tervezettnél jóval magasabb forgalmat könyvelhettek el. Szeptember­ben például 6 millió forinttal volt magasabb a bevételük, mint az elmúlt év hasonló idő­szakában 1 Marshalek Pál rövid időn belül másodszor járt Balassa­gyarmaton, Matyó József, a Ravill osztályvezetője, akit annyi dicsérő szó ért at elmúlt hónapokban. .a szinte budapes­ti, Skála-szintű választékért, nap mint nap a partnerekkel tárgyal. A Naszály osztályve­zetői bíznak abban, hogy 2—3 héten belül feltöltődik az apa­dó árukészlet. Az áfész-nak már csak azért sem mindegy, hogy így lesz-e, mert a kiske­reskedelmi alaptevékenység mérlege meghatározó a gaz­dálkodás szempontjából. — Rajtunk alig múlik majd az, hogy lesz-e elegendő áru. Minden zegzugot felkutatunk a forgalom érdekében — mond­ja Harmati Ferenc, a szövet­kezet főkönyvelője, aki az áfész-néi kialakult fiatal veze­tő: gárda méltó képviselője. Még csak néhány éve dolgozik a szövetkezetnél, de ráter­mettsége és szakképzettsége ré­vén neve már jól cseng a me­gye szövetkezeti mozgalmában. — Az a tény, hogy az Ország- gyűlésen elhangzott: 1988-ban 15 százalékos áremelkedés lesz, a lakosság előrehozta vásárlá­sait. Mégpedig olyannyira, hogy első félévi árbevételünk 10 százalékkal volt magasabb az előző évinél. A harmadik negyedévben a forgalomnöve­kedés megközelítette a 20 szá­zalékot. Elsősorban a tartós fogyasztási cikkek forgalma élénkült meg. Beszélgetésünk során azt is elmondta a főkönyvelő, hogy nemcsak a várható áremelke­dés motiválja a vásárlási kedv növekedését, hanem annak a hiedelemnek az elterjedése a lakosság körében, miszerint januárban már a vásárlásnál igazolni kell, hogy honnan van pénz a megvásárolt értékesebb fogyasztási cikkre. És nyilván­való e téren a félreértés. Tud­valevő, vagyonnyilatkozatot el­sősorban a nem bérből és fi­zetésből élőknek kell tenniük. Visszatartás — Egy évvel ezelőtt az egyik legnagyobb gondként említet­te a kereskedelmi létesítmé­nyekben tapasztalható létszám- hiányt ... — Az ösztönzési módszerek bevezetése, a dolgozók nagyobb megbecsülése ezen lényegesen enyhített. Most az árukészlet­tartalékok kimerülőben van­Orvosi ügyelet hétfőtől Hétfőtől (12-től) az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hét végi ügyeleti szolgálatot a városban: hétfőn dr. Áfra Tamás, kedden dr. Mechnin- ger László, szerdán dr. Tóth Mária, csütörtökön dr. Haj­mer Viktória, pénteken dr. Bucsek Tibor, szombaton és vasárnap dr. Áfra Tamás. A körzetben: 16-án dr. Je- nitsek Tibor, 17—18-án dr. Kernács Károly. Az ügyeletes gyermekorvos szombaton és vasárnap dr. Telegdy Ervin. Az ügyelet a régi kórházban (Vác, Március 15. tér 9. Telefon: 11-525) ta­lálható. Fogászati ügyeletet vasár­nap reggel 8 órától délig tart dr. Balogh Ágnes, a Cházár András utca 17. szám alatti rendelőben, a régi városi für­dő épületében. Gobelinek a régi időkből Talán a lepkés cipellők... szakmája, de egész élete, köny­vei, bútorai, a képek a falon mind egy rég letűnt kor hír­mondói ... ★ — Már ötéves koromban ha­risnyanadrágot kötöttem — meséli. — Abban az időben persze természetes dolog volt, hogy egy fiatal lány bánni tud a fonallal, tűvel, cérnával. Az iskolában a kézimunka éppen olyan tárgyként szerepelt az órarendben, mint a történe­lem vagy a fizika. Év végén a legszebb darabokból kiállí­tást rendeztek. Kár, hogy mostanában annyira elhanya­golják, pedig kellemes elfog­laltság, szinte észrevétlenül formálja az ízlést, és meg­nyugtat. Akadt olyan vevőm, aki azért jött hozzám mintá­ért, mert az orvos nyugtató helyett írta elő a kézimunká- zást ★ Elnézem a kezét. Vajon hányszor fűzhették be a cér­nát, hányszor szúrhattak a vá­szonba ezek az ujjak? Meny­nyi mindenre emlékezhetnek a mozdulatok... ★ — Később megtanultam a különleges hímzéseket. A go­belint, a neccet. A perzsa- azsúrt, aminél egy szitaszerű anyagon a szitaszálak eltolá­sával kell a mintát kialakíta­ni. A fekete selyemalapon aranyszállal körbevarrt egyip­tomi alakokat, melyet mi ele­fántcsontnak neveztünk. De annak ellenére, hogy mindig nagyon szerettem kézimunkáz­ni, életem igazi szerelme a ze­ne. ★ Csak a véletlenen múlott, hogy Margit néniből nem lett hivatásos énekesnő. Így is tag­ja volt a Vox Humana kórus­nak, fellépett a rádióban. Vá­cott önálló estet adott. Opera- áriák. műdalok avatott tolmá­csolójaként ismerték. Mindeb­ből mostanra sajnos csupán a zene szeretete maradt. Hiába, elszaladtak az évek. Az egy­kori Mimi, Tosca. a város utolsó kézimunka-készítője az idén ünnepelte 87. születés­napját. F. Zs. Nincs idő! Gépek préselik, gyúrják az anyagot. Fémujjak marnak az acélba. Tehetetlenül imbolyognak a testek a buszon. Zaj. Zsúfoltság. Hamburgerstandok, gyorsbü­fék. Edd meg, és menj tovább! Mindegy mit csinálsz, de gyorsan! Múlnak a percek! Siess! Siess! Szindbád, a tengerész, szám­talan mese hőse bizonyára értetlenül álldogálna valame­lyik utcasarkon. Talán a lep- kés cipellőkre gondolna, talán Chopinre, talán az ifjúságára, elmúlt utazások ízére. És leg- újabbkori bolyongása közben talán elidőzne egy pillanatig Vácott, a Báthori utcában, a hármas számú ház előtt. Oda­benn a város utolsó kézimun- kakészítője, Valero Valérné la­kik. Nemcsak Margit néni nak, s emiatt fáj a fejünk. Nemcsak a tőkésimport-ter- mékek kínálata esett vissza, hanem hazai bútorokból, ol­csónak egyáltalán nem mond­ható háztartási gépekből sincs elegendő. — Szavait hallgatva szinte logikusnak tűnik a sanda gya­nú: 1988-ban életbe lépő válto­zások miatt taktikáznak a ter­melővállalatok, nagykerek... — Erre csak azt mondha­tom, hogy az áru-visszatartási taktikát semmilyen számítás­sal sem lehet alátámasztani. Tudniillik a készletátértéke­lési különbözet (tehát nö­vekmény) nem jelent nyeresé­get sem a termelőnek, sem a kereskedelmi vállalatnak, szö­vetkezetnek. Egy ma le nem gyártott, el nem adott termék­ben realizálható nyereséget jö­vőre már aligha lehet pótolni. Ha például mi eldugnánk az árut, azt a fogyasztó meg­veszi másutt. Aggodalmak (Itt jegyezzük meg záró­jelben, hogy Furák János, a szövetkezet elnöke, egy nem­rég tartott megyei tanácskozá­son említette ezt a példát: ha a gépkocsi behúzott kézifékkel halad, akkor lassabban halad, illetve több benzin fogy. Ez a gazdálkodásra is érvényes. A szükségleteket ki kell elégíteni a termelés és a kereskedelem oldaláról egyaránt. Természe­tesen a hatékonysággal, a jö­vedelmezőséggel szemben tá­masztott követelmények telje­sítése mellett.) — A Naszály Áruházban né­hány dolgozó beszélgetéseink során abbéli aggodalmát fejez­te ki, hogy amennyiben az idei évben túl jó lesz a bázis­forgalom, akkor ezt jövőre igen nehéz lesz túlszárnyalni... Er­re mit válaszolna mint fő­könyvelő, vagy mint az áfész elnökhelyettese? — A mi feladatunk, hogy él­ve a lehetőségekkel, a legjobb teljesítményt, azaz nyereséget érjük el. — Tehát a mai ke­resletet amennyire csak lehet, ki kell elégíteni. És ki kétel­kedhet abban, hogy jövőre is lesz vásárlóerő, az értékesebb árukat akkor is fogják keres­ni az emberek. Egyébként is hál’ isteninek, a bázisszemlélet mólóban van, s 1988-ban sem visszafelé fogunk tekinteni, hanem előre. Mégpedig keres­ve az utat, hogyan lehet még hatékonyabban, eredményeseb­ben dolgozni. — A Váci Áfész Pest me­gye egyik legnagyobb fogyasz­tási szövetkezete. Nem érdek­telen hát a kérdés: a gazdál­kodás feltételeinek változása miatt kellett-e módosítaniok középtávú tevüket? — A VII. ötéves tervben meghatározott célok és felada­tok változatlanok, nincs szük­ség módosításra. A fontosabb fejlesztések közül elkészültünk a penci ABC és vendéglő kor­szerűsítésével, még ebben az évben megnyitjuk Sződön az új ABC-t, 1988-ban Őrbottyán- ban elkezdjük az új élelmi­szerbolt építését. Továbbra is az a célunk, hogy az egyre jobban diffe­renciálódó keresletet mind ma­gasabb szinten elégítsük ki. Természetesen a változó felté­telekhez és körülményekhez nekünk is igazodnunk kell. Navigare necesse est — mond­ták a régi rómaiak, a hajó­zás életbevágó fontosságára gondolva. Meggyőződésem, nem tévedek, ha magunkra vonatkoztatva az ókori mon­dást. így fogalmazok: keres­kedni szükséges. Kovái Iván ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents