Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-12 / 240. szám

f \ 3äawäi.N3?sN. ' ..........................A P EST MEGYEI . bi. Vtlác PK0LETÄRJBI, EGYESÜLJETEK! XXXI. ÉVFOLYAM, 240. SZÁM Ára l.ttO furául 1987. OKTÓBER 12., HÉTFŐ KISZ-küídöttség Finnországban Elutazott Helsinkibe a KISZ Központi Bizottságának kül­döttsége, amely Hámori Csaba első titkár vezetésével a Finn Demokratikus Ifjúsági Szövet­ség és a Finn Szociáldemok­rata Ifjúság Központi Szövet­sége közös meghívására láto­gatást tesz Finnországban. A küldöttség repülőtéri búcsúz­tatásánál jelen volt Arlo Mansala, Finnország budapesti nagykövete. Kádár János megkezdte pekingi tárgyalásait Hivatalos baráti látogatás jiin, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Po­litikai Bizottságának tagja, a KB titkára, az államtanács al- elnöke köszöntötte Kádár Já­nost s a Ve’.e érkezett magyar politikusokat: Úvári Miklóst, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagját, a Központi Bi- (Folytatás a 2. oldalon) A mezőgazdasággal ismerkednek Vendégek Suhl megyéből Városnézésen Pekingnek a „tiltott város” negyedében. Szombaton kora délután Kádár János Pekingbe érke­zett. A Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának TU— 154-as ' külöhgápe fél négykor — magyar idő szerint délelőtt fél tízkor — landolt a kínai főváros nemzetközi repülőte­rén. A külsőségeiben is hangsú­lyozottan protokollmentes fo­gadtatáson elsőként Tien Csi­A mezőgazdaság, valamint, a lakosság zöldség- és gyű-; mölcsejlátásának tanulmányo­zására tegnap küldöttség ér­kezett szűkebb pátriánkba Suhl megyéből. A delegációt — amelynek vezetője Erich Klein, a Német Szocialista Egységpárt Suhl Megyei Bi­zottságának mezőgazdasági tit­kára, tagjai pedig: Hans Schmidt, az NSZEP Hildburg- hanseni Járási Bizottságának mezőgazdasági titkára; Bar­bara Ritter, az NSZEP Suhl Megyei Bizottsága mezőgazda- sági osztályának alosztályve­zetője; Hans Traudt, a Suhl Megyei Zöldség, Gyümölcs és Burgonya Kombinát igazgató­ja — Jánky Zoltán, az MSZMP Pest Megyei Bizott­ságának osztályvezetője fogad­ta a Ferihegyi repülőtéren. Itt-tartózkodásuk alatt igye­keznek behatóan tanulmányoz­ni megyénk mezőgazdaságát, a nagy- és kisüzemi termelés sa­játosságait. Hétfőn a vendége­ket a megyei pártbizottságon, Lénárd László, a megyei párt­bizottság titkára és dr. Ko­csis Péter gazdaságpolitikai’ osztályvezető fogadja, majd a Nagykőrösi Konzervgyárat és az abonyi Ű) Világ Termelő­szövetkezetet keresik fel. Más­nap a Fogyasztási Szövetkeze­tek Pest Megyei Szövetségé­nek tevékenységével és a Tö­rökbál inti Állami Gazdaság eredményeivel ismerkednek, szerdán pedig a Dunakeszi Hű­tőházba, a péceli Rákosvölgye Termelőszövetkezet mogyoró­di borüzemébe és a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre látogatnak el. A Suhl megyei küldöttség csütörtökön utazik el szűkebb pátriánkból. A pénz felváltja a romantikát Szüretlesen a budai hegyekben Schandl Hubert kertészeti agronómus mondja: — Olyan helyet kerestünk, ahol a filo- xérapusztítás előtt a parasz­tok szőlőt műveltek. Nem bán­tuk meg, gyönyörű lett az új gyümölcsös. Kedvem lenne kérdezni: amikor a fagyzugos helyre dugták el a tőkéket, s szen­vedtek velük vagy 15 évig, senkinek nem jutottak eszébe a parasztok? De spongy át rá! Mert itt, légvonalban roppant közel Pollack Mihály hajdan híres kertjéhez a muscat otto- tFolytatás a 3. oldalon) Szalai Erika nagy gyakorlattal vágja a fürtöket a tahi szőlősben. Nem vitás, hogy 1880-ig a Pest megyei szőlőtermesztés központja a Dunakanyar volt.- A folyamra néző dombok ke­leti és déli lejtőin szépen mű­velt tőkék ezrei sorakoztak Visegrádtól Budakalászig. Sző­lőországon belül is a legértá-: kesebbek a szentendrei és ta- hitótfalui táblák voltak. Az utóbbi település ebbeli rang­ját mutatja egyebek mellett az. hogy európai hírű építé­szünk, Pollack Mihály is ide építette kúriáját, öt hektárnyi nedűt adó növényt telepített, és saját présházat létesített. Szentendre pedig 70 ezer akós (egy akó 56 liter) évi terme­lésével első volt egész Pest vármegyében. S amikor a silányabb borok akója 2—3, a jobbaké 15—20 forint volt, a szentendrei aszúért a budapes­ti, bécsi és lengyel vevők gyakran 60—150 forintot is fi­zettek. Ez a híres nedű kadar­kából készíttetett, s óborral töltetett fel. De hasonlóan ér­tékelték a XIX. század utol-: só évtizedéig a kereskedők a tahitótfalui, leányfalui és kő­hegyi borokat is. Aztán 1880- ban megjelent — az országban először Tahitótfaluban — a filoxéra, s tíz esztendő alatt tönkretette nemcsak a Duna­kanyar, hanem Pest vármegye egész szőlőkultúráját. Pedig szűkebb hazánk addig évi 1 millió akós termelésével első volt magyarhonban. Ezt a csapást a hol tiszteletre méltó, hol elhibázott erőfeszítések el­lenére máig sem heverte ki szőtókultúránk. Az utolsó nagyüzemi tőkéket az Óbuda Tsz az .elmúlt esztendőben vá­gatta ki. Ráfizetéses volt, mondják a virágemblémás gaz­daság'vezetői. Hornyák Jenő, a hajdani zentendrei Mathiász Tsz nyug­díjas. elnöke nosztalgiával be­szél a közelmúltról. — Gazdaságunk neve jelzi, hogy a szőlővel mi még komo­lyan foglalkoztunk. Pincét, présházat is építettünk. Máig sem hiszem, hogy e vidéken lehetetlen lenne feltámaszta­ni a bortermelést. Hiszen a hegyek, a föld, az éghajlat változatlanak. — Kadarkát? Abból táblá­ban egyetlen tőkét sem talál. Talán a kertekben; itt-ott mu­tatóban. Hová menjen manapság a tolliforgató puttonyos embere­ket látni, szálló darazsak züm­mögését hallgatni, édes szőlőt ízlelni Pest megyében? A ho­moki ültetvények mindig is silányabbak voltak a hegy­belieknél, ezekből azonban táblában csak egy található; a tahitótfalui Kék Duna Szak- szövetkezet 42 hektárja. Ez is fiatal, a váci rév melletti fagy­zugos ültetvény kivágása után telepítették fel a dombokra. Még össze kell szedni az erőnket a teherautó megraltására. Erdösi Ágnes felvételei MA: ,.A furcsán csillogó por tetszett ” a kislánynak, így hát az apja CSillOtfO pOt adott neki belSle. A hatéves gyerek ujjaival turkálta, a bőrébe dörzsölte a szemcsé­ket, sőt, mivel az; ízükre is kíváncsi volt, lenyelt egy csipetnyit belőlük. Á por egy fémtartályból származott, amelyet a férfi — foglalkozására nézve ócskavas-keres­kedő — egy magánklinika előtt talált.” (2. OLDAL) „Vitray tegeződáse sem- _ mi az újabbakhoz ké­emhcrCtX pest. A nyelvész pél­dáiból: Pálma, mi a helyzet most? Köszönöm szépen, Zsuzsám és most menjünk tovább. (így a rádióripor­ter a meteorológushoz.) A múltkor egy sportadásban teljesen megfeledkeztek rólunk, hallgatókról a fiúk. Mindhárman Lacik.” (3. OLDAL) Napközis-születés siap $£%££££ előtt előtt még nem is volt akkora jelentőségük a napközi otthonoknak és ta­nulószobáknak, mint napjainkban, amikor a szülők másodT és mellékállásokat vállalnak és egyre kevesebb idejük jut a gyermekeikkel való foglalkozásra. Sőt:, egyenesen elvárják, hogy mindazt pótolja az iskola, amit ők elmulasztottak ...” (5. OLDAL) Tegczodjiink hát, Aw álltaikért »A legújabb apróság, a csütör- ... . tökön született vízilóbébi érke­klGSIStyel Zése még az orvosokat,, az ápo­lókat is meglepte, hiszen a mama már jócskán benne van a korban. 1958-ban került Budapestre, s akkor le-, hetett ifjúkora küszöbén. A kései utód a jelek szerint egészséges. A kis víziló a szüleivel együtt a nagy me­dencében látható.” (8. OLDAL) Grósz Károly hazaérkezett Grósz Károly és Csehák Judit a repülőtéren. Grósz Károly, a Miniszter-j tanács elnöke — aki Helmut- Kohlnak, a Német Szövetségi' Köztársaság szövetségi kancel­lárjának meghívására hivata­los látogatást, tett az NSZK- ban — szombaton hazaérke­zett Budapestre. Kíséretében volt Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési .Bizottság elnöke, Kovács László ■ kül­ügyminiszter-helyettes, Bartha Ferenc, a Minisztertanács nemzetközi gazdasági kapcso­latok titkárásának vezetője, Fekete János, a Magyar Nem­zeti Bank első elnökhelyettese és Horváth István, hazánk bonni nagykövete, aki állo­máshelyén maradt. Grósz Károly fogadtatására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Csehák Judit, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Várkonyi Péter külügyminisz­ter, valamint Horst Meincke, a Német Szövetségi Köztár­saság budapesti nagykövetsé­gének ideiglenes ügyvivője. (Grósz Károly utazásának NSZK-beli visszhangját a 2. oldalon ismertetjük.) Elutazott a dán királynő II. Margit dán királynő és Henrik herceg szombaton vi­dékre látogatott. Az út első állomása a Hajdúság „főváro­sa”, Debrecen volt. Az uralkodópár sétára in­dult a cívisváros történelmi központjának utcáiii. Dr. Ko­csis Elemérnek, a tiszántúli református egyházkerület püs­pökének kalauzolásával meg­tekintették a város jelképének számító Nagytemplomot, majd a magyarországi kálvi- nizmus szellemi központját, a jövőre 450 éves református kollégiumot keresték fel. A magas rangú vendégek útja Debrecenből a Horto- bágyra, Közép-Európa legna­gyobb kiterjedésű puszíavilá- gába vezetett. A csárdában el­költött magyaros ebéd után a Hortobágyi Állami Gazdaság vezetői színes lovasbemutató­val, sétakocsikázással kedves­kedtek a vendégeknek. Hivatalos látogatásának be­fejeztével vasárnap délelőtt elutazott hazánkból II. Margit királynő, Dánia uralkodója, aki Németh Károlynak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására tartózkodott Ma­gyarországon. Az uralkodót magyarországi útjára elkísér­te férje, Henrik herceg, s a kíséret tagja volt Uffe Elle- mann-Jensen dán külügymi­niszter. Az uralkodói pár a látoga­tás programjának utolsó ese­ményeként vasárnap reggel kötetlen beszélgetésen találko­zott a magyar én a dán sajtó képviselőivel a szálláson. A királynő és a herceg ezután az ünnepélyes búcsúztatás színhelyére, a Ferihegyi re­pülőtérre indult vendéglátója. Németh Károly és felesége kíséretében. A nemzeti lobogókkal díszí­tett repülőtéren — ahol felso­rakozott a Magyar Néphadse­reg díszegysége — Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Várkonyi Pé­ter külügyminiszter, lványi Pál, a Fővárosi Tanács elnö­ke, valamint közéletünk több más kiemelkedő személyisége búcsúztatta a magas rangú dán vendégeket. Jelen volt Király Andrásné, -hazánk koppenhágai és Hans Kühne, Dánia budapesti nagykövete, valamint Antonia Casas Salvi, a Venezuelai Köztársaság nagykövete, a diplomáciai tes­tület doyenje. A magyar és a dán him­nusz elhangzása után az ural­kodó Németh Károly társasá­gában ellépett a tisztelgő ka­tonák sorfala előtt, majd a vendégek és a vendéglátók kölcsönösen elköszöntek a je­lenlévő magyar és dán szemé­lyiségektől. A Swissair menetrend sze­rinti járatának gépe királyi utasaival fedélzetén röviddel 10 óra előtt szállt fel Feri­hegyről. Talán nagyobb kedvve! megy, mint a tanulás. A lányok szedik, a fiúk nem győzik szállítani.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents