Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-05 / 209. szám

8 1987. SZEPTEMBER 5., SZOMBAT Kézműves­palánták A néphagyományok ápo­lása és a kézműves-tevé­kenységek fejlesztése ér­dekében együttműködési megállapodást kötött a Kisiparosok Országos Szö­vetsége és a Magyar Űttö- rők Szövetsége. A megállapodás célja a kézműves hagyományok és a szakmák tárgyi-szelleini örökségének ápolása, is­meretek átadásával a pá­lyaválasztási lehetőségek bővítése, értékek alkotása, bemutatása, s a kézműves kisipari tevékenység to­vábbfejlesztése, propagá­lása. A Kiosz az Országos Kisipari Kézművestanács közreműködésével kézmű­vesmestereket kér fel, hogy vezessenek szakkörö­ket a gyermekeknek, és közülük a legjobbaknak folyamatosan szakmai ta­nácsokat adjanak. Az út­törőszövetség képző- és népművészeti alkotótábo­rait támogatja költségve­téséből az OKKT, így bő­vítik a művészeti szakkö­rök és szaktáborok felsze­relését, és alkotóműhelye­ket alakítanak ki. A Kiosz saját rendezvényein bemu­tatja majd a gyerekek ké­szítette termékeket, a kéz­műipari kiállításokon és vásárokon pedig forgal­mazza is azokat. A Kiosz és az úttöröszö- vétség kezdeményezi a Né­pi Iparművészeti Tanács­nál az Üttörő népművész és az Üttörő népi iparmű­vész kitüntető címek ala­pítását. Már ebben a tanévben megkezdik munkájukat az első csoportok, szakkörök, s ezeket e megállapodás alapján mesterek irányít­ják. Haranglábkészítő kerestetik Már nem bánják az Újtelepen Kevés településnek van olyan teljes, szinte a régi paraszti élet minden rész­letére kiterjedő dokumen­tumgyűjteménye, mint Al- sónémedinek. Hét eszten­deje a Pest megyei falu­monográfiák sorozatban, a helyi tanács gondozásában jelent meg az Alsónémedi története és néprajza című kötet, amely tág teret szentel a településszerkezet és az építészet leírásának. Filep Antal, a fejezet szer­zője beszámol arról, hogy milyen jellegzetessé­gekkel épültek hajdanában a némedi parasztporták. Sok ágasfás tartószerkezetü tető maradt meg. Ágasnak Y-alakban végződd, földbe leásott, a ház két vége mellé állított vastag szál­fát, gerendát alkalmaztak. Ezeknek az oszlopoknak a végét egyszerű V-alakban fűrészelték ki. Az ágasokon nyugodott a tetőt tartó szelemen. Az ágas és a szelemen is kezdetlegesebb kivitelben egyszerű gömbfa volt. Bár 1860 után már nem építettek ilyen tető­megoldású házakat, mégis ezeknek néhány példánya nemrégiben is állt még. Az ágasfa motívuma Aki olvasta Filep Antal so­rait az alsónémedi népi épí­tészetről, annak nem nehéz az ágasfás tetőmegoldásra ráis­mernie az átadás előtt álló szolgáltatóházban. — Szeretnénk valamit meg­őrizni, átmenteni az utókor számára a jellegzetesen néme­di hagyományokból — magya­rázza Fülöp József né tanácsel­nök. — S ebbe nemcsak a ré­gi viseletek, használati tárgyak gyűjtése tartozik, hanem a hajdani, s igen jellegzetes épí­A hajdani utak emlékei A Budapesti Közúti Igazga­tóság balassagyarmati üzem- mérnökségén gondosan őrzik az „utas” múlt emlékeit. A te­lephely udvarán az eltelt év­tizedek alatt használt útépíté­si és útkarbantartási munka­eszközök, gépek, közúti jelző­táblák sokasága fogadja a lá­togatókat. Az összegyűjtött tárgyak kiállításán megtalál­ható a gőzhajtású úthenger, a ló vontatta fából készült hő­eke, a század elején használt kilométerkövek és útirányjel­ző táblák ritka darabjai mel­lett a fából és kockakőből ké­szült régi útburkoló anyagok sokasága. Gőzhajtású úthenger tési módok, vagy a település- szerkezet megtartása. Termé­szetesen alkalmazva, hozzásze- lídítve a mai viszonyokhoz, követel mény ekhez. Amikor a közelmúltban az úgynevezett Üjtelepen kezdtek parcellázni, nem véletlenül hívták fel a tervező, Miklós Mária figyelmét a helyi falu­monográfiára. A fiatal épí­tész, a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalat munkatársa az agglomerációs terv része­ként a jellegzetes némedi ha­gyományok ismeretében és felhasználásával tervezte meg az utcabeosztást és az építen­dő otthonok néhány jellemző­jét. Szelídítve él tovább Az utca vonalára merőleges, nyeregtetős, oldalhatáros be­építést írt elő, a nyeregmagas­ságot pedig nyolc és fél mé­terben határozta meg. Bizony elég viharos utcagyűlésen kel­lett a terv mellett kardoskod­nia a tanácsnak. Az építkezők úgy érezték, a tervező gúzsba köti őket. Nem parasztházat akarunk építeni, nekünk az­tán ne mondják meg, milyen magas legyen! — ezek voltak a legfontosabb ellenérvek. Ha végigmegyünk Alsóné­medi legszebb utcáin, megfi­gyelhető, hogy orgonasípokhoz hasonlatosan egyre magasab­bak és magasabbak az újon­nan épült otthonok, mintha csak egymást akarnák túllici­tálni az építkezők. Nem csoda hát. hogy jogaik megsértésé­nek érezték a tervező és a ta­nács kérését. — Valóban nehéz volt meg­látni a száraz tervrajzokban a majdani szép és harmonikus utcaképet — mondja a tanács­elnöknő. — Pedig a leendő ott­honok tervezői a már emlí­tett megkötéseken túl szabad kezet kaptak az építtetők és saját elkéozeléseik megvalósí­tásához. Most, hogy jó néhánv áll a negyvenhárom házból, már az utcagyűlésen legheve­sebben ellenkezők is belátják, nem akart rosszat a tervező. A ma még neve sincs ut­cában, mindjárt a sarkon egy rendkívül szép. sarokterasszal épült ház áll, bizonyítva, hogv a régi építészeti hagyományok alkalmazása mellett is lehet a mai kor emberének minden­ben megfelelő otthont tervez­ni. A következő telken még csak a falazásnál tartanak, de már így is látható a szénség. Belágyi Tamás, a leendő tu­lajdonos lapátjára támaszko­dik, úgy mondja: — Bizony azon az utcagyű­lésen én is nagyon föl voltam háborodva. Különösen a ház nyolc és fél méteres magassá­ga miatt, hiszen nem akar­tunk külön gazdasági épülete­ket a kert végébe, ezért ala­kítottuk ki a szuterént. A vé­gén jócskán feltöltjük, akkor majd egészen másképp néz ki ez a ház. — Mi a véleménye a terve­zői elképzelésekről, most hogy az utcának ezen az oldalán már állnak a házak? — Valóban szép és meg­nyugtató látvány. Pedig min­den épület más, de a csaknem azonos szögben álló, egyforma magas tetők egységesebbé te­szik az utcaképet. Bár, talán éppen ezért úgy döntöttem, hogy eredeti terveimmel ellen­tétben nem római cseréppel, hanem palával borítom a te­tőt. Ugyanis, ha végignéz itt a soron, láthatja, mindenki ezt a cserepet használta. Az épületek java része helyi tanácsi támogatás igénybevé­telével készült. A legtöbben kamatmentes kölcsön, de né- hányan vissza nem térítendő támogatás formájában kaptak segítséget az önálló otthon megteremtéséhez, ök nagycsa­ládosok, s a megyei tanácstól kapott összeget az Alsónémedi Tanács pótolta ki saját pénzből. Őrzik hagyományaikat Sok szempontból mintaszerű az alsónémediek törekvése múltjuk, értékeik átmentésére. Igaz, könnyebb helyzetben vannak, középületeik javarészt hagyományos építésű, a falu­si környezetbe illő házak. De ügyelnek arra, hogy az újon­nan megvalósuló beruházások is Ilyenek legyenek. Elég a ta­karékszövetkezet új székházá­ra vagy a befejezés előtt álló szolgóltatóházra gondolni. S az is jellemző, amivel Fü­löp Józsefné búcsúzik: — Nem tud ajánlani vélet­lenül egy ügyes harangláb­készítőt? A teho egy részéből ugyanis harangot készíttet­tünk. Ez volt az alsónémediek óhaja. Ám semmiképpen nem szeretnénk egy csúnya, ormót­lan vasvázra tenni. Már elké­szültek a tervek fazsindelyes, rézborítású, székely stílusú ha­ranglábra. már csak egy jó iparost kell találnunk .. . Móza Katalin Együtt bütykölnek Hajts az egészségedért! Még az elmúlt év őszén hallottam, hogy valami érdekes dolog törté­nik a szentendrei Füzes park és Vasvári-lakótelep között épülő szolgáltatóház egyik helyiségében, ahol kerékpár javítót nyitott va­laki. Aztán néhány hónapja ismét szóba került egy társaságban, hogy mind több gyerek tölti szabadideje egy részéi a bringát ja­vító szerszámok és az idegen társaságában. A közelmúltban pedig arról beszélt valaki, hogy népes nebulócsoport indul kerékpározni a Pilisbe egy fiatalember vezetésével. Ezek után természetes, hogy izgatott a kérdés: ki lehet ez a megszállott jótevő, s hogy ke­rült Szentendrére? A kerékpárok és a srácok között egy vékony, barna ha­jú, meleg tekintetű, mosolygós arcú, szimpatikus fiatalembert találtam. Az első mondatok után rájöttem, hogy nagyon szűkszavú, ha róla van szó, viszont annál bőbeszédűbb, ha a járgányról és a gyerekek­ről kérdezősködöm. Annyira jártas vagyok a sportban, hogy amikor bemutatkozáskor a Takács András nevet hallot­tam, felmerüljön a múltból a magyar kerékpársport egyik büszkeségének az alakja. Ala­posabban megnéztem az ar­cát, s már emlékeztem. Igen, ő az, Takács András, a huszon­ötszörös magyar bajnok, akit világviszonylatban is „jegyez­tek”. Mellesleg kétszer nyert magyar bajnokságot gyors­korcsolyázásban is. Ez utóbbi­val csak úgy kiegészítésképpen foglalkozott, azért, hogy télen ne kelljen hóban, fagyban ke­rekeznie. Ezek után kíváncsiságom fé- lig-meddig kielégült. Mert hát dőreség lett volna olyan kérdéseket feltenni, hogy sze­reti-e a kerékpározást, miért éppen ennek a járműnek a ja­vítására adta a fejét. Inkább az iránt érdeklődtem, hogy egy ilyen formátumú versenyző miért vonult vissza viszonylag korán ? — Mert megszűnt a BVSC kerékpárszakosztálya, s én úgy gondoltam, hogy másutt nem folytatom.-—S hogyan került Szent­endrére? — Negyedszázadon át itt edzettem a Pilisben, a Duna­kanyarban. Ez a terep nem­csak kiválóan alkalmas a ke­rékpározó trenírozására, ha­nem gyönyörű is, Az utolsó években megfigyeltem, hogy ezen a környéken nincs javí­tóműhely. Amikor a BVSC-ben szélnek eresztettek bennün­ket, megkerestem a KIOSZ szentendrei csoportját, ahol terveim hallatán Stefanovics János nagy lelkesedéssel fo­gadott és azóta is támogat. Megvettem ezt a helyiséget, s azóta itt dolgozom. — Hogyan sikerült ideédes­getni a gyerekeket? — Én az apróságokat min­dig roppant nagy szeretettel fogadom, nekem is van egy kislányom, igaz, ő asztaliteni­szező. Közösen bütykölünk a srácokkal, beszélgetünk a jár­gányokról, szívesen kezükbe adom a szerszámokat. Elmon­dom nekik, mit nem szabad csinálni a kerékpárral, hogyan kell rá vigyázni, hogyan vál­hat esetleg valaki híres kere­kessé. — S miként esnek azok a szombati kirándulások? — Az igazság az, hogy a gyerekek vetették fel ezt a dolgot. Aztán alakítottunk egy klubot. A jelszavunk az, hogy Hajts az egészségedért! Szom­batonként indulunk a Pilisbe. Mindenki az erejéhez, edzett­ségéhez szabott távot teljesí­ti, s valahol találkozunk. Ma már több lány is velünk tart. Közülük az egyik éppen most szereli össze az egyébként iszonyatosan drága biciklijét. Takács András jelképes ősz- szegekért gyógyítja az elaggott járműveket. Pedig a szerszám- készlete 100 ezer forintot ér. Meg aztán ő maga is tervez és készíttet speciális kulcso­kat, küllőmetszőket, mert ret­tenetesen nehéz az alkatrész­beszerzés. (Miért is lenne más­ként?) Jelenleg például a Cse­pel típusú kétkerekűekhez nem lehet 20-as méretű külsőt kapni. Vietnami van, de drá­gább, és rosszabb, mint a ma­gyar volt. A kis szovjet gyer­mekbiciklihez égen-földön nem találni küllőket. Takács András készít hozzájuk. Azért a kerékpárversenyzés­sel nem szakított. A magyar élvonal jó része a kicsiny mű­helybe jár. ök elsőbbséget él­veznek, Számukra vázakat is készít a hajdani mester. Nagy kár, hogy ezek a szol­gáltatóházak csigalassúsággal épülnek. Takács Andrásnak például két és fél év alatt nem sikerült villanyhoz és vízhez jutnia. Két lakótelep között, Szentendre közepén! Szeren­csére ebben a műhelyben — ennek ellenére — szeretette! és kedvvel fogadják a neves és névtelen kerékpár-tulajdo­nosokat. Viesotka Mihály Kuruzslók és tanácsadók A vétségből néha bűntett lesz A kuruzslás fogalma viszonylag újkeletű. Régen, ami­kor nem volt — legalábbis a népesség túlnyomó több­sége számára — megfelelő orvosi ellátás, amikor egyes vidékeken több napi járóföldre volt csak található gyógyszertár, érthetően ez volt a betegek szinte egyet­len reménye. Ma előfordul azonban, hogy egyes em­berek előnyben részesítik a kuruzslót, akár azért, mert a reális orvostudomány valóban nem tudott rajtuk se­gíteni, akár azért, mert tudatlanok. tényleges gyógyértékét. Ezt a módszert éppen azért kellett bevezetni, mert kitűnt, hogy új kipróbálandó medicinák esetében az úgynevezett placebó önmaga is képes a betegek mintegy egyharmadá- ban kimutatható hatást elő­idézni. Szuggesztív hatás A kuruzslás néha olyan szertartások között folyik, amelyek igen alkalmasak ar­ra, hogy erőteljesen fokozzák a szuggesztiv hatást: erről pedig jól tudjuk, hogy önma­ga is gyógyító tényező. Any- nyira az, hogy ma már, ha valamilyen új gyógyszert elő­írásos körülmények közt, kli­nikákon kipróbálnak, akkor úgynevezett kettős vak eljá­ráshoz folyamodnak. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a beteg nem tudja, hogy az új gyógy­szerből kapott-e vagy az az­zal ízben, színben, küllemben teljesen azonos placebóból (hat óanyagtartalom nélküli gyógyszerforma), hanem mind­ezt a közvetlen klinikai sze­mélyzet sem tudja. Ennek célja: nehogy az egészség- ügyiek várakozása, felfoko­zott érdeklődése észrevehető legyen rajtuk, és ezzel óha­tatlanul is meghamisítsa az új, kipróbálandó gyógyszer Késik a kezelés De térjünk vissza a kuruzs- lásra. A népies gyógymódok közül a különféle növényi drogokat, füveket, illetőleg az azokból készült főzeteket használó kuruzslók a legke­vésbé veszélyesek. hacsak nem alkalmaznak erős hatá­sú. mérgező növényeket. Ma már a kuruzslás igen korsze­rű külsőt is ölthet magára: ismeretlen, titkolt összetételű — sokszor külföldi — gyógy­szereket adnak a legkülönbö­zőbb megbetegedésekre. Mind­ez önmaga is kárt tehet a gyógyításban, de igazi nagy kárt azzal tehet u kuruzsló, hogy késlelteti a kor színvo­nalának megfelelő, tudomá­nyos alapokon nyugvó szak­szerű orvosi kezelést. A betegségek jó részében a kór kései felismerése súlyos szövődményeket okozhat, és a beteg csak akkor kerül a ku- ruzslótól az orvoshoz, amikor a szakszerű kezelés reményei már megfogyatkoztak. Mindez persze nem jelenti azt, hogy időnként a kuruzsló nem ér el eredményt. Ez egyszerűen abból következik, hogy a betegségek egy része önmagától is meggyógyul, másrészt pedig az igazi, ta­pasztalt kuruzslók olyan gyógyszerekkel is dolgoznak, amelyeknek valóban van gyógyhatásúk. Náluk éppen csak a kellő kritikai ismere­tek hiányoznak. Büntető törvénykönyvünk, az 1978. évi IV. törvény ki­mondja, hogy az, aki jogosu­latlanul, ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen az orvosi gyakorlat körébe tartozó te­vékenységet fejt ki, vétséget követ el. Ezért a vétségért egy évig terjedő szabadság- vesztéssel, javító-nevelő mun­kával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. A törvény nem túl szigorú: a kuruzslás vét­ségének a fogalmát csak az valósítja meg, aki ellenszol­gáltatásért vagy rendszeresen foglalkozik azzal. Szigorúbb annak ■ ku­ruzslónak a megítélése (és a büntetése is), aki a kuruzslást az orvosi gyakorlatra való jo­gosultság színlelésével követi el. Ilyenkor a cselekmény nem vétségnek, hanem bűn­tettnek minősül, és az elkö­vetőre három évig terjedő szabadságvesztés büntetése vár. Csupán jóindulat Nem foglalkoztunk azzal, hogy milyen felelősségre vo­násnak néz elébe az, akinek a kuruzslói működéséből egészségügyi kár származik. Ennek megítélése is elég ne­héz. Az elmondottakból az kö­vetkezik, hogy büntetőjogilag igen nehézkesen vonható fe­lelősségre az, aki a szomszéd­jának vagy ismerősének pusz­tán jóindulatból, ellenszolgál­tatás nélkül ad valamilyen orvosi jótanácsot, ajánl vala­milyen gyógyszert. Mindez egy okkal több, hogy óvakodjunk az ilyen ajánlásoktól, és bajainkkal inkább szakemberhez fordul­junk. Ne higgyük azt, hogy amiért valamilyen gyógyszer orvosi rendelvény nélkül is beszerezhető — általában egy csomag erejéig —, a gyógyszertárakban, azért biz­tosan ártalmatlan szerről van szó. A vény nélkül is kiadha­tó készítmények között nem egy olyan van, ami kellemet­len, sőt néha súlyos mellék­hatások kiváltója lehet. Erről is kaphatunk felvilágosítást a gyógyszertárakban. K. K. v Kilométerkövek, a század elejéről

Next

/
Thumbnails
Contents