Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-26 / 227. szám

1987. SZEPTEMBER 26., SZOMBAT szövosz Szövetkezetek gazdálkodása A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöksé­ge pénteken ülést tartott. A testület az áíészek, a lakás­os a takarékszövetkezetek idei . gazdálkodásának eddigi ta­pasztalatait tárgyalta meg. Megállapította, hogy a múlt év első nyolc hónapjához ké­pest az idén növekedett a szö­vetkezeteik kereskedelmi for­galma, több ipari terméket állítottak elő és fokozódott az export is. Nőtt az áíészek kiskereske­delemből és vendéglátásból szármázó árbevétele. Ugyan­akkor viszont mintegy 15 szá­zalékkal kevesebb zöldséget vásároltak fel az áfészek, fő­ként a kedvezőtlen időjárás miatt. Az év első felében az áfészek építőanyag-telepei ki­egyensúlyozott ellátást nyúj­tottak, jelenleg azonban sok a hiánycikk, s csak részben tud­ják az igényeket kielégíteni. Az elmúlt hónapokban to­vább gyarapodott a takarék­szövetkezetekben a lakosság betétállománya; a szövetkeze­tek újabb kirendeltségeket és betétgyűjtő pénztárakat nyi­tottak. A szövetkezeti lakás- fenntartási forma növekvő szerepét jelzi, hogy egyre több társasház közössége szervez lakásszövetkezetet. Jogszabály-módosítások Az Elnöki Tanács ülés Pénteken ülést tartott a Népköztársaság Elnöki Taná­csa. A testület megtárgyalta a Minisztertanács előterjesztését, s törvényerejű rendeletet ho­zott az általános forgalmi adó­ról és a magánszemélyek jö­vedelemadójáról szóló törvé­nyek hatályba lépésével ösz- szefüggő átmeneti intézkedé­sekről és jogszabály-módosítá­sokról. Az új törvényerejű rendeletben — a személyi jö­vedelemadó bevezetésével ösz- szefüggésben — az Elnöki Ta­nács intézkedik a munkabé­rek és bérjellegű juttatások felemeléséről (bruttósításáról), amelynek részletes szabályait a kollektív szerződések, illet­ve a munkaügyi szabályzatok fogják tartalmazni. A tör­vényerejű rendelet mentesíti az új adókötelezettség alól az 1988. évre áthúzódó, de az 1987. évi munkaviszony, illet­ve szövetkezeti tagsági viszony alapján járó kifizetéseket. Az új jogszabály módosít egyes pénzforgalmi, szabálysértési előírásokat és vámszabályo­kat is. Megvitatta és elfogadta a testület a vállalkozói adóról szóló előterjesztést, s ennek alapján törvényerejű rende­letet alkotott, amely egységes elvek szerint szabályozza az egyéni és csoportos magánvál­lalkozások, valamint a kisszö­vetkezetek gazdálkodói tevé­kenységének adózását. A vál­lalkozói adót az elért nyere­ség és a vállalkozó jövedel­mének együttes összege után kell fizetni. Ez az adózási rendszer a vállalkozó felhasz­nálható személyi jövedelmét nemcsak a személyi jövede­lemadón, hanem a vállalkozói adón keresztül is szabályozza. Az adó mértéke egységesen 25 százalék; azzal, hogy a ma­gánvállalkozók adókötelezett­sége évi 100 ezer, egyes ese­tekben 200 ezer forint nyere­ség felett kezdődik. Mindkét tvr, 1988. január elsején lép hatályba. Határozott a testület a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara el­nevezésének megváltoztatásá­ról: 1983. január elsejétől ez az intézmény Magyar Gazda­sági Kamara néven folytatja munkáját. Az Elnöki Tanács határo­zott a fegyveres erők napja alkalmából adományozandó ki­tüntetésekről, kinevezésekről, továbbá bírákat mentett fel és választott meg. Emléktábla a népi kollégiumnak Emberré a közösség neve! Amikor 1946 nyarán a Györffy kollégium felhívást intézett a magyar társadalomhoz, hogy segítsék az új értelmiség nevelését szolgáló újabb népi kollégiumok létesítését, már a felhívásban nevén emlí­tették a Zrínyi Ilona kollégiumot. Három éven át — 1946 őszétől meg­szűnéséig félszáznál több paraszt vagy munkássorból, szegény ér­telmiségi családból kikerült főiskolás és egyetemista lány nevelke­dett Jóború Magda igazgatósága alatt. Sokan közülük ma társadalmi, gazdasági, kulturális életünk ismert személyiségei, aminthogy azok a közösségi, az embertársak iránt is igényes, s önkritikus magatartás­ra, nyitottságra nevelőik, támogatóik, mint Hegedűs Géza író, Erdei Fercncné, Nonn Györgyné. ■iA HÉT HÍREBHBH LEFEGYVERZŐ O Budapesten rendezték meg az ipari szövetke­zetek vezetőinek országos tanácskozását. H Megkezd­te az idényt a Szolnoki Cukorgyár. O A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a fogyasztásicikk-ellátás vizsgálati programjáról tárgyalt. © Békéscsaba fo­gadta az országos vízügyi tanácskozás résztvevőit. $$ A hét híre az is, hogy Székesfehérvárott fegyver­történeti kiállítás nyílt Fegyvereink elődei — elő­deink fegyverei címmel. Amikor birtokba vették a Vilma királyné út (ma Gorkij fasor) 38. alatti épület egy ré­Hlegyei vezetők a BNV-n A vállalatok a jövőre készülnek A szellemi kapacitás adott a szerkezetátalakításhoz Tizenkét gazdálkodóegység és a megyei ipari szövetkeze­tek pavilonjait keresték fel tegnap a BNV-n — mint az 1, oldalon beszámolunk róla —- Pest megye vezetői. A Pevdi új’dcftxságáiról Édes István ve­zérigazgató tájékoztatta a lá­togatókat, a Forte pavilonjá­ban dr. Lenyó László igazga­tó beszélt a váciak fekete­fehér fotópapírjáról, a Polig- radéról, amelyből már komoly tételeket vásároltak NSZK-beli és angliai cégek. Az ICO Író­szer Szövetkezeti.él Ördögh Emánuel elnök ismertette a szövetkezet munkáját és ter­veit, köztük két vegyesvállalat létrehozását, majd a pilisvö- ■rosvári ércbánya kiállítását tekintették, meg a résztvevők. Mező Barna vezérigazgató be­mutatta a BNV-nagydíjas ter­méket. a Terranova nemesva­kolatot, amellyel a schönbrun- ni kastélyt is burkolják majd. A Pemü rezidenciáján Osz­tás János vezérigazgató-he­lyettes és Benkő László keres­kedelmi igazgató a solymá­riak kereskedelmi megállapo­dásáról, a Pumával kötött szerződésről beszélt. Ezután rövid eszmecserére került sor Krasznai Lajos és Gerd Dass- ler, a Puma tulajdonosa kö­zött. Az első titkár elöljáróban utalt arra, hogy mind a poli­tikusoknak, mind az üzletem­bereknek rendkívül sok körül­ményt kell figyelembe ven­niük munkájuk során, sok té­nyező veszélyeztetheti egy vál­lalkozás sikerét. Majd így folytatta: — Külön öröm számunk­ra, hogy egy Pest megyei vállalattal kötött megállapo­dást a világhírű Puma cég, s remélem, hogy ez a kapcsolat hosszú távon is beváltja a reményeket. A nyugatnémet üzletemberek kritikusabb szemmel nézik a Pemüt, mint mi, de be kell vallani, hogy amibe eddig a solymáriak be­lefogtak* az mindig sikerült. A mamutvállalat tulajdo­nosa, Gerd Dossier kifejtette: tapasztalatai szerint a ma­gyar gazdaságpolitika jó úton halad a nehézségek megoldá­sában. A Pemüvel kötött szer­ződésnek mi is nagyon örü­lünk — hangsúlyozta —, s köszönjük ezt a szép kiáll!- tást a BNV-n. Tegnap érkez­tem Budapestre, s azóta rend­kívül jó tapasztalatokat gyűj­töttem a magyar partnerek­kel kapcsolatban. Ügy érzem, Vásári díjjal jutalmazták a Senior Váci Kötöttárugyár V. D, ’87 elnevezésű szabadidőruháit. (Erdősi Ágnes felvétele) hogy olyan emberi kontak­tust sikerült kialakítani, amely a bizalom alapja le­het az' együttműködésünkben. A politikus és az üzletem­ber végül is megállapodott abban, hogy igazán akkor vá­lik sikeressé ez a vállalkozás, ha egy esztendő múlva is ugyanilyen örömmel beszél­hetnek a közös munkáról. A megbeszélésen részt vett Schmitt Pál, az ÁISH elnök- helyettese is, aki már üzleti kérdésekről tárgyalt tegnap Gerd Dasslerrel. Ezután a Senior bemutató­ját keresték fel a vendégek, ahol Csernák Károlyné gazda­sági igazgató beszélt az ered­ményekről és a gondokról, majd az F—Il-es pavilonban Furulyás János elnök, a Zöld­mező Tsz újdonságait ismer­tette. A C pavilonban Hein­rich János, a Mechanikai Mű­vek vezérigazgatója a vállalat új, füstelszívóval felszerelt irodai lámpáját mutatta be. Az élelmiszer-ipari termékek kiállításán dr. Oláh András, az Észak-Pest Megyei Sütő­ipari Vállalat igazgatója be­szélt a vásári díjas frizsi­derkenyérről, Schneider Jó­zsef, a Törökbálinti Állami Gazdaság igazgatója a nagy­díjas üdítő fogyasztása mellett ismertette terveit Mészáros Gyula, az abonyi Űj Világ Tsz elnöke pedig a szintén vásári díjas Abonett kenyér előnyeit ecsetelte. A látoga­tók végezetül a 19-es pavilont keresték fel, ahol Arlóy György, a KISZÖV megyei titkára mutatta be a Pest me­gyei szövetkezetek újdonsá­gait. Krasznai Lajos a látottak alapján — mintegy értékelé­sül — a következőket mond­ta: — Mindenki előtt ismere­tes, hogy kemény munka vár ránk, hogy a kormány által meghatározott feladatokat végrehajtsuk, de a kiállításon látottak egyértelműen arra utalnak, hogy a megye dol­gozói, gazdaságai alkalmasak erre a nagy feladatra. Ezt a képességet egyébként a kiosz­tott díjak, elismerések is fém­jelzik. A megyei kiállítók hu­szonöt százaléka kapott vala­milyen kitüntető címet! S ezekben objektív értékítélet fogalmazódik meg. Nyilván­való, hogy nem minden vál­lalat képes erre, de vannak közöttük olyanok, amelyek húzóerőként hatnak a többire is. A meglévő akarat alapján — hiszen majd minden válla­lat vezetője már azon töri a fejét, hogy mivel rukkol ki jövőre — az a véleményem, hogy rendelkezünk olyan szellemi kapacitással, amellyel a szerkezet-átalakítási progra­mot végre tudjuk hajtani. Igaz, vannak külső akadályok, ilyen például az importkor­látozás, ami egy szövetkezet­nek akár a létét is fenyeget­heti, de o folytonos megújulás arra is kell, hogy ezeket az akadályokat belső termeléssel, az importtermékek hazai he­lyettesítésével elhárítsuk. F. A, M, szét, bizony nem úgy festett, mint ma. Vaságyak, szalma­zsákok, kitört ablakok. S az egykori növendékek ma, 41 év múltával is élénken emlé­keznek arra az egy bundára, amelyben felváltva jártak ta­lálkozókra, a gyűjtőutakra, me­lyekkel élelmezésükhöz te­remtettek alapot, az éjszaká­ba nyúló kritikus és önkriti­kus vitákra vagy a társadal­mi munkára, hiszen segédkez­tek a Csepel Művek helyreál­lításában is. Az egykori kollégisták teg­nap ismét találkoztak, ezúttal a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége székházéban, a Rátkai-klubban — régi ottho­nukban. Köszöntötte őket, fel­elevenítve _ a múltat a népi kftllégiunj, egykori titkára, Ve­res Anna, kiemelve, hogy egy életre szóló hitet, tartást, köz­életi irányultságot kaptak az itteniek. Barsi Tomaj, az MSZMP VI. Kerületi Bizottságának el­ső titkára azt hangsúlyozta: a NÉKOSZ sugallja a mának, hogy alkotni vágyó és tudó embereket nevelni közösség­ben lehet. A Művészeti Szak- szervezetek Szövetsége köz­ponti vezetőségének titkára. Simon László pedig a ház mai lakói nevében mondta: ez az épület mindig kapcsolatban állt a művészetekkel, s hogy így legyen, ho>gy találkozhas­sanak a generációk, mindig visszavárják az egykoriakat. Végezetül felavatták, s meg­koszorúzták az emléktáblát, mely hazánk első demokrati­kus főiskolai egyetemi leány- kollégiumának hírét őrzi. v. G. r. ROSSZ szándékú kézben a legártatlanabb tárgy is fegy­verré lehet, a kődarab, a bot, a vessző. Sajnos, a vessző is, amint azt sokszor bizonyítják a megyében a gyerkőcök a maguk fabrikálta íjjal, nyíl­vesszőkkel, ún. tipikus gyer­mek-gyermek sérüléseket okozva. S akkor még hol van a botokkal vívott bajnoki csa­ták (gyakran az orvosi ren­delőben bőgve kikötő) sérült­jeinek csapata! Az eszköz, le­gyen gyermekek ártatlannak látszó játéka vagy éppen rakéta, soha nem hibáztatha­tó; holt holmi. Ezeknek a holt holmiknak a történelme lényegében ak­kor kezdődött, amikor az em­beri fajé. Az ember először azért fegyverkezett fel, mert félt és mert enni akart, azaz eszközei az állatvilág félel­metes lényeivel szemben használtattak. Majd azután a saját faj egyedeí ellen is ... A megye múzeumaiban (kis részben kiállított, nagy rész­ben raktározott eszközök ezek) seregek fegyverkezhet­nének fel, igaz, nem sokra mennének tőrök, szablyák, kardok, pallosok, dárdák, bu­zogányok regimentjével. Amint hadtörténészek, tréfál­kozva, de a dolgok össze nem cserélhetőségét nagyon is jól érzékeltetve mondják, a múlt század nagy csatáit néhány, gépágyúval, egy szakasznyi katona kiyetel nélkül meg­nyerhette volna... ha persze lett volna gépágyú! Amiből értelemszerűen kö­vetkezik, hogy fegyvereink elődei elődeink fegyvereiként voltak félelmetesek, veszedel­mesek, azaz minden időszak­nak léteznek jellemző hadá­szati és harcászati eszközei. Sajnos, a mi korunknak is..» Annak idején, 1849. április negyedikén Tápióbicskénél Klapka majdnem csatát vesz­tett amiatt (Damjanich had­testének érkezte segítette ki a bajból), mert tisztjei nem számoltak kellő módon fegy­verzet és terepviszonyok köl­csönhatásával, azaz tíz löveg ragadt bele a Tápió hídját és az arra vezető töltést körítő zsombékos, mocsaras ingo­ványba. Ilyesfajta tízágyús ügyekre mosolygó fitymálással néznek le mai hadfiak, akik kezére kevésbé áll a géppisztoly, a karabély, mint az infravörös hullámok vezérelte löveg ke­zelése. Persze, a karabély meg a korszerű célkövető be­rendezés közötti árkülönbsé­get a közös pénztárcának kell állnia, azaz védelme költségét természetes teherként kell hordania a társadalomnak. Ez a teher folyamatosan növek­szik, hiszen a védelemben éppúgy megjelennek a „civil” áremelkedések, mint, az élet bármely más területén, amint a korszerűsítésnek is (drá­gább) ára van... Az állam- háztartás kiadásai között nem csekély tétel a védelem költ­sége, tavaly nagyjából akko­ra volt ez az összeg, amennyit a lakosság társadalombiztosí­tási járulékként befizetett. S ha igaz a mondás, ami sze­rint a fegyver a világ legdrá­gább ócskavasa, márpedig igaz, akkor az előbbi arány ismeretében a fejünkhöz kap­hatunk ... csak éppen el nem feledhetjük: aki védtelen, az felkínálkozó áldozat! Hatalmas teher a világon a fegyverek, a fegyverkezés ára. Lefegyverző érvek serege szól a leszerelés mellett, csak az a baj, hogy a világ sok (de nem minden) táján a fegyvergyártás túlságosan is jó üzlet ahhoz, hogy egyik évről a másikra abbamarad­jon. S ha az üzlethez még társul a bizalmatlanság is, a túlhizlalt nemzeti, önérzet, az elsődlegesség tudata, akkor ugyan lefegyverző mosollyal sókat beszélnek a leszerelés szükségességéről a szakértők és a politikusok, de történni kevés történik. Reménynél valamivel több most már a birtokunk, éppen a közeli napok eseményeinek betudhatóan. Az első lépés megtörtént, talán következhet a többi is... S akik ma a megyéből esküt tevő katona­fiukhoz indulnak, ezt a mé- csesnyi reményt vigyék a szí­vükben. Nem azért, hogy „le­fegyverezzék” az ifjút, ha­nem, hogy megértessék vele: a szükséges és az érdemes itt, az életnek ezen a külön­leges területén, testvér. Cice­ro írta A kötelességek első könyvében: „Nem sokat ér­nek odakint a fegyverek, ha hiányzik idebent a bölcs ta­nács”. Mészáros Ottó Országgyűlési bizottság napirendjén íz idősek egészségűéi helvzete Az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága Pesta László elnökletével ülést tartott pénteken a Par­lamentben. A testületet dr. Beregi Edit, a Semmelweis Orvostu­dományi Egyetem gerontoló­giái központjának igazgatója tájékoztatta a gerontológia jelenlegi helyzetéről és jövő­jéről. Elöljáróban kiemelte: az európai országokra — köz­tük hazánkra is — elöregedés jellemző. Magyarországon a 80 évesek népességen belüli aránya a századfordulótól 1982-ig 0,5 százalékról 2 szá­zalékra emelkedett. Az átla­gos életkor növekedése a XX. század sajátos jelensége, eb­ben az orvostudomány fejlő­dése is nagy szerepet játszott. Ugyanakkor számos gondot is vet fel, mert míg a század- fordulón a fertőző betegségek voltak túlsúlyban, addig nap­jainkban az idült betegségek teszik magatehetetlenné az időseket. Súlyosbítja a hely­zetet, hogy ezek egy részének keletkezéséről, megelőzéséről, kezeléséről keveset tudunk. Az idős szervezet lényege­sen különbözik a középkorú emberétől, miután az örege­dés folyamán kialakuló válto­zások az egész szervezetet érintő szerkezeti és funkció nális változást eredményeznek — hangsúlyozta. Épp ezért az idős korúak sajátos egészség- ügyi gondozást, gyógykezelést igényelnek. Bár a gerontoló­giai központ több javaslatot tett a gerontológiai oktatás bevezetésére, ma még csak a VI. éves orvostanhallgatók vesznek részt az államvizsga előtt két alkalommal geron­tológiai konzultáción. Ezzel szemben egy felmérés szerint 21 európai országból tizenhá­romban kötelező tárgyként oktatják a gerontológiát, ti­zennégyben szakképesítést szerezhetnek az orvosok e szakágból, tizenötben pedig I továbbképzés formájában bő- [ víthetik a témával kapcsola­tos tudásukat. Fontos lenne, hogy hazánkban is gerontoló­giai szakismeretekkel rendel­kező szakorvosok kezeljék az idős embereket, s a szükséges ismereteket úgynevezett rá­épített — második — szakké­pesítésként szerezhessék meg. Szükség lenne ezenkívül egy olyan szervezetre, intézmény­re, amely a gerontológiai te­vékenységet — a kutatómun­kát, az orvostanhallgatók, az orvosok oktatását, az idős la­kosság egészségügyi ellátásá­val kapcsolatos gondok fel­mérését — összefogná — mondta végezetül a gerontoló­giai központ igazgatója. A vitában felszólalók java­solták, hogy az idősek egész­ségügyi ellátására vonatkozó legfontosabb elképzeléseket — átfogó helyzetelemzést kö­vetően, a társadalom és az egyén felelősségének kérdését is felvetve — törvényben rög­zítsék.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents