Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-19 / 221. szám

1987. SZEPTEMBER 19., SZOMBAT 3 TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA geznie a vállalati vezetésnek a bérek bruttósítását, de ugyanakkor az is szükséges, hogy intézkedéseket hozzon a vállalati vezetés a hatékony­ság javítására, a gazdálkodás ésszerűsítésére, szükség ese­tén a létszám csökkentésére. Annak érdekében, hogy a csak átmenetileg jelentkező nehézségeket az üzemek át tudják hidalni, az évközi bé­rek kifizetésére állami garan­cia mellett hitelt lehet igény­be venni. TÖBBGYERMEKESEK, NYUGDÍJASOK A kormány, döntően a fo­gyasztói árak jövő évi szá­mottevő emelkedése miatt, jelentős, 24—25 milliárd fo­rint összegű szociálpolitikai kiadást tervez. Rendező el­vünk e nem kevés forrás el­osztásánál az. hogy a legerő­teljesebben érintett rétegeket védjük, így a nyugdíjasoknál, valamint a gyermekes, külö­nösen a sokgyermekes csalá­doknál tervezünk intézkedé­seket. A családi pótlékot ös­szességében negyven száza­lékkal, mintegy 400 forinttal megemeljük. Az anyasági se­gélyt 4 ezer forintról 6 ezer forintra kívánjuk növelni. Társadalmi szervezetek, mint a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa, a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség és a Ha­zafias Népfront, valamint ér­dekképviseletek és számos képviselő tettek javaslatot el­tartotti adókedvezmény be­építésére az adórendszerbe. Ezeket — alaposan elemezve és mérlegelve az állam szű­kös anyagi lehetőségeit — a kormány elfogadta, hogy első lépésként a három- és több­gyermekes családok esetében gyermekenként havi ezer fo­rintot az adóalapból le lehes­sen vonni. Ez másfél milliárd forint adókieséssel jár, ami azt igényli, hogy a csáládi- pótlék-emelés, amely az ösz­szes családi pótlékra jogosul­tat érinti, nem lehet több 400 forintnál és eredeti szándé­kunktól eltérően a gyermek- gondozási segély emelésére csak 230 forint jut, a beisko­lázási segély bevezetésére pe­dig nem kerülhet sor. A gyermekgondozási díjat a családok jövőre már a jeren- legi másfél év helyett a gyer­mekek kétéves koráig vehetik igénybe. A nyugdíjak mini­mum 300—330 forinttal emel­kednek. a 70 éven felüliek és a legnehezebb helyzetben lévő rokkantnyugdíjasok körében biztosítjuk a tervezett teljes fogyasztói árindexnek megfe­lelő nyugdíjemelést. A taná­csok szociális segélyezési ke­retét 500—700 millió forinttal tervezzük növelni. 1988-ban ki kell dolgozni annak a módszerét, hogy mi­előbb sor kerülhessen a csa­ládi pótlék folyamatos érték­megőrzésére. és hogy a több­oldalúan hátrányos helyzetű rétegek szociális biztonságát fokozatosan, rendszerszerűen garantálni tudjuk." ÉS BELESZÓLÁSI J0S A személyi jövedelemadó bevezetésével egyértelművé válik az a tény, hogy végső soron csak a lakosság lehet az. aki a társadalom közös költségeit viseli. Ugyanakkor ennek tudatosulása más vi­szonyt hoz létre az állam­polgár és az állam között. Szükségképpen nő az igény a közügyekbe való betekintésre, beleszólásra. Azért, hogy ez a kapcsolat még közvetlenebb legyen, azt tervezzük, hogy 1989-től a személyi jövede­lemadó az állampolgárok lak­helye szerinti helyi tanácsok bevétele lesz, s így valamely terület boldogulása nem kis mértékben a lakossági adók tényleges befizetésétől függ majd. Addig is. 1988-ban a Tanácsok megkapják a sze­mélyi jövedelemadóból szár­mazó bevételt, de még csak létszámarányosan. Az adómértékeket úgy álla­pítottuk meg, hogy a sávos adózás következtében az elvo­nás mértéke összességében az ötven százalékot ne haladja meg. A lakossági jövedelem döntő része azonban nem a magasabb jövedelemkategó­riákban összpontosul. A fog­lalkoztatottak hatvan-hetven százalékának jövedelme évi 120 ezer forint alatt van. A.z adómértékeket és az adósávo- kat oly módon kellett kiala­kítanunk, hogy az adóbevéte­lek zöme ebből a körből szár­mazzon. Itt kívánom megem­líteni, hogy a jelenlegi bé­rek, keresetek ismeretében került kialakításra a bérből és fizetésből élőknek nyújtott egységes, évi 12 ezer forintos kedvezmény, amely az- adó­alapot csökkenti. Ennek alkal­mazása — az évi 48 ezer fo­rintos adómentes határt is fi- gyelembé véve — azt jelenti, hogy a bérből és fizetésből élők húsz százaléka és a dol­gozó nyugdíjasok közel het­ven százaléka nem fizet adót. A személyi jövedelemadó törvényjavaslata két kérdés­ben — a nyugdíj mellett szer­zett jövedelmek adóztatása és a lakáscélú megtakarításokra elszámolható adókedvezményt illetően — alternatív javasla­tokat tartalmaz. Az egyik ja­vaslat szerint évi 96 ezer fo­rintig, akárhonnan származik a nyugdíjas jövedelme, nem kell adót fizetni. A kormány a másik megoldást támogatja, amely szerint a nyugdíj és a kiegészítő jövedelem összevo­nása v alapján megállapított adót olyan arányban kell a nyugdíjasnak fizetnie, ami­lyen részarányt képvisel az összes jövedelmén belül a ki­egészítő jövedelem. így elke­rülhető, hogy egv határon túl hirtelen, viszonylag magas el­vonással. egyszer csak megje­lenik az adó. A másik alternatív javas­Arányos teherviselést! Dr. Dobi Ferenc, Táp'ásze'e, 6. vk. Az adóreform kérdéséhez, mint szakszervezeti vezető is szeretnék hozzászólni. A SZOT adóreformmal kapcsolatos jú­liusi állásfoglalása a közvéle­mény előtt is ismert, és azt megelőzően a pénzügyminisz­ter a SZOT-elnökséggel nyílt eszmecserét folytatott a tör­vénytervezetről. A rendelkezésre álló vala­mennyi információt. véle­ményt. lehetőséget mérlegel­ve úgy vélem — és ez a szak- szervezetek álláspontja is —. hogy az adóreform bevezetése elkerülhetetlen. Nem örülünk annak, hogy a személyi'jöve­delemadó bevezetésére ép­pen egy gazdaságilag ne­héz időszakban kerül sor. Mégis el kell fogadnunk, hiszen a kormánynak a gaz­dasági helyzet romlásának megállítására, a termelés ha­tékonyabbá tételére irányuló törekvését minden felelősség­gel gondolkodó embernek tá­mogatnia kell. Nem a szocia­lizmustól. sőt nem is a veze­tés eddigi szándékaitól idegen megoldásokat keresünk. A megfelelő következtetéseket azonban le kell vonnunk ab­ból, hogy e szándékok valóra váltását szolgáló eszközeink az elmúlt években tartósan hatástalanoknak bizonyultak. A szakszervezetek vélemé­nye szerint a bevezetendő adó­rendszernek biztosítania kell az állam, a gazdálkodó egysé­gek és a lakosság — illetve annak különböző rétegei — között az arányos tehervise­lést. Különösen fontos ez egy olyan időszakban, amikor a belső fogyasztás korlátozásá­ra kényszerül. A kormányzati szerveknek rövid időn belül olyan intéz­kedéseket kell tenniük, ame­lyek megakadályozzák a ter­melői árak visszarendeződé­sét, az indokolatlan árnyere­séget. Ehhez megítélésünk sze­rint egy megfelelő időtartam­ra meghirdetett árstop szük­séges. Elfogadhatatlan lenne, ha a teherviselés amúgy is ér­zékeny egyensúlya a végre­hajtás során a lakosság kárá­ra változna. Ezért is rendkí­vül fontos a fogyasztói ár­emelkedések széles körű és méltányos kompenzálása, egy átfogó, s a társadalom igaz- ságérzetével összhangban álló szociálpolitika. Ismételten hangsúlyoznom kell még egy, az eredetileg megfogalmazott célok érvé­nyesülését garantáló követel­ményt. Az ár- és adóreform­nak össze kell kapcsolódnia egy megfelelően előkészített bérreformmal, továbbá az egészségügy, a társadalombiz­tosítás, valamint a szociálpo­litika és a lakásgazdálkodás átfogó megújításával. Az elő­terjesztett törvényjavaslat csak ezekkel együtt értelmez­hető igazán. E területeken szintén szükség van reformra, s ha azt nem is tudjuk rövid időn belül végrehajtani, az előkészítést minél előbb meg kell kezdeni. Ha ezekre az adó- és ár­reformot követően belátható időn belül nem kerül sor, megtörhet a gazdaság rémél- he'őleg mihamarabb bekövet­kező fellendülése. Különösen fontos, hogy a bérreform ne csak keresetarány-javítást., ha­nem olyan szabályok kialakí­tását is jelentse, amelyek ér­demben javítják a teljesít­ményelvű bérezés feltételeit, hozzájárulva ahhoz, hogy na­gyobb jövedelem keletkezzen a gazdaságban. Ezen az ala­pon már lehet javítani a ke­reseti arányokat is. A szervezett dolgozók és a lakosság, választóim javára szolgált, hogy az előkészítés időszakában egy sor kérdés­ben a szakszervezetek vezető testületéi viták során állapod­tak meg állami partnereikkel, Így a törvénytervezet nem kevés pontja e többfordulós véleménycsere eredménye. Ezeket a pontokat nem kívá­nom részletezni, csak példá­kat említek: a főmunkavi­szonyból származó keresetek bruttósítása, a szociális ellátá­sok, a gyes, a természetbeni juttatások adómentessége, a 48 000 Ft adómentes jövede­lemhatár, a 12 000 Ft alkal­mazotti kedvezmény, a testi fogyatékosoknak nyújtott adó- kedvezmény. a nyugdíjasok nyugdíj melletti keresetének kedvezőbb adóztatása, a la­kásépítők adóterheinek mér­séklése, a kitüntetések és a szakszervezeti tagdíj adómen­tessége, valamint a 25 milliár­dos szociálpolitikai csomag­terv — mind ezek közé tar­toznak. Itt szeretném külön is üd­vözölni azt a módosító javas­latot, amely a 3 és többgyer­mekes családok esetén gyere­kenként évi 12 ezer Ft adó­alap-kedvezményt ad. Mind­amellett szükségesnek tartjuk, hogy az egy- és kétgyerekes családoknál is megfelelő idő­ben és mértékben emeljék a családi pótlékot. lat a lakáscélú megtakarítá­sokra vonatkozik. Vagy évi 24 ezer vagy 36 ezer forint megtakarítás után vehető igénybe az a kedvezmény, amely szerint a megtakarítás húsz százalékával, tehát 4800 vagy 7200 forinttal csökkent­hető az adó összege. A na­gyobb kedvezményhez a 90 ezer forint és 240 ezer forint közötti sávokban, magasabb adó tartozik — igaz, sávon­ként mindössze egy százalék- ponttal. Ez az adófizetők szempontjából nem jelent kü­lönösebb terhet, ugyanakkor a lakásra gyűjtőknek érezhető segítség. Ezért a kormány azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy a 36 ezer forintos válto­zatot fogadja el. Ez is egyike azoknak a kormányzati intéz­kedéseknek. amelyek eredmé­nyeként összességében 1988- ban a lakásépítés feltételei nem romlanak, sőt a lakáscé­lú megtakarítás valamelyest előnyösebb lesz, mint ma. Mint ismeretes, az építőanya­gok ma dotációt élveznek. A kormány ennek megszünteté­sét oly módon kívánja meg­valósítani, hogy az így fel­szabadult állami forrásokat szociálpolitikai kedvezmény növelésére fordítja. Az egy­gyermekes családoknál tíz­ezer forinttal, a kétgyermeke­seknél 45 ezerrel, a három- és többgyermekeseknél 170 ezer forinttal szándékozunk emelni a szociálpolitikai kedvez­ményt. így 1,988-ban az egy­gyermekes családok ötvenezer forint, a kétgyermekesek 150 ezer forint, a három- és több- gyermekesek 400 ezer forint szociálpolitikai kedvezmény­ben részesülnek. Az építőanyagokat a jövő­ben általános forgalmi adó terheli. A kifejezetten lakás­építéshez felhasznált építő­anyagok után azonban az ál­talános forgalmi adó javasla­tunk szerint visszaigényelhető gyorsított eljárással. Házilagos kivitelezés esetén, a lakosság­nál jelentkező átmeneti több­letterheket rugalmas hitelezé­si gyakorlattal fogjuk enyhí­teni. A házilagosan végzett lakásfelújításnál,. korszerűsí­tésnél — a társadalmi szer­vek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a szakszervezetek javaslatára — az adóvissza- térítésnek felső korlátja nem lesz. SZÜKSÉG VAN MÉG KEDVEZMÉNYEKRE IS Bármennyire is egységes szabályozásra törekedtünk, a személyi jövedelemadó be­nyújtott tervezete tartalmaz kedvezményeket. A kormány a javaslat kidolgozása során meghatározónak tekintette, hogy a lakosság közel negy­ven százaléka valamilyen módon részt vesz a mezőgaz­dasági kistermelésben, ön­magában is, de az 1988. évi nehéz gazdasági helyzetben méginkább fontos, hogy elég húst, zöldséget termeljenek és az ellátás zavartalan legyen. A kormánynak az a vélemé­nye, hogy e területen az ér­dekeltséget fenn kell tartani, a kedvezmények egyébként nem túlzottak, arányban áll­nak az árak jövedelemtar­talmával, a nehéz munkával, közös érdekeinkkel. Azzal, hogy a termelési szervezet megújítása, a mű­szaki haladás érdekében, a jelenleginél nagyobb kedvez­ményeket kell adni a talál­mányokból származó jövedel­mekre, a társadalmi konzul­tációkon szinte mindenki egyetértett. Felvetették, hogy e célt nemcsak a találmányok hanem az újítások is segítik, és ezért kedvezményezni kel­lene azokat. A vállalatok által fizetett újítási díjak a válla­latoknál 1987-től költségként számolhatók el. Ez lehetővé teszi, hogy olyan díj kifizeté­sére kerüljön sor — ha iga­zán hasznos újításról van szó —, amely a személyi jövede­lemadó megfizetésére is fede­zetet nyújt. Az irodalmi, képzőművé­szeti és minden egyéb művé­szi alkotás adózási rendszer­be történő beillesztése is bi­A hallgatóság között megyénk képviselői, balról Dobos Fe- rencné és dr. Fodor István (Hancsovszki János felvételei) zonyos kedvezményekkel való­sul meg. Nos, ezt a megoldást két oldalról is vitatták. So­kan túlzottnak minősítették a kedvezményeket, az érintettek viszont nehezményezték az új szabályozást, mivel adózási feltételeik a jelenlegi rend­szerhez képest valamelyest szigorúbbá válnak. Ezzel párhuzamosan azon­ban a felmerülő tényleges költségeket elszámolhatják, ami viszont könnyítést jelent. A többletbevételt egyébként a kormány a honoráriumok differenciált rendezésére kí­vánja felhasználni, ami az adózás miatt növekvő terhe­ket szintén ellensúlyozza. Nagy érdeklődésre számot tartó kérdés a megtakarítások jövedelmének adóztatására tett javaslat. A lakossági megta­karítások társadalmi-gazdasá­gi jelentősége miatt változat­lanul tiszteletben kívánjuk tartani a betétek titkosságát és biztosítani szándékozunk továbbra is a jeligés betétel­helyezés lehetőségét. Emiatt a kamattípusú jövedelmeknél 1988- ban a lakosság semmi­fajta adóval nem találkozik, 1989- től pedig a kamatok ép­pen annyival nőnek, amennyi az adókötelezettség lesz. A kötvényeket illetően megerő­sítem azt a kormány-állásfog­lalást, miszerint az ez év vé­géig kibocsátott kötvények ka­mata nem adózik. A jövőben kibocsátott után pedig az adó mértéke húsz százalék lesz, de ugyanakkor a vállalatok, a bankok szabadon határozhat­ják meg a kötvények kama­tát, s így az a mainál több is lehet. Felmerült a kérdés, hogy ha felemeljük a kamatot, de azt adóban el is vonjuk, akkor miért van a változtatásra szükség. Most, amikor bővül­nek a magánvállalkozási lehe­tőségek, jó lenne, ha minél előbb azonos szinten lehetne a vállalati és a lakossági meg­takarítások kamata. A java­solt megoldás ezt segíti elő. LÁTHATÓVÁ TENNS A LÁTHATATLANT t A törvényjavaslat vitájában talán a legtöbb kérdés az úgynevezett láthatatlan jöve­delmek feltárását és tervezett adóztatását érintette. A vég­rehajtási rendeletben hatá­roztuk meg, hogy minden jö­vedelem, így például a hála­pénz, a borravaló is adóköte­les. De tudni kell: annak, hogy ebből látható jövedelem legyen, sok feltétele van. Az ellátás javítása, a hiányhely­zet felszámolása, a törvényja­vaslat vagyonnyilatkozatról szóló rendelkezése, az ellen­őrzés fokozása mind-mind ilyen. Foglalkozunk egy olyan, a láthatatlan jövedelem beval­lására érdekeltséget teremtő konstrukció kialakításával is, hogy a bevallott jövedelmek a társadalombiztosítási ellátás alapjául szolgáljanak. A kor­mány elhatározott szándéka ezen jövedelmek megadóztatá­sa. Hosszas szakmai vita után alakult ki az általános for­galmi adóra vonatkozóan az a javaslat, amit a kormány az Országgyűléshez benyújtott. Az adókulcsokba történő be­sorolások kialakításakor az volt a célunk, hogy kifejezzük, mely termékcsoport tartozik a kedvezményezett körbe, me­lyik az általános feltételekbe. Létrehoztunk egy közbülső kulcsot is a szolgáltatások kö­rére. Ez valószínűleg átme­neti kulcs lesz, néhány év múlva erre a kérdésre vissza kell térni. Ez szintén bizo­nyos preferenciát fejez ki. A problémát az okozza, hogy ha a döntően életszínvonal-politi­kai okokból fontos, s ezért adót egyáltalán nem viselő, nélkülözhetetlen termékek és szolgáltatások köre széles, ak­kor a szükséges jövedelmet a termékek egy szűkebb köré­ből kell beszedni. Emiatt e szűkebb körben magasabb adó­kulcsot kell alkalmazni. Az általános kulcs mértéke 25 százalék. A különböző konzultációkbn és az állandó bizottságok ülé­sein is két termékkör, a gyer­mekruházat és a lakás, illető­leg az építőanyagok besorolá­sáról alakult ki vita. Jelen­leg a felnőttruházati termé­kek ára harmincszázalékos forgalmi adót tartalmaz. A gyermekruházati cikkek több­sége pedig forgalmiadó-men- tes, sőt néhány termék, mint például a csecsemőruházat, a gyermekcipő ártámogatásban részesül. Úgy ítéljük meg, hogy a hasonló termékek for­galmi adóját egységesíteni kell, s a már elmondott költ­ségvetési összefüggések, vala­mint a turistavásárlások miatt, erre csak a 25 százalékos mértékben láttunk lehetőséget. Ez is szükségessé tette a csa­ládi pótlék és anyasági se­gély emelését. Ami a másik vitakérdést il­leti, a kész lakások általános forgalmi adója a törvényja­vaslat szerint nulla. Az építő­anyagok és szolgáltatások után ugyanakkor 25 százalékos adót kell fizetni. De ezt azok, akik nem kész lakást vásárolnak, hanem önmaguk építkeznek, mint ahogy arról a korábbiak­ban szóltam, visszaigényelhe­tik. Ez a megoldás az üdülő, garázs és egyéb, nem lakás céljára szolgáló építkezéseket kizárja a kedvezményből. Az adóreform bevezetésének számos feltétele van. Sok mú­lik azon, hogy jól működő adószervezetet, adónyilván­tartást tudunk-e kiépíteni. A kormány egységes szervezetet hozott létre. Meg kell monda­nom, hogy a részben új szerve­zet felállítása számításaink szerint másfél-két milliárd fo­rint többletkiadással is jár. A törvényességet szolgálja, hogy a javaslat szerint az adó­fizetés helyességét csak akkor lehet kétségbe vonni, ha az ellenőrzés megfelelő bizonyíté­kokkal rendelkezik. Lényeges új elem, hogy az adófizetésre kötelezettek vita esetén bíró­sághoz fordulhatnak, s nem­csak az adó alapját, hanem magát a megállapított adó összegét is vitathatják. Ez a megoldás teljes jogvédelmet biztosít az adózóknak. Az adótörvényeknek időtál­(Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents