Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-19 / 221. szám

1987. SZEPTEMBER 19., SZOMBAT

TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

(Folytatás a 3. oldalról)

lóknak, de ugyanakkor rugalmasaknak kell lenniük. Az élet változásait nem lehet figyelmen kívül hagyni. A személyi jövedelemadó törvény- javaslat lehetőséget ad arra, hogy az éves állami költség- vetésről szóló törvéhyterve- zetben a Minisztertanács kezdeményezze az adó mértékének és az adósávoknak a változtatását. A viták során többen azt a véleményüket fejtették ki, hogy ez nem jó rendelkezés. Ha évenként módosítani fogják a személyi jövedelemadó feltételeit — mondták —, akkor a lakossági adózás ugyanúgy kiszámíthatatlanná válik a jövőben, mint ma a vállalati jövedelemszabályozás. Csakhogy az állami költségvetési törvényjavaslatot e ház hagyja jóvá, így önök mérlegelhetik, hogy egy-egy év ár- és jövedelmi viszonyainak alakulása szükségessé teszi-e a változtatást, például azért, mert a nominális jövedelmek növekedése miatt túl sokan csúsznak át automatikusan a magasabb adósávokba. Ez a javaslat — véleményünk szerint —, tehát legalább anynyira védi az állampolgárt, mint amennyire szolgálhatja az állami költségvetést is.

BEHATÓ VITÁKON MEGTÁRGYALTÁK

Végül szeretnék röviden szólni az országgyűlést előkészítő bizottsági ülésekről. A bizottságok beható vitákon megtárgyalták a törvényjavaslatokat és kivétel nélkül általánosságban elfogadták, részleteiben pedig több ponton korrekciókat javasoltak. Számos módosítást a kormány támogat. Az elfogadott javaslatok száma és jelentősége mutatja a kormány nyitottságát az együtt gondolkodásra. Különösen fontos a kormány által is elfogadott javaslatok közül az, amelyik 1989-re költségvetési reform előkészítését tartja szükségesnek, valamint az, amelyik parlamenti ad hoc bizottság felállítását kezdeményezi az adóreform gyakorlati bevezetésének segítésére.

Szeretném még egyszer megköszönni a képviselők javaslatait és kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a személyi jövedelemadó és az általános forgalmi adó törvényjavaslatot megvitatni és elfogadni szíveskedjenek.

Feladataink sürgetőek

Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.), a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető tanára, a törvényjavaslatok bizottsági előadója elmondta: a két új adó bevezetésének kérdéseivel az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága a tavasz óta négy alkalommal foglalkozott a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsággal együttes tanácskozáson, s ezeken a vitákon esetenként több mint száz képviselő vett részt.

Dobi Ferenc (Pest m., 6.

vk.), a Medosz főtitkára felszólalását lapunk más helyén ismertetjük.

Boldizsár Iván (országos lista) író, a Magyar Pen Club elnöke szenvedélyesen ecsetelte az írók, a művészek helyzetét, a társadalomban betöltött szerepét, s ezzel ösz- szefüggésben fenntartotta korábbi javaslatát, miszerint ezek az alkotók a szerzői jog után járó jövedelmük után a törvényjavaslatban szereplő 200 ezer forint helyett 400 ezer forintig adózzanak keresetük 35 százaléka után, s csak ez összegen felül legyen az adóalap a kereset 60 százaléka.

Eck Tibor (Komárom m., 5. vk.), a Lakástextil Vállalat tatai szőnyeggyárának igazgatója hangsúlyozta, hogy hatásában eredményesebb lett vol-- na, ha az adóreform bevezetésével egy időben feloldották volna mindazon béklyókat, amelyek a jövedelemszabályozásra nehezedtek, de ugyanakkor be kell látni azt is, hogy ennek feltételrendszere ma még nem teremtődött meg.

Tétényi Pál akadémikus, az Országok Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke különösen fontosnak ítélte meg, hogy a gazdasági eszköztárba rend- szerszerűen épüljenek be a műszaki fejlődés dinamizálására ösztönző sajátos, közvetlen adópolitikai és jövedelemszabályozási eszközök. A személyi jövedelemadó hatásáról szólva kifejtette: nagy a veszélye annak, hogy a rendszer bevezetésének időszakában sokhelyütt felerősödnek a ni- vellálási törekvések, csökken a jövedelemdifferenciálódás már elért szerény mértéke is.

Varga Imre (országos lista) szobrászművész, a kultúra és a gazdaság összefüggéseit vázolva az alkotók helyzetének alakulásával foglalkozott. Egyetértett az adóreformmal, mindkét törvényjavaslattal. A személyi jövedelemadó egyes elemeit bírálva, a többi között felhívta a figyelmet, hogy a művészeket, a nagyobb értékű műtárgyak készítőit hátrányosan érinti, hogy az alkotás létrehozása a legtöbb esetben meghaladja a maximálisan kedvezményezett 200 ezer forintot.

Zsigmond Attila (Budapest, 5. vk.), a Budapest Galéria főigazgatója szerint a képző- és iparművészeti szakma a tervezetben méltatlan helyzetbe került. A honoráriumreformot kimunkálatlannak tartotta, hiszen már a jelenlegi gyakorlatban is a műtárgy-adásvételnél a piac szabályai szerint a megbízó és a munka- vállaló megállapodása, alkuja dönt.

Elek József (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 13. vk.), az Ózdi Kohászati Üzemek hengerésze a személyi jövedelem- adóhoz fűzött észrevételeket. Megítélése szerint sokak számára nehezen érthető az új adórendszer, s az ebből származó aggodalmakra nem kaptak kielégítő magyarázatot.

Vári Miklós (Csongrád m.',' 16. vk.), az apátfalvi Aranykalász Termelőszövetkezet művezetője elmondotta, hogy a korábbinál is nagyobb gondot kell fordítani meglévő javaink védelmére, a tűzesetek elleni védekezés fejlesztésével, a tűzoltók munkája hatékonyságának javításával.

Kállai Ferenc (országos lista) színész mint mondta, a jobb munkáért több pénz, a becstelen életért pedig mellőzöttség járjon. Ez így lenne helyes, de attól kell tartani, hogy a még oly jó törvények sem mindig érvényesülnek, mert fennakadnak a tehetségtelen végrehajtók mélaságán. Ezért is kérte, hogy a kormány munkaprogramját és az adóval kapcsolatos törvényeket olyan tehetséges emberekre bízzák, akik vigyáznak a következetes végrehajtásra.

Lásztity Radomir (Budapest, 31. vk.), a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára elmondta, hogy a törvénytervezet előkészítése során javaslatot terjesztett be az Ország- gyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint terv- és költségvetési bizottságához a magas szintű tudományos, kutató-fejlesztő munkához kapcsolódó egyes tevékenységek preferálására. A két bizottság együttes ülése nem fogadta el ezeket az indítványokat, ezért Lásztity Radomir kérte az Országgyűlést, hogy ezúttal megismételt kompromisszumos jellegű javaslatait bocsássa szavazásra.

Búzás Józscfné (Szolnok m., 14. vk.), a jászárokszállási

hímző és szőnyegszövő háziipari szövetkezet elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a tervezett adó- és árreform bevezetése a népi iparművészeti termelést folytató szövetkezeteket az eddiginél is kedvezőtlenebb helyzetbe hozza. A népművészeti termékek után eddig ugyanis nem kellett forgalmi adót fizetni.

Lékai Gusztáv (Hajdú-Bi- har m., 13. vk.), a nagyalföldi kőolaj- és földgáztermelő vállalat üzemigazgatója a törvényalkotási folyamat következetlenségeit bírálva rámutatott, hogy a személyi jövedelemadó várható hatásai ellentétbe kerülhetnek a családjogi és a földtörvény elveivel és céljaival. Ezért javasolta, hogy a személyi jövedelemadó-rendszert 1990-ig fokozatosan formálják át családi adórendszerré.

Balogh László (Békés m., 14. vk.), a békési Egyetértés Mgtsz elnöke a választópolgárok véleményét tolmácsolva kiemelte: tapasztalható az aggodalom, hogy a személyi jövedelemadó bevezetésével az életszínvonal nagy mértékben csökkenni fog. Ezért fontosnak tartotta, hogy a kormány gondoskodjék arról: a főállású munkaviszonyból származó» nettó kereset ne csökkenjen az adóreform bevezetésekor, még akkor sem, ha ez kedvezőtlen hatású lesz a termelő- szövetkezetek és a vállalatok eredményeire.

Dr. Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.), a budapesti Ügyvédi Kamara elnöke azt mondta: Nem lennénk őszinték önmagunkhoz, ha nem mondanánk meg nyíltan; azzal, hogy várhatóan majd valamilyen formában a két adótörvényt megszavazzuk — a problémák nem oldódnak meg. A feszültség egy része még bennünk is megmarad — kételyek és aggodalmak formájában — és ott fogjuk találni az állampolgárok nyilatkozataiban is. Mikor oldódik ez? Ha érezni fogjuk, hogy kormányprogram-megtorpanás, visszaút nélkül, határozottan és egyértelműen fogja követni azt a politikát, amelyet vallunk és támogatunk.

Viola Károly (Pest m. 14.

vk.) műszaki előadó felszólalását lapunk más helyén ismertetjük.

Horváth Miklós (Fejér m.,

3. vk.), a Fejér megyei állategészségügyi és élelmiszerellenőrző állomás állatorvosa hozzászólásában elmondotta, hogy a személyi jövedelemadó tervezete a több hónapos vita során sokat változott. Am az eddigi viták erősítik azt a véleményt, hogy a személyi jövedelemadó-rendszer tervezete még mindig nem kellően átgondolt. Éppen ezért a képviselő azt javasolta, hogy a kormány a következő egy esztendő során dolgozzon ki egy olyan személyi vagy családi, vagy a kettőt kombináló adórendszert, amely az eltartottak számát is figyelembe veszi.

Fehér Tibor (Veszprém m., 1. vk.), a közlekedésgépészeti szakközépiskola és gépgyártástechnikai szerelőipari szakmunkásképző intézet igazgatója szomorúan vette tudomásul, hogy a személyi jövedelem- adó törvénytervezete az innovatív tevékenységek kapcsán meg sem említi a szinte valamennyi reálegyetemen, főiskolán külső intézmények megbízásából végzett munkákat. Pedig ezek a tevékenységek, a főmunkaidőben, vagy azon kívül végzett kutatómunkák a publikáció révén segítik a tudományos előrelépést, a bevételekkel pedig javítják az oktatók anyagi helyzetét, sőt az oktatási intézmények eszköz- állományainak pótlását is.

Tölgyes István (Szabolcs- Szatmár m., 10. vk.), a Csepel Művek szerszámgépgyára nyírbátori gyáregységének üzemfenntartó osztályvezetője életkorából adódóan a fiatalok szemszögéből vizsgálta a törvénytervezeteket,

Nagyiványi Andris (Budapest, 19. vk.), a Villanyszerelőipari Vállalat vezérigazgatója sürgető feladataink megoldásának egyik eszközrendszereként említette a magán- személyek jövedelemadójáról szóló törvénytervezetet. Ennek néhány gondolatával azonban vitába szállt, illetve módosító javaslatokat tett a vállalati gyakorlat szemszögéből.

Fodor I’ál (Csongrád m., 15. vk.), a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát makói gyárának igazgatója annak a véleményének adott hangot, az adóreformot célszerű lenne ösz- szekapcsolni a bérreformmal, erre azonban a jelenlegi helyzetben nincs lehetőség.

Borbély Sándor (Budapest, 34. vk.), a Villamoserőmű-ter- vező és -Szerelő Vállalat csoportvezetője az egyik fő gondként említette az adósávok és adókulcsok olyan meghatározását, ami szerint az adózási kötelezettség számottevően sújtja az „átlagdolgozót”, az anyagi javak megteremtőjét.

Szentágothai János (országos lista) akadémikus a tervezett adóreformról szólva elöljáróban leszögezte: nincs vesztegetni való idő, annak ellenére, hogy az adózás pozitív és negatív, pszichikai és gazdasági hatásainak megjóslása a hosszú távú meteorológiai előrejelzésnél is nehezebb. Hangsúlyozta: bajaink jelentős része a fejekben található.

Fetter Gyula (Pest m., 23. vk.), a Pest Megyei Műanyag- ipari Vállalat (Pemü) főművezetője véleményét lapunk más helyén ismertetjük.

Pregun István (Szabolcs- Szatmár m., 1. vk.), a Nyíregyházi Hittudományi Főiskola rektora nyugtalanítónak ítélte, hogy sem a tömegtájékoztatási eszközök, sem pedig a pénzügyi szakemberek nem szóltak teljes részletességgel az ország nyilvánossága előtt arról, milyen következményekkel járna, ha az Országgyűlés elutasítaná a törvényjavaslatot. Ha ez így lenne, akkor a „nagyobbik rosszat” választanák, vagyis gazdaságilag, anyagilag, erkölcsileg még rosszabb helyzetbe kerülne az ország népe. ★

Ezzel az Országgyűlés őszi ülésszakának harmadik munkanapja — amelyen Sarlós

István, Péter János és Cser- verika Ferencné felváltva elnökölt — befejeződött. Szombaton a képviselők az általános forgalmi* adóról és a magánszemélyek jövedelem- adójáról szóló törvényjavaslatok feletti vitával folytatják munkájukat.

★

Pénteken, a plenáris tanácskozást követően — az esti órákban — együttes ülést tartott az Országgyűlés terv- és költségvetési, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága, hogy megvizsgálja azokat az újabb módosító javaslatokat, amelyeket több képviselő fogalmazott meg a két törvényjavaslat parlamenti vitájában. Az ülésen részt vett Sarlós István, az Országgyűlés elnöke is.

A két bizottságnak a szóban forgó javaslatokkal kapcsolatos állásfoglalását a parlament szombati ülésén ismertetik.

Grósz Károly sajtóértekezlete

A kormány munkaprogramja, amelyet az Országgyűlés elfogadott, két tartópillérre épül: a szocialista demokráciára , és a nemzeti egységre. Ez a két tartóoszlop, amely reformpolitikánk új szakaszának, kibontakozásunknak a jelszava is lehet — hangsúlyozta Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke péntek délután, a Parlamentben tartott nemzetközi sajtókonferenciáján. Az értekezletet Bányász Rezső államtitkár, a kormány szóvivője vezette. A miniszterelnök bevezető nyilatkozatát követően a hazai és a külföldi sajtó nagy számban megjelent képviselőinek érdeklődését kielégítve, összesen 27 kérdésre válaszolt.

A kormány gazdasági munkaprogramjáról szólva Grósz Károly hangsúlyozta: — Szándékaink, céljaink világosak, egyértelműek. Elhatároztuk, hogy a gazdaságban felhalmozódott gondjaink megoldásához határozottabb magatartással, eredményesebb módszerekkel, eszközökkel látunk hozzá. Ehhez szilárd alapot, politikai bátorítást ad az MSZMP Központi Bizottságának ez év júliusi állásfoglalása.

Abban, hogy a társadalmat mozgósítani tudjuk törekvéseink vállalására — márpedig nemzeti egység nélkül e program megvalósíthatatlan —, számítunk a sajtó közreműködésére is.

A Minisztertanács elnökéhez számos, a kormányprogramhoz közvetlenül kapcsolódó kérdést intéztek. A Die Presse tudósítója arról érdeklődött, hogy a megoldásra váró problémák közül melyeket ítéli a leglényegesebbeknek:

— A legfontosabbnák azt tartom, hogy a nemzet visszanyerje magabiztosságát, azt a hitét, hogy felülkerekedik a felhalmozódott gondokon.

Ami a legsürgetőbb kormányzati teendőket illeti — folytatta a Népszabadság kérdésére válaszolva —, a legfontosabb most az, hogy ösz- szegezzük az országgyűlési ülésszak tanulságait. Továbbá azonnal hozzá kell látni a munkaprogramban megfogalmazott feladatok megoldásához szükséges szervezeti, technikai és személyi feltételek megteremtéséhez. A kormány még ebben az esztendőben javaslatot terjeszt az Országgyűlés elé azoknak az intézményeknek az átszervezésére, amelyek a parlament hatáskörébe tartoznak.

— A magyar népgazdaság számára előnyös, ha kiszélesítjük a külföldi működő tőke mozgáslehetőségét, mert ez oly módon ösztönözheti a gazdasági fejlődést, ahogyan a pénztőke (tehát bankhitelek felvétele) nem képes — mutatott rá a Magyar Televízió kérdésére válaszolva. — A működő tőke ugvanis nem csupán új forrásokat jelent, hanem sokkal többet: olyan munkakultúrának a meghonosítását, amelyre a hazai gazdaságnak igen nagy szüksége yan. Emellett gazdagítja a nemzetközi kooperációs lehetőségeket és általa új technológiai ismeretekhez jutunk hozzá.

A munkaprogramnak a társadalmi fogyasztást csökkentő előirányzatairól kérdezett a Magyar Hírlap. A kormányfő válaszában hangoztatta: a fogyasztáscsökkentés olyan kényszerű kötelezettség, amelyet a következő három esztendőben sajnos nem tudunk elkerülni. Szerény számítások szerint, e három év alatt 6—8 százalékos csökkentést kell elérnünk. Ez 1988-ban körülbelül 1—1,5 százalék lesz. Hozzáfűzte:,— ez a szándék, de jelenleg még nem látom azokat az eszközöket, amelyekkel el tudjuk érni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy e törekvés áremelkedésben fog megnyilvánulni. A lakosság erre úgy reagálhat, hogy csökkenti a fogyasztását, de úgy is, hogy hozzányúl a tartalékaihoz (csupán a takarékbetét-állomány megközelíti a 300 milliárd forintot), és akkor viszont nem következik be csökkenés. Tehát a szándékunkat csak akkor tudjuk megvalósítani, ha különböző intézkedésekkel ösztönözzük, hogy megmaradjon az állampolgárok takarékossági készsége. Ennek formáit ezért szabadabbá tesz- szük, gazdagítjuk és az érdekeltségi viszonyokat fejleszteni kívánjuk.

Az MTI tudósítója azt tudakolta a kormány elnökétől, hogy az új munkaprogram nem kérdőjelezi-e meg a párt XIII. kongresszusának a társadalmi fejlődés irányairól hozott határozatát, illetve a VII. ötéves tervben foglaltakat. Grósz Károly kijelentette:

— A kérdés jogos, a program előkészítése során sokan feltették már. Válaszunk egyértelmű: a párt XIII. kongresszusán, valamint a VII. ötéves tervtörvényben megjelölt két adat — a termelés növekedéséiül, illetve az életszínvonal alakulásáról — nem teljesíthető; ezt ma már világosan látjuk. Ugyanakkor a kongresszusi határozat és a terv nemcsak ezeket a számokat tartalmazza, hanem alapvető törekvéseket, határozott irányt, szellemiséget hordoz, és hosszabb távú célokat is megfogalmaz. Ezek változatlanul érvényesek.

Számos újságíró a magyar- országi reformfolyamat eddigi eredményeiről, további irányairól, az ezzel kapcsolatos tervekről érdeklődött.

A politikai intézményrendszer felülvizsgálata nem a kormányzat dolga, hiszen a politikai szervezetek önállóan működnek — közölte Grósz Károly a Washington Post érdeklődésére. — Minden olyan tömörülés, amely az alkotmányban és a törvényekben rögzített szabályokat betartja, a jövőben is tevékenykedhet, illetve megalakulhat.

A Financial Times tudósítója ehhez kapcsolódva arról érdeklődött, hogy lehetséges-e valamiféle párbeszéd a magyarországi ellenzék és a kormányzat között. A kormány elnöke rámutatott: a kérdés azt sugallja, mintha két fél közötti párbeszédről lenne szó. De ilyen nincs. Egy társadalom van, amelyen belül akadnak, akiknek egyes kérdésekben eltér az álláspontjuk a kormányétól. Nem soroljuk közéjük a szocialista rendszer ellenségeit, mert akik a nép- köztársaság törvényeit nem tartják tiszteletben, azokkal a kormány nem beszélget. Ami az úgynevezett másként gondolkodókat illeti, velük folytatni kell az eszmecserét továbbra is minden ' időszerű kérdésben.

Magyarországon mindenkinek joga van a társadalmi, gazdasági, politikai kérdésekről a miénktől eltérő nézeteket vallani. Általában abból indulunk ki, hogy a másként gondolkodók is saját legjobb meggyőződésük alapján az ország fejlődését akarják szolgálni, csak más eszközökkel és módszerekkel, mint ahogy ezt mi tesszük.

Mi nem hatalmi pozíciókból, hanem észérvekkel akarunk vitatkozni. Ezen az alapon a kormány elnöke mindig nyitott az eszmecserére, akár a nyilvánosság előtt is.

Egy másik kérdésre válaszolva Grósz Károly kifejtette: a párt politikai szerepe társadalmunkban egyre inkább erősödik. Ugyanakkor az MSZMP munkastílusa, -módszere módosul, korszerűsödik. A párt vezetésének az a törekvése, hogy a párt a jövőben elsősorban az alapvető elméleti, politikai kérdésekben alakítsa ki álláspontját, s jelölje meg — elsősorban a pártmozgalom számára — a feladatokat. Ezzel egyidejűleg a kormányzati munkának nagyobb mozgásteret kell kapnia.

Ki a jó képviselő a kormány szemszögéből? — kérdezte a Magyar Rádió munkatársa, utalva az egyik, a kormány felelősségét is érintő országgyűlési felszólalásra. Grósz Károly hangoztatta:

— Ez attól függ, mit képvisel. Ha igaz ügyben emel szót, akkor az a jó képviselő, aki kimondja, amit gondol, jelzi a kormánynak a problémákat és intézkedést igényel a valós gondok megoldására. Ha olyasmit tesz szóvá, ami nem reális, akkor viszont csak a kormányzat gondját szaporítja és nem viszi előbbre az ügyet.

Az Országgyűlés és a kormány kapcsolatának új vonásairól szólva — a Vasárnapi Hírek kérdésére — elmondotta, hogy a Minisztertanács most megalakítandó parlamenti titkárságának feladata lesz a kormányzat munkájáról folyamatosan tájékoztatni az

(Folytatás a 6. oldalon.)