Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-02 / 206. szám

1987. SZEPTEMBER 2., SZERDA 5 XIV. országos műemléki konferencia Megmenteni féltett kincseinket Nélkülük szegényebbek lennénk Kiállítótermekból Vízfestmények a Dunakanyarról Balogh László: Kitörés Manapság már merjük em­legetni azokat az időket, ami­kor a nép haragja tette tönk­re a háború alatt el nem pusztult emlékeket. Beszélünk arról az utasításról is, amely ugyan írásban nem jelent meg, azonban építészeti és történeti múltunkból tüntetett el értékeket: tizenegyezerről nyolc és fél ezerre csappant számuk a hatvanas évekre. Elítéljük a „buldózer” gyakor­latot — ahogy Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Társadalomtu­dományi Intézet főiigazgatója fogalmazta meg egyetlen szó­val bevezető előadásában a lé­lektelen és esztelen szanálá­sokat. Pedig akkor hallgat­tunk az elpusztult családi há­zak, kertkultúrák gazdáinak elkeseredettségéről, a kiszol­gáltatottság érzetéről, miköz­ben veszni hagytunk sok fa­lusi . otthont is. Lépéshátrány és tartalom Hogy mindez mennyire fog­lalkoztatja, sőt meghatározza nemcsak a jelen építészeinek, hanem minden, környezetét szerető állampolgárnak gon­dolkodását — bizonyította az elmúlt hét végi háromnapos pécsi országos konferencia, amelyen műemléki albizottsá­gok és társadalmi bizottságok képviselői vettek részt. Fele­lős szakemberek tartottak szá­mukra előadásokat a legkü­lönbözőbb témakörökben. Mint például hagyományos lakókör­nyezeti kultúrák korszerűsége, a folytonosság szerepe a tele­pülések térbeli fejlesztésében, műemlék- és településvéde­lem, a történeti és a modem építészet kapcsolata. Ez azon­ban csupán ízelítő, hiszen a három szekcióban jóval több téma terítékre került. Sokat megtudhattunk a pécsi, illetve Baranya megyei műemlék- helyreállítási munkákról is. A jól szervezett és gazdag programot kínáló konferen­cián úgy éreztük magunkat, mint akiket vendégségbe hív­tak, ám a levest az egyik, a húst a másik, a köretet pedig a harmadik szobában tálalták, így bárhová is siettünk, biz­ton lemaradtunk néhány ér­tékes előadásról — egy másik, hasonlóan tartalmas kedvéért. Többen voltunk ugyanis, akik nem tudtunk választani, hogy melyik szekció munkájában vegyünk részt — legszíveseb­ben egyszerre mindhárom he­lyen ott lettünk volna. Hiszen a műemlékek kultu­rális örökségünk részei, és sorsuk — a szemléletváltozás­nak köszönhetően — egyre inkább előtérbe kerül. Annál is inkább, mert nemegyszer meghatározói voltak a telepü­lések arculatának. Az építé­szettörténet kimutatta, hogy az ácsai templom román kori oszlopfői még hatszáz év múl­tán is mintaként szolgáltak a parasztházak megformálásá­hoz. Ma már tudatában va­gyunk annak. hogy szegé­nyebb lenne a közösség ezen építészeti örökség nélkül. így válhatott eggyé és oszthatat­lanná a város- és műemlékvé­delem. Zsámbék példája Ma már mindenki tudatában van annak, hogy ezek nélkül egy kisebb-nagyobb közösség, a társadalom, a nemzet lenne szegényebb — és nemcsak ar­chitektúrájában. Nagyon gyak­ran azonban a műemlék fo­galmát csupán jogi kifejezés­sé fokozzák le, holott nem­csak azokat az épületeket, te­lepülésrészeket kell óvni, amelyek a hivatalos jegyzék­ben szei’epelnek. Mondhatok megyénkből számos szép pél­dát. Anyagiak híján legalább elképzeléseikben szánnak jobb sorsot Kemencén a hajdani vármegyeház maradékának vagy Nyársapáton a Werbő- czy-kastély romjainak. Mennyivel előbbre jutnánk, ha az önkéntes helyi védelme­zők száma szaporodna — méghozzá mindenféle hivata­los formula nélkül! Mert ugyan a pecsétes papír a pénzügyi támogatás lehetősé­gét is magában rejti, de a mostani helyzetben csupán­csak „tűzoltásra” futja. (így Gödöllőn is — aho.1 ÁTB-ha- tározat ellenére is alig halad­tunk valamit a hasznosítás kérdésében.) A kezdeményezőkészségről jut eszembe Zsámbék. Míg nem volt övék a romtemplom kezelői joga. addig is sokat tettek a helybeliek a környe­zet rendben tartásáért. Tud­ván tudták, hogy elhanyago­lásával történetiségünk egy emléke veszhet el. De ha egy műemlék re­konstrukciójánál valamit el­rontunk — szintén helyrehoz­hatatlan hibát követünk el. Még olyan esetben is, ha csu­pán a környezetének kialakí­tásáról van szó. Mert mind­kettő együtt alkotja egy te­lepülés szellemi arculatát, amely a benne élő ember tu­datát is jellemzi. A visegrá­diak talán éppen ezért álmod­Jean-Paul Belmondo film­jeiből mutat be válogatást a közeljövőben a televízió. A világhírű francia színészt — akinek nevét a hatvanas évek­ben kibontakozó új hullám rendezői tették ismertté — elsősorban fiatalkori szere­peiben láthatják a nézők. Az alkotásokat korábban nagy sikerre] vetítették a hazai filmszínházakban. A tíz héten át jelentkező sorozatot — szeptember 9-én — a Peter Brook rendezte, 1960-ban forgatott Moderato cantabile nyitja meg. A kö­vetkező hetek műsorában he­lyet kap a művész főszerep­lésével. francia—olasz kopro­dukcióban, az 1963-ban ké­CSALÄDI FESZTIVÁL. Az Országos Egészségnevelési In­tézet szombati, egész napos rendezvényéről a rádió folya­matosan tudósított. A progra­mok célja: az egészséges ne­velés. Több hónapig, 150 tag­ból álló szervezőgárda vett részt az előkészítésben, szám­talan intézmény adott anya­gi támogatást. A fesztivál si­kerében valószínűleg nem ké­telkednék, ha véletlenül a la­kásom nem a Népstadion szo­borkertjének a közelében len­ne, ahol a „buli” — így ne­vezte a riporter — eseményei zajlottak. Kételkedésem oka pedig a következő: hiába voit. tilos a rendezvény területén dohányozni, a környékbeli kocsmák forgalma megnőtt, gomolygó füstfelhőben gurul­tak le a kiszáradt torkokon a sörök, késő délutánra pedig dülöngélő, danolászó emberek lepték el a Népstadion utat. Ráadásul a hangszórókból iszonyatos hangerővel ömlött a magyar nóta. Kétségbe vonom tehát az egészséges életmódra való egy­napos nevelés hatásfokát és azt is. hogy jó ízlésű munka­társra bízták a zenei aláfestés összeállítását. Nem hiszem, hogy a testi egészségre nevelés csak a szellemi-zenei igényte­lenséggel, környezetszennye­zéssel együtt lehet eredmé­nyes. jak vissza a régi, középkori város házainak homlokzatait — még ha a megvalósításra csak igen lassan kerülhet is sor. Milyen jó lenne, ha egy mű­emléki környezetben csupán hasonló épületeket emelné­nek ! Természetesen sohasem volt és nem is lehet építésze­tileg mozdulatlan egy telepü­lés. De bármilyen meglepő — nincs szabály, amely ilyen hagyományőrző házak létesíté­sét engedélyezi. Hagyományt khoz igazodva Tóth Zoltán, a Baranya Me­gyei Tanács főépítésze fölve­tette, hogy kérjék a módosí­tást. Legyen szabad olyan épületeket létrehozni, amelyek egy adott településen az év­századok folyamán kialakult hagyományokhoz igazodnak, illenek abba a környezetbe, ugyanakkor korszerű igénye­ket elégítenek ki. A konferencia minden bi­zonnyal nagy előrelépést tett azzal, hogy ezt az elgondo­lást határozati javaslatába foglalta, s az Országos Műem­léki Felügyelőség segítségével továbbítja az Építési és Vá­rosfejlesztési Minisztériumnak. Vennes Aranka szült A riói kaland, az egy évvel később, franciá—spa­nyol—olasz produkcióként forgatott Az aranycsémpész, az 1965-ben, olasz—francia közreműködéssel született Egy kínai viszontagságai Kí­nában című film. az utóbbi két évtizedet A nagy zsák­mány, Az Egy férfi, aki tet­szik nekem, A Borsalino, A betörés, Az örökös és az Egy válás meglepetései című alko­tás reprezentálja. A sorozatot szeptember 4-én egy rüvidfilm vezeti be, amelyben levetítik Belmondó- nak a Magyar Televízió stáb­ja számára adott nyilatkoza­tait is. 168 ÓRA. A mindig közér­dekű, izgalmas problémákat felvető szombati, 813. adás té­mái közül kettőt emelek ki. Az egyik a kormány stabili­zációs programjához kapcsoló­dott, az esetleges visszavonu­lás stratégiáját, a személyi fe­lelősség és a népszavazás prob­lémáját feszegette. Egy erős kormány, mint hallhattuk, ilyen lehetőség elől sem zár­kózhat el, különösen abban a helyzetben, amikor a gazdasá­gi-társadalmi stabilizáció nem­zeti sorskérdéssé vált. A nyil­vánosság erősítése feltétlenül szükséges lényeges döntések előtt. Megnyugtató volt ezt hallani Kár. hogy már nem jutott idő egy hallgató kér­désére válaszolni: közvetí- li-e a rádió egyenes adásban az Országgyűlés felszólalása­it’ Hasonlóképpen, végül is nem tudhattuk meg, kié lett Füst Milán pasaréti villalakása. A riporter hiába ostromolta kér­déseivel a szerintem is legil­letékesebbet, a Fővárosi Ta­nács lakásügyi osztályának ve­zetőjét, nem tudott választ kapni arra, hogy a 250 négy­zetméteres lakást kinek utal­ták ki. Furcsállom a dolgot, hiszen az illetőnek ez a mun­kája ... Egy hét múlva re­mélhetőleg kiderül, mi tör­tént valójában. GONDOLAT—JEL. Ez a mű­sor az utóbbi időben sokat n Szőllőssy H. Eta akvarell- V jeit szeptember 5-ij? láthatják 2 az érdeklődők a Budapesti és 2 Pest Megyei Gabonaforgalmi és £ Malomipari Vállalat dísztermé­ül ben (IX., Vaskapu u. 41.). A ^ III. szegedi táblaképfestészeti 2 bdennálé szeptember 20-ig vár- vt ja vendégeit, Borbás Tibor / szobrait a pilismarót! tanács- V. házán nézhetik meg a műba- 5 rátok szeptember 15-ig. Színes hírek Szőllőssy H. Eta Szobról in­dult és a nagyvilágba érke­zett akvarellijeivel. Színvona­las krónikása lett a hazai táj­nak, a Dunakanyarnak. Ezen a kiállításon nagybörzsönyi részletekkel jelentkezik, de egész sorozatot festett Viseg- rádról, Nagymarosról, érzé­keltetve a táj kivételes pom­páját. Hiánytalan rajztudással és bensőséggel ragadja meg a környezet minden különle­gességét, s egyezteti halk lí­rájával. Minden érdekli. Fő érdeme, hogy a világ rejtett és elfeledett látványkincse tá­rulkozik fel szorgalmasan oda­adó gyűjtésében. A Dunaka­nyar, a Börzsöny, Tisza-parti tájak, Mártély, halászok, az Ipoly meghitt kanyarjai és az évszakok váltakozó formái. Színes híreket hozott vízfest­ményeivel az elmúlt évek so­rán Szőllőssy H. Eta Amsz­terdamból és Itáliából. Közön­sége egyre nő a kétkezi dol­gozók körében, mely ezúttal is a Gabonaforgalmi Vállalat közművelődési munkáját di­cséri, hiszen tavaly itt rendez­ték meg a Kenyér a képző- művészetben című kiállítást, amelyet bemutattak Budaör­sön, Budakeszin, Cegléden. Szolnokon is. A hagyomány úgy folytatódott, hogy Szöllős- sy H. Eta, aki tavaly Kenyér című csendéletével szerepelt e közös bemutatkozáson — ame­lyet most ünnepélyesen a vál­lalatnak adományozott —_ ön­álló anyaggal állt munkáskö­zönsége elé. Szegedi bemutatkozó O Az idén több kísérletet, fel­derítést, , megalapozott törek­véseket jelez a III. szegedi táblaképfestészeti biennálé. Az összképet befolyásolja a szentendrei festők részvétele, hiszen Balogh László, Orosz János, Bartl József, Buhály József, Ef Zámbó István, Ko­csis Imre, Káka Ferenc ezút­tal is a tőlük megszokott, ér­dekes újdonságokkal jelentkez­nek. foglalkozott a Szovjetunió kul­turális életének változásaival. A legutóbbi adásban a ’30-as évek kultúrpolitikája és a büntető törvénykönyv módo­sítása kapcsán esett róla is­mét szó, de most a változatos­ság kedvéért ezt nem részle­tezem. Inkább azt a riportot emelem ki, amely Kamarás Ist­vánnal készült, egy szocioló­giai felmérés végén. Egy meg nem nevezett bauxitvárosban, fantázianevén Malomvárban a helyi diplomások viszonyu­lását vizsgálták egy képzelet­beli, ugyanakkor a társadalmi megújuláshoz szükséges, valós feltételekkel megszerkesztett „reforrnvár”-hoz. Az eredmé­nyek azt mutatták, hogy a diplomások nagy része képte­len egy reformgondolatokat befogadó, aktív értelmiségi szerepvállalásra. Csak diplo­mások, s nem értelmiségiek, mert nincs átfogó képük a vi­lágról, a múltról és a jelen­ről. Azok pedig, akik értelmi­ségi szerepvállalásra képesek, a reformok megvalósításában partnerek lehetnének, nincse­nek abban a pozícióban, amelyben megfelelő hatókörük alakulhatna ki. Ha ezen változtatni lehetne, persze más tényezők mellett, felgyorsulhat az a folyamat, amely annyira nélkülözhetet­len a reformokat segítő szelle­mi közeghez. Ű. í. Bazsonyi Arany, aki a nyá­ron nagyszabású szekszárdi pannóját fejezte be, apaji mo­tívumokat dolgozott fel Sze­gedre küldött festményén, a tőle megszokott érzékeny ala­posságú elmélyültséggel. Ha­sonlóan újszerű megoldásokat vonultat fel Lieber Éva és So­mos Miklós Budakesziről. Me­gyénk festői közül örülhettünk Palkó Tibor, Magyar Gábor, Jánosházi Ágnes, Dohnál Ti­bor részvételének. A váci Nagy B. István díjban is ré­szesült. Egy biztos: minden országos seregszemle — így a szegedi is — igényli a Pest megyében alkotó képzőművészek jelenlé­tét. Gondolati biztonság; A Munkácsy-díjas Borbás Tibor nagy energiával és íz­léssel dolgozik. Immár több mint harminc köztéri szobrát avatták fel Budapesten, Esz­tergomban, Ibrányban, az or­szág számtalan városában és településén. Művészetének együttes lényege a mű szak­mai és gondolati biztonsága, elmélyültsége, hiánytalansága. Nem ábrázol csupán, hanem továbbteremt egy-egy eszmét. Az Emberpár formájában az anatómiai alliteráció lelki egy­séget jelöl, azt, hogy mindez elengedhetetlenül szükséges az érzelmekhez. Radnóti alakjá­ban a helytállást hangsúlyoz­ta, azt, hogy a költő utolsó pillanatáig a líra ellentáma­dásával küzdött a fekete té­bollyal. Bartók feje is érzé­kelteti az alkotó és alkotás dialektikáját. Miközben Bartók mélyülő szemgödreivel belül ég és elég, e dráma szüksé­geltetik, ahhoz, hogy a zene eufóriája megszülethessen. Losonci Miklós A Humán Oltóanyag-termelő és Kutató Intézet pályázatot hirdet a közgazdasági főosztályán főmunkatársi munkakör betöltésére A munkakör betöltésének feltételei:- közgazdaság-tudományi egyetemi végzettség — legalább ötévi iparvállalati gyakorlat (terv- és üzemgazdasági, valamint munkaügyi ismeretek előnyben). Bérezés: megegyezés szerint. Elsősorban budapestiek és Pest környéki fiatal szakemberek jelentkezését várjuk. Jelentkezni lehet írásban, a szakmai működést is tartalmazó önéletrajzzal a személyzeti osztályon, 1987. október 1-jéig. Cím: Gödöllő, Táncsics Mihály út 82. 2100. A ftSester-Coop dabasi konzervüzeme középfokú közgazdasági végzettségű munkatársat keres áruforgalmi ügyintézői munkakörbe. Jelentkezés: Bukovszki Gábornénál, az adminisztrációs csoport vezetőjénél. Férfi- és női öltözőinkbe öltözőőrt felveszünk (nyugdíjast is). Jelentkezés: Molnár Györgyné megbízott rendésznél. Szeptembertől sorce.it Belmondo a képernyőn Rádiófigyelő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents