Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-02 / 206. szám
4 1987. SZEPTEMBER 2., SZERDA Szüretre készülnek a gazdák Strand épül a teke-pénzből Ki a bakhátra esküszik, ki másra Amiről Bemondanak s amiről nem A korai szőlőfajták már beértek Kinek a pap, kinek a papné — tartja a közmondás, s ez az idén a szőlőtermelőkre igazán érvényes. A sajtó hasábjain már jó néhányszor megjelent, hogy az idei hideg tél és a késői tavasz tönkretette az ültetvények nagy részét. Az okokat illetően a vélemények megoszlanak, hiszen a gazdák egy része, a bakhátas művelésre és az új fajták ellenálló képességére esküszik, míg a többiek a hagyományos, takarás nélküli termelés mellett teszik le a voksukat. A szüret idejére leáll a termelés a Rákosvölgye Termelőszövetkezet képen látható mogyoródi borpalackozójában is. Minden munkáskézre szükség lesz a szőlőtermés betakarításához, illetve a feldolgozóüzem karbantartásához. (Erdősi Ágnes felvétele) A toki Kemény Attila nem a mezőgazdaságban dolgozik. Pedagógus, ám ennek ellenére már hét éve foglalkozik szőlőtermesztéssel és nagyon finom borokat tart a pincéjében. Egy hónap múlva — A 600 négyszögöles ültetvény kétharmada új telepítésű, s ennek a nagyobb résznek köszönhető, hogy az átlagtermés az idén várhatóan jő közepes lesz — mondja ä szakember. — A hagyományos fajták, így az olasz rizling és a mézes fehér nagy része a fagy áldozata lett, ám az új ültetvény igazán jól viselte a megpróbáltatásokat. A toki pincék gazdái sem mondhatják el egyértelműen, hogy szőlőtőkéik viszonylag jól vészelték át az időjárás okozta károkat, hiszen most csak a magasabban fekvő területeken lehet jó termésre számítani. Kemény Attiláé ezek közé tartozik, ám az ő ültetvényét más veszély is fenyegette. A „legkényesebb” állapotban, virágzáskor ugyanis megtámadta a szőlőt a pero- noszpóra és az atka. Most a legnagyobb gondot a szürke rothadás okozza, s ezért még a szüret előtt egyszer permeteznie kell. Az említett kártevők elszaporodása és a nagy hideg ellenére jó néhány területen magas termésre számít a pedagógus szőlész, akinek családja. mint ahogy korábban Az Alföldön es peremvidékein augusztus közepén kezdődött, másutt most tapasztalható az amerikai fehér szövőlepke lárvakelése. A MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja szerint — egyebek között augusztus első felének hűvös időjárása miatt — huzamosabb ideig eltart maid a kelés, s e hónap elejéig egyre növekszik majd a kis hernyófészkek száma. A fertőzés most sem lesz egyenletes. Az Alföldön és a Dunántúl keleti részén erős gócokra számíthatunk. A szövőlepke veszélyes kártevő, ezért törvény írja elő, hogy minden földhasználónak kötelessége védekezni ellene. A központ arra figyelmeztet, hogy az elhúzódó tojásrakás és lárvakelés miatt csak többszöri beavatkozással lesz elérhető a fertőzésmentesség. Az almán még mindig erősödik a varasodásfertőzés, amely ennyire későn más is, most ugyancsak a pincénél töltötte a hét végét. Véleménye szerint az időjárás nagyon jó ahhoz, hogy körülbelül egy hónap múlva meg tudják kezdeni a szüretet. Az irsai Olivér már beérett, de az ültetvény nagy részét a későbbi fajták alkotják, s ezeket csak október végén tudják leszedni. S hogy mekkora termés várható? A gazda úgy véli, hogy a területről mintegy 15 mázsa bornakvalót tudnak betakarítani. Nem is akármilyen nedűt várnak, hiszen örömmel újságolta, hogy az elmúlt esztendőkben sorra nyerte az arany- és ezüstérmeket a környék borait minősítő nyakashegyi borversenyen. Kapálgat, permetez — Remélem, az idei terméssel is szerencsés leszek, s most is díjra esélyes a borom. De a szüretig is van bőven munka, nemcsak a szőlőben, hanem a pincében is. A hordókat elő kell készíteni, jól kimosni és néha kénezni, merthogy ettől is függ a minőség — mondja búcsúzóul. Jóval régebben kezdte a szőlészkedést a toki Petrovay Miklós, ö már 1965 óta termeli nagyban a szőlőt, hogy aztán eladja, illetve saját fogyasztásra bort készítsen belőle. — Itt a pincénél 520 négyszögöles az ültetvény, de egy másik helyen még van egy években nem volt jellemző. Most tehát a szokásostól eltérő növenyvedelmi t aktikara van szükség, a különösen fogékony starking típusokat azonban mar így sem lehet teljesen megvédeni. Gondoskodni kell még az atkák elleni védelemről is, mert az idő enyhülésével újból gyötrik a fákat. A lassan befejeződő növényvédelmi munkák után megkezdhetők a szüreti előkészületek. Talán a legfontosabb munka ennek során a tárolóhelyek, a raktár, a pince, a padlás alapos kitakarítása, meszelése, festése, ugyanis a veszteségmentes tárolás alapfeltétele a rend és a tisztaság. A szüreti eszközök, szerszámok megtisztításán, javításán kívül most pótoljuk az esetleges hiányzó eszközöket, annál is inkább, mert még elfogadható a kínálat a szürethez nélkülözhetetlen anyagokból. 280 négyszögöles „pótlásom”. Nekem ez a szőlő az életem — mondja kicsit szomorúan —. hiszen már három éve leszázalékoltak. A fia és a lánya nem sokat foglalkozik a borászkodással, nekik most nagyobb gondot jelent az építkezés, így hát az apára marad a munkák java része. Ö csak hagyományos fajtákkal foglalkozik, főleg piros mézessel és olasz riz- linggel. Ennek ellenére elégedett a terméssel, s állítja, hogy ezek a tőkék jobban viselték a tél megpróbáltatásait, mint a szomszédok bakművelésű ültetvényei. — Azért ázt sem szabad elfelejteni, hogy én minden szabadidőmet itt töltöm és amennyit tudok, dolgozom. A szőlő hálós növény, jobban honorálja a gondoskodást, mint a többi gyümölcs. Naponta kapálgatom, permetezek, s ennek meg is van az eredménye, hiszen ha körülnéz, látja, itt egyetlen gyomot vagy beteg levelet nem lehet találni. Korábban ugyan voltak őzrágá- sos tövek vagy olyanok, amelyeket megtámadott a gombabetegség, de ilyenkor azonnal közbeléptem — mondja a gazda. Ha jó idő lesz A szüretet október derekára tervezi, s várhatóan jóval tíz mázsa fölött lesz a termés. Igaz ugyan, hogy ő nem szedi külön a fajtákat, s ezért a borversenyre nem nevezhet be. de azért az ő borait is szívesen fogyasztja mindenki, akit meghív egy kis kóstolgatásra. — Tudja én nem várok az utolsó napokra, már jó időben előkészítem a hordókat, most már csak a nagy kád dagasztása van vissza, s aztán a remény, hogy jó idő lesz — búcsúzik optimistán. Bánsági György A TÖRÖK ELÖL menekülő és Szentendrén megtelepülő szerb és görög kereskedők nem számítottak a szárazföldi karavánokra, mert azok a rossz utak miatt elkerülték a várost. így maradt a vízi út a Dunán. Hajón hozták, vitték a boltokba az árut, a piacra a gyümölcsöt, szőlőt és bort. 1790-ben tizenhárom szentendrei kereskedő hajója járta a vizeket. 1830-ban szabadalmat kapott a császári és királyi Első Dunai Gőzhajózási Társaság, és 1860-ban már 119 gőzös és 469 uszályhajó szállította az árut és utasokat. A város is odafigyelt az új lehetőségekre; 1872-ben a leendő polgármester — akkor még csak főszolgabíró — Dumtsa Jenő már megpróbálta az előnyeit is kihasználni. A március 30-i közgyűlésen közölte, hogy a gőzhajózási társasággal szerződést kötött 20 évre. Évi 300 forintot kért a társaságtól a Duna-parti hely elfoglalásáért. A bért a Duna- part és a hajóállomás csino- sabbá tételére szándékozott fordítani. Felajánlotta azt is, hogy később erről lemond a város, ha a társaság a helyi „kiálló”, illetve rakodóhelyet kikövezted vagy kavicsoztatja és várótermet állít fel. A kirakodóhely „kizárólagos használatáért”, tulajdonképpen a „vízjog” elismeréséért egy forintot ezüstben tartozik a társaság a városi pénztárba befizetni. A kereskedők mellett lassan hajóra szálltak a kirándulók is. A 19. század végén megindult Magyarországon az idegenforgalom. A Dunakanyar kapuja kezdetektől vonzotta a látogatókat. A balkáni hangulatot árasztó barokk kisváros, J Talán a környező telepü- lések vezetői körében nem ^ talált megértésre a nagy- ^ kátai tehocél, a körzet- ^ központ lakói viszont nagy ? többséggel támogatták a 2 tanács javaslatát: a tehó- ^ ból származó bevétel egy ^ részét fordítsák egy strand ^ megépítésére. Az ódzkodás ^ némileg érthető, hiszen < egész sor olyan égető gond van a településen, amely £ megelőzhetné a fontossági sorban az ezekhez képest ^ akár luxusnak is tekinthe- í tő strandot. Mégis a mérlegelésnél nagy súllyal esett latba: a nagykátaiak régóta szeretnének saját fürdési lehetőseget, hogy ne kelljen Jászberénybe. Tápiószentmártonba utazni. ha hét végén, szabadság- időben, kánikulában víz mellett szeretnének felüdülést találni. Vitatott döntés volt Persze, a tervnek még a körzetközpontban is akadtak ellenzői. Az ő érveik szerint a nagykátai strand terve háttérbe szorít majd más, sokkal fontosabb célokat, s ezt hosszan lehetne sorolni a csapadékvíz-elvezetéstől az oktatási intézmények helyzetéig. A napokban felvonult a kivitelező a munkaterületen, Nagykátán a Tápióbicskére vezető út mellett. Itt áll majd a strand. Meleg vizű lesz, mint mondja a tanácselnök, Akantisz Marcell: körbe vagyunk fúrva. A környéken sokfelé találtak termálvizet. Nekünk, magunknak is volt egy ilyen kutunk, amikor, vagy húsz esztendővel ezelőtt földgáz után kutattak a határban, akkor tört fel a hévíz. Csakhogy ez éveken keresztül folyt, folydogált anélkül, hogy a terveken kívül bármi is készült volna a hasznosítására, ezért később eltömítették. Ma már gazdaságtalan lenne ezt a kutat felújítani, így most újat furatnak. Nem nehéz elképzelni, hogy egy szép, kellemes via ligetekkel övezett Duna- part és a folyó akkor még tiszta vize pihenésre és fürdésre csábított. Vonatról, HÉV- ről akkor még szó sem volt. Társaskocsin vagy hajón tehette csak meg ide az utat a kiránduló. Az 1894-ben megalakult Magyar Folyam- es Tengerhajózási Részvénytársaság a vármegyét érintő vonalon hajózási idényben rendes állomást tartott a fontosabb megállóhelyeken, Szentendrén, Visegrádon át Esztergomig. A MFTR az Eötvös -s Pálffy téri állomásokról kényelmes termes hajókat indított. A hajók igen meggyorsították az összeköttetést Budapesttel. „Akár kívülről jőve, akár belülről menve, egy nap alatt kényelmesen meg lehet fordulni. A hajó reggel megy, délután jő” — írja Galgóczy Károly 1876-ban. KÉSŐBB, FORGALMASABB időben, tavasztól őszig naponta kétszer, július 1. és augusztus 31. között pedig háromszor is közlekedtek mindkét irányban a hajók. Budapesttől az út Szentendréig másfél óra volt. A menettérti jegy, amely három napig volt érvényes, 1,5 pengőbe, másodosztályon 1 pengőbe került. Nemcsak Budapest és Esztergom között jártak hajók, hanem a Szentendrei-sziget körül is. A Nagy- Dunán Nagymarosig, onnan Visegrádot érintve a szentendrei Dunán át jutott vissza Budapestre. Ez már drágább járat volt. A Rigó, a József főherceg, a Szent László. Szent Gellert, a Tahv. Szentendre, Visegrád elnevezésű hajók szelték erre nyaranta a vizet. Később a Szentendrére keresztelt gőzhajót átvitték a Tiszára, és a zű, jól karbantartott strand mit jelentene ennek a településnek, amely — az igazat megvallva — manapság nem sok látnivalóval, érdekességgel csábítja az idegeneket. Mégis, a kétkedők kérdéseit is erdemes feltenni. Kell-e ebben a gazdasági helyzetben, a sok súlyos gonddal küszködő településnek ez a strand. Vásárcsarnok később — Többször megtárgyaltuk, megrágtuk ezt a kérdést magunk is a Testülettel — mondja a tanácselnök. — Számítva a jelentős bevétel- kiesésre, át kellett gondolni a terveket. Kegyetlenül nehéz döntés volt, hiszen a VII. ötéves tervünkben szereplő valamennyi feladat fontos. Sorrendet állítani alig lehet. Mégis úgy döntöttünk, hogy a vásár- és piaccsarnok egyelőre nem épülhet meg, és nem készül el az a négyszáz köbméteres víztározó sem, amely jelentősen javítaná a vízellátást Nagykátán. í Választási lehetőség szinte alig volt e döntés meghozásakor, hiszen a már megkezdett beruházást, a gimnázium építését nem lehetett abbahagyni éppen a finisben, amikor már több mint ötvenmilliót belefektettek. Sőt, ha a tanácsiakon múlt volna, akkor nem módosítanak több alkalommal is átadási határidőt. Ugyanis a négy tanterem és a kiszolgáló egységek a legújabb terminus szerint szeptember 15-én fogadnak majd diákokat. — A gimnázium építője, a Kultúrinvenst korrekt és jó minőségben dolgozó kivitelezőnek bizonyult, s a kétszeri határidő-módosítást elsősorban a beszerzési nehézségek okozzák — ismeri el a tanácselnök. — Különféle bútorok hiánya és például egy hatezer literes hűtőszekrényé, amelyet a jászberényi gyárral kialakított legjobb kapcsolat ellenére sem sikerült beszerezni, mert importalkatrészre várnak. Szolnok melletti szép hangzású és történelmi nevezetességű Tiszavárkony mellett szállította az utasokat. Ott futottak „Jön a Szentendre!” kiáltással hajót nézni a gyerekek délután fél háromkor. A hajójárat felpezsdítette a város életét. A legélénkebb terület a Duna-part volt, ahol az üzleti élet és a forgalom összpontosult. Volt ott piac, a kávéházban tamburások zenéje hallatszott, az élénk nyüzsgésmozgás gyönyörködtette a szemlélőt. Magyar, német, szlovák és szerb szó olvadt egymásba. A szentendreiek is szívesen ültek le a Duna-parton. Érdeklődve nézték, ki jön, ki megy a hajón. S voltak neves utasok. Móricz Zsigmond is szívesen ment hajóval Leányfaluból Budapestre. A nagy író emlékeit gyűjtve jegyezte fel a régi történetet Losonci Miklós a Pest Megyei Hírlapban 1979- ben: Móricz egy ízben Szentendrén járva itt akart felszállni a hajóra, de az már elindult a kikötőből, amikor ö odaérkezett. A kapitány azonban észrevette, és a hajót visszakormányozta. Az író örömmel beszállt és megkérdezte: „Tudja-e, kiért fordult vissza utoljára dunai hajó? Deák Feren- cért, amikor lekéste. Ügy látom, ez a hajós nép jobban ért az irodalomhoz, mint a Tudományos Akadémia.” MA A KIRÁNDULÓK százai, sőt ezrei nagyrészt inkább autóval, autóbusszal jönnek és kis városnézés, ajándékvásárlás után mennek tovább a városból. Nem ülnek le a parton sem ők, sem a szentendreiek, hajót nézni a Dunán. Pethő Irén Erika — Hogyan oldják meg a tanévkezdésben ezt a több mint kéthetes csúszást? — Ezekben a napokban mennek majd a szokásos, tíznapos mezőgazdasági munkára a diákok. Végül is a pedagógusok örülnek ennek, hiszen ez a tanulásba még alig beleszokott gyerekeket rendszerint kizökkenti az iskolai fegyelemből. így viszont még a tanítás előtt „letudják” a munkát. A gimnázium bővítése nyomán négy ev alatt száznyolcvan-kétszáz tanulóval többet fogadhat a nagykátai gimnázium, s így remélik, ezentúl nem kell helyi és környékbeli diákot elutasítani — helyhiány miatt. Ám, mivel a gimnáziumot csak a legjobbak választják, s a szakmunkásképzőbe igyekvő gyerekek a demográfiai csúcs miatt egyre többen lesznek, a következő feladat tehát egy ilyen iskola építése. Összesen tizenkétféle szakmát oktatnak majd az intézményben, elsősorban a hagyományos építőipari és vasas szakmákat. A gyakorlati oktatás feltételeinek megteremtését n helyi és környező üzemek, főként a Telefongyár és a Nagykátai Építőipari Szövetkezet vállalják. Kis lépésekkel belvízügyben Minden gond ellenére sikerült a csapadékvíz-elvezetés dolgában is előbbre lépni, bár a komplexprogram végrehajtásához szükséges összeg meghaladja a százmilliót. Egyelőre az is eredménynek számít, hogy a település leg- belvizesebb területén sikerült megoldani a víz elvezetését. Az úgynevezett Cigányvíz környékén a Tápió-Hajta Vízgazdálkodási Társulat betonlapokkal bélelte az árkokat, - elkészültek a vízgyűjtők is.. Nagykáta távlati terveiben szerepelt egy új temető építése is. A terület évek óta ott áll bekerítve, de az építkezésre már nem futotta a pénzből. Most bővítették a régi sírkertet, így elodázhatták vagy tíz évvel az új megnyitását, s e döntéssel megbékélt a lakosság is. Erre a tíz esztendőre viszont igen nagv szüksége van Nagykátának. mert a legfontosabb feladatok két tervidőszakra való munkát adnak a helyieknek. M. K. Jelvények Tápiószelérol Mintegy száz ügyeskedő, jó szemű nő évente nyolcvanöt- millió forint értékű különféle jelvényt készít Tápiószelén, az Állami Pénzverő .jelvényüzemében. Az itt gyártott, kézi munkával készülő érmék, díszek mintegy egyharmada exportra kerül. Felvételünkön Urbán Mihályné gyantával keni le festés előtt az emblémákat. (Hancsovszki János felvétele) Nagyoüib fertőzésre számíthatnak Törvény kötelez mindenkit A kapitány észrevette Kereskedőhajók járták a vizet 4 t
