Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-12 / 215. szám
1987. SZEPTEMBER 12.. SZOMBAT mr .!«(, }£i MAGAZIN Nem mosolyogva, de fegyelmezetten írta: dr. Sütő Dezső, az fidó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke Magyarországon ezekben a hónapokban kétségkívül az adóreform bevezetéséről beszélnek a legtöbbet. Talán az ügyeletes és állandó téma is lejjebb került a ranglistán: a labdarúgás cs kulisszatitkai ... Mert. és ezt ki kell mondani, a negativ értelemben is, sajnos éppúgy föl lehet kerülni erre a listára. Amit szeretünk. amitől félünk, amitől tartunk, arról sokat beszélünk. Rám azt mondják egyes újságírók, riporterek, nem valószínű, hogy Sütő Dezső, az új Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke Az év embere lesz... Mások szerényebben: lemaradok a népszerűségi listáról. Szeretném hangsúlyozni, egyik címet sem kívánom megpályázni. De a kisördög bujkál bennem, hogy feltegyem a kérdést: Miért ne lehetnék? Törvényszerű-c hogy az adózással, az adóreformmal foglalkozó dolgozók nepszerűtlenek legyenek? Az ország ügyét szolgáló, az államigazgatásban munkájukat közmegelégedésre végző vezetők és beosztott emberek a köz javát vagy romlását segítik-e elő? Márpedig én meggyőződéssel állítom, hogy az ország jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetében elsősorban ezt kell mérlegelni! Tudjuk, hogy az új adóreform nem egymagában segít a gazdasági fellendülésben. nem kizárólag erre épülnek azok az intézkedések, amelyek Mózesként vezetik ki országunk kátyúba került szekerét, de azt is tudjuk, hogy az adóreform nélkül szinte esélyünk sincs a jobb megoldásra, a társadalmi-gazdasági kibontakozásra. Sok az ország adóssága, ott kell okosan takarékoskodnunk, ahol csak lehet. A közjó javára kell intézkedéseinket meghoznunk, ezek egyik jelentős részét az adózás, a közterhek arányos viselése képezi. Objektív értelemben minden értelmes ember elismeri, hogy az adózásra, a közterhek közös viselésére szükség van, ám ugyanezek az emberek közül sokan szubjektív értelemben minden lehetőséget megragadnának azért, hogy kibújhassanak e kötelezettség alól, vagy legalábbis maximális mértékben szeretnék lecsökkenteni vállalatuk, saját adójuk mértéket. ezzel a bizalommal visszaélt. Ilyen esetekben a büntetés a megállapított adóhiány kétszáz százalékáig terjedhet, de az első évben még" türelmet tanúsít a hivatal a ,,tévedésekkelszemben. Az első időszakban a segítő, tanácsadó jelleg dominál. Ezért létesítjük az ügyfélszolgálati irodákat. Egyenjogú partneri viszonyt akarunk kialakítani az adózókkal. A láthatatlan jövedelmek minden fejlett társadalomban léteznek. Nálunk ennek a monopolhelyzetek, a hiány- gazdálkodás és a torz, méltatlanul alacsony bérek az okai elsősorban. Ahhoz tehát, hogy eredményesen fellépjünk a jogtalan jövedelmek ellen, nem elég csupán az adórendszert megváltoztatni. Előbb-utóbb fel kell számolnunk a kiváltó okokat. Egyébként minden adózási rendszer igyekszik a felszínre hozni ezeket a jövedelmeket, hiszen a becsületesen bevallott és adózott, nem spekulációból származó, tehát megszolgált keresetek, mégha magasak is, nem bántják a társadalom igazságérzetét annyira, mintha eltitkolják azokat. Mert valójában milyen jövedelmekről is beszélünk, a láthatatlan jövedelem megnevezés mit fejez ki? Az olyan bevételeket, amelyek rejtve maradnak és amelyek után a jövedelmek tulajdonosa nem adózik. Ez egyébként nem magyar specialitás, hiszen a fejlett és fejlődő országokban egyaránt létezik. Skálája igen széles. Ide sorolhatók a borravaló, a csúszópénz. a hálapénz, a fusizás ellenértéke, a különféle bérbeadási tevékenységből, a szellemi munkákból, a társadalmi tulajdont képező eszközök térítés nélküli használatából és egyebekből származó jövedelmek. Hozzászólás cikkünkhöz Ismét a kecsketelepről Augusztus végén Strand lesz vagy kecsketelep? cimmél beszámoltunk arról, hogy a ráckevei üdülőkörzet egyik legszebb részén, Szigetesépen, miként rekedt meg a szabad straild építésé. Az írásra lóm» észrevétel is érkezett szerkesztőségünkhöz, többek között írásban jutatta el hozzánk véleményét Burányi Endre táj- és kertepi- tészmérnök, aki egyébként az említett cikkben is megszólalt, mint a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalat munkatársa, a rendezési terv egyik készítője. Telefonon reagált az írásra Pásztor Jenő, a Szigetszentmártoni Közös Tanács elnöke, és kiegészítette mindazt, amit a riport egyik szerpelöjeként elmondott. Burányi Endre hozzászólását, kérésére, változatlan formában adjuk közre: „Augusztus 26-i számukban megjelent Strand lesz vagy kecsketelep? című cikkükben megfogalmazott kérdéssel kapcsolatban hadd bocsássam előre azon reményemet, hogy a ráckevei üdülőkörzetben lesz végre egy valamirevaló szabad strand a maga helyén; és lesz egy kecsketelep is — a maga helyén (tehát nem egymás mellett), és akkor majd egyik sem az átgondolatlan beruházások sorát gyarapítja. Nézőpont kérdése, hogy mit nevezünk átgondolatlan beruházásnak a Ráekevei-Duna-ág partján, szerintem egy strandnak inkább ott a helye, mint egy állattartó telepnek. A dolog szépséghibája — mondhatná bárki —, hogy a kecs- ketelep már ott van (több mint 10 éve — tehát „jogosan”), a strand pedig csak most épülne — tehát megkésve. A kecsketelepen kívül azonban ugyancsak ott van, és szintén több mint 10 éve, a Kis-Duna egyik legtisztább vizű és természetvédelem alatt álló mellékága is, és néhány száz üdülő. Kell-e föltenni egyáltalán a kérdést, hogy jó helyen van-e, kör- nyezetzavaró-e a kecsketelep? A tervező kollektívánk által készített részletes rendezési tervben feltettük és egyértelmű választ is adtunk rá: a telep mind üdülési, idegen- forgalmi, mind környezet- és természetvédelmi szempontból zavaró, kitelepítendő — a felszabaduló vízparti terület pedig arra hasznosítandó, amire egy üdülőkörzetben leginkább szükség van. Az első rendezési terv a szigetcsépi üdülőterületre 1971—72-ben készült, a kecsketelep jelenlegi helyére autóskempinget, mellé strandot tervezett. A cikkben is említett 1043 73. (XII. 23.) MT számú határozattal jóváhagyott regionális koncepció a területet fejlesztendő üdülőterületként jelölte ki. A Ráckevei-Duna üdülőkörzet fejlesztési prqgramja 1980—81-ben készült, a Bobon kov-szakadék mentén üdülő- és rekreációs területet, strand létesítését javasolta. Az első részletes terv általunk végzett felülvizsgálata során 1986—87-ben az volt a fő feladatunk, hogy az időközben — 1985-ben — történt természetvédelmi terület kialakításának megfelelően átdolgozzuk a tervet. Az átdolgozás során természetesen fel sem merült bennünk, hogy a tervelőzmények által logikusan megszüntetésre javasolt állattartó telep megtartását javasoljuk, mivel a természetvédelmi szempontok sem ezt diktálják, sőt épp ellenkezőleg. Ugyanakkor közvetlen terv- előzményként elkészült a strand és a mellékág kotrási terve, amelynek alapján javában folyt a strandsziget kialakítása és a mederkotrás — ezt is egy adottságként kellett figyelembe vennünk a tervezésnél. A cikkben sajnálatos módon az is szerepel (a köjál illetékesének nyilatkozatában — a Szerk.), „hogy a vízellátás és szennyvíztárolás módjára nem készült terv”. Pedig a tervi műleírásban részletes megoldási javaslat található a közművesí- tési kérdésekre is, oly módon, hogy a terv előírja az üdülőterület fejlesztésének előfeltételeként a vízi közművekkel való megfelelő ellátást csakúgy, mint az ominózus kecskételep kitelepítését. A cikkben említett kompromisz- szumos megoldás a kecsketelep és a strand „együttéléséről” nyilvánvalóan csak ideiglenes lehetne még akkor is, ha a kecsketelepen végzett környezetvédelmi mérések alapján nem lenne szükség védőtávolság kijelölésére. A tervek megbízások alapján készülnek, a tervek alapján pedig határozatok születnek. Ezek végrehajtása azonban, úgy látszik, akkor is akadályokba ütközik, ha olyan kézenfekvő ügyről van szó, mint hogy egy országos jelentőségű üdülőkörzetben, strandolásra alkalmas élővíz és természetvédelmi terület közvetlen közeléből ki kellene (már rég ki kellett volna) telepíteni egy kecsketelepet. A cikk úgy zárul, hogy lám, mire vezethet »a sietség, a türelmetlenség, az átgondolatlan tervezés«. Remélem. itt a cikk írója arra a tervezésre gondolt, aminek eredményeképpen a kecsketelep a vízpartra került (arra a sietségre sajnos nem is gondolhatott, ami a kitelepítésének ütemére kellene, hogy vonatkozzon ...).” Pásztor Jenő néhány nappal a cikk megjelehése után Jelentke- zett és legfontosabb kifogása a/ volt, hogy nem az üdülök fizették a mederkotrást, hiszen magánszemélyek ilyen munkát nem finanszírozhatnak. — Ezek szerint nem is járultak hozzá az üdülőtelkek tulajdonosai környezetük fejlesztéséhez? — Dehogynem. Hiszen villanyt vezettek a területre, az utak új nyomvonalait rengeteg munkával alakították ki, sok ezer köbméter földet kellett elhordaniuk. Milliókban mérhető ez a munka. Megszavazták és rendesen fizetik a településfejlesztési hozzájárulást. Ők mindent megtettek azért, hogy Szigetcsép a Rác- kevei-Duna-ág egyik legszebb üdülőcentruma legyen. A legfontosabb érintett, a szigetcsépi Lenin Tsz. a szóban forgó állattartó telep tulajdonosa hallgat. Miért is mondana véleményt? Lényegesen jobb pozícióban van, mint az üdülők vagy a tanács. A kecsketelepet nem fejlesztheti ugyan, de pénz nélkül a kitelepítésre sem kötelezheti senki. Hogy annak idején, néhány esztendővel ezelőtt már kész, engedélyezett terve volt a telep áthelyezésére; s hogy miért nem valósították meg, ha már beleölték a trevezésbe a pénzt, az minden bizonnyal a szövetkezet belügye. Minden cikk éli tovább a maga életét a megjelenés után. így a szigetcsépi üggyel foglalkozó is. Minden tollforgató számára hízelgő, ha egy-egy írásának utóéletére rákérdez az olvasó, ha írásban. szóban véleményt mond. A strand kontra kecsketelep ügyben két kérdést tettek fel leggyakrabban: miért nem álltunk ki határozottabban a strand mellett; s miért fogadtuk el készpénznek az érintett illetékesek nyilatkozatát? Hallgattassák meg a másik fél is. Alapkövetelmény ez az újságírásban. Ezen elv betartása nélkül nem születhet objektív írás. S akkor sem, ha elhallgatjuk azokat a hibákat. amelyeket elkövettek az érintettek, bármilyen nemes is a cél, amiért harcolnak. Az is egyik alappillére a hírlapírásnak, hogy megbízom a nyilatkozóban, feltételezem, hogy felelősséggel, a tényeket nem elferdítve, s nem eltitkolva nyilatkozik. Ellenkező esetben egyetlen sort sem lehetne nyugodt lelkiismerettel papírra vetni, származzon az információ tanácselnöktől. tsz-jogásztól, köjál-illetékestől vagy tervezőmérnöktől. Móza Katalin jesítményt és a helyi kollektíva munkaeredményeit. Még egy fontos tényező az ellenőrzés kapcsán jutott eszembe. Az új adóhatóság az adóztatás módszereiben is újra törekszik, és az adózókkal kapcsolatban alapvetően a bizalomra épít: bővíti az önadózók körét. Az önadózás, a vállalatoknál, szövetkezeteknél, társasági adóalanyoknál alkalmazott olyan adózási rendszer, amelynek lényege hogy a jogszabályszerűen előírt mértékek figyelembevételével az adót az adóalany állapítja meg és vallja be. Ezt az adóhatóság elfogadja és utólag ellenőrzi, hogy helyesen járt-e el az ügyfél. Véleményem szerint a kölcsönös bizalomra építhetünk de ez egyben azt is jelenti hogy. az . adóliatősággal csak az az adóalany kerül kapcsolatba közvetlenül és nem éppen kellemes kapcsolatba, aki elültetnünk azt a fát, amelyről csak évek múltán élvezhetjük az édes gyümölcsöt. A faültetésnek pedig nem az a kellemesebb időszaka, amikor a gyümölcsösben a gödröket ásva izzadunk, elfáradva a nehéz munkától, hanem a szüret. De ha nem ültetünk, akkor nem is gondoskodunk az utókor emberének jólétéről. Tudjuk jól, hogy minden olyan országban, ahol az adó a társadalmi közkiadásokhoz való hozzájárulás fontos eszköze, ott szükség van egy jó hatásfokkal, korszerű módszerekkel működő adóapparátusra. Tehát jövőnk, a távolabbi jövőnk érdekében is szükség van az adózásra. Gyermekeink és unokáink boldogulása érdekében kell Minden tisztességes ember elvárhatja fő vonásaiban, nagyjában kialakítottunk. Ügy vélem, hogy az új szervezet alkalmassá tehető az új adók — amennyiben az Országgyűlés a következő napokban elfogadja a beterjesztett törvény- javaslatokat — bevezetése esetén azok működtetésének, ellenőrzésének a megoldására is. Ezek után újból felteszem a kérdést, szükségszerű-e, hogy az adóval foglalkozók népszerűtlenek legyenek? Miért lenne népszerűtlen a jövedelemarányos teherviselés, az igazságosság, a következetesség, a mindenkire egyaránt érvényes szigor — a becsületes többségnél? Az állampolgári kötelezettségek teljesítésének, a jogszabályok betartásának megkövetelése, a rendetlenség megszüntetése tán nem lehet népszerű feladat? Minden tisztességes ember elvárhatja jogainak szavatolását az állam oldaláról, ennek biztosítása nem éppen a népszerűtlennek tudott, feladatok függvényében képzelhető-e el? A jelenlegi változtatás alapvető célja az, hogy az új adóreformmal egy időben az adómorál, az adóigazgatás hatásfoka is javuljon, a szervezet — az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal — működése korszerűbbé, az ,.adószedés” gazdaságosabbá váljék. Meg kell jegyeznem, hogy ez á lépés az új adók bevezetésétől függetlenül is indokolt és elkerülhetetlen. Nem titkolt célunk, hogy az új intézmény az adóhatóság és az adóalanyok kapcsolatán javítani kíván, és ezzel hozzájárulni az adó társadalmi megítélésének kedvező irányú változtatásához. Félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznem, hogy sehol, a világ egyetlen országában nem fizetnek az állampolgárok mosolyogva, netán kitörő örömmel. Miért éppen nálunk számítanánk erre? Az adóreform végrehajtásához, az új adórendszer működtetéséhez a jó. könnyen érthető jogszabályokon túlmenően szakképzett adóapparátusra is szükség van, melyet Ritkán nyújtanak konkrét segítséget ben, hiszen egyfelől lázadoznak az ilyen jövedelmek ellen, másfelől azonban ritkán nyújtanak konkrét segítséget a feltárásban az illetékes szerveknek. Az új adóhatóság feladata — többek között — az, hogy hozzáfogjon ezen jövedelmek feltárásához. Ebben az évben megkezdődtek a vagyongyarapodási vizsgálatok, amelyeknek az eredményéről a sajtó segítségével tájékoztatjuk majd a lakosságot. Az adóreform kötelezővé teszi a vagyonnyilatkozatot is. A tisztességes adózás megteremtésében számítunk a közületek és az állampolgárok segítségére is. Reméljük, hogy országunkban is, csakúgy, mint az adózási hagyományokkal híró más társadalmakban, elítélendő cselekménnyé válik az adócsalás. Lehet, hogy sokan nem értenek egyet az elképzelésemmel. mégis leírom: nem tartom kizártnak egy olyan ösztönzörendszer kialakítását, ami a láthatatlan jövedelmek önkéntes bevallását segítené. Magában foglalja a jogszabályokon belüli és túli területeket, formákat. Akik ezekből a forrásokból jelentős jövedelemhez jutnak, a lényeget tekintve a társadalom egészének rovására élnek kedvező anyagi körülmények közepette. Nem kell alapos tudományos kutatás annak megállapításához, hogy az említett személyek száma és az ilyen jövedelmek nagysága néni kicsi. A becslések összege megközelíti a százmilliárd forint értéket. A lakosság ösz- szes jövedelmének csaknem egyötödéről van szó ... Mint közgazdász állítom, hogy a láthatatlan jövedelmek létezése torzítja g nemzeti jövedelmi számításokat, s minden valószínűség szerint a valóságosnál kisebbnek tüntetik fe) az ország gazdasági teljesítményeit. Mivel vannak olyan jövedelmi típusok, amelyek mögött hasznos munka van. ám ezek éppen láthatatlanságuknál fogva a számításokból kimaradnak. Az állampolgárok nagy része Janus-arcú ebben a kérdésEgyságes, igazságos rendszerben Végül engedjék meg, hogy szóljak egy sokak által felvetett kérdésről: a kedvezményekről, kivételekről. Bár az adókedvezményekről kialakult vélemények nagyon különbözőek, sokan azt tartanák igazságosnak, ha semmiféle kedvezmény nem kerülne beépítésre az új adóreformnál, mások sok kivételt tartanak indokoltnak. Ahol egyetlen kiskapu nyílik, hangoztatják. azt már könnyű nagyra tárni, és vége, máris az igazságtalanság igazságtalanságot szül... Ebben a kérdésben az a véleményem, hogy kedvezmények, kivételek minden adórendszerben elkerülhetetlenek. Azonban közérdek, hogy ezek valóban kivételek legyenek, szűk körben maradjanak. Természetesen ,'nem téveszt- hetők össze az adókedvezmények a szociálpolitikai intézkedésekkel. Ez utóbbiakat az adórendszeren kívül kell ke- íelni, és egységes, igazságos rendszerbe foglalni. Jómagam remélem az igazságosság elvén nyugvó közteherviselést, s azt, hogy az adóreformot elfogadja majd a társadalom. Az új adórendszerrel induláskor ugyanis nem az állami költségvetés jár jól. A reform megfelelő eszközöket teremt a tisztánlátáshoz, a társadalmi-gazdasági kibontakozáshoz, és elindulhatunk a gazdasági növekedés, a csökkenő támogatások, a jövedelmező termelés — és a későbbi adócsökkentés útján. parátust, a magas morális szintet és az ehhez kapcsolódó megfelelő anyagi érdekeltségi rendszert, a jól végzett munka anyagi-erkölcsi elismerését. Ettől olyan magától értetődő az, hogy a morális tisztaság, a feltétlen elkötelezettség érdekében az adó- apparátust jól kell megfizetni. Ennek mértéke azonban természetesen függ a népgazdaság teherbíróképességétő! is. Az adóellenőrök bérezésére is az államigazgatási dolgozókra vonatkozó előírások érvényesek, de nyilvánvalóan kiemelt figyelemmel kezelve. A teljesítményarányos díjazás érvényesítése érdekében elsősorban az anyagi érdekeltséget az eltitkolt jövedelmek, a megállapítandó adóhiányok és hozzákapcsolódó szankciók alapján kell megteremteni. Ezért szükséges az. hogy legyen annyi jövedelmük az adóellenőröknek, ami által ne lehessen megvesztegetni őket. A mérték dolgában a százalékos részesedés látszik a legjobbnak, mégpedig a feltáró revizor, illetve a behajtást foganatosító munkatársak esetében a felső érték nélküli ösztönzéssel. Az azonban még nem eldöntött, hogy egyéni vagy kollektív elbírálás alapján. Szerintem egyidejűleg kell érvényesíteni at egyéni telAzokat az állampolgárokat, akik pontosan fizetik az adót, a lakbért, a tehót, nem irritálja-e joggal a renitens polgárok nemtörődömsége, felelőtlen és méltatlan viselkedése, amikor köztudott, hogy milliárdok vesznek el az állam számára a kötelezettségeiket nem teljesítők miatt? Túl sokan vannak, akik nem fizetik az adót, a lakbért, közszolgáltatási dijakat. Mások fizetik helyettük is. Nem voltunk eddig indokolatlanul elnézőek? Tehát az adóztatás kézben tartása és végrehajtása valóban nem látszik népszerű feladatnak, de talán ennél is kevésbé népszerű egyesek előtt az ellenőrzés... Vallom. hogy az ellenőrzési és adóztatási feladatoknál különösen fontos a problémaérzékeny. magas szakmai színvonalú. korreki munka, amely mind az ország, mind az állampolgárok szempontjából nelkülözhetetlen. Fejlett tőkés országokban a pénzügyi revizorok a társadalom anyagilag, erkölcsileg kiemelten megbecsült tagjai! Bizonyosan nem véletlenül. Nézzük ezt egy lépéssel élőbbről! Az adórendszer hatékony működtetése feltételezi az ehhez szükséges emberi tényezők. személyi feltételek biztosítását. A szakképzett apA nemtörődömök milüárdjai
