Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

1987. AUGUSZTUS 8., SZOMBAT &£Man 7 Lakásépítés tanácsi támogatással Az a jé, ha gazdálkodnak vele Mindig személyre szólóan kell dönteni Harmadik esztendeje az építkezni szándé­kozók, OTP-Iakást vásárlók, a szokásos ta­karékpénztári, illetve vállalati külcsönön kívül tanácsi hitelt is igénybe vehetnek költségeik fedezésére. A manapság fészekrakásra vállal­kozó fiatalok helyzete ezzel együtt sem jobb, mint öt-hat évvel ezelőtt volt az akkor épít­kezőké. Ennek az az oka, hogy a tanácsok- , tói igényelhető helyi támogatási rendszer élet­re ■hívásának elsősorban az volt a célja, hogy az építési költségek és az erre vállalkozók jövedelme között egyre inkább nyíló olllót valamelyest zárja. Míg három éve az első helyi lakásépítési támogatást igénybevevők számára szinte ta­lált pénz volt az az ötven-százezer forint, amelyet a tanács adott, ma ez a tétel már előre tervezett tőke az építkezők költségveté­sében. «fik. hányán'és milyen összegben jutnak ehhez a támogatáshoz? Megfelelően gazdál­kodnak-e a helyi tanácsok e lehetőséggel? Milyen gondok árnyékát vetíti előre néhol a támogatás? Erről beszélgettünk Weisz Györggyel, a Pest Megyei Tanács tervosz­tályvezetőjével és Árki Sándor osztályvezető­helyettessel. Kapva kapna a pénzen — Annak ellenére, hogy megyénkben is jelentősen csökken az építési kedv, illet­ve a vásárlóerő — mondja Weisz György —, ez koránt­sem jelenti a helyi támogatás iránti igény csökkenését. Sőt, még mindig sokkal többen je­lentkeznek, mint ahány igény­lőnek adni tudunk. Sok ta­nácsnál, ha nem akarják túl­ságosan elaprózni a rendel­kezésre álló összeget, inkább a következő évi keretbe so­rolják az építkezőt. Ennek ellenére előfordult, hogy egy település — Tököl — nem tartott igényt a hitelként felvehető teljes összegre. Az egymillió-nyolcszázezer forint-» ból nyolcszázezret visszaadott. Mondván, eddig minden év­ben egymilliót igényeltek, idén sincs szükség többre. — Az ilyen eseteknek első­sorban az az oka, hogy csú­szás tapasztalható a tervezés­ben — magyarázza Árki Sán­dor. — Amikor a települések pénzügyi tervüket készítik, még nem tudják, hogy a me­gyének milyen összegek állnak rendelkezésére erre a ' célra. A visszaadott pénznek száz helye is van, hiszen i- más nagyközségek, városok akár ennek a többszörösét is percek alatt kioszthatnák az igénylők között. Vác vagy Érd, ahol OTP-lakások épülnek, kapva kapna ezen a pénzen. Elég a kimutatásra pillan­tani. Szinte biztos, hogy a legnagyobb összeget igénylő településeken OTP-lakótele- pek épülnek. Az is nyilvánva­ló, hogy a helyi támogatás nélkül aligha kelnének el a drága panellakások. — Ez sem jellemző minden­hol — vélekedik Weisz György. — Szabad forgalomban jobban tudná értékesíteni az OTP eze­ket a lakásokat. Csakhogy, mivel gyakorlatilag nem épül állami beruházásban lakás a megyében, az egyébként taná­csi lakásra váróknak csak ta­nácsi értékesítésű OTP-laká- sokat lehet adni. És tény, hogy a két-három gyermekes, kis jövedelmű emberek, még a helyi támogatás felvétele mel­lett is csak nagyon nehezen tudják összehozni a vásárlás­hoz szükséges pénzt. Ez a tény viszont már most előrevetíti igen fenyegető ár­nyékát. Azt, hogy ezek a csa­ládok néhány éven belül anya­gilag össszeomlanak az OTP-, a vállalati, a tanácsi hitel törlesztése és a nagy rezsi ter­he alatt. Lehet, hogy hamaro­san újabb kölcsönárt kilin­cselnek majd a helyi támoga­tás igénybe vevői, vagy a hi­teltörlesztés átvállalását ké­rik a tanácsoktól? — A települések többféle­képpen is adhatják igénylőik­nek a helyi támogatást — folytatja a tervosztályvezető. — Nyújthatja vissza nem té­rítendő támogatásként, adhat­ja kamatmentes kölcsönként, ilyenkor átvállalja a kamatot, de nyújthatja háromszázalé­kos kamattal is. S ez az igény­lő számára még mindig elő­nyösebb, mint ha bankkölcsönt kérne. A lényeg az, hogy min­den esetben egyedileg és sze­mélyre szólóan kell eldönte­nie a helyi tanácsnak, hogy a támogatás melyik formáját alkamazza. Gyakorta a kere­seti, jövedemi határokat sem lehet mereven kezelni. Hiszen például ha egy család a jut­tatás mértékét meghaladó anyagi helyzetben van, de vállalják, hogy magukhoz ve­szik az idős nagyszülőt, s az visszaadja bérlakását, akkor érdemes juttatni a támogatás­ból a családnak. Hiszen egy lakást nyer vele a tanács és biztos, hogy ez az idős ember nem szorul majd sosem a szociálpolitika kenyerére. Mint ahogy az is megfonto­landó, hogy a drága és em­bertelen albérletből jelentke­ző fiatal házaspárt támogas­sa a tanács nagyobb mérték­ben, vagy azt a kétgyermekes családot, amely a másfél szo­bás lakásából a százhúsz négyzetméteres családi házá­ba költözik. Teljesen bizonytalan A jó példák között esik szó a szentendreiek kezdeménye­zéséről. Itt, a Felszabadulás- lakótelep alatt, a negyoldal- ban korszerű, teraszos sorhá­zak épülnek majd. A tanács minden eszközzel igyekszik támogatni azokat, akik lead­ják állami lakásukat, s itt kí­vánnak építkezni. Ezek a pél­dák is bizonyítják, hogy iga­zán ott használják fel oko­san a támogatásban rejlő le­hetőségeket, ahol lakásgazdál­kodással is összekötik. Igaz, ez a lehetőség csak nagyobb településeken, váro­sokban . adott. Mint ahogy csak azokon a helyeken tud­ják vissza nem térítendő köl­csönnel támogatni a leginkább rászorulókat, ahol a tanács­nak is van erre fordítható pénze. Míg az idén kilencven- millió forint jut a megyében kölcsönre, vissza nem téríten­dő támogatásra csupán tizen­egymillió. Ezért pályázatot nyújtottak be a megyéhez a helyi tanácsok, a feltétel az volt, hogy a tanács legalább annyit tegyen hozzá saját pénzéből, mint amennyit kér. így előfordulhattak olyan fur­csaságok, mint például a da- basi körzetben, ahol nem az agglomerációs mamuttele­pülés, Gyál kapta a legmaga­sabb vissza nem térítendő támogatást, hanem a közis­merten módos község, Alsó- némedi. Méltányosság szükséges — Természetesen nagyon sok olyan település van, ahonnan még egyáltalán nem kértek helyi támogatást — magyarázza Weisz György. — Elsősorban a kis falvak tar­toznak ide, ahol olyan szem­lélet uralkodik, hogy nem is ember, aki nem tudja kölcsön nélkül felépíteni a házát. Természetesen az is előfor­dul, hogy valaki személyesen a megyei tanácsot keresi fel, és tölünk kér támogatást. Ilyenkor jelezzük az illetékes tanácsnak, hogy adjon be ké­relmet. De azt már nem el­lenőrizzük utólag, hogy a ná­lunk jelentkező kapott-e. Évente hét-nyolcszáz család részesül ilyen támogatásban, egyedi gondjaik felvállalása szinte lehetetlen. — Termé­szetesen különleges esetekben, ha rendkívül méltányosságra van szükség, intézkedünk. Legutóbb például egy olyan család ügyében, amelynek a háza leégett, s módot kaptak arra, hogy a támogatás fel- használásával magánforga­lomban vásároljanak házat. Erre a jogszabályok egyéb­ként nem adnak lehetőséget. A VII. ötéves tervben Pest megyében harminckét-har- minchárom ezer lakás épül. Az állami beruházásban készülő­ket nagyjából a két szám kö­zött a gondolatjel fejezi ki. Tehát gyakorlatilag magán­erőből gyarapszik a lakásállo­mány. Ez a magánerő viszont egyre gyengül. Évente hét- nyolcszáz család kerül a sze­rencsések közé, akik helyi tá­mogatást is igénybe vehetnek. Viszont ennek mértéke a me­gye illetékesei szerint is tel­jesen bizonytalan. Hiszen az első évben több jutott, mint a másodikban, az idén viszont ennek a duplája. Azt, hogy a jövő évi keret mekkora lesz, senki sem tudja. Ennek elle­nére, vagy tán éppen ezért mindenhol meg kellene tanul­ni okosan élni, jól»gazdálkod- ni azzal a pénzzel, ami jut. Eseti és egyedi jelleggel vizs­gálni minden igénylés jogos­ságát, rugalmasan, s nem nyűgként kezelni a helyi la­kásépítési támogatás ügyét. Móza Katalin Érdekegyeztetés KISZ-javaslatok A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség is elkezd­te javaslatainak kidolgozását a lakásgazdálkodás átfogó továbbfejlesztésére. E sürgető teendő elvégzésére a párt köz­ponti bizottságának legutób­bi, a gazdasági-társadalmi ki­bontakozás programjáról szü­letett állásfoglalása kötelezte a fiatalok szervezetét. Most alakulnak a lakás- gazdálkodás fejlesztésével fog­lalkozó különféle munka- bizottságok, amelyekben a KISZ intézményesen képviseli a fiatalokat. A KISZ Köz­ponti Bizottsága, intézőbizott­sága. a rétegtanácsok és a KISZ KB gazdaságpoliti­kai osztálya bekapcsolódott a lakásgazdálkodással összefüg­gő kérdések megvitatásába, a döntések előkészítésébe, s részt vesz a kormányzati szintű érdekegyeztetésben, például a lakásvásárlás, lakásépítés álla­mi támogatású konstrukciói­nak átalakításában is. Az ifjú­sági szövetség megfogalmazta azokat az elképzeléseket is, amelyeket a lakásgazdálkodás teljes feltételrendszerét is érintő adó- és majd árreform vitáiban képvisel. A KISZ KB és az AlSH ki­mutatásai szerint éleződnek a feszültségek a lakásgazdál­kodással kapcsolatban. A KISZ-nek a lakásgazdálkodás­ról kialakított elvi állásfog­lalása szerint hosszú távra szóló megoldás nem lehet­séges csupán lakáspolitikai eszközökkel, ezért az ifjúsági szövetség testületéi és munka- bizottságai javasolják: a lakás- gazdálkodást tekintsék ter­melőszférának felfogni. A la­kásgazdálkodás gondjait nem lehet csak az újonnan munká­ba lépő generációra terhelni — fogalmazza meg a KISZ vitaanyaga. Tettekkel a kibontakozásért Mindenkire kötelező A HÉT HIRE BETŰVASÁR % Kecskemét volt a helyszíne a nemzetközi tar­tósítóipari és zöldségtermesztési tanácskozásnak. # Kiállítás nyílt Budapesten, Csehszlovák képzőművé­szek Magyarországról címmel. £ Szarvas fogadta a nemzetközi halászati szakmai tanfolyam résztvevőit. 0 Megkezdte munkáját Mezőtúron a nem amatőr képzőművészek nyári alkotótelepe. 0 A hét híre az is, hogy Szolnokon zajlott le a Magyar Könyvtárosok Egyesületének vándorgyűlése. Hálás foglalatosság soha nem volt a betű kínálójának lenni. S az, aki pályának — állásnak, még inkább hiva­tásnak — választotta, nem nagyon érezhette, kulcshelyét foglalja el a társadalmi mun­kamegosztásnak, már ami az erkölcsi-anyagi megbecsü­lést illeti. A könyvtáros rang­ja, megbecsültsége persze semmivel sem masabb, mint amilyen a könyvé a közgon­dolkodásban; hol emelkedő, hol süllyedő értékű ez a be­csület. Hosszú távon a jó és a rossz talán kiegyenlíti egy­mást, erről tanúskodik azok­nak a könyvtárosoknak a nagy csapata, akik a megyé­ben tíz, tizenöt, húsz eszten­deje állnak posztjukon, akik nem menekültek el a nehéz­ségek elől, nem vesztették kedvüket. Igaz, van olyan te­lepülés is a megyében, ahol két esztendő alatt hét könyv­táros fordult meg... de nem ez a jellemző. Szerencsére. A megye hat és fél száz könyvtárában — ennyi ugyan­is a tanácsi és a szakszer­vezeti betűkínáló tárházak száma — döntő részben olya­-J91V viúiboún ímtato.t érvénnyel 6 millióról tárgyalunk. Azt is rögtön hozzá kell tenni, hogy évekkel ezelőtt komoly ener­giát fordítottunk arra, hogy mind több kelléket magunk készítsünk el, s most egy-egy termék gyártása esetén csu­pán a saját teljesítőképessé­günk, s nem a háttéripar le­hetősége szabja meg, mit vál­lalhatunk el. — A gépiparban és az elektronikai ágazatban is jó alapokról terveznek jövőre? — Az elmúlt esztendő első féléves adatait mindkét terü­leten túlszárnyaltuk, s a gép­iparban 1 millióval, az elekt­ronikai műhelyekben 2,5 mil­lióval több nyereséget termel­tünk. Ebben az eredményben az is szerepet játszik, hogy három évvel ezelőtt a szövet­kezet vezetősége szerződést kötött az egyes üzemek veze­tőivel arra, hogy az árbevé­teli terv teljesítésekor milyen bértömeggel, létszámmal és nyereséggel számolhatnak. Ez szépen gyarapította az ered­ményeket, s az elmúlt évben a dolgozók és a szövetkezet, illetve az üzem vezetősége között is született ilyen meg­állapodás. A Texelektrónál — bár a sikerek egyértelműen jelzik, hogy ők már évekkel ezelőtt megkezdték saját munkaprog­ramjuk következetes megva­lósítását — nem titkolják, gondjuk is akad bőven. Az emberek bizalmának meg­nyerése. a cselekvésre való mozgósítás a szövetkezeti mozgalomban éppen a sajá­tos tulajdonosi kötődés, a njagy hagyományokkal rendel­kező demokratikus fórumok miatt tudatosabb, nyíltabb vezetést, felkészült, érvek­kel hatni tudó irányítást igé­nyel. Ök vállalják ezt, pedig olykor nehéz megmagyaráz­ni, hogy miért cselekszünk saját érdekeink ellen. Mint például akkor, amikor április óta várnak egy gépet, amivel még az idén 12 millió forint bevételt érhetnének el, a bér­rendezés pedig mindössze 3.8 millió devizaforintba kerül. Számadó Julianna nők dolgoznak, akik tudják: a látványos eredményeket nem itt lehet keresni. Itt a szorgos aprómunka .tölti ki a napokat, az öröm akkor, ha a gyermekkönyvtár volt láto­gatóinak negyede átmenthető a felnőttebb olvasók közé. Azt mondják a könyvtárosok, elvész szem elől egy-egy kor­osztály az iskola <az általá­nos, majd a középiskola) el­végzése után. s később,. har­minc éven túl már csak a tö­redéke bukkan fel a hajdani olvasóknak. Aminek bizonyá­ra népi könyvszociológiai, ha­nem gazdaságszociológiai ma­gyarázatát kellene keresnünk. A furcsa csak az ebben a csökkenő forgalmú betűvásár­ban, hogy az • állami költség- vetésből egyre tetemesebb összegek kerülnek kiadásra a betűk támaszaként. Tavaly például a könyvkiadás 425 millió forint dotációt kapott, s ez korántsem a teljes ösz- szeg, ugyanis ehhez hozzá kell adni azt a majdnem másfél milliárd forintot, amelyet a könyvtárak beszerzéseihez társított állami segítségként a költségvetés. Vannak, akik ezeknek az összegeknek az is­meretében kétkednek, vajon szabad-e ennyit költeni ilyen célra, amikor a betűknek egy­re kevesebb a híve, a barát- jaT ' Nem kidobott 'pénz ez?! S a kérdés ismétlődően felme­rül. például az évi gazdálko­dás tervét tárgyaló tanácsülé­seken, ahol bizony a tanács^ tagok egy része úgy nyilat­kozik, „ilyesmire” ő legszíve­sebben nem adna egy fillért sem... Kemény, mindennapos ap­rómunka dúsúl fel abban a tényben, hogy egy olyan nagyközségben, mint Tápió- szele, 900 fő körül sikerül sta­bilizálni a beírt olvasók szá­mát a könyvtárban. Ehhez egyszerre kell könyvtárosnak (népművelőnek), pedagógus­nak, pszichológusnak lenni, de nem mellékesen gazda asz. szonynak is, aki alaposan megfontolja, ami pénz van, abból mire mennyit adjanak, adhatnak. S ez egyetlen tele­pülés, egyetlen könyvtár, szo­rozzuk be a már említett hat és fél százzal, akkor kapunk képet arról, milyen törekvő sereg teszi csendben, tisztes­séggel á dolgát, hogy az a 150 ezer fős olvasótábor (mert ennyi a megyében a be­írt betűkölcsönzők száma) ne csökkenjen, hanem növeked­jék. S az országos irányzattal szemben a megyében — ed­dig? — sikerült növelni az olvasók számát a legutóbbi esztendőkben is, amikor pedig sem a gazdasági, sem a kul­turális környezet nem ked­vezett különösebben az olva­sás híveinek. Lassan szatócsbóltokhoz hasonlatossá lesz az, amit újabban a könyvkiadás kínál, s ez a látszatválaszték, ez a látszatérdekesség, meggyőző­désünk, a társadalmi értékek mérlegén semmit nem javít, öt esztendő alatt a könyvtá­rak negyven .százalékkal nőt­tek, bizonyos rétegek kiszo­rulnak a vásárlók közül en­nek következtében, de kérdé­ses, nyúl-e utánuk a könyv­tár? S miközben a betűvásárt perzsa vásárrá formáló ma­gán- és közkalmárok zsíros hasznot tesznek zsebre a kul- túrszemét előtt felhúzott zsi­lipek segítségével, a könyvtá­rosok egyre rövidebb listákat készítenek az újonnan beszer­zendő művekről, s gyakran arra a nyúlfarknyi listára sem futja a forintokból. Mészáros Ottó A meghirdetett kibontakozási program aszerint vált ki jó és kevésbé annak értékelhető indulatokat, hogy az mi­lyen gazdasági helyzetben éri az adott vállalatot. S ezek a szempontok is meghatározzák azt. hogy milyen elképzelések Fogalmazódhatnak meg. Megvalósításukat pedig egyre inkább íz adottságok tudatos kihasználása, a lehetőségek alapos is­merete, az ésszerűség diktálta tervezés dönti el. A kibontakozás személyre szabott, s a gyakran emlege­tett érdekek is afelé terelik az embereket, hogy ha jól dolgoznak, akkor többet ke­ressenek, mert a minőségi munkából született terméket jó áron adhatják el. Az egy­szerűnek rajzolt képlet a va­lóságban nem ilyen könnyen valósítható meg. Ám hogy az erre irányuló 1 törekvések szükségesek, arról mindenkit meg kell győzni. S ha a ko­rábbi esztendők céljai is jól illenek a kibontakozási prog­ramba, akkor mi más léhet most a legfontosabb, mint annak a minél következete­sebb végrehajtása. A budaörsi Texelektro Ipari Szövet* kezet három iparágban is ér­dekelt, s az elmúlt év első fe­lében mindegyik területen si­került termelésnövekedést, sőt a bőriparban exporttöbbletet is elérniük. Mégis sokat vár­nak a jövőtől, az irányítási rendszer korszerűsítésétől, a népgazdaság és a politikai élet megújhodásától. Erről Sánta Ernőné elnökhelyet­tessel beszélgettünk. — Foglalkozunk textilipari termékek varrásával, van kö­tői pari részlegünk, közel ezer bedolgozónk. Műanyagok fel­dolgozását, bőrdíszművek és bőröndök gyártását is vállal­juk. Ez az ágazat a legna­gyobb a szövetkezetben, hi­szen itt az elmúlt év első fe­lében elért 90 millió forintos árbevétellel szemben az idén 115 milliót könyvelhettünk el, s a nyereség is 9 millióról 17 millió forintra növekedett. Egyáltalán a termelési, fej­lesztési és exportterveink megvalósulása, a gazdaságos termelés érdekében már az elmúlt esztendőkben igen sok lépést tettünk — úgy gondol­juk, ezek az eredmények jól illenek a kibontakozási prog­ramba. Nem mondhatunk persze le a növekedés érde­kében hozott és további fino­mítást kívánó gazdasági dön­tések meghozataláról — kezd­te a tényekkel a beszélgetést Sánta Ernőné, s azzal folytat­ta: ezt a kedvező gazdasági­társadalmi folyamatot érvé­nyesíteni lehet és kell. — Megértem, hogy ön most a konkrét eredményeket so­rolja, s -nyilvánvaló, hogy azok forrása a cselekvés. De szeretném, ha a kibontakozási program esélyeiről mondaná el a véleményét. — következetes végrehaj­tására számítok, s ezt várom el azoktól, akiknek a program kidolgozásával egy időben ren­delkezniük kell azokkal az irányítási, ellenőrzési lehető­ségekkel és jogokkal, amelyek a célt jól szolgálják. S hogy ezt hogyan gondolom? Szö­vetkezeti példával élve: mi az elmúlt időszakban a munka- fegyelmet megszigorítottuk, úgy, ahogyan az a rendeletek­ben is megfogalmazódik. Le­het-e ezt másként, mint kö­vetkezetes ellenőrzéssel, s mindenkire egyformán köte­lező érvénnyel megvalósítani? — Azért azt bizonyára ön is elismeri: az ipari szövet­kezetek körében sem jellem­zőek a Texelektróéhoz hason­ló gazdasági eredmények. Önök például 6 millió forin­tot takarítottak meg az anyagfelhasználás csökkenté­sével és egyéb praktikus dön­tésekkel. S van egy másik alig jellemző példa: a tavalyi első félévi 9 milliós exportot az idei első hat hónapban megduplázták, s augusztus 15-ig az éves kiviteli tervben szereplő 26 milliót teljesítik. — S igazán csak a tények kedvéért mondom el, hogy újabb 12 millió forintnyi ter­mék külföldi eladásáról ir­tunk alá szerződést, s további

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents