Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-05 / 183. szám

1987. AUGUSZTUS 5., SZERDA Gyakorta hallgatja hangjukat A kodályi eszmét szolgálja Somogyi Rózsa természete­sen nem az egyetlen a me­gyében, aki húsz esztendőt töltött el az énektanári pá­lyán. Az azonban mindenkép­pen figyelemre méltó, hogy nyugdíjba menetele előtt a két évtized tapasztalataiból ta­nulmányt készít — netán ta­nulságul a szakembereknek, okulásul kezdő s gyakorló tár­sainak. Ezt azonban nem ő fogal­mazza meg így. Furcsa mó­don — bár önként vállalko­zott a beszélgetésre —, nem kenyere a szó. Azok közé az emberek közé tartozhat, akik sokkal könnyebben fejezik ki gondolataikat írásban — job­ban megbízva a belső hallás kontrolljában. Nagy lendületet adott Egyszerűen berendezett, ra­gyogó tiszta százhalombattai lakásán fogad. Az asztalán két vaskos napló fekszik, tartalma megannyi fénykép, kórusait minősítő oklevél, köszöntő so­rok neves emberektől, s saját föl jegyzései. — Hogyan lett énektanár? — kérdezem, miután átlapoz­tam sokévnyi emléket. — Tanítónőként kezdtem hi­vatásomat. Tanáraim vették észre, hogy zenei pályát kel­lene választanom, de szüleim erejéből csupán erre tellett. Később, a szakfelügyelő ja­vaslatára jelentkeztem a Sze­gedi Tanárképző Főiskolára, s 1967-ben ének-zene szakon szereztem diplomát, így ke­rültem Monorra, ahol nyolc esztendeig dolgoztam. Nagy lendületet adott nemcsak a gyerekek, hanem a szülők ér­deklődése is. 1975-től három kis község — Gomba, Bénye, Káva — gyerekeinek zenei nevelését vállaltam. — Hogyan? — Ügy szervezték meg az órákat, hogy busszal minden­hova időben eljutottam. Az adott erőt, hogy tanítványok és szülők szívyel-lélekkel együtt voltak velem. — Eléggé küzdelmes lehe­tett ... — Igen, de munkám ered­ményesnek bizonyult. Kóru­saimmal szinte minden alka­lommal arany oklevelet sze­reztünk a városi és a járási seregszemléken is. Megyei be­mutatókra is gyakran meghív­tak. Az Éneklő ifjúság-moz­galom sok sikert hozott szá­munkra. és 1975-ben nagydí­jat. A lemezjátszóhoz lép, ame­lyen most is fönt van az er­re emlékeztető nagylemez. Gyakorta meghallgatja akko­ri növendékeinek hangját. Szí­vesen gondol azokra a nehéz időkre, mert a gyerekeket gyakran vitte hangversenyek­re, operaelőadásokra. S olyan­kor mindig úgy érezte, tevé­kenysége nem hiábavaló. Ki­lencedik éve Százhalombattán, az 1. számú általános iskolá­ban tanít, s a kórust is veze­ti. A tanítványok sikerei — Mik az itteni tapasztala­tai? — Az eredményes munka lehetősége mindig attól függ. ha a tanár és a gyerekek együtt tudnak működni. A múlt tanévet napközisként töl­töttem az alsó tagozatosok kö­zött. Csodálatos dolog volt ezt a feladatot ötvözni az ének­zene pedagógiával! — Módjában van-e tovább­képeznie magát? — Évek óta részt veszek minden olyan megmozduláson, amely ezt elősegíti: megyei és országos karnagyi továbbkép­zések, zenei nevelési konfe­renciák, debreceni nemzetkö­zi kórusfesztivál, kecskeméti Kodály-szeminárium. Megtisz­teltetésnek érzem, hogy fel­adatunk. hiszen elszigetelődés mutatkozott az ének-zene és az iskolai nevelés többi terü­lete között. A kórus szerve­zését, a próbák megtartását nehezítette még az iskolák zsúfoltsága is. Bár az ország­ban általában probléma most is, hogy nem lehet az alsó ta­gozatos ének-zene oktatásra építeni a felsőt, de Százha­lombatta szerencsés. Annyiból, hogy több lelkes és képzett al­só tagozatos ének-zene peda­gógusa van. Ismerem mind egyikőjüket és jó munkakap­csolatban vagyunk. Somogyi Rózsa a zenében érzi otthon magát vettek a Zeneművészek Szak- szervezete országos zenepeda­gógus-szakosztályába. így részt vehetek a legkülönfélébb zenei nevelést segítő progra­mokban. — Hosszú pályafutása alatt találkozott-e neves zenei egyé­niségekkel? — Azon szerencsések közé tartozom, akik láthatták-hall- hatták Kodály Zoltánt, Bár­dos Lajost, Pásztori Dittát, beszélhettek Bartók Bélával. Monori gyermekkórusom egy­kori tagjai közül többen ma­guk is elindítói és támogatói lettek a kóruséneklésnek. Ta­lálkozók alkalmával örömmel fedeztem fel őket. Régi tanít­ványaim közül egy kislány karvezetői szakra jár a Zene- akadémián. Büszke vagyok a monori Mocsári Károlyra, aki a nemzetközi Liszt Ferenc zongoraverseny győztese és a százhalombattai Marczi Zol­tánra. Biztos vagyok abban, hogy róluk még sokat fogunk hallani. — Lát-e változást az ének­zene tanítás helyzetében pá­lyája kezdetére gondolva? — Akkor kezdtem éneket tanítani, amikor Kodály Zol­tán meghalt, nagy fény ki­aludt, nem volt könnyű a fel­Alsóban tanítani — Mik a tervei a nyugdí­jazás után? — Nem akarok leállni, fő­ként a kórusmunkát szeret­ném tovább vinni. Halvány elképzelésem, de nem biztos, hogy realizálódik: alsóban éheket tanítani. Jó alapot csak ebben az életkorban le­het teremteni bennük, mert fogékonyak. Szeretném tovább szolgálni a kodályi eszmét, amely a zenén keresztül akar az emberségre, a szépségre ne­velni. Vermes Aranka Idén is megrendezik Orgonakoncertek A balatoni nyár egyik ki­emelkedő kulturális esemény- sorozata, a boglárlellei ko­moly zenei koncertprogram ke­retében az idén is megrende­zik az orgonaesteket a leilei templomban. A Pannónia di­csérete elnevezésű sorozatban augusztus 8-án Sebestyén Jár nos orgonaművész és Andor Éva operaénekes ad közös hangversenyt. Augusztus 15- én Kovács Endre szólaltatja meg az orgonát, és a koncer­ten Dobra János vezetésével fellép a Tomkins együttes is. A záróhangversenyen, augusz­tus 22-én az NSZK-beli Klaus- Christhart Kratzenstein ját­szik az orgonán, s a zenei es­ten közreműködik a kaposvá­ri Vikár Béla-kórus. Kiállítótermekből Endre Béla tiszta öröksége '/ Endre Béla emlékkiállítása v. augusztusban látható a szent* £ endrei müvésztelepi galériában, ^ az autodidakta képzőművészek í kollektív tárlata a Szeníend- ^ rei Képtárban szeptember 27- '* ig tekinthető meg. Szűk határok * Endre Béla a századforduló alföldi festészetének tekinté­lyes alakja a maga csöndes szerénységében, meghittségé­vel. Amiben maradandót al­kotott, az a festészetre átköl- tött paraszti szobabelső mes­tergerendákkal, kemencével, bölcsővel. Ez remeklés, máig is érvényes mű. önmagában is az, hangulatában, motívum­kölcsönzésében is, hiszen Sza­lag Ferenc művészetének örö­köse. Endre Béla Alföld-je Pe­tőfi versének panorámáját felhőzetre és földre integrál­ja, a szürke és barna tónusok ellentétén alapuló egységére, elégiára csökkentve Tornyai drámáját. Választékos abban is Endre Béla, ahogy a Nyári nap pipacsos pirosságát átköl­tözteti a sétáló nő napernyő­jére. Emberábrázolásai a táj munkaszertartásainak békéjét idézik a varró asszonyokban és a piac színes zsongásában. Endre Béla szűk határok kö­zött gyűjti érett kincseit, mely festői értelemben mindig megbízható érték, becsületes kamaraművészet. Nem meg­rendítő erejű, de áramlásaival szívünket melegíti, tisztítja. Ez a tárlat az 1987-es Szent­endrei nyár egyik eseménye a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum jóvoltából, mely e műveket kölcsönözte. Autodidakta alkotók A fogalom szerint autodi­dakta az a művész, aki tanul­mányait nem főiskolán sze­rezte/ : hanem telj esrtményét önképzéssel érte el, így mást jelent, mint az amatőr elneve­zés. Több annál. Megyénk autodidakta festőinek, szob­rászainak szentendrei bemu­tatkozása érdekes és egyben elgondolkodtató esemény. Ak- nay János változatlanul iz­galmas műveket alkot, sajnos, hogy értékeit, látomásait sor­sából adódóan a fájdalom kor­mányozza, mely rajta kívül álló ok, de embersége és te­DIOFIGYELO ECO-MIX. Huszonnégy ma­gyar könnyűipari cég nem kí­ván részt venni a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Az in­dok: olyan magas a részvé­teli díj. hogy többe kerülne a. leves, mint a hús... A rende­ző — a Hungexpo — még­sem aggodalmaskodik, mert így is több vállalat verseng a helyekért, mint korábban. Merza Jenő riporter az iránt is érdeklődött, hogyan lehet­séges, hogy ha a BNV-ről tá­vol maradók példának okáért Londonban mutatkoznak be, ez csak kétszázezer forintjukba kerül, ezzel szemben a buda­pesti nyilvánosság kétmilliót taksál? A valóban elgondol­kodtató hír valódiságáról nem volt alkalmunk meggyőződni, mivel csak az állítás és a ta­gadás hangzott el a műsorban, s egyik fél sem bizonyította igazát. Hasonlóképpen válasz nélkül maradt a több vállala­tot érintő kérdés: miért nem díjazhatok azok a cégek, ame­lyek bár nem a vásár területén állítanak ki, mégis nemzetközi elismerést vívnak ki termé­keikkel? Csak annyit tudtunk meg, hogy amelyik cég nem szerepel az őszi vásáron, az nincs nyilvántartva a díjakat osztogatok listájain. Elismeré­sük tehát a tervekben sem sze­repelhet: a Hungexpo nem változtat korábbi hagyomá­nyain. Nem így a szovjet mezőgaz­daság, amelyet új alapokra he­lyednek. Izbégi Gábor beszá­molója szerint. Termelők, szál­lítók, raktározók, eladók és fogyasztók egyaránt megunták, hogy miközben halomban rot­had a paprika, paradicsom, és ezekhez hasonló földi jó, élel­miszerhiánnyal küzd az ország! Most zajlik az érdekeltségi rendszer átalakítása, amely óhatatlanul együtt jár némi fe­gyelmezéssel is: néhány em­ber ügyeskedése nyomán sok ezer hektár termőföld hevert parlagon a városok körül, an­nak ellenére, hogy szintén több ezerre tehető a száma azoknak az állampolgároknak, akik háztájit szerettek volna művelni! Biztos vagyok benne, hogy a szovjet mezőgazdaság hama­rosan látványos eredmények­kel rukkol elő. Azért vagyok megingathatatlan ebbéli hi­temben, mert a riporter ugyan­csak Moszkvából származó felismeréssel is megtoldotta ismertetőjét: „amíg csak hatá­rozatok születnek, sem a ter­melő, sem a felvásárló, sem a fogyasztó nem jár jól!” Mi­lyen egyszerű. Mégis milyen nehéz tudomásul vennünk ... Hiszen nálunk még a frissen épített forgószínpadnak sem akaródzik megperdülnie! A Pécsi Nemzeti Színházat sze­relték fel olyan mobil világot jelentő deszkákkal, amelyek­nek eszük ágában sincs meg­mozdulni. A riporter nyomo­zói készsége pedig nem volt elegendő a hibák és a felelő­sök felkutatásához. Nem tud­tuk meg, hogy a vasszerkezet, a kocsirendszer, a motor, ne­tán az akácfa a bűnös? ESTI MAGAZIN. Megérné-e ismét bevezetni a kettős árfo­lyamot a magyar gazdaság­ban? A problémát felvetők arra gondoltak, hogy legalább a nyári hónapokban ideláto­gató turistákra való tekintet­tel nem ártana megfontolni a dolgot. A beszélgetők nem tit­kolták, hogy elsősorban a né­metajkú vendégeinkre gondol­nak, akik mind többen ér­keznek a Balatonhoz. No meg a fogászati szakrendelőinket, húsboltjainkat, benzinkút- jainkat, továbbá a gyermek­ruházati szakboltjainkat kere­sik fel. SZORÍTÓ. Bár Bányász Re­zső kormányszóvivő már em­lítette egy televíziós tájékoz­tatásában, hogy az elkövetke­ző években nem épül meg a prédikálószéki csúcserőmű, a rádióműsor izgalmasra és fő­ként tanulságosra sikerült. Most elmondta véleményét Rozgonyi Ernőné, az MSZMP Szentendrei Bizottságának el­ső titkára és Berdár Béla or­szággyűlési képviselő, a Pilisi Parkerdőgazdaság főigazga­tója is. továbbá olyan szakér­tők. mint Bérezik Árpád aka­démikus. a Vácrátóti ökoló­giai és Botanikai Kutatóintézet igazgatója. Tény, hogy az első magyar szivattyús energiahor­dozó megépítésének terve ko­moly vitát váltott ki. (Bár megépítése már évtizedekkel ezelőtt is napirenden volt.) Azt is tudjuk, hogy a jelenlegi energiatermelő rendszereink nem képesek maradéktalanul kielégíteni az ország egyre nö­vekvő igényeit. Különösen a csúcsidőszakokban kritikus a helyzet. Nyilvánvalóan nagy könnyebbséget jelentene a praktikus és eleső csúcserőmű üzembe helyezése. Mégis azt kell mondjuk — akik látták a rövid televíziós riportot a hely­színről, nyilván egyetértenek velünk —, hogy meggondolan­dó, érdemes-e megbolygatni a Prédikálószék gyönyörű kör­nyezetét? Szilas Zoltán Endre Béla: Parasztotthon hetsége révén minőséggé ala­kítja azt. Matyófalvi Gábor plasztikái tőmondatos szűk­szavúságukkal keltenek fi­gyelmet. Eőry Emil Noé-ja új­donság, mert tudott egy szín­vonalas rendszeren belül is előrelépni. Megállít, gondol­kodásra késztet Somogyi György Kirándulás a buckába című hármas változatra han­golt festménye. Kéri Mihály rezdülő formákkal érvelő Esti sétája és különösen Őrei Jó­zsef Csontváry ír című fest­ménye, ahol mély megérzés­sel alkalmazza az arc ismétlé­sét, a kéz nagyítását egy esz­me értelmezésének szolgálatá­ban. Ezúttal is igényesek Sza­bó Imre érmei, Agócs Attila szobrai, s figyelmet kelt Gav- rilovics Sándor rakosgató technikával végérvényesítmt Átváltozás-a, Magyar Gábor Folytatásos képe, Barnóth Zol­tán hármas összhangzattanra szerkesztett lapjai. Említet­tem. hogy a tárlat örömet kelt, egyben töprengésre késztet, ugyanis minden akciófestészet és új szenzibilitás csak akkor válhat érvényessé, ha az adott ember, festő, személyes él­ménye és megrendülése, nem pusztán bátor ötlet. Úgy tű­nik, hogy Wahorn András és Ef Zámbó István ezúttal fá­radtabb, s bár Bukta Imrt Hajnali szabadpermetezése re­mek sziporkázás pompás elő­adásban, az ő tehetsége több ennél, hogy megelégedjen a meghökkentéssel. Az egész ki­állítás legfőbb tanulsága, me­lyet egyes művek igazolnak is, hogy az új csak akkor el­fogadható a képzőművészet­ben, ha egyúttal jó is. Sem­milyen bátorság nem hatal­mazhat fel senkit, hogy a mű régi vagy korszerű kereteit szétzilálja, hiszen a világ, az élet építése a feladata. Ritmikus mozgás Dortmundból érkezett az anyag, mely jeles festőt mutat be a magyar közönségnek Bu­dapesten. a II. kerületi Ság vári Endre Művelődési Köz­pontban. Érzéke van az absztraháláshoz, különösen a Táncosnői veszik át a sebes, .Cjtpiiku?;,,,, mozgás, .örvénylé­sét, az emberi test a benne feszülő és hozzá érkező di­namikát. A mitologikus jel­legű ciklusához társul látképe Velencéről és egy magyar falu sajátos hangulatáról,' mely Irmhild Engler motívumérzé­kenységét igazolja. Losonci Miklós Ráckevei füzetek Makádról, egy kicsit többet A Ráckevei Tanács V. B. kiadványaként, a Ráckevei fü­zetek sorozat 11. kötete napvi­lágot látott egy Cegléden élő helytörténész, Pataki Ferenc tollából. A Csepel-sziget. vé­gén lévő kis falu — Makád — már régen a szerző szívéhez nőtt, érdeklődési köréhez tar­tozik, hiszen több évtizeddel ezelőtt ott kezdte pedagógus­pályafutását. „Boldog vagyok, hogy a Csepel-sziget talán egyetlen ősi településű, sok­szor méltatlanul elfelejtett községének történetéhez né­hány lapot tehettem” — írta előszavában Pataki Ferenc. Az Adalékok Makád köz­ség történetéhez című kötet a letelepüléstől a felszabadulá­sig terjedő időszakkal foglal­kozik. ír a szerző a földrajzi és természeti viszonyokról, a község és környéke régészeti emlékeiről, az itt is nyomot hagyott török időkről. Fel­használva a fellelhető forrás­anyagokat, érdekesen, olvas­mányosan állít a falu múltjá­nak emléket. Nevek, szám­adatok, epizódok teszik tel­jessé, értékessé Makád kötet­nyi krónikáját — esk — PVÁ PEST MEGYEI IPARCIKK % KERESKEDELMI VÁLLALAT ajánlata: bútorkiállítás és vásár Szobon az Árpád úti iskolában, július 27-étől augusztus 8-áig. Nyitva: 9 órától 17 óráig, szombaton 9 órától 13 óráig. Konyhabútorok, szekrénysorok, kárpitozott garnitúrák, gyermek- és kiegészítő bútorok gazdag választékát kínálják. Megéri, ha megnézi, mert egyes bútorok /0-20 %-os árengedménnyel kaphatók! Mindenkit szeretettel vár, jó vásárlást kíván: a PIK.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents