Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-31 / 204. szám
mr W.fc \Ei 1987. AUGUSZTUS 31., HÉTFŐ Céljaink világosak, helyesek (Folytatás az 1. oldalról.) hogy még sok a kétely, és borúlátó,' sőt szélsőséges véle- «ények is elhangzanak. A Mbontakozás érdekében a közvetlenül előttünk álló időszakban stabilizálnunk kelj gazdaságunkat. Utat kell nyitnunk a jövőt szolgáló strukturális átalakításnak; mérsékelnünk kell, majd meg kell állítanunk az ország eladósodását; meg kell teremtenünk a termelés és a fogyasztás összhangját, az élet- színvonal későbbi emelkedésének stabil feltételeit. Hangsúlyozom, hogy a szociális biztonság védelmét a nehezebb gazdasági körülmények között is elsőrendű közügynek tekintjük. Az előttünk álló években javítani akarjuk a segítségre szoruló idős korú és alacsony jövedelmű nyugdíjasok, a többgyermekes családok, a családalapító fiatalok helyzetét. A Központi Bizottság állásfoglalása alapján a kormány kidolgozta munkaprogramját, amelyet a közeljövőben az Országgyűlés elé terjeszt. Hiba lenne azonban, ha a központi intézkedésekre várva bárhol is halasztást szenvednének a helyi tennivalók. •— Mint ismeretes, előkészületben vannak olyan intézkedések, amelyek kedvezőbb körülményeket teremtenek a kibontakozás számára, de az átmeneti, stabilizációs időszakban szükségképpen a közkiadások korlátozásával járnak, és a lakosságra is nagyobb terheket rónak. A fő feladat most — és az előttünk álló években — az, hogy ésszerűbben hasznosítsuk a nemzet anyagi és szellemi erőforrásait. Elodázhátlan, hogy a magyar népgazdaságot, az egyes vállalatok, szövetkezetek, gazdálkodó egységek, intézmények tevékenységet a nemzetközi feltételekhez, fejlődési, irányzatokhoz igazítsuk. A kiélezett nemzetközi versenyben — es a hazai piacon is — csak azok számíthatnak sikerre, akik gazdaságosán termelnek, az igényekhez alkalmazkodva jó minőségű, korszerű árut és szolgáltatásokat kínálnak partnereiknek. A jó munkának legyen rangja, megfelelőbb anyagi es erkölcsi megbecsülése. A hanyag, rossz munka pedig ne maradjon következmények nélkül. Elkerülhetetlen, hogy a szerkezetátalakítással együtt a veszteséges vállalatok, gazdasági egységek ügyében is hozzálássunk a konkrét cselekvéshez. Ennek érdekében a konfliktusokat is j vállalni kell. Nem engedhető meg a nemzeti jövedelmet csak fogyasztó, veszteséges vállalatok mente- getése. A kibontakozás gazdaságunk egészétől nagyobb teljesítményeket, a társadalmi tevékenység valamennyi területén színvonalas munkát igényel. Megköveteli, hogy a központi irányítószervek tegyenek eleget feladataiknak, de kétségtelen, hogy a végrehajtás fő színterét a vállalatok, a szövetkezetek, a munkahelyek jelentik. Az Elnöki Tanács elnöke ezután fejlődésünk külső feltételeiről szólt, hangsúlyozva: nemcsak mi, hanem a szocialista országok többsége is arra törekszik, azon munkálkodik, hogy intenzív pályára terelje a fejlődést, megtalálja az élet által feltett új kérdésekre a saját hagyományainak. adottságainak legjobban megfelelő szocialista választ. Francia szemmel a magyar mezőgazdaság A háztáji jó megoldás — A magyar, mezőgazdasági szakemberek, ha költségekről és árakról van szó, mindig azt mondják, ennyiért ezt vagy azt a terméket már nem lehet előállítani. Maguknál. hogy van ez? — kérdeztük a Pest megyei szövetkezetekben járt francia farmerekből álló csoport vezetőjétől és két kamarai tagtól. — Mi is ezt mondjuk. De nálunk a kamara azért van, hogy segítsen a többlettermelés technikai színvonalának emelésében, ugyanakkor járunk a gazdákhoz és tanácsokat adunk, mit hogyan lehet olcsóbban előállítani. A módszer áz, hogy megfigyeljük, hogyan dolgozik a gazda, milyen jeltételek állnak rendelkezésére, milyen körülmények között állítja elő az árut, s a kamara meghatározza az eszközöket, amivel a hozam növelhető — válaszolt Jean Le Guen, a franciaországi Loire Atlan- tique-i mezőgazdasági kamara elnökhelyettese. Kollégája kiegészíti ezt a véleményt: — Azt láttuk itt, önöknél, hogy kétszer annyit termelnek, mint a fogyasztás, s előállítanának többet is, ha el tudnák adni... — mondta Cesbron Georges, aki maga is állattenyésztéssel foglalkozik a saját farmján. Két mezőgazdásszal 50 hektáron 50 marhát tartanak. — Az önök gazdaságát szemlélve két kérdés fogalmazódott meg bennem — folytatta a mondandóját Plantard Joseph, aki a kamara tagja —, hogy az ipari szektor — a mezőgazdasági üzemekben lévő melléküzem- ágakra gondolok — meddig tudja fenntartani a mezőgazdasági szövetkezeteket. A másik kérdés pedig, hogy ilyen nagy állatállomány mellett hogyan őrizhető meg a fertő- zöttség elleni védettség. S a gazdaságokat járva úgy látom, hogy a magyar megoldás is a kis számú, háztájiban való termelés lehetne, s nem csupán az állatok egészsége érdekében. Jean Le Guen hozzáteszi: — Már az első napon felmerült bennünk, hogy eléggé tudják-e ösztönözni a több hozam előállítására a szövetkezetben dolgozókát, mert a megítélésünk szerint kisebbek a tejtermelési átlagok, mint az a körülmények alapján indokolt lenne. — A francia termelési feltételek között közvetlenebb az érdekeltség. Az utalásokból az is kiderül, hogy a hozamok is átlagosan magasabbak, de kíváncsiak lennénk: mennyire hasonlítanak egymásra a francia és magyar gondok? — A befektetés nálunk is egyre drágább, az árak pedig nem növekszenek. A Közös Piac központjában, Brüsszel- bel meghatározott tejár például arra ösztönözte a gazdákat, hogy csökkentsék a termelést. Márpedig az előállítást úgy lehet olcsóbbá tenni, ha 5 ezer liter helyett egy- egy tehéntől 6 vagy 7 ezer liter tejet fej évente a gazda. Ezenkívül a költségek csökkentésével. Az utóbbi időben olcsóbb ugyan a tápok, a koncentrátumok, a műtrágyák ára, de hitelt olyan áron kapunk, hogy azok a magas kamatok miatt visszafizethe- tetlenek. Így aztán egyre többször hallani arról, hogy a csökkenő árak ellen maguk a gazdák is harcolnak. — Említették, hogy kérdésként fogalmazódott meg önökben: az ipari tevékenység meddig bírja eltartani a mezőgazdaságot, különösen az állattenyésztésre utaltak. Maguknál nyereséges az állattartás? — Nálunk is mennek tönkre gazdák. Leginkább azért, mert nem elég képzettek, amikor az állattenyésztéshez fognak. A másik ok a termelési és eladási árak közötti csökkenő különbség. — Végül is a látottak aVap- ján felcserélnék a saját kis gazdaságukat egy magyar szövetkezetre? — Nem lenne erre szükség, mert úgy láttuk, hogy a magyar háztájik egyre nagyobb részben oldják meg kicsiben a szövetkezeti állattenyésztési feladatokat, ebben pedig hasonlítanak a francia farmergazdálkodásra, tehát nincs miért... Számadó Julianna Ezért ma a korábbinál is nagyobb jelentősége van annak, hogy megismerjük és hasznosítsuk egymás tapasztalatait, mert bár a konkrét megoldásokban lehetnek különbségek, elhatározásaink, cselekedeteink lényege közös: a szocialista rendszerben rejlő előnyöket és lehetőségeket jobban, teljesebben ki akarjuk használni népeink, a társadalmi haladás érdekében. Ebben a történelmi jelentőségű folyamatban külön is meghatározó fontossága van a szovjet társadalomban és gazdaságban végbemenő megújulásnak, amely nemcsak a szovjet nép, hanem a szocialista közösség, és tágabb értelemben az egész emberiség javát szolgálja — hangsúlyozta Németh Károly, majd •így zárta beszédét: — Népünk története azt-bizonyítja, hogy amikor összefogtunk a felismert, helyes célokért, a közös hit és akarat történelmi változásokat tudott eredményezni, legyőzte a nehézségeket. Ez bizonyára így lesz most is. Céljaink világosak. Megvalósításuk lehetséges. Bátran, kezdeményező szellemben, felelősségteljesen neki kell tehát vágni a munkának! Ehhez kívánok most, a bányásznap alkalmából az ünnepeltek köszöntésével „jó szerencsét!’’. Befejeződött a gödöllői konferencia A szombati záróüléssel befejezte munkáját az a nemzetközi konferencia, amely a Nemzetközi Kulturális Intézet és a Magyar Gyógypedagógusok Szövetsége rendezésében foglalkozott a szociális gondozás elméleti és gyakorlati kérdéseivel. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen megtartott egyhetes tanácskozáson 30 ország 400 szakértője vett részt és-hallgatott meg -számos előadást, köztük dr. Hutás Imre egészségügyi minisztériumi államtitkárét, aki áttekintést. nyújtott a magyar egészségügy és szociálpolitika helyzetéről. A programban szakmai szemináriumok és intézménylátogatások is szerepelték. Ez volt az első alkalom, hogy a világszervezet szocialista országban rendezte meg kétévenkénti konferenciáját. Külföldi turisták vertek tanyát területén vízmű védett A DMRV parkolójában turisták főzik az ebédjüket (Erdősi Agnes felvételei) Környezetvédelmi ellenőrzés a Dunakanyarban A tiltó tábla kevésnek bizonyul A gépkocsiból jól látszik a tábla, meiy szerint hulladék és törmelék lerakása hatóságilag tilos! Alig néhány lépésnyire a tiltó’ felirattól jókora kupac háztartási szemét árasztja a bűzt. A látvány — sajnos — megszokott, mint ahogy lassan természetesnek vesszük azt is, hogy vegyi üzemek hulladéka, kocsimosók samponja, sertéshizlaldák mocska szennyezi élővizeinket. De meddig lehet így folytatni? A végtelenségig semmiképpen, hiszen egészségünket, létfeltételeinket veszélyeztetik azok, akik gátlástalanul fertőzik, pusztítják a környezetet. Erélyesen, következetesen kell fellépni ellenük! A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság tegnap környezet- védelmi ellenőrzést tartott a Duna-parti településeken. A Váci Rendőrkapitányság munkatársait mi is elkísértük, hogy írásban és képeken mutassuk be, amit láttunk. Kimustrált bútorok szolgálnak a esavargók alkalmi szálláshelyéül a váci Avar utcában levő illegális szeméttelepen Délelőtt fél tízkor Varga László rendőr hadnagy tartott eligazítást a tennivalókról; majd Miklós János rendőr törzsőrmesterhez csatlakoztunk, aki Nagy Gáborral, a Kocsimosók szennyezik Sződiigeten a Dunát Erről olvastam Mit csinálnak a munkáslányok? K orunk magyarhoni hőse nem a munkás. Sem a fiú, sem a lány. Korunk hőse a vállalkozó, a milliomos. No meg a kreatív ember. Róluk bármelyik lapban olvashatunk, munkásokról annál ritkábban. Jószerével csak akkor vetődik rájuk némi fény, amikor valahol megakad a szekér, kifogy a dolog, s a munkásnak föl kell adnia évtizedek óta művelt szakmáját, elhagyni műhelyét, gyárát. Ilyenkor láthatjuk őket a televízióban, amint szomorkásán nyilatkoznak, hát ha muszáj, akkor megpróbálhatják másutt, nehéz lesz, de igyekezni fognak. A munkáslányokat egy irodalmi lapban emlegették. A jeles író idézte föl, mily gondot okozott a neves szerkesztőnek novellájával, amelyikben az állt, hogy egy munkáslány megkérte, menjen ki addig a szobábói, amíg ők a vőlegényével bent lesznek. Ilyet nem csinál egy munkáslány, közölte gondterhelten a szerkesztő. Az író korábban munkásként dolgozott, ismert munkáslányokat, újabb borsos történetekkel szolgált. A szerkesztő belesápadva vágta ki a végső adut: az ilyesmi nem tipikus. Az író fölemlegette eset akkor történhetett, amikor én mást, mint paraszt és munkás, alig ismertem. Ezek nekem persze nem parasztok és munkások voltak, hanem ilyenolyan nevű emberek. Akkoriban még többet írtak a lapok munkásokról. Olvastam a cikkeket, s elcsodálkoztam. Az újságírók hogyhogy mindig oly szép, makulátlan esztergályossal, hegesztővel találkoznak, amikor én annyit bajlódom velük, ök meg velem. Egy biztos: tipikus munkással sosem találkoztam. Ellenben jókat mulattam az öreg esztergályoson, akinek körülbelül harmincezer nője volt. Ez csak kiment valamelyik pesti parkba, s az első nő, aki meglátta, azonnal kezdte gombolni a pruszlikját. Hétfőn áradtak belőle a győzelmi kalandok. Ismertem munkásasszonyt, aki állandó éjszakás műszakban dolgozott, s bizony olyasmit is csinált ilyenkor, amit nem munka közben szoktak. A férj otthon aludt. Vagy nem aludt ő sem. Mondjam az öreg köszörűst? Ennek olyan volt az arcbőre, mint a pergamen. Előszeretettel leste ki, hogy mások milyen újításon törik a fejüket, s míg azok tovább rágódtak, ő szaladt az ötlettel az újítási felelőshöz. Volt köztünk egy úriember kinézetű alak. Szintén esztergályos. Évekig lopta az öltözőben hagyott pénzt. Említsem Nusit? Nu- sihoz a mai tinédzserek még inasnak sem mehettek volna, úgy tudott káromkodni. Folyamatosan arról beszélt, ámde olyan szigorú erkölcsű volt, mint egy apáca. A többség persze nem volt kirívó figura. Dolgoztak és veszekedtek, örültek, ha jobban fizető munkát kaptak, káromkodtak, amikor egész nap ácsorogni kényszerültek, mert elromlott a gép, tizenöt fúró tört bele a munkadarabba, holott a szokásosnál is figyelmesebben dolgoztak. Dél felé már fájt a lábuk, egyre gyakrabban rakták hol az egyiket, hol a másikat a gépforgácstartójára, a munkapad keresztvasára. Három óra körül ismét megélénkültek, közeledett a fürdés, a hazamenetel ideje. így valahogy. Miközben gondterhelt szerkesztők azon töprengtek, mit nem csinál a tipikus munkáslány. A tipikus munkáslány semmit sem csinál, hiszen olyan nincs. A valóságos mindenre képes, amire az ember általában. Minden szépre, minden rosszra. Akadnak köztük hűségesek és csapodárak, csinosak és lomposak, szorgalmasok és lusták, okosak és buták, szellemesek és unalmasak. De nem lükék. Amilyennek mostanában némelyek beállítják őket. H ogy meggyőződjenek vélekedésük tarthatatlanságáról, ahhoz nem kéne megismerkedniük olajos kezű munkásokkal, csak föltenni az egyszerű kérdést: hogyan lesz a sok ügyefogyott munkásból forradalmi tettekre képes osztály? Amit szintén ők állítanak. Kör Pál Váci Városi Tanács környezet- védelmi felügyelőjével dolgozott együtt. Az első állomás a váci Avar utca volt, ahol káros hagyományként — minden tiltás ellenére — szinte hegy emelkedik a kimustrált bútorokból. Üres konzervdobozok, bűzlő hulladékok jelzik, hogy csavargók alkalmi tanyája is ez a vidék, de sajnos eddig még senkit, sem sikerült tetten érni szemétlerakás közben. A közeli gyár — szentendrei üzem kirendeltsége — portása megígérte, hogy feljegyzi a lerakodó gépkocsik rendszá- vmát, és bejelenti a tanácsnál. A helyi környezetvédelmi felügyelőség létrehozásának időpontja tavaly november, nagy múltra tehát nem tekinthetnek vissza. A tennivalójuk pedig rengeteg. Sződiigeten, a vízmű védett területén lakókocsis külföldi turisták ütöttek tanyát. Papa, mama és két gyerek éppen falatozáshoz készülődött. Körülöttük szétszórva a hulladékok, előkészítve a grillsütő az ugyancsak tilos — és veszélyes — tűzrakáshoz. A turisták nyilvánvalóan tudják, hogy nem helyénvaló, amit tesznek, hiszen á rendőrök felbukkanásakor máris szedelőzködnek. — Nagymaroson lehet kem- pingezni — közli velük a rendőr törzsőrmester, és már indul is a lakókocsi. Pár ’száz méterrel távolabb, a Duna partján szépen csillog egy tisztára mosott Wartburg. A tulajdonosok éppen az utolsó simításokat végzik egy műanyag vödörből, vegyszeres folyadékkal, szivaccsal, kefével. Gerhardt József és felesége kifizeti a kétszáz forintos bírságot. Mögöttük, talán ötven méteres távolságra feltűnik a következő személyautó, majd egy újabb. A vezetők megállnak, gyönyörködnek a tájban, fényképeznek. Sáros, piszkos kocsik érkeznek — de a fürösztés ezúttal elmarad. A DMRV parkolójában Ismét külföldi turistákkal találkozunk. Háromlábú főzőn, gázpalackkal készül az ebéd, a papa borotválkozik. A földön ételhulladékokat dongnak körül a legyek. A rendőrök felszólítására a turisták rövidesen távoznak. Csepregi Attila zöldségesboltjában, a váci Árpád utcában nagyon sok az áru. Jut belőle bőven a járdára, sőt még az autóbusz várakozó helyiségét is telepakolták ládákkal. A zöldséges bírságot fizet, és figyelmeztetésben részesül, hogy ha ismét előfordul hasonló, magasabb lesz a tarifa. Gál Judit A zBIdségkeresUedő betelepítette üres ládáit a buszváró területére
