Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-29 / 203. szám
8 1981. AUGUSZTUS 29., SZOMBAT Kajékirándulás inkognitóban Zacskóba kerül áru Próbavásárlás vegyes eredményekkel Napsütéses augusztus végi hétköznap. A Vigadó téren beszálláshoz gyülekeztek a hajókirándulásra vágyakozó turisták. Jutka és István már vártak rám, csak a hajó késlekedett még az indulással. A „Sződligct” negyed 11-kor szedte fel a horgonyt. Lassan, méltósággal siklott végig a kontinens egyik legszebb panorámájú vízi útján. Parlament, királyi palota, Halászbástya — micsoda fenséges látvány ...! Ilyenkor sajoghat a szíve igazán az idegenből hazalátogató hazánkfiának. Jól megfér egy gyékényen a patisszon, a kukorica, a bőrkabát és a kardvirág Vízi piac Ráckevén Csónakon jön vevő, eladó... gusztusos őszibarackhal- mok, tisztára súrolt, csomóba kötött zöldségek, ládában katonásan sorakozó, mosolygó körték, viszonylag szolid árak. Ezek jellemzik a ráckevei piacot. Ám ezzel még nem lenne benne semmi különös, ami megkülönböztetné a megye több tucat más eláru- sitóhelyétől. Márpedig a ráckevei nagyon is különbözik, hiszen ez a csónakos piac. Ahová a vevők és az eladók egy része is különféle lclek- vesztőkön, vízi alkalmatosságokon érkezik. A piac hosszan nyúlik el a festői parton a Anyag- és energiatakarékos korunkban növekvő szerepe van a pontos mérésnek. Sokfajta folyékony vegyszernél a megfelelő adagolásnak azért is nagy jelentősége van, mert a legkisebb túlméretezés is környezetszennyező veszéllyel járhat. Mindezek figyelembevételével érthető az a nagy érdeklődés, ami a törökbálinti Műszer- és Vasipari Szövetkezet ötletes berendezése, a Stopcsalád iránt bel- és külföldön mutatkozik. A berendezés előnye, hogy minden külső segéderő közbeiktatása nélkül elvégzi a folyadékok pontos adagolását, s megakadályozza a folyadékok túladagolását. A szövetkezet szakemberei időközben a berendezés továbbfejlesztésén is dolgoztak. A Stop-család újabb tagja az a komplex töltőberendezés, amely már arra is képes, hogy egy nagyobb edényből előzetes beprogramozás szerint számos kisebb edénybe adagoljon folyadékokat, a túltöltés veszélye nélkül. A korszerűsített berendezést egyaránt alkalmazhatják élelmiszer-ipari célokra — például borpalackozásra — és a vegyiparban folyékony vegyszerek adagolására. A Stop-család újabb tagja különösen nagy érdeklődést keltett a kis palackozóüzemek körében, ahol ilyen berendezéssel jelentős munkaerő- megtakarítást érhetnek el. Madárfigyelő állomás A csónakos piacon válogatni is lehet szomorúfüzek alatt, s a szerdai és a szombati napokon szokatlan nyüzsgéssel tölti meg a települést. Gyalogosan, kerékpárral, gépkocsival, de a legtöbben azért csónakon érkeznek, hogy a vásárlás végeztével megteljen a Bárka égy hétre való zöldséggel, gyümölccsel. Nem hiányoznak a forgatagból a lacikonyhák, s az olykor bóvlit is kínáló vásárosok. Lehet kapni leszállított áron nyári pólót, a pulóverek közül gyer- inekjárókából turkálhatják elő a vevők a kedvükrevalót. A dinnyét a kis teherautó oldalára szerelt mérlegen mérik — és sokkal olcsóbban, mint bárhol a főutak menten. Üdülők és helybéliek békésen megférnek egymás mellett, legyenek bár eladók vagy vevők. S jönnek csónakjaikon Tassról és Szigetszentmiklósról, Dömsöd- ről és Taksonyból is sokan a jó vásár reményében. Móza Katalin és Erdösi Ágnes képriportja Az Árpád híd tájékán, amikor már fogyóban a látnivaló, István meghív bennünket egy kávéra. Aztán hozza is fürgén a büféből decis poharakban. Iszogatjuk kitartóan a langyos fekete löttyöt. Annyi biztos, hogy nem frissen főzték. Gyanús tisztaság Agárd szélén, a Velencei-tó délnyugati végében található a Chernél István madárvárta. Ez a kis madárfigyelő állomás ad helyet minden nyáron a természet, de különösen a tó madár világa iránt érdeklődő, s az ország minden részéről — így megyénkből is — idelátogató diákoknak. — Na, menjünk dolgozni! — csap István a tenyerével a a térdére, s elindulunk a büfé felé. — Valamit ennék — mondom, de hamarosan leteszek szándékomról, mert az opáltisztaságú üvegvitrin mögött csupán néhány Utasellátógombócot látok fóliába csomagolva. Ha nem eszünk, legalább igyunk! István és Judit narancsdzsúszt kérnek, én egy meggykoktél mellett döntök. Elénk rakják a három kis dobozt. — Nyolcvankettő, bocsánat — röpke fejszámolás — nyolcvanhat forint — helyesbit az eladó. Judit fizet, majd maga előtt hagyja a visszajáró forintokat. — A Pest Megyei Kereskedelmi Felügyelőségtől jöttünk, próbavásárlást végeztünk — mondja. — Az’ árut itthágyom és majd kérem vissza a pénzt — szól Jutka, s közben mind a hárman megpróbálunk a pult mögé benyomakodni a szűk kis helyiségbe. Míg Zsemberyné Köteles Judit és Vidacs István kereskedelmi ellenőrök — akik mellé kísérőül szegődtem — végzik a dolgukat, van időm körülnézni. Amilyen kicsi, olyan elhanyagolt ez az utasok által nem látható kulissza. Micsoda szerencse, hogy nem a köjál tette itt tiszteletét! A mosogató fölött csak egy kék színű csaptelep lóg, a tál is régen láthatott már tisztítószert. Az ablakban egy lábaska. abban penészedé lecsómaradvány, vagy ki tudja mi lehet. Az ablak sarkában egy rég felbontott tejeszacskó. Az ajtónak dőlve nézelődöm. Itt egy farmernadrág birizgálja a nyakamat. Lábam körül sörösládák hevernek, az egyikben néhány üres üveg, fölébe hajítva a gyanús tisztaságú konyharuha, és egy annál is piszkosabb törülköző. Hátul a pulton Martini, Márka vermut, barackpálinka és más italok. Ennivalót sehol sem látni. Hőség van idebenn. De a büfésnek, aki az Utasellátó szerződéses üzletének vezetője, most az időjárástól függetlenül is melege lehet. Nem tud bemutatni egyetlen beszerzési bizonylatot sem. hiányzik néhány szükséges kalkuláció» az árukról az árjelzés, és bennünket is „átvágott” egy tízessel a számolásnál. — Nem akarok mentegetőzni — kezdi. — De ez egy „beugró” hajó, mert az előzőre nem fértek fel az utasok. Az utolsó pillanatban tudtam meg, a Bem rakparti állomáson, hogy nekem is jönnöm kell. A kollégám „lelépett1 kétszázezer forinttal, én csak helyettesítek, nem tudok odafigyelni az árakra. Tíz éve dolgozom a vendéglátásban. A kereskedelmi felügyelőség emberei — az enyhítő körül ményeket is figyelembe véve — háromezer forint helyszíni bírsággal büntették a szerződéses üzlet vezetőjét. Ném fizetett zsebből, csekket kapott, amit két héten belül feladhat Ismét a függöny mögött Eredetileg Szentendréig terveztük az utat. de mire végeztünk, Leányfalun kötött ki a hajó. A strandra igyekvők között kaptattunk fölfelé a parti emelkedőn. A kereszteződésnél felfedeztünk egy kis pavilont. Csüngött rajta körben a sok-sok idegen feliratos souvenir, trikók, labdák, szatyDinnye alulnézetben ÍJ át tehetek én arról, hogy ki nem allhatom a diny- nyés embert? Amikor karba font kézzel nekitámaszkodik a kiskocsi platójának, és a sapkája alól méregetni kezdi a legelemibb rendszer nélkül járó-kelő népséget, azt mondom magamban: a hétszentségit. Talán az undorodó düh teszi, ami arairól s idegesen vizslató szemeiről lerí, hogy a dinnyés embert én mindig békaperspektívából látom. Ijesztő látószög. Csupa has, csupa fej. csupa karizom ilyenkor a dinnyés, s rögvest szaporábbra kell fognom a lépteimet, mert az az érzésem támad, hogy a csupa karizom hirtelen leemel egy tízkilós görögöt a kocsiról, meglendíti és... Vagy egyszerűen csak nyakon vág. Tudom, persze, nagyon is tudom, hogy a dinnyés ember haragszik rám. Nem mintha ismerne. Dehogy. Egy vagyok azok közül, akik a dinnyés ember látómezejébe nap mint nap besétálnak: öregek, fiatalok, nők. férfiak, gyerekek, kóbor kutyák. És éppen ez a baj. Hogy csupán pár pillanatig tartózkodom abban a látómezőben, aztán kilépek belőle, és már el is felejtettem a dinnyés embert. S ahogy elnézem, hasonlóképp vannak ezzel a többiek is. Átnéznek a dinnyésen. Mintha nem is lenne. Na jó, ebben öt nem annyira a személyét. ért méltánytalanság zavarja, mert mit számít az ő személye, hajh. szerény kereskedő ő, nem tolakszik előtérbe. Hanem a dinnye. Azzal mi lesz? Mert a minden képzeletet fölülmúlóan pimasz népség átnéz a dinnyés ember dinnyéjén is. Nem kér belőle. Csoda-e, ha szörnyű harag gyűl a dinnyés ember szemeiben, vészterhesen kulcsolja össze karjait, és isteni szerencséje van annak az öregembernek, hogy megúszta verés nélkül, mert miközben elhaladt a kocsi előtt, egyetlen pillantást sem vetett a dinnyékre. Régen persze másképp festett minden. Akkor próbálta volna meg valaki semmibe venni o dinnyést! Nem mintha akkor gömbölyűbben, zöldebben vagy édesebben kínálták volna a gyümölcsöt. Nem, nem. Viszont csak ez az egyetlen dinnyés uralta a környéket. Aki pedig egyetlen, annak a dinnyéjét muszáj megvenni, ha fene fenét eszik is. Mindenfajta visszautasítás nagy veszéllyel jár. Részben, mert ugye dinnyét venni legalábbis kötelező, részben, mert aki egyik nap nem vett, az bizton számíthatott arra. hogy a másik napon nem hogy dinnyét, de még fonnyadt ringlószilvát sem fog kapni. Hát így aztán némely nyáron, némely nyarakon egyazon dinnyeíz mardos- ta a nyelvét a város összes lakójának. Már arra gondoltam, hogy régi szégyenét most bosszulja meg a népség, kamatostul fizet meg mindenért a dinnyésnek. Száradjon rá. zápuljon meg valamennyi! Hogy bizonyságot szerezzek, nyomába eredtem a se Lát. se hall öregembernek, és kifaggattam Azt mondta, ö spéciéi nem is szereti, régen sem szerette a dinnyét. De ha szeretné, ak kor föltétlenül a húsz méterrel arráhb lévő boltban vásárolna. A portéka ott sem jobb semmivel, mert az idén rossz ízűek a dinnyék, viszont jóval olcsóbbak. Ha tehát választani lehet, mert az tény — folytatta az öregember —. hogy ma már választani lehet dinnye és dinnye között, akkor két rosszból a kevésbé drága rosszra kötök üzletet Nem tudom, érti-e, miről van szó. Tíz dinnye árából így megspórolom a tizenegyedikét (foséin tudtam kikerülni a ^ dinnye bűvköréből. Vonzott a titkokat rejtegető göm bölyűség. a vastag, reccsenő hé), s a feltöréséig nyúló ké tely: vajon zamatos, ezerillatú bensővel ajándékoz-e meg a dinnye, vagy színében fakó tököt takar. És szeretnék olykor belelátni a dinnyés ember kobakjába is. Vajon mit gondolhat a dinnyéi felöl? Ve vő-e rájuk? Varga Sándor és blokk rok. A kirakatban már más holmi is látszott: órák, dezodorok, testápolók. Némelyiken még a DM (nyugatnémet márka rövidítése) jelzés is látszott, sietős lehetett a kipakolás, mert csak a számokat satírozták rajtuk olvashatatlanra. Vásárolni kezdtünk. Judit egy angol márkájú rózsaszín körömlakkot választott, István két-két Mamba és Donald ragot kért, nekem pedig egy fehér színű csavart fülklipsz tetszett meg. A butikos beütötte az összeget a mini pénztárgépbe, amely kidobta a blokkot: 292 forint. Zacskóba került az áru és a blokk, akár mehetnénk is, de a forgatókönyv itt is ugyanaz, mint az előző helyen. A két ellenőr felmutatja az igazolványát, áru és pénz újra gazdát cserélt és ismét o függöny mögé tekinthettünk. A kínált áruk beszerzési papírjait kérték az ellenőrök. Előkerültek a számlák, egy bőröndre való volt azokból. Ennek ellenére, (vagy talán éppen ezért?) képtelenség beazonosítani számlát és árut. Honnan ez a rengeteg dolog? Magánkereskedőktől, kisiparosoktól, iparművészektől, gmk-któl, állami kereskedelmi vállalatoktól és azoktól a külföldre utazóktól, akik valami apróságot hazahoztak, hogy itthon egy kis pénzt csináljanak belőle. De a papírok mind szabályosak, és rendben levőnek látszanak. Az ellenőr észrevesz a polcon egy originál csomagolású külföldi kávét, kérdőn néz az eladóra, ez ugyanis nem tartozik az engedélyezett árukörbe. Egy törzsvásárlónk kérte, adjuk el, csak ez az egy van — mondja az asszony — és gyorsan eltünteti a polcról. Azt. látni, itt az asszony a „pénzügyminiszter”, a férfi mint egy gép, rezzenéstelen arccal szolgálja ki az újabb és újabb vevőket. A vizslató felügyelőszem felfedez egy műanyag játékautót. Messziről látszik, hogy magyar termék. Super Lamborghini, ez áll a piros kis vacakon. , . , — Számlát kérek ettől a kisiparostól — szól a felügyelő, a műanyag kisautót méregetve. Előkerül a számla, az ellenőr pedig elmagyarázza a tulajdonosnak, hog mi a kifogása a játék ellen. Nem volt rajta a Kermi- ás az OÉTI-be- vizsgálást tanúsító száma. Ebből neki lehet baja. ha a készítéséhez egészségre ártalmas anyagot használtak fel. Előbbi intézetek vizsgálják a festékanyagok mivoltát. Számlát is adnak Az ellenőrzés befejeződött, most már csak beszélget boltos és ellenőr. Azok mondják, nem könnyű a kiskereskedő helyzetesem. rengeteg a rohangálás az áruk után, sok a minőségi panasz. Az asszony előhozakodik a Harmónia Vállalattal, sokszor megjárták velük a kvarcórák miatt. Zsákbamacskát vásárolnak ömlesztve, garancia nélkül. Azok meg azt mondják, ha nem tetszik, ne vigyék. Ugyanígy akad bajuk időnként a Triállal is a felfújható gumiáruk miatt. Mindet csak nem fújhatják fel mielőtt elhoznák...! Ha kiderül, hogy lyukas a labda vagy a kerti medence, a visszaszállításhoz ötpéldányos szállítólevelet kérnek, pedig ott a számla, amivel igazolhatnák, tőlük vették A felügyelők, ckik nem büntetni járnak, hanem ellenőrizni. most már elköszönnek. Figyelmeztetik a tulajdonos házaspárt, számláikat vezessék pontosabban, beazono- síthatóan. Megdicsérik viszont őket a számlaadásért, amely „maszekéknál” ritkaság, mint a fehér holló. Antal Piroska Nem ingyen adják a pólókat, az eladót mégsem sikerült lencsevégre kapni a buzgó vevők gyűrűjében Nagy edényből kis edénybe adagol A Stop-család új tagjai
