Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-29 / 203. szám

1987. AUGUSZTUS 29., SZOMBAT 7 Tettekkel a kibontakozásért Megvan a készség a cselekvésre Egyre szélesebb körben folyik a vita a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának legutóbbi határo­zatáról, s az ennek alapján kidolgozott kormányprogram - tervezetről. Az elmúlt hetekben több gazdasági, társadalmi és politikai szervezet vitatta meg — köztük az Országgyűlés I’est megyei képviselőcsoportja, amelynek ülésén ott volt Grósz Károly miniszterelnök is —, új javaslatokkal egészít­ve ki azt. A legtöbben az eddiginél szigorúbb ellenőrzést, a felelősség egyértelmű elhatárolását, fegyelmezettebb, kö­vetkezetesebb munkát sürgetnek, bírálva a ma általános túlszabályozottságot, a sokszor megtűrt lazaságokat. A HÉT HÍRE YUDORKAK © Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága a szakterület kibontakozási programját vitatta meg. 0 Egerben rendezték meg az ifjú fizikusok országos ta­lálkozóját. 0 Miskolc adott otthont a táncpedagógu­sok országos továbbképző tanfolyamának. © Országos fórumot, kiállítást és bemutatót tartottak Szarvason, Számítástechnika a mezőgazdaságban címmel. # A hét híre az is. hogy kihirdették Gyöngyösön a Bugát Pálról elnevezett természetismereti vetélkedő eredmé­Az emberek többsége kész a cselekvésre. Ezt erősítette meg beszélgetésünk során Márkus István, a Duna Menti Regionális Vízművek igazga­tója is, aki sorozatunkban ez­úttal egy sajátos helyzetben lé­vő vállalat tapasztalataira ala­pozva monda el véleményét. — Nagy figyyelemmel ol­vastam a Központi Bizottság határozatát — s mint kiderült, nemcsak én, hanem a környe­zetemben szinte mindenki —, hiszen mi is érezzük, hogy valami nincs rendben körü­löttünk. Említhetnék példákat a DMRV gondjaira, vagy ép­pen a minket, állampolgárokat zavaró negatív hatásokat is sorolhatnak, de erről a külön­böző fórumokon, a beszélgeté­sek során már éppen eleget vitatkoztunk. Most már a cse­lekvésen a sor! S mert azt ér­zem, hogy ehhez jó alapot ad a KB határozata, minden le­hetséges eszközzel támogatom a megvalósítást. Egy dolog azonban nagyon zavar engem. Az előttünk álló feladatokat sommásan kibontakozási prog­ramként említik szinte min­denütt. egyebek között a tö­megtájékoztatási eszközökben is. Én nem tartom helyesnek e kifejezés használatát, mert sipkán úgy érzik, valami el­kezdődik majd. s amíg nincs meg a start, addig várni kell. De hát ezt nem lenne szabad megengednünk! Várni?! De mihe?! Eddig is szerintem az volt a degnagyqbb baj, hogy túl sokat vitatkoztunk egy- egy gond megoldásán, ahe­lyett. hogv időben és gyorsan cselekedtünk volna. — A kibontakozási program — s enoedje meg. hadd hasz­náljam továbbra is ezt a ki­fejezést — magában hordozza a folvamatossáaot, de alapjai­ban merőben új vonásokat is tartalmaz. — A változásokra elenged­hetetlenül szükség van, hi­szen mér a huszonnegyedik órában vagyunk. Ám, ha túl A gazdasági-társadalmi sta­bilizáció és kibontakozás megvalósítására készített ipa­ri minisztériumi munkaprog­ram összefoglalja a bányászat legfontosabb tennivalóit, szer­kezetátalakítási feladatait is. Ezekről a tervekről nyilatko­zott a bányásznak alkalmából Czipper Gyula ioari minisz­terhelyettes az MTI-nek. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy népgazdaságunk kom’oi- natfv energiapolitikai kon­cepciója egymással szoros összhangban határozza meg a távlatban rendelkezésünkre álló különböző energiahordo­zók legcélszerűbb felhaszná­lását. A kőolajat és a föld­gázt elsősorban a vegyipar­ban, valamint üzemanyag­ként és háztartási tüzelő­anyagként hasznosítjuk. A szénbányászatnak a lignitter- me'és arányának növelésével kell' javítania a széntüzelésű — és jelenleg rekonstrukció matt álló — erőművek ellá- ' tását, továbbá évente leg­alább ötmillió tonna szenet kell szállítani a lakossági ’tények kielégítésére. Ide tar­tozó feladat a minőségi sze­nek és a brikett arányának növelése, újabb széntermékek előállítása . is. A szénhidro­gén-bányászatnak korszerű kutatási és művelési módsze­rekkel el kel! érme. hogv 1990-ben leta'ább 7 milliárd köbméter földgázt és 2 millió tonna kőolajat adjon az or­szágnak. A szerkezetváltás nélkülöz­hetetlen eleme a gazdaságta­sok minden alakulna át az életünkben, s mindez csaknem egyszerre zajlana le, nem tu­dom, hogyan tudnánk elvisel­ni. Ezért nagyon fontos, hogy az életünk alapjait adó és az elmúlt évtizedek alatt elfoga­dott, mindennapjainkba be­épített társadalmi és erkölcsi szabályokat ismét deklaráltan megerősítsük. Ez adná a fo­lyamatosságot. — Véleménye szerint me­lyek most a legfontosabb te­endőink? — Tény, hogy olyan felada­taink vannak, amelyek további elodázása kivenné a kezünk­ből a cselekvés irányítását. Még akkor is lépnünk kell, ha az intézkedések — bár hosz- szú távon kedvezőek lehetnek — az elkövetkező időszakban sok gondot okoznak. Hogy konkrétan melyek a legfonto­sabb teendők? Én a saját ta­pasztalataimra építve az első helyen az általános fegyelem erősítését, a szigorú és követ­kezetes, minden szinten ér­vényesülő számonkérést emlí­tem. Ám halaszthatatlan a papíron már létező, de a va­lóságban sokféleképpen meg­nyirbált vállalati önállóság tel­jes megadása is. Ehhez kell kapcsolódnia a teljesítmény­arányos jövedelemelosztásnak, de hogy őszinte legyek, en­nek kivitelezhetősége a bérre­form elmaradása miatt egye­lőre kétséges. — A kibontakozási program­hoz kapcsolódva miiven lépé­sekre szánta eí magát a vál­lalat koUektívája?-7 Nekünk az elsődleges és legfontosabb feladatunk a víz­szolgáltatás. Ennek minősége befolyásolja a lakosság közér­zetét és hangulatát is. Ügv látjuk. hogy mindent el keü követnünk tevékenységünk színvonalának javítására, s eh­hez megvannak a techn'kai és az anyagi fe’tételek is. Továb­bi tervszerű karbantartással megfelelően óvhatjuk beren­dezéseinket, s ezért a tmk­lan termelés visszaszorítása, megszüntetése. Négy szénbá­nyavállalat — a veszprémi, a borsodi, a tatabányai és a nógrádi — már leállította a ráfizetéssel termelő, úgyneve­zett peremi külfejtéseket. A szénbányászat munkaerő- helyzetének stabilizálására a tavalyi kormányzati döntés szerint komplex intézkedési terv készült. Ez a munka- program kitér a bányászok anyagi, erkölcsi megbecsülé­sének növelésére, lakásépít­kezéseik támogatására, a szakemberképzésre és a kü­lönböző szociális kedvezmé­nyekre. Ennek alapján a bá­nyavállalatok határozott tö­rekvése, hogy a legfontosabb fizikai munkakörökben az ágazati átlagnál jóval maga­sabb kereseti szintet érjenek el a bányászok. Az anyagi megbecsülés változatlan jele a hűségjutalom is, amelynek összege — a 112 ezer szén-, szénhidrogén-, érc- és ás­ványbányász részére — a mostani bányásznapon meg­közelíti a másfél milliárd fo­rintot. A jelenlegi tervidő­szakban nyolcezer bányász — közöttük 6300 szénbányász — kap állami támogatást lakás­gondjának megoldásához. Ta­valy ily módon, kapott segít­séget letelepedéséhez 1722 bá­nyász. A bányászok kezdeménye­zésére született tavaly kor­mányhatározat a foglalkozási rehabilitáció szabályainak korszerűsítéséről és a rehabi­litáltak úi keresetkiegészítési járadékáról. ban és más, ehhez kapcsolódó területeken dolgozókon nagyon sok múlik. — Közismert, hogy a ház­tartásokban felhasznált viz előállítási költségeinek alig 20 —30 százalékát fizeti csak meg a fogyasztó. Lehetséges lenne valamilyen módon megtakarí­tást elérni? — Igen, de ehhez nekünk meglehetősen kevés eszközünk van. Az egyik ilyen a propa­ganda, amelyet rendszeresen fel is használunk. Ennél azon­ban sokkal fontosabb lenne a fogyasztói szokások megváltoz­tatása. és a mostaninál kor­szerűbb, a célnak jobban meg­felelő szerelvények gyártása és gyors elterjesztése. Mert például egy kézmosónál nem kell erős sugárban folynia a víznek, ám jelenleg kicsi a választék megfelelő csaptele­pekből. Pedig sok pénzt taka­ríthatnánk meg az országban! Hazánkban naponta átlagosan ötmillió köbméternyi vizet használ fel a lakosság, s a szá­mítások azt mutatják, ennek 5—10 százalékát elpocsékoljuk. Ez azt jelenti, hogy huszon­négy óra alatt mintegy 3—5 millió forintot dobunk ki az ablakon, ami egy évre számít­va csaknem egymilliárd fo­rint. A nálunk fejlettebb kül­földi országokban egyébként sokkal kevesebb vizet fogyasz­tanak. tehát nerri teljesíthetet­len igényt fogalmaztam meg. — Az elkövetkező hetekben, hónapokban milyen változáso­kat terveznek? — Szeretnénk a biztosítóbe­rendezések exportját növelni, s már folynak a tárgyalások egv közös vállalat alapításáról. S úgy látjuk, léphetünk a mun­kaerő-gazdálkodásban is, hi­szen néhány területen sokan vagyunk — mondotta befeje­zésül Márkus István. Furucz Zoltán- í.d— i.d. .«iojA.r W i«*<‘ I Tegnap befejeződött Eszter­gomban a kétnapos vezetőkép­zési tanácskozás, amelyerj Ma­gyarország. Csehszlovákia és az NDK ipari minisztériumá­nak. valamint azok vezetőkép­ző intézeteinek képviselői vet­tek részt. A tanácskozáson megvitatták a vezetőképzés, a káderutánpótlás és -nevelés eddigi eredményeit és idősze­rű feladatait. A tanácskozáson megállapí­tották, hogy a közelmúltban mindhárom országban meg­kezdődött a vezetőképzés kor­szerűsítése, összhangban a tár­sadalmi-gazdasági megújulás újabb szakaszával, A tovább­lépésben — minden szinten — döntő szerep hárul a munka- folyamatokat irányító veze­tőkre. Az új igényeknek meg­felelően. a vezetőképzésben és a káderutánpótlás-nevelés­ben az eddig középpontban álló ismeretközlés helyett el­sődleges szerepet kaptak a Érdemes-e manapság szőlő­vel foglalkozni, s főleg újra telepíteni? Ezen a kérdésen is elgondolkodhatunk a Rákos­mezeje Termelőszövetkezet ki­lencven hektáros szőlőskertje fölötti magaslaton, melyet Mindenlátó dombnak neveztek el, s innét valóban messze tekinthetünk. Szemben éppen a budai hegyek mögött bukik le a nyári nap, amott a kül­városok panelházai magasod­nak, alattunk pedig a zöld le­vélrengeteg, az ültetvények összemosódó sorai. Ahogy Steiner Endre, asző- iészeti ágazat helyettes veze­tője magyarázza, az első tele­pítések még az ötvenes évek­ben történtek meg. régi ma­gyar fajtákból. Köztük az jelentős vállalkozás [lét tannyelvű gimnáziumok A hazai oktatásügy és ide- gennyelv-tanítás jelentős vál­lalkozásaként ősztől több ha­zai gimnáziumban indul két­nyelvű képzés. Az első tanévben mintegy félezer, diák tanulhat ilyen osztályokban az ország külön­böző városaiban: Sárospata­kon és a budapesti Thököly úti gimnáziumban angolul, Mezőberényben és Mosonma­gyaróváron németül, a buda­pesti Kölcsey Ferenc Gimná­ziumban és Mohácson fran­ciául, Pécsett pedig olaszul oktatják a közismereti tárgya­ltat. Ezekben a gimnáziumok­ban ötéves lesz a képzés: a tanulók az úgynevezett, előké­szítő évben főként az idegen nyelv elsajátításával foglal­koznak, hogy a következő években a matematikát, fizi­kát, történelmet és földrajzot, illetve a második évtől a bio­lógiát már az illető nyelven sajátíthassák el. További há­rom — budapesti, pécsi és gyönki — iskolában olyan programot kínálnak, amely négy év alatt biztosítja az orosz, angol, illetve német nyelv tanulását. Míg az ötéves képzésnek nem előfeltétele a nyelvismeret, ez utóbbi gim­náziumokban, illetve .a feb­ruárban újonnan induló mar gyár—orosz tanítási nyelvű tiszalöki. jászberényi és pécsi gimnáziumokban a diákok­nak nyelvből is kellett, illetve kell felvételizniük. részvevőket aktivizáló mód­szerek, valamint a jártasság és készség fejlesztése. Az eredményesebb képzés érdekében mindhárom ország vezetőképző intézetei töreked­nek az úgynevezett tanulási környezet kialakítására. Ez azt jelenti, hogy a jegyzeteken, a legújabb szakirodalmon és az egyes szakmák legjobb műve­lői között számon tartott ok­tatók foglalkoztatásán kívül a hallgatók rendelkezésére bo­csátják könyvtáraikat, a meg­felelő programválasztékkal ellátott számítástechnikai esz­közeiket, filmjeiket, képmag­nóikat. valamint a különböző szimulációs játékokhoz és cso­portfoglalkozásokhoz szüksé­ges eszközeiket és berendezé­seiket. Az intézetek számos felsőfokú tanintézettel, kuta­tóintézettel és nagyvállalattal is együttműködnek, így a hall­gatók hamar megismerhetik a legújabb kutatási és gyakor­lati eredményeket. ezerjó, a kövidinka örökítésé­vel, míg a kétharmad cseme­geszőlő lett, így a saszla és az akuzali honosodott meg. A modern fajták fiatalabbak. Szüretre vár köztük ' a zöld vertelini és az ezerfürtű. Tüske Róbert, aki nemrég még a Pest Megyei Teszöv- nél dolgozott, most a TOT szakértő munkatársa, azt mondja: A világ fővárosait övező szőlőskertek közül ez a legnagyobb, amihez tegyük hozzá: akár még nagyobb is lehetne, hogy olcsó legyen a pesti piacok szőlőkínálata. Ide szállít főként a Rákosmezeje, s csak kisebb mértékben ké­szít bort, s annak egy részét is a tagok között értékesíti. A két szakember és Demeter nyét. A séhsjbs foglalt óhaj tet­szetős, ha nem töprengünk lényegén, akkor bólinthatunk rá, bár okosabban tesszük, ha töprengünk... A felsóhaj­tást ugyanis betűk rögzítik a városi művelődési otthon szakköri helyiségének falán, s így hangzik: Legyetek a mai kor Edisonjai! A hirdetett igék igaza nem attól függ, hogy szépek-e az igékben fog­lalt óhajok, hanem, hogy tar lálkoznak-e az objektív való­sággal. a potenciálisan avagy már ténylegesen létrejött igé­nyekkel. Szerelnénk, ha gyerme­keink, a jövő sokat emlege­tett felnőttjei minél többet tudnának. Múltról, máról, holnapról, irodalomról, törté­nelemről, művészetekről, po­litikáról, s persze ugyanígy biológiáról, kémiáról, fiziká­ról, a géntechnika, a számí­tógép hasznáról és használa­táról... azaz szeretnénk, ha birtokukba, vennék a teljes­séget; a lehetetlent hódítva meg. Közben pedig — és csu­pán kiragadva néhány mozza­natot egy bonyolult folyamat­ból — ma a megye általános iskoláiban ugyanannyi gyerek jut egy tanulócsoportra, nmrnt> másfél évtizeddel régebben, az 1970/71-es tanévben, bár közben, ($&GTíyt csökkentéi az égy osztályteremre elosz­tott tanulók számát, s növelni a tanulócsoportokra vetített pedagógusállományt. A megye szakmunkásképzőiben .ma több gyermek jut egy-egy szakmai csoportra, mint egy évtizeddel korábban, amint egy-egy pedagógus is több if­jút kénytelen oktatni ma. mint volt az a teendője az- 1976 77-es tanévben. S ez per­sze csupán az iskola, hiszen az élet ezernyi más dolgának szintén szerepe van abban, lesznek-e a mai emberpalán­ták közül elegendően katonái a tudománynak, nem okvet­lenül tábornokok, még talán tisztek sem, de mindenképpen katonák?! S ha lesznek ele­gendően. akkor lesz-e elegen­dő fedezet ahhoz, hogy tevé­kenykedjenek? Korántsem oktatási ügyről töprengünk tehát (bár évnyi­tók idején, amikről lapunk más helyén szólunk, ez sem lenne indokolatlan, felesle­ges), sokkal inkább egy szem­léletről, amelynek hirdetői úgy vélik, ha fent a falon a jelszó, Legyetek a mai kor Miklós ágazatvezető társaságá­ban azt is megtudhatjuk, hogy mindössze hat szakirányító és harminchat fizikai munkás gondja ennek a nagy kert­nek az ápolása, szüretelése. Persze úgy, hogy nemcsak permetező, ' hanem gyomirtó vegyszereket is használnak, okos gépeket alkalmaznak, s bár tudják, hogy legjobb len­ne minden évben a rügyfaka- dás után kezdeni a metszést, a munkaerőgondok miatt eh­hez általában már december­ben hozzákezdenek. Budapest szőlőskertjének újabbkori krónikájához tarto­zik, hogy 1984, előtt hektáran- ként 85 mázsa termést taka­rítottak be és évi másfél-két millió nyereséget hoztak a kö­zös gazdaságnak. Nyolcvan­Edisonjaü, akkor már nin­csen, nem lehet hiba, a többi a gyerekeken múlik. A gyer­mek szivacsként használja az eszét, s persze, felfogja az ilyen (meg a hasonló) jelsza­vakat, de felfogja azt a sok mást is, amit (a jelszó elle­nében) a maga környezetében tát, hall, tapasztal. S ez utób­biak sajnálatosan ugyan, de nem erősítik a hitét abban, hogy érdemes, szép dolog (mert erkölcsileg és anyagilag egyaránt hasznos, kifizetődő) ma Edisonnak lenni. Nemes szorgalom, sokféle erőfeszítés ölt testet a Bugát Pálról elnevezett természetis­mereti vetélkedőre való felké­szülésben (mert fizikából, biológiából stb. egyszerre kell elméleti és gyakorlati ismere­teket elsajátítaniuk a gyere­keknek), csak éppen nem tudni, hogy ebben (és más) vetélkedésben mennyi a tény­leges tudásbeli gyarapodás és mennyi a teljesítménykény­szer, hiszen „ti most az isko­lát képviselitek”. S abban a pillanatban a tudorka, a re­ménybeli és jövőbeli kis tu­dós (maguk a gyerekek mondják el szorongásaikat) már nem szépséget, nem reá váró izgalmas felfedezéseket lét a természetismereti tár­gyakban, hanem olyan köte- lezflfn tydandó anyagot, amellyel ők győznek vagy ve­szítenek az iskola képviseleté­ben! Korunk ezer dologban reánk kényszeríti a teljesít­mény (ezer dologban kétséges értékű és irányú) elvét, s er­ről a gyermek, az ifjú első­sorban azt hallja (a szülők­től, a környezettől, az iskolá­tól, a tömegtájékoztatástól), mennyire kemény, nehéz, pró­báló. áldozatot követelő és így tovább. Elfeledtetik vele, a természet(ismeret) maga a csoda, megismerése, a benne való eligazodás a legizgalma­sabb játék, örömforrás, azaz elfeledtetik vele (meg sem tanítják rá), hogy a teljesít­mény nem okvetlenül szenve­dés, veríték, teherhordás. Mert ugyan igaz (ha már be­vezetőben róla volt szó), hogy éppen Edison mondotta, „a lángész: egy százalék ihlet és kilenvenkilenc százalék ve­rejték”, ám ebből korántsem következik a teljesítmény ve­rítékszagának elengedhetet- lensége... négyben és nyolcvanötben vi­szont súlyos fagykárok pusz­títottak, s károsodtak a vesz- szők is. Ezért azt tervezik, hogy mintegy hatvan hektárt, úgymond kiselejteznek, tehát kivágnak, s helyette 40 hek­tár új szőlőt telepítenek. A helyzet súlyosságát jellemzi az a tény, hogy az idén mind­össze 25 ezer forint nettó ered­ményt kell elérnie a szőlészet­nek. Ismét a saszla mellett döntöttek, amely jó fagytűrő fajta. A cikk elején feltett kérdés­re, hogy érdemes-e, éppen Bu­dapest ellátása miatt, igen a válasz. Az idén 15—16 forin­tot várnak egy kiló csemege- szőlőért, aminek hat-hét fo­rint a termelési költsége. A borszőlőt előreláthatólag lite­renként 23 forintért tudják el­adni. Csak hát a korábbi évek­nél egyelőre gyengébb lesz a termés. A becslések szerint legfeljebb 38 mázsa hektáran- ként. K. T. I. Másfél milliárd — hűségjutalomra Tervek a bányászatban Vezetőképzés, káderutánpótlás Az igényekhez igazodva Mészáros Ottó Ismét a saszla mellett döntöttek A főváros szöloskerfje fölött 4 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents