Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-29 / 203. szám

«ST Mt t, I f. i 6 1987. AUGUSZTUS 29., SZOMBAT HÉT VÉG! VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS A rakéta-robbanófejek a lényegesek! Moszkva kedvező irányba mutató gesztusnak ne vezte Kohl lépését Reagan furcsán időzített éles szovjetellenes megnyilatkozása Közép-Ameríkában tiltakoznak a washingtoni beavatkozások ellen Általános PILLANATKÉP Hosszú heteken át zsákut­cában voltak a genfi szov­jet—amerikai tárgyalások. Már-már úgy tűnt, hogy a Szovjetunió mindhiába tanú­sította a maximális kompro­misszumra hajló magatartást, a másik oldal merevségén nem lehet rést ütni. A Nyu­gat először lelkesen üdvözöl­te a Moszkva által megfogal­mazott úgynevezett „kettős nullamegoldást”. Ez annyit jelentene — ha egyezmény formájában testet öltene —, hogy a világ megszabadulhat­na minden 500—5000 kilomé­terig terjedő, nukleáris tölte­tet hordozó rakéta fenyegeté- sétől. Amikor már-már úgy lát­szott, hogy a megállapodás elérhető közelségbe került minden e kategóriába tarto­zó fegyver és a hozzájuk tar­tozó atomrobbanófejek meg­semmisítése ügyében, várat­lanul új, áthághatatlannak tetsző akadály támadt. Wa­shington és Bonn ugyanis megpróbálta kivonni a leendő szerződés hatálya alól 72 olyan hordtávolságú rendsze­rét, mely atomtöltetével elér­heti a Varsói Szerződés több államát, így az NDK-t, Cseh­szlovákiát és hazánkat is. Ráadásul e fegyverek hova­tartozása könnyen sorolható a „vitatott” rubrikába. Hiva­talosan a Pershing—1 A ra­kéták, vagyis a hordozóesz­közök, az NSZK tulajdonában vannak, az atomrobbanófejek, amelyeket ugyanott tárolnak, viszont az Egyesült Államok rendelkezési körébe esnek. Ez egyébként így is volna rendjén, mivel az NSZK nemzetközi megállapodások folytán nem birtokolhat atomfegyvereket. Túl ezen érvényes az atomsorompó- egyezmény is, amelyet Wa­shington aláírt annak idején, s amely megtiltja, hogy to­vábbi államokat a nukleáris fegyverek tulajdonosai sorá­ba emeljenek. Heteken át folyt a sajátos manőverezés. Bonn kijelen­tette: nem mondhat le a ra­kéták birtoklásáról, sőt jö­vendő korszerűsítéséről. Wa­shington pedig arról igyeke­zett meggyőzni a közvéle­ményt, hogy „nem szólhat bele harmadik állam (az NSZK) ügyeibe, hiszen Géni­ben a szovjet és amerikai ar­zenál megsemmisítéséről foly­nak tárgyalások”. A Reagan- kormányzat így kívánta nyil­ván elterelni a figyelmet, hogy a fő kérdés nem a nyu­gatnémet rakéták létezése, hanem az, hogy az Egyesült Államok olyan atomrobbanó­fejeket tárol az NSZK terü­letén, amelyeket ki akar von­ni az eljövendő szerződés hatálya alól. Ez pedig, az eddigi tárgyalások eredmé­nyeit veszélyeztetné, hiszen eljutottak immár addig a pontig, hogy mind az Egye­sült Államok, mind a Szov­jetunió kész megsemmisíteni minden olyan nukleáris rob­banófejet, amelyet 500—5000 kilométer hatótávolságú Ta­ksákra szerelhet. Nem vitás, Washington ké­tes magatartása miatt az NSZK támadások célpontja lett. Saját NATO-szövetsége- seinek befolyásos körei bírál­ták hajthatatlanságát. amivel akadályozza a szovjet—ame­rikai szerződés létrejöttét. Kohl mostani engedménye ezen az exponált helyzeten változtathat. SOK MINDENT KELL MÉG TISZTÁZNI A bonni kancellár bejelen­tése nem véletlenül hangzott el egy héttel az előtt, hogv a szociáldemokrata ellenzék követelésére parlamenti vitát kell rendezni az NSZK-ban a Pershing—1 A rakéták ügyéről. Bizonyos, hogy a kancellár lépésével ki akarta fogni a szelet a várható he­ves támadások vitorlájából. Viszont az, hogy az ügy végre-valahára kimozdult a holtpontról, üdvözlendő lépés — mint ahogy Moszkvában rámutattak. Még akkor is, ha Kohl megnyilatkozása után marad sok minden tisztázás­ra váró dolog. Mindenekelőtt az időpont kérdése e rakéták megsemmisítésére. Miért kel­lene várnia az NSZK-nak arra, hogy az eljövendő szov­jet—amerikai szerződés élet­be lép, ahhoz, hogy maga is leszerelési lépést tegyen? Jo­gos tehát a szovjet szóvivő kijelentése arról, hogy Kohl nyilatkozatát Moszkvában gondosan tanulmányozni fog­ják. S hozzátehetjük: nyilván a jövő heti parlamenti vitá­ban is elhangzik néhány to­vábbi tisztázó kijelentés. De a lényeg nem is ez, ha­nem — újra hangsúlyozzuk — az atomrobbanófejek ügye. Miért hallgat erről továbbra is Washington? Miért szeret­né, ha ezek a veszélyes fegy­verek ott maradnának nyu­gat-németországi raktáraiban, ha egyszer késznek mutatko­zik — legalábbis a genfi tárgyalóasztalnál —. hogy minden 500—5000 kilométer hatótávolságú hordozóeszköz­höz alkalmazható nukleáris robbanófejét megsemmisíti? Reagan elnök beszédében, amely Kohl nyilatkozata után hangzott el, üdvözölte a kan­cellár döntését. Teátrálisan azt állította, hogy ezzel elhá­rult a „Moszkva által eddig támasztott akadály a szovjet —amerikai megállapodás elől”. Aki végigolvasta a fenti sorokat, láthatta: Rea­gan ködösíteni igyekszik. Semmiféle akadály nem há­rult el addig, amíg Washing­ton bele nem egyezik, hogy ezeket az NSZK-ban tárolt robbanófejeket ugyanúgy megsemmisítsék, mint az el­jövendő szerződés hatálya alá tartozó többi ilyen veszélyes eszközt. ÉRDEKEK SZÄLAI A FEHÉR IIÄZBAN Reagannek ez a beszéde egyébként kísértetiesen emlé- kezetetett elnöksége első idő­szakában elhangzott megnyil­vánulásaira, már ami a szov­jetellenes kitételek sokaságát illeti. Ha meggondolja az em­ber: nem különös dolog, hogv a Fehér Ház ura az egyik mondatában azt állítja, hogy „elhárult az akadály a szov­jet—amerikai megegyezés út- jából”, s ezután pedig úgy folytatja, hogy szinte minden szavával fokozza a két világ­hatalom közötti feszültséget? E sorok írója helyszíni köz­vetítésből rádióadás útján hallgathatta Reagan e meg­nyilatkozását, s kijelentheti, hogy elképedt attól, amit hal­lott. Az amerikai elnök nem ke­vesebbre vállalkozott, mint hogy a peresztrojka és glasz- noszty „igazi kibontakoztatá­sának” ürügyén a szovjet belső rend. általa „kívánatos­nak’' tartott, gyökeres meg­változtatását köi'etelje. Ebben olyan „mélyre hatolt”, hogv még abban is illetékesnek tartotta magát, hogy meg­szabja. milyen ügyrendi eljá­rást, milyen vitát folytasson a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa! El lehet képzelni, hogy fölhördülnének az ame­rikai hivatalos körökben, ha a Szovjetunió legfőbb vezetői tennének ilyesfajta nyilatko­zatokat az Egyesült Államok törvényhozási és kormányzási eljárásairól! Világos, hogy Reagan e megnyilatkozásai nem éppen a jövő hónapban sorra kerü­lő szovjet—amerikai külügy­miniszteri találkozó kompro- m'.sszumteremtő légkörét szol­gálják, hiszen az ellenkező , irányba mutatnak. S igazat lehet adni azoknak a nyugati sajtóhangóknak, amelyek e szovjetéi lenes beszéden a fegyverkezési verseny folyta­tásában, sőt fokozásában ér­dekelt ultrakonzervatív, re­publikánus körök „keze mun­káját” látják. A választási hadjárat előcsatározásai, a hivatalos jövő évi New Hampshire-i első, február vé­gén esedékes, úgynevezett próba választás előtt, már ja­vában folynak Washington­ban. Jó Irénné, ha azoknak a hírmagyarázóknak lenne iga­zuk, akik csupán ennek számlájára írják Reagan mostani beszédét, s azt írják, hogy az elnöknek tennie kel­lett valamilyen gesztust az ultrakonzervatívok felé is, és e szavakat csak a választási korteskedés szemüvegén át kell nézni. Viszont mégis el- hangozottak, s még ha újab­bak nem is követik hasonló hangnemben, akkor is a fe­szültség fokozódása irányába hatottak. TANÄCSTALANSÄG a KONTRÁK TÄBORÄBAN A jelek szerint sem Wa­shington, sem pedig az álta­la támogatott nicaraguai fegyveres ellenforradalmárok még mindig nem tértek ma­gukhoz abból a sokkból, amely az öt közép-amerikai ország guatemalai megállapo­dása nyomán érte őket. Weinberger hadügyminiszter ugyan először megpróbált úgy tenni, mintha mi sem történt volna, s egy televíziós nyilat­kozatban kijelentette: az Egyesült Államok rendületle­nül folytatja a Hondurasban táborozó, s onnan nicaraguai területekre átcsapó Kontrák segélyezését. Csakhogy a guatemalai, Washington nélkül létrejött békeegyezmény megvalósítása menetrendszerűen már meg­kezdődött. Nicaraguában lét rejött a megbékélési bizott­ság, amelyben a sandinista vezetést pásztorlevelekben korábban nemegyszer elítélő managuai érsek éppúgy részt vesz, mint a kormány és az ellenzéki pártok képviselői. S a többi, a békeokmányt alá­írt közép-amerikai országban is megkezdődött a guatemalai döntések átültetése a gyakor­latba. Nem más. mint Arias Costa Rica-i elnök figyelmez­tette Washingtont: ne foly­tasson aknamunkát a guate­malai békeokmány megvaló­sítása ellen, és ne avatkozzék be a térség belügyeibe. Mind Washington, mind a kontrák vezetősége zavará ban most a „kivárás taktiká­jához” folyamodik. Szeptern bér végéig még folyósítják a nicaraguai ellenforradalmá roknak azokat az amerikai segélyeket, amelyeket a vva shingtoni törvényhozás ko­rábban megszavazott. Addig pedig sok minden történhet — írták sokat sejtetően az amerikai lapok annak nvo mán, hogy Reagan elnök kontraküldöttséget fogadott De a tény tény marad: bebi­zonyosodott, el lehet indítani egy közép-amerikai feszült­ségcsökkentő folyamatot, még akkor is, ha a washingtoni kormányzatnak nem tetszik, hogv beavatkozási kísérletei legalábbis egyelőre célt té­vesztenek ... Arkus István Humanitárius kérdések Szovjet—amerikai eszmecsere Szovjet—amerikai tanács­kozások folytak a humanitá­rius kérdésekben való kétol­dalú együttműködésről Moszk­vában augusztus 24-től augusztus 26-ig. A tanácsko­zásokon az Egyesült Államok részéről Richard Schifter külügyminiszter-helyettes és Thomas Simons külügyi ta­nácsadó vett részt. Az ame­rikai küldöttséget fogadta Anatolij Adamisin és Alek- szandr Besszmertnih külügy­miniszter-helyettes. NA TO-hadgyakorlat Megkezdődött a NATO őszi hadgyakorlat-sorozata, ame­lyen 25 különböző manőver­ben összesen mintegy ne­gyedmillió főnyi csapatkon­tingens vesz részt, megfelelő szárazföldi és légi hadfelsze­reléssel — közölte a NATO brüsszeli központjának, vala­mint a NATO európai had­erőinek belgiumi főparancs­noksága. Ez a NATO eddigi legnagyobb méretű őszi had­gyakorlata. Szlovákia nemzeti ünnepén Úl KORSZAK HAJNALA 1944 AUGUSZTUSÁBAN Szlovákia fasiszta , kormánya kihirdette a statáriumot.. A kis ország azokban a hetek­ben a visszavonuló német hadigépezet szálláshelyévé, a német csapatok utánpótlási támaszpontjává, ■ elsőrangú felvonulási terepévé vált. A nép már a felkelést megelőzően a saját bőrén ta­pasztalta a fasiszta hatalmat, a nemzeti vagyon foszto­gatását, a munka- és a gyűj- tótáborokat, a férfiak elhur­colását Németországba, kény­szermunkára, az éhbért, a ga- bonarekvirálást. Nem csoda, hogy a szlovák nép mind élesebben ellenállt. Sztrájk- tört ki Zsolnán, a Garam mentén és a handlovai bá­nyászok között, akiknek har­cát a fasiszta önkény tankok­kal törte le. Mind többen mentek el a hegyekbe, és csatlakoztak a partizánokhoz, illetve szöktek át a Vörös Hadseregbe. Szaporodott a szabotázsok száma, aktivizá­lódtak a partizáncsoportok. Ebben a helyzetben Szlová­kia Kommunista Pártjának V., illegális központi bizotí­Ncgysza'iisü cl lamesínykisérh t Aquino ellen Akcióban a kormányhű erők Jobboldali katonatisztek ve­zetésével egyelőre ismeretlen létszámú sorhadak pénteken Manilában államcsínyt kísé­reltek meg Corazon Aquino Fülöp-szigeleki elnökasszony kormányzata ellen. Ez az ötödik nagyobb sza­bású államcsíny-kísérlet Aquino elnökasszony ellen, amióta — 18 hónappal ezelőtt — a lakosság támogatásával átvette a hatalmat. Ferdinand Marcos diktátor az Egyesült Államokba, Hawaii szigetére menekült. Marcos most elha­tárolódott ,az eseményektől^ de ki jelenteáé:' fia* a "fázado tisz­tek hazahívnák, hajlandó len­ne visszatérni a hatalomba. Az USA kormányzata szolidaritá­si nyilatkozatot tett Aquino mellett. A felkelő erők élén Grego­rio Honasan ezredes áll, aki a tavaly novemberben levál­tott Juan Ponce Enrile had­ügyminiszter működése idején a biztonsági erők parancsnoka volt. Szemtanúk szerint heves lövöldözések robbantak ki an­nak a palotának a közelében, amely Aquino hivatali helyi­ségeinek ad hajlékot. Súlyos harcok folytak a légierő fő­hadiszállása közelében. Quezon elővárosában a lázadók egé­szen az állami rádiók és te­levíziós csatornák stúdióinak helyet adó épületig nyomultak előre. A csatározásokban legalább harmincán vesztették életüket, s mintegy százan sebesültek meg. Egy külföldi újságíró tragikus haláláról is beszámol­nak a hírszolgálati irodák: Ro­bert McDonald új-zélandi ri­porter végzetes fejlövést ka­pott a tévéépületek melletti tűzpárbajban. Megsebesült az elnöki palotánál — mint a Reuter-iroda jelenti — Be- nigno Nohoy, Aquino, az ál­lamelnök 25 éves fia; három testőrét megölték. Fidel Ramos, a fegyveres erők vezérkari főnöke, aki ideiglenesen egy laktanyába helyezte át törzsét, egy rádió­adásban azt közölte, hogy bár a lázadók intézményeket ro­hamoztak meg, a kormányhü erők a helyzetet ellenőrzésük alatt tartják. A helyzetet bo­nyolítja, hogy két nappal ez­előtt Manilában és más nagy­városokban kétmillió ember lépett sztrájkba, tiltakozásul a benzin árának emelése ellen. A sztrájkmozgalom több kez­deményezőjét letartóztatták. A későbbi jelentések szerint a Fülöp-szigetek hadseregének Aquino elnökasszonyhoz hű erői — mint állították — a fővárosban visszaszerezték az ellenőrzést az összes olyan ob­jektum felett, amely péntek reggel a lázadók; kezére Ire- riilt. A kormánymű erők ellen­támadása közvetlenül Corazon Aquino délutáni tévébeszédé­nek elH'áiígzásá uíáh b’óntako­zott ki. sága időben egyesíteni tudta az antifasiszta ellenállókat, s hozzájárult az ellenállás csúcsszerve, a Szlovák Nem­zeti Tanács megalakításához, a forradalmi program meg­szerkesztéséhez. Nem csupán a német meg­szállók és a hazai fasiszta hatalom elleni harcról volt szó. Harmincezer partizán, hatvanezer katona, a forra­dalmi nemzeti bizottságok és a népi milícia tagjainak tíz­ezrei, vagy akár az egyszerű parasztasszonyok az életük kockáztatásával tették azt, amit megkövetelt tőlük a ha­za, mert élt bennük egy új, igazságosabb csehszlovák köztársaság megalakításának az igénye. Követelték a nagy­ipari vállalatok államosítását, a nagybirtokosok földjének szétosztását, az iskolák álla­mosítását. Mindezt a szabad területeken kezdték is meg­valósítani. Itt és így kezdő­dött Szlovákia új korszaka. A szlovák nemzeti felkelés azonban nemcsak szlovák, c» nem csupán csehszlovák ügy volt. Része volt az európai antifasiszta erők küzdelmé­nek, amely jelentős katonai erőt kötött le, amelyet a né­met parancsnokság nem vet­hetett be a fronton. És a felkelés folyamán a németek több mint 40 ezer katonát és tisztet vesztettek. Mint min­den antifasiszta felkelés, az SZNF is internacionalista volt. Csaknem harminc nem­zet fiai vettek részt benne. A felkelésben 3000 szovjet, 2000 cseh, 800 magyar, 400 fran­cia, 100 szerb és h orvát, 90 lengyel, 50 román, 40 bolgár és több száz német, osztrák, angol, amerikai, belga, hol­land hazafi is részt vett. A SZLOVÁK NÉP a felke­lés során tanújelét adta an­nak, hogy akarja megalapoz­ni jöVőjét. Ä négy’ évtized, amelyen Szlovákia a szocia­lista Csehszlovákiában kr íéáztülméht, azt mutatják hogy jól választott. Csak röviden... A FRANKFURTI Wayss und Freytag építőipari vállalat a Szovjetunióval kötött szerző­dés értelmében közreműködik a moszkvai metró építésében. Mint a cég illetékesei közöl­ték, a szerződés mintegy 20 millió NSZK-márkás ügyle­tet jelent számukra. KÉTTONNAS, a II. világ­háború idején ledobott német bombát találtak Moszkvában a Repüléstudományi Intézet udvarán. A tűzszerészek a bombát kiemelték a földből és az erre a célra szolgáló tere­pen felrobbantották. ELŐZETES MEGBESZÉLÉ­SEKET javasolt Dél-Koreának a KNDK, mielőtt megkezdőd­nének a tárgyalások Phenjan, Szöul és Washington között a Koreai-félszigeten lévő fegy­verek leszereléséről. Dokumentum a japán katonapolitikáról Tokiói fehér könyv A japán kormány pénteken Tokióban jóváhagyta a védel­mi kérdésekkel foglalkozó fe­hér könyvet, amelyet Japán­ban évente adnak ki. A do­kumentum a japán haderő nö­velésének alapvető irányait vázolja. Az irányelveknek megfele­lően, a jövő évtől a japán had­sereg elsősorban a nyílt te geren, a légierő közreműköd, sével végrehajtott hadműveic tekre való felkészülésre ossz pontosít. A légierő feladata ezentúl nem csak az lesz, hogv az ország területét biztosíts a, hanem az is, hogy védje a ja­pán szigetek körül levő ten­geri szállítási utakat. A GENFI TÁRGYALÁSOKRÓL A genfi szovjet—amerikai tárgyalások menetéről adói' részletes tájékoztatást a Varsói Szerződés tagállama' moszkvai diplomáciai képviseletei vezetőinek Julij Vo- roncov, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyet­tese. Julij Voroncov — aki a szovjet küldöttséget vezeti a nukleáris és űrfegyverzet kérdéseiről az Egyesült Ál­lamokkal folytatott tárgyalásokon — pénteken a moszk­vai külügyminisztérium épületében folytatott megbeszé­lést a diplomatákkal, köztük Barabás Jánossal, hazánk moszkvai ideiglenes ügyvivőjével. A találkozón ugyanakkor véleményt cseréltek az eu­rópai bizalomerősítő, biztonsági és leszerelési intéz­kedésekkel foglalkozó stockholmi konferencia doku­mentumában megfogalmazott előírások megvalósításával kapcsolatos kérdésekről is. ™ Tegnap történT Uj nagykövet Németh Károly, az Elnöki Tanács elnö­' ke, Grósz Károly, a Minisztertanács el­nöke és Sarlós István, az Országgyűlés elnöke fogadta Kis- falvi Jánost, hazánknak a Norvég Királyságba akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövő­ben utazik állomáshelyére. Kínai vendégek Fejti György, az MSZMP Központ ° Bizottságának titkára pénteken tv gadta Csang Kuo-jinget. a Kínai Nőszövetség első elnökhelyet tesét, a Kínai Kommunista Párt KB tagját és kíséretét. A kínai vendégek a Magyar Nők Országos Tanácsa meghívás;, ra tartózkodnak hazánkban. A megbeszélésen Fejti György tájékoztatást adott hazánk belpolitikai helyzetéről, a gazda­sági-társadalmi stabilizáció és kibontakozás aktuális felada­tairól. A megbeszélésen részt vett Duschek Lajosné, az MNOT elnöke.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents