Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-20 / 196. szám

Kimondottan jól érzik magukat A mininyomda Matuzsálemei Rugalmasabban alkalmazkodnak Az első félév eredményei az ipari üzemekben Valaha Ceglédnek több nyomdája volt, és ezek a hely­beli újságok, kereskedelmi nyomtatványok, falragaszok mellett még könyveket is ké­szítettek. A háborút követő időszakban elsorvadt a város nyomdaipara, a nyomdászok zöme vidéki munkahelyekre kényszerült. A főtéren vegetá­ló nyomda kiváltképp a me­gye moziplakátjainak előállí­tásával jeleskedett, ám már ezen a megbízatáson is túl­adott, nyilván nyereségesebb munkák reményében. A helybeli és a környékbe­li intézmények igénye közben folyvást nőtt, és nyomtatvá­nyaik ügyében a fővároson kívül Szolnokra és Kecske­métre járnak. Várható volt, hogy valahol valakik változ­tatnak ezen az állapoton, hi­szen egyetlen ésszerű megol­dás kínálkozik: az iparág .iga­zodjon jobban az igényekhez. Nos. ez a kézenfekvő törek­vés végül eléggé sajátos mó­A Ceglédi Tanács — a maga szerény lehetőségeihez mérten — igyekszik támogatni a városbeli vállalatok fejlesztési törekvéseit. A kenyérgyár épí­téséhez például közművesített telekkel járult hozzá az ipar­telepen. Víz, villany, földgáz vezetékei húzódnak a közel­ben, csak rá kell kapcsolni majd a berendezéseket. Nagy könnyebbség ez az építtetőnek akkor, amikor egyébként is zsonglőrmutatványokkal tud­ja összehozni a szükséges forintokat. A minap átadott Vörös­don öltött testet. A Ceglédi Kossuth Művelődési Központ és Tornacsarnok vállalta ma­gára egy szerény házinyomda felállítását. Kiváló szakem­bert bíztak meg a dolog nyél­beütésével, aki félig-meddig társadalmi munkában szedte össze a legszükségesebb be­rendezéseket. Volt olyan gépmatuzsálem, amelyet Miskolcon szerzett meg, másért a Dunántúlra kel­lett elmenni. Majdhogynem kilóra vásárolták meg alapve­tő munkaeszközeiket. Közben a művelődési központ szom­szédságában álló egykori la­kóház megvételével sikerült helyet találni az aprócska üzemnek. Az előírásoknak megfelelően szerelték fel. Az ólomgőzt elszívó berendezés fújja ki a szabadba. Hagyo­mányos magasnyomásra ren­dezkedtek be. egy linógép várható teljesítményére ha­gyatkozva. A kéziszedéshez is rendelkezésükre áll egy sze­Közpénzek — közcélra marty téri ABC-áruház mel­lett tágas autóparkoló készült, amely megkönnyíti, hogy a forgalmas Körösi út mellett helyezze el járművét, aki be­tér vásárolni. Betonkockák négyszöge, bitumenes útsáv, gondosan lerakott szegélykö­vek jeizik itt is a tanács köz­reműködését. Költségvetéséből fedezte az ezzel kapcsolatos kiadásokat. Közpénzek — közcélra. Így természetes. Ha az összeg nem is sok, a gesztus mindenkép­pen értékelendő. rény betűpark, amelynek bő­vítése még további feladat. Betűmintakönyvüket már ösz- szeállították, és majdani meg­rendelőik abból választhatnak. Az önberakós Grafopress sajtó legfeljebb az A 4-es pa­pírmérettel boldogul, úgyhogy lepedőnyi plakátok előállítá­sára egyelőre nem vállalkoz­hatnak. Igaz, hogy még nem alakult ki teljesen az eszköz­táruk, további gépek beszer­zésére van szükség. Hozzáju­tottak például egy múzeumba illő, szép öreg vágógéphez, amelyet egy gyógylakatos ava­tott szakértelmére bíztak. Miután az induláshoz szük­séges alapfeltételeket megte­remtették, kisebb megrendelé­seket elvállalnak. Elsősorban a művelődési központnak, a vá­ros és a vonzáskörzet közmű­velődési intézményeinek, a vá­rosi tanácsnak dolgoznak. Ezenfelül a lakosságnak vál­lalnak szolgáltató jellegű mun­kákat. Szórólapokat, meghívó­kat, gyászlapokat, más hason­ló, egyoldalas kisnyomtatvá­nyokat könnyűszerrel sokszo­rosítanak. Az eddigi próba­nyomatok alapján ízléses ki­vitelű. a felszereltséghez mér­ten igényes termékek várha­tók tőlük. A mininyomda három nyug­díjas nyomdászt foglalkoztat, akik kimondottan jól érzik magukat a régi, de mindmáig megbízható munkaeszközök között. Első feladatuk, egy gra­fikai kiállítás katalógusa szé­pen sikerült. A Ceglédi Galé­riában már ezt osztogatják a tálatlátogatóknak. Az impresz- szumban apró betűkkel ez a rövidítés olvasható: CKMNy, ami annyit jelent, hogv a Ceg­lédi Kossuth Művelődési Köz­pont Nyomdája. Tamasi Tamás Mint hallgatag őrtorony Sóskúti János Azt hiszem, nem véletlen az, hogy ha közlekedésről, utazásról esik szó baráti, munkatársi körben, az agglo­merációban, a főváros vonzás- körzetében élők, az ingázók elsősorban a vasútra gondol­nak. Igaz, gyakrabban illetik kritikával a vasúti közleke­dést, az azt működtető intéz- . ményrendszert, mintsem di­csérnék. De azt a szokásos emberi magatartást tudomásul kell venni, ami szerint köny- nvebb észrevenni a hibákat egy rendszer működésében, mintsem azt, hogy az ha kis és nagy zökkenőkkel, de mégiscsak teljesíti feladatát. Ugyanakkor arról sem sza­badna megfeledkezni, hogy a vasútnál is emberek dolgoz­nak. Ez a tény igaz még ak­kor is, ha-Moldova György az Akit a mozdony füstje meg­csapott című könyvében a következőket írta lé egy he­lyen: „Aki a vasútnál meg­marad, az vagy hülye, vagy megszállott!’’ Nos, a továbbiakat olvasva akár lesz, aki elhúzza a szá­ját, akár nem, kijelenthetem, én többnyire megszállott vas­utasokkal találkoztam az el­múlt hysz évben. Akiket még­sem lehetett komolyan venni, azok ez idő alatt el is távoz­tak a . MÁV kötelékéből. Per­sze gondatlan emberek azért előfordulnak ma is a vasút­nál, de biztos vagyok abban, hogy előbb-utóbb ők is a „pá­lyát tévesztett” elődeik sorsá­ra jutnak — ráébrednek majd, hogy nem nekik való hivatást választoltak. A köz szolgálata hivatás. S úgy jó, ha akár egy életre szól. Ilyen vasutasokkal talál­koztam egy éjszaka a váci vasútállomás dolgozói kö­zött .... f A munkahelyi lámpák fé­nyében ragyogó acélsínek fö­lé, mint hallgatag őrtorony magasodik a váltóállító köz­pont komor és öreg épülete. Akkor éjszaka Sóskúti János vezető váltókezelő és Saár Ti­bor váltókezelő teljesített szolgálatot. S mert akkor jártam elő­ször a toronyban, rögtön a berendezések kötötték le a fi­gyelmemet. Sóskúti János megértette csodálkozással ve­gyes érdeklődésemet, s el­mondta, hogy a mechanikus és elektromos kezelő, illetve jelzőrendszer nagyon is jól szolgálja a biztonságos közle­kedést, annak ellenére, hogy régi típusú az egész berende­zés — hasonló típusok már a régi vasútnál is működtek: igaz, ez azért nem annyira régi. A kezelőhelyiségben már bent van a modern vas út­biztosító és jelzőrendszer is, így az elektronika segítségé­vel teljes sötétségben is tud­ják. hogy hány szerelvény van és éppen hol tartózkodnak az állomás területén. Az er­kélyre kiállva lámpával jel­zéseket adni, vagy élőszavas üzeneteket váltani azért ugyanúgy kell a nagyobb biz­tonság érdekében, mint a hangosbeszélő vagy a szolgá­lati, az üzemi telefont hasz­nálni. Persze nemcsak a torony berendezéseivel ismerkedtem meg. hanem az azokat kezelő vasutasokkal is. Sóskúti János a maga csen­des, megfontolt módján me­sélte el a vasúthoz kerülésé­nek, negyvenéves pályafutá­sának történetét. Mint akkoriban a legtöb­ben, ő is a legalacsonyabb be­osztásokkal kezdte. Magának a vasútnak, a szolgálatnak a szeretetét az édesapjától örö­költe. akit szintén „megcsa­pott” annak idején a mozdony füstje, ö is megszállottnak bi­zonyult, amit nemcsak a negyvenéves szolgálat bizo­nyít, hanem . az . is, hogy meg sem tudja számolni, hány ta­nulója volt a hosszú idő alatt. Kicsit ünneprontó emlék, hogy nemrég egyszerűen meg­szökött tőlük egy fiatal kollé­ga, aki nem fudta elviselni azt a felelősséget, idegi, fi­zikai megterhelést, amit egy műszakban a 130 menet in­dítása, illetve áteresztése, a tolatások, a váltókezelés, az állandó figyelés jelent. Az ő jó munkájára, fegyel­mezett magatartására, kollé­gái körében hamar kivívott tekintélyére felfigyeltek azok is, akikkel közvetlenül dolgo­zott, s a magasabb beosztású vezetők is. Tehát nem vélet­lenül brigádvezető, 30 éve szakszervezeti bizalmi — volt már főbizalmi is. Az idén kapta meg a negyvenéves ju­bileumi elismerést, s ötszörös kiváló dolgozó, de büszke bir­tokosa vezérigazgatói és mi­niszteri dicséretnek is. Saár Tibor már a bemutat­kozáskor nagyon ismerősnek tűnt nekem, ö egy darabig élvezte a meglepetésemet és fejtörésemet, majd kibökte, hogy azokon a vonatokon volt néhány hónapja még jegy­vizsgáló, amelyeken rendsze­resen találkozhattunk. Hát ez a találkozás kellemes megle­petés volt. mert visszaemlé­kezve korábbi munkájára, el­mondhatom, hogy soha nem volt kettőnk között, mármint jegyvizsgáló és utas között nézeteltérés. de másokkal seip „problémázott” fölösle­gesen. ö is, fiatal felesége is vas­utas családból származik. y A körzetközpont sajátosságainak megfelelően, az í idei év gazdasági teendői közül előtérbe került a tel- ^ jesítmények növelése, a hatékonyság folyamatos javítá- f sa, a piaci viszonyokhoz, az igényekhez való rugalmas ^ alkalmazkodás, a munkaidőalap jobb kihasználása, ^ hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezeket az elha- ^ tározott célokat a nagykőrösi városi pártbizottság hatá- £ rozatba foglalta, s most legutóbbi ülésén a városi vég- ^ rehajtó bizottság meg azt vizsgálta, hogyan valósulnak í. meg a gyakorlatban. Az ipari üzemeknél a fél­éves beszámoló jelentések elté­rő eredményességről adnak számot. Ha a teljesítményeket vesszük számba, az elmúlt évihez képest növelte árbevé­telét, a konzervgyár, a Démász, a Volán, a textiltisztító és a Trakis. A konzervgyár munkáját értékelve megállapítható, hogy tőkés piacra egyharmaddal többet küldtek, mint tavaly, s ezt megkönnyítette, hogy a nyersáru beérkezése megköze­lítően a becslések szerint ala­kult. Ugyanakkor gondot je­lentett, hogy a nyár eleji ká­nikula miatt a zöldborsó rendkívül gyorsan ért, s így a napi 57 vagon helyett 63— 65 vagont kellett átvenni. Az igazi gond azonban az, hogy sárga-, illetve ‘ ősziba­rackból a rossz, termés miatt 70—90 százalékos kieséssel kell számolniuk. Mindkét piacon Ipari késztermékeket gyárt a Trakis. s e leányvállalat mind a tőkés, mind a szocia­lista piacon növelte értékesí­tését. A Gépgyártó és Szolgál­tató Ipari Szövetkezet rubel- elszámolású exportját a kon­tingensben meghatározott grucseie-fofgalprn, . Jfprláfpzda. Tavaly például 100 millió fo­Saár Tibor (A szerző felvételei) hát az asszonykának nem meglepő, hogy férjecskéje bi­zony keveset alszik odahaza „rendes időben”, vagyis éj­szaka. Mert a vasútnál még mindig nagy az emberhiány. A vezető váltókezelő közbe is veti, hogy például ő maga jóval több, mint kétszáz órát dolgozik egy hónapban, de nem ritka a háromszáz sem! Miközben beszélgettünk jöttek-mentek a munkatársak, a váltókezelők, az elektroni­kával, a mechanikával fog­lalkozó szaktársak, s bizony nem volt nyugta tőlük a két váltókezelőnek sem. Lent a torony tövében új váltókat szereltek, majd a beszabályo­zás kényes, hosszadalmas, de nagyon lelkiismeretes munká­ját végezték a helybeli és a társüzemektől érkezett szere­lők. S közben jöttek-mentek a vonatok, szinte megállás nél­kül. Nos. azt hiszem, az ilyen emberekre értette Moldova György a hires könyvében, hogy csakis megszállottak ké­pesek erre a munkára Meg is érdemelnek minden tiszte­letet, különösen, ha tudja az ember, hogy ők ketten még egyszer sem tévedtek. Aszódi László Antal rint volt a kiesésük. Megálla­pítható, hogy a vállalatoknál, üzemeknél növekedett az élő munka hatékonysága. 'Jelentő­sen bővült az energiakiterme­lés és -felhasználás, és tapasz­talható a piaci viszonyokhoz való rugalmasabb alkalmaz­kodás. Meó átszervezés A vállalatok, üzemek na­gyobb hangsúlyt helyeznek a piackutatásra, hiszen a kon­zervgyár — például — önálló külkereskedelmi jog meg­szerzését határozta el. A Tra­kis jelentősen korszerűsítette termékeit, s ezzel a tőkés pia­con jobbak értékesítési lehe­tőségei. A gépgyártó szövet­kezet a robotizálás irányába tett lépéseket. Az előbbi meg­állapítást alátámasztja az is, hogy az építőipari kisszövet­kezet megbízásainak 80 szá­zalékát versenytárgyalásokon nyeri el. A gazdálkodó egységek lé­péseket tettek a munkafegye­lem megszilárdítására. Rend­szeresek az alkoholszondás el­lenőrzések. csökkent munka­időben a kiadott kilépők szá­ma. Az elmúlt évekhez ké­pest javult a táppénzes fe­gyelem, bár a táppénzes na­pok száma még mindig ma­gas. A Volán TBF Vállalatnál meg kisszámitógépes. egyéni munkaidőalap-nyilvántartást vezettek be. A vállalatok, üzemek ered­ményességét a termelési költ­ségek alakulása nagymérték­ben befolyásolja. Az első fél­évben e témakörben a tőkés- import-csökkentéssel volt a fő gond. Sokszor ehhez még vállalati intézkedés sem szük­séges. hiszen a kormányzat eleve egv sor importkorlátozó intézkedést vezetett be. Más­felől azonban az is gond, hogy — csak a konzervgyár­nál maradva — az éves 200 millió forintos tőkés eredetű csórna golóanvag-szállítmánvo- kat egyszerűen nem tudják csökkenteni, mert nincs meg­felelő minőségű hazai vagy szocialista piacon beszerezhe­tő helyettesítő termék. A gépgyártó szövetkezetben azonban az egyik gyártmá­nyuknál új technológiát alkal­mazva kiválthatták a tőkés importot, s öt év alatt 40—45 millió forintos megtakarítást érhetnek el. A termelésnek egyre inkább meghatározója a minőség. A vevők a kínálati piacon a jobb minőségű, valamint esz- tétikusabb árut keresik. E követelmények jegyében szer­vezték át a Trakis és a Volán Vállalatnál a meót. A műszaki fejlesztések kö­zül kiemelkedik a konzerv­gyárban az almavonal fej­lesztése, a Nefagnál az új raklapgyártó gépsor telepíté­se, a gépgyártó szövetkezetnél kísérleti műhely kialakítását kezdték meg. A feladatok jó szakemberek nélkül végrehajthatatlanok. A szakmai felkészültség javítá­sára mind a konzervgyárban, mind a Volánnál és az építő­ipari kisszövetkezetnél rend­szeres szakmai továbbképző tanfolyamokat szerveznek, s * dolgozókat megtanítják az új technológiákra. Irány a cselekvéshez A pártalapszervezetek n gazdasági folyamatokat figye­lemmel kísérik, meghatározr zák a tennivalókat, értékelik a körülményeket, s így irányi szabnak a cselekvésnek. A párttagok magatartását dön­tően a feladatok értése, az új­szerű gondolkodás elsajátífá­sának igénye jellemzi. Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy még mindig előfordul a várakozás, az ön­állóság hiánya. A tennivalók között előkelő helyen szerepel az aktuális 'feladatok széle­sebb körű propagálása, a dol­gozók mozgósítása. Kívánatos az is, hogy mindez legyen konkrét, személyre szabott, valamint az, hogy a végrehaj­tást ellenőrizzék. Ballai Ottó Ingatlanforgalom Cegléden és vonzáskörzeté­ben meglehetősen élénk az ingatlanforgalom. Sokan sze­retnének túladni kertes há­zukon, lakótelepi lakásukon. A Ceglédi Városgazdálkodási Vállalat ingatlanközvetítő osz­tálya a városban, Monoton, Nagykátán, Gyomron és ezen települések vonzáskörzetében vesz részt az adás-vételek nyélbeütésében. Az értékbecs­lés is az ő feladatuk, amelyet gyakran kell elvégezniük. Hogyan csinálják? Nem szoktam leselked­ni, most mégis meglestem valakit. Nem szándékosan tettem; igaz, krákoghat- tam, köhöghettem volna, hogy észrevegyen. De én csendben maradtam. Ta­lán azért, mert mindig ér­deklődéssel figyeltem a vezetőket, akár a képer­nyőn, akár „élőben” lát­tam őket. Nemcsak néz­tem, hanem csodáltam is őket. Csodáltam, hogy mindig határozottak, mindig mér­téktartóak. soha nem lát­szik rosszkedv, bosszúság az arcukon, többnyire mo­solyognak; akik látják őket, soha nem érzik, érezhetik, hogy a nyilvá­nosság, a szereplés terhűk­re van. Ha emelvényről köszöntik a felvonulókat, egy óra elteltével is ugyan­olyan barátságosan integet­nek, mintha a hatvanper­ces álldogálás nem is es­ne nehezükre, ha felhábo­rodásuknak adnak hangot, e hangot nem torzítja el a szenvedély, nem vesztik el a türelmüket, soha nem vetik el a sulykot. Csodálom a vezetőidet, akik akkor is vezetők, ha családjukat tragédia éri, akkor is helytállnak, ha a foguk fáj, akkor is odaáll- nak a kamera elé, ha nemrégen még az ágyat nyomták betegen. Érdeklődéssel figyelem a vezetőket, talán ezért nem krákogtam, köhögtem, hogy észrevétessem ma­gam. Néztem, ahogy ment fel a lépcsőn. Fejét lehaj­totta, lassan lépegetett, ke­zével a korlátba kapasz­kodva. Mintha vonszolta volna magát. Arca fáradt volt, ráncai elmélyültek, szeme a semmibe meredt. Vállai elöreestek, mintha egy élet összes terhe egy­szerre zuhant volna rá. Olyan volt, mint aki hir­telen éveket öregedett... Néhány óra múltán újra láttam. Több tucat ember előtt beszélt. Hévvel, agi­tálva, szenvedélyesen. Ha­talmas energia áradt belő­le. talán senki sem akadt, aki kételkedett volna sza­vai igazában. Majdnem egy órát beszélt, határozottan és lelkesedéssel. Olyan volt. mint. aki hirtelen visszafia­talodott ... Borgó János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents