Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-03 / 181. szám

1987. AUGUSZTUS 3., HÉTFŐ 3 Szájtátva Spanyolviasz Amit ugye. nem illik felta­lálni, mert akkor kinevetik az embert. Érdekes módon azon­ban vannak feltalálásra érde­mes spanyolviaszok, s nem hogy megmosolyognak, hanem egyenesen irigy lik erie az érintette (ke) t. Irigylik ugyanis szakmai körökben az ecseri Kákos Mezeje Termelőszövet­kezetet, mert nincsen nagyobb gondjuk a szakmitnkás-után- pótlással. Ritkaság. Köszönhe­tik annak, hogy felfedeztek a — spanyolviaszt. A készen ka­pott szakmunkások helyett (az utánuk való sóhajtozas he­lyett) azt az utat választották, hogy közreműködnek a hol­nap szakmunkásainak nevelé­sében, oktatásában. Kaput nyitottak a gyerekek, s a gye­rekeket nevelő szakmunkás­képző-intézetek előtt. Okosságra, értő kezekre van szükség a szőlőben? A száz hektárnyi terület megéri azt a befektetést, melyet a gyakor­lati oktatás többletként kíván? Megéri bizony, jöjjenek tehát az Asztalos János Kertészeti Szakközépiskola tanulói ide, gyakorlatra. Amint jöttek hosz- szú éveken át a péceli szak­munkásképző állattenyésztési tagozatának gyerekei is, Mo­noiról viszont — az ottani szakmunkásképzőből — a me­zőgazdasági gépszerelés egyre bonyolultabb ismereteivel is­merkedő fiatalok jönnek ide . . . S már mondhatjuk is, ja persze, így könnyű . . . t S valóban könnyebb, sokkal könnyebb, mint ott, ahol só­hajtoznak, várakoznak, re­ménykednek; tétlenkednek. AH szájtátva az ember, milyen furcsa is ez a spanyolviasz, az egyiknek eszébe jut felta­lálni (azt, amit bárki fellmeg]- találhat), a másiknak nem, s akkor irigylik azt az egyiket, ahelyett, hogy követnék, utá­noznák vagy legalább meg­kérdeznék, hogyan csináljátok, erdemes-e? Na persze, kérde­zősködni is fáradság . . . MOTTO Minőségbiztosítás német mintára Pemü-tetőléc a Mákhoz Az események olyan tempó­ban követték egymást, mint filmen a kockák. Februárban született az. ötlet, márciusban már a szükséges gépeket tele­pítették, április elején meg­kapták a minősítést, s néhány nap múlva az első szállít­mány elindult Berg Neustadt- ba. A valóság persze az, hogy a Pest Megyei Műanyagipari Vállalatnak igen kemény me­zőnyben kellett állnia a sa­rat, míg a Teves-cég válasz­tása a solymáriakra esett. Ké­sőbb sem mindennapi gyorsa­ságot és pontosságot követel­tek az előkészületek, sőt a ha­zai termékek minőségét is­merve valóságos csoda, amit a PEMÜ 7. számú gyárában, a PURPACK-ban művelnek. — Csodáról szó sincs, bár tény: eddig csak kifogástalan minőségű terméket adtunk át — állítja Simon László gyár­igazgató. — Kilencnapon­ként indul a kamion, rakomá­nya a Volkswagen Jenákhoz való tetőléc. — Mi az együttműködés távlati célja? Lehetséges, hogy majd személygépkocsikat hoz­hatunk be az alkatrészgyártá­sért cserében? — Egyelőre erről sajnos szó sincs — mondja az igazgató. — Jövőre szeretnénk hasonló megbízást kapni a Golf típus­ra is. — Milyen minőség-ellenőr­zési rendszert honosítottak meg a műhelyekben? A Tengizben dolgozó magyaroknak Korszerű védőöltözékek Az Országos Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézetben új véjm-u^kM ki a Tengizben dolgain magya­rok részére. A Vegyépszer fő- vállalkozásában kint lévő dol­gozóknak igen szélsőséges idő­járási viszonyok közepette kell helytállniuk, szabadban vég­iéit munkájukat nehezíti a metsző szél, a szálló por, s télen a nemritkán mínusz 30 •—40 fokos hideg. A hagyomá­nyos védőruhák, amelyeket magukkal vittek, nem ilyen éghajlati viszonyokra készül­tek, s nem bizonyultak min­dig megfelelőnek. Ezért a Vegyéyszer megbízta a kuta­tóintézetet új, speciális védő­öltözetek kifejlesztésével. A munka fél évig tartott. A fej­lesztések eredményeként olyan szendvicsszerkezetű védőru­hákat alakítottak ki, amelyek a legnagyobb hidegben is me­legen tartják a testet, s ugyan­akkor könnyen lehet bennük mozogni. A melegebb idősza­kokra is készültek védőöltöze- tek. A fejlesztéseknél az idő­járási viszonyok mellett azt is szem előtt tartották, hogy mi­lyen munkát kell a kinn lé­vőknek végezniük, ezért láng­mentes, saválló öltözeteket is kialakítottak. Most először ké­szítettek védőruhákat úgyne­vezett nem szőtt textíliából, amelyek nem lyukacsos szer­kezetűek, s így főként a szél ellen nyújtanak védelmet. Üj kiegészítőket, kesztyűket, láb­beliket, védőszemüvegeket, fej­védőket, meleg sapkákat is terveztek a munkavédelmi szakemberek. Védőkssztyűkből például 12 típust alakítottak ki, aszerint, hogy milyen mű­velet elvégzésében lesz rájuk szükség. Az első próbaszériákat szí­vesen fogadták a kinti ma­gyarok. s használhatóságukról kedvező a véleményük. E ta­pasztalatok alapján hamaro­san sor kerül az új védőesz­közök munkavédelmi minősí­tésére, majd sorozatgyártásuk megkezdésére. Az új fejleszté­sű védőöltözeteket a hazai vállalatok is hasznosíthatják a későbbiekben, a melegebb vé­dőruhákat például a hűtőipar­ban és az építőiparban, a nem szőtt textíliákból készült öltö­zetek pedig a mezőgazdaság­ban, elsősorban permetezéskor tehetnek jó szolgálatot. — A Volkswagen követel­ményeinek megfelelő minőség- biztosító eljárást, melynek lé­nyege az, hogy a gyártás min­den fázisában szigorúan vizs­gáljuk a munkadarabot, végül a készterméket is, mintegy 70- féle szempont szerint. A né­metek természetesen szúró­próbaszerűen megismétlik az ellenőrzést, de eddig egyetlen tetőlécet sem küldtek vissza. Ortmann Rudolfné meós egy kupac hibás termék fölé hajol­va magyarázza: — Megéri, hogy kinyissam a szememet, mert ezen a ke­resetem, sőt talán az állásom múlik. — Ezek a mai nap selejtjei? — Még csak az kellene! Hét műszakból jött össze, össze­sen harminchat darab. A kü­lönböző megmunkálási fázi­sokban persze. Most kiváloga­tom közülük azokat, melyeket még meg lehet menteni, illet­ve a merevítőt újra fel lehet használni. A megengedett se­lejt 10 százalék, az e heti át­lagunk 9,6 százalék volt. A műhelyekben mindenütt kétnyelvű felirat tájékoztat, mit csinálnak a gépek és a munkások. *— Ezek a táblácskák hiá­nyoztak áprilisban, amikor a németek minősítettek, s ezért kaptunk csak második legjobb besorolást. Pótoltuk, pótoljuk a mulasztást, mert augusztus végére elkészül az üj üzem­csarnokunk, ahol ismét minő­sítenek. Ott ötvenen dolgoznak majd. jövőre ötvenmilliós eredményt várunk, az idei hatmillió forinttal szemben — mondta Simon László. A július l-ján megalakult PURPACK nemcsak a Volks­wagen-tetőlécekből él. Ugyan­csak NSZK-exportra szállíta­nak már sportkormányokat. Csepelnek kerékpárüléseket, az ,Jkarus:buszoki)oz pedig, ),ökhá-, rítókat. A járműalkatrész- gyártás tehát nem idegen test a PURPACK-nál, .s természe­tes módon élnek együtt a né­metek által meghonosított mi­nőségbiztosító rendszerrel is. F. E. Megéri-e a hét végi nyitva tartás? Tíz órára elfogyott a kenyér Csúcsforgalom a pult előtt Két dolog biztos, hogy nem került ezen a hétvégén a hiánycikkek, listájára a Duna­kanyarban : a sör és a görög­dinnye. Sörből számtalan kül­földi márkát kínáltak, a diny- nyét pedig úton-útfélen árul­ták. Szerencsét hoztunk A folyó mindkét partján szinte egymást érik az úgyne­vezett fast-food, azaz gyors­ételek forgalmazására beren­dezkedett bódék. Fagylalt, hamburger, hot dog, lángos és a hagyományosabb lacipecse- nye minden mennyiségben kapható. A turistaforgalomra számítva nyitva tartanak a butikok, divatárusok, trafikok és a szemérmesen ajándék­boltnak nevezett vegyeskeres­kedések. Költik is a sétálók a pénzt — külföldiek é; magya­rok egyaránt. Aki azonban értékesebb és táplálóbb ennivaló után sza­ladgál, nehezebb helyzetben van. Tahitótjalun végigautóz­va egyetlen nyitott élelmiszer­boltot sem látunk, az emberek a Fekete Bárány előtt, lángos- sal véri k ei éh üket. ' A következő település Le­ányfalu. A központban zárva a nagy ABC-áruház. Néhány méterrel odébb őszibarackos ládák sorakoznak; tulajdono­suknak éppen semmi dolga. Turisták válogatnak a bazárban A leányfalui ABC-áruház hét végén zárva tart (Fotó; Hancsovszki János) — Nem éri meg hét végén árusítani! Most. hogy rossz az idő. még a turisták sem jön­nek — mondja. — Csak meg­próbálom eladni azt, ami ott­hon termett. Láthatja, annyi kelt el belőle, amennyi a lá­dákból hiányzik. Hát az tényleg nem sok. De úgy látszik, szerencsét hozunk, mert negyedóra múlva, ami­kor újra arra járunk, már legalább hat vevőjelölt válo­gat a barackok között. Rossz az idő Szemben, a Gyöngyszem ét­teremben Orosz József üzlet­vezető fogad. Éppen egy érte­kezlet kellős közepébe csöp­Kutyaélet? Kellemes! Az igazi világ­járó turista, ha még állatbarát Is, nem hagyja magára „kutya barátját”. Szerkeszt egy utánfutót a hűséges négylábúnak „aki” így már kényelmesen gyönyörködhet az idegen fák és kutyahölgyek lebilincselő szépségében. (Vimola Károly felvétele) Erről olvastam Vigaszunk a csöndes eső L akótársam áll meg a nagyképűen autónak nevezett alkotmány mellett, aminek a hibáját egyelőre ránézés­sel szeretném kijavítani. Tippet ad, s föl­ajánlja kétkezi segítségét. Előbb azonban a saját kétüteműjén igazít valamit. Sze­relés közben beszélgetünk. Elmondja, jár­művét totálkáros roncsból alkotta újjá. Később mély sóhaj kíséretében közli, iga­zi, új autóra még nem telt neki. de van remény rá, hogy azért egyszer az életben lesz. Több nem lehet, nem is kell. mire a reménybelit elnyűvi. abba a korba ér, ami­kor nem lesz kedve autózni. Lakótársam kórházban dolgozik, de nem olyan helyen, ahol idegen kezek matatnak az ember köpenyének zsebében, kibélelen­dő bizonyos címletű bankjegyekkel. Abba kell hagynunk a munkát, az utób­bi hetekben ritka vendég érkezett. Esik. Az eresz alá húzódunk, bámuljuk a hulló csoppeket. Segítőm fölszalad lakásába, úgy emlékszik, van olyan alkatrésze, ami a járgányomba kéne. Magamban hallgatom a tetőn koppanó esőt. Nézem a megunha­tatlan látványt. Az évezredek óta nélkü­lözhetetlent. a jótéteményt, növényeink él­tetőjét. az olykor bizony sok bajt okozó, halálos áldozatokat követelő esőt. Ezúttal nem kíséri dörgés, villám. Szaporán, de elviselhetően koppan az aszfalton, lemos­sa a fák lombjának porát, megfényesíti a sárgába váltott füvet. Essél, csak ess. biz­tatom. tudva, biztatásom annyit sem ér, mint mikor kedvenc csapatomat buzdí­tom. S ők? Ök vajon élvezik-e az esőt? Meg­állnak^ néhány percre, hogy elmélázva gyönyörködjenek a hulló csöppekben. Kik? Az új fiúk és flegma lányok. Róluk olvas­tam az imént. Az új fiúk és flegma lányok már nem totojáznak annyit a kávéval a boltokban, mint a régebbiek, akik min­den dobozból csupán néhány grammot csurgattak ki. ök már a felit veszik el dézsmaként. Szedik a dézsmát mások is. A sör- és téliszalámi-üzletben érdekeltek, a hiánycikk-kereskedők, s azok, akik számí­tógépek, nyugati autók forgalmazásával foglalatoskodnak, Jó néhány példát említ még az írás szerzője, s mi is hozzá tehet­nénk a magunkéit. Nekem a méla bámészkod ásómban eszembe jut, hogy mily hetykén fújtuk annak idején: egyik ember annyi, mint a másik, bár a bőre barna vagy fehér, egyet ér, mert egyenlő az ember, mennyi mun­kát végez, annyit ér... Mostanában in­kább az utóbbit hangoztatják, mennyi munkát végez, annyit ér. Nagyon igazsá­gos elv, mondják, nagy kár, hogy az el­múlt időszakban háttérbe szorították. Ne sajnáljuk a több forintocskákat attól, aki többre képes, többet tesz. Hát én nem saj­nálom. Csak az jár a fejemben, amit az imént olvastam, amikor még nem esett az eső. Ha valakinek 1968-ban volt egy kis tő­kéje, s jól fektette be, az nyert. A pénz­nek bizonyos része már konvertibilis va­lutává alakult, s kint lapul vagy dolgozik Nyugaton. Ezeket mi már nem érhetjük utol, akár­milyen jól dolgozunk. S nem versenghe­tünk azokkal sem, akiknek újabban schil- lingben, márkában vagy dollárban adják — ó, mily szép szó — a paraszolvenciát. Ha mi sokat és jól dolgozunk, nyolcszáz forint helyett ezret kapunk mozgóbérben. Ez azonban soha az életben nem fog any- nyira mozogni, hogy márkává, schilling- gé alakuljon. A milyen gyorsan jött, olyan hirtelen elállt az eső. Előbújtak a gyerekek is. Az autó mellett lányok csivitel- nek. És már ők is. Az egy nagyon gazdag család, mondja a copfos. Bizonyságul so­rolja, hány és milyen márkájú autójuk van azoknak. Engem a közlés természetessége lep meg. Gyerekkorunkban nekünk is az volt a gazdagság ténye. Majd következett a hetyke egyik ember annyi, mint a má­sik időszaka. De ez is elmúlt. Mint az eső­szünet. Ismét az eresz alá húzódunk. Szép csendesen esik. Az esőnek nem parancsol­hatunk. Sem mi, sem ők. Lehet, hogy ők is gyönyörködnek a hulló csöppekben, de csak akkor, amikor az időjárás szeszélye folytán esik, Elővarázsolni ők sem tudják. Se márkáért, se dollárért. Ennyi a viga­szunk. Kör Pál penünk. A panasz ugyanaz; rossz az idő. — Általában az itt nyara­lók járnak hozzánk, akik a kempingben laknak — mondja az üzletvezető. — De o forga­lom az időjárás függvénye, és egy, a mostanihoz hasonló hétvége jókora veszteséget okozhat. Mi eleve rátartással rendelünk mindenből, hogy a váratlanul betérő csoportokat is ki tudjuk szolgálni. Ilyen­kor viszont a tartalék nem ■ fogy él Tejet és kenyeret azért nem tartunk, mert most is a nyakunkon maradt volna, ezenkívül hűtőpultunk sin­csen. De három .kilométeres körzetben két élelmiszerbolt is nyitva tart szombat-vasárnap. A 24-es kilométerkőnél levő szerződéses boltról az a hír járja, hogy szinte éjjel-nappal fogadja a vevőket, Vasárnap délelőtt fél tizenegykor tizen­két kocsit számolok meg az út mentén. Gazdáik a boltba mennek, a boltból jönnek. Vá­sárolni ezen a napon délig le­het. — A forgalmunk változó, de így nyáron 100—150 ezer fo­rint körül jár naponta — szá­mol Szabó László boltvezető. — Télen viszont, amikor nagy hidegek voltak, előfordult, hogy még az áramköltséget se termeltük meg a napi két-há- romezer, vagy ne adj’ isten 500 forinttal. Akkor is kinyi­tottunk szombat-vasárnap, de egész januárban 220 ezer volt a bevételünk, most ugyanezt három nap alatt keressük meg. •— Mi a legkelendőbb a hét végén? — Leginkább a tej és a ke­nyér. de ez is kiszámíthatat­lan. Előfordult, hogy ránk szá­radt ötven darab kétkilós vek­ni. Ma tíz óra körül fogyott el a tej is, a kenvér is. Ha nagy a meleg, viszik az üdítőt is, idáig nyolc-tízfélét tartottunk, de három hete, amióta föl­ment a kóla ára. még rende­lést se vesznek föl rá. Nincs is most csak kétféle diétás ita­lunk. Családi vállalkozás — Megéri a heti hétszeri nyitva tartás? — Tavaly szeptember óta üzemelünk így, még nem de­rülhetett ki. hogy érdemes-e ennyit dolgoznunk. Nagyon jól megy az üzlet, de most kell megkeresnünk a télireva- lót is. Hogy az egész évi költ­séget behozza-e a bolt, azt majd a szeptemberi leltár után látjuk meg! Ez az üzlet nem küzd mun­kaerőhiánnyal. A bejárat előtt még zöldséget, gyümölcsöt is, árusítanak. A titok nyitját a ’ boltvezető árulja el: családi vállalkozás. A vevőnek, azt hiszem, mindegy. Öt csak egy érdekli: hogy hét végén S3 korogjon a gyomra. Mörk Leonóra

Next

/
Thumbnails
Contents