Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-12 / 189. szám
1987* AUGUSZTUS 12., SZERDA mr « Halásztelekről a fővárosba A Fővárosi Vízművek jelenlegi legnagyobb beruházásához, a halásztelki vízműhöz készít betoncsöveket a Fővárosi Vízművek Rocla Csőüzeme. A szerkezetek segítségével a halásztelki kutak vizét a fővárosba vezetik, ezzel is javítva Budapest vízellátását. Tettekkel a kibontakozásért Csak személyes példamutatással Jobban ki kell használni a szakemberek tudását Kár volna tagadni, hogy a kibontakozási program hallatán sok szakembernek az 1908-as gazdasági reform, az azt megelőző felfokozott várakozás jut az eszébe. A fiatalabb korosztály Is hallott — leginkább tanulmányaiból és szülei, tanárai elbeszéléséből — a változásokhoz kötődő felfokozott érdeklődésről. S aligha véletlen: a beszélgetések Is gyakran erről folynak, bármerre jár a tollforgató. Lapunk több hete tartó sorozatával a felvetődő gondolatokat igyekszik közreadni. Ez alkalommal az abonyl Újvilág Tsz-ben Kecskeméti Istvánt, az élelmiszer-ágazat vezetőjét kerestük fel. Ami devizát hoz — Önök abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy vállalkozásuk sikerrel járt, s most egy • termelési csúcs felé tartanak, amikor a kibontakozási programmal szoros egységben, fel kell vállalni a hozzáadott érték-adót, azaz az általános forgalmi adót, a gazdaság álMégis §gis, kinek éri meg? Márpedig a bőrből nem lehet kibújni Döbbenten figyelem a televízió képernyőjén pergő képsorokat. Kábítás, két-három rutinos mozdulat, s az imént még visító állat kettéhasítva, hatalmas kampókon csüngve suhan el a végtelenbe. Hosszú kampósorok, iszonyúan sok szétdarabolt állat. És a magyarázat, amit ha a kommentátor nem mondana, akkor is nyilvánvaló lenne: ma már csak ekképpen, nagyüzemi módszerekkel — ha úgy tetszik, iparszerü mészárlással — lehet kielégíteni a piaci igényeket. Itthon és külföldön egyaránt. Csak így éri meg, hozza be az árát a tenyésztés, tartás, felvásárlás. Micsoda pazarlás — villanhat a kívülálló gondolataiba, hiszen úgy tűnik, hogy a futószalagos vágással milliókat érő melléktermékek — bőr, szaru és más, amúgy értékes szervek — mennek veszendőbe tonnaszámra. Aztán azt hallja, hogy ez így is van, bár nem a nagyüzemi feldolgozás, hanem az eltérő, ellentétes érdekek vezettek ide. Csakhogy ez kinek jó? Lehet, hogy a húsipari vállalatoknak? Szokvány alapján A feltételezés nem igaz, legalábbis nem így, állítják a Pest—Nógrád Megyei Állat- forgalmi és Húsipari Vállalatnál. Már csak azért sem, mert. a -vállalat évente a vágásra kerülő 300< ezer. sertésnek -csupán harmadát dolgozza fel forrázva, hasítva, bőrösen. Elsősorban exportra szállítanak ilyen formában, a hazai fogyasztási szokások ugyanis a bőr nélküli, lehúzott tőkehúst helyezik előtérbe. S ezzel a technológiával megmarad, jobban mondva ,,megmenekül” a bőr a feldolgozó vállalatok számára. De! — A bőr nagyon kényes melléktermék — szögezi le Varró László, a vállalat termelési és kereskedelmi igazgatóhelyettese. — Speciális szakértelem szükséges ahhoz, hogy az állatról lehúzott bőrről sérülés nélkül lehessen eltávolítani a zsiradékot. Csakhogy gyakori a még élő állat bőrén keletkezett sérülés, maradandó károsodás, amin nem is lehet csodálkozni. Hiába óvjuk mi a vágóhídon az állatokat, ha sem a tenyésztőknek, sem a külső szállítóknak nem érdekük, hogy kíméljék azokat. A termelő abban érdekelt, hogy minél hamarabb vágósúlyba kerüljön a sertés. Számára majdhogynem közömbös, hogy milyen a bőr minősége. Aztán jön a szállító és a legtöbbször kíméletlenül bánik az állatokkal. Márpedig az ilyen ösztökélésből származó bevérzések, horzsolások és marások maradandó nyomokat hagynak, s ezeket mi már nem tüntethetjük el. így aztán nem csoda, ha nálunk a bőrt átvevő cég képviselője mutogat a minőséget szabályozó szabványra, arra az előírásra, amelynek egyszerűen nem lehet első osztályú minőségben megfelelni. Ügy meg főként nem, ha — mint azt az igazgatóhelyettes elmondja — az átvevő végül is nem a szabvány szerint minősít, s mutogatás helyett egyszerűen „szokvány” alapján differenciál és fizet. — Azt hiszem, így nem lehet csodálkozni azon, hogy inkább bőrösen igyekszünk értékesíteni a húst, vagy új, bőrös termékek gyártásával kísérletezünk — folytatja a gondolatot . Varró László. — Ily módon csaknem húsárban tudjuk értékesíteni a bőrt. Ezzel legalább a felvásárlás, feldolgozás költsége megtérülhet. Mert, ha a bőrt visszük a piacra, akkor annak minden kilóján az élő állat felvásárlási árához képest 15 forint veszteségünk van. A ráfizetéses értékesítés pedig kinek lehet az érdeke? — Ha más partner, új fel vásárló, átvevő után néznének? — Képtelenség — veszi át a szót Szálát Margit, a Peno- mah osztályvezetője. — Régóta igyekszünk megállapodásra jutni a Bőripari Vállalatok• Export-Import Vállalatával. „Mindeddig, neíR .járunk, sikerrel. .Még a tröszti, időszakból, irányításból maradt ránk ez a kereskedelmi kapcsolat, amelynek pusztán árukezelési és közvetítői szerepe van, de ezt a vállalat monopolhelyzetben látja el. Éppen ezért nem tudtunk mindeddig egyetlen bőripari vállalattal sem közvetlen üzleti kapcsolatot létesíteni. Akkor ugyanis, amikor évekkel ezelőtt szóba került, hogy ezentúl a váci gyárunkból közvetlenül adjuk el az újpesti bőrgyárnak a sertésbőrt, a BIVIMPEX azt mondta, hogy rendben van, de akkor nem veszi át tőlünk a jövőben a marhabőrt. Ugyanez történt ceglédi gyárunkkal is, ahonnan a Pécsi Bőrgyár vette volna meg a marhabőrt. Akkor viszont a sertésbőr maradt volna a nyakunkon. Pata, szőr, szarv hely— Van kiút ebből a zetböl? — Talán, ha ki lehetne iktatni a közvetítőt, vagy... — s az osztályvezető kis gondolkodási idő után így folytatja: r— Ami szakmai szempontból kötelességünk, illetve amit lehet, azt mi mégvalósítottuk. Jó szakemberek állnak a ványológépek mellett, s rég bevált módszerekkel fejtjük a bőröket. A megoldás tehát nem itt van, hanem talán felül kellene vizsgálni az átvételi szabványt, mert abból a bőrből, amit osztályos minőségben vesznek át tőlünk, még lehet kiváló terméket előállítani. De szükséges lenne az átvételi árak felülvizsgálata, hiszen mi fizetjük meg a tenyésztési és tartási hibák árát is. — Ha egyértelmű, hogy ez a tevékenység veszteséges, akkor miért vállalják? — kérdezem Varró Lászlótól. — Mert még mindig jobb a bőrt veszteséggel eladni, semmint a húskészítményekbe be- dolgozhatatlan állapotban, értékesítési lehetőségek, esély nélkül az állatokról lehúzni, s utána akár tonnaszámra tárolni. De ne higgye, hogy csak emiatt fáj a fejünk. Nem olcsó mulatság a többi mellék- termék elhelyezése vagy értékesítése sem. Élelmiszer-higiéniai okok miatt egy napon belül el kell szállítanunk akár feldolgozásra, akár megsemmisítésre minden, emberi fogyasztásra alkalmatlan mellékterméket a vágóhidakról. — Mi dönti el. hogy meg- semmisítik-e avagy feldolgozzák ezeket a másodlagos nyersanyagként még hasznosítható melléktermékeket? — Csupán a kereslet — válaszolja — magától értetődően az igazgatóhelyettes. — Azokat az anyagokat, amelyekre rendszeresen találunk vevőt, természetesen értékeltjük. így biztosítunk például a gy6gyszexj.parnak számos termék gyártásához alapanyagot, vagy a továbbfeldol- gozóknak ipari zsírt, csontot, faggyút. Igaz, hogy az ebből származó bevételek nem meghatározói a vállalati eredménynek, de jelentőségüknél fogva megsemmisítésükről szó sem lehet. Nem úgy, mint a pata, a szőr és a szarv esetében. — Ügy tudom, ezek sem értéktelen, feldolgozhatatlan melléktermékek... — Nem lennének azok, ha vállalni tudnánk az értékesítést vagy feldolgozást. Csakhogy sem' technológiai lehetőségünk, sem anyagi érdekeltségünk nincs egyik tevékenységben sem. S úgy látszik, másnak sem éri meg, hiszen ki foglalkozik ma már' a szőr mosásával, a szarv vagy a pata megmunkálásával, esetleg a pataolaj kinyerésével állandó értékesítési piac, vevők nélkül? És csontgombokat is csak egy-egy vállalkozó kedvű kisiparos farag. Másnak nem éri meg ... Értéktelen értékek ? Nem éri meg foglalkozni vele, beruházni, időt fordítani rá, továbbadni és így tovább, sorolhatnánk az indokokat, néha ürügyeket. Nem éri meg — egy-egy cégnek. Mert nemcsak a húsiparnak nem éri meg feldolgozni a mellékterméket. Másnak sem. Mint ahogy nagyon sokszor, más iparágakban, más melléktermékekkel, másodlagos nyersanyagokkal kapcsolatban is ezt hallja az ember. A vállalatok inkább vállalják a mai kisebb nyereséget, mint a nagy költséggel járó feldolgozást,, megmunkálást. Csakhogy így jövőnk egy részét viszik a szeméttelepre, s herdálják el holnapi lehetőségeinket. Mutogatnak a szabályozókra, az érdekeltség hiányára, meg a partner cégekre. Pedig mutogatás helyett rendet kellene teremteni végre. Rendet a szeméttelepeken, hogy oda valóban csak olyan hulladékok kerüljenek, amelyeknek nincs fillérnyi haszna se. Mert amit ma csinálunk a melléktermékek egy részével, az senkinek sem lehet hosz- szú távon az érdeke. Pató Zsuzsa lapotából adódó rövid távon kedvezőtlen gazdálkodási és pénzügyi, bérezési körülményeket. A szövetkezet jelene és jövője szempontjából hogyan ítéli meg a kibontakozási programot? — Az élet ezt a téeszt eddig is rákónyszeritette a folyamatos megújhodásra. Az egyik legnagyobb paradicsomtermelő gazdaságból lett élelmiszertermelő üzem. A kemi- zálás, az egyre drágább növényvédő szerek, az elviselhe- tőség határát súroló gépárak arra ösztönöztek, hogy az elszenvedett kieséseket pótoljuk. így kezdődött a Négercsók gyártása szövetkezetünkben. A dán Ni lsen gépsort vettük meg, a terméket a hazai ízléshez igazítottuk, s a fél év alatt az elkészült beruházás csaknem 13 millió forint árbevételt hozott. Közben megjött az étvágyunk, s továbbfejlesztettük a terméket, együttműködve a Duna Csokoladégyár- ral, s hozzákezdtünk a Neg- rolli gyártásához. is. Tapasztalataink alapján a tavaly bevezetett Abonett termékcsalád megismertetését nemcsak a hazai piacon kezdtük meg, hanem erőteljesen készülünk piackutatással, folyamatos fejlesztéssel arra, hogy exportálhassunk. A kérdésére röviden válaszolva: azt tűztük magúnk elé célul, hogy olyan terméket bocsásson ki az élelmiszerágazat, ami devizát hoz az országnak. ■— iS ez az üzem mekkora importot igényel a mindennapi termeléshez? — Minimálisát, mert igaz ugyan, hogy devizáért vettük a gépsorokat, de csak egy példányt. s itthon oldottuk meg a további gyártást, sőt az alkatrészszükségletet is sikerült ilyen módon kielégíteni. Amire költünk:, szorbit és festék, amit a Négercsók készítésénél alkalmazunk. — A termelés gazdaságossága — a programban foglaltak értelmében — javítható-e ebben az ágazatban? ütemesebb szántás — Az egy főre jutó termelési érték 1 millió 300 ezer forint, ennek ellenére még több területen nem lehetünk elégedettek. Az egyik ilyen megoldásra váró feladat a szállítások jobb ütemezése, a kilométerek gazdaságosabb kihasználása, ily módon az üzemanyagtakarékosság. Most tértünk át a gázfűtésre a drágább olajtüzelésről, ez is javította a hatékonyságot. A szakemberek tudását is jobban kihasználjuk a jövőben: a gépkezelők javítják is azt a gépet, amit egyébként kezelnek. — A belső rend, a fegyelem hogyan tartható meg úgy, hogy tulajdonképpen több a munka, több fizetést pedig ezért aligha adhatunk a jövő évi szabályozás értelmében, amikor is a bértömeg 3, a bérszínvonal 4 százalékkal emelkedhet? — Stabil munkásgárdánk van, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs szükség a munkafegyelem megkövetelésére. Zárt munkaközösségekben és folyamatos munkarendben dolgozunk. A legfontosabb szempont, hogy a munkafegyelmet csak személyes példa- mutatással . lehet megtartani, de nem nélkülözhető az ellenőrzés sem. A baleseteket elkerülni pedig csak úgy lehetséges, ha szigorúan odafigyelünk a pontos munkára, gyakorta tartunk baleseti oktatást. — Az viszont egyre nagyobb gondot okoz, hogy egy felfelé ívelő gazdaságban, jó termék- összetétel mellett nem nyílik módunk a dolgozók teljesítményének megfelelő elismerésére. Az említett minimális, s az életszínvonalat megtartani elégtelen bérkiáramlás nálunk visszavetheti a termelést, s a dolgozók ragaszkodását legfeljebb azzal nyerjük el, hogy korszerű szociális, egészségügyi körülmények között tölthetik munkanapjaikat. Igen kedvezőtlen az a közgazdasági körülmény, hogy nem az üzem döntheti el, meddig éri meg bérre fordítani a kitermelt tőkét. Miközben elvárják tőlünk, hogy termékeink árában a különféle címen érzékelhető áremelkedéseket ne érvényesítsük. S addig, amíg éti belső átszervezéssel tartani is tudjuk, nem emeljük — immár 1980 óta — az árainkat Kisebb nyereséggel, de nagyobb eladással igyekszünk a bevételek kiesését pótolni. Felnőni a feladatokhoz — Végső soron mit várnak a kibontakozási programtól? — A gazdasági körülmények javulását. Ez akkor következhet be, ha mindenki nemcsak beszél, hanem cselekszik is. — Bíznak itt az üzemben dolgozók, a tsz tagjai a program sikerében? — Megoszlanak a vélemények. Ha minden gazdasági egység fel tudna nőni a feladathoz, hogy megfogjanak minden forintot, akkor bízhatunk benne. S ezzel a mi legfájóbb gondunkat is megfogal. máztuk, mert igen aszályos évet zártunk, a kieséseket pedig pótolni kellene. Számadó Julianna Szájtátva Piros lámpa Itt, ott, amott, egyre több helyen panaszkodnak az elviselhetetlenül nagyra nőtt forgalomra. S áz első reakció kivétel nélkül a lámpa követe-, lése, azaz forgalomirányító fényjelzöberendezés létesítése, ahogyan ezt bikkfanyelven mondani szokás. Azt, hogy kiknek mi áz elviselhetetlen meg a nagyra nőtt, szubjektív benyomások vonzatúnak kell tartanunk, hiszen — túl azon, hogy vannak ennek forgalom- sűrűségi mutatói — a nagyvárosból kiszabadulva kellemes pihenőnek tarthatunk egy-egy olyan útszakaszt, melyet az olt élők elviselhetetlennek bélyegeznek. S meglehet, a n^gy- városban élő meg nem bocsátható gőgje csupán, de mosolyt cibál az ember arcára (mert dühöngeni régen nem dühöng ilyesmiken), amikor áll az egy számjegyű országos fő közlekedési úton sokadmagával a piros jelzés előtt, s vár, mert a zöldön senki sem kél át, az a két-három gépkocsi, az a néhány gyalogos réges-régen elment. Vannak ugyanis lámpák Itt, ott, amott a megyében — Ve- csésen, Pilisen a négyes főút átkelési szakaszán, Szentendrén, a tizenegyesnek hopplát mondva, Vácott a kettest meg- szabdalva és így tovább — amelyeket a jobb érzésű helyi irányítók gyakran kikapcsoltatnak, mert érzik, nem indokolt a főirányú forgalom visszatartása. S mégis divat — vagy éppen a nekünk is legyen, ha másoknak van ingere? — a lámpa követelése. A lámpa sokba kerül. Még többe a nagy sűrűségű forgalom visszatartása, a két irányhan a piros előtt várakozó gépkocsioszlopok havonta csinos ősz- szeget pöfékelnek, el fölöslegesen és környezetet szennyezve á levegőbe. Sokkal olcsóbb lenne a közlekedési fegyelem és az udvariasság, egy pici türelem, egy kicsi belátás. Áll téhát szájtátva az ember, mert nem tudja, kiknek is kellene elvégezniük ezt a számvetést, s főként, hogy kiknek a zsebe fedezze az ésszerűségnek pirosat mutató, de olyannyira áhított közvetlen és közvetett költségeit. A közzseb ugyanis kicsiny valamennyi lokális érdek számlájának a kifizetéséhez. MOTTÓ Új eljárás Vassal dúsítják !«*'<*• lí.Vrp!' ■'rí',-': Az élelmiszeripari termékek vastartalmának növelésére dolgoztak ki új eljárást a Konzervipari Kutatóintézetben. A módszerrel az élelmiszerekhez lehet ezt a fontos anyagot a szervezet számára könnyén felvehető formában hozzáadni. A különböző vizsgálatok szerint még a fejlett országokban élőknek is jelentős része vashiányban szenved, s ez hoz- szabb idő alatt önmagában is különféle betegségek forrása lehet. Hazánkban a nőknek körülbelül a feléről, á férfiaknak mintegy ötödéről derült ki, hogy vashiányos. Az intézet kutatói a Hajdúsági Agráripari Egyesüléstől megvásárolt know-how alapján előállítható vaskészítmérty hasznosításának módszereit dolgozták ki. Megállapították, hogy néhány kedvelt élelmiszer dúsításához mennyi vaskészítmény szükséges, és meghatározták a keverés technológiáját is. ^: £ M M . síp#* i & If'Mk'wli M+Ártíf£1/ A hozsésl>en az Idén is több száz méter utat portalanítanak WdbdUI lliclll HIÍIb a la!iossa<’ széles körű összefogásával. így jelentősen javul- r nak a helybeliek életkörülményei. Felvételünkön: a közúti igazgatóság monorí üzemmérnökségének brigádja épp egy 300 méteres útszakaszt terít 1c forró bitumennel. (Hancsovszki János felvétele)
