Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-11 / 188. szám
Tükörbe nézve... Az egyenlőség sárga foltja Ma megtudtam, hogy óiocon- da, a világhírű Mona Lisa valószínűleg szívinfarktusban hunyt el, s hogy erre a következtetésre egy japán orvos jutott, aki észrevette, hogy a szép hölgy bal szemhéja és orrnyerge között sárga folt található, ami a magas koleszterinszint jele. A mindenit neki, mondtam erre magamnak, és azon nyomban megnéztem volna egy tükörben, hogy nincs-e sárga folt a bal szemhéjam és az orrnyergem Között —, ha lenne a munkahelyemen tükör.' Nem mintha Mona Lisa és én közöttem bármiféle párhuzamot is erőltetnék, de az infarktushoz mintha kezdene némi közelebbi közöm lenni az utóbbi időben. Minthogy tükör a munkahelyemen nincs — bizonyítván, hogy ez egy férfias munkahely, itt nem lehet csip-csup tükörbe nézegetéssel múlatni az időt — megkérdeztem a kollégámat, nem lát-e véletlenül sárga foltot. Megnyugtatott. Azt mondta, ne izgassam magam, tudhatom jól, hogy az infarktus a férfiak kiváltsága, nőkkel csak a legritkábban esik meg, mégpedig azért, mert nem ők cipelik az élet legsúlyosabb terheit, nem ők hajtják magukat, hogy minden áron megteremtsék a család anyagi biztonságát, és nincs bennük olyan nagymértékű, mindent átható felelősségérzet, ami időnap előtt a sírba vinné őket. Hát hogy igaza van, az nem vitás. Mert bizony tény, hogy az egyenlő teherviselés még nem valósult meg tökéletesen. A nők ugyan igyekeztek, és tömegesen munkába álltak, hogy ezzel a gesztussal is odatartsák fél vállukat a férfire nehezedő teher egy része alá. s kezdtek saját keresetükkel is hozzájárulni a család anyagi biztonságához, habár .ez nem sikerült mindig olyan arányban, ahogyan szerették voma. iviert ha beteg-k lettek a gyerekek, nekik Kellett ottnon maradniuk, és az mar kiesés, aztan olykor bezan az ovoüa, mert beazott a tető, s akinek munkaneiyi íróasztala aiattott ücsörög a kisdede, mivel nincs Kire nagyja, az nem tud teljes értékű munkát végezni. Aztán meg az is baj volt, nogy a továbbképző tanfolyamról is hazahívtak őket, mert a nagymama és a nagypapa egyszerre lettek betegek, s ápolni okét nemcsak kötelesség, de lelkiismereti kérdés is. Na és akkor építkezni is kellett, s ki vállalná a család tető alá juttatásának oroszlán- részét, ha nem a férfi. A feleség közben intézte az OTP-t — „te jobban ráérsz, anyukám” —, főzött, mosott, takarított, kikérdezte a gyerekektől a leckét, gondja volt rá, hogy cserépre is jusson, meg iskoiaköpenyre is, közben beállt maltert keverni... (Erre konkrét példáim vannak, nevekkel, címekkel, ha valaki kételkedne benne.) Amikor meglett a ház, meglett a sok adósság. Az erősebb nem újabb terheket vállalt — a másodállást, a gmk-t, a túlórát. Este bezuhant az ágyba, kizsigerelve. A gyengébb nem akkor még nem zuhanhatott az ágyba, mert ő idejében hazaért ugyan a munkahelyéről, viszont vacsorát kellett főzni, kikérdezni a leckét, előkészülni a másnap esti nagymosáshoz, és feltenni az előző nap kimosott függönyöket. W És közben csendesen megemelkedtek az élelmiszerárak. Egyszer csak elkezdett gondot jelenteni, hogy megveheti-e Pistike tízóraira a hétforintos túróst vagy jobban járnak, ha az anyu süti. S mivel kétség nem fért hozzá, hogy jobban járnak, anyu természetesen sütött, főzött, egyre inkább kiiktatva a készételeket, és egyre nagyobb gondot forA mezőőr magyarázkodik A kukorica elvirágzása után megindul a szemek fejlődése, növekedése. Szinte mindenki tudja, hogy a zsenge szem en- dospermiuma tejes, könnyen emészthető, vagyis sütve és főzve fogyasztható. Tudják ezt a tolvajok is. A mezőőrök nem kis bosszúságára folyton próbálkoznak. És mivel nem gyalog járnak, mint régen, egy-egy zsákkal a hátukon, hanem kocsival, épp eleget lehet egyetlen ' portyán összeszedni. A mostani gyűjtögetők a körzetben mozgékonyak, hol itt, hol ott éreznek jogot arra. hogy megdézsmálják a termést. A legolcsóbb és a legkényelmesebb szerzési mód. Mind a nagyüzemi táblákban, mind a háztájiban nagy kárt tesznek a zöldtolvajok. Hiába az őrzés, ha a büntetés nagyon hosszadalmas, s mint tavaly, a hasonló ügyben írt jegyzetemet követően, majdnem a mezőőrnek kellett a feljelentés után magyarázkodnia. A helyes az lenne, ha ezt az álliberalizmust nem éreznék a szarkák. dítva a kertre, ami sok mindent olcsóbban juttat a család asztalára. Amikor elkezdődött a vita a személyi jövedelemadóról, igyekezett meghallgatni minden eszmecserét, megnézni minden riportot. elolvasni minden eszmefuttatást, és arra gondolt, hogy ha a terhek nehezednek is, enni mindenképpen kell, tehát sürgősen megtanulta, hogy lehet csirkét keltetni, s beiratkozott egy varrótanfolyamra is, mert ha otthon meg tudja varrni az elkopott holmik helyett az újat, kész nyereség. Mindeközben újra és újra szembetalálkozott az udvariatlan ténnyel, hogy a szívinfarktus a férfiak közül szedi leginkább az áldozatait. Az agyonhajszoltság... — hallotta, és félteni kezdte a férjét. Az unokabátyját, a sógorát, a kollégáját. w Most meg itt van Gioconda, a kis sárga folttal a bal szemhéja meg az orrnyerge között. A mindenit — tréfálkozik —, hátha nekem is... ? Megnyugtatják. Nem ő viszi az élet súlyos terheit, ne aggódjon. Nem aggódik, amúgy is épp kezdődik a munkaidő, nekilát. Pokolba a sárga folttal. K. Zs. Picin* Szegény aggastyán kutyánk már többet alszik, mint kellene. Azt hiszem, közeleg a vég számára, hamarosan a túlvilágra kerül. Éppen ezért szereztem be még időben az utánpótlást. Picur személyében. Ez a fekete-fehér színű kiskutya a világ legáldottabb háziállata volt. Azért írom — sajnos — múlt időben, mert szőrén-szálán eltűnt az egyik zivataros éjszakán. Illegálisan távozott, kikaparta a "kerítés alját, s úgy ment el, tudtunk nélkül. Visszatérve Picur jóságos voltára: rettegésben tartotta a ház körül ólálkodó, baromfikra veszélyes állatokat. Így a görényeket is, amelyek már majdnem elpusztították az összes szárnyast a szomszédban. Egyik reggel ott volt kiterítve mind a négy az ajtónk előtt. Már semmi élet bennük, Picur megfojtotta valamennyit. Azóta nem győzzük a szomszéd hálál- kodásait hallgatni.,. De most már nincs Picur. Azért reménykedünk, hátha hazatalál... Várjuk! — ér U tazni a világ legcsodálatosabb dolga. Bolygónk is nagy elődeinek utazgatásai > által vált ismerttté. Kolumbuszt, Amerigo Vespuccit, vagy a nemrég vetített Sógun Blacktorne-ját a meggazdagodáson túl a felfedezés öröme, a tudásszomj kielégítése is hajtotta. Nekik és a hozzájuk hasonló kíváncsi embereknek köszönhetjük a művészetek, tudományok egyetemessé válását, a technikai fejlődést, és még lehetne sorolni. Könnyű volt nekik — mondhatnék —, mert háborítatlan, szűz területeket találtak, amelyeket még nem tett tönkre a civilizáció számos vadhajtása. Ma is van még szűz terület, például Brazília ősérdeinek egy-két része, ahol tudomásunk szerint még nem járt ember. Hál’ istennek, mivel egyre fogyóban van földünk oxigéntermő zöldövezete. Na de majd ezt is elrendezik azok a nagy konszernek, amelyek a transzkontinentális utakat építik az őserdőkön keresztül, hatalmas sebeket ejtve szerencsétlen kék bolygónkon. Ma is és nekünk is vannak nagy utazóink. Nem egy-kettő, hanem egy-két millió. Nem vagyok politológus, szociológus, közgazdalógus, sőt semmilyen lógus, de anélkül is tudom, hogy mi vezérli a magyar embert, ha világot akar látni. Utazó honpolgárainkat Gondolkodtató A világ fölfedezése többféleképpen csoportosíthatjuk: Vannak, akik hivatalosan távoznak külföldre, vannak, akik félhivatalosan, s vannak, akik 'turistaként. Vannak, akiket küldenek, akiket meghívnak, s aki kiharcolja magának. Olyan is van, aki másnak harcolja ki nagylelkűen mondjuk Lengyelországba, vagy Romániába. Mennek ki értelmesek, félértelmesek, félnótások. Vannak, akik vissza is jönnek. Mennek ki szakmai útra. tanulmányútra, valutatúrára, de találkoztam már olyan emberrel is, aki azért utazik, hogy többet tudjon a világról. Még ilyet!? Nem vagyok lógus, de gondolkodóba ejt, hogy mondjuk az iparvállalatoktól kik és miért utaznak külföldre. A középszerű vagy annál kisebb cégekre gondolok. Tudom — ezt önök is tudják, csak eddig nem mertünk beszélni róla. Egyik barátom mondta, hogy jó lenne, ha már nem lennének tabutémák, merjünk beszélni kényes dolgokról is. Mégis megharagudott egy újságcikkemért, pedig nem is neki szántam. Szóval kit, miért utaztatunk? Senki ne sértődjön meg, amit most leírok, az általános vagy legalábbis eddig az volt. Egy nagy értékű nyugati célgép megvásárlásához ki kell küldenünk az szb-titkárt, a vállalati jogtanácsost, a személyzeti vezetőt és Pirikét, a titkárnőt. Négyen annyit értenek a gépvásárláshoz, mint én például a brazíliai madárpókok faj- fenntartási ösztönéhez. A Távol-Keletre nem mehet ki más, mint Évácska, a csinos igazgatóhelyettes, mivel még nincs kimonója. A technikai főmérnök azért nem mehet, mert neki nincs kimenője. Dél-amerikai üzletkötéshez csak igen magas politikai, közgazdasági és üzleti érzékkel rendelkező szakember mehet ki. Ezért kiküldjük a KISZ-titkárt, (de csak akkor, ha az apuka vezető), a munkaügyi osztály vezetőjét és a főportást. Ez utóbbi az igazgató unokájának a keresztapja. Most jön a meglepetés. A lipcsei vásárra kiküldtünk egy technikai főmérnököt, három tervező- és két fejlesztőmérnököt, és most csodálkozzaA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 187. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 11., KEDD Új taktika kellett A nehéz kezdés után bizakodnak — Ne haragudjon a tájékozatlanságomért, az önök cége végül is milyen névre hallgat? Eddig úgy tudtam, hogy Pest Megyei Volán ceglédi üzemigazgatósága. — Kaptunk mi már levelet ceglédi Volán címzéssel — mondja Czérna Miklós üzemigazgató. Mindenesetre a levelek így is, úgy is eljutnak hozzánk. A hivatalos nevünk Pest Megyei -Duna Volán Vállalat ceglédi üzemigazgatósága. Az az igazság, hogy már korábban is szerettük volna, ha a Duna szerepel a cégünk nevében. Ennek bizonyos akadályai voltak, amelyek februárban elhárultak. — Gondolom, az nem a névváltoztatáson múlott, hogy az évet miként kezdték. — Nem, hanem elsősorban az időjáráson. Azt hiszem, aligha mondok újat, hogy a szokatlanul kemény tél a mi munkákat is negatívan befolyásolta. Ugyanis elmaradtak az ilyenkor szokásos előszállítási megbízások. A dolgozóink és gépkocsijainak nagy része két hónapig vesztegelt a telephelyeken. ■ — Ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem tudták foglalkoztatni őket? — Szó sincs erről. De lényegesen kevesebb volt a megbízásállományunk. Természetesen az állandó feladatainkat, mint a terítő fuvarozások, ipari jellegű szállítások, nemzetközi tevékenység, azért ebben az időszakban is végeztük. S azok a munkatársaink, akik éppenséggel nem ülhettek volán mögé. időnként segítettek a szerelési munkálatokban, mivel ezeket a heteket kihasználtuk, és megcsináltuk a gépkocsik középjavítását. Tulajdonképpen körülbelül március első hetéig tartott ez a krízis. Persze nem ültünk karba tett kézzel. Már a következő hónapok megbízásain törtük a fejünket. — Elnézést, de hát a múlt év végén megtervezték a leendő munkáikat. — Igen, ám az időjárás nak — egy géplakatost. Na, rothadó kapitalisták, most mondjatok valamit! Országunkból még a munkásokat is utaztatják. A jutalomút 3 napos, ebből oda másfél és vissza másfél nap a vonatút. Szóval ma is vannak nagy utazók, nagy utak, nagy költségek ..., nagy üzletek, amelyeket meg lehetne kötni, de hát az üzletkötők maszek kötőkisüzemeket vezetnek. Ott is kötnek, csak ott látják az értelmét. Az ezzel szerzett értelemből tudnak utazni. Nem kifizetődőbb és hasznosabb lett volna őket még annak idején a vállalatoktól elküldeni üzletet kötni? Piriké, a titkárnő is tud gépet venni, de fennáll annak a veszélye, hogy az NC-esztergát összekeveri a háztartási turmixgéppel vagy a tranzisztoros fűnyíróval. Utazni, utazni kell. mert csak így nyílik meg előttünk a világ, csak így tudunk előrelépni, ezáltal tudunk esetleg beleszólni valamelyest a világgazdaság, a világpiac dolgaiba. É vente sok millió forintot költünk utazásra. Nem fogjuk sajnálni, ha az célirányos, eredményeket hozó lesz. Az igazgatóhelyettes papák is utaztathatják gyermekeiket, csak ne cél nélkül, és főleg ne a vállalatok pénzén! Cs. L. felborított mindent. Ha kicsit' túlozni akarnék, akkor azt is mondhatnám, hogy új taktikát kellett kidolgozni. így az elmaradt fuvarok helyett újakat kötöttünk le — ese tenként a működési területünkön kívül. Ugyanakkot teljesíteni kellett a soros szállításokat. Nem titok, szükség volt bizonyos szervezeti változásokra is. Ezért Kiskun- lacházán ideiglenes eszközátcsoportosítást hajtottunk végre, az ottani telephelyünk egyéb célú hasznosítása mellett. Természetesen ez elkerülhetetlenül együtt járt azzal, hogy néhány ott dolgozó munkatársunknak felmondjunk. A tervünk egyébként az volt, hogy e telephely veszteségeit megszüntessük, örömmel mondhatom, hogy ez már most sikerült. Monoron pedig az irányítás korszerűsítésévei hatékonyabbá és rugalmasabbá tettük a főnökség munkáját. — A rossz kezdés mennyiségi dolog, hogy az időjárás soha sem lehet olyan, ami mindenkinek egyformán jó Még a mezőgazdák sem mindig ugyanakkor kívánják az esőt vagy a napfényt, mert például a búza aratását hátráltatta az eső. ugyanakkor jól jött a kukoricának, mert nagyobbra nőttek a csövek. A szeszélyes időjárástól azonban ahol lehet, igyekeznek a gazdaságok függetleníteni magukat. A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság monori erdészeti üzemének mendei csemetekertjében hat és fél hektárt öntöznek. az összes művelhető földterületnek mintegy egy- harmadát. Ehhez még hozzá kell számítani a melegházakat. ahol a nemesített nyárpalántákat nevelik, s naponta szükséges az öntözés. Ám az erdészek, mezőgazdasági szakemberek jól tudGombán kedden az autós kertmoziban 21 órakor _A nagy zabálás (filmmúzeumi előadás, Marco Ferreri nagy vihart kavart olasz filmje). Gyomron a nagyközségi tanács házasságkötő termében (Steinmetz kapitány utca 26.) Detzky Júlia textilfestményeire befolyásolta a félév eredr. cényét? — Nagyon károsan hatott az eredményünkre. Hiszen a közel két és fél hónap mintegy 10 millió forint kiesést jelentett az üzemigazgatóságunk számára. Ennek ellenére ma már egy kicsit bizakodóbbak vagyunk, hiszen a júniusig végzett teljesítményünkkel túlszárnyaltuk az elmúlt esztendő hasonló időszakát. Szerencsére már lényegesen kedvezőbb a helyzetünk. Ugyanis esetenként a rengeteg feladat elvégzése gondot okoz. Készülünk a nálunk immár hagyományosnak mondható őszi betakarítási csúcsra. A gépparkunk és a műszaki felkészültségünk, úgy érzem, garancia a gördülékeny, színvonalas munkára. Bízunk benne, hogy az év végi eredményünk az első negyedév nehéz kezdése ellenére a tervnek megfelelően alakul. F. F. ják, hogy a jó terméshez nem elég a kellő csapadék és napfény, jó talaj is szükséges. Éppen ezért fogott nagy vállalkozásba a mendei csemetekertben tevékenykedő szakcsoport, amikor elhatározták tagjai, hogy a földterület egy részén kicserélik a talajt. A meliorációs munkát az Alagi Állami Tangazdaság alagi kerületének dolgozói, illetve gépei végzik ezekben a napokban is, és biztos, hogy még néhány hétig dolgoznak a csemetekertben. ígérik a munkálatok kivitelezői s az erdészek, hogy jövőre már facsemeték százezreit lengeti a szél, a megjavított talajú területen is. S mert hazánk eléggé szegény a haszonfákban, egyáltalán nem mindegy, hogy egy-két millióval több csemetét nevelnek majd a mendei faiskolában. Aszódi László Antal bői kiállítás látható 9 órától 16 óráig, a művelődési házban 18 órától karate. Monoron a művelődési központ galériájában 14-től 20 óráig Linómetszet címmel képzőművészeti kiállítás. ISSN «33—26» (Monori Hírlap) Nem elég a víz, a napfény Jó föld kell a csemetének A hatalmas földmunkagépek könnyedén gyalulják, falják, hordják a gyenge talaj köbmétereinek ezreit, hogy utána jó humuszos földet terítsenek el a korábbi réteg helyén (A szerző felvétele) Kulturális programok 4
