Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-11 / 188. szám
Mindannjhsak asztalára Fűszerek Nyársapátról A Tszker nyársapáti ipartelepén hagyományos munkának számít a fűszerkeverés. A könnyű bodzavirág, a hársle- vél, a kamilla és más gyógynövények feldolgozása és csomagolása mellett számtalan j fűszerfélét is kevernek, illetve csomagolnak az asszonyok — a Compack számára. Ezek a kevert fűszerek a húsiparban kerülnek felhasználásra, s végül valamennyiünk asztalára eljutnak. NAGYKŐRÖSI xJtíilan A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Vörös Józsefné tasakokba adagolja a fűszerkeveréket, s mérleggel ellenőrzi a megfelelő súlyt. A fülvédő szükséges mun kavédelmi eszköz, a keverőgép hangja miatt. Vörös Józsefné, Nyújtó Mihályné és Cseh Istvánná a később megtöltendő tasakokat dátumozzák, sorszámozzák, s a fűszerkeverék összetételét tartalmazó cédulát is mellékelik minden adaghoz. A sorszámozás azért lényeges, mert minden keveréshez számot adnak, azokból mintát tesznek el, s igy akár utólag is ellenőrizhető a keverék összetétele, minősége. Irta és fényképezte: Aszódi László Antal XXXI. ÉVFOLYAM, 187. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 11., KEDD Édességben, békességben Hatvan éve kezdtek cukrászkodni Különlegesség a debreceni mézes Gályák Szeressük, óvjuk! A közelmúltban adtunk közre statisztikát, amely a szőkébb pátriánkban élő gólyákról szólt, s ha nem is jelentős, de örvendetes gyarapodásról adhattunk számot. A gólya ma már az Alföld népének a béke szimbólumát jelenti. S ha éppen nem a babonásokra. az orvvadászokra gondolunk, akkor elmondhatjuk, hogy ezt a gyönyörű, nemes madarat mindenki szereti, védi, óvja. így is kell ennek lenni. hiszen az urbanizáció, a környezetszennyezés miatt, és egyéb okok következtében ebben a században már mintegy kétezer állatfaj kipusztult, közöttük több száz madárfaj. Márpedig sokak szerint, ha az élővilág elpusztul körülöttünk, akkor az embernek sem lesz helye a földön! A. L. A. Szőke hajú kisember fordul ki a félig nyitott cukrászdaajtón. Kezében jókora fagylal- tostölcsért szorongat, benne barna és zöld gombócok púposodnak. — ízlik-e öcsém? — Kérdem a gyönyörűségtől kipirult legénykét. — Már hogyne ízlene. Ilyen finom fagylaltot nem kap Cegléden sem — felel a szakértő, aki bizonyára megkóstolta már több cukrászda termékét. Piaci portéka volt Kedvet kapok én is, és belépek a szerényen, de ízlésesen berendezett tiszta kis üzletbe. Beállók a sor végére, s közben azon gondolkozom, mióta is nyalogatjuk mi, törteitek a Koncz-féle ízes fagylaltot. ötven éve? Nem, annál több, mert még nem jártam iskolába, mikor már Koncz Pista bácsi csengőjének hangját figyeltük az úton. Na de ne találgassunk. Engedélyt kérve belépek az üzletből nyíló kis helyiségbe, ahol a tulajdonos, Koncz Istvánná rakosgatja az edényeket. — Klári néni, hány éve is, hogy a törteliek élvezhetik a Koncz-féle édességeket? Hétköznapi történetek Nem mese ez, hanem szerelem Az ember jön-megy, úton van, ezt is meghallja, azt is elmesélik neki, szóval tele van történetekkel. Ki tudja, ezek is hányadkézből származtak ide? Jóízűek, én nem is nevezem őket pletykának, ezek már népmesék, hiszen adott a műfaj minden meghatározása: néphagyomány útján terjednek, ki-ki kedve szerint elvesz belőlük vagy tesz hozzájuk valamiért, s benne van mindegyikben — csak ki kell hallani belőlük — a népmeséi elem a jóról és a gonoszról, a legkisebb fiúról, a tündérről meg a boszorkányról. ::::: ::::: Itt van például az első. Egyszer volt, hol nem volt egy gyönyörű szerelem, amely, nek azonban nem lett holto- miglan-holtodiglan a vége, hanem egy fiúgyermek, akinek megszületésével a románc véget is ért, s amíg az apa mással kötött házasságot, az anya pártában nevelte fel magzatát. Réges-régen történt ez a dolog, az apa is túl lenne már jócskán a hetvenedik évén, ha azóta meg nem boldogult volna szegény, s a fiú is meghaladta már az ötvenet. lgen- ám, de történt, hogy az elhunyt apa hagyott maga után némi vagyont, s az anya, akit hajdan fájdalmasan cserbenhagytak, elérkezettnek látta áz időt némi kárpótlásra. Csakhogy ehhez el kellett ismertetni a már tisztes férfikorú gyermeket — ezért aztán a hivatalhoz fordultak, mely hivatal idézni kezdte a hajdani románc tanúit. Hetvenen felüli idős honpolgároknak kellett leporolniuk emlékeiket: látták-e réges-régen a leányt és a legényt együtt, tudnak-e a gyermekszületés körülményeiről? Volt természetesen tábor és ellentábor, s ahogy az lenni szokott, ezek igen haragudtak egymásra. Az egyik ősz tanúságtévő elmondotta például a hivatalban, hogy igen, bizony, annak idején még nem volt mindennapos az ilyen ügy, tudott is róla az egész falu, és minden kristálytisztává lett, amikor a gyermek úgy hasonlított nemző atyjára, mint egyik tojás a másikra. Ez a tanúságtétel igen sokat látszott nyomni az igazság serpenyőjében, nem is tűrhette szó nélkül az ellentábor már szintúgy élelmesebb hölgytagja, s a nyílt utcán kérdezett rá az ősz emlékezőre: hogy állíthatta, amit állított?! — De hiszen így nem igaz! — mondta annak, meg is kap. ta érte méltó büntetését azon- nyomban, az asszony ugyanis végigmérte, jól megnézte jobbról és. balról is, tán kereste a kor barázdái, nyomai alatt a hajdani vonásokat, formákat, és jól megvitriáloz- va mondókáját, így szólt: — Az igazságnak ki kell derülnie. De arra még nem figyelt fel senki, hogy a gyerek, nek ugyanaz a keresztneve, mint magának! Az ősz tanúságtevőnek fejébe szaladt a vér. A többit pedig még csak ezután döntik el az igazságos földi bírák.-Biaa Egyszer volt, hol nem volt egy aprócska ember. Kis termetű volt, az igaz, de viszont arról már szólás is született, hogy kicsi a bors, de erős — és nem véletlenül született ez a szólás, mert ez így is van. Amíg a nagyok esetleg csak szemlélődnek, fontolgatnak, felmérik az erőviszonyokat, a kicsi már ki is próbálta az erejét. Ez a kicsi ember is a tűzről pattant, haladt is előre tisztességesen, mígnem megismerkedett egy szép asszonynyal, aki viszont nagy volt. Jól megtermett, délceg teremtés, akinek a kis ember a vál- láig sem ért. Ez a különbség azonban csak ideig-óráig volt feltűnő, mert a kis ember olyan boldogan és büszkén sugározta szerelmét, olyan magától értetődő büszkeséggel viselte hódítását, hogy a kaján- kodó kívülállót is lehengerelte. Csakhogy a délceg asszony nem volt méltó erre a büszke szerelemre. Kiforgatta mindenéből a kis embert, aztán eltűnt. Később előkerült, meg- kopva, betegen, rá sem lehetett ismerni — de a kis ember visszafogadta. Az asszony erre a nemes gesztusra is hálátlansággal felelt, újra eltűnt. A kis ember azonban változatlan. Visszavárja. — Te még emlékszel rájuk? — kérdezi a mesélőnek mesélő. — Hogyne emlékeznék! Az asszony nevét is tudom! — — mondom, és nézem a kis embert, aki az utcán üldögél, a kerítése elé cipelt fotelban lehajtja a fejét, és nem várakozás látszik rajta, hanem fájdalmas elesettség. — Tudod, hogy mindig magával hordja az asszony fényképét, és mindenkinek megmutatja? A hallgatóságban felnevet valaki: — És hol hordja, a szive alatt? Hiába. Az emberek többségéből kihaltak a romantikus, nagy érzések. Fogalmuk sincs, hogy veszíteni nem csupán anyagiakat lehet. A kis ember viszont tudja, és a nagyok fölé nő. K. Zs. — Várjál, fiam, ezt nem könnyű kiszámítani — gondolkodik el a jó nyolcvanas éveiben járó asszony, ötvennél már jóval több, az biztos. Igen, most már emlékszem, huszonhétben kezdtük a férjemmel. Az akkor mennyi is? — Hatvan év, Klárika néni — felelem. — Hatvan — ismétli elmerengve. — Bizony, fiam — kezdi a történetet — nem volt köny- nyű ez a kezdés. Férjemmel Abonyba jártunk a szakmát kitanulni. Egy biciklivel ketten, én persze hátul á csomagtartón. Mentünk akármilyen idő volt. Amikor már belejöttünk egy kicsit, megpróbáltunk a magunk lábára állni. Először csak a törteli piac sarkán árulgattunk kis asztalon, tragaccsal toltuk ki az árut, felszerelést. Akkor még a választék is szerényebb volt, de amit készítettünk, igyekeztünk finomra, ízesre csinálni. — A mákos, kampós cukor volt a kedvencünk. Azt szerette minden gyerek. Emlékszel? Az a mi találmányunk volt, nem győztük gyúrni, ké- szíférfi. Azután nemcsak a törteli piacra jártunk, hanem elmentünk Karára, Abonyba is, persze kerékpárral, csomagtartón minden. Tavasszal meg kezdődtek a búcsúk. Az első búcsú Törteién volt, utána következtek sorba. Kara, Kocsér, Abony, Tószeg. Még Besenyszögre is eljutottunk. — Milyen csemegékkel indultak piacra, búcsúra? — Kizárólag saját készítményeink voltak. Grillás torta, grillás cukor, kókuszos tekercs, kámforos cukrok, mézeskalács olvasó, szív, huszár, baba. Volt egy különlegességünk; a debreceni mézes. Ezt mi olyan ízesre tudtuk készíteni, hogy sorba álltaik érte. — Fagylalttal mikor kezdtek foglalkozni? — Annak is több ötven événél. Először kézzel hajtottuk a gépet egész éjjel felváltva. A fagyasztás jéggel történt, amit Ceglédről hoztunk a kis- vonattal. Amikor elkészült, bele a kézikocsiba és körbe a faluba, meg ki Tetétlenre, mert akkor még ez az üzlet nem volt meg. — Emlékszem, még két fillérért is lehetett Pista bácsinál fagylaltot kapni. De ha nem volt két fillér sem, akkor Pista bácsi egy leszakított és megtörölt falevélre kent egy kanállal. — így volt. fiam. A két fillér is igaz volt, meg a levélre kent adag is. Szegénység volt, de a gyerek akkor is szerette a fagylaltot. Csak tökmagbóí előre a sok szaloncukrot, figurákat, függelékeket. Késő éjszakába nyúlóan csomagoltuk a rokonság segítségével. — Ezt az üzletet mikor nyitották? — A házat a negyvenes évek elején vettük, és rögtön be is rendeztük. Azután jött a, háború meg egy pár keserves év, amikre rossz rágondolni is. Ma másképp megy — Hát a lakodalmi és karácsonyi felkészülések? — Azok se voltak könnyűek. Amikor eljött az ősz, kezdődtek a lakodalmak, jöttek a tortarendelések. Főleg a grillás tortákat kedvelték dióból, mogyoróból, de volt olyan idő is, amikor csak tökmagból készítettünk. Kívánság szerint formáztuk őket. Volt emeletes, hajó alakú, disznó a malacaival, nagy szív, madár, baba és még ki tudja milyen alakok. Egyszer valaki pávát kívánt, olyan forma meg nem volt, így hát férjem a formát is megfaragta fából. A vevőt nem volt szabad elengedni Karácsonyra öntöttük már jó — Ez volt a múlt. De hogyan megy most az élet? A Koncz-féle fagylaltnak híre van ma is. — Amióta férjem, akivel békességben éltünk, dolgoztunk, itthagyott bennünket, azóta Fehér Mihály segítségével magam viszem az üzletet. Misi jó harminc éve van nálunk, itt tanulta a szakmát, 6 a jobb kezem. Piacra, búcsúba persze már nem járunk, csak amit az üzletben eladunk süteményt, rétest, cukorkákat, no meg a fagylaltot. Naponta most is öt-hat féle, közül választhat a vevő. Igaz már régóta gépekkel dolgozunk, de így is nagy munka a napi felkészülés. Korszerűsítettük a fagylalt-előkészítőt és -főzőt. Velünk a hatóságoknak nem volt soha semmi baja, vigyáztunk mindenre. Fagylalttal a kezemben indulok kifelé. Mellettem sorjázik be három boldog gyerek a szülőktől kísérve. Egyenest a fagylaltospulthoz lépnek. Fodor Imre Nyársapát főutcáján látható ez a négytagú gólyacsalád. Reméljük, jövőre is viszontláthatják őket a helybeliek (A szerző felvétele) Technika kérdése Video a vásznon Az Arany János filmszínházban rövidesen megteremtik a technikai feltételeit a ideofilmek nagyközönség előtti bemutatásának. Az úgynevezett professzionális vetítéssel, a hagyományos mozifilmekhez hasonlóan, vászonra viszik a kazetták műsorát. Az első bemutatókra augusztus 31. és szeptember 4-e között kerül sor a nagyteremben 6 és 8 órai kezdettel. Az Idő- lovas, Jessie és barátnői valamint a Meztelen öböl című, az országos filmforgalmazásban még nem szereplő filmeket tűzik műsorra. ■m Mozi A nagyteremben: A zsaru szava. Színes, francia bűnügyi film. Előadás csak 6 órakor. A stúdióteremben: Vámpírok Havannában. Színes, magyarul beszélő kubai rajzjátékfilm, fél 6-kor. A kertmoziban: Pókasszony csókja. Magyarul beszélő, színes brazil—amerikai film, 21 órakor. Sporthírek Kispályás labdarúgás Gólesőt hozott — harminc találat volt — a városkörzeti kispályás labdarúgó-bajnokság tavaszi befejező fordulója, amelyben (negyedik hete döntetlen nélkül!) a következő eredmények születtek. A Kinizsi sporttelepen: MJ Fortuna—Konzervgyár Il-es telep 3-1, Pedagógusok—Bundesliga 5-1 és Rückwerz RT —Nyársapát 3-2. A Vági-lakótelepi sportpályán: PIYV—Turbó 8-3 és Tormás—Törtei 3-1. A tavaszi mérkőzések után ez az álláis; 1. PIK 2. MJ Fortuna 3. Turbó 4. Pedagógusok 5. Tormás 6. Rückwerz RT 7. Konzervgyár 8. Bundesliga 9. Törteli Tsz 10. Nyársapát 1 1 45-15 15 3 — 33-10 15 1 2 36-24 13 3 41-22 11 3 22-20 10 3 21-26 5 6 12-24 6 6 14-29 5 7 10-34 3 7 21-51 3 Az előző évektől eltérően pozitív érdekesség, hogy mind a 45 mérkőzés a pályán elért eredménnyel szerepel. Összesen 255 gól esett, amely mérkőzésenként 5,6 gólos átlagnak felel meg. A végső győzelemre még több csapatnak van, lehetősége. Ügy tűnik, hogy az augusztus végén vagy szeptember elején folytatódó őszi fordulóban a jelenlegi hetedik-tizedik helyezetteknek már nem sok esélye lesz a táblázaton való feljebb kerülésre. ÜTTÖRÖ KOSÄRLABDÄSOK Közel egy évtizede nem szerepeltek olyan eredményesen a nagykőrösi úttörő fiú kosár- labdások, mint 1986'87-ben. Több mint egy éve a másodikharmadik helyen voltak a környéken. Mostanában sokai fejlődtek, Mocsai László edző irányításával. Megnyerték a Bács-Kiskun megye északi része és a Pest megyei egyesületi úttörőbajnokságot Kinizsi néven és szerepeltek az országos úttörő egyesületi vetélkedőn is. Az Arany János Általános Iskola csapata pedig az úttörőolimpián a körzeti és a megyei után a területi döntőt is megnyerte, az országos döntőben pedig a hatodik helyen végzett. S. Z. tSSN 0133—2708 (Nagykörösi Hírlap)
