Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-09 / 160. szám
1987. JULIUS 9., CSÜTÖRTÖK Titkárnői szakosztály r Érdekvédelem Megalakult a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetségének titkárnői szakosztálya. A szövetség nemrégiben lezajlott küldöttközgyűlése elfogadta azt a javaslatot, hogy a titkárnők a jövőben a szervezet keretei között tevékenykedjenek. Az országban 60 ezren dolgoznak e munkakörben; részükre a szakosztály fórumot biztosít problémáik, javaslataik nyilvánosságra hozására, közös állásfoglalások kialakítására. A szakosztály máris munkához látott: megfogalmazták kö_ zelebbi és távolabbi elképzeléseiket. A legsürgősebb feladat, hogy november végén összehívják a titkárnők II. országos tanácskozását. A TIT országos elnökségének ülése Szervezeti változások Szerdán megtartotta első ülését a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közelmúltban újjáválasztott országos elnöksége a budapesti természettudományi stúdióban. A testület Ádám György akadémikusnak, a társulat elnökének vezetésével — Rott- ler Ferenc főtitkár előterjesztésében — megvitatta és kiegészítő javaslatokkal elfogadta az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladatait meghatározó munkatervet. Ennek megfelelően a TIT a társadalmi-gazdasági kibontakozás országos programjához kapcsolódva kidolgozza a társulat tennivalóit rögzítő programjavaslatot. A dokumentumot az országos elnökség következő ülésén terjesztik elő. A testület a továbbiakban személyi és szervezeti kérdésekről határozott: megválasztották a társulat lapjainak szerkesztőbizottsági elnökeit, valamint az országos elnökség mellett működő , bizottságok elnökeit és titkárait. A testület döntésének megfelelően a TIT országos központja mostantól az országos elnökség névét viseli. További szervezeti változás, hogy az operatív ügyek intézésére titkárságot hoztak létre. A 12 tagú testület vezetésével a TIT főtitkárát bízták meg. Csak egy földünk van! Megfelelni minden előírásnak A telep nyolcféle anyag elhelyezésére alkalmas Gyermekkorunk meséi között mindannyian őrzünk néhányat Mátyás királyról — hogyan kalandozott álruhában Mátyás vadászként, szerencséjétől függően szarvasra, . őzre vagy Szép Ilonkára bukkanva a sűrűben. Az ősz Petprdi háza ugyan a Vértesben álit, ám a koronás vadász gyakran bolyongott vadak nyomát követve a Galga vidékének akkor még gazdag állatvilágú erdőségeiben is. A környéken, egyelőre dacolva a közeli főváros számtalan környezet- pusztító hatásával, ma is él néhány különleges faj, de az aszódi táj legnagyobb nevezetessége mostanában egészen más: itt épül az első hazai végleges veszélyeshulladék-le- rakó telep. Tízezer köbméter A nyolcvanas évek végére a kormányzat számára is világossá vált, hogy a mind nagyobb mennyiségben termelődő veszélyes hulladékok kezelésére átfogó megoldást kell találni. Az Állami Tervbizottság 1984-ben határozatot hozott az e feladatot ellátó telepek országos hálózatának kiépítéséről. Az intézkedés végrehajtásának céljából az Ipari Minisztérium és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal kezdeményezésére a Földgép Általános Mélyépítő Vállalat megalapította a Földgép Környezetvédő Szolgáltató Leányvállalatot, amely a lerakóhálózat gesztori, beruházói, kivitelezői és üzemeltetői feladatait látja el. Mint Egerszegi János, az FKSZV műszaki szaktanácsadója elmondta, a VII. ötéves tervidőszak folyamán a dorogi hulladékégető mű, három veszélyes lerakó — az aszódin kívül Baranya ős Fejér megyében —, valamint megyei átmeneti lerakóhelyek létesítése szerepel az előirányzatokban. Ez. utóbbiak közül a Heves megyeit már átadták, míg c végleges lerakók hálózatának első tagja az Aszód melletti Nagyvölgyben épülő lesz. Hazánkban évente 1,8 rmliió tonna veszélyes hulladék keletkezik. E mennyiség fele var lamilyen formában ártalmatlanítható, a többi tárolását jelenleg még nem sikerült megoldani. Pest megye és a főváros- évi veszélyes hulladéka 432 ezer tonna, ebből 207 ezer tonna minősül lerakhatónak. Az aszódi telep e két terület üzemeiben termelődő, különleges kezelést igénylő hulladékot hivatott fogadni. A kivitelezési munkák tavaly augusztusban indultak meg, az átadás 1988. harmadak negyedévére várható, míg a teljes üzem 1989. január 1-jétől indul. A létesítmény évi 10 ezer köbméter veszélyes hulladék elhelyezését biztosítja. Az építési technológiát először külföldi tapasztalatok alapján próbálták, meg kialakítani. Végül a legcélszerűbbnek a szelektív lerakás mutatkozott. Alapelve, hogy csak olyan ipari, szilárd iszapszerű anyagokat szállítanak be, amelyek nem éghetők, nem tűzveszélyesek, nem radioaktívak és nem gyorsan bomlók. Elkészült a fogadható anyagok listája is, amely a kiinduló alapot szolgáltatja majd az egyes vállalatokkal történő szerződéskötésekhez. Az évente befogadható 10 ezer köbméterből 1500 tartozik az úgynevezett 1. veszélyességi osztályba, a kiemelten veszélyes hulladékok közé, 8500 a kettesbe, .az ömlesztett. vg.sxéjy^s hulladékokhoz. ÄlindKet csoportban négy-négy tárolóbázis épül, így a telep összesen nyolcféle anyag elhelyezésére képes. 'Az 1. veszélyességi osztályban mérgek, festékiszapok, savas és lúgos iszapok, valamint galvániszapok szerepelnek, ezeket polietilén fóliával bélelt acélhordókban vagy kisméretű konténerekben fogadja a létesítmény. Fóliaszigetelés A 2. veszélyességi osztályhoz tartozó gipsz-, foszfát- és fémtartalmú és olajos iszapokat, valamint műanyag hulladékokat ömlesztett állapotban juttatják a tárolókba. A telepre minden egyes napon csak egyfajta, megfelelően előkezelt hulladékot lehet majd szállítani, ehhez a termelő saját gépkocsijain túl a Volán járműveit is igénybe veheti. A bejárat sorompóin belülre csak az juthat, aki aznapra szerződésben rögzítette ehhez való jogát. A kezelőépületben mintát vesznek, majd az 1. osztály anyagait a bal oldali tárolók egyikéhez viszik. Ezekben a hordókat egymás fölé négy rétegben helyezik el, és szakaszosan körülveszik pernyebetonnal. Mire megtelik a depó, a helyén csak egyetlen hatalmas betontömb marad, melyet leiül egy méter vastag agyagréteggel és fóliaszigeteléssel zárnak le, végül füvesítik. A 2. osztály hulladékait jobboldalt, négy méter mély i iöidmedencékbe öntik, s a teli tárolót a depókhoz hasonlóan fedik be. A bázisok fölé moz- ! gótetöt építenek, amely védi a környezetet a kiporzástól, és megakadályozza, hogy a hulladék csapadékot vegyen fel. Ha megsérül a lemez, és mégis szennyvíz keletkezik, csak semlegesítés és ellenőrző kémiai vizsgálatok után engedhetik bele a vízlevezető rendszerbe. A csapadóktárolót olyan intenzitásúra tervezték, amely száz évben egyszer fordul csak elő. Mivel a létesítmény a völgy felső végében helyezkedik el, nagyobb meny- nyiségű összegyűlő vízre nem számítanak a szakemberek. A lerakóhelyet. 100 méteres védő erdősáv veszi körül. A szabályoknak ugyan a már meglevő erdő is megfelelt volna, de Egerszegi János szavait idézve olyan telepet akarnak építeni, amely minden biztonsági előírásnak maximálisan eleget tesz. Fizetni kell A nagyvölgyi telep mintegy 120 hektáron fekszik, és 25— 30 év alatt télik meg. Magvalósítására az Állami Terv- bizottság 500 millió forintos előirányzati költséget hagyott jóvá. Ennek 30 százaléka az OKTH központi 1 környezetvédelmi alapjából származik, további 30 százalék iá évre szóló 6,7 százalék fix járadék-fizetéses állami alapjuttatás, míg a hiányzó 40 százalékot az érintett közületek érdekeltségi alapjából kell fedezni. A vállalatok beruházási hozzájárulása csak a beszállításhoz való jogot jelenti, a lerakásért külön kell fizetni, 15—18 ezer forintot köbméterenként. Nemcsak nagy gyárak, hanem kisebb termelők is jelentkezhetnek. Az FKSZV jelenleg 160— 170 vállalattal áll már kapcsolatban. A lerakási díj természetesen végleges tárolásra szól, nem kell időről időre újra megváltani. A telepfenntartók külön szolgáltatásként a beszállításra és az előkészítésre is vállalkoznak. Tevékenységük mottójául az ENSZ környezetvédelmi jelszavát választották: Csak egy földünk van! Mörk Leonóra Kiszabadult a szellem a palackból Mit ér a szerződéses fegyelem? Alig egy hete, hogy megindult az igazi málnaszezon a megyében, de az érintettek — termelők, felvásárlók és feldolgozók — már most a kezdet végéről vagy más szemszögből nézve a vég kezdetéről beszélnek. Esélyeik latolgatásán többségük túljutott, hisz’ a soha nem látott méretű árháború mindent eldöntött.. Egyszerűen, szólva összebmlott a piac, legalábbis ami az előre megkötött szerződések teljesítését, az egymás iránti toleranciát vagy a korrektséget illeti. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a fejvesztett kapkodásban, az eszeveszett túllicitá- lásban egyelőre senki nem tudja, mit is hoz a holnap. Órák, de gyakran percek alatt dől el, kinek lesz málnája, s kinek nem. Elég pusztán egyetlen, a könnyű pénzszerzés lehetőségétől megmámorosodott — a termesztésben, feldolgozásban vagy szerződésekben érdektelen — felvásárló, és az előző percekben már egeket ostromló, s éppen ezért már-már stabilnak látszó árak újból megkezdik, vágtájukat a csillagok felé.. Igaz, ez önmagában még nem lenne tragédia — ha olyan kelendő a portéka, hát legyen meg az ára, mondhatnánk minden izgalom nélkül. Csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű. A gond ugyanis az, hogy sokan látatlanban, az ültetvényektől sok kilométerre, a felelősség- érzettől pedig fényévnyi távolságra ígérnek, fölébe az előző vásárlójelöltnek. •, A csábítás trükkje De ez még odébb van, bár a lehetőséggel az előző évek gyakorlata alapján sokan számolnak. Ezért nerh örülnek — ha pillanatnyilag szép hasznot, is hajt , konyhájukra — a málna ekkora népszerűségének még-a termelők sém. Tudják, »az ültetvényeket jövőre is művelni kell, s a rtiál- na majd akkor is terem. Hiába viszont a mai óriási kereslet, holnap könnyen nyakukon maradhat a termés, s ők csúnyán pórul járnak. Az egyszer hopp, másszor kopp eshetőségét ismerve mondják: nincs kizárva, hogy az idei málnaháború — az ültetvények sorsára nézve — a vég kezdete. Mert ha lanyhulni kezd a, kereslet, akkor az árak oly mértékben zuhannak, hogy többé nem éri meg időt, pénzt, energiát fektetni egyetlen bokorba sem. A csábításnak többségük mégsem áll ellent. Hiába a megkötött szerződések, a termelők és termeltetők jó része bízik abban, hogy a legrosz- szabb mégsem következik be. Felrúgják hát a megállapodásokat, s a győzzön a jobbik, Öreg gépek Gödöllőn Kétegyházán, a Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkás- továbbképző Intézetben van hazánk legnagyobb mezőgazdasági gépfejlödés-tiirténeti gyűjteménye. A MÉM-mel és a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel közösen végzett gyűjtőmunka eredményeként ma már 1400 működőképes termelő- eszközt számlál a gyűjtemény. Októberre készül el Gödöllőn és Kétegyházán egy-egy kiállítóesarnok, addig azonban még jó néhány gépet fel kell javítani. Ebben a munkában nagy segítséget nyújtanak az idős, tapasztalt szakemberek, akik még maguk is dolgoztak egyik-másik matuzsálemmel. az erősebb elvét követve bocsátkoznak alkuba minden potenciális jelentkezővel. De hol van még a vég? Mármint az árak vége? Mert ami a lehetőségeket illeti, annak a feldolgozók már a málnaszezon kezdetén rég a végén jártak. Hiába kötötték meg jó előre a szerződéseket és mentek szép summával a tavalyi árak fölébe, ma az év elején vagy a pár hete kikötött árak nevetségesen kevésnek bizonyulnak a piaci versenyzésben. Elszabadultak az árak — Ahhoz, hogy elégségesen ellássuk a piacot, vagy 50 vagon málnára lenne szükségünk. Igaz, eredetileg ennek a duplájára számítottunk, de ma már örülnénk, ha legalább az 50 vagon bejönne. Csakhogy az árak mind feljebb szöknek, a mi lehetőségeink pedig egyre kisebbek — mondja dr. Hemela Mihály, a Szobi Gyümölcsfeldolgozó Szövetkezeti Közös Vállalat igazgatója. Hozzáteszi, a háború szelét ugyan nem érzik, de annak eredménye náluk csapódik le. S ennyi bőven elegendő ahhoz, hogy jövőre hiányozzanak az üzletek polcairól a kedvelt, természetes alapú málnaszörpök. — Azt hiszem, már kilátásunk sincsen arra, hogy követni tudjuk az' árakat. A múl héten ültünk össze a közös vállalat tagszövetkezeteivel, s a 29 forintos felvásárlási árat feltornásztuk 34-re. Ennyiért azonban szóba sem állnak velünk a termelők, így csak abban bízhatunk, hogy a többi gyümölcsfeldolgozó is hasonló helyzetben van. Tudom, ez nem hangzik szépen, s az ellátás szempontjából sem jó, de a mi pozíciónkon már csak ez javíthat, hiszen- a vevők onnan rendelnek, ahol mindent megkapnak. Márpedig ha nekünk nincs málnaszörpünk, a szomszédnak meg van, természetes, hogy a többi terméket is onnan viszik majd el... Tönkre ugyan nem mennének ezzel a szobiak, de a palackokból hiányzó üdítő szörpök számottevő nyereségtől fosztanák meg őket. És ez nem lehet érdeke a tulajdonos szövetkezeteknek sem — gondolná a kívül álló ember. Dr. Hemela Mihály azonban másképp látja ezt. No nem cáfol meg. csupán hozzáteszi, hogy a szövetkezeteknek — szerződéses kötelezettség ide vagy oda — jobban megéri, ha a gyakran másfélszer többet ígérő jelentkezőknek adják el a málnát, s nem saját vállalatuknak. — Igaz, kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, de azt mindenkor, mindm esetben be kell látnunk, hogy a közös vállalat érdekeit megelőzi a tulajdonosok érdeke. Nekünk most már csak azon kell elgondolkoznunk, hogv ha jövőre is marad ez az állapot, akkor hogyan alakítsuk át a málnával kapcsolatos tevékenységünket. Ehhez azonban információkra lenne szükségünk, mert sokáig nem mehetnek jól úgv a dolgok, hogy a világ minden tájáról rendelkezünk adatokkal, információkkal. csak éoven azt nem tudjuk, hogy itthon. a hazai piacon mire számíthatunk. Tartósnak tekintsük-e a jelen’egi állapotot, a málna iránti óriási keresletet vagy helvreállnak a korábbi viszonyok. Mert ha ísy marad, akkor el kell gondolkodni azon, hogy az elszabadult árak mellett indokolt-e féken, fixen tartani a mi árainkat? Nem lehet büntetni A fóti Vörösmarty Tsz vezetőinek ugyancsak fáj a fejük a szerződéses fegyelem lazulása miatt, hiszen a háztájiba vagy kishaszonbérletbe adott földeken termett málna gyakran nem az ő értékesítési lehetőségeiket gyarapítja. Igaz, van a dolognak, jó oldala is. Egyik szemük sír. a másik meg nevet, tartja Mészáros Gyula, a szövetkezet mezőgazdasági igazgatója. — Az az integráló szerep, amit mi a környéken a málnatermesztésben betoltunk — akár a szaporítóanyagok biztosításáról, vagy a telepítés előkészítéséről, a növényvédő szerek forgalmazásáról vagy a segédeszközök árusításáról van szó —, erkölcsi alapot ad a bizalomra. Mert mi még mindig bízunk abban, hogy a termelők a háztájiban termő málnát ezután is itt adják majd el. Vannak jelek ugyan arra, hogy inkább arréb mennek 200 méterrel, hogy pár forintot nyerjenek az üzleten, de végső soron a haszonból így is részesülünk. Ha másképp nem, hát úgy, hogy tagjaink mellékjövedelme, élet- színvonala javul az előnyösebb értékesítési lehetőségekkel. Tény azonban, hogy abban az esetben, ha a kistermelők felrúgják a szerződéseket, súlyos károkat okoznak a téesznek. Ezért kell elgondolkodni azon, hogy milyen módon tudnánk elejét venni, legalább a jövőben e folyamat tartóssá válásának. Egyelőre sajnos kicsik a lehetőségek a szankcionálásra, mivel csak polgári peres úton lehetne érvényt szerezni a jogainknak. Esetleg fel lehetne bontani a szerződéseket. De ez vajon hová vezetne? Egy biztos: ha a megnövekedett kereslettel szemben egyszer túl sok málna terem, akkor a jelenlegi helyzet visszájára fordul, s nekünk egészen más gondjaink lesznek. Mert bennünket bizony köt a szerződés. Fia tetszik, ha nem. Ki jár jól? Minden bizonnyal az. aki kívülállóként akar mindenáron nyerni a málnaüzleten. Málna helyett züidség Krima János, a Magyar Hűtőipar dunakeszi . gyárának igazgatója szíve szerint visz- szaforgatná pár héttel a naptárt. Legalább addig, amikor leültek. egymással tárgyalni a főhatóságok és az érintettek. Ügy tartja, elmentek már Ponciustól Pilátusig, eredményeket mégsem értek el. Már ami a málnatermesztés állami támogatását, az exportra nyújtott szubvenciót illeti. Nem csoda hát. ha a támogatás mai mértéke mellett ők is aggódva figyelik — lassan csak kívülállóként — a piacon dúló árháborút, a tisztességtelen versenyt. Ha marad minden így, ahogy van, termékszerkezetük átalakításán, profilbővítésen kell törni a fejükét. A kieső málnaexport helyébe ugyanis valami más, ha nem gyümölcs, hát zöldségféle kell. — Lassan mindenki foglalkozik a málnával, akinek nem feladata, s mi, akiknek ez lenne az egyik legfőbb profilunk, nem bírjuk a versenyt. Azt hiszem, joggal kérdezhetem meg, hogy azok az ipari vállalatok, amelyek otthon nem képesek rendet tenni, milyen alapon szállnak be ebbe az üzletbe? Nekik nincs mit kockáztatniuk, csak nyerhetnek a versenyben. Mert ma olyan háború folyik a málnapiacon, amelyben nem egyenlőek az esélyek... XJrbán Vilmos mostanában málnával álmodik. Persze nem szépeket. A bernecebaráti Börzsöny Tsz elnökét ugyanis kötik a határidők, az újonnan felépült hűtőház beruházási költségeinek visszatérítése. Szeretnék, ha a változó valutaárfolyamok kedvezőtlen hatását a törlesztés korábbi teljesítésével védhetnék ki, de a mai helyzetben ez valószínűleg a szebb álmok között maradhat csak. Az új, 500 tonna befogadóképességű hűtőház egy része egyelőre üresen, vagyis málna nélkül marad. Ök már leálltak a versenyzéssel, számukra az 55 forintos ár már nem éri meg. Még ha egy ideig tudták is követni a konkurencia licitjeit. a csillagászati árak mostantól csak veszteséget jelentenének. Mert a szerződések itt sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Fató Zsuzsa
