Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-09 / 160. szám

I 1987. JULIUS 9., CSÜTÖRTÖK (fss/srssAfssssjrssssssssssssssjrsssssssssss V Villanófény rsssssssssssf/sssssssssssssssss/fssssssssJ Elég ritkán fordul elő, hogy egy olvasói levél minden so­ra találat. Nem csoda, hiszen aki tollat ragad, azt ál­talában indulatok fűtik. S ilyenkor bizony gyakran elő­fordul, hogy a levélíró enyhén szólva elfogult. Nem így Eisik Tivadar ese­tében, aki városunkban a Vas­úti villasor 1. szám alatti ház­ban lakik. Idős olvasónk azt panaszolja, hogy az említett utca és a Dunakanyar torko­latának nemrégeni átalakítá­sakor ő hátrányos helyzetbe került, s egyébként is kialakul­tak neki nem tetsző dolgok. Ezek közül az egyik az. hogy házának utcafrontját kísérő járda másfél méter helyett négy méter széles lett, így al­kalmassá válva arra, hogy ko­csik parkoljanak as ablakától 50—70 centiméterre. S figye­lembe véve azt, hogy Eisik Ti­vadar otthonának minden ab­laka utcafrontra néz, a parko­lással lehetetlenné teszik szá­mára, hogy szellőztessen vagy kinézzen. A szó szoros értel­mében igaz, hogy az autók a lakás teljes hosszában szoro­san egymás mellett állnak. Ugyanakkor azokat az akác­fákat, amelyeket olvasónk hosszú éveken át öntözött, most bebetonozták, mindössze egy 50x40 centiméteres helyet hagyva a törzs körül. A sza­bálytalan parkolásból azonban egyéb gondok is adódnak a környéken. A teherautók rend­re letépik a ruhabolt és a hús­bolt tetejének sarkát. Aki arra jár, kérem, nézze meg, hogy a többszöri javítás után is mi­lyen szomorú látványt nyújta­nak az összetört csúcsok. Azt sem igen tudná meg­mondani a HÉV végállomásá­nál levő bevásárlóközpont zöld­ségesboltjának a vezetője, akié az a piros Wartburg kombi, amelyik állandóan az áruszál­lításra meghagyott úton par­kol. hogy miért akadályozza a tehergépkocsik rakodását; ar­ra kényszerítve őket, hogy a betontenger 6—8 négyzetmé­ternyi füvesített részére áll­janak. Mi lenne a megoldás? Az, hogy az illetékesek parancsol­ják le a járdáról a kocsikat, szerezzenek érvényt a KRESZ- táblák utasításainak. A rend­őrök buzgón rakják rá a ta­nács környékén szabálytalanul parkoló gépkocsikra a figyel­meztető vagy a feljelentést közlő cédulákat. Vajon miért nem teszik ezt a Vasúti villa­sor előtt, ahol Eisik Tivadar­nak és mindnyájunknak annyi kárt okoznak a szabálytalan­kodók? SZENTENDREI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Godban a gombával Nem akad rá vállalkozó A szentendrei piacon gom­bát árul egy asszony... Azaz, lehetetlen; hogy a népdal kis­sé átalakított tartalma váro­sunkban valósággá váljon. Ta­lán nem terem meg az ízletes csemege a környéken? De­hogynem. Sőt, nagyon is szere­ti a mikroklímánkat. Akkor biztosan nirics, aki leszedje. Ez sem talált, mert hagyomá­nya van a gombászásnak. Már csak egy tipp lehetséges. A város és a környék lakossága megesküdött, hogy a piacra nem hoz laskát, csiperkét és társait. Nevetni fognak az igazi akadályon. Szentendrén másfél éve nincs gombaszak- értő. Az illetékesek ennyi idő alatt képtelenek voltak meg­oldani a problémát. Márpedig jogszabály mondja ki: piacon csak szakértő által megvizs­gált, erről írásos „bizonyít­ványt” kapott gomba árusít­ható. Rendelkezés van érvény­ben aról is, hogy erre embert a városi tanácsnak kell bizto­sítani. Akkor miért nincs, ha kö­telező volna, hogy legyen? Fordítsuk a szót a valóban komoly probléma lényege fe­lé! Volt nekünk gombaszakér­tőnk Darin József személyé­ben. Csakhogy az Idő nagy" úr. az ember mellett elrohan, s nyomokat hagy sodrása az érzékszerveken. Például a sze­men. Márpedig ahhoz, hogy valaki felelősséggel kimondja, hogy ehető vagy nem ehető a csemege, nemcsak a szakmát kell érteni, hanem jól is kell látni a portékát. Ez esetben aligha bocsátható meg a té­vedés. Tudja ezt a törvény is. és nem bánik kesztyűs kézzel a gombaszakértővel, ha köz­reműködése mellett kerül vala­ki halálos veszélybe. Ezt a fe­lelősséget Darin József már nem vállalhatja. Most mondhatja az olvasó, hogy az illetékeseknek viszont nemigen volt baj a szemük­kel, nem látták, hogy űtánpót- lásra van szükség? De igen. Küldtek embereket tanfolyam­Fagylalt és sütemény Pilisszántó kőbányáiról, mészégetőiről, futballcsapatá­ról, s nem utolsósorban Dóm­ján Ferenc fagylaltjáról és sü­teményeiről híres. Az ősz hajú mester, jóval túl a hatvanon, még mindig vidáman és anek- dotázva fogadja a vendégeket. Akik nem is kerülik el a régi parasztházból átalakított cuk­rászdát, legyenek bár távolab­bi vagy helyi illetőségűek. Aki egyszer evett a rétesekből vagy fagylaltokból, visszatért Dómján Ferenc cukrászmes­ter és felesége huszonöt éve édesítik a pilisszántói lakosság asztalát. Azt hihetne bárki, hogy ebben a kis hegyi falu­ban csak az bírja ki ennyi ideig, aki vidéken látta meg a napvilágot. Nos, az idős házas­pár élete a bizonyíték rá, hogy vannak kivételek. Dómján Ferencék ugyanis a fővárosban, a Szondy utcában vezettek egy minőségi vajas­boltot. Nem volt rossz soruk, de szerettek volna egy önálló üzemet. Elutaztak Szentendré­re, érdeklődni a tanács illeté­keseinél, hogy .milyen lehető­ségek adódnának tervük való­ra váltására? A sok ajánlat közül Pilis­szántó lett a nyerő, mert nem­csak a község szép fekvése, nyugalma szólt mellette, ha­nem az is, hogy itt lehetett vi­szonylag olcsón ingatlant vá­sárolni. így vették meg Dom- jánék á főút mentén az ócska vályogházat, s alakították át a köjál követelményeinek meg- " felelően, cukrászdává. — Soha nem bántam meg, hogy ide költöztem — mondja Dómján Ferenc. — Ügy gon­dolom, hogy mindkettőnket szeretnek, megbecsülnek a fa­luban. Mindig arra töreked­tünk, hogy elégedettek legye­nek velünk a vevők. Én bele­teszem a süteménybe, fagylalt­ba, ami belevaló. A turisták sokszor előre táviratoznak, hogy mikor jönnek, s írják, mit készítsünk nekik. Kapjuk a megrendeléseket Budapest­ről,, a környező falvakból. Ne­künk ez az igazi öröm. — Hallom, jövőre mégis ab­bahagyják ... — Igen. Az idő alaposan el­járt felettünk. Van egy kis Polskink, Budapesten laká­sunk. A lányomat kistafíroz- tam. A feleségemmel együtt kapunk vagy tízezer forint nyugdíjat. Mi kell még? Élünk csendesen, néha ki-kijövünk Pilisszántóra. — Mi lesz az üzlettel? — Eladjuk. Szívem mélyén azt remélem, hogy megmarad cukrászdának. Át kell majd alakítani, mert a köjál köve­telményei egyre szigorúbbak. — Meggazdagodott negyed­század alatt? — Amint mondtam, a lakás és a kocsi a vagyonom. Az öregségtől nem kell félnem. De ha arra gondol, hogy ezzel a szakmával 25 év alatt sokkal többet lehet keresni, igaza van. Én azonban így vagyok nyu­godt, emelt fővel mehetek el P Ili sszán tóróL ra, azok becsülettel helytáll­tak, levizsgáztak, fiatalok, al­kalmasak lennének a roppant kényes feladat ellátására, de nem hajlandók csinálni. Igen jól tetszenek sejteni. Nincs pénz arra, hogy elfogadható­nak minősíthető pénzt fizes­senek nekik. Mert a gombavizsgálat, jobb szót nem tudok; ügyelet. Ma­gyarul: az állampolgár össze­kötve a kellemest a hasznos' sál szombat délután gombát szed, azt szeretné megvizsgál­tatni. Megy a szakértőhöz. Annak otthon vagy a megha­tározott helyen kell találtat­nia. Tehát nem elég az, ha a város gombaítésze a piacon hetente kétszer megjelenik, a hétvégeken vagy más, köz- megegyezéssel megállapított időpontban a lakásán vagy kijelölt helyen fogadnia kell azokat, akik tele kosárral fel­keresik. S ha meggondoljuk, ez időben sem kis dolog. Meg aztán ki szereti azt, ha pihe­nőidőben vártán kell állnia? Mindezzel szemben a ta­nácsnak igen szerény anya­giak állnak rendelkezésére a gombaszakértő munkájának megfizetésére. Tipikus patt­helyzet. Igaz, a parti nagyon régen így áll. A lakosság pedig választhat. Vagy lemond a gombaszedés­ről vagy viszi a pakkját Bu­dapestre. a Moszkva térre. Ne­tán bízik saját ismereteiben és kockáztat. Ami viszont igen veszélyes játék. Mit mond Tegzes László, a városüzemeltetési osztály ve­zetője? — Folyamatban van a gom- bavizsgálc hely kialakítása. A tanácsnak ezt a problémát meg kell oldania. lesz a szennyvíziszappal? Így a csatorna sem ér sokat Nemrégiben olvastam a Du­na Menti Regionális Vízmű jobb parti üzemigazgatóságá­nak az elemzését, a profiljá­hoz tartozó szolgáltatások je­lenlegi állapotáról és a jövő­ben várható változásokról. Az emlékezetembe ragadt egy el­keseredett mondat: ha a szennyvíziszap elhelyezésére, hasznosítására nem találunk megoldást, felesleges a csator­nák hozadékát tisztítani. Országos probléma Mivel a környezetvédelmet korunk egyik legfontosabb fel­adatának tartom, utánanéz­tem, hogy milyen „hátország­ból” csúszott ki az elkesere­dett mondat. Kiderült, hogy a szennyvíziszap tárolása és hasznosítása országos gond. De mi seperjünk csak saját házunk táján. A maradáíanyag hasznosítá­sa körzetünkben is a mező­gazdasággal karöltve . képzel­hető el. Azonban arra senki sem teszi le a nagy esküt, hogy a tisztítás e végterméke semmilyen mérgező anyagot nem tartalmaz. Annyi biztos­nak látszik, hogy a szentend­rei a jó minőségűek közül va­ló, mert nincs olyan ipari te­vékenység, ami súlyosan fer­tőzné a vizet. Az Óbuda Tsz csak bizonyos időszakokban fogadná az iszapot, mert az enyhén szólva is büdös. Más lenne a helyzet, ha a tisztító- telepen rothasztanák, akkor elvesztené az „illata” nagy részét. Könnyebben lehetne kezelni a földeken, mert ke­vésbé lenne folyékony. Csak­hogy a DMRV technológiája erre nem alkalmas. Olyan helyre kellene vinni a rot- hasztáshoz, ahol az erre ki­alakított telepen környezetkí­mélőén zajlana lé a folyamat. Erre sincs lehetőség. Főként a déli vízbázis közelsége miatt. A DMRV végső szükségben a Kékibánya I. szeméttelepre hordja. Komoly pénzt fizet az elhelyezéséért. A környéken lakók gyakran panaszkodnak Fürödni tilos! Veszélyes lubickolás Meleg napokon minden til­tás, ajánlás ellenére százak fürdenek az Omszk park ta­vában. Hogy miért írunk er­ről ismét? Mert e hasábokon több mint egy évvel ezelőtt foglalkoztunk a témával,, s a meleg beköszönte után ismét fájdalmasan aktuális. Mert azok, akik lubickolnak a víz­ben, veszélynek teszik ki ma­gukat. A tisztánlátás kedvéért le­írjuk, hogy a víg jelenleg nem fertőzött. De kémiailag példá­ul negyedosztályú. A szennye­ző források, az Óbuda Tsz csurgalékvize, Budakalász csa­tornázatlansága, a vízcserélő­dés lassúsága nem szűntek meg. Ez a tó csak annyit bír el, hogy a vízi sportot űző ször­fözők, csónakázók, sízők néha beleborulnak. A tapasztalat azonban az hogy az emberek százai egy időben rohannak a vízbe. Ez­zel megteremtik a veszélyét annak, hogy újabb fertőzés következzen be. S valljuk be! Sokan piszkos, izzadt testtel mennek be a tóba. Legalább lezuhanyoznának! Sőt, egye­sek a kutyájukat is fürdetik. Ók készüljenek fel arra, hogy büntetést kell fizetniük. Mert azt képtelenség eltűrni, hogy ilyen kiélezett helyzetben még azzal is fokozzák a fertőzés- veszélyt, hogy az ebeket úsz­tatják. Bőséges választék a szag miatt. Megpróbálják takarni. De hát lágy, a gépek elsüllyednek rajta. Ráadásul a Kékibánya I-et két hónap múlva bezárják, mert tele lett szeméttel. Kékibánya Il-re nem akarják beengedni a szennyvíziszapot. Csak oda jutunk, hogy rot­hasztani kellene. De hol? Az Óbudánál? Hol van olyanhely a, térségben, ahol nincs vízbá­zis? Pedig oda kellene vinni, ahol szarvasmarhatrágyával keverhető lenne, s rá lehetne szabadítani a gilisztákat. A szakemberek azt mondják, hogy a gilisztahumusz garan­táltan az egyik legjobb talaj- erő-utánpótló anyag. Azonban a rothasztó lerakóra nincs pénz. Elkerülhetetlen Mindezt azért meséltem részletesen, mert tudom, hogy a DMRV nagylelkűen zöld utat adott minden csatorna- társulásnak. Azaz vállalta, hogy az egyre növekvő szennyvízmennyiséget tisztít­ja. Ehhez megteremti a szük­séges fejlesztést. De emlékez­zünk a mondatra! Ha az isza­pot nem tudjuk hasznosítani, felesleges a szennyvíztisztítás. Hogy is lesz ez? Mert a belvárosban a Sza­márhegyen tavaly átadták a vákuumos csatornát. Öröm, hogy a dombot nem áztatják tovább az emésztők. A Pannó- nia-telepen lázasan dolgoznak a társulások. Ügy tűnik, rövi­desen kezdődhetnek a mun­kák Budakalászon. A lakosság csoportjai jelentik be igényei­ket a támogatásra, mert köz- művesíteni akarnak. Ilyen kö­rülmények között az iszap hasznosítása elkerülhetetlen feladat. Nem választható el a fen­tiektől néhány riasztó adat a háztartási hulladékkal kap­csolatban. Csak egy pillantás a megyére! Szűkebb hazánk szemétlerakóinak 80 százaléka nem felel meg a követelmé­nyeknek. Egyedül Vácnak van környezetkímélő deponálója. Oda viszont több okból nem szállíthatnak a többi települé­sek. Válogatott hulladék Hazánkban hulladékhaszno­sítással senki nem foglalkozik. Más helyeken válogatják a fát, a fémet, építőanyagot. Nálunk a MÉH-telepek dugig vannak, mert senkinek nem kellenek a lemezek, autógu­mik. Valakitől hallottam: ha az állampolgárok fegyelmezet­tebbek lennének, s a háztartá­si hulladékot szelektálva, zsá­kokba téve készítenék elő, csak a tizedét kellene a tele­pekre szállítani. Ha a tized­nek csak a fele igaz, akkor is megérné odafigyelni. Legutóbb a városi tanács ülésén vető­dött fel érdekes ötlet: ne az állampolgár fizessen, ha a szemetét legálisan el akarja helyezni, hanem az állam fi­zessen azért, hogy odavitte. Miért ne? Teremtsük meg az érdekeltséget itt is. Változások a vasúton Utas a kerekek felett Változatlanul népszerű és forgalmas a Komárom Megyei Húsipari Vállalat Május 1. utcai szakboltja. A választék ma­gáért beszél. A Pomázi Nagyközségi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága a legutóbbi ülésén tájékoztatót hallgatott meg a Volánbusz és a Budapesti Közlekedési Vállalat tevékenységéről és a rekonstrukciós munkáikról. Néhány érdekes adatot, érdek­lődésre számot tartó tervet közlünk. A pomázi autóbusz-állomás munkanapokon 139 járatot in­dít, 141-et fogad. A legtöbb­ször a Vörösmarty-lakótelep- re indul kocsi, 24 óránként 28 esetben. Érdekes, hogy mun- kiaszünetkor mindössze két já­rat köti össze az említett he­lyet a HÉV-állomással. AVo- láríbusz szakembereinek állítá­sa szerint csúcsidőszakban 5— 8 percenként követik egymást a sárga csikók. A vb-ülésen szó esett a Ti- szolczy-lakótelep bekapcsolá­sáról is. A bejárások és az egyeztetés-megtörtént, de a já­ratok indítása a tanács sze­génysége miatt késik. A BKV tájékoztatója sok olyan adatot tartalmazott a cég belső életéről, a pálya­testről, a felújításokról, me­lyek méltán aratnának közön­ségsikert, de nem érintik köz­vetlenül Pomáz térségét. Ma­radjunk a szűkebb házunk tá­ján. Kevesen tudják azt, hogy a nagyközség állomásáról irá­nyítják a távvezérelt áramát­alakítókat. Érdekes az is, hogy az állomás átalakítása‘50 mil­lió forintba került. S máris a dolgok közepébe vághatunk. A pomáziaik szidják az építő­ket, mert megnehezítették, rossz időben lehetetlenné tet­ték a feljutást a szerelvények­re. Lapunk hasábjain a Villa­nófényben megírjuk a dolgot, most maradjunk annyiban, hogy a vb-tagoknak a BKV illetékesei azt mondták, illet­ve a tájékoztatóban leírták, idézzük: „A viszonylag sok megkeresést kiváltó, megválto­zott utasáramlási irányokról (ez utóbbi szószerkezet azt je­lenti magyarul, hogy amerre kényszerítenek bennünket) el kívánjuk mondani, hogy a Vo­lánbusszal egyeztettünk, mely­nek eredményeként a térbur­kolat felújítása' után áthelye­zésre kerülnek a le- és felszál­lóhelyek, amelynek eredmé­nyeképpen a megközelítési út­vonal rövidebb lesz.” Eddig a nyakatekert idézet, amelynek a lényege, hogy a pomáziak- talán esőben is elérik a vona­tot az állomás eresze alól star­tolva. Annál is inkább, s e2 az ígéret italán mindennél fon­tosabb, mert a 2. és 3. vágány közötti peronra tetőt építenek. S ami a tájékoztatóból ki­maradt, de a helyszíni bejá­ráson észrevételeződött: a Ha­zai Fésűsfonó pomázi gyára előtti korlátot úgy csinálták meg, bogyósam gyerekkocsival, sem gázpalackkal nem lehet közötte elmenni. Emiatt pél­dául a település északi része­in lakóknak meg kellett kerül­ni a falut, ha a cseretelepre akartak jutni. Megegyezés született egyéb dolgokról is. Az állomás park­ját a buszpályaudvar felőli ol­dalon kinyitják, ne legyen to­vább az a nevetséges helyzet, hogy a padok bekerítve nyúj­tózkodnak a füvön, fák alatt, az utasok pedig állnak a tű­ző napon a betonon. A ronda drótkerítést, amely körbefogja az épületet, lebont­ják, s helyébe stílusos zárt- szelvényű kereteket tesznek. Egyébként évek óta figyelem, hogy a BKV buzgón kerít, az embereik pedig rendületlenül bontják a legrövidebb megkö­zelítés kedvéért a drótot. így van ez Pomázon is, két he­lyen, a vadonatúj kerítés ká­rára. A társasjátékban mindig a lakosság győz, a vállalat fel­adja, s már a veszélyhelyzet­tel sem törődik. Megjavítják az átjárót a Mártírok úti kereszteződésben, s jobban figyelik a lámpát is, mert az, ha úri kedve tartja, elromlik. S a kocsisorok mu­tatták, hogy sajnos gyakran találta tik ebben az állapotban. Aszfaltozni fogják a járdát, az állomás bejáratát felújít­ják. Erinél nagyobb jelentősé­ge lesz annak, hogy a Pomáz és Budakalász között található hatalmas illegális szemétlera­kó helyet, amely a vasútépítés közben keletkezett árokban lelt otthont, a BKV közreműködé­sével végre eltüntetik. Az oldalt (rta: Viesolka Mihály Fotó: Erdősi Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents