Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-09 / 160. szám
I 1987. JULIUS 9., CSÜTÖRTÖK (fss/srssAfssssjrssssssssssssssjrsssssssssss V Villanófény rsssssssssssf/sssssssssssssssss/fssssssssJ Elég ritkán fordul elő, hogy egy olvasói levél minden sora találat. Nem csoda, hiszen aki tollat ragad, azt általában indulatok fűtik. S ilyenkor bizony gyakran előfordul, hogy a levélíró enyhén szólva elfogult. Nem így Eisik Tivadar esetében, aki városunkban a Vasúti villasor 1. szám alatti házban lakik. Idős olvasónk azt panaszolja, hogy az említett utca és a Dunakanyar torkolatának nemrégeni átalakításakor ő hátrányos helyzetbe került, s egyébként is kialakultak neki nem tetsző dolgok. Ezek közül az egyik az. hogy házának utcafrontját kísérő járda másfél méter helyett négy méter széles lett, így alkalmassá válva arra, hogy kocsik parkoljanak as ablakától 50—70 centiméterre. S figyelembe véve azt, hogy Eisik Tivadar otthonának minden ablaka utcafrontra néz, a parkolással lehetetlenné teszik számára, hogy szellőztessen vagy kinézzen. A szó szoros értelmében igaz, hogy az autók a lakás teljes hosszában szorosan egymás mellett állnak. Ugyanakkor azokat az akácfákat, amelyeket olvasónk hosszú éveken át öntözött, most bebetonozták, mindössze egy 50x40 centiméteres helyet hagyva a törzs körül. A szabálytalan parkolásból azonban egyéb gondok is adódnak a környéken. A teherautók rendre letépik a ruhabolt és a húsbolt tetejének sarkát. Aki arra jár, kérem, nézze meg, hogy a többszöri javítás után is milyen szomorú látványt nyújtanak az összetört csúcsok. Azt sem igen tudná megmondani a HÉV végállomásánál levő bevásárlóközpont zöldségesboltjának a vezetője, akié az a piros Wartburg kombi, amelyik állandóan az áruszállításra meghagyott úton parkol. hogy miért akadályozza a tehergépkocsik rakodását; arra kényszerítve őket, hogy a betontenger 6—8 négyzetméternyi füvesített részére álljanak. Mi lenne a megoldás? Az, hogy az illetékesek parancsolják le a járdáról a kocsikat, szerezzenek érvényt a KRESZ- táblák utasításainak. A rendőrök buzgón rakják rá a tanács környékén szabálytalanul parkoló gépkocsikra a figyelmeztető vagy a feljelentést közlő cédulákat. Vajon miért nem teszik ezt a Vasúti villasor előtt, ahol Eisik Tivadarnak és mindnyájunknak annyi kárt okoznak a szabálytalankodók? SZENTENDREI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Godban a gombával Nem akad rá vállalkozó A szentendrei piacon gombát árul egy asszony... Azaz, lehetetlen; hogy a népdal kissé átalakított tartalma városunkban valósággá váljon. Talán nem terem meg az ízletes csemege a környéken? Dehogynem. Sőt, nagyon is szereti a mikroklímánkat. Akkor biztosan nirics, aki leszedje. Ez sem talált, mert hagyománya van a gombászásnak. Már csak egy tipp lehetséges. A város és a környék lakossága megesküdött, hogy a piacra nem hoz laskát, csiperkét és társait. Nevetni fognak az igazi akadályon. Szentendrén másfél éve nincs gombaszak- értő. Az illetékesek ennyi idő alatt képtelenek voltak megoldani a problémát. Márpedig jogszabály mondja ki: piacon csak szakértő által megvizsgált, erről írásos „bizonyítványt” kapott gomba árusítható. Rendelkezés van érvényben aról is, hogy erre embert a városi tanácsnak kell biztosítani. Akkor miért nincs, ha kötelező volna, hogy legyen? Fordítsuk a szót a valóban komoly probléma lényege felé! Volt nekünk gombaszakértőnk Darin József személyében. Csakhogy az Idő nagy" úr. az ember mellett elrohan, s nyomokat hagy sodrása az érzékszerveken. Például a szemen. Márpedig ahhoz, hogy valaki felelősséggel kimondja, hogy ehető vagy nem ehető a csemege, nemcsak a szakmát kell érteni, hanem jól is kell látni a portékát. Ez esetben aligha bocsátható meg a tévedés. Tudja ezt a törvény is. és nem bánik kesztyűs kézzel a gombaszakértővel, ha közreműködése mellett kerül valaki halálos veszélybe. Ezt a felelősséget Darin József már nem vállalhatja. Most mondhatja az olvasó, hogy az illetékeseknek viszont nemigen volt baj a szemükkel, nem látták, hogy űtánpót- lásra van szükség? De igen. Küldtek embereket tanfolyamFagylalt és sütemény Pilisszántó kőbányáiról, mészégetőiről, futballcsapatáról, s nem utolsósorban Dómján Ferenc fagylaltjáról és süteményeiről híres. Az ősz hajú mester, jóval túl a hatvanon, még mindig vidáman és anek- dotázva fogadja a vendégeket. Akik nem is kerülik el a régi parasztházból átalakított cukrászdát, legyenek bár távolabbi vagy helyi illetőségűek. Aki egyszer evett a rétesekből vagy fagylaltokból, visszatért Dómján Ferenc cukrászmester és felesége huszonöt éve édesítik a pilisszántói lakosság asztalát. Azt hihetne bárki, hogy ebben a kis hegyi faluban csak az bírja ki ennyi ideig, aki vidéken látta meg a napvilágot. Nos, az idős házaspár élete a bizonyíték rá, hogy vannak kivételek. Dómján Ferencék ugyanis a fővárosban, a Szondy utcában vezettek egy minőségi vajasboltot. Nem volt rossz soruk, de szerettek volna egy önálló üzemet. Elutaztak Szentendrére, érdeklődni a tanács illetékeseinél, hogy .milyen lehetőségek adódnának tervük valóra váltására? A sok ajánlat közül Pilisszántó lett a nyerő, mert nemcsak a község szép fekvése, nyugalma szólt mellette, hanem az is, hogy itt lehetett viszonylag olcsón ingatlant vásárolni. így vették meg Dom- jánék á főút mentén az ócska vályogházat, s alakították át a köjál követelményeinek meg- " felelően, cukrászdává. — Soha nem bántam meg, hogy ide költöztem — mondja Dómján Ferenc. — Ügy gondolom, hogy mindkettőnket szeretnek, megbecsülnek a faluban. Mindig arra törekedtünk, hogy elégedettek legyenek velünk a vevők. Én beleteszem a süteménybe, fagylaltba, ami belevaló. A turisták sokszor előre táviratoznak, hogy mikor jönnek, s írják, mit készítsünk nekik. Kapjuk a megrendeléseket Budapestről,, a környező falvakból. Nekünk ez az igazi öröm. — Hallom, jövőre mégis abbahagyják ... — Igen. Az idő alaposan eljárt felettünk. Van egy kis Polskink, Budapesten lakásunk. A lányomat kistafíroz- tam. A feleségemmel együtt kapunk vagy tízezer forint nyugdíjat. Mi kell még? Élünk csendesen, néha ki-kijövünk Pilisszántóra. — Mi lesz az üzlettel? — Eladjuk. Szívem mélyén azt remélem, hogy megmarad cukrászdának. Át kell majd alakítani, mert a köjál követelményei egyre szigorúbbak. — Meggazdagodott negyedszázad alatt? — Amint mondtam, a lakás és a kocsi a vagyonom. Az öregségtől nem kell félnem. De ha arra gondol, hogy ezzel a szakmával 25 év alatt sokkal többet lehet keresni, igaza van. Én azonban így vagyok nyugodt, emelt fővel mehetek el P Ili sszán tóróL ra, azok becsülettel helytálltak, levizsgáztak, fiatalok, alkalmasak lennének a roppant kényes feladat ellátására, de nem hajlandók csinálni. Igen jól tetszenek sejteni. Nincs pénz arra, hogy elfogadhatónak minősíthető pénzt fizessenek nekik. Mert a gombavizsgálat, jobb szót nem tudok; ügyelet. Magyarul: az állampolgár összekötve a kellemest a hasznos' sál szombat délután gombát szed, azt szeretné megvizsgáltatni. Megy a szakértőhöz. Annak otthon vagy a meghatározott helyen kell találtatnia. Tehát nem elég az, ha a város gombaítésze a piacon hetente kétszer megjelenik, a hétvégeken vagy más, köz- megegyezéssel megállapított időpontban a lakásán vagy kijelölt helyen fogadnia kell azokat, akik tele kosárral felkeresik. S ha meggondoljuk, ez időben sem kis dolog. Meg aztán ki szereti azt, ha pihenőidőben vártán kell állnia? Mindezzel szemben a tanácsnak igen szerény anyagiak állnak rendelkezésére a gombaszakértő munkájának megfizetésére. Tipikus patthelyzet. Igaz, a parti nagyon régen így áll. A lakosság pedig választhat. Vagy lemond a gombaszedésről vagy viszi a pakkját Budapestre. a Moszkva térre. Netán bízik saját ismereteiben és kockáztat. Ami viszont igen veszélyes játék. Mit mond Tegzes László, a városüzemeltetési osztály vezetője? — Folyamatban van a gom- bavizsgálc hely kialakítása. A tanácsnak ezt a problémát meg kell oldania. lesz a szennyvíziszappal? Így a csatorna sem ér sokat Nemrégiben olvastam a Duna Menti Regionális Vízmű jobb parti üzemigazgatóságának az elemzését, a profiljához tartozó szolgáltatások jelenlegi állapotáról és a jövőben várható változásokról. Az emlékezetembe ragadt egy elkeseredett mondat: ha a szennyvíziszap elhelyezésére, hasznosítására nem találunk megoldást, felesleges a csatornák hozadékát tisztítani. Országos probléma Mivel a környezetvédelmet korunk egyik legfontosabb feladatának tartom, utánanéztem, hogy milyen „hátországból” csúszott ki az elkeseredett mondat. Kiderült, hogy a szennyvíziszap tárolása és hasznosítása országos gond. De mi seperjünk csak saját házunk táján. A maradáíanyag hasznosítása körzetünkben is a mezőgazdasággal karöltve . képzelhető el. Azonban arra senki sem teszi le a nagy esküt, hogy a tisztítás e végterméke semmilyen mérgező anyagot nem tartalmaz. Annyi biztosnak látszik, hogy a szentendrei a jó minőségűek közül való, mert nincs olyan ipari tevékenység, ami súlyosan fertőzné a vizet. Az Óbuda Tsz csak bizonyos időszakokban fogadná az iszapot, mert az enyhén szólva is büdös. Más lenne a helyzet, ha a tisztító- telepen rothasztanák, akkor elvesztené az „illata” nagy részét. Könnyebben lehetne kezelni a földeken, mert kevésbé lenne folyékony. Csakhogy a DMRV technológiája erre nem alkalmas. Olyan helyre kellene vinni a rot- hasztáshoz, ahol az erre kialakított telepen környezetkímélőén zajlana lé a folyamat. Erre sincs lehetőség. Főként a déli vízbázis közelsége miatt. A DMRV végső szükségben a Kékibánya I. szeméttelepre hordja. Komoly pénzt fizet az elhelyezéséért. A környéken lakók gyakran panaszkodnak Fürödni tilos! Veszélyes lubickolás Meleg napokon minden tiltás, ajánlás ellenére százak fürdenek az Omszk park tavában. Hogy miért írunk erről ismét? Mert e hasábokon több mint egy évvel ezelőtt foglalkoztunk a témával,, s a meleg beköszönte után ismét fájdalmasan aktuális. Mert azok, akik lubickolnak a vízben, veszélynek teszik ki magukat. A tisztánlátás kedvéért leírjuk, hogy a víg jelenleg nem fertőzött. De kémiailag például negyedosztályú. A szennyező források, az Óbuda Tsz csurgalékvize, Budakalász csatornázatlansága, a vízcserélődés lassúsága nem szűntek meg. Ez a tó csak annyit bír el, hogy a vízi sportot űző szörfözők, csónakázók, sízők néha beleborulnak. A tapasztalat azonban az hogy az emberek százai egy időben rohannak a vízbe. Ezzel megteremtik a veszélyét annak, hogy újabb fertőzés következzen be. S valljuk be! Sokan piszkos, izzadt testtel mennek be a tóba. Legalább lezuhanyoznának! Sőt, egyesek a kutyájukat is fürdetik. Ók készüljenek fel arra, hogy büntetést kell fizetniük. Mert azt képtelenség eltűrni, hogy ilyen kiélezett helyzetben még azzal is fokozzák a fertőzés- veszélyt, hogy az ebeket úsztatják. Bőséges választék a szag miatt. Megpróbálják takarni. De hát lágy, a gépek elsüllyednek rajta. Ráadásul a Kékibánya I-et két hónap múlva bezárják, mert tele lett szeméttel. Kékibánya Il-re nem akarják beengedni a szennyvíziszapot. Csak oda jutunk, hogy rothasztani kellene. De hol? Az Óbudánál? Hol van olyanhely a, térségben, ahol nincs vízbázis? Pedig oda kellene vinni, ahol szarvasmarhatrágyával keverhető lenne, s rá lehetne szabadítani a gilisztákat. A szakemberek azt mondják, hogy a gilisztahumusz garantáltan az egyik legjobb talaj- erő-utánpótló anyag. Azonban a rothasztó lerakóra nincs pénz. Elkerülhetetlen Mindezt azért meséltem részletesen, mert tudom, hogy a DMRV nagylelkűen zöld utat adott minden csatorna- társulásnak. Azaz vállalta, hogy az egyre növekvő szennyvízmennyiséget tisztítja. Ehhez megteremti a szükséges fejlesztést. De emlékezzünk a mondatra! Ha az iszapot nem tudjuk hasznosítani, felesleges a szennyvíztisztítás. Hogy is lesz ez? Mert a belvárosban a Szamárhegyen tavaly átadták a vákuumos csatornát. Öröm, hogy a dombot nem áztatják tovább az emésztők. A Pannó- nia-telepen lázasan dolgoznak a társulások. Ügy tűnik, rövidesen kezdődhetnek a munkák Budakalászon. A lakosság csoportjai jelentik be igényeiket a támogatásra, mert köz- művesíteni akarnak. Ilyen körülmények között az iszap hasznosítása elkerülhetetlen feladat. Nem választható el a fentiektől néhány riasztó adat a háztartási hulladékkal kapcsolatban. Csak egy pillantás a megyére! Szűkebb hazánk szemétlerakóinak 80 százaléka nem felel meg a követelményeknek. Egyedül Vácnak van környezetkímélő deponálója. Oda viszont több okból nem szállíthatnak a többi települések. Válogatott hulladék Hazánkban hulladékhasznosítással senki nem foglalkozik. Más helyeken válogatják a fát, a fémet, építőanyagot. Nálunk a MÉH-telepek dugig vannak, mert senkinek nem kellenek a lemezek, autógumik. Valakitől hallottam: ha az állampolgárok fegyelmezettebbek lennének, s a háztartási hulladékot szelektálva, zsákokba téve készítenék elő, csak a tizedét kellene a telepekre szállítani. Ha a tizednek csak a fele igaz, akkor is megérné odafigyelni. Legutóbb a városi tanács ülésén vetődött fel érdekes ötlet: ne az állampolgár fizessen, ha a szemetét legálisan el akarja helyezni, hanem az állam fizessen azért, hogy odavitte. Miért ne? Teremtsük meg az érdekeltséget itt is. Változások a vasúton Utas a kerekek felett Változatlanul népszerű és forgalmas a Komárom Megyei Húsipari Vállalat Május 1. utcai szakboltja. A választék magáért beszél. A Pomázi Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottsága a legutóbbi ülésén tájékoztatót hallgatott meg a Volánbusz és a Budapesti Közlekedési Vállalat tevékenységéről és a rekonstrukciós munkáikról. Néhány érdekes adatot, érdeklődésre számot tartó tervet közlünk. A pomázi autóbusz-állomás munkanapokon 139 járatot indít, 141-et fogad. A legtöbbször a Vörösmarty-lakótelep- re indul kocsi, 24 óránként 28 esetben. Érdekes, hogy mun- kiaszünetkor mindössze két járat köti össze az említett helyet a HÉV-állomással. AVo- láríbusz szakembereinek állítása szerint csúcsidőszakban 5— 8 percenként követik egymást a sárga csikók. A vb-ülésen szó esett a Ti- szolczy-lakótelep bekapcsolásáról is. A bejárások és az egyeztetés-megtörtént, de a járatok indítása a tanács szegénysége miatt késik. A BKV tájékoztatója sok olyan adatot tartalmazott a cég belső életéről, a pályatestről, a felújításokról, melyek méltán aratnának közönségsikert, de nem érintik közvetlenül Pomáz térségét. Maradjunk a szűkebb házunk táján. Kevesen tudják azt, hogy a nagyközség állomásáról irányítják a távvezérelt áramátalakítókat. Érdekes az is, hogy az állomás átalakítása‘50 millió forintba került. S máris a dolgok közepébe vághatunk. A pomáziaik szidják az építőket, mert megnehezítették, rossz időben lehetetlenné tették a feljutást a szerelvényekre. Lapunk hasábjain a Villanófényben megírjuk a dolgot, most maradjunk annyiban, hogy a vb-tagoknak a BKV illetékesei azt mondták, illetve a tájékoztatóban leírták, idézzük: „A viszonylag sok megkeresést kiváltó, megváltozott utasáramlási irányokról (ez utóbbi szószerkezet azt jelenti magyarul, hogy amerre kényszerítenek bennünket) el kívánjuk mondani, hogy a Volánbusszal egyeztettünk, melynek eredményeként a térburkolat felújítása' után áthelyezésre kerülnek a le- és felszállóhelyek, amelynek eredményeképpen a megközelítési útvonal rövidebb lesz.” Eddig a nyakatekert idézet, amelynek a lényege, hogy a pomáziak- talán esőben is elérik a vonatot az állomás eresze alól startolva. Annál is inkább, s e2 az ígéret italán mindennél fontosabb, mert a 2. és 3. vágány közötti peronra tetőt építenek. S ami a tájékoztatóból kimaradt, de a helyszíni bejáráson észrevételeződött: a Hazai Fésűsfonó pomázi gyára előtti korlátot úgy csinálták meg, bogyósam gyerekkocsival, sem gázpalackkal nem lehet közötte elmenni. Emiatt például a település északi részein lakóknak meg kellett kerülni a falut, ha a cseretelepre akartak jutni. Megegyezés született egyéb dolgokról is. Az állomás parkját a buszpályaudvar felőli oldalon kinyitják, ne legyen tovább az a nevetséges helyzet, hogy a padok bekerítve nyújtózkodnak a füvön, fák alatt, az utasok pedig állnak a tűző napon a betonon. A ronda drótkerítést, amely körbefogja az épületet, lebontják, s helyébe stílusos zárt- szelvényű kereteket tesznek. Egyébként évek óta figyelem, hogy a BKV buzgón kerít, az embereik pedig rendületlenül bontják a legrövidebb megközelítés kedvéért a drótot. így van ez Pomázon is, két helyen, a vadonatúj kerítés kárára. A társasjátékban mindig a lakosság győz, a vállalat feladja, s már a veszélyhelyzettel sem törődik. Megjavítják az átjárót a Mártírok úti kereszteződésben, s jobban figyelik a lámpát is, mert az, ha úri kedve tartja, elromlik. S a kocsisorok mutatták, hogy sajnos gyakran találta tik ebben az állapotban. Aszfaltozni fogják a járdát, az állomás bejáratát felújítják. Erinél nagyobb jelentősége lesz annak, hogy a Pomáz és Budakalász között található hatalmas illegális szemétlerakó helyet, amely a vasútépítés közben keletkezett árokban lelt otthont, a BKV közreműködésével végre eltüntetik. Az oldalt (rta: Viesolka Mihály Fotó: Erdősi Ágnes