Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-09 / 160. szám
1987. JÜLIUS 9., CSÜTÖRTÖK Weizsäcker moszkvai sajtóértekezlete A leszerelés szükséges — Moszkvai utazásom célja az volt, hogy új fejezetet nyisson a szovjet—nyugatnémet kapcsolatokban. Ezt sikerült teljesíteni — jelentette ki szerda délutáni moszkvai sajtóértekezletén Richard von Weizsäcker, az NSZK szövetségi elnöke. A szovjet fővárosban folytatott tárgyalásait a nyugatnémet államfő becsületes, nyílt párbeszédként jellemezte. Hozzáfűzte, hogy a biztonság és a leszerelés kérdéskörét érintve mindkét fél egyetértett abban, hogy a leszerelés szükséges és lehetséges, s egyenlő biztonságot kell szavatolnia minden országnak. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a Pershing —1A rakétákról nem beszéltek, mert ez szerinte a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti tárgyalások témája, ahol mindkét fél képviseli szövetségesei érdekeit is. A szovjet—nyugatnémet kapcsolatokról szólva Weizsäcker kifejtette: 'e viszony különlegessége, hogy egyfelől az érzékenység, másfelől pedig a pozitív remény jellemzi. A nyugatnémet államfő közölte, hogy ponni látogatásra hívta meg Andrej Gromikót és megerősítette a Mihail Gor- bacsovnak szóló korábbi -meghívását is. A látogatások időpontját még nem határozták meg, erre feltehetőleg Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter következő NSZK-be- 11 tárgyalásain kerül sor. Az NSZK államfője utalt arra, hogy országa a Szovjetunió Megkezdődtek a tárgyalások Rizskov ausztriai látogatása Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő szerdán négynapos hivatalos látogatásra Ausztriába érkezett. A miniszterelnököt felesége, valamint Borisz Arisztov külkereskedelmi miniszter, Anatolij Kovaljov első külügyminisztér-helyettes és más vezető személyiségek kísérik. A vendégeket Franz Vranitzky kancellár és Alois Mock alkancellár-külügy- miniszter üdvözölte a schwe- chati repülőtéren. Nyikolaj Rizskov az osztrák rádiónak adott rövid nyilatkozatában kitűnőnek minősítette a szovjet—osztrák kapcsolatokat, és rámutatott, hogy látogatása alkalmából a. két ország gazdasági és politikai kapcsolatainak fejlesztése áll előtérben. A szovjet kormányfő megérkezése után látogatást tett Franz Vranitzkynél és Alois Mocknál, majd a délutáni órákban a két kormányfő kísérete bevonásával megkezdődtek a tárgyalások. Nyikolaj Rizskov ellátogat Linzbe és Salzburgba is, majd szombaton sajtóértekezlettel fejezi be ausztriai látogatását. HAITI BARIKÁDOK B arikádok Port-au-Prince xitcáin, jelszavakat harsogó, a kormány távozását követelő felvonulók, habozás nélkül a tömeg ellen vezényelt rendőrség — a kép kísértetiesen emlékeztet arra, amikor Haiti lővárosában a gyűlölt diktátor, Jean-Claude Duvalier megbuktatásáért folyt a kiélezett, véres áldozatokban bővelkedő küzdelem. Pedig a felvillantott kép egészen friss; az elmúlt hetekben nap-nap után ilyen jelenetekkel találkozhattak a kis karibi államban tartózkodó újságírók. Hiába kényszerült hát lemondásra és menekülésre tavaly év elején „Baby Doc”, semmi nem változott Haitin? A külső jelek arra utálnak, s az általános sztrájkokat meghirdető népi szervezetek vezetői is épp azzal vádolják a jelenlegi kabinet vezetőjét, ami miatt annak idején életüket kockáztatták: egyeduralmi törekvésekkel, a nemzeti, demokratizálódási törekvések elfojtásával, a változatlanul tömegeket sújtó nyomor elleni határozott Intézkedések elmaradásával. Az indulatok kirobbanásához az vezetett, hogy a Duvalier nyomdokain hatalomra került jobboldali kormányzótanács módosítani akarta a korábban elfogadott választási törvényt. A tömegnyomás korábban is arra Irányult, hogy váltsa fel választott, új vezetés a Henri Namphy tábornok által irányított juntát, amikor pedig nyilvánosságra került, hogy a hadseregre támaszkodó gárda egyetlen tollvonással át akarja húzni a polgári erőket is tömörítő választási tanács eddigi indítványát, elszabadult a vihar. Halottak tucatjai, sebesültek százai jelzik a több szakaszban meghirdetett általános sztrájk, pontosabban a megtörésére kirendelt karhatalmi egységek „működésének” szomorú mérlegét. Valószínű azonban, hogy a nyers erőszak — ahogy korábban a Fülöp-szigeteken vagy mostanában Dél-Koreában — napjaink Haitijén már nem vezet eredményre. Nő az esélye annak, hogy a legfőbb patrónus, az Egyesült Államok szintén engedmények megtételére próbálja rávenni Namphy tábornokot és társait, hogy ezzel vegye elejét egy esetleges még nagyobb robbanásnak az amúgy is feszültségtől terhes latin- amerikai térségben. Hiszen az utóbbi napokban nem csupán Haitiről érkeznek összecsapások, tüntetések hírei, hanem például Panamából vagy épp az adósságválság terheit cipelő Brazíliából. Márpedig az apróbb politikai rengések könnyen egy nagyobb földindulás előjelei lehetnek. Sz. G. mm 1 lEGNAP TÖÍ iténI Pártbizottsági ülés Szerdán ülést tartott az MSZMP _ Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottsága. A testület Dudla Józsefet, a miskolci városi párt- bizottság eddigi első titkárát megválasztotta a megyei pártbizottság első titkárává. Elődje, Fejti György — mint ismeretes — az MSZMP Központi Bizottságának titkára lett. Az ülésen részt vett Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. MactIíUSI láfnflfatfic Az SZKP KB propagandaosz- MUblnVal lalugaiaa táiyának meghívására július 6. és 3. között Moszkvában tartózkodott az MSZMP KB agitá- ciós és propagandaosztályának küldöttsége, élén Lányi György- gyel, az osztály helyettes vezetőjével. A megbeszéléseken a két testvérpárt képviselői tapasztalatcserét folytattak a gazdasági és társadalmi építőmunkát segítő ideológiai tevékenységről, a tömegpolitikai munka időszerű kérdéseiről. A küldöttséget fogadta J. A. Szkljarov, az SZKP KB propaganda- osztályának vezetője. A Hazafias Népfront Országos Ta . nácsának meghívására július 6—8tn látogatást tett hazánkban a Japán Egyesült Szociáldemok- •ata Párt küldöttsége, Eda Szatszuki elnök vezetésével. A jaján küldöttsége]; fogadta Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács lelyettes elnöke és Pozsgay Imre, a HNF OT főtitkára. A vendégek megbeszélést folytattak időszerű nemzetközi kérésekről, a magyar—japán gazdasági kapcsolatokról, továbbá i Hazafias Népfront és. az egyesült szociáldemokrata párt ígyüttműködését érintő kérdésekről. lapén küldöttség egyik legnagyobb potenciális partnere a műszaki-tudományos és gazdasági együttműködésben. A mostani tárgyalásokon is szó volt az együttműködés fejlesztéséről. Weizsäcker közölte, hogy külön is megvitatták az oktatási együttműködés, a szovjet szakemberek és vezetők képzésében való nyugatnémet .részvétel lehetőségeit. Weizsäcker az „európai otthonról” kifejtette: az NSZK két körülmény miatt — nevezetesen, hogy az Európai Gazdasági Közösség alapítója és egyik legfontosabb tagja, valamint, hogy földrajzilag két különböző társadalmi rendszer határán helyezkedik el — különösen érdekelt a jószomszédi viszonyban, az előnyös gazdasági együttműködésben. A Husi-üggyel, a fiatal nyugatnémet pilóta közeli szabadon engedéséről terjengő híresztelésekkel kapcsolatban a nyugatnémet elnök nem volt hajlandó részletekbe bocsátkozni, mondván, hogy ezzel esetleg csak árthat honfitársának. Azt azonban megerősítette, hogy moszkvai tárgyalásain ^zóba került a téma. Szovjet—csehszlovák hadgyakorlat Közös hadgyakorlatot tartanak a szovjet középső hadseregcsoport és a csehszlovák néphadsereg egységei július 15-e és 21-e között, a csehszlovákiai Jáchimov, Karlovy Vary, Liberec, Decin, Melnik térségében,-a csehszlovák kormánnyal történt egyeztetés alapján — jelentették be szerdán Moszkvában. A hadgyakorlat célja a csapatok terepen történő kiképzésének javítása. A résztvevők összlétszáma 17 ezer fő. RAKÉTA AZ ÁROKBAN Az NSZK-beli Darmstadt közelében balesetet szenvedett egy Patriot típusú légelhárító rakétát szállító amerikai katonai gépjármű. A Nyugat- Németországban állomásozó amerikai fegyveres erők parancsnokságának közleménye szerint a gépjármű az árokba hajtott, és felfordult. A rajta lévő, hagyományos rohbanó- töltettel ellátott rakéta azonban nem zuhant le. Mint a parancsnokság szóvivője hangoztatta, ezeket a különben sem élesre állított eszközöket közúti szállítás közben többszörösen is biztosítják, s így a beleset következtében nem lehetett robbanásveszély. Szikh terror — hindu reagálás Újabb felekezeti villongások Hindu—szikh összecsapások robbantak ki szerdán India három északi szövetségi államában, Pandzsábban, Hari- jánában, Himacsál Prades- ben, valamint a fővárosban, Üj-Delhiben. Az újra fellángoló felekezeti villongásokat az váltotta ki. hogy szikh szélsőséges fegyveresek hétfőn és kedden megtámadtak három autóbuszt és többségében hindu ütasai- kat brutálisan legyilkolták. Az esztelen terrorakcióknak összesen 74 áldozatuk volt. 1983 óta ez volt a legvéresebb szikh terrorakció. A merényletek miatt feldühödött hindu lakosság tüntetéseket és sztrájkokat szervezett a tömegmészárlás elleni tiltakozásul. A három északi államban szerdán zárva maradtak az iskolák és az üzletek. A készültségi állapotba helyezett rendőrség megerősített erőkkel próbálja fenntartani a rendet és megakadályozni a hindu lakosság szikhellenes bosszúhadjáratát. Készültségben van a hadsereg is. Szikhellenes tüntetés volt szerdán Űj-Delhiben. Egy kétezer fős csoport tiltakozásképpen meg akarta rohamozni Butha Szingh belügyminiszter lakhelyét, a rendőrség azonban szétoszlatta őket. Az ösz- szecsapásokban tíz tüntető megsebesült. KÉNYSZERLESZÁLLÁS Egy belföldi vonalon közlekedő TU—154-es szovjet utas- szállító repülőgép kedden 160 emberrel a fedélzetén sikeres kényszerleszállást hajtott végre tbiliszi repülőterén. Az uráli Szverdlovszkból érkező gép első futómű-kibocsátó berendezése meghibásodott, s a tartalék rendszerekkel sem sikerült az első kerekeket kiengedni. A gép erre körözni kezdett a repülőtér felett, hogy elfogyassza tűzveszélyes üzemanyagát. A földön is megtették a szükséges óvintézkedéseket, s a TU—154-es a tűzoltó babbal végigöníözött leszállópályára ereszkedett. TASZSZ-nyilatkozat Alaptalan amerikai rágalmak A szovjet—amerikai viszony kérdéseivel foglalkozó nyilatkozatot tett közzé szerdán a TASZSZ szovjet hírügynökség. A dokumentum emlékeztet arra, hogy a nemzetközi közvélemény figyelme jelenleg a szovjet—amerikai kapcsolatokra irányul. Nagymértékben ezektől függ, hogy enyhül-e a nemzetközi szembenállás, megtörténik-e az első és éppen ezért különösen fontos lépés a nukleáris fegyverek felszámolása irányába. Ezzel tisztában vannak az Egyesült Államok szélsőségesen jobboldali politikai körei is, amelyek azt a célt tűzték maguk elé, hogy az utolsó pillanatban bármi áron bezárják a megállapodás előtt megnyílt ajtót. Most a washingtoni szovjet, illetve a moszkvai amerikai nagykövetség építése kapcsán kezdtek kampányt, amelybe belevonták a kongresszust és sajnos a kormányzat egyes képviselőit is. A TASZSZ a továbbiakban hangsúlyozza, hogy moszkvai nagykövetségük helyét maguk az amerikaiak választották ki és ezt kormányközi egyezményben is rögzítették. Mint ismeretes, az épület gyakorlatilag Moszkva központjában található. Ami pedig az úgynevezett „műszaki behatolást” illeti, az amerikai fél ezzel kapcsolatban nem terjeszt elő konkrét bizonyítékokat. E nyilvánvaló rágalom segítségével nem leplezhetők el az Egyesült Államok saját titkosszolgálatainak rosszindulatú cselekedetei. Ami pedig a legfontosabbat illeti — amelynek aláásására a szovjet—amerikai és a nemzetközi kapcsolatokban történő bármiféle előrehaladás ellenségei törekszenek —, e kérdésben sok függ az Egyesült Államok vezetésének döntésétől. Jó lenne bízni abban, hogy az amerikai kormányzat teljességgel felméri a. lehetséges következményeket és helyesen választ — mutat rá a TASZSZ nyilatkozata. Szolidaritási üzenet A nagykátai szolidaritási nagygyűlés szónoka Darvasi István volt. Tőle balra a koreai vendég, jobbra Bárd András és Kovács Antalné. (Folytatás az 1. oldalról) Országos Béketanács elnökségének tagja méltatta a KNDK-nak a szocializmus építésében elért eredményeit, a Koreai Munkapárt és a KNDK kormányának erőfeszítéseit a két országrész egyesítésére, a térség békéjének és biztonságának előmozdítására. A gyűlésen felszólalt a KNDK afroázsiai szolidaritási bízott^ ságának elnökhelyettese Dzong Dong Uk is. Beszédében hangsúlyozta, hogy ez a találkozó is ékes bizonyítéka a magyar nép szolidaritásának a koreai nép iránt. Ez a gesztus nagy támogatást jelent az amerikai csapatok Dél-Koreá- ból történő kivonásáért és a haza egyesítéséért küzdő népük harcában. A nagygyűlés résztvevői a koreai küldöttségeknek átadott szolidaritási üzenetben támogatásukról biztosították a KNDK kormányát és a délkoreai haladó erők küzdelmét. A DÉLI FÉLTEKÉN fekvő Chilében, ahol az évszakok rendje éppen ellentétes a miénkkel, július már téli hónap, s így természetes, hogy teljes erővel zajlik a politikai csatározás is. Miután az ellenzéki erőknek megosztottságuk miatt nem sikerült a katonai rendszert polgári kormányzattal felváltaniok, elkerülhetetlen módon közeleg az az 1989-es dátum, amelyet Pinochet maga szabott meg égy dnnak idején (1980-ban) általa, elfogadtatott alkotmányban. Ennek törvényességét ugyan a legtöbb ellenzéki politikus tagadja ugyan, de tekintve, hogy más út a jelek szerint nem kínálkozik Pinochet eltávolítására, megkezdődött az előcsa- tározás az ebben az irományban megszabott 1989-es választásba. Az előírások szerint egyetlen, elnökjelölt lehet, akire két év múlva szavaznak, s énnek a civil, nem katonapo- Ijtikusnak, kell .elvezetnie' égy átmeneti korszakban az országot a demokratikus kormányzáshoz. Pinochet 1989-ben 74 éves lesz, s így korábban arra számítottak, hogy kora miatt nem indul a választáson, s inkább arra törekszik, hogy a katonai kormányzatot valamilyen trükkel átjátssza valamelyik bizalmi főtiszttársának, akit egyszerűen majd civil politikussá minősítenek át. Azóta azonban, hogy Pinochet 1973- ban, egy junta élén, véres pucesal — amely mintegy 15 WsJíGYZET PINOCHET HOSSZÚ VÚ TERVEI ezer hazafi életébe került — megdöntötte az alkotmányos ^rendszert, a legkülönbözőbb módokon szabadult meg azoktól a főtisztektől, - akik akkor segítséget nyújtottak neki a hatalomátvételhez. A kormányokat sűrűn átalakították, s a belügyminiszteri székben, amely a chilei gyakorlat szerint mindig is a miniszterelnökinek felel meg, Ijol tábornokok, hol pedig civil jobboldali politikusok foglaltak helyet, A MOSTANI legújabb kormányátalakításra azért került sor, mert vannak a hadsereg tiszti karában is olyanok, akik felvetik Pinochet távozásának szükségességét. A tábornok elnök ugyanis mind nyilvánvalóbbá teszi, hogy ö maga pályázik az 1989-es választás elnökjelöltjének tisztségére. A kabinet átalakítását Pinochet összekötötte egy olyan intézkedéssorozattá,!, amely részben a ,chilei hadseregben alkalmazott rotációval, részben áthelyezésekkel az elégedetlenkedőket kiiktatta abból, hogy beleszólhassanak mindabba, ami Santiagóban, a hatalom köreiben történik. Nagyon figyelemre méltó az a húzása, amellyel az új kabinet legfőbb tisztségviselőjét. a belügyminisztert kiválasztotta. Ezt a tárcát Fernandez- re bízta, akit a nyugati sajtó „jobboldali technokratának” jellemez. Ez a politikus azzal vívta ki Pinochet bizalmát, hogy ő volt ugyancsak a tábornok elnök belügyminisztere, amikor ebben a minőségében kidolgozta azt az alkotmánytervezetet, amely az 1989-es dátumot is tartalmazza. A tábornok akkor nagyon elégedett volt belügyminisztere tevékenységével. Különösen azzal, hogy a belügyminiszter rendikívüli hozzáértéssel vegyítette a terrorintézkedéseket a soviniszta reklámhadjárattal, s olyan „eredményt” szállított főnökének, amely úgy tüntethette fel a történteket, mintha a chilei nép többsége jóváhagyta volna ezt a Pino- chet-féle alkotmánynak nevezett irományt a szuronyok árnyékában lefolytatott „népszavazáson”. A politikus ezután egy időre Pinochet jóváhagyásával búcsút mondott a kormánynak, s az üzleti élet felé fordult, hogy növelhesse vagyonát. A tábornok elnök mostani döntése, hogy most visszahívja kormányának kulcstárcájába, megfigyelők szerint mindennél biztosabban jelzi, hogy Pinochet valóban az 1989-es elnökeljöltségre pályázik. Az egyszer már teljes megelégedését kivívott jobboldali politikusra kívánja bízni, hogy rutinjával és körmön- fontságával szervezze meg számára a választási kampányt, hogy 1989 után is, alakilag más formában, fennmaradjon a mostani jobboldali rendszer. A DOLOG AZONBAN már nem olyan egyszerű, mint az 1980-ban volt az alkotmány- tervezet elfogadtatásával. Bár igaz, hogy az ellenzéki erők ■megosztottsága ma is olyan realitás, amely Pinochetnek és híveinek mozgásteret biztosít a, taktikázásra. De a követelés a tábornok elríök haladéktalan távozására mind viharosabb formákban nyilvánul meg a santiagói utcákon. Az új baloldali tömörülés megalakulása az elmúlt hetek egyik legfontosabb chilei eseménye volt, A rendszer válasza erre a megszokott' volt: razziák a „gyanús személyek” után a munkások lakta külvárosokban és olyan tömeges letartóztatások, hogy ismét stadionokban, sportiéte- sítménvekben kellett elhelyezniük Pinochet távozását sürgető hazafiak százait-ezreit. A tábornok elnök hosszú távú tervei tehát lényegében ismét csak ugyanarra épülnek: a megfélemlítési kísérletre. De beválhat-e az 1989-ig és azután? Árkus István
