Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-06 / 157. szám

1987. JULIUS 6., HÉTFŐ Elet a Földön Kaliforniai geológusok 3 és fél milliárd évvel ezelőtt élt baktériumok kövületére ta­láltak Ausztráliában. A lelet alapján arra következtetnek, hogy a földi élet jóval ko­rábban alakult ki, mint azt eddig feltételezték. William Schopf amerikai paleobiológus közölte: az ál­tala Nyugat-Ausztráliában fel­fedezett kövület az első ko­moly bizonyítéka annak, hogy az élet a Föld keletkezése után viszonylag rövid idővel már kialakult. Az algára emlékeztető egy­kori organizmusok a növényi életnek már viszonylag bo­nyolult, fotoszintézisen alapu­ló formáját képviselték. A tudósok szerint a fotoszintézis­re képes növények jóval az élet egyszerűbb formáinak megjelenése után fejlődtek ki. A 3 és fél milliárd éves or­ganizmusokat tehát a növényi élet egyszerűbb formáinak kellett megelőzniük. Mivel a Föld 4 és fél milliárd éves, az élet — egyre bonyolultabb for­mában — a Föld történetének túlnyomó részében létezett. A Los Angel es-i Kalifornia Egye­tem evolúciós kutatóközpont­jának vezetője szerint mindez azt is jelenti, hogy a Föld ősi állapotában sem volt olyan mostoha az élet számára. Előrelátó üzletpolitikával A türelem jól kamatozik A közelmúltban az Agrobank Rt. alakuló gyűlésén ér­dekes adatot hallottunk. A megye egyik középkategó­riájú gazdasága 30 millió forinttal szerepelt a részvény- tulajdonosok sorában. Anda Istvánt, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság főigazgató-helyettesét arról kérdez­tük. miért döntöttek úgy, hogy ilyen tetemes összeget fektetnek részvényekbe. Megőrzi értékét — Ez a lépés nálunk már hagyományokra épül, ugyanis az első, a gázkötvények kibo­csátásánál is ott voltunk a vá­sárlók között. Igaz. akkor még csak 100 ezer forinttal, de a lényeg, hogy elkezdtük. Ezt követően a Comporgan és az Agrárinnovációs Társaság pénzalapjába szálltunk be egy-, illetve ötmillió forinttal. S ha már elindultunk ezen az úton és járhatónak, mi több, kifizetődőnek bizonyult, akkor Vezet a Mókus és az Édes Anna Túrái csokigyártók Csokoládébevonat készül a masszára. (Erdősi Ágnes felvétele) Kánikula Idején igazán ideális munkahely Túrán a Galgamenti Magyar—Kubai Barátság Tsz édesipari üzeme, ahol a Csemege Édesipari Vállalat megrendelésére olcsó csokoládékat készítenek. A fondánhoz, a zsírhoz és a tej­porhoz szóját és ízesítő aro­mákat kevernek, attól füg­gően, hogy Szaljut, Express, Édes Anna vagy Mókus-sze­let készül-e a gépsoron. E két utóbbi csoki — ká­vés, illetve pisztáciás — gyors közvélemény-kutatásunk sze­rint a legnépszerűbb a dol­gozók körében, akik — csodák csodája — még nem unták meg e csemegéket. A negy­ven asszony teljesítménybér­ben keni, csomagolja a hűtő- alagútból kikerülő szeleteket. Naponta 30—35 mázsa finom­ság kerül ki az asszonyok ke­ze alól egy műszak alatt. Ám olyan sok a jelentkező, hogy néhány nap alatt be lehetne állítaná egy délutáni műsza­kot is. Erre azonban egyelőre nincs igény. Tény viszont, hogy az előrejelzések szerint mostanság jobban fogynak az itt gyártott, olcsóbb édessé­gek ... természetes, hogy terveinkben is szerepelt egy nagyobb ösz- szeg hasonló célú felhasználá­sa. — Miben látja a befektetés előnyét? — A tőkepiac megteremté­se mindenekelőtt a gazdasági élet gyorsítását segítette elő, s emellett olyan biztos lehető­ségét kínált, amely jövedelme­zősége révén maga mellé állí­totta a gazdaságok nagy ré­szét. Ezen nehéz megbukni, mert a befektetett összeg meg­őrzi az értékét. Természetesen más előnyökre is gondoltunk, amikor ilyen nagy lépésre ha­tároztuk el magunkat. Ugyan­is ezek az értékpapírok bár­mikor készpénzre válthatók, vagyis eladhatók: ugyanakkor a hitelezési lehetőségeink is bővültek. Alapító tagok is — Az előnyök közt szólt a nagyobb hitellehetőségről is. Ez azt jelenti, hogy a jövő­ben élnek ezzel? — A tervbe vett nagyobb fejlesztéseink lefutottak, s most ezeket kell finomítani, ehhez pedig a saját pénzünk is elegendőnek bizonyul. Űjabb elképzeléseink is van­nak, de idő kell ahhöz, hogy felmérjük ezek szükségszerű­ségét, hiszen az általunk elő­állított termékekkel — faipa­ri félkész termékekkel és épí­tési anyagokkal — is egyre nehezebb a piaci helytállás. Egyébként az Agrobank alapí­tó tagjai közt szintén olvas­hatta nevünket, s ez is azért van így, mert ezt a pénzinté­zetet a mezőgazdaság műsza­ki megújulásának és a tudo­mányos kísérletek felkarolá­sának szellemében hoztuk lét­re. Erre pedig nekünk is szük­ségünk lesz. De visszatérve a hitelkérdésre, nem akarom azt mondani, hogy mi soha sem fogjuk igénybe venni az effaj­ta szolgáltatásokat. Ám meg kell vájni, amíg az előbb em­lített tervek kikristályosod­nak, s utána hatékonyan tud­juk felhasználni a kölcsön­kapott forintokat. A technikai fejlesztés mellett persze ne­künk másra is kell gondolni, hiszen a fakitermelésen és a fafeldolgozáson kívül jelentős feladatot jelent a kivágott er­dőterületek újratelepítése, il­letve a más célra kisajátított területek helyett újak vásárlá­sa. Arról nem is beszélve, hogy itt a főváros lábánál gondoskodnunk kell több mint kétmillió ember oxigénellátá­sáról is. Ezek nemcsak pénzt igénylő gazdasági teendőket, hanem erkölcsi kérdést is je­lentenek számunkra. Beadták a közösbe — Ezek ellenére mégis 30 milliót tudtak fordítani érték­papírokra ... — Igen. éppen azért, mert — ahogy mondtam már — ne­künk most nincs nagyobb be­ruházásunk. s amíg így áll a helyzet, addig a fejlesztésre szánt összeget beadjuk a kö­zösbe, használják azok a gaz­daságok, amelyeknek most na­gyobb szükségük van a pénz­re. Néhány év múlva nálunk is lehetnek olyan fontos mű­szaki elképzelések, amelyek a fafeldolgozás, illetve az épí­tőipari tevékenység esetében elengedhetetlenek a talpon maradáshoz. Gondolok itt a fűrészüzemi bővítésekre és új építéstechnológiák bevezeté­sére. Bánsági György Szépül a környék is Félidőben a hídfeiújítók Meglepetést okozott a gyűjtőcsatorna Félidejéhez érkezett az idén 138 éves Lánchíd rekonstruk­ciója, a híd felújítása terv­szerűen halad — tájékoztatott Dalmy Tibor tanácsi és mi­niszteri biztos. A március 1-jén kezdődött munkáról szólva elmondta: április közepén az ütemterv­hez képest még több mint egy hónapos volt u lemaradás, mert a korán béállt tavaszi jégzajlás hátráltatta, nemegy­szer lehetetlenné tette a híd alatt az állványozást. Az eső­zések pedig az acélszerkeze­tek korrózióvédelmi munkáit gátolták. Az elmaradást — a kivitelező vállalatok munká­jának szervezettebbé tételével, s több munkás foglalkoztatá­sával — sikerült behozni. A házak homlokzattatarozá­sa, valamint a gázvezeték-épí­tés már befejeződött, s augusz­tus elejére az útburkolat fel­újítása is elkészül. A Clark Ádám téri oldalon már befe­jeződött az ottani villamos­aluljáró szerkezetének meg­erősítése, szigetelték a híd­főben levő szerkezeteket, s el­készült a tér felének útpályá­ja. Az itteni forgalom július végén ismét változik, s vár­hatóan augusztusban befeje­ződik a tér teljes felújítása. A Lánchídon elkészültek a pesti pilon kőfelületeinek felújítá­sával, illetve konzerválásával. A láncszerkezeten ötrétegű vé­dőbevonat készült. A pesti láncszakaszon a jövő héten már a hid végleges, sötétszür­ke színe lesz látható. Nehéz feladat a lánctagok letisztítá­sa a régi bevonat maradvá­nyaitól. Az építők két mű­szakban, naponta 40 tonna ho­mokot használnak fel e mun­kára. A Mészáros utcában egy, a vártnál magasabban fekvő gyűjtőcsatorna okozott meg­lepetést, s ez néhány napig hátráltatta a munkát. A Lánchidat legközelebb július 18-i, 19-i hétvégén zár­ják le a forgalom elől, amikor a járdát betonozzák. Ekkor a 2-es villamos sem közlekedik majd. Mint ismeretes, szep­tember 15-től az elképzelések szerint másfél hónapig telje­sen lezárják a járművek elől a hidat, s akkor a gyalogosok az északi oldal járdáján kel­hetnek át. A rekonstrukció várhatóan október 31-én, a tervezett határidőre befejező­dik. Lobbot vetett az égi tűz Gálicszagot hord szerte a szél Szombat van, szabad, ragyogó, lobogós. Suhannak a gépkocsik a Tápiószentmártonból Tápióbicskére vezető keskeny, olvadt felületű aszfaltúton, serceg kerekeik alatt a fekete ragacs, apró kövek repülnek oldalt, s hul­lanak porba. Az pedig — mármint por — jócskán van itt az Aranyosi-dűlőben, lévéli szőlőtőkék birodalma ez a faluszél. Az izzadó út két oldalán egyenes sorok hú­zódnak észak és dél felé, sötétzöld lombozatú szőlőso­rok. Néhol fehéres-kék színezék tarkítja a csipkézett leveleket; a rézgálicos, meszes permetlé nyoma. Némely gazda ragaszkodik az ősi, bevált módszerhez, így véde­kezik a peronoszpóra ellen. Szivárványos permet Iramodnak a sorok, beleka­paszkodnak a gyümölcsfákba s bújnak azok mögé. Egészen a kukoricásig sorol a szőlő. A dűlő egy-egy zsebkendőnyi szakaszán kerékpárok, autók, lovaskocsik bálványoznak, gazdáik ott, a parcella vala­melyik sorában horolnak, kö­töznek, permeteznek. Vagy csak egyszerűen trécselnek, mint a Budapestről leruccant Neuhauser família tagjai, akik a szentmártoni fürdőbe igye­kezvén, megpihentek egyik is­merősük — Nádor Péter — kisbirtoka peremén. A z egyszerű ember cselekedete soha­sem nemesedhet anekdotává. Az anekdotához egyéniség kell, az anekdo­ta csak a nagy emberek kiváltsága, hí­ressé vagy hírhedtté kell lenni érte. Csak Petőfi-nagyságú költők vagy Na- poleon-méretű hadvezérek alakja köré illik igazán. Ezért nem is tudom, hogy amit most elmondok, csak amolyan egyszerű történet avagy már bimbóál­lapotban lévő anekdota, hiszen a köl­tő, akiről szól, még nem híres ember, de már tudni lehet róla, hogy egyéni­ség. Pályakezdő ifjú ember ő, eddigi munkásságát négy sorban foglalja ösz- sze az irodalmi lexikon, egy kötettel gazdagította az irodalmat, de az is vé­konyka. Még annyit mondhatok a sike­reiről, hogy miatta utasítottak pótvizs­gára egy szerelmes diáklányt, egy heti­lap keresztrejtvényébe egyszer beleke­rült a neve, a dupla vagy semmi játé­kok hőskorában egy játékon ő volt a döntő kérdés. Egy nyári táborban, nem Is tudom már pontosan hol — az ország számta­lan vidékéről verbuválódtak a KISZ-esek. Diákok, munkás- és pa­rasztfiatalok voltak együtt, s nemcsak arra ügyeltek, hogy az izmokat erősítse a munka, hanem arra is törekedtek, hogy csiszolódjék az ész is. Ebből a célból dupla vagy semmit játszottak. Egymás után hangzottak el a kérdé­sek és feleletek, amikor vékonyka kö­tetet húzott elő a versenyvezető. A könyv úgy volt csomagolva, hogy a cí­men kívül mást nem láthattak belőle a versenyzők. Hangzott a kérdés: mondják meg, ki írta a könyvet, mi­kor jelent meg, mondjanak a szerzőről néhány életrajzi adatot. Mikor letelt a gondolkodási idő, a sorbán következő versenyző ajkába harapott, lehajtotta a Simon Lajos: KALAND fejét, aztán csendesen fgy szólt! „Saj­nos, erre nem tudok felelni..De nem tudott felelni a következő, és az az utón következő sem. — Ki tudná megmondani? Egyetlen kéz emelkedett a magasba, egy fényes szemű szövőlány keze. — Tessék hát! A’fényes szemű szövőlány szeme még fényesebben ragyogott, s mint a szó­nok, ha nagy beszédre készül, megkö­szörülte a torkát, aztán csak úgy fújta a költő életrajzát meg a kötetben lé­vő versek címeit. Hatalmas taps csat­tant a felelet végén, természetesen meg­nyerte az első díjat, s az elámult ver­senyvezető megkérdezte: — Ilyen nagyszerűen ismerj a mosta­ni költőket? — Nem ismerem őket, én csak ezt a költőt ismerem — felelte a lány. — És miért éppen ezt a költőt isme­ri? — Mert néhány verse születésének szemtanúja voltam... A lányok csodálkozva felzúgtak, a versenyvezető levette a szemüvegét. — Hogyan? Hogy mondja, kérem? — A költő bent feküdt a szobában az ágyon — mondta a lány —, én meg a konyhában főztem. Egyszer csak hallom, hogy kiabál: „Magda, gyorsan hozzál ceruzát meg papírt.” Vittem neki pa­pírt és ceruzát, ő meg írt egy verset. Egy perc döbbent csend következett, aztán a csendbe belevihogtak a lányok. Pikáns históriát sejtettek, mert ugye­bár adva van egy fiatal költő, aki fek­szik az ágyon meg egy fiatal leány, aki a konyhában főz. Nem mindenna­pi kaland derülhet ki ebből, bizony nem mindennapi kaland ... A diákokra felügyelő tanárnő, akit rigolyás erkölcs­csősznek tartottak a táborban, gyanak­vó szemmel sandított a lányra és meg­kérdezte: — De kérem! Hogy került magukhoz az a fiatal költő? — Hát... — rántott egyet a vállán a lány — éppen nálunk vendégeske-^ dett. — És édes kettesben voltak? — ér­deklődött rosszmájúan a versenyvezető. E rre kirobbant a hahota, a lányok dőltek a kacagástól, a szövőlány pedig csak állt, szája csak mosolyra húzódott, de fényes szeme még jobban nevetett, mint a lányoké. A szigorú ta­nárnő komoran leste a lányt, szinte ar­cára volt írva, hogy azt gondolja: még csak el sem pirul ez a szemérmetlen .. A lány pedig, mint ahogy a színészek­től látta, megvárta a nevetés végét, s csak azután válaszolt csak úgy, egyked­vűen: — Igen, valóban kettesben voltunk. Kis hatásszünetet tartott, aztán még hozzátette: — Ugyanis az a költő a bátyám.., A versenyvezető kezéből kiesett a szemüveg, a szigorú tanárnő könnyezve nevetett, a lányok ámulva zúgtak. A versenyvezető eszmélt elsőnek a cso­dálkozásból. — És mondja, kislány, büszke a bátyjára? — kérdezte. A lány mókázva lebiggyesztette a szája szélét. — Hát... neki az a dolga.,. Hangosodik a délelőtt, mind több helyről hallik ide a ne­vetés, a férfikurjantás, a gyer­mekzsivaj. S persze, a szerszá­mok zenéje. A horolóé, melyet karóvéghez pendítve tisztít meg a nedves homoktól gaz­dája; a permetezőgépé, mely­nek karja minden lenyomás­kor megugrik, csapágya nye­kereg; belsejében sziszeg a lé, majd szivárványt rajzolva hull alá milliónyi csöppje. Békésen megférnek egymás mellett a szőlő- és dohány­parcellák. mint megtűrik a tő­kék sorukban a sárgarépa-, a krumpli- vagy a petrezselyem­vetéseket. Jószomszédok, mint a tündérkertjeikbe szombat- vasárnaponkint kimenekülő emberek: kétkezi munkások, bérből élők, nyugdíjasok. Itt nincs rang, nincs fönökösdi, csak jókedv, munka, kikap­csolódás. A permetezőgép töl­tése közben el lehet gondol­kodni a világ vagy a család dolgain, a holnapi ebéden, a nyaralás várható költségein. Forduló közben Ugyan, mire gondol most, ebben a forróságban isten sza­bad ege alatt Árvái János, aki 500 kvadrátos dohányföldjét ekekapálja? Hosszúk a sorok, van ideje elmerülni gondola­taiban a jó kötésű, testes, erős férfinak. Végül is, csak ideér Bandi, a hatéves pej, levegőbe szalad a fényes acél, megálljt kiált lovának Árvái. — A Belvárosi Távbeszélő Üzem portása vagyok — nyújtja kezét —, huszonnégy- hetvenkettőzök, azaz, egy tel­jes napi munka után három nap pihenés jár. Ma reggel jöttem haza, s látja, már a délelőtt itt talál. — Nem álmos? — A palánták inkább. Jól jött a múlt heti eső, de tudja, ilyen homokon a víz csak eny- nyi: megmutatja magát, aztán volt, nincs. — Bízik a dohányban? — Inkább, mint a szőlőben. Van nekem is valami három­száz négyszögöl szőlőm, de jó, ha gyenge közepes termés lesz az ősszel. Dohányt viszont há­rom holdon ültettünk, ez a parcella csak egy kis terület. Bújik a gyom, nekimentem az ekével. — Hosszúak a sorok, mire gondol, míg fordul egyet? — A következő sorra ... "Mert én is úgy tartom, tény­leg hosszúak ezek a sorok. No, Bandi, fordulj! Bandi, a gyönyörű pej hor­kant néhányszor, aztán feje­delmi paripához méltó moz­dulattal beáll a következő sorba s húzza a vasat. Mint egy egyszerű, országúti kocsi­vonó ... Tavaszhozta fürtök ■Fura dolog így, tétlenül bo­torkálni a parcellák és a sorok között, mégiscsak idegen az ember, különösen, ha semmi­féle szerszám nincs a kezében. Szerencsére vajmi keveset tö­rődnek itt a sétafikálókkal a törpebirtokosok, ki-ki végzi a maga dolgát. Az pedig van elég — késett a tavasz, mos­tanában meg úgy megindult minden növény, csak győzze az ember a tennivalót. Megindult a gyom, a tyúk­húr, a porcsin is, azt irtja ret­tentő nyugalommal és kitartó hordással Dudok László nyug­díjas, hatvanöt esztendős hely­béli. Köszönünk, föl sem néz, aztán csak megbillenti fejét. — Háromszáz négyszögöles ez a parcella, míg bírtam, magam permeteztem, nyitot­tam, födtem. Az apám apja is tapodta ezt a homokot, egy­két mostani tőkét is láthatott, mert bizonv, ez öreg szőlő. Az úttal egyidős — lendíti kezét a kocsisor felé. Szétágaznak a venyigék, be­léjük kócol a szél. — Be kellene már kötözni, mert egy-egy nagyobb szélro­ham leverheti azt a kevéske fürtöt is, melyet hozott a ta­vasz — magyarázza a férfi. — Majd szólok a vejemnek, mos­tanában ő permetezi a szőlő­met. Ezerjó, kadar, meg vala­micske kövidinka van itt, ta­lán megtelnek a hordók. Nem sok fér beléjük, összesen va­lami négy hektó. Foghíjas ültetvény ez, jegy­zem meg mutatva a szapora dinnyepalántákra, borsó- és babsorokra. — Odébb van hagyma, krumpli is — így Dudok Lász­ló —, nem járunk mi zöldség­boltba soha. Huszonegy évig dolgoztam a Vízműveknél, hatezer fölött van a nyugdí­jam. Biccent egyet a férfi, s húz­za tovább a horolót. Hosszúak a sorok, de azért nem kérde­zem meg tőle, ugyan mire gondol kapavágás közben? Besze Imre

Next

/
Thumbnails
Contents