Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

„A végén a mennybe mentünk” Hatalmas vastapsot kaptak A Kossuth Gimnázium leánykára kitűnően szerepelt a napokban Békés-Tarhoson, a nemzetközi kórusfesztiválon. Ebből az alkalomból beszél­gettünk Soltész Nagy László­it é karvezetővel. — Talán azzal kezdeném, hogy néhány hónapja szépen szerepeltünk Nagykőrösön az országos diáknapok válogató­ján., Aranyérmet szereztünk, és immár ötödik alkatommal nyertük el az év kórusa cí­met. Nagy megtiszteltetés szá­munkra, hogy a zsűri lemez­felvételre javasolt bennünket. Békés-Tarhoson tizenegyedik alkatommal rendezték meg a kórusok fesztiválját. Béres Ká­roly, a zeneiskola igazgatója a patinás intézmény baráti kö­rének tagja, felhívta a szer­vezők figyelmét a leányka- runikra. Ide olyan énekkaro­kat hívnak meg, amelyek már valahol bizonyítottak. Egyéb­ként a Bartók Béia-kórusver- S'Sny után ez a másik legran­gosabb a hasonló jellegű ese­mények közül. Nagy örö­münkre, résztvevői lehettünk e fesztiválnak, ahol jobbnál jobb együttesek képviselték a hazai mezőnyt; a finnek, huli­gánok, csehek képességeit csak sejtettük, hiszen ezeknek e nemzeteiknek ragyogó kó­rusaik vannak. Ahhoz, hogy indulhassunk komoly összegre volt szükség — nevezési díj, étkezés stb. —, szerencsére a gimnázium igazgatósága és a KISZ váro­si bizottsága segített bennün­ket. Persze közben még olyan „apróság” nehezítette az uta­zásunkat, hogy éppen ebben az időben zajlottak az egye­temi felvételi vizsgák. Önállóan összeállított 20 perces műsorral kellett jelent­kezni, előre leadott kottákat vártak mindenkitől. A produk­ciókat stopperrel mérték, hogy senki ne lépje túl a megadott időt. A nemzetközi előírások szerint bírálták el az ének­karok előadását, maximum 10 pontot lehetett szerezni. A közönség soraiban nagyon sok zenei szakember és meg­figyelő foglalt helyet. Mivel ebben az időben karvezetőd mesterkurzus is volt Békés- Tarhoson, így az ott előadáso­kat tartó professzorok alkot­ták a nemzetközi zsűrit. Az elnök Gulyás György volt, az intézmény egykori igazgatója — a versenyt is ő hívta élet­re —, aki a fődijat alapította. Már akkor éreztük, hogy ta­tán mi lehetünk a meglepetés- kórus, amikor nálunk felhang­zott a nézőtéren a vastaps. Ad­dig senkinél nem fordult ez elő. Kellő áhítattal énekeltek a lányok, dr. Perneczky Já­nosáé kolléganőm kísért zon­gorán. Előtte volt még egy kis intermezzo. Ugyanis két énekkar nem érkezett meg időben. Erre minden beéneklás és felkészülés nélkül valósággal belöktek minket a ■ színpadra. Bennem abban a pillanatban a méreg dolgozott. Talán ép­pen ezért teljesen elfeledkez­tem a versenyről, A lányok felszabadultan, könnyedén éne­keltek. Hatalmas tapsot kap­tunk. Este gyertyákkal végigjár­tuk Békés-Tarhos utcáit és szerenádoztunk az ott Lakóknak. Egyszer csak a lányokat meg­szólította a zsűri magyar szár­mazás ú kanadai tagja: Ugye ti vagytok a ceglédiek? A vá­ros másik részéről megismer­tem a hangotokat. Nagyon tet­szett, ahogy énekeltetek. Kot­tát fogok küldeni nektek, re­mélem, a karvezető megtanít­ja azokat a dalokat. Szeret­ném, ha majd kapcsolat ala­kulna ki közöttünk. Másnap tartották a karve­zetők részére az értékelést. Összeestem, olyan szigorúan bíráltak a zsűri tagjai min­denkit. Később aztán kiderült, hogy naigyon keményen pon­toztak. Nos, sok szépet mond­tak rólunk. Ilyeneket: ritkán hallani ennyire jó leánykari hangzást... s mindezt egy si­ma gimnázium kórusa, hogy képes elérni, stb ... Szóval a végén a mennybe mentünk. Az, hogy szimpati­kusnak találtak minket, talán abból is adódott, hogy minden együttes csinos öltözékben lé­pett színpadra, úgy méztek ki, mint a profik. Mi meg csak úgy kis matrózblúzban, tarka­barka ruhákban álltunk ki a publikum éllé. Az elhangzott dalok után, amikor tapsoltak, felrebbentünk, és gyorsan el­tűntünk. A többiek fél óráig hajlongtak. Az eredményhirdetéskor cso­dálatos meglepetés ért ben­nünket a békéscsabai Bartók Zeneművészeti Gimnázium leánykara és a Komlói Peda­gógus Énfekkar mögött harma­dikok lettünk. Takács Miklós­tól, a Montreálli Philharmoni- kusofc művészeti igazgatójától átvehettük az általa felajánlott 300 dolláros különdíjat és ok­levelet. Egyben jogot nyertünk ar­ra, hogy a jövő évi debreceni Bartók Béía-kórusversenyen indulhassunk. Csoda-e, hogy a gálaesten Britten Karácso­nyi énekek című kompozíció­ját önfeledten énekeltük a zsúfolásig megtelt teremben. F. F. Nyolcszálak Túri Lászlót, a város­gazdálkodási vállalat igaz­gatóját arról kérdezzük, mekkora a ceglédi strand befogadóképessége. Meg hogy mit csinálnak akkor, ha megtelik a fürdő. — Amint tudja, létezik olyan, hogy jegy. Nyolc- százán tartózkodhatnak egyszerre a strand terüle­tén, ha eladnak ennyi je­gyet, akkor nem engednek be több embert. Illetve ahogy távoznak a fürdőzők, úgy engedik be az újonnan jövőket. Sallai Ferencet, a strand vezetőjét kérdezzük ezután rögtön, milyen volt a strand látogatottsága a hé­ten. — Nézze. Sokan voltak. Nem tudom pontosan, any- nyira zsúfolt a programom. Talán tíz óra után többet tudok mondani... Ez a mondat mindennél többet mond.-ra A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI, ÉVFOLYAM, 155, SZÁM 1981. JÜLIUS 4„ SZOMBAT Közéleti fórum MegtaSáifiaté-e az egyezség? Fogadóéra Július 8-án, szerdán délután 2-től fél 7 óráig -Sós János, a városi tanács elnökhelyettese fogadóórákat tart a városhá­zán hivatali helyiségében. A hír — amely szerint ci­gány családokat telepítenek máshonnan ebbe meg abba a városba, községbe —■ különbö­ző váitozartaivál gyors karri­ert futott be, s földfedhetet- len körútja során elért Ceg­lédre is. A tételt oly sokan és sokféleképpen cáfolták már, hogy további hi z cm y gatás okkal bíbelődni teljességgél fölösle­ges. Szőkébb környezetünkben némiképp bonyolította a hely­zetet, s teremtett blzonytalan­SzociáSpolitika Kérdések és válaszok Habár — mint sejthető volt — ezen a területen sem vár­ható látványos föllendülés, mégis igen nagy érdeklődés övezte azt a fórumot, amit a szakszervezetek ceglédi váro­si bizottsága rendezett meg, s amely a szociálpolitika és a társadalombiztosítás helyzeté­ről, változásairól, valamint a velük kapcsolatos szakszerve­zeti tennivalókról* szólít. A találkozó vendégei vol­tak: Rácz Albert, a Társada­lombiztosítási Főigazgatóság vezetője, Főcze Lajos, a SZOT osztályvezetője, Bognár Mik­lós, a megyei , társiadaA^mbi?- tosíbási igazgatóság vezetője, Hortolányi Elemér, az SZMT titkára, dr. Götzinger István, a megyei társadalombiztosí­tási tanács elnöke, Bállá Já­nos, a ceglédi pártbizottság első titkára és Fekete Antal tanácselnök. Elsőiként Hortolányi Elemér kapott szót, s vitaindítóként címszavakban foglalta össze Pest megye leglényegesebb szociálpolitikai gondjait. Egye­bek között említést tett a szo­ciális otthoni férőhelyek hiá­nyáról, a veszélyeztetett kör­A bernecei csontkovács I. Nem kíméltem a grófkisasszonyt tem, hogy ugrás után látom, kifordult a bokám, de telje­sen. A bal lábujjaim hátra­néznek, a jobb meg előre Szólt apám, hogy helyre teszi, mert értett hozzá, mester volt benne. Gondoltam, amit apám tud, tudni kell azt nekem is. Előrerántottam a kifordult bokát, roppant az egy csuda nagyot, de már helyre is ment. Huszonnyolcban volt ez, húsz­éves koromban. Ekkor jöttem rá a nyitjára. Jött apám, de későn, már kész, mond tam ne­ki. Apám örült, hogy köve­tem a tudományát! Egyre töb­bet gyakoroltam, egyre job­ban belejöttem, mert egyre ment a híre. A falumban már engem hívtak, még a szomszéd falukba is, de még a határőrparancsnok felesé­gén is én segítettem. — Egyszer ugyancsak hív­nak Lévára. A Révay gróf­kisasszonyt kifordult bokájá­val már végighurcolták a vi­lágon, de hiába. 1932-ben volt ez, kaptam az őrsparancsnok­tól útlevelet. Nem kíméltem a grófkisasszonyt se, egyet sikkantott, és már rendben is volt, amit más nem tudott... Felruháztak, egy hétig ott tar­tottak és a végén kétezer ko­ronát is adtak, nagy pénz volt az! Fazekas Mátyás _ (Folytatjuk) nyezetben élő fiatalok számá­nak növekedéséről, a táppén­zes napok számának szaporo­dásáról. Fő feszültségforrás­nak minősítette az időskorúak és az alacsony jövedelmű csa­ládok helyzetét, illetőleg azt a tényt, hogy a fiatalok és a nagycsaládosok szülői támoga­tás nélkül nem képesek lakás­hoz jutni. Igaz, a hetedik öt­éves terv 35 ezer otthon meg­teremtését irányozza elő a megyében, de az is kevés. 25—30 ezerre teszik a terüle­ten élő alkoholisták számát, s a folyamat — úgy látszik — megállíthatatlan, öt esz­tendő alatt 13.százalékkal nőtt Pest megyében a bűnözés ará­nya, ezen beliül a fiátalko- rúakra vonatkozó adatok is emelkednek. Valamennyi fel­adat közül kiemelt figyelmet kell fordítani az idősek és a hátrányos helyzetű, veszélyez­tetett fiatalok ügyére. Ezt követően a vendégek felváltva adtak rövid válaszo­kat az írásban beérkezett több mint ötven kérdésre. Csupán ízelítőül néhány meg­állapítás: A módosított nyugdíjtörvény bevezetésének várható határ­ideje 1989. január 1. — Á mai fogtalkoztatáspolitikai helyzet­kép nem indokoltja ugyan a nyugdíjkorhatárok felemelé­sét, mégis meg kell tenni ezt a lépést, mégpedig az egyéb kedvezményekhez szükséges pénzalap előteremtéséért. — A tervekben szerepel, hogy a személyi jövedelemadó okoz­ta hátrányok kiegyensúlyozá­sára a nagycsaládosok gyer­mekenként 500—600 forint egyszeri csialádipótl ék-emelést kapnának. — A nyugdíjasok adóztatására ma két változat létezik, s erősödőiéiben van az a varáció, amely szerint nem összevontan adóztatnak a nyugdíjat és a mellette kifej­tett munkáért járó bért. — A felhalmozás és a fogyasztás jelenlegi aránya a szakszer­vezeti megítélés szerint sem tartható, a felhalmozás ará­nyát kell növelni. — A szak- szervezet nem támogatja a férfiak nyugdíjkorhatárának fölemelését stb. ságot a közvéleményben egy, az előbbivel időben összetalál­kozó értesülés: a tanaes álla­mi bérlakásokat építtet a vá­ros különböző pontjain, ame­lyekbe cigány családokat szán­dékozik költöztetni, Ez utóbbiban nem is talál­ni semmi különlegeset. Mégis olyan események elindítójává vált, amelyek következménye­ként a közéleti demokráciá­nak Cegléden eleddig ismeret­len fóruma született meg. Jobb és egyelőre pontosabb elneve­zés híján: a közvetlen érdek­egyeztető párbeszéd. A hír vételét és a lakásépí­tések megkezdésének konsta- tálásót követően aláírással el­látott (esetenként névtelen) til­takozó jegyzékek lepték el a tanácsot, s megjelentek a sze­mélyesen protestáló megbízot­tak is, akik lakóközösségük támogatásával felvértezve fej­tették ki véleményüket. Az egyre nagyobb méreteket öltő fölindul ás gyújtópontjai természetesen azokra a város­részekre estek, ahová a tervek a szóban forgó lakásokat he­lyezték el: Kenderföld (Kö­kény utca), Örkényi utca, Csengeri szél. A kenderföldiek körzeti gyűlést hívtak össze az egyik hét végén, amelyen nem leplezett ellenkezésüket több száz aláírással „fölszerelt” be­adványba sűrítették, majd kö­vetként a "terület .tanácstagját 'küldték be, ,a yáirosj,, tanács­hoz. Érvekkel és érzésekkel meg­erősített kérelmük hamar meghallgatásra talált. Három nap leforgása alatt sor került arra a közvetlen érdekegyez­tető és tájékoztató párbeszéd­re, amelyen kenderföldi szí­nekben legalább százötvenen jelentek meg, a tanácsot pe­dig Fekete Antal elnök kép­viselte. Tíz perccel a találkozó nyi­tánya előtt világosan látszott, hogy minden ízében egységes és szenvedélyes csoport gyűlt össze. Ha nem így lett volna, hiábavalóan telik el a dél­után, és sohasem jön létre az újszerű, egyben nagy remé­nyekre jogosító közéleti fó­rum. Nincs hely itt részletesen Is­mertetni a tízegynéhány izzó hangú, és természetesen elő­ítéletektől sem mentes hozzá­szólást. Csupán a kenderföfldi- ek akaratának főbb pontjait rögzíteném, amelyeket példák, okfejtések és következtetések garmadájával kerekítettek ki. Szavatolt nyugalmat és biz­tonságot szeretnének; hallani kívánják, hogy honnan, név szerint kiket, és miért telepí­tenének ide; az új lakók meg­bontanák a kertváros nem kis erőfeszítések árán megterem­tett harmóniáját; tovább foly­tatják a gáz- és vízvezeték-, valamint az útépítést, semmi garanciát nem látnak arra, hogy a betelepülők ebbő! részt vállalnának; olyan lakóközös­Vízilabda OB/II. Sikerült fordítani Ceglédi VSE—Csongrád 13-10 (2-1, 3-1, 3-5, 5-3). Ceg­léd, 100 néző. Vezette: Re- kita, Lengyel. Cegléd: Józsa, Beck, Kiss, Ócsai, Bóbis, Kele­men, Ungvári, Tóth, Lakatos, Bálint. Edző: Czigány Károly. Góllövők: Ungvári (5), Kele­men (4), Ocsai (2), Bóbis, Beck. Kitűnő játékot nyújtott a hazai együttes. Újból csak tar­talékosán tudták felvenni a küzdelmet a volt szentesi ví­zilabdázókra épülő Csongrád ellen. Jól kezdtek a ceglédiek, de az előny a harmadik játék­részre elfogyott, olyannyira, hogy a vendégek átvették a vezetést is. Az utolsó játék­részben azonban lelkes játék­kal sikerült fordítani. A ceg­lédi csapatból Ungvári, Kele­men és Ócsai játszott kiemel­kedően. A győzelemmel újra sikerült a harmadik helyre ke­rülni a bajnoki tabellán. A következő mérkőzés július 4-én lesz Budapesten, a CSMSK csapata ellen. Beck Mihály ségben szeretnének élni, ame­lyikben mindenki számíthat a másikra; nem kívánnak együtt lakni a betelepülőikkel, így hát a tanács mondjon le szán­dékáról; ügyüket ne tekintse senki a cigánykérdésben va­ló állásfoglalásnak, pusztán a kötelezettségek alól kibújó embereket szeretnék távol tar­tani a területtől; legyen bele­szólásuk abba, hogy kikkel laknak együtt stb. Fekete Antal következett szólásra. Mondandójából kide­rült, hogy a tanács 6 daran, úgynevezett szociális bérlakás építésébe vágott bele, mert ennyihez kapott az idén támo­gatást (lakásonként 400 ezer forintot) a megyei tanácstól. Egyébként az alacsony kom­fortfokozatú, kisméretű hajlé­kokat 1 millió 300 ezer fo­rintért készíti el a Dutép. A beköltözőikről még nem született döntés, de az biztos, hogy a periférián lévő embe­rek fogják kapni, akik Önerő­ből nem képesek más módon lakáshoz jutni. A városban pillanatnyilag 180-an várnak ilyen lehetőségre. Eszük ágá­ban sincs ebbe a 6 házba ci­gány családokat költöztetni. Nos, a zárófejezetnek így kellene hangzania: miután a kenderföidáek kielégítő választ kaptak, megnyugodva térhet­tek haza. Am a krónikás vi­sz alyog a valóság megmásfitá- sától, ezért rögzítenie kell, hogy nem így történt. A talál­kozó befejeztével a protestá- lók egy csoportja immár az utcán folytatta tovább a be­szélgetést, korántsem csillapo­dott lélekkel. Itt körvonalazó­dott a benti tárgyalás egyik féliresiiklott mozzanata. Kide­rült, hogy a kenderföldiek nem véletlenül és nem vala­miféle szóbeszéd nyomán szer­kesztették meg tiltakozó Iratu­kat, hiszen a hírt, miszerint cigány családok fogják birto­kolni az újonnan épülő laká­sokat, egy előbbi közfórumon éppen a tanácselnök-helyettes szájából hallották. Vélekedé­sük szerint a tanács a lakos­ság elégedetlenségét érzékelve változtatta meg elképzelését. Ez azonban nem derült ki az érdekegyeztető párbeszé­den. Pedig a módosítás nyil­vánosságra hozatala egyálta­lán nem csorbítja a tanács te­kintélyét, sőt a nyílt várospo­litikába beépülő tolerancia és magabiztosság jelképe lehet. Ekképp vélekedtek a kender­földiek, s csöppnyi hiányér­zettel távozták. Megérthető-e aggodalmuk? Hogy szűkébb lakóközösségük perspektíváit csakis hasonsző­rűek társaságában képzelik el? Hogy foggal-körömmel ragasz­kodnak annak a kiemelkedő­en tetemes (és elismert) mun­kának az eredményeihez, ame­lyet egy városrész lakhatóvá és otthonossá tételéért fejtet­tek ki az esztendők során? Megérthető-e, hogy kizáró­lag azt fogadják be, aki ugyan­azon tempóval kénes munkál­kodni közöttük? Elvégre nem aiándékba kapták, hanem sa­ját ténykedésükkel szerezték meg ezt a „jogot”. S vaion hibádzik-e a tanács logikája, mikor reménytelen helyzetiben lévőknek próbál olcsó . lakást juttatni? Aliéba. Lám, mégis egy ponton ütközik a két fél érdeke. Megtalálható-e az eavezség? Varga Sándor Elveszett egy Bogár nevű,, fe­kete-fehér tarka, orrán világos fol­tocskával. közepes nagyságú, ke­verék fajtájú kutya. Aki vissza­hozza. Cegléd ni.. Jókai u. 7. szám alá, az 504 forint jutalmat kap. ISSN 0133-2ÍM (Ceglédi Hírlap) barátin, ahol most is élek, csakhogy itt vagyok hetes napközis Kemencén. ' — Vagyis benn is lakik a klubban... — Igen, télen hetente egy­szer megyek haza, mert a házra csak a két macskám vigyáz, azok vámnak, azokat látom el. KHl ÜÜS — Mást nem? — Más nincs. Legény va­gyak a mai napig. Lett volna lány kilencvenkilenc, de tar­tósra egy se kellett, ha jöt­tek csak úgy is. Nos, ez kemény bírálat, gondolom, de nem szólok, kérdezek mást. — Hogy mi voltaim? Susz- terséget tanultam a hat buta meg a három ostoba után. ahogy mi mondjuk. Szóval, amikor kijártam a hat ele­mit, meg a három ismétlőt. Leginkább földműves voltam én. Jártunk részes harma­dosnak kaszálni Gróf Lajos­hoz, aztán tizenkét háztól hu­szonnégyen 10-12 szekérrel is hazahoztunk. Ügy kezdődött — folytatta —, hogy hazafelé tartottunk a szénával, amikor Gyarmat meg Lósonc felől feketedett az ég, jött a nagy vihar. Apám szólt, nosza, ugorjak fűzága­kat törni, hogy azzal védjük a szekeret. Én annyira igyekez* Ezen a télen háromszor is megfordultam az Ipoly völ­gyében, Kemencén, az idősek hetes klubjában — így ne­vezzük újabban az öregek napközi otthonát, igen helye­sen —, hogy TIT-előadásban bemutassam „88 nap Brazíliá­ban" háromrészes diaképes beszámolómat. Elkísért, segí­tett a vetítőgépet cipelni egy idősebb, a nyolcvanadik élet­éve felé közeledő férfi. Vala­mi kis rándulás volt éppen az ujjamban. Elkérte a kezemet, egypár ügyes mozdulat, nyo­más — és megszűnt a fáj­dalom. Bámulva néztem rá: — Hát maga meg, bátyám, ehhez honnan ért? — Csontkovács volnék... A legközelebb ha jön, elmesé­lek mindent. Mert sok min­dent raktam én sok minden­kinek helyre. Nos, mi tagadás, a busz­megállóban rögtönzött rövid elbeszélése ugyancsak kíván­csivá tett. Legközelebb alig vártam előadásom végét: be vele a gondnoki irodába, ahol kérdéseimmel megtűzdelve, epikusán ömlött belőle az ön­életrajz. Megpróbálom regé­nyes elbeszélését, amennyire lehet, híven követni. — Gáspár István a nevem és a nyolcadik X felé törek­szem. merthogy 1908. novem­ber 12-én születtem Bernece-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents