Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

Heti kérdésünk Mire jó a szünidő? Két Iskolás korú gyermek szórakoztat egy két év körüli apróságot Gödöllőn, a Szabad­ság téri szökőkútnál. Pancsol­nak a vízben, simogatják a kicsit. Milyen jó testvérek le­hetnek — gondolom. — Sajnos nem vagyunk testvérek, pedig jó lenne! — sóhajt fel a kér­désre Majzer Lili, aki szep­tembertől a Damjanich Álta­lános Iskola ötödik osztályos tanulója lesz. — Nekem nya­ralásra, játékra jó a szünidő. Szabadabbnak érezzük ma­gunkat, nem kell tanulni, csak játszani. Megyek majd mind a két nagymamámhoz, Sza­bolcsba és Pestre is, meg az unokanővéremhez Mogyoród­ra. Anyuék dolgoznak, nap­közben egyedül vagyok a nő­véremmel. általában hideget eszünk. És járok még úszni az egyetemre. — Nem kell annyit tanul­ni. — Ez az első mondata a játszótársnak, Körmendi Ri­tának, a Karikás Frigyes Ál­talános Iskola jövendő hato­dikosának is. — Szomszédok vagyunk majdnem, és ilyen­kor mindenhová elmehetünk, bejárjuk az egész várost. So­kat sétálunk, mert otthon is kell kicsit segíteni, most köl­töztünk Máriabesnyőre és építkezünk. Otthon én a tizen­öt éves bátyámmal vagyok nappal, mi is — sokszor csak lustaságból — zsíros kenyeret ebédelünk. — Lehet nyaralni, nem kell tanulni — hangzik el ismét a bűvös mondat. Deszk József most fejezte be tanulmányait az aszódi 1-es számú általá­nos iskolában. Hatvanba je­lentkezett festőtanulónak, ad­dig van ideje bőven. — El­mehetek dolgozni is, és akkor lesz egy kis zsebpénzem. Most keresek munkahelyet, az aszó­di malomba szeretnék menni. Nincs kötelező olvasmányunk, többet csavaroghatunk. Két hete már az egyik haverunk­nál alszunk négyen-hatan sátorban. — Mire jó? Játszásra. Nem? — Kapom a szűkszavú nyilat­kozatot Volák József ikladi hatodik osztályos tanulótól. — Kartalon leszek egy hetet apu bátyjánál, egyet Heréden a nővérénél. Apu otthon bedol­gozik, neki segítek, székeket, végelzárókat csiszolok. Van már készen 14 ezer darab, ka­pok belőle zsebpénzt. A moto­rom szétment, meg kell javi- tani, legfeljebb biciklizhetek. Tanulásra csak a suli előtt 1—2 héttel gondolok majd. — Arra jó, hogy tudjanak regenerálódni a gyerekek, a szellemi és fizikai fáradtságot kipihenni. — Zebegnyei Ká­roly, a gödöllői mentőállomás mentőtisztje leginkább szak­mai szempontból nézi a szün­időt. — A nyár örömein kí­vül azért hadd szóljunk az árnyoldalról is. Azt vala­mennyien tudjuk, hogy a nyár a fürdés, szórakozás ideje. De a szomorú statisztikák bizo­nyítják, hogy ebben az idő­szakban történik a legtöbb ví­zi és közúti baleset. Többen vannak az utcán, rúgják a labdát, felelőtlenül rohangál­nak át az úttesten. Ez pedig szintén millió és egy veszélyt rejt magában. B. E. Fiataloknak Képregényrajzolói tábor r Az utóbbi években a kép­regények iránti nagy érdeklő­dést sok esetben alacsony színvonalú, grafikailag és dramaturgiailag is kezdetle­ges kiadványokkal próbálták kielégíteni. Ezek azt bizonyí­tották, hogy Magyarországon egyelőre tisztázatlanok a mű­fajjal kapcsolatos elvárások felhasználási, alkalmazási le­hetőségei. A képregények ki­vitelezésében mind az írók, mind. a grafikusok részéről alapvető hiányosságok fedez­hetők fel. Ugyanakkor az is tény, hogy százezrek olvassák ezt a sok­szor jogosan szidott műfajt. Az ő igényeiknek magas szín­vonalú kielégítése a következő évek feladata lesz. A KISZ Nyíregyházi Városi Bizottsá­ga, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola kísérleti képregénystúdiója és a gödöllői művelődési központ képregényrajzoló tábort szer­vez 1987. augusztus 24-től 30- ig A táborba azoknak a jó rajzkészségű 16. életévüket be­töltött fiataloknak a jelentke­zését várják, akik hosszabb távon szeretnének képregé­nyek rajzolásával foglalkozni. A jelentkezők 1987. július 10-ig legalább 5—10 olyan rajzot, vagy képregényt küld­jenek a kísérleti képregény­stúdió címére, Bessenyei György Tanárképző Főiskola KISZ-bizottsága, 4400 Nyír­egyháza, Sóstói út 31/b., ame­lyekkel érzékeltetni tudják rajztudásukat, felkészültségü­ket. A sajtóban már megje­lent rajzokat is elfogadnak. A pályamunkák értékelése után bírálóbizottság dönt, kiket hív meg a táborba, amelynek költségeit az értesítéssel együtt levélben közöljük. A pályamunkákat a kísér­leti képregénystúdió az elbí­rálás után visszaküldi a je­lentkezőknek. ÉLETVESZÉLY. A férfi oly gyanútlanul baktatott ke­resztül az úton, mintha zeb­rán lépkedne, vagy járművek­től elzárt sétányon. A busz ügy jött, mint ahol nem kell számítani gyalogosra. A kopa­szodó férfi megtorpant, föl­kapta a fejét, egyet hátrafe­lé, egyet előrebillegett, s lé­pett tovább. A sofőr már semmit sem tehetett. Minden a szerencsén múlott. Ezúttal volt szerencse. Lesz-e min­dig? Hosszas készülődés után a gödöllői buszpályaudvarral szembeni, egykori bejáratot a rendőrségi épülethez lezár­ták. így sokkal nagyobb ve­szély keletkezett. A pályaud­varhoz igyekvők most a va­lamivel arrébb levő, sokkal szélesebb részen kelnek át, ahol az Aszód felől jövők le­fordulhatnak jobbra, balra a művelődési ház felé, a pálya­udvarról kanyarodnak a bu­szok Pest és Aszód irányába, a személykocsik, teherautók a parkolóból érkezve teszik ugyanezt. Itt kelnek át az emberek. Félelmetes csak néz­ni is, különösen, amikor szorít az idő, s nem néznek semmit, csak rohannak az indulni ké­szülő busz irányába. Innen nézve a korábbi szabálytalan átkelés békés sétának tetszik. TURKÁLÓK. A népfront klubházának nagyterme tele asszonyokkal. Kosár a kezük­ben, a másikkal hol az egyik, hol a másik ruhahalomba turkálnak. Kicincálnak egy- egy blúzt, otthonkát, szoknyát, inget, magasra emelve néze­getik, forgatják, magukhoz mérik, fölpróbálják. A nép­frontbizottság munkatársa készséges, aki valamit föl akar próbálni, azt bevezeti a mosdóba, ott tükör is van, mustrálhatja magán a dara­bot. Álldogálok az ajtófélfának támaszkodva, nézelődöm, és csak jönnek és jönnek. — Egész jó, pont rám illik, ez is milyen helyes — ilyen és eh­hez hasonló mondatfoszlányo­kat kapok el. Olcsó vásár. Ki­lóra mérik a ruhát. Nyugdí­jas ismerősöm, aki figyelőszol­gálatot teljesít, azt mondja, délelőtt még többen voltak, alig fértek a terembe. Nagyon kellett meresztenie a szemét, így kaphatta el az egyiknek karját, aki az ablakon akarta kiadni a vásárfiát — fizetés nélkül. Csupa jól öltözött ember. Annyira hiányzik nekik az itt kapható ruhanemű? Nem hi­szem. Inkább úgy vélem, van nekik elég otthonkájuk, köté­nyük, blúzuk, szoknyájuk, blézerük. De ha olcsó, kilóra adják, miért ne vegyenek még egyet. Bagóért a bolondnak is megéri. Vásárlás a vásár­lásért. Tapasztaltam, a szegény költi a legracionálisabban a pénzét. Egyszerűen képtelen többet venni, mint ami ok­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM. 155. SZÁM 1987. JÚLIUS 4., SZOMBAT Felkészültek a fogadásra Órára megszabott ütemtervek Helyi és országos híradá­sokból egyre gyakrabban ér­tesülünk arról, hogy gazdag lesz az idei gabonatermés. Igaz, a gabona még lábon van, s talán két-három hét is elte­lik, amíg a kombájnok elin­dulnak, hogy levágják a hí­zott kalászokat. De innen is hosszú az út a fehér vagy barna kenyérig, az ünnepek fonott kalácsáig. Amilyen nagy munka vár a betakarí­tásban közvetlenül részt vevők csapatára, legalább akkora a felelősségük a felvásárlásban és a malmokban dolgozóknak. Esők, zivatarok ? Aszódon, a 30-as út mel­lett, közvetlenül a kenyér­gyárnál terül el a Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat ha­talmas felvásárlótelepe, s en­nek szomszédságában dolgozik a több mint fél évszázaddal előbb épült malom. Grandelisz László üzemve­zető régi molnárcsalád leszár­mazottja, Békés megyéből ke­rült szüleivel együtt Aszódra, az édesapja is itt dolgozott, érthető hát, hogy nagy szak­értelemmel. hozzáértéssel be­szél az előkészületekről. — Az idén már 17 500 ton­na gabonát vásárolunk fel a kartali, túrái, galgamácsai, dányi termelőszövetkezetek­től. Ez 6000 .tonnává} több az előző évinél, de az elmúlt esz­tendőben felépült fémsilónk ennyivel növeli a felvásárol­ható gabonamennyiséget. Grandelisz László nem elő­ször vesz részt a gabonafelvá­sárlás munkájában. Megjegy­zésemre, mely szerint ezt a tevékenységet már rutinból is lebonyolítja, hevesen tiltako­zik. — Igaz, hogy évenként is­métlődő feladatról van szó, de minden esztendőnek megvan a maga meglepetése, még ak­kor is, ha a legalaposabban felkészülünk, ha óráról órára meghatározzuk az ütemtervet. Az idén — pedig még soká gördül be a telepre az első vetlenül szükséges. Hallom, hogy a nagyon gazdagok is hasonlóan cselekszenek. A közbülső rétegek, amelyeknek a pénze a iölhalmozáshoz ke­vés, ám annál több, hogy csak a kenyérre és tejre költsenek, ha már megvan a nélkülözhe­tetlen, újabbat vesznek. Még egy cipő, még egy nadrág, még egy zakó, szoknya, blúz, ing. így bolyong a forint, s a végén nem lesz belőle új érték. FÓLIÁBAN VIRÁG. Most már szólhatok róla? Erősen süt a nap, a gyerekek szana­szét, az iskolák üresek. Ilyen­kor tán csitul az érzékenység, a bágyasztó melegben meg­pendíthetem. A tanévet záró jeles napon jött szembe a fó­liába bújtatott virághalom. Mintha lába volna, úgy kö­zeledett. Később vált kivehe­tővé az idősebb tanítónő, aki­nek a szeme két fólia között kukucskált ki. Lassan lép­kedett, arcán fáradtság, szo­morúság terült el. Hát meg­kapta. Egyetlen tanítványa sem feledkezett meg az illem­ről, mindegyik vitte a virágot. A tanítónő cipelte haza. Ger­bera, szegfű, vagy huszonöt díszcsomag. Hány forint ez? Otthon ledobja, nyomogatja elzsibbadt karjait, lerúgja ci­pőjét, fáradtan ereszkedik székébe. A virág egy-két nap múlva elhervad, ki kell dobni a kukába. szállítmány — az jelenti a legnagyobb gondot, hogy a meteorológusok esős, zivataros nyárról beszélnek. Ha vizes lesz a szem, a megengedettnél magasabb víztartalmat mutat­nak a műszerek, máris aka­dozhat az átvétel. Ha pedig nálunk várakoznak a szállító járművek, akkor a gabonatáb­lában is állnak a kombájnok. Diákokkal együtt Úgy tervezzük, hogy öt fo­gadóvonalat működtetünk reggel 7 órától este 7 óráig, illetve, amíg a kombájnok dolgoznak. Optimális esetben naponta 2000 tonna gabonát is át tudunk venni, de 1400— 1500 tonnát biztosan és za­vartalanul. Mindehhez szüksé­ges, hogy üzleti partnereink, a már említett termelőszövet­kezetek, betartsák a velük egyeztetett szállítási ütemter­vet, és szárított, tisztított ga­bonát hozzanak a telepre. Az üzemvezető megmutatja a hatalmas fémsilókat, ame­lyeken most végezték el a korrózió elleni munkákat. — Ezeket a fémhengereket a legmodernebb technikával szerelték fel, így valóban a legjobban tárolhatjuk a felvá­sárolt terményt. Itt szinte minden automatizált, a siló­kezelő a programjelzés alap­ján indíthatja a szükséges programot: az áru szellőzte­tését, forgatását, mozgatását. De szükség, is van erre .a. PLC-rendszer alapján műkö­dő automatikára, hiszen a nyárra felvett négy diákkal együtt mindössze 14—15 sze­mély vásárolja fel a 17 500 tonna gabonát. Utunk a malom épülete fe­lé vezet, s amíg a fémsilók a korszerű, mai igényeket kielé­gítő felvásárlási és tárolási rendszert dicsérik, addig bi­zony a malom egészen más képet mutat. Régi, elaggott épület, és bár évente átesik egy nagyjavításon, azért mesz- sze elmarad korunk követel­ményeitől. A malom a régi Az üzemvezető — aki a ma­lomnak is gazdája — a gon­dosan művelt virágpadokat, az autóknak épített betonte­ret, a fogadóházat dicséri. Azt hiszem, azért mutatja a mát, mert nagyon bízik egy új malom megépülésében. — Malmunk őrlési terve két számból tevődik össze. Fő- munkaidőben 10 180 tonna fe­hér lisztet állítunk elő a kü­lönböző kenyérgyáraknak és természetesen a maszek sütö­déknek, a kiskereskedelem­nek. Vállalati gazdasági mun­kaközösségünknek a terve 1000 tonna. Ez a mennyiség szombat, vasárnap és más ün­nepnapokon jön le a garatról. Megközelítően 12 000 tonnás az évi tervünk. Nem kis szám, és teljesítése sem könnyű feladat, mert mint arról már szó volt, malmunk nem tarto­zik a legkorszerűbbek közé, s így annak üzemeltetése na­gyobb figyelmet, szakértő gondoskodást kíván az üzem­idő minden percében. Sajnos, a malomban dol­gozók munkakörülményei sem csalogatják a munkaerőt. Aki nálunk vállal munkát — mondja áz -ŰzéWVézető ' és az első esztendőt kibírja, az megéri a törzsgárdatagságot is. Mert igaz, hogy nagyon nehéz a munkánk, sokszor ve- rítékezünk, de talán elfogult­ság nélkül állíthatom, hogy a legértékesebbért, a nélkülöz­hetetlenért. vagyis a minden­napi kenyérért tesszük, amit tennünk kell. Fercsik Mihály A nap programja Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, ki­állítás Gödöllő és környéke Csak így lehet megköszönni a tanítónak egész évi fárado­zását ? ANYA, ANYÖS. Az anyó­sokat csúfoló megjegyzés után mondom egy ifjú titánnak, gondoljon bele, anyós nélkül nem' volna menyeqske, akit ajnározzon, simogasson, csó­kolgasson. A többit nem te­szem hozzá, újdonsült házas a fiatalúr, majd megtudja ma­gától. Nagy fejtegetésbe fo­gott a titán, amit az egysze­rű eszemmel képtelen voltam követni. Annyit hámoztam ki belőle, hogy az anyós bi­zony ... hát olyan, amilyen­nek tartják. Én csak annyit állítottam, ismételtem meg mondandómat, hogy minden anyós anya. Anya, akiről oly megindító szavakat szoktak mondani a tévében, amikor elérkezik az ő napjuk, az ün­neplőbe öltözött férfiú mel­lett a hatalmas csokréta, s ő fennkölten beszél a drágáról, akinek életünket köszönhet­jük, aki fölnevelt, akihez mindig visszatérhetünk, ba­junkban, bánatunkban hozzá fordulhatunk. Ö ugyanaz a drága lény, akinek más mi­nőségében tartják fönn azt a bizonyos ülést az autóban, ahol a közlekedési statiszti­kák szerint a legnagyobb a veszély. A titán megint vett egy nagy levegőt, újból levág­ta hosszú fejtegetését. Kivár­tam, s megismételtem: min­den anyós — anya. Ennyi, a mondanivalóm lényege. Kör Fái növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről, Iparművészet a gö­döllői művésztelepen, kiállítás, dr. Bállá László és dr. Pintér Nándor festményei és grafikái, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Kézilabda Búcsú a kupától A GSC női kézilabdázói el­búcsúztak az MNK-tól. Utolsó mérkőzésük eredménye: GSC—Váci Forte 19-38 (6-17) GSC: Fekete — Markő (3), Farkas, Papp K., Szlifkáné (7), Szűcs M. (2), Szűcs I. (7). Cse­re: Deák, Tóthné, Szabó, Pil­linger, Győrfi. A hazai csapatból sérülés miatt Urbánné, Gyurik, mun­kahelyi elfoglaltság miatt Né- methné hiányzott. Az NB II. Középcsoportjában első helyen álló váci együttes magabiztos játékkal ütötte ki a GSC-s lá­nyokat az MNK további küz­delmeiből. Jók: Fekete, Szűcs I., Markó. — Mozim A kicsi kocsi legújabb ka­landja'. Magyarul beszélő, szí­nes amerikai filmvígjáték. 6 és 8 órakor. ü Z0MBATIJE(.WIfÍ Tétlenül Még mindig divatos a munkaidőalap védelmé­ről, kihasználásáról beszél­ni. Ugyanakkor szóba kerül minden fórumon a fölös­leges munkaerő, az álállá­sok kérdése. A nehéz gazda­sági helyzetben is sokan dolgoznak bújtatott, mond­vacsinált posztokon. Van­nak akik azért, mert vala­kijük valahol nagyember, és már csak természetes, hogy nekik is kell egy jól fizető munkahely. Mások kény- szerűségből minden munkái elvállalnak, nem számít mi­lyen a beosztásuk, csak le­gyen elég pénz a családnak kosztra, ruhára. Valószínűleg nem ezek az utóbbiak a kabarétréfák, kirívóan rossz statisztikai adatok főszereplői. Ök be­csülettel végzik azt, amit rájuk bíztak. Számukra van értelme. A gondot, a haszontalanul eltöltött órá­kat az előzőek miatt szá­molják, ők az átlagrontók. Mert mit is lehet tenni ilyen helyzetekben, hogyan tudnánk változtatni? Hiába tilos beruházni irodaházak építésére, vala­hogy mégis gombamód sza­porodnak ezek a legális — mostanában inkább fa- — házak. A bennük ülök pe­dig nem tudnak mit kez­deni unalmukban. Hiába a kényelem, az új bútor, a gépi perzsaszönyeg és a modern, gömbfejű írógép. Nem vehetik hasznát. Na­ponta talán egy-két órás elfoglaltságot jelent az anyagutalványok, jegyző­könyvek megírása, mit csi­náljanak a többi hat—nyolc órában. Nem lehet minden­nap manikűrözni, kevés a kávéivó, s a beszédtémából is gyorsan kifogynak. Ilyen­kor rendkívül hosszú ám a munkaidő! Tisztességes ember nem is viseli el sokáig ezt a kel­lemetlen helyzetet. Kér magának munkát, nem bír­ja ki tétlenül a napokat, hónapokat. Először csak megbámulják, mint egy fe­kete afrikai csodabogarát, később — egyelőre csak a háta mögött — kiröhögik. Nincs azonban messze az az idő sem, amikor nyíltan hülyének tekintik. Ekkor aztán, ha van önérzete is. gyorsan távozik ebből a kellemes környezetből. Sajnos ez a tulajdonság keveseknek adatott meg. Akadnak olyanok, akik jól érzik magukat így is a bő­rükben. nincs szükségük semmiféle tevékenységre. Ök azok, akik miatt hiva­talokat, vállalatokat, intéz­ményeket szidnak, átkoz­nak. ök fektetik el a be­fejezetlen, lezáratlan aktá­kat, ők nem válaszolnak a határidő letelte után sem a levelekre, miattuk kap­ják késve az egyedülálló szülők a gyermektartást. Nekik mindez nem okoz problémát, prímán befész­kelték magukat az áldásos munkahelyre. Attól mentsen meg min­denkit a sorsa, hogy egy­szer egy ilyen ügyintéző „intézze” az ügyeit. Sok-sok idegességébe fog kerülni, míg valamennyire eligazo­dik a bürokrácia és az em­beri butaság, kegyetlenség útvesztőiben. Soha nem elég az a halom papír, amit a kívánságukra, az elő­zetes megbeszélés alap­ján, kitöltetett. Mindig újabb és újabb igazolásokat kell beszereznie. Aztán egy­szer aláírni felejtik el, más­szor a pecsét hiányzik az ügydarabról. Lehet elölről kezdeni mindent. A kál­váriának se vége, se hosz- sza. Nemcsak a hivatalokban, az adminisztratív munka­körökben találkozunk ha­sonló esetekkel. Az élet szinte minden területén ott vannak azok a emberek, akik tétlenül, érzéketlenül nézik mások kínját, szenve­dését. Nekünk csak arra kell vigyáznunk, ne köves­sük őket. Fekete Zsuzsa ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Mindennapi apróságok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents