Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

6 prvr , JtlFMiEl 1987. JÜLIUS 4., SZOMBAT HÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS Washington kifuthat az időből A lassú genfi előrehaladás megkérdőjelezheti a csúcsot Nem sikerült elfogadtatni a Közös Piac csomagtervét ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP Reagan elnök újra bírála­tok kereszttüzébe került ha­zájában. A büntetlenségi ígé­ret által szóra bírt North al­ezredes, sok kommentátor sze­rint, az elkövetkező időkben forró napokat szerezhet az Egyesült Államok elnökének, sőt a jövő évi választásra ké­szülő Republikánus Pártnak is. Ha bebizonyosodik North val­lomásából, hogy Reagan elnök áldását adta arra. hogy a tit­kos iráni fegyverszállításból származó összegek egy részét a nicaraguai kontrák megse­gítésére fordítsák, a Fehér Ház urát törvénysértéssel le­het vádolni. Az időpont ugyan­is, amikor erre a „fű alatti ügyletre” sor került, perdön­tő. A Hondurasban a CIA ügy­nökei által kiképzett volt so- mozisták akkor kaptak ugyan­is az iráni titkos üzlet pén­zeiből, amikor a törvényhozás megtiltotta Reagan kormány­zatának, hogy állami eszkö­zökből akár egyetlen centet is folyósítson nekik. North, a nemzetbiztonsági tanács volt munkatársa kulcs­figura volt az iráni titkos fegyverszállítás összegeinek il­legális átirányításában, így sok mindent elmondhat, mivel büntetlenségét biztosították. Az Egyesült Államokban már amolyan előcsatározás folyik a jövő novemberi elnökválasz­tásra. Az, hogy mit mond a zárt ajtók mögött North alez­redes, az attól is függ, hogy Washington hatalmasságai — akiket nemes egyszerűséggel ., elnökcs inál óknak’ ’ hívnak a Potomac-parti .fővárosban — mit tűztek ki 'célul 1988-ra. Hiszen ha a ,.füstös szobák­ban”, ahol ezeket' a döntése­ket hozzák, a jelenlegi politi­kai irányvonalat akarják fenn­tartani, akkor ennek kétség­telenül az kedvez, hogy a re­publikánus elnökjelölt a leg­jobb pozícióból startolhasson a választási kampányban. Mindenesetre Reagan elnök­nek szorongatott helyzetében jól jönne egy külpolitikai si­ker. Ezt a Szovjetunióval va­ló megegyezés jelenthetné, leg­valószínűbben a közepes-ható­távolságú rakéta-rukleáris fegyverekben. Ez azonban még nem olyan egyszerű, mint lát­szik, annak ellenére, hogy tu­lajdonképpen a genfi szakér­tői tanácskozásokon már van egy keretegyezmény-tervezet. A probléma változatlan, amelyben pillanatnyilag zsák­utcába kerültek a tárgyalá­sok. Washington ragaszkodik ahhoz, hogy a Pershing 1/A rakétákat, amelyek felett a bonni kormány rendelkezik, kivonja az eljövendő egyez­mény hatálya alól. Ezekkel a rakétákkal nem is volna kü­lönösebb probléma, ha nem volnának ott az amerikai tu­lajdonban levő nukleáris rob­banófejek, amelyekkel ezek a hordozóeszközök bármikor fel- szerelhetők. A „kettős nulla- megoldásnak” nevezett verzió, amely Európát megszabadíta­ná a rakéta-nukleáris eszkö­zöktől, így értéktelen papír­darabbá válna, hiszen a Per­shing 1/A rakéták — más fegyverrendszerek leszerelése miatt — felborítanák az erő- egyensúlyt. MEGALAPOZATLAN OPTIMIZMUS Annak ellenére, hogy Géni­ben lelassultak a dolgok. Wa­shington mégis olyan látsza­tot igyekezett kelteni a héten, mintha egy ősz végi csúcstalál­kozó már „síneken volna”. Ki­szivárogtatták, hogy Reagan személyes levelet intézett Mi­hail Gorbacsovnak, Shultz külügyminiszter pedig egy nyilatkozatában olyan benyo­mást keltett, hogy már meg­állapodtak Sevardnadze ha­marosan bekövetkező washing­toni látogatásának időpontjá­ban. A londoni rádió washing­toni irodájának híradása sze­rint a szovjet diplomácia ve­zetője azért utazna gyorsan az amerikai fővárosba, hogy meg­tegye a végső simításokat azon az okmánytervezeten, amely az „eurorakéták” leszerelése ügyében a „két nagy” elé ke­rül majd a későbbi csúcsta­lálkozón. Az egész világot be­járta az a hír, amit a genfi amerikai delegáció szivárog­tatott ki. Eszerint elvi egyet­értés jött létre abban, hogy mindkét fél lemond arról a 100 nukleáris robbanófejről, amelyet saját területén helyez­het el az európai közepes-ha­tótávolságú rakéta-nukleáris rendszerek felszámolása után. Sőt, a londoni rádió értesülé­se szerint mindkét delegáció „hajlik afelé”, hogy a kettős nullamegoldást kiemeljék az „európai keretekből”. Ez azt jelentené — a hírmagyarázat szerint —, hogy más konti­nenseken, azaz globális mére­tekben is beleegyeznének a ra­kéták leszerelésébe. Szovjet részről megerősítet­ték, hogy Reagan üzenetet in­tézett az SZKP KB főtitkárá­hoz. A helyettes külügyi szó­vivő, aki erről nyilatkozott, azonban kénytelen volt cáfol­ni, hogy már kitűzték volna Sevardnadze washingtoni lá­togatásának dátumát. Sőt — mint mondotta — erre egye­lőre a jelek szerint nem ke­rülhet sor, hiszen amíg Genf- ben nincs meg a szükséges előrelépés, értelmetlen a szov­jet és az amerikai diplomácia vezetőinek találkozniok. THATCHER ASSZONY ISMÉT NEMET MOND A Közös Piac országai e hé­ten tartották azt a csúcsér­tekezletüket, amelynek az lett. volna á feladata, hogy áthi­dalja a tagállamok ellentéteit a legfőbb kérdésekben, s megnyissa az utat egy olyan folyamat előtt, amelynek 1992- ig bezárólag el kell vezetnie a belső piac teljes egységesí­téséhez. A legmagasabb szin­tű tanácskozás elé a költség­vetési és mezőgazdasági prob­lémákat összefogó csomagterv került, amelyről az volt az előzetes vélemény, hogy jó esélye van az elfogadásra. A tizenkét tagállam közül ugyan­is tizenegy jó előre egyetérté­sét fejezte ki az okmánnyal. Nagy-Britannia — amely ti­zennégy éve, hosszas vajúdás után lépett be a gazdasági szervezetbe — ezúttal is ne­met mondott a csomagtervre. Thatcher asszony megmutatta, hogy méltó a „vaslady” jel­zőre, amellyel nem egyszer il­letik — állapították meg a kommentátorok. Bár külügy- minisztere óvta attól, hogy el­utasítsa az Anglia számára ed­digi legkedvezőbb kompro­misszumos költségvetési ter­vezetet, amely jelentősen csökkentette volna Nagy-Bri­tannia hozzájárulását a közös pénzügyi alapokhoz, Thatcher hajthatatlan volt. A brit dip­lomácia vezetőjének az az ér­ve sem tántorította el állás­pontjától, hogy „Anglia telje­sen elszigetelődik és magára marad, annak minden káros következményével". Thatcher asszony szerint a Közös Piac 12 tagállama kö­zül 9 haszonélvezője a közös kasszának, három pedig — köztük Nagy-Britannia — töb­bet fizet be, mint amennyit kap belőle. A brit kormány­fő egyenesen „jó háziasszony­hoz méltó nagyobb takarékos­ságra” szólította fel a Közös Piac kormányfőit, s úgy ér­velt, hogy ha ez megtörténik, akkor Anglia az általa kívánt mértékre csökkentheti hozzá­járulását. A háziasszonyi hasonlat szarkasztikus megjegyzéseket váltott ki több nyugat-európai vezető publicistából, aki az angol vétót kommentálta. Más hírmagyarázók figyelmeztet­tek: Thatcher a választási győzelemmel a háta mögött, magabiztosan emelhetett vé­tót, szembehelyezkedve a töb­bi 11 partnerével, akik közül soknak még meg kell küzde­nie országában a voksokért, hogy a legközelebbi csúcsér­tekezleteken egyáltalán meg­jelenhessen. Hamarosan azon­ban más lesz a helyzet, hiszen módosul a Közös Piacot ala­pító úgynevezett római qk- mány. Egyik legfontosabb in­tézkedés az, amelynek az 1992- re előirányzott egységes belső piacot kell előkészítenie, hogy megszűnik a vétójog, s nem szükséges egyhangú állásfog­lalás egy-egy döntéshez, ha­nem elegendő az úgynevezett „minősített többség” is. AZ A BIZONYOS HATVAN NAP... Immár minden előkészület megtörtént, hogy egyes kuvai­ti tartályhajók amerikai zász­ló alatt, amerikai hadihajó­kísérettel hajózzanak a Perzsa (Arab)-öböl veszélyes vizein. Irán ugyanis, amiért Kuvait Irak mellett áll a háborúban, hadi célpontnak tekinti a kis olajexportáló állam tartályha­jóit, s többször intézett elle­nük támadást. Washington e tervezett lépése ellen Teherán szankciókat jelentett be. Az­zal fenyegetőzött, hogy táma­dást intéznek a térségben amerikai létesítmények ellen, s figyelmen kívül hagyják . a csillagos-sávos lobogót a ku­vaiti tartályhajókon. A szavak megerősítésére az iráni hadi­flotta Teherán jellemzése sze­rint, ,.minden idők legnagyobb szabású tengeri hadgyakorla­tát tartotta meg a térségben”. Washingtoni vezetők- azonban jelezték:, a demonstráció nem riasztja el őket terveiktől. Hí­re ment, hogy a Pentagon már az iráni célpontokat is kije­lölte arra az esetre, ha a zász­laja alatt haladó kuvaiti tar­tályhajókat vagy az azokat kí­sérő amerikai cirkálókat irá­ni támadás érné. A helyzet annyira feszült, hogy az amerikai törvényho­zás aggodalmát fejezte ki a ..felzászlózásnak” elkeresztelt művelet miatt. Egyes szenáto­rok aggodalmukat fejezték ki, hogy Washington belebonyo­lódik az iráni—iraki háború­ba, és a vietnami beavatkozás kudarcához hasonlították a várható következményeket. De mint az Independent című an­gol lap washingtoni tudósító­ja rámutatott: a kongresszus nem tudja megakadályozni Reagant tervének végrehajtá­sában. Az amerikai alkot­mány szerint ugyanis az Egye­sült Államok elnöke a legfőbb hadúr. Bár igaz az is, hogy érvényes az úgynevezett „há­borúellenes törvény”. Ezt azért fogadták el, hogy meg­óvják az országot kockázatos beavatkozásoktól, amelyek oda vezethetnek, hogy az elnök a törvényhozás megkérdezése nélkül fegyveres konfliktusba sodorja az Egyesült Államo­kat. Ez azonban csak annyi­ban kötheti meg Reagan ke­zét, hogy a lépésétől számított hatvan napon belül tájékoz­tassa a kongresszust, s utóla­gos jóváhagyást kérjen. Vagyis tulajdonképpen az elnöknek két teljes hónapja van arra, hogy mint legfőbb hadúr, katonai műveleteket hajthasson végre azok min­den következményével együtt. Ez a hatvan nap ugyancsak a figyelem előterébe került Nyu- gat-Európában. Egyes kom­mentátorok azonban megjegy­zik: Reagannek valójában csak látszólag van teljesen „szabad keze”. Egyrészt „nagy elnök­ként” kíván bevonulni a tör­ténelembe, s ezért hivatali ide­je vége felé aligha bocsátkozik kockázatos kalandokba. Más­részt, bár neki távoznia kell majd 1989 januárjában a Fe­hér Házból, de republikánus párti utódnak akarja átadni a kormányrudat. Árkus István VSI parlamenti elnökök ülése Közlemény a tanácskozásról Razumovszkij pekingi megbeszélései Jao Ji-lin, a Kínai KP KB Politikai Bizottságának tagja, kínai miniszterelnök-helyettes pénteken fogadta a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa tör­vényelőkészítő bizottságainak küldöttségét, amely Georgij Ra- zumovszkijnak, az SZKP KB titkárának, a Legfelsőbb Ta­nács Szövetségi Tanácsa tör­vényelőkészítő bizottsága el­nökének a vezetésével tartóz­kodik pekingi látogatáson. A szobor leleplezését köve­tő beszédében a főtitkár hangsúlyozta, hogy Indira Gandhi személye a szovjet em­berek tudatában egybeforrt az Indiáról alkotott képpel. A ki­magasló politikai személyiség és ember élete és tevékenysé­ge jelentős fejezet az indiai állam történelmében. Indira Gandhi csaknem két évtizeden át vezette a konti­nensnyi országot, erős Indiá­ról álmodott és nagymérték­ben hozzájárult az álom meg­valósításához. Politikai tevé­kenységének kezdete óta kö­vetkezetes híve volt a Szov­jetunióval folytatott együttmű­ködés fejlesztésének.' 1971 au­gusztusában aláírta a békéről, a barátságról és az együttmű­ködésről szóló történelmi je­lentőségű szovjet—indiai szer­ződést — mondotta Mihail Gorbacsov. A főtitkár hangsúlyozta: a népek •. .egyenjogúsága iránt: elkötelezettsége, J a az.-ib.sd- ságért harcolókká! vállalt szo­lidaritása révén topfit, ÍJan- dbi nagy tekintélyt szerzett világszerte. Az el nem köte­lezett országok mozgalma ke­retében tett kezdeményezései A Szovjetunióban rendkí­vüli jelentőséget tulajdoníta­nak Richard von Weizsäcker nyugatnémet szövetségi elnök közelgő szovjetunióbeli láto­gatásának, s azt remélik, hogy a július 6—11. közötti megbe­szélések ösztönző lendületet adnak a kétoldalú politikai párbeszédnek, a gazdasági együttműködés szélesítésének, s az európai béke és bizton­ság megszilárdítását szolgál­ják — hangsúlyozták pénte­ken Moszkvában a nemzetkö­zi sajtóközpontban, a látoga­tás kapcsán tartott tájékoz­tatón. Ezen a szovjet külügy­minisztérium felelős beosztá­sú, a kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatokkal, le­szerelési, kulturális és embe­ri jogi kérdésekkel foglalkozó munkatársai vettek részt, to­vábbá a Szovjetunióban élő német nemzetiségűek képvi­selői. Weizsäcker, aki a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nöksége meghívásának tesz eleget, elsősorban Andrej Gromikóval folytat tárgyalá­sokat, de — bonni kérésre — találkozik Mihail Gorbacsov­TÖRVÉNY A PÁRTOKRÓL Az Afganisztáni Forradalmi Tanács elnökségének csütör­töki rendkívüli ülésén jóvá­hagyták a politikai pártok te­vékenységét szabályozó tör­vényt. A Baktar hírügynökség je­lentése szerint a törvény a társadalmi-politikai élet de­mokratizálása jegyében szüle­tett, s célja az, hogy lehető­séget biztosítson minden af­gán állampolgárnak, minden pártnak és szervezetnek a po­litikai életben való aktiv rész­véteire. Július 1. és 3. között Varsó­ban tanácskoztak a Varsói Szerződés tagállamai parla­mentjeinek elnökei. A talál­kozón megvitatták országaik parlamentjeinek szerepét a testvéri országok együttműkö­désének elmélyítésében, az együttműködés hatékonyságá­nak " dinamizmusának növe­lésében, figyelembe véve a szocialista közösség fejlődése ma is hatnak a világpolitiká­ban. Ennek egyik példája a „delhi hatok” építő jellegű te­vékenysége, amelynek alap­jait Indira Gandhi vetette meg — hangsúlyozta a főtit­kár. Radzsiv Gandhi beszédében kijelentette: nagy megtisztel­tetés számára, hogy anyja emlékművének felavatásán részt vehet. A moszkvai Kremliben pén­teken megkezdődtek a szovjet —indiai kormányközi tárgya­lások, amelyeken a tárgyaló- küldöttségeket Nyikolaj Rizs­kor, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke és Radzsiv Gandhi vezette. A nap folyamán Gorbacsov és Gandhi a Kreml nagy pa­lotájában ünnepélyesen aláír­ta a két ország tudományos­műszaki együttműködésének hosszú távú komplex prog­ramját. Pénteken délután a moszk­vai Kreml templomterén Mi­hail Gorbacsov és Radzsiv Gandhi megnyitotta az indiai nemzeti fesztivál eseményso­rozatát. val, az SZKP KB főtitkárá­val is. A szövetségi elnök kí­séretében érkező Dietrich Genscher külügyminiszter Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel folytat megbeszéléseket. jelenlegi szakaszának sajátos­ságait. Kiemelték, hogy a szocialis­ta országok eredményei új le­hetőségeket teremtenek a köl­csönösen előnyös együttműkö­désre, kapcsolataik fejlesztésé­re a világ valamennyi orszá­gával, ami elősegíti a szocia­lizmus nemzetközi tekintélyé­nek és befolyásának növeke­dését. A találkozó résztvevői meg­vizsgálták a nemzetközi hely­zet alakulását, s elemezték, hogy a helsinki záróokmányt aláíró országok parlamentjei hogyan segíthetnék elő a ka­tonai szembenállás csökkenté­sét, a fegyverkezési verseny megfékezését, a leszerelés, mindenekelőtt a nukleáris leszerelés megvalósítását, a világbéke megőrzését, a külön­böző területen megvalósuló, sokoldalú együttműködést. Ez­zel összefüggésben a VSZ tag­államai parlamentjeinek elnö­kei a helsinki záróokmányt aláíró országok parlamentjei­hez és parlamenti képviselői­hez szóló felhívást fogadtak el, amit — miután valameny- nyi érdekelt félhez eljuttatták — egy későbbi időpontban nyilvánosságra hoznak. * Ismeretlen tettesek Kirabolták Perón sírboltját Feldúlták a 20. század leg­népszerűbb argentin politiku­sa, Juan Domingo Perón há­romszoros köztársasági elnök sírboltját; a holttetemet meg­csonkították — közölték csü­törtökön az argentin hatósá­gok. Ismeretlen tettesek fel­törtek a kripta, bárját, lángvá­góval átvágták a koporsót vé­dő páncélüveget. Levágták és magukkal^vitték a halott kéz­fejéit, élvitíék ’ a koporsón' el­helyezett tiszti díszkardot éí tábornoki sapkát. Hétfőn — két nappal Perón halálának 13. évfordulója előtt — több perónista politi­kus kapott névtelen levelet a tettesektől. Az ismeretlen el­követők ezekben adták tudtul gaztettüket, és 8 millió dol­lárt követeltek az elhurcolt relikviák visszaszolgáltatá­sáért. Az eset hivatalos beje­lentése csütörtökig váratott magára. A hatóságok gyanítják, hogy politikai indítékok állnak a bűncselekmény mögött. Tegnap történ! Küldöttségünk Algírban Lukács Jánosnak, az MSZMP KB titkárának vezetésével pénteken párt- és állami küldöttség utazott az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságba. A delegáció részt vesz az ország függetlenségének 25. évfordulója alkal­mából rendezendő ünnepségeken. Az USA ünnepén Mark Palmer, az Amerikai Egye­sült Államok budapesti nagyköve­te, hazája nemzeti ünnepe alkalmából pénteken fogadást adott a rezidenciáján. A fogadáson részt vett Kapolyi László ipari miniszter, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke, Török István külkereskedelmi minisz­tériumi államtitkár, Kovács László külügyminiszter-helyet­tes, Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes, valamint a politikai, a gazdasági és a társadalmi élet több más képvise­lője. Megjelent a diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja is. Kamarai tárgyalások Beck Tamásnak, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnö­kének meghívására június 28. és július 3. között hazánkban tárgyait C. J. A. van Lede, a Holland Gyáriparosok Szövet­ségének elnöke. A két elnök találkozóján pozitívan értékelték a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok alakulását, ugyanakkor megállapították, hogy számos területen a lehető­ségek még kiaknázatlanok. A holland vendéget itt-tartózko- dása során fogadta Marjai József miniszterelnök-helyettes, Kapolyi László ipari miniszter, Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Köveskuti Lajos, az OKISZ elnöke és Török István külkereskedelmi államtitkár. Kínai vendég Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bi­Szung Zsen-csiungot, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága melletti központi tanácsadó bizottság alelnökét, aki baráti látogatáson tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elv­társi légkörű találkozón — amelyen jelen volt Zhu Ankang, a KNK budapesti nagykövete — véleménycserét folytattak az MSZMP és a KKP közötti kapcsolatok időszerű kérdéseiről. Indira Gandhi-emlékmű a szovjet fővárosban Mihail Gorbacsov beszéde 5 Ünnepélyes keretek között avatták fel pénteken ^ Moszkvában a néhai indiai miniszterelnök asszonyról el- ^ nevezett téren Indira Gandhi emlékművét. A bronzszo- ^ bor indiai nemzeti viseletben, üdvözlésre emelt karok- í kai ábrázolja Nehru lányát. Mihail Gorbacsov, az SZKP i KB főtitkára és Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök, Indira Gandhi fia vágta el a két ország nemzeti zász- ^ lóival feldíszített téren a bíborvörös szalagot, amely az emlékművet borító leplet tartotta. Moszkvába utazik az NSZK államfője Kétoldalú politikai párbeszéd

Next

/
Thumbnails
Contents