Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

Kerekasztal-beszéigetés a KISZ gazdasági programjáról A változás sürgetésének eszköze Az egész egy nagy sztori Újra a Kenyeres-forrásnál A kellemeset a hasznossal — adták ki a jelszót négy évvel ezeiett a KISZ Núgrád Megyei Bizottságán és a salgótarjáni megyei művelő­dési központban, s rövidesen életre kelt az ifjúsági klubok találko­zója. Valami hasonlón törték a fejüket a Pest megyeiek is és egy évvel később már szűkebb pátriánk fiataljai is elzarándokoltak a Kenyeres-forráshoz. Mindenki a jó folytatásban bizakodott, de en­nek ellenére 1985-ben elmaradt a találkozó. Egy évvel később azon­ban már megint együtt lehettek, az idén pedig soha nem tapasztalt az érdeklődés. Tegnap, ma és holnap az ország 13 megyéjéből se­reglenek össze a fiatalok, hogy megismerkedjenek egymással, s az­zal: hogyan dolgoznak a különböző klubok, milyen örömeik, gond­jaik vannak. T örténelmi sorsfordulót élünk — állapította meg a KISZ KB Jövőnk a tét felhívása, s gondolkodásra, cselekvésre szólította tagjait. Az ifjúsági szövetség vezetői a mozgalmi élet fölpezsdüle- sét várták az akciótól, olyan eredményeket, amelyekkel a szervezet bizonyíthatja poli­tikai jellegét, erejét. Az if­júság felelősségérzetét híven tükrözi az a dokumentum, amelyet a KISZ KB juttatott el az MSZMP Központi Bi­zottságához és a kormányhoz gazdaságunk és társadalmunk reformjára tett javaslatokkal. A feladatokat, tennivalókat a KISZ megyei bizottságai is felmérték, megfogalmazták. Pest megyében gazdaságpoli­tikai cselekvési program ké­szült. A megyei bizottság által elfogadott nyolcoldalas do­kumentum első olvasásra túl általánosnak hat: számba ve­szi az ország nehéz helyzetét, célokat jelöl meg. Fölmerül a kérdés: mennyire tudják a KISZ-szervezetek tartalommal megtölteni ezt a programot? Segíthet-e ez a dokumentum abban, hogy a fiatalok job­ban megértsék, mit várnak tőlük ma? S még inkább mi­lyen lehetőségek adottak szá­mukra a munkahelyen a cse­lekvéshez, a jobbító változta­táshoz a mindennapi munká­ban? Ezekre a kérdésekre keres­tük a választ Jakab Tiborral, a KISZ megyei bizottságának titkárával, Derda Sándorral, a Pestvidéki Gépgyár, Molnár Dániellel, a gödöllői Ganz Árammérő KISZ-bizottságának titkáraival és Rudas Lászlóval, az ikladi Ipari Müszergyár vállalkozásszervezőjével, KISZ- bizottsági taggal. — Megkerülhetetlen o kér­dés: szükség van-e egy ilyen, meglehetősen általánosan fo­galmazó megyei gazdaságpoli­tikai cselekvési programra, se- gíthet-e valamit ez a doku­mentum a mindennapi mun­kában? Jakab Tibor: Feltétlenül. Azt szeretnénk, hogy ez a program az alapszervezetek­hez jusson el és segítsen a konkrét tennivalók kimunká­lásában. Ma csak az a KISZ- szervezet érhet el eredményt, amelyik a gazdasági munká­ban megállja a helyét. — Elfogadva, hogy hasznos, gondolkodásra serkentő, cse­lekvésre ösztönző ez a prog­ram, milyen lehetőségei van­nak a fiataloknak egy-egy munkahelyen? Tehetnek-e va­lamit, azért, hogy a szépen megfogalmazott célokból meg.- valósuljon valami? Molnár Dániel: Ez mindig az adott vállalat vezetőitől függ. Van, ahol nyitottak, van, ahol elutasítóak. De sok min­den múlik a módszereken, azon, miként tálaljuk az ötle­teinket. Ha megpróbálom úgy előadni, hogy mindenkinek tessen, akkor van esélye ... — A tálalás a lényeg, nem az. hogy jó-e az ötlet? Molnár Dániel: A tartalom a fontos persze, de előbb min­denkit meg kell győzni, hogy az adott dolog előnyös a vál­lalatnak. Nálunk például a műszaki területen dolgozó fia­talok elképzelései elég hamar zöld utat kapnak. Ennek kö­szönhető néhány új megoldás, termék, s az is, hogy a veszé­lyes munkahelyen már robo­tot is alkalmazunk. De köz- gazdasági vagy szervezési vo­nalon minden sokkal nehézke­sebb. Ezek a változtatások már bizonyos érdekeket sér­tenek. Például az önelszámo­lás bevezetése: kiderülhet, hogy az adott részleg nem jól működik, netán nincs is rá szükség. Ezért aztán egyelőre nem is valósulhat meg, mert túl nagy az ellenállás. Derda Sándor: Nálunk úgy látszik, hogy a vállalatvezetés törekszik valamiféle megúju­lásra. Az egyik legfiatalabb osztályvezető a szervezési és számítási főosztályé, lehetősé­get kaptak radikális változá­sok kidolgozására. Sikerült ki­harcolniuk egy szervezési la­bor létrehozását. Ez lenne hi­vatott felmérni, ki mennyit dolgozik, hol vannak hiányos­ságok. Egyelőre elég nagy az ellenállás, de úgy tűnik, a ve­zérigazgató fölkarolja a dol­got, s főként ad rá pénzt. Rudas László: Azt hiszem, öt-tíz évvel ezelőtt könnyebb volt KISZ-esnek lenni, ami­kor még nem engedtek ennyi­re közel a döntésekhez. Most nagyobb a felelősségünk, s et­től néha zavarba jövünk. Olyan KlSZ-vezetőkre lenne szükség, akik az egyéni ötlete­ket. kezdeményezéseket úgy tudják elővezetni, a szervezet teljes súlyával támogatni, hogy arra oda kelljen figyelni. A KISZ-nek, ha úgy tetszik, me­nedzselnie kell tagjainak el­képzeléseit. Ml például idén még semmi ilyet nem tudtunk keresztülvinni, pedig néhány évvel ezelőtt volt néhány si­keres akciónk. De ez nem azt jelenti, hogy nincs lehetősé­günk, ez elsősorban a mi hi­bánk. Nem tudott öszeállnd az a néhány ember, aki kimun­kálna egy komoly, használha­tó elképzelést. Jakab Tibor: önmagában a KISZ mint szervezet nem so­kat tehet, megefelelő embe­rekre van szükségünk. Szövet­ségeseket kell találnunk a kö­reinken kívül is, például a szakszervezetek ifjúsági tago­zataiban. A Nagykőrösi Kon­zervgyárban például velük közösen sikerült kiharcolni a legalacsonyabb bérek rende­zését. Vagy a Váci Izzó pél­dája. Egy középszerű KISZ- szervezet volt, jött egy vállal­kozási lehetőség, amit megra­gadtak, s sokat segítettek ezzel a vállalatnak. Ettől kezdve en­nek a KISZ-szervezetnek egé­szen más a súlya. Tekinté­lyük van. — Jó. hogy szóba került a KISZ-vállalkozás! Nagyon fe­lemás dolognak indult sok­sok gonddal és problémával. Mennyire életképes ez a for­ma? Molnár Dániel: Nálunk elég nehezen megy, mert a vgm-ek sem prosperálnak már úgy, mint régen, egyre kevesebb a munka. Vállalatunk vezetése elvben támogatja a KlSZ-vál- lalkozásokat, de ezenkívül semmi nem történt. Igaz, ki­csit mi is elaludtunk, nem kezdtünk a szervezéshez elég lendületesen. Rudas László: Jelenleg ná­lunk sincs vállalkozás. Három hónapja tárgyalgatunk róla a vezetéssel. Mi szerettünk vol­na ugyanannyit kapni egy munkáért, mint egy vgm,' an­nál is inkább, mert ez a vál­lalatnak is előnyösebb, hiszen a KISZ-vállalkozás után nem kell fizetni a húszszázalékos vállalkozói különadót. Aztán lett volna egy olyan munka, amire meg mi nem tudtuk összeszedni a megfelelő em­bereket. Derda Sándor: A Pestvidéki Gépgyárban egyéves kemény munka kellett a vállalkozások elfogadtatásához. Nálunk is a vgm-ek jelentették a konku­renciát. Négy vállalkozói cso­portunk van, tizenkét-tizen- három szerződést kötöttünk eddig. — A KISZ-vállalkozás első­sorban a szervezet és a tagok gyarapodását célozza, de lé­te vagy nem léte, sikerei éis kudarcai egyben fokmérője az adott munkahelyen dolgozó fiatalok vállalkozói képességé­nek. S ez utóbbi más terüle­ten is kamatoztatható, gon­dolok olyan hagyományos for­mákra, mint a fiatal műsza­kiak és közgazdászok taná­csa, ami mintha a legtöbb he­lyen formálissá vált volna. Molnár Dániel: Ahol akar­nak vagy tudnak vele élni, ott van perspektívája. Nálunk nincs. Évekig próbálkoztunk hiába. Igaz, ahogy mondtam már, nálunk a műszakiak el­képzeléseit viszonylag köny- nyen elfogadják, talán ezért nem döntő, hogy funkcionál-e az FMKT. Derda Sándor: Nálunk mű­ködött, amíg voltak fiatal mű­szakiak. Ma olyan alacsony a bérük, hogy kétszer annyian mennek el, mint amennyien jönnek. Másrészt a termé­keink többsége drága és ki­futott konstrukció, az FMKT- nak akkor lesz majd szerepe, ha megtörténik a szerkezet­váltás. Egy évvel ezelőtt a fia­talok még írtak pályázatot, s már azt is óriási vívmánynak kellett tekinteni, hogy a mun­kákat nem egy, hanem fél év alatt bírálták el! Molnár Dániel: Az egész újítómozgalom országosan is válságban van, elbürokratizá- lódott, az alacsony díjak miatt nincs vonzereje. S ha el is fo­gadnak egy újítást, a beveze­tésére többnyire hiába várunk, ennek a kockázatát legtöbb­ször nem \rállalja a vezetés. Nálunk a vállalatnál nem be­szélhetünk nagy horderejű újításokról, csak kisebbekről. Ezeket sem sikerül mindig vé­gigvinni. Ehhez hozzájárul az is, hogy három-, jobb esetben Tizenkét kőműves — s most annak kellene következ­nie. hogy azon tanakodék, de nem az következik. Ez a ti­zenkét kőműves ugyanis nem tanakodik, hanem gubbaszt, s nem szól egy árva szót sem. Olyan konokul mered a sem­mibe, mintha ezt a huszon­négy vállat nyomasztaná a szigethalmi iskola építésének minden gondja. Pedig abból szerencsére csak egy kis da­rab jutott a váci 204-es Számú Kilián György Ipari Szakmun­kásképző Intézet tizenkét diákjának, akik jelentkeztek a szigethalmi építőtáborba. Nincs vigalom Először azt hittem, senki sincs a félig kész szigethalmi iskola irdatlan nagy építmé­nyének belsejében. Azért hit­tem, mert* ahol építőtáborosok dolgoznak, ott mindig nagy a zaj, a munka és a jó hangulat okán. Itt semmi zörej, semmi nesz. Azért jó, hogy nem for­dultam vissza, mert a tizenkét kőművest mégis megtaláltam, az előbb leírt pózban. Ez a tizenkét kőműves ugyanis egyszerűen fáradt és egyálta­lán nincs kedve vigadozni. És miért ne lenne fáradt, amikor reggel fél hétkor indul velük a busz Halásztelekről, a Ker­tészeti Egyetem Tangazdasá­gának kollégiumából és csak délután háromkor viszi őket vissza. Ez nyolc órányi mun­kaidő, 15 éves gyerekeknek, akik éppen letudták az első évfolyamot, s mindenféle ta­pasztalat híján is ugyanazt csi­nálják, mint a Dél-Pest Me­gyei Építőipari Vállalat mun­kásai. Igaz, ennek fejében a hét utolsó munkanapját elen­gedik számúikra, s valamicske pénzt is kapnak — de még­is... A szigethalmi iskolának eredetileg e nyár végére kel­lene elkészülnie, de már min­denki új határidőről, jövő augusztusról beszél. Ilyen kö­rülmények között nagyon jól ötezer forint pluszkeresetért nem éri meg bajlódni. Jakab Tibor: De a DKV- ban például jól megy, ott ha­gyománya van, rang pályázni az FMKT kiírásaira. > — Az elmondottakból szá­momra az derül ki: gazdasági cselekvési program ide vagy oda, a munkahelyeken a fia­talok nem képesek megválta­ni a világot. S ebben csak részben hibás a vállalatok ve­zetése, a fiatalok maguk sem rugalmasak kellőképpen. Ar­ra azért mégiscsak jó lehet ez a program, hogy az ifjúsági szövetség felkészüljön a kö­vetkező évekre, a gazdaság kényszerű, must már elodáz­hatatlan változásaira. Molnár Dániel: Mindenki érzi, hogy változtatni kell. Mindenki igyekszik kialakíta­ni saját állásfoglalását. Az, hogy a KISZ még a végső döntések előtt kifejti saját ál­láspontját, már valami. Jakab Tibor: Szeretnénk né­hány dolgot megvalósítani, s ennek a KISZ-en belül is van­nak akadályai, ezekkel kell megküzdenünk. A változás sürgetésének egyik eszköze ez a program. M. Nagy Péter A képen: a kerekasztal-be- szélgetés résztvevői (balról jobbra): Rudas László, Derda Sándor, Jakab Tibor és Mol­nár Dániel. jön a munkáskéz, a gyereke­ké is. — Kétszer módosították a terveket, először nyolc, most már tizenkét tanteremről van szó — mondja Burján Sándor, a DETÉV művezetője. — A vállalatnak most az inárcsi és a tápiószőlősi iskola építésére kell koncentrálnia, itt meg az a dolgunk, hogy a télre vé­gezzünk a kőművesmunka nagyjával, hogy átadhassuk a terepet a szakiparosoknak. Így aztán örömmel vettük, hogy a KISZ megyei bizottsága ide szervezett építőtábort, mert nekünk ez is segítség. Már volt itt egy csoport Győrből, azok nagyon tudtak dolgozni. Alig kellett magyarázni, a rajz szerint haladtak. Ha rajtam múlna, már most átvenném őket a vállalathoz. Igaz, ők már a második évet végezték el, míg a mostaniak csak az elsőt. Óriási a kü­lönbség, hiszen a váciak még alig láttak közelről téglát, nem TÉVEDÉS VOLNA azt hin­ni, hogy a találkozó akkor kez­dődik. amikor egy-egy csa­pat megérkezik a helyszínre. Már a készülődés, a szervezés időszakában felelevenednek a korábbi élmények és szóba kerülnek azok a dolgok, meg­fogalmazódnak azok a kérdé­sek, amelyekről azután érde­mes lesz beszélgetni. No és az utazás izgalma, szabadsága már önmagában is rengeteg élményt nyújt. Hosszú évek tapasztalata, hogy a fiatalok a legkülönbözőbb módon, s olykor nem minden bonyoda­lom nélkül jutnak el a talál­kozó színhelyére. Ki autóval, ki motorral, mások kerékpár­ral érkeznek, a legtöbben vo­nattal utaznak Diósjenőig, s a vadregényes börzsönyi hegyek között kapaszkodnak fel a Kenyeres-forráshoz. Igazi nomád élet ez. s a komfort ezúttal egyáltalán nem hiányzik. Mindenki ott és úgy hajtja nyugovóra a fejét, ahogyan tudja, ahogyan saját magáról gondoskodott. Esténként hálózsákok kerül­nek elő a csomagokból, a tisztást kisebb-nagyobb sát­rak borítják be. Mondani sem kell: nem a menzán étkez­nek, hanem a hátizsákokból kerülnek elő a finom falatok. Fellobbannak a tüzek, ínycsik­landozó illatok szöknek ki az üstökből, bográcsokból. A csa­patok egymást pipálják le. Főzőverseny ezúttal is lesz, s ezzel el is érkeztünk a majd három nap programjá­nak ismertetéséhez. A tegna-r pi megnyitó után ma kezdő­dik a nagy közös játék. Mind­járt egy kis erőpróbával, 4 kilométeres futással a 'domb­oldalon. Aki jobban szereti a pedált taposni, az indulhat a értenek a betonozáshoz, és a többi. De ismét hangsúlyo­zom: örülünk, hogy itt van­nak. Na gyerekek, locsolja meg valaki a zsaluzatot, aztán jö­het a beton — vezényel Bur­ján Sándor, s néhány perc múlva mozgolódás támad. Há­rom fiú s ugyanannyi anyag­gal púpozott talicska tűnik elő, majd még kettő. Mintha kötelékben jönnének. A századik után — Nehéz mi? — kérdez fe­leletet sem várva Dora Tibor szakoktató, s mindjárt meg is toldja egy élccel: a századik után már nem érzitek ... Na­gyon elegük van, mennének haza — fordul felém a hang gazdája. — De hát ezt a két hetet amúgy is ledolgozták vol­na, hiszen kötelező a szakmai gyakorlat. Az építőtábort an­nak tudjuk be. Szakmailag ez mindenképpen hasznos, hiszen máris sok mindent megtanul­hegyi bicikliversenyen. Erre BMX-kerékpárok állnak ren­delkezésre. Indul a bütykölde, ahol egyebek között nemezei­nek, sárkányt készítenek a fiatalok. A sportversenyek vé­gigkísérik az egész találko­zót. Fellép a Voga—Turnovsz- ky duó, este pedig ki mit tu­dón lehet küzdeni a ponto­kért. Az ügyességi játékok vasárnap délelőtt is folytatód­nak, . utána eredményhirdetés. A legjobb klub, illetve most már megye egy évre hazavi­heti a vándorzászlót. Megyénként ötvenen jöttek és még jönnek ma is a talál­kozóra, kivétel Pest megye, ahonnan tizenhárom ifjúsági klub képviseletében 180 fia­tal gyűjti a pontokat — tud­tuk meg Aknai Ágnestől, a Pest Megyei Művelődési Köz­pont és Könyvtár munkatár­sától, aki évek óta elmaradha­tatlan szervezője és résztvevő­je a programoknak. Csakúgy, mint a Nyúlás néven emlege­tett Mezei István, aki a sal­gótarjáni megyei művelődési központ munkatársa. Róla azt mondják, hogy a legtöbb történetet tudja a találkozók múltjából. SZTORIT kérsz tőlem? Hát..., nem is tudom. Ta­lán amikor zuhogó esőben tartottuk meg a táncházat, s a végén ki kellett önteni a vizet a hegedűből. De az az igazság, hogy nekünk az egész egy nagy sztori. Csak egymás­ra nézünk, nem szólunk egy szót sem, mégis egyre gondo­lunk, s máris kirobban a ne­vetés,. Ehhez csak annyit teh etünk hozzá: reméljük, így lesz jö­vőre is, amikor visszagondo­lunk a mostani találkozóra. K. L. tak. Ez nem lebecsülendő! No és némi fizetséget is kapnak érte. Ekkor lendül át az építési terület buckáin a terepjáró, mosolygó KISZ-esek 'ugranak ki belőle. Vizitelni jöttek. Nagy Györgyi táborvezető-he- lyettes: — Szabadidős programokról is gondoskodunk, van videó, lehet sportolni, voltunk mozi­ban, strandon és a Városliget­ben. Persze csak akkor, ha nem túl fáradtak. Mert több­nyire inkább csak fekszenek, pihennek. — Hiába, ez már a második hét — teszi hozzá magyarázó­ig Reszegi István, a KISZ KB munkatársa. — Jobb lett volna idősebb fiúkkal dolgoz­ni, mi nem tehetünk arról, hogy őket küldték. Tulajdon­képpen örülnünk kell, hogy egyáltalán itt vannak, mert a vállalatok nem szívesen mon­danak le a gyerekekről. A szabadságok idején mindenütt kevés az ember, ezért jól jön, ha szakmai gyakorlat címén befoghatják őket. Most is vár­tunk még csoportot, nem jött, és egy másik is lemondta. Még egy turnus lesz itt Szi­gethalmon, azzal vége. Határidők és... Ennyi a 12 kőműves és a tábor története. Mi pedig a látottakon újra töprenghetünk: mennyire kiszolgáltatott egy iskolát építtető tanács, meny­nyire megbízhatók a kivitele­ző vállalatok, hogyan tolód­nak ki büntetlenül a határ­idők és hogy milyen is tulaj­doniképpen a szakmai gyakor­lat, miközben mindenütt meg­újulásról beszélnek. Meg azon is gondolkodhatunk, hogy mennyi teendője lehet a KISZ KB munkatársának, aki felír­ta az újságíró nevét, meg azt, hol szerezhetett tudomást a táborról — erről ugyanis majd be kell számolnia.(?!) Egészen frappáns a befejezés. Leg­alábbis a cikk szempontjá­ból ... Kövess László Tizenkét kőműves Ilyen a nyári gyakorlat? A falazás művészet. Időnként még görbére sikerülnek a sorok (Vimola Károly felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents