Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-03 / 155. szám

Tábortíiz a ü/fánya-réien A fejedelem emlékét ápolják Hegyi-Füstös István író Gyömrö szülötte. Diákkorától íogva nagy kedvvel búvárolja a történelmi múltat. Mint a rádiónak egy emberöltőn át rendszeres munkatársa: egy dévaványai öreg pásztorral megszólaltatta Lehel kürtjét, előtalálta Kossuth Lajos élő hangját, amelyet fonográfhen­gerre örökítettek annak ide­jén; Mátyás király királlyá koronázásának 500. évforduló­ja napján pedig — a Magyar Televízió első ifjúsági stúdió­játékaként —'- egy történelmi anekdotát vitt színre. Cikkeit, tanulmányait tan­könyvekben éppúgy megtalál­hatjuk mint újságok és folyó­iratok sokaságában. Legújabb alkotását: Rákóczi Gyomron című történelmi élőképét — a gyömrői falusi 2. számú álta­lános iskola növendékei jele­nítették meg, amikor a szor­galmi év végén, szép ünnep­ség keretében az iskola fölvet­te a II. Rákóczi Ferenc nevet. A Petőfi Sándor Művelődé­si Ház szervezésében az idén ismét megtartják a Mánya-ré- ten a hagyományos — tábor­tűzzel egybekötött — összejö­vetelt. II. Rákóczi Ferenc em­lékének szentelve. Az ese­ményre július 4-én, szombaton este nyolc órakor kerül sor. Közreműködik Selley Zoltán előadóművész és Bige József, a népművészet mestere. Az alábbiakban részleteket közlünk a krónikás szövegé­ből, amellyel a keretjáték da­lait, verseit és eseményeit ösz- szekötötte, s amit az iskola tanulói bemutattak a névadó ünnepségén. (A szerk.) e községet, f A kuruc-kor haj- nal-hasadtára: / Visszatért az élet valahára! / 1705. JÚLIUS 2. Irányulva Üllőről az útnak — / Falunk felé nagy hadak vonulnak. / A Páskomnál a tiszt ,,állj!!-t vezényel, J S ember-tenger árad innen széj­jel. / Gyömrő így lön aznap estefele / özön kuruc sereg tá­borhelye. / Mánya-réttől a Kiserdő-szélig / Ékes tiszti sá­tor-sor fehérlik. / Forrásta­nyán lovasok itatnak. / Tö- vest adják a gyalog hadak­nak, / Kőhatárt a nagy tár­szekereknek, / Kopolyákhoz csordákat terelnek. / A Kis­erdőn, csak a madár látja, / Áll Rákóczi sátor-palotája. / Tüzek gyúlnak szerte a kör­nyéken, / És csillagok, fönt a magas égen! / 1705. JÚLIUS 3. Júliusnak harmadikén, reg­gel — / Ébresztő szól tároga­tón: — „kelj fel!" / A harco­sok hadirendbe állnak — / Egetverő „vivát!”-ot kiált- nak: / És Rákóczi, lován egy­kettőre / Oda rúgtat, föl a dombtetőre, j Zendül lelkes, csengő, érces hangja, / Ki messze áll: az is tisztán hall­ja: / A fejedelem kitűnő szónok volt; történelmünkben egy­valaki hasonlítható hozzá: Kossuth Lajos. Rákóczi „gyömrői beszéde” mindössze nyplc perc. Nemes haraggal íeddi azokat az „elfajzotta­kat”, akik nem állják a har­cot, s „vér kíméléssel, csata kerüléssel” vélik édes Hazán­kat menthetni. Döbbenetesen tárja elő a fenyegető hadi helyzetet. Végül szívbéli buz­dítással lelkesíti új erőfeszí­tésre katonáit. — Ez a mon­danivalója. Szabó Máté maga seregébe f Gyomráról, ím, ezeket jegyzé be: / Egy: Karácson János if­jú legény — / Első ő a lajst­rom legelején: / Majd Enyvári János jelentkezett, / (Vasma­rokkal szorítottak kezet), ! Takács Marci és végül Gál Miska, — / Négyöjükkel,_ez az első lista. / Deák Ferenc uram ezeribe — / Molnár Já­nos hadnagy seregibe: / Bó- bis Mihályt, Péter Jánost oszt­ják, / Gál Jánost és Gál Már­tont sorozzák. / A végén meg, — itt Tóth Istók neve: öt fő­nyi a jelentkező vele. / így kilencen — egy híján a tíznek — / Álltak Gyomron jó kuruc vitéznek! Hegyi-Füstös István „Nem kívánok birodalmat, nem kincset tőletek, s nem egyebet: az igaz bátor magyar szivet...” Ezek a sorok olvas­hatók a Rákóczit ábrázoló bronz dombormüvön, amely vörös grániton nyugszik, s amely a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola falát díszíti Gyömrőn. A szép képzőművé­szeti alkotás ifj. Pál Mihály gyömrői szobrászművész keze munkáját dicséri. (Bagóczky Sándorné felvétele) RÁKÓCZI GYÖMRÖN Szemre véve falunk múltját, népét, / A krónikás szorult szívvel néz szét: / Gyomrot egyre csak vész, csapás sújt­ja — / Itt vezet a hadak or­szágút ja! / Mihelyt visszavív­ták Buda várát — / Török után e-helyt német járt át: / És rác horda... minden ház leégett / Tűz-gyász-halál lakta Ügyelet Gombán, Bénycn és Káván: idr. Nagy Márta (Káva, tanács­háza), Gyömrőn, Ecseren és Maglódon: központi ügyelet (Gyömrö, Steinmetz kapitány u. 62., telefon: Gyömrö 70), Monoron, Monori-erdőn, Csév- haraszton, Vasadon és Péteri­ben: központi ügyelet (Mono­ron a szakorvosi rendelőben), Pilisen és Nyáregyházán: köz­ponti ügyelet (Pilis. Rákóczi u. 40.), Sülysápon, Úriban és Mendén: központi ügyelet (Sülysáp, Losonczi u. 1., tele­fon: Sülysáp 50), Üllőn: dr. Végh Sándor, Vecsésen: köz­ponti ügyelet a szakorvosi ren­delőben (Bajcsy-Zs. u. 68.). Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Kun Béla téri, az üllői és a gyom- ' rői. Fogorvosi ügyelet: szomba­ton reggel 7-től 13 óráig Mo­noron a szakorvosi rendelő- intézetben. a vecsési és az ül­lői betegeket 8-tól 13 óráig a vecsési szakrendelő fogásza­tán látják el. Egyéb időpont­ban, tehát szombaton 13-tól hétfő reggel-7 óráig Budapes­ten, a VIII. kerületben, a Szentkirályi utcai szakrende­lőben van sürgősségi ellátás. Ügyeletes állatorvos: dr. Zöldi Lajos, Monor, Kossuth L. u. 226. Beteg állatok bejelentése: Monoron a főtéri gyógyszertár­ban szombat reggel 8-tól 13 óráig, egyéb időpontban az ügyeletes állatorvos címén. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM 1987. JÚLIUS 3.. PÉNTEK Kisszövetkezet kendén Egyre biztosabb a megélhetésük A 31-es útról jól látható az a fatelep a mendei Rét utcá­ban. amelyik a kisközség leg­fiatalabb munkahelye. Az idén április elsejével kezdte meg tevékenységét a frissiben ala­kult Faipari Kisszövetkezet: nem azonos azzal, amelyik a vasútállomás tőszomszédságá­ban van, a volt malom épü­letében. Dolányi András, az elnök távolléte miatt a másik ala­pító, Várdai József mondja el, hogy még 1985 tavaszán kez­dett dolgozni a kollektíva. Aztán beléptek az Üstökös Kisszövetkezetbe, de kiderült, hogy rossz lóra tettek, mert a munkaadó csődbe jutott. A munka nélkül maradt embe­reknek azonban semmi ked­vük nem volt ahhoz, hogy Mottó: „Hja, kérem, minden mindennel összefügg!” Monornak a központja — mint minden más városmag — a legsűrűbb. Sűrű emberben, eseményben^ s amikor egy- egy hétvégén fáradtan, né­mán, álmosan elnyújtózik és zsibbadt útjait illatok fürdetik — a sütőüzemben sülő kenyé­ré, eső után a japán akácok friss, fanyar illata —, akkor is biztosra vehető, hogy bármi­kor, bármelyik percben történ­het valami. Jöhet például két lakodal­mas busz. Jön is. Újabban azonban mintha elmaradna az ilyenkor szokásos zsivaj, lár­ma. Helyette hegedűszó leb- ben, lágy zongoraakkordok, s elömlik a téren az áhítat. Ma- szatos gyerkőcök toporognak csendben, masszív alkoholisták rebbennek fel a meggyfák alatt, francia parfümös ti­nédzser lányok hagyják abba a vihogást. És a „hangosból" néha verseket is hallani, és azt is, hogy igen — ...igen. Mi»? Pedig ez az egész csak az­óta van, amióta a családi in­tézetben rádöbbentek: nem jól van az, hogy csak egy busznyi vendégsereg fér be a házas­ságkötő terembe, mert a kívül- rekedtek nem látnak és nem hallanak semmit, pedig sok­szor négy busz is hozza az es­küvői vendégeket. Megkérdez­ték hát — és megkérdezik az­óta is — a menyasszonyt, a vőlegényt. hozzájárulnak-e, hogy a szertartást rákapcsol­jál a „hangosra”, s így az kint is hallható legyen. Ez persze így — az intézet­ben tartanak tőle — szabály­talan. Mindenesetre: szép. És úgy beleillik a főtér szom­bati, vasárnapi hangulatába, hogy néha az az érzésem, ma­ga a tér rendezte így, legyen Ezerarcú főtér Ünnepi hegedű, hétköznapi derű a hétköznapok tiportatása után neki is egy-két hegedű­vel, holtomiglan-holtodiglan- nal ékes ünnepe. Monor főtere egyébként nem tér. Egy darabja tér csu­pán, az OTP-fiók és a gyógy­szertár között, de aki a teret emlegeti, az ennél jóval ter­jedelmesebb részre gondol — ami viszont már Kossuth La­jos utca. Oly mindegy. Olyan hely ez, ahonnan csak azért megy el az ember, hogy vissza­térhessen. Itt olyan, de olyan történetek vannak ... A rendőrség előtt például, ahol családias találkozót ad­nak egymásnak dzsipek és kék-fehér autók, tán a hely szellemétől ihletve megállít egy asszony, nekem onnan egy tapodtat sincs tovább, míg meg nem hallgab m. — ... és akkor bement az egész család a templomba. Még nem ért véget a szent­mise, amikor a kis fiatal- a szony kijött, biztos úgy érez­te. hogy nincs elég levegője, vagy ki tudja. Ott álldogált kint, erre nekirontott egy nő meg egy férfi, letépték a nvakából az aranyláncot, de még megrugdosták, összever­ték, és elrohantak. Persze amikor a család kijött, azon­nal rohantak a rendőrség­re, szerencsére a két rablót el is fogták még az este az egyik vendéglátóhelyen. Persze. Az ilyesmit nem célszerű az égi bíróra bízni, a földi hatóság kézzelfoghatóbb közelségben volt — de még van tovább is a történet. —... na, nekem mindjárt ez a rablás jutott eszembe, ami­kor másnap Pesten voltam és láttam, hogy egy sétálgató külföldi turistacsoportban van két idősebb hölgy, egyikük­nek csuklónyi vastag arany­lánc a nyakán, nagy kereszt­tel. Odamentem hozzá, meg­fogtam szépen a láncot és be- csúztattam a ruhája alá. Ugye, azt nem mondhattam, hogy itt minden lépésére vigyázni kell az ilyesmivel, mert vannak itt olyan népek, hát nem járat­hatom le a magyarokat, meg nem is értettek volna egy szót se, azt se tudom, milyen nyel­ven beszéltek. De azt azért értettem, hogy köszönték, na­gyon köszönték. Szóval... meg kel'ene írni. — Ezt. amit elmondott? Jó. — Jai dehogy! Arról a kis f talasszonyról kellene írni, akiről az elején beszéltem. Mert az egy kiváló társadal­mi munkás. Évek hosszú sora óta! A társadalmi munkájáról k. :ne írni! m w És a főtér a kedves része­gekkel, meg az ő felejthetet­len sztorijaikkal, minden ál­dott nap ... Samuel Johnson a XVIII. században azt írta — de én most nem őt idézem, hanem Temesi Ferenc Por­szótárát —, szóval Johnson azt írta: „a bor az embert elége­detté teszi önmagával..., a veszedelem legföljebb abban van, hogy miközben az ember mindjobban tetszik önmagá­nak, mind kevésbé tetszik má­soknak”. Tehát jön az emberünk bi­ciklivel a főtéren, szemláto­mást a legelégedettebb már önmagával, a nézőnek viszont egyre kevésbé tetszik, hogy valószínűleg rövid időn belül vagy úgy elesik, hogy kitöri a nyakát, vagy nekiront egy busznak. Az elesés hátrányo­san be is következik. Embe­rünkből csorog a vér, fekszik, nem mozdul, minek követ­keztében el kell rohanni a mentőkért. Nem telik belehat perc, hogy jön a mentő, pi­ros zászlóval. Elégedett, ám sérült emberünk e hat perc alatt úgy eltűnik a környék­ről, hogy csak tócsányi vérét hagyja hátra. Az előbb, és azt megelőzően kerékpározni, jár­ni nem volt képes, de most sem a bokrok alatt, sem a környező utcákban nem talál­ják. Ez például egy csoda. De a főtéren számtalan hasonló cso­da van. Jó lenne mindezek­ről tudni a tér véleményét: megmosolyogja, vagy harag­szik érte? Hogy nem vet le bennünket a hátáról, az is valami... Koblencz Zsuzsa Kalocsai Andrea és Paunász Marianna a már gyalult és méretre vágott deszkákat szögezik a sablonon — a raklap fel­ső oldalát csinálják. Ok egyébként az idén járták ki az álta­lános iskola nyolcadik osztályát, a munkát szokni s egy kis pénzt keresni szándékoznak. Marianna a nyári szünet után éielmiszerbolti eladó lesz, Andrea férfiruha-készítőnek tanul tovább. (A szerző felvételei) Idős-'bb Várdai Ferenc, D. Var­ga Gábor és Trepák Mihály együttesen gyürkőznek neki a súlyos farünknek. hogy nyers deszkává szeleteljék a gépi fűrésszel. nyakukba vegyék a vonzás- körzetet, vagy a fővárost, új megélhetést keresve. Hiszen annak idején éppen azért vál­lalták otthon a munkát, hogy ne kelljen ingázniuk, hogy maradjon idő odahaza a csa­ládra. a háztájira. A két fő szervező aztán ad­dig munkálkodott, amíg az idén önálló faipari kisszövet­kezetet alakítottak huszon­négy egyenjogú taggal — közöttük a megszűnt Üstökös dolgozóival. Amikor megkérdeztem Vár- dái Józseftől, hogy nem fél­nek-e az alumíniumból készü­lő raklapok hazai sorozatgyár­tásának beindításától, mint konkurenciától, magabiztosan jelentette ki: — Fő termékünk, az EUR- szabványú, fából készülő rak­lapok nagyon is kelendőek mind a hazai, mind a tőkés piacokon. Az idén megalaku­lásunktól, vagyis április 1-jétől 20 ezer raklapot szállítottunk Ausztriába, Belgiumba, Hol­landiába, Olaszországba és az NSZK-ba. S mert egyetlen raklapunkkal kapcsolatban sem jött vissza minőségi rek­lamáció, bízvást reményked­hetünk abban; hogy a keres­let csak nőni fog termékünk iránt. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a Skála Vállalkozási Irodával most folynak tár­gyalásaink a telepünk fejlesz­A KEFA a Kefe és Faipari Vállalat, Monor felvesz főiskolai végzettségű vagy mérlegképes könyvelői képesítésű számviteli vezetőt, középfokú végzettségű kontírozó könyvelőt, faipari és gépipari technikusokat, valamint pénzügyi előadót, asztalos, kőműves és géplakatos szakmunkásokat. Jelentkezni lehet személyesen vagy írásban, cím: Monor, Kölcsey u. 2-6. 2200. tése érdekében, s a támogatá­sért jó minőségű raklappal fizetünk majd. Az új. 800 négyzetméter alapterületű fedett üzemcsar­nok kör nyűszerkezetes elemei már tavaly megérkeztek tele­pünkre, s ha a helyi tanács megadja rá az engedélyt, ak­kor még az idén felállítjuk. A csarnok megépítésével ki­küszöbölhetők lesznek az idő­járás szeszélyessége miatti termelési ^avarok. Ugyancsak a fejlesztést szolgálja egy 100 kilowattos trafó is, ami­nek felállítását megrendeltük az Érásztól, s legkésőbb szep­temberben már üzemelni is fog. Nagyon bízunk abban, hogy fejlesztési elképzeléseink meg­valósításával teljesíteni tud­juk — változatlan létszám melletti!) — a jövő évre ter­vezett 100 ezer raklap gyártá­sát — mondta el Várdai Jó­zsef a legfontosabbakat a fia­tal munkahelyről, majd meg­mutatta a bebútorozásra vá­ró. vadonatúj női és férfiöltö­zőt, zuhanyozót és a tágas, vi­lágos ebédlőt. Végül más ter­mékeikről is szólt, így arról, hogy fából kerítéselemeket gyártanak, s lakossági szolgál­tatásként épületfát méretre vágnak. A hulladékot tűzifaként ér­tékesítik. bárki megveheti. Aszódi László Antal Kulturális program Ecseren pénteken 10 órától fogyókúrás klub foglalkozása és nyitott ház. Gyömrőn a gyermekkönyv­tárban a nyitva tartási időben csoportok és egyéni érdeklő­dők részére vetélkedők, tema­tikus és alkotófoglalkozás, já­ték, diafilmvetítés, helyben olvasás, zenehallgatás. Pilisen 17-től az ifjúsági irodalmi színpad próbája. Köszönetét mondunk mindazok­nak. akik elhunyt édesapánk Csinos Károly temetésén Mono­ron részt vettek, striára koszorút, virágot helyeztek, mély fájdal­munkat részvétükkel enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. Köszönetét mondunk mindazok­nak akik I.ovass Lászlóné teme­tésén Monoron részt vettek és a gyászoló család fáidalmát enyhí­tették. Külön köszönjük dr. Ra- dos Mária körzetorvos fáradozá­sát. A gyászoló család. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents