Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-30 / 178. szám

4

%%ggfqp

1987. JÜLIUS 30., CSÜTÖRTÖK

| Villanófény f

í Í!

f y

/y////yy/////y/y///////y/w///////////,.'

A

kik mostanában járnak az Omszk parkban, láthatják, hogy a tó partján álló táblák szövege megváltozott. A „Fürdeni tilos!” helyett „A fürdés nem ajánlott!” szerepel. Miért változtatták meg a figyelmeztetés szövegét? Azért, mert most nem büntetik meg azokat, akiket pancsoláson érnek — mint tavaly, a járvány idején. A víz tisztasága ugyanis valamelyest javult. De kémiailag még mindig negyedosztályú.

Az érthetőség kedvéért el kell mondani, hogy azok a szennyező források, amelyek tavaly megvoltak, ma is hatnak. Nevezetesen: az Óbuda Tsz kertészetének csurgaléka, Budakalász derítőgödreinek szivárgása, a Barát-patakon lefolyó Budaflax vize. Nem lett gyorsabb a tó öntisztulása. Azonban télen és a csapadékos tavaszon a fentieken túli szennyeződés nem érte a a vizet. A mérések eredménye így lett az, hogy az emberre nem káros, de fürdeni nem ajánlatos.

Azonnal magyarázzuk, hogy miért! A víz minősége huzamosabb ideig ilyen maradna, ha naponta csak 50—60 ember lubickolna partjai között. De hát jó idő esetén ezrek zúdulnak bele. S ha az időjárás ránk mosolyog egy hétig, úgy leromlik a víz minősége, hogy ismét veszélyes lesz a fürdés, könnyen ismétlődhet a fertőzés.

Súlyosbítja a dolgot, hogy sokan zuhanyozás nélkül belegázolnak a tóba, egyéb, nyomdafestéket nem tűrő cselekményekről nem is beszélve. A fürdéskultúránk alaposan lent van, több országban senki nem meri megkockáztatni, hogy tisztálkodás nélkül ereszkedjen medencébe, élő vízbe. Nálunk azonban, az Omszk park tavában különösen gyakran, a kutyájukat is fürösztik a lelkes „állatbarátok.” Ne csodálkozzanak az ebtartók, ha a „fürdőszobázá- sért” a jövőben borsos bírságot fizettetnek velük.

Az Omszk park emlék- és pihenőhely. Napozásra, játékra, vízi sportokra kiválóan alkalmas. Azok teszik jól, akik erre használják, s nem kockáztatják egészségüket fürdéssel.

SZENTENDREI

K^Círían

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

Hivatalos értékelés

Hagyományt teremtettek

Szombaton éjjel fél 12-kor a Béke étteremben vacsorával egybekötött találkozón értékelték a Szentendrei nyár 1987. évi program- sorozatát, s kiosztották a kitüntetéseket azoknak, akik résztvevői, szervezői, közreműködői voltak a csaknem két hónapon át tartó szinte nonstop műsoroknak. A csípős nyelvűek szerint az idei programoknak legújszerűbbje éppen ez a szokatlan időpontra tett vacsora és értékelés volt.

Komolyra fordítva a szót: a város vezetői úgy látják, hogy a kínálatból kiemelkedett az ifjúsági sport- és barátságfesztivál, amelyen az eszkimó-indián játékokban és a Delfin Derby úszóversenyen mintegy ezer fiatal vett részt. A második évben is minden előadáson megtöltötték az edzők a széksorokat a Scapin furfangjainál, s jelesre vizsgázott az új produkció, Rossini: Hamupipőke című vígoperája is.

Az előző években nem tolongtak a vendégek a Bar- csay-udvarban rendezett

dzsessz- és folkesteken, valamint a városházudvari színjátékok előadásain sem. Mostanra azonban „megérett a gyümölcs”. A Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár hagyományt teremtett ezzel a két sorozattal, a közönség hozzászokott ahhoz, hogy ezek változatős és igényes szórakozást jelentenek, s megtöltötte a széksorokat. Különösen emlékezetest nyújtott a Muzsikás és a Vuji- csics-együttes.

A vártnál sokkal jelentősebbre és sikeresebbre kerekedett az ifjú tehetségek népzenei tábora. Városunk zeneiskolájának szakemberei a jelentkezők sokaságából válogattak négy hazai kisegyüttest, és egy NDK-beli fúvós- zenekart. Ezek a fiatalok több alkalommal szolgáltattak térzenét és adtak műsort igen nagy népszerűségre téve szert.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban a népi mesterségek bemutatói és a népi komédiákat bemutató együttesek vonzották a látogatókat. SalüSindenki rosszul jár

A föld szolgálja őket?

játos céllal és tartalommal rendezték meg az idén első ízben a Szentendrei búcsút. A zenei rendezvények, folklórműsorok, a képző- és ipar- művészeti vásár rendezője a Szentendrei Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület volt. A teljes bevételt a műemléki templom felújítására ajánlották fel.

Az értékelés szerint most, 1987-ben volt először igazán zavartalan a rendezők és mecénások együttműködése

Mind az Aluker Vállalat, mind a Kossuth Lajos Katonai Főiskola és a Dunamenti Regionális Vízmű Vállalat zökkenőmentesen dolgozott együtt a városi tanácssal és a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtárral. A Szentendrei nyár műsorait — bár a városházudvari játékok még augusztusban is folytatódnak — eddig háromszázezer vendég tekintette meg. Ez a nézettség csúcsot jelent a programsorozat történetében.

Az értékelés után dr. Színi István Szentendre város tanácselnöke emlékplakettel és oklevéllel köszönte meg Békés Andrásnak a Hamupipőke című vígopera rendezését, Pánczél Évának, az előbbi mű címszerepének sikeres alakítását, Malonyai Dezsőnek a művészkollektíva irányítását, D. Barabás Máriának, a PMKK népművelőjének a városházudvari játékok szervezését, Kovácsné Kurdics Valériának, a dzsessz- és folkestek előkészítését, Kun Csabának a Szentendrei búcsú rendezvénysorozatának bonyolítását, Bánk Zsuzsannának az ifjú tehetségek népzenei találkozójának létrehozását, Kaszás Ferencnek, az Aluker igazgatójának az anyagi segítséget, Káldy Máriának a Szabadtéri Néprajzi Múzeum programjának a szervezését és Dániel Kornélnak, a Szentendrei Teátrum működési feltételeinek biztosítását.

Tanácsülés előtt a koncepció

Tülné a város anyagi erején

Terjedelemre és fontosságra egyaránt „súlyos” elemzést — Szentendre és lrömyéke közéntávú idegenforgalmi fejlesztési koncepcióját — tárgyalta a legutóbbi ülésén a városi tanács testületé. A fel- tokozott érdeklődés — a Dunakanyar turizmusának dinamikus fejlődését ismerve — természetesnek mondható. A város lakosságának mindennapjai — sőt utóbb éjszakái is — elválaszthatatlanok az idegenek jelenlététől.

vendégek milyen emlékekkel távoznak, indokolt lenne a kiemelt fontosságú turisztikai központok esetében a központi támogatás. Mert az biztos, hogy önerőből ezek a települések nem tudják megteremteni a feltételeket a vendégek fogadásához. Ha igaz, márpedig a tények ismeretében igaznak kell elfogadni, hogy az idegenforgalom komoly bevételi forrása az országnak, akkor juttassanak vissza ebből a pénzből azoknak a helységeknek, amelyek fogadják a hozzánk látogatók ezreit. Felteszem a kérdést: vajon a fővárosban a várnegyed rekonstrukciója csak az I. kerület pénzéből történt? Nos, a tanácsülés előtt futó elemzés ezzel a kérdéssel nem foglalkozott, nem is foglalkozhatott, pedig az élet ezt az ellentmondást rövidesen törvényszerűen kiélezi.

Önerőből nem meg}

Nem tűzhetem célul azt, hogy a csaknem 40 oldalas elemzést s a hozzá készített kiegészítést minősítsem. Csak annyit, hogy nincs olyan szelete a település és az idegen- forgalom kapcsolatának, amit említés nélkül hagyna. Az ember az első olvasás után a megvalósítandó feladatok sokaságával küzd, a bárcsak így lenne óhajával teszi le a — „művet”. A hiányérzet azonban ott vibrál, a hogyan tovább kérdésére valahogy nem fogalmazódik meg a válasz. Mert a továbblépést illetően több olyan probléma vetődik fel, amelynek megoldása túlnő a város anyagi erején. Mert melyek a sarkalatos kérdései Szentendre és a turizmus viszonyának?

A teljesség igénye nélkül gondolkodva mindjárt itt az első: hogyan tudná a település rendbetenni, felújítani a központját? Mert azt ugye nem kell bizonyítani, hogy a hozzánk érkező, immár milliós értékrendben számolható látogatóáradatot csaknem teljes egészében a Fő tér „fogadja”. S azt is elhiszik nekem, hogy ez a kis terület, ez a néhány háztömb állapota egyre romlik. Konkrétan szólva, a kopottság és a szegénység benyomását keltik, ettől már csupán egy kicsinyke lépés az elhanyagoltság érzete.

Csakhogy a legújabb településfejlesztési módszer, amely fejkvóta szerint, a lakosság létszámától függően adja a támogatást a központi keretből, hátrányos helyzetbe hozza Szentendréj:, s a hozzá hasonló városokat.' Vegyünk egy konkrét példát! A Szabolcs- Szatmár megyében fekvő Fehérgyarmat éppen annyi pénzt kap. mint városunk. Szó sincs arról, hogy azt állítanám: más település kevesebbet érdemel, mint a Dunakanyar gyöngyszeme. De mégiscsak figyelembe kellene venni, hogy a Dunakanyarban több százezer idegen fordul meg, jelenlétük óriási terhet ró — fizikálisán is — a városközpontra, nyilvánvaló, hogy „az amortizáció” felfokozottabb. S mert nem mindegy, hogy a világ különböző égtájairól érkező

A kispénzűeknek is

Központi problémaként jelentkezett viszont az anyagban, s a tanácsülésen a hozzászólásokban is, hogy a lakosságot részesévé kell tenni az idegenforgalom hasznának. Csakhogy senki nem tudta megmondani, hogy miképpen. Mert akár kimondjuk, akár hallgatunk róla, a meztelen igazság az, hogy jelenleg nemcsak a tanács nem részesül az idegenforgalomból származó pénzből, hanem a lakosság döntő többsége is csak távolról szemléli a forintok útját. Azok tudják megnyitni a vendégek pénztárcáját, akik tőkével rendelkeztek, s valamiképpen helyet tudtak szorítani maguknak a vendéglátás fazekánál vagy a fizetővendég-szolgálat hálózatában. Egyáltalán mikor tud a város olyan infrastruktúrát kialakítani, ahol a kispénzű lakosságnak is lehetősége nyílik a bekapcsolódásra, a munkavállalásra, s az ebből következő pénzkeresetre? Megintcsak az ördögi kör kezdetén vagyunk. A szolgáltatások kiterjesztéséhez anyagiak kellenének.

Súlyosbítja a gondot, hogy a fent említett szállodahálózat, szabadidőközpont, s egyéb hasonló jellegű intézmény felépítéséhez már alig van helyünk. A település külső területein figyelembe kell venni

a természetvédelem, beljebb pedig a műemlékvédelem és a városkép jogos igényét.

Megmakacsolták magukat

A tanácstestület által tárgyalt anyag sok apróbb, de igen fontos célkitűzés mellett talán egyetlen nagyobb horderejű probléma megoldását konkretizálja. Nevezetesen azt, hogy a Fő téri Teátrum színpad kitelepítését 1990-re teszik. Magyarul 1991-ben ez a nézőtér a mostani formájában nem építhető fel e helyen. E kérdésben megintcsak érdekek ütköznek össze. Hiba lenne azt hinni, hogy akad ember a városban, aki ne vállán-: a Teátrum előadásai a szentendrei nyár gerincét alkotják, színvonalát szavatolják. Tehát nélkülözhetetlenek, szükségesek. Csakhogy az is igaz, hogy ez a hatalmas színpad a turizmus csúcsidőszakában teszi élvezhetetlenné a barokk tér látványát, akadályozza a közlekedést, fotózást, idegen test a műemlék jellegű épületek között. Helyes tehát, hogy a város testületéi „megmakacsolták magukat”, s haladékkal bár, de határt szabtak a színpad kitelepftésének. A lakosság véleménye lakonikusan így fogalmazható meg: a Teátrumra szükség van. de más színpadon vagy a város más helyén.

Ha a cikkben említett kardinális feladatokat és az anyagban szereplő kisebb célkitűzéseket sikerül megvalósítani. akkor a feszültségek — amelyek az idegenforgalom miatt jelen vannak — oldódhatnak. Ez azonban csak részben múlik Szentendrén.

— Hibaigazítás. Lapunk július 16-i számában a Duna- lánc új..-.boltját, bemutató fotón nem Surányi Istvánná, hanem Dóczi Erzsébet láthátó.

tévedésért elnézést- kérünk.

— Ki építtette? Lapunk június 25-i számában Pethőné Németh Erika, Fű-fa, babona, gyógyszerészek, patikák című cikkében az jelent meg, hogy a Liget utcában Szentendre város építtetett új gyógyszer- tárat. A Pest Megyei Tanács Gyógyszertári Központja fontosnak tartja a közlés helyreigazítását, mely szerint a Liget utcai gyógyszertárat nem a város, hanem a Pest Megyei Tanács Gyógyszertári Központja építtette. Az építési telket viszont igénybevételi díj ellenében valóban a város biztosította.

Körzetünkben Is dúlt a málnaháború. Jellemző volt, hogy a gyümölcs kilónkénti ára csillagászati magasságokba emelkedett (jelenleg az 1983. évinek a háromszorosa), hogy oiyan cégek is vásárolták, amelyek egyébként egészen mással foglalkoznak, hogy a termelők a markukba nevetnek, mondván: most végre a föld szolgaija oKet, s nem ők a földet. Az okoskodás a 80 formlos kilónkénti arak tapasztalatán érthetőnek mondható. A málnaháború eddig felsorolt ismérvei országszerte jelentkeztek.

A Dunakanyarban zajló fel- vásárlási csatározásoknak

azonban speciális jegyei is voltak. Erről Reich Ferenc, a Szentendre és Vidéke Áfész elnöke és Németh László, a zöldség-gyümölcs felvásárlás vezetője a következőket mondta:

— A minden realitástól elszakadt málnaárak mindenkit sújtanak. Az államot azért, mert sok vállalat ezzel a Nyugaton keresett gyümölccsel fizeti ki adósságait. A felvásárlókat azért, mert veszteségessé teszi üzletüket. A szörpfeldolgozó üzemeket azért, mert termékeiket a magas felvásárlási árak miatt drágábban kell majd árusítaniuk, s nem tudnak annyi alapanyagot összeszedni,

amennyi a lakosság későbbi zavartalan szörpellátását biztosítaná. Szövetkezetünket azért sújtja az árverseny, mert ezen a gyümölcsön tudtunk volna némi nyereségre szert tenni, hiszen a termelőktől a cseresznyét, az egrest, s a többit szinte ráfizetéssel vásároljuk. Végül, de nem utolsósorban ez a valódi értékektől elrugaszkodott árverseny sújtja a termelőt is: azt a hitet táplálja benne, hogy a málna ára az elkövetkezendő években is ilyen magas lesz. Márpedig azt nyugodtan megjósolhatjuk, hogy ez tartósan nem lehetséges.

Mit lehet hozzátenni a hallott érveléshez? Nyomatékosításként azt mindenképpen, hogy lehetetlen állapot teremtődött; boldog-boldogtalan foglalkozhatott málnavásárlással. Azok a cégek jártak rosz- szul — mint például az áfész —.amelyek hosszú éveken át megbízható partnerei voltak a termelőknek, azoktól minden időben tisztességes áron átvették összes gyümölcseiket. Most az emberek, miután tavasszal a kevésbé keresett cseresznyét, egrest odavitték az áfész telepeire, a málnával azokhoz futottak, akik csillagászati árakat adtak értük. De mi lesz jövőre, ha nem fagy el a lengyel málna, s ismét jelentkezik a jugoszláv?

A Szentendre és Vidéke Áfész még a szezon előtt ösz- szehívta a konkurens cégeket és felajánlotta nekik, hogy átlag 50 forintos áron felvásárolja a körzet málnatermését és plusz 3 forint ellenében biztosítja a nekik szükséges mennyiséget. Mindenki jól járt volna. Az árak nem emelkedtek volna irreálisan magasra, s harcra sem került volna sor.

Az áfész, ha nehezen is, de fel tudta vásárolni azt a mennyiséget, amelyre szerződései teljesítésére szüksége volt Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nagyon sok korrekt termelő él körzetünkben, akik, ha valamivel olcsóbban is, de a régi, megszokott, megbízható partner telephelyeire vitték a gyümölcsöt.

Egyhangúlag választották

Utca őrzi az emlékét

A szerb temetőben vettek végső búcsút 1917. május 31-én Dumtsa Jenőtől, a rendezett tanácsú város első polgár- mesterétől hozzátartozói, barátai és tisztelői. A búcsúbeszédet dr. Antolik Arnold, az akkori polgármester mondta: „Nehéz időkben, sivár viszonyok között vette át ennek a városnak vezetését. Csakis Dumtsa Jenő rendkívüli buzgö- sága és előrelátó bölcs vezetésének lehet tulajdonítani, hogy a város viszonyait csakhamar sikerült rendezni. Harminchárom éves polgármestersége alatt úgyszólván megalapítója volt annak az egész szervezetnek, amit mi ma városnak nevezünk.”

Dumtsa Jenő 1838-ban született Budapesten. Ősei azokkal a balkáni népekkel, dalmátokkal, görögökkel, szer- bekkel jöttek Magyarországra, akik a török elől menekülve kerestek új otthont. A fiatalember gimnáziumot és kereskedelmi iskolát végzett és képzett vaskereskedő lett. Szülei 1850-ben telepedtek le Szentendrén, ö maga innen nősült. A magyar nemes nem kereskedett, inkább felélte vagy elprédálta a megtermelt húst, búzát. Vásárolni a göröghöz, örményhez, zsidóhoz járt. A betelepült kereskedők közül sokan szorgalmas munkájuk révén meggazdagodtak, végleg letelepültek, itt maradtak. A legnevezetesebb közülük Sina báró, Sina György volt, aki kereskedő, bankár, vállalkozó lett. 1818-tól magyar nemes, 1832-től báró, földesúr. Jó magyarrá is válik. Széchenyi mellett, a Lánchíd építésének leghathatósabb támogatója. Sina báró Szentendrén is vásárolt házat. Gondnoknak Dumtsa Jenőt kérte fel. Dumtsa a kereskedés mellett kiváló bortermelő is volt. Galgóczy Károly 1876-ban azok között említi, akik „boraik minőségével hírt szereztek”. 1871-től a város főbírája, s amikor 1872-ben az új közigazgatási törvények értelmében Szentendre rendezett tanácsú város lesz, egyhangúlag az első polgármesternek választják meg, 1905-ig állt a város élén.

A város neki köszönheti felvirágzását. Mindenre odafigyelt. Az ő javaslatára szerezte meg örök időkre a város a földesúri területeket és a hozzájuk tartozó jogokat. Az erdő fái így biztosítják a város tüzelőanyagát. Lecsapol tatta a mocsarakat, termővé tette a réteket. A szőlőt kipusztító filoxéra fellépése a legkitűnőbb kereseti forrástól fosztotta meg a várost. Ezért örült és támogatta 1887-ben a Helyiérdekű Vasút megindítását, amely a főváros üzemeiben, gyáraiban munkához juttatta a szentendreieket. Ő látta el a város belső részét járdával. Külön figyelmet fordított az utcák elnevezésére. A város hálából még életében róla nevezte el a házához közeli fontos városi főutcát. 0 volt, aki megszervezte a korábban nem megfelelő közvilágítást, kutakat építtetett, takarékpénztárt alapított, tűzoltóságot létesített. A királyi járásbíróságot, a telekkönyvi és a királyi adóhivatalt Szentendrére helyeztette. Mindezeket azért tette, hogy Szentendre kiérdemelje a városi státust.

Dumtsa Jenő egyházi tisztséget is viselt. Igyekezett megőrizni a felekezeti

békét, a többnemzetiségű város egységét. Nemcsak jó polgármester, de érző, melegszívű ember is volt. Sina báró jóvoltából és szőlőbirtoka révén meggazdagodva 31 éven át fizetését nem vette fel, hanem a szegényalapra utaltatta át. Három alapítványt is létesített. Pénzt adott „egy szegény sorsú erényes hajadon kiházasítására”, „egy szegény sorsú özvegy segélyezésére”, „egy fiútanuló jutalmazására”. Emlékét évtizedeken át szeretettel őrizte a város. Még 1950-ben is úgy tartották, hogy „a 13 városvezér közül csak három becsületes akadt, de ezek közül is csak Dumtsa volt az igaz polgármester.” Pethőné Németh Erika

Az oldalt Irta: Vicsotka Mihály