Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-29 / 177. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1987. JÜLIUS 29., SZERDA Tartalom és forma egysége Változnak az olvasási szokások Rendkívül sokat elmond már a bevezető is. Sőt: tulajdonképpen mindent. A Monor közigazgatási területén zajló népművelési és könyvtári tevékenységről szóló beszámoló került a közelmúltban a tanács végrehajtó bizottsága elé, emely így kezdődik: a közművelődés napjainkban kritikus helyzetben van, ellentmondásai a társadalom egészének problémáiból fakadnak. Egy részük anyagi eredetű. Egyre ■kevesebb a támogatás, a műsorok és a működésben elengedhetetlen eszközök ára nő, a rendezvényeket viszont rentábilissá kell — kellene — tenni. De lehet-e értékhordozó, értékteremtő tevékenységre koncentrálni az esetben, ha mindennek kényszerű központja a pénz, ha szinte e körül kell forognia minden próbálkozásnak? Rekonstrukció után Ráadásul — mint a beszámoló igen szemléletesen fogalmazza — arról, ami a hetvenes évek eufórikus közművelődési programjainak alapija volt, azaz a megnövekedett szabadidőről, ma már nem lehet beszélni. A szabadidőt is megeszi, felemészti a többlet- munka, az életszínvonal tartásához szükséges pénz különböző utakon, módokon való előteremtése. Volt Monoron egy hosszadalmas rekonstrukciós munka: átépítették a művelődési központot. Ezalatt három kiscsoportot tudtak működtetni,, kihelyezett ismeretterjesztő és műsoros előadásokat tartottak •— külső szemlélőnek úgy tűnt, hogy gyakorlatilag semmi nincs. Az idei, áprilisi átadással megteremtődtek a magasabb szintű tevékenység feltételei: korszerű a fűtés és a színpadtechnika, a technikai eszközpark számítógéppel, Hi-Fi-torönnyal, video-kép- magnóval és kamerával egészült ki. Új megközelítésben A két és fél hónap tartalmi munkáját értékelni ugyan értelmetlen, néhány adat azonban jól érzékelteti az indulás lendületét: hetvenhét napon 114 kulturális esemény volt, ezeket 8610- en látogatták. Színvonalas kiállításokat rendeztek, életre hívtak egy kertmozit, két tanfolyam és hét klub kezdhette meg működését, s négy egész napot betöltő kulturális programot is szerveztek. Elkezdhették — bár máris kisebb létszámmal, egy és fél munkaerő ugyanis hiányzik — az őszi, teljes beüzemelés előkészítését. A terveket arra alapozzák, hogy létezik, maradt még igény a művelődésre, hogy politikai, praktikus tanfolyamokkal bekapcsolódhatnak , a változó folyamatokba és igényekbe, s hogy nehezebb körülmények között többet jelentenek majd a közösségi értékek. Kulturális szolgáltatásokat kívánnak biztosítani, új megközelítésben, a korábbiaknál eredményesebben — s nem szenvte- lenül színvonaltalanul kiszolgálni bizonyos közízlést. A monori központi könyvtárnak a gyerekkönyvtár létrehozása jelentette a határkövet — kilódulhattak egy holtpontról, 73 négyzetméterrel gyarapodott a könyvtári alapterület. Lehetőség adódott a tartalmi munka színvonalának növelésére — és ismerhetően éltek is ezzel a lehetőséggel: Kupamérkőzés után Fél tucat gélt lőttek Még a játékosriasztó időjárás és az annál is riasztóbb állapotban levő pálya sem tudta elvenni a vecsési játékosok jó kedvét, akik láthatóan nagy önbizalommal készülődtek az új idény első tétmérkőzésére, a Dánszentmiklós elleni MNK- selejtezőre. Oláh játékvezető jóindulatú volt, nem vette el a jókedvüket —, így aztán a térdig érő füvet játékra alkalmasnak tartotta. A nézők nagy többsége nem... A nyári holtszezont nem töltötték tétlenül a vecsési szakvezetők — visszaigazolták a BVSC-ből Nagyfejeöt. s hamarosan pont kerül Hankovszki visszaigazolására is az Üllő csapatából. A megerősített vecsési gárda számára egyetlen cél maradhatott — az előbbre lépés. Hogy ez aztán a dobogó melyik fokát jelenti — az már az 1987—’88-as idény rejtélye. Az első bemutatkozás mindenesetre jól sikerült. A megfiatalított dánszentmiklósi gárda nem tudott ellenállni a hazaiak gyors támadásainak és a 6-0-ás vecsési győzelem a helyzetek alapján akár nagyobb arányú is lehetett volna. Széli László volt a mérkőzés hőse, 4 gólt szerzett, Mohácsi kettőt. Száll láthatólag élvezte a játékot Nagy- íejeővel, és remek partneruk- nak bizonyult Földvári is. Ha b csapat játéka tovább csiszolódik, akkor talán kiderül az ég Vecsés felett is. Bár. akik a helyi „időjárást” jól ismerik, nem ilyen derűlátók —, hihetetlen nagy anyagi problémák mellett próbál meg napfényt varázsolni a csapat. S ha ez ennek ellenére sikerül, akkor alighanem Trasszer Lajos, a vecsésiek edzője is mágus lesz — saját községében. Ez pedig talán a legnehezebb! Sz. A. az általános iskolások 67 százaléka könyvtári olvasó ma már — az iskolák Monoron versenyeznek is, melyik gyarapítja leginkább az olvasók táborát — s egyrészt követik a rendhagyó könyvtári órák, vetélkedők, versmondóversenyek. írásos és rajzpályázatok, játékdélutánok. Továbbra is nyomasztó gond a központi könyvtár megoldatlan raktározási helyzete. A könyveket kényszerűségből az olvasói, könyvkiválasztó térben, a polcokon nyo- morgatják — nagy a zsúfoltság, rossz a világítás. A központi könyvtár Monor közigazgatási területén hét fiókkönyvtárat is üzemeltet. Régi gondot old majd meg, ha megépül a Jászai Mari téren az iskola, amelyre kettős funkciójú könyvtárat is terveznek: ellátja a vasúton túl élő lakókat és a diákokat is olvasnivalóval. Az olvasók száma, mérsékelten ugyan, de nőtt az utóbbi esztendőkben — így is meghaladva a megyei átlagot. A gyermekolvasók tábora állandóan emelkedik, a felnőtteknél azonban megváltozott olvasási igényekkel számolnak: folyóiratokat, szakirodalmat igényelnek inkább, a tanulás, a képzés igénye hozná az újabb olvasókat. Házhoz könyvet A könyvtárosok fokozott figyelemmel kísérik a változásokat, szeretnének szorosabb kapcsolatot találni a szakmunkástanulókkal, tovább kívánják fejleszteni a már bevált „házhoz könyvet” akciót, s ellenállni minden lehetséges új ötlettel, kezdeményezéssel azé területen is jelentkező ténynek. amelyet egyszerűen úgy fogalmaztak: a gazdasági életben jelentkező nehézségek, a jövedelemszerzés — nem kedvez az olvasásnak... K. Zs. Augusztusban Vásár Monoron 1987. augusztus 16- án, a vásártéren országos állat-. kirakodó-, valamint autóvásár lesz. Nézzünk A feltépett úton társadalmi munkások is dolgoztak Ügy tűnik, az utóbbi időben egyre többet beszélünk róla. de még mindig keveset teszünk érte. A környezetünk rendjéről, tisztaságáról van szó. Nem is olyan régen e hasábokon már szóvá tettük ezt. A jelek szerint sok esetben a szép szó kevés. Mostanában már olyan kirívó esetek akadnak, hogy még az elnézőbb embereknek is szemet szúrnak. Ha nem állítjuk meg sürgősen ezt az áldatlan folyamatot — ha kell, példás büntetésekkel is — hamarosan mindnyájunkra nézve súlyos következményei lesznek. Több helyen ígéretet tettek; hamarosan intézkedni fognak. De mikor? Most már valóban az illetékes hatóságokon a sor. Szerezzenek érvényt a jogszabályoknak, mindnyájunk érdekében. Addig néhány szomorú „élmény” álljon itt. Ecseren szép, mondern gyógyszertár épült, rendezett környezetben. Hosszú hónapok óta, pár méterre tőle, a közterületen a zöldséges bűzt árasztó hulladékai, rengeteg használaton kívüli ládái nyújtanak „épületes” látványt a főút mellett. A ecseri vasútállomás és gázcseretelep környékén, szinte megközelíthetetlen helyeket, különböző szemétkupacok „díszítik”. Nagyságukról ítélve kézi erővel, kiskocsikkal hordhatták oda, nem is messziről. Naponta sok-sok nemzetközi és személyvonat utasai, lehet, hogy általánosítva, de erről ítélik meg a község lakóit... A maglódi ABC és környéke. A földön, porban, piszokban néhány őstermelő kínálja egyébként gusztusos áruját. Nem messze, a falu legforgalmasabb helyén, a lakosság érdekeit figyelembe véve, a községi tanács több tízezer forintért épített egy piacteret, asztalokkal, ülőkékkel. Miért nem irányítják kötelezően oda az árusokat? A kis park — amit egyébként a falu lakói társadalmi munkában telepítettek — és az ABC környéke rettenetesen elhanyagolt, több hónapos szemét ékteleníti. Az udvaron több köbméternyi papírgöngyöleg, nem beszélve róla, milyen tűzveszélyes a faszerkezetű áruházra és a környező épületekre ebben a hőségben. Az áruház vezetője már több hete ígéretet tett a rendcsinálásra. Mikor kerül rá sor? A PVCSV megkezdte Maglód vezetékes vízhálózatának kiépítését. Az emberek megértik, hogy minden munkavégzésnél adódhatnak hibák. Azt viszont senki nem érti még az oda iskolába járó alsó tagozatos gyerekek sem — miért kellett a József Attila körúton a 300 milliEpítész és építtető Biztonságosan, tartósabban Ahogyan utcáink, tereink, városaink átalakulnak, nemcsak a múlt és a jelen változása szembetűnő, hanem határozott divatáramlatok is leolvashatók az épületekről. A házak tormája, díszei egyre inkább tükrözik az építtetők anyagi viszonyait és kulturális igényeit, nemritkán igénytelenségét is. Ám nemcsak a vékony vagy éppenséggel vastagabb pénztárcáról árulkodnak az új otthonok, hanem szellemi alkotójuknak, az építésznek a szakmai színvonaláról. ízléséről is. A sikeres alkotó számára — ha elkötelezetten műveli hivatását — nemcsak dicsőség a hírnév, az egymást hozó megbízatások, hanem nyomasztó teher is. Különösen igaz ez napjainkban, amikor a környezetvédők szava nélkül is minden városlakó érz', hogy kisebbedik körülötte az esztétikus tér, amikor zsúfoltságban éljük le életünk nagy részét. Az építésztársadalom tagjait erős kohéziós erő köti össze, és a szakma iránti tisztelet megköveteli azt is, hogy a tervezők a hagyományok megőrzésére, egyúttal megújítására törekedve alkossanak. Ehhez nemcsak az építészet történetében kell járatosnak lenniük, hanem a társművészetektől kezdve a társadalom- tudományokon át a mindennapi életig — az élet teljességében, Enéikül nem alakíthatnának ki élő kapcsolatot megbízóikkal, akiknek pénzéből épülnek az új lakások. És itt sem csupán tankönyvízű emberismeretről van szó, hanem közvetlen, partneri együttműködésről. Szerencsére ez ma már nemcsak az építész és építtető személyiségétől függ: a legújabb jogszabályok szerint a tervező kötelessége az is. hogy az engedélyezési okmányokat megszerezze a helyi tanácstól és a — most már ugyancsak kötelező — felelős műszaki vezetővel együttműködve őrködjék a szakszerű kivitelezésen. Ezek a jogszabályok nem azért születtek, hogy tovább nehezítsék a magánépítkezők amúgy sem könnyű helyzetét, hanem hogy kötelező normaként írják elő a biztonságos, tartós épületkivitelezést. Ezen belül az esztétikai jegyeket mindenki maga választhatja meg, de ezzel egyenrangúan fontos szempont lett a takarékos építkezés, a környezet védelme, és nem pusztítása, hanem értő kezű gazdagítása. Városaink, erdőink, vizeink anélkül is pusztulnak, hogy az ember ügyetlenségével siettetné azt. A természeti folyamatokba beavatkozó társadalom ma már igyekszik legalább egyensúlyban tartani a kincsek kiaknázását, a pusztítást és az új teremtését. Ha egy csúf, környezetéből kirívó házat látunk, először az elrondított utcaképet sajnáljuk, aztán a természeti látvány egyensúlyának megbomlását, ami elkerülhető lett volna, ha az építész, a megbízók, a kivitelező és az építkezéseken őrködök, mindenki a maga posztján, előrelátóan, megfontoltam végezte volna a munkáját. meteres cső lefektetéséhez olyan markológéppel árkot ásni, amelyik némely helyen kétszáztíz centiméter szélességben szakította föl a több millió forint értékben és társadalmi munkában elkészített bitumenes utat! Több mint hat hónapig némely helyen húsz centiméteres sárban járt több száz kisiskolás és szülő, egészségüket és ruhájukat, lábbelijüket tönkretéve a hideg ősszel, télen, tavasszal. Majd most nyáron. A markológép újra megjelent. Az olvasó bitumenre kieresztett „vaspapuccsal” ásta újra az árkot közel ezer 200 helyen 5X5 centiméteres lyukat nyomva a sok miilió forint értékű útba. Ilyen „kis” hibát javítani nem lehet. De kiszámítható, hogy több száz méteren' keresztül milyen felfagyást okoz majd a téli időjárás. Még a tavaszi víztársulati ülésen szóvá tették: a j PVCSV munkáját nyomjelezve, szalagkorlátokat, állványokat, alkatrészeket hagy el. Azóta a helyzet mitsem változott. Lásd: Liszt Ferenc utca, Lenin utca, József A. körút, a kutak környéke. Kérdés: a PVCSV a munka- szervezést, irányítást, ellenőrzést hogyan oldja meg, ha ilyen komoly hibák adódhatnak, amelyek már nagymértékben befolyásolják a lakosság közhangulatát, hiszen az ő zsebükre megy! Mindezt pár óra alatt láttuk. A tanácsok illetékeseivel történt konzultáción felhatalmazást kaptunk az alábbiak közlésére: kérnek minden állampolgárt, közérdekű észrevételeikkel, bejelentéseikkel segítsék munkájukat, hogy hatékonyan, a közösség érdekében intézkedni tudjanak. Mi pedig szívesen helyt adunk az intézkedéseik után történt változásoknak. Marczi Ferenc Szcmszédofjunk! találás? Rendkívül fontos, hogy a család fenntartsa a kapcsolatot az elődökkel, elsősorban érzelmileg. Közismert tény, hogy a kisgyerek, de még a serdülő számára is mennyire fontos a nagyszülő egészen más jellegű gondoskodása, sze- retete — szeretném hangsúlyozni —. nem rosszabb vagy jobb, egyszerűen más, mint a szülőké. A gyermek általában elen- gedettebb a nagyszüleivel, nem kell mindig „eleget tenni”, készenlétben állni. A gyermek élete bizony semmivel sem könnyebb, mint a miénk, felnőtteké. Reggel felkel, elkészül, az iskolában helytáll sokszor nyolc, kilenc órát is távol van az otthonától, és otthon is számon kérik a teljesítményét. A nagyszülő ritkán veszi át ezt a számon kérő szerepet, és jól is teszi. Inkább elfogad, dicsér, ha jól szerepelt a gyerek, és nem nagyon büntet, ha valami nem sikerült. Sok családban nagy problémát okoz a nagymama és az anya rivalizálása. Keserű dolog, amikor azon vitatkoznak, ki főz jobban, ki tesz többet a gyerekért stb. A gyerek szenved, mindenki szenved. Ennek a viszálynak az egyetlen mentsége (de talán ez is csak mondvacsinált mentség), hogy a jelenlegi lakáshelyzet nem teszi lehetővé három nemzedék megfelelően kénye’ mes együttélését. Mit tegyen az az idős házaspár vagy egyedülálló, akinek nincs családja? Úgy gondolom, hogy a lakótelepeknek még mindig kihasználatlan „kapacitása” a könnyű egymásra találás. Milyen egyszerű átmenni a szomszédba, megkérdezni Ági nénit, hozzak-e neki valamit a közértből, vagy Pista bácsinak teszek apró szívességet. akár egyedül élnek, akár családban. Milyen egyszerű magányos keresztrejtvényfejtés helyett összeülni kávé, tea mellett egy kis beszélgetésre, olyan időben, amikor a munkából hazatérő családtagokat nem zavarjuk. Elnézem a valaha falu, szűk homlokzatú sváb parasztházai előtt hosszan álldogáló, fecsegő asszonyokat, vajon miért nem hívják be egymást? Talán sarat vinnének be? Talán rendetlenség van bent? Talán egyszerűen sok ember nem tanulja meg, milyen szavakkal, indokkal kell szom- szédolni, vendéget rövidebb- hosszabb időre meghívni, behívni? Nagyon sok társasági szokást nem ismerünk, nem alakítunk ki. Utolsóként, de nem utolsósorban talán legnemesebb feladata az öregeknek a közösségek összetartása. A családokban a már említetteken kívül szerepük lehet a családi közös ünnepek, összejövetelek megszervezésében. Egyéb közösségekben is — gondolok itt klubokra, lakótelepi társaságokra — szintén néhány idős asszonynak, férfinak kellene megteremteni a közösség útját, az elégedetlenkedőket, kibékíteni, a kétkedőket megnyerni, az elégedetteket feladattal ellátni. Kulturális program Ecseren szerdán, délelőtt 10 órától nyitott ház, 10 órakor a fogyókúrásklub foglalkozása. Gombán, az autós kertmoziban 21 óra 15 perckor Asterix és Cleopátra (színes, szinkronizált francia rajzfilm, országos bemutató előtt!). Gyomron a művelődési házban filmvetítés 16.30-kor: Csók, anyu! (színes magyar filmszatíra. Rendező: Rózsa János, főszereplő: Udvaros Dorottya, Koltay Róbert), a Strand kertmoziban 21 óra 15 perckor A kicsi kocsi legújabb kalandjai (színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték). Monoron, a művelődési központ galériájában 14-től 20 óráig Linómetszet címmel képzőművészeti kiállítás látható, a filmszínházban 18-kor és 20 órakor A bátor lovacska (magyarul beszélő színes argentin rajzfilm). Olajat nem készítenek Késiéi érett lie a repce A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalatnál hozzáláttak a repce feldolgozásához. Az elkövetkező hetekben ez ad elfoglaltságot valamennyi gyárunknak. Elsőként nyírbátori üzemünkben fogadták a termést. Az idén 50 ezer hektárról mintegy 110 ezer tonna repcemagot várnak a gazdaságoktól. A termés minősége megfelelő, az ipar várhatóan a tervezettnek megfelelő meny- nyiségű nyersanyaghoz jut. A gondokat az okozza, hogy a növény késön érett be, a feldolgozást a szokásosnál egymásfél héttel később kezdhették meg. Emiatt félő, hogy a munka nem fejeződik be a legfontosabb olajnövény, a napraforgó beéréséig, így az üzemekben gyorsítják a repce saj tolását A repcéből készülő nyers növényi olaj nagyobb hányadát a vállalat — a külkereskedelem közvetítésével — 7—8 országba exportálja, a többit, finomítás után, különféle termékek, például margarin és más ételzsírok gyártásához használja fel. Repceétolajat hazai fogyasztásra az idén nem készítenek, mivel a fogyasztók nem kedvelik. ISSN 0133—265t (Monori Hírlap)