Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-29 / 177. szám

1987. JÜLIUS 29., SZERDA Oxigénnel dúsított üdítőital Frissít az Aero—2 Tűi a próbagyártáson Oxigénnel dúsított, gyü­mölcsaromákkal ízesített ás­ványvíz receptje és gyártási technológiája készült el a Mester-Coop Élelmiszeripari és Kereskedelmi Leányválla­lat szolgálati szabadalma alap­ján. Az új ital úgy készül, hogy az ásványvíz eredeti oxi­géntartalmát különleges eljá­rással megnövelik, mintegy négyszeresére. Az ital külön­leges frissítő hatását éppen ez a gyorsan felszívódó oxi­gén biztosítja. Az üdítőitalt ezután különféle gyümölcs­aromákkal — például a nép­szerű kivivel, mandarinnal, marakujával, továbbá gyöm­bérrel és citrommal — ízesí­tik. Később hazai gyümölcs­aromákkal is gyártják. Az Aero—2 próbagyártásán már túljutottak, s nagyobb mennyiségben várhatóan egy hónap múlva hozzák forga­lomba a terméket. Az új üdí­tőkkel az idén mintegy 2,5—3 millió palackot töltenék meg. Szedik az őszibarackot Tegnap megkezdték Érden a Benta Völgye Termelőszövetke­zet 75 hektáros barackosában az őszibarack szedését. Reggel mintegy negyvenen álltak munkába, hogy optimális időben szedjék le a konzervgyárak számára a középérésű Mariska fajtájú gyümölcsöket. Felvételünkön: Szeder Krisztina konté­nerbe önti a leszedett zamatos barackot. (Hancsovszki János felvételei A piac és az öntözési tilalom A szolgáltatók nyári gondjai A gyerekek önfeledt kacagása kihallatszik az utcára. A kert közepén viháncoló csöppségek a nyár örömeit élvezik, s a forróságban legnépszerűbb játékhoz a bundás szőrű, lógó nyelvű kutya is csatlakozik, egyet-cgyet vakkantva, ha ép­pen rá zuhog a vízsugár. A kerti öntözőberendezés egész nap szórja a hűs vizet, körbe-körbe forogva. Ezt élvezik a gye­rekek. Nincs is annál jobb játék, s nincs is nagyobb szülői öröm, mint amikor a gyerekeknek talál ki valami jót az ember. Az irigység távol is áll tőlünk, csak azon csodálko­zunk, hogy senki sem szól be a kerítés fölött: Kérem szépen, öntözési tilalom lenne! Az ám, ha mindenki komolyan venné. ki tudnák-e használni ezeket, mert csupán a nyár közepén, néhány hetes időszakról van szó. Egyelőre ott tartunk,, hogy néhány üzem ipari vizet kap, s így 6—7 forint körül alakul a köbméterenkénti költségük, míg máshol a ve­zetékes vízért 14 forintot fi­zetnek a gyárak, y — Szóval jó lenne, ha más nagyüzemek is követnék ezt a példát? —Jó bizony, ha lenne pén­zük a beruházásra. Az elmúlt napokban a Pest Megyei \Víz- és Csatornamű Vállalat szolgáltatási terüle­tén sem volt könnyű a hely­zet. Tizenhárom településen küzdöttek súlyos ellátási gon­dokkal. s ugyancsak megnőtt a tanácselnöki telefonhívások és személyes látogatások szá­ma a központjukban. A száz­ezer köbméteres napi kapaci­tásnak a háromszorosa is el­kelne ezekben a napokban, s így más területekről kellett átvenni vizet, köztük segítet­tek a fövárosbeli kollégák. Nehezítette a szolgáltatók dol­gát az is, hogy a tízezer köb­méteres többlet, amit erre a nyárra ígértek Érdnek az új beruházás kapcsán, s erről lapunk hasábjain is tudósítot­tunk, egyelőre még nem áramlik a hálózatba, mert az olasz importszivattyú a szá­mításoknál később érkezett meg, és így még mindig nem került a helyére. Ebben a helyzetben tehát kézenfekvő, hogy a PVCSV is a takaré­kosságra hívja fel fogyasztóit, noha ez a körzet szintén zöld­ségtermelő övezet, a fővárost ellátó gyűrűben fekvő telepü­lések vidéke. A kert is fontos — Azért mégiscsak volt eredménye a felhívásoknak — mondja Szíjártó Tibor, a Du- namenti Regionális Vízmű fő- technológusa, aki szerint a sajtóban és a rádióban el­hangzott információk után valamelyest csökkent a fo­gyasztás. Az emberek megér­tették, hogy takarékoskodni kell a meglévő készlettel. A Dunakanyarban, a folyó jobb és bal partján napi 130 ezer köbmétert képes szolgáltatni a vállalat vízműrendszere, s volt idő az elmúlt napokban, hogy a csodával határos mó­don, pár köbméterrel e fölött volt a fogyasztási csúcs. De tudni kell, hogy a szükséglet 65—70 ezer köbméter lenne, amiben már benne van az ipari fogyasztáshoz szükséges víz is, ám legalább 50 ezer köbmétert szétlocsoltak az el­múlt napok mindegyikén. Azon túl, hogy ez nagyon drága dolog, hiszen az előál­lítás költsége köbméterenként 15 forint. A vállalat szempontjából mindez érthető — mondják sokan a kiskerttulajdonosok közül. Ám az meg a másik igazság, hogy a zöldség- és más növénytermelés népgaz­dasági érdek, a piacot is el kell látni, s ebben a száraz­ságban ez csak úgy lehetséges, ha öntözik a paprikát, a pa­radicsomot s mindent, ami tikkadtan várja az éltető ned­vet. A locsolást tilalom csak tömlős locsolást jelöl meg, s nem zárja ki, hogy kannával öntözzék a növényt, kevesebb fogyasztással, de ugyanazzal az eredménnyel — mondja erre a szakember. Evek óta foglalkoztatja az embereket az a kérdés is, hogy ha ilyen drága, akkor nem lenne talán érdemes és lehetséges tisztítás nélkül fel­használni az öntözővizet, s ugyanezt vezetni az üzemek­be is? — A gazdag országokban, ahol van elég pénz beruházá­sokra vagy kevés a jó ivóvíz, külön vezetékeket építettek ki az ipar, a mezőgazdaság és a háztartások számára. Nálunk is gondolkodnak hasonló meg­oldáson. Ilyen rendszerek épültek a Balaton mellett is. Csak az a kérdés, hogy hon­nan lehet előteremteni a pénzt a beruházásra. Az öntözővíz vezetését még így is meg kel­lene előznie bizonyos fokú előtisztításnak, s az is kérdés: Ásott kutakból — Mint szolgáltató azt mondom, hogy amit kérnek tőlünk, adjuk, amíg van mi­ből — hangoztatja Berták Jó­zsef, a szolgáltatási osztály vezetője. — De akkor a ta­nácsnak kell annyit beruház­nia, hogy zavartalan legyen az ellátás, márpedig a mai pénzszűke világban ez nem megy könnyen. A mi előállí­tási költségeink is magasak. Az önköltség itt 19 forint körül alakul köbméterenként. Öntözővíz és külön ivóvíz? Szerintem még elméletileg sem érdemes e gondolattal foglalkozni, mert a néhány hetes időszak kivételével nem lenne kihasználva az ilyen hálózat. Nem lenne itt külön­ben semmi baj, ha az embe­rek nem árasztanák el száz­százötven négyszögöles telkei­ket, hanem takarékosan bán­nának a készlettel. Van némi tartalék, amire lehetne még számítani. Du-, nakeszin évekkel ezelőtt a Hazafias Népfront meg a kertbarátkor szervezte a kis búvárszivattyúk vásárlási ak­cióját, amelyekkel aztán a régi ásott kutakból bátran ön­tözhették az emberek kertjei­ket. Egyelőre nem lehet — Az ilyen akció min­denütt elkelne, ezt kellene népszerűsíteni. Akár még OTP-kölcsönt is adni rá, hogy tehermentesíthessék a hálózatot — mondja Bertók József és hozzáteszi: — Egy­előre nem lehet ilyen kezde­ményezésekről hallani. Kovács T. István A Vöröskereszt vonzereje Mérlegkészítés közben Budaörsön Budaörsön és körzetében 100 ezernyi ember él, majd min­den tizedikük — pontosan 9 ezer 275 — vöröskeresztes. Kong­resszusra készülnek, megtartották az alapszervezeti választá­sokat, s októberben kerül sor a körzet küldöttértekezletére. Készül a beszámoló, gyűlnek a tapasztalatok. Ezekről kérdez­tük a Vöröskereszt budaörsi városi vezetőségének titkárát, Ko­vács Józsefnét. — Mi volt az elmúlt öt esz­tendő legnagyobb gondja, mi adta a legtöbb feladatot? — Nos, nem jellegzetesen vöröskeresztes a gond, csupán arról van szó: a mozgalomban is érezzük a gazdasági nehéz­ségek növekedését, a megszo­rításokat, a munkafegyelem megszigorodását, az emberek túlmunka miatti leterheltsé­gét. A következmények, ha nem is súlyosak, de a tevé­kenységünket nem mindig se­gítik. Minimálisan ugyan, de csökkent a taglétszámunk, ér­zékelhetően megcsappant az érdeklődés egyes vöröskeresz­tes programok, rendezvények iránt, s kevesebb is jut ezek­re, mert sem a vállalatok, szövetkezetek, sem a magán- személyek támogatása nem marad meg a korábbi szinten. — Tükröződött mindez a beszámoló taggyűléseken, a vá­lasztásokon is? — A tények ismeretében rendkívüli gondot fordítottunk most arra, hogy meggyőzéssel, személyes beszélgetéssel, jó szervezéssel ellensúlyozzuk az iménti tendenciákat. Így el­mondhatom. hogy részt vett a tagság 68 százaléka (alig né­hány percenttel kevesebb, mint öt éve) és ez megnyug­tató, akárcsak a félezernél több felszólalás. Az is az, hogy néhány alapszervezetben — mint a toki Egyetértés Tsz- nél, a Mechanikai Műveknél, az íSG-nél, Törökbálinton vagy Budakeszin — mert nyi­tottak voltak a taggyűlések — 100 százalékosnál magasabb volt a részvétel. Ez azt jelzi: a humanitárius szervezet to­vábbra is vonzó a nagy több­ség számára. A mostani vá­lasztásoknál a 110 alapszer­vezetünkből összevonással 104 lett, alakult egy új is 220 tag­gal a Buda Környéki Volánnál. — Es az öt év mérlege mit mutat? Visszaesést? Stagná­lást? Netán a gondok ellenére is fejlődést? — Én úgy minősítem: a fő céljainkat tekintve előbbre léptünk. Az előző kongresszus után zászlónkra tűztük a csa­ládvédelem, a hátrányos hely­zetűek segítése feladatait, az egészséges életmód hatéko­nyabb propagálását. Ha azt tekintjük, hogy időközben Érd, Pusztazámor, Sóskút, Tárnok és a diósdi csapágygyár szer­vezetileg különvált a vezető­ségünktől, akkor még azt is eredménynek kell elkönyvelni, hogy a véradómozgalom szá­mai alig csökkentek, az 1982. évi 4 ezer 395 véradó 1623 liternyivel segített az egész­ségügynek, tavaly 3 ezer 559 hagyományos és 352 új típusú ferezises véradás történt, a le­vett mennyiség 1537 liter volt. De hasonló a helyzet a gondo­zottakkal is, akiknek száma ugyan kisebb lett százzal (most 435 volt), de a velük törődő aktivistáké nem csökkent, sőt növekedett. S ugyancsak ez jellemzi az egészségügyi elő­adások és tanfolyamok szá­mát. hallgatóságát, az utóbbi fél évtized alatt mintegy 3000- rel nőtt. — Milyen újdonságokkal próbálkoztak? — Például gyermeküdülte­tést szerveztünk 65 rokkant és értelmi fogyatékos gyermek­nek, a költségeket a városi ve­zetőség fedezte. Családvédel­mi szolgálatot hoztunk létre Pilisvörösváron, nyugdíjasklu­bot alakítottak a szervezetek Törökbálinton és Perbálon. Először a felszabadulás 40. év­fordulójára hirdettük meg a körzetben a „Tisztaságot, ren­det környezetünkben!” akciót, és az eredményeket félévente értékeljük, azóta több község nyert megyei helyezést. És bár említettem, hogy a támogatás lehetősége szűkül, azért az emberek adakozó szándékára számíthatunk. Ezt bizonyítot­ta, hogy Mozambiknak és An­golának a ruhagyűjtési akció­ban 40 zsáknyit küldhettünk, a rokkantak éve alkalmából 191 ezer forint gyűlt össze, aminek zömét a pilisvörösvári szociális otthonban létesíten­dő foglalkoztatóra ajánlottuk fel, a Fóti Gyermekvárosból kikerülő fiatalok házának épí­téséhez pedig 490 ezer forint­tal járult a tagság. Ami az egészségnevelést illeti, a hagyo­mányos formákon túl évente megszerveztük — az egészség- ügyi hálózattal közösen — az egészségügyi hetet. Részt vál­laltunk a 75 éven felüli embe­rek, valamint a cigány csalá­dok életkörülményeinek fel­mérésében is. A társadalmi munkánk sem csekély. Buda­örsön például a szakrendelő nyitás előtti takarításában segédkeztünk, most hasonlóra készülünk, mert rövidesen avatják a településen a fej­lesztő napközit. — Októberben 104 alapszer­vezet küldöttei előtt kell majd számot adnia az iméntiekröl. A 474 most megválasztott ve­zetőségi tag közül 110 újonnan került tisztségbe. Közülük is ott lesznek bizonyára jó né­hányon a delegátusok között. Milyen perspektívát vázolhat fel? — Nézze, jómagam — mint város, titkár — nyugdíjba készülök. De mint vöröske­resztes nem! Azt hiszem, hogy minden külső nehézség, gond ellenére is hatalmas erő van ebben a mozgalomban, s még mindig vannak feltárat­lan tartalékaink. Az is tény, hogy az alapeszménk — közös­ségi módon segíteni a rá­szoruló embertársaknak — vonzó, a gyakorlatunk nem­különben. Stabilitás, áldozat- készség jellemzi aktivistáink kö 'ét, így jó alapot látok ah­hoz, hogy a vöröskeresztes mozgalom, igazodva a kor ad­ta feltételekhez, tovább fejlőd­jék az országban, a megyében és itt, Budaörs körzetében is. V. G. P. Öreghegy-dűlő Apáról fiúra szálltak a pincék Gcsán a Kiss János utcán haladva a falu végénél délre térve található az öreghegy- dűlő, mely csak nevében hor­dozza az égbe meredő ormok képzetét felidéző hegy szót Valójában a mellette 8—10 méter szintkülönbséggel húzó­dó, ezredévekkel ezelőtt itt hömpölygő Duna „Alj” elne­vezésű medervonala teszi — az egyébként alföldi tájon — szemtévesztően kiemelkedet­té. A szőlőkultúra a középkori Magyarorszag e sík vidékén is megkapaszkodott. A hagyo­mány szerint Ocsán a XIII. század elején Franciaország­ból idetelepült premontrei szerzetesek honosították meg, s ezzel együtt mejelentek a feldolgozás és tárolás épüle­tei is. Az öreghegy ma már megritkult szőlőinek környe­zetében szokatlan szerkezetű építményeket látunk. Mint hosszában megnyúlt szalma­kalapok, nádtetők sűrű sora guggol egymás mellett. Köze­lebbről nézve a tetők földbe vájt pincéket takarnak, me­lyek hazánkban egyedülálló mezőgazdasági műemlékegyüt­test alkotnak. A nádtetők, a századok emlékét hirdető pin­cék, menetesen lefelé haladó gádorait védik az idő viszon­tagságai ellen. Nyáron az eső áztató, télen a fagy szétszívó hatásától óvja a természetes falat alkotó üledékes kőzetet. Hogy e természeti lehetőséget hány száz év óta használja Öcsa község lakossága, az tel­jes pontossággal nem állapít­ható meg. A pincék tulajdonjoga apá­ról fiúra, nemzedékről nem­zedékre szállt, s a birtoklás folyamatossága nem szűnt meg. A ma élők 70—80 évesei azt állítják, hogy a pincék az ő nagyapjuk idején is létez­tek, s azok is úgy emleget­ték, hogy az ő nagyapjuk is ide járogatott borozgatni. Va­lószínűsítve az adatokat, már az első ősök emlékei is hason­lók lehettek. Régi idők óta kellemes ösz- szejövetelek színtere volt a pince. Itt beszélték meg a vi­lág, az ország, főleg a falu eseményeit. Elmondták örö­müket, bánatukat. A jó han­gulat és a bizalmas légkör megnyitotta a szíveket, s a jó társalgásnak csak nehezen akart vége szakadni. A mun­kától megkímélt öregek már délelőtt 10 óra tájban kisétál­tak. Tarisznyában vittek ma­gukkal egy kis harapnivalót, hogy a bornak megfelelő ágyat adva nagyobb legyen az élvezet. Délután vagy az esti órákban tértek haza, nem feledkezve meg a tarisznyába tett üres üvegek megtöltésé­ről sem. Ha a hazatérés ké­sett, a család tagjai már tud­ták az okot. s a biztonság ked­véért szekérrel mentek a jó öregért, hogy haza jövetel ét megkönnyítsék. Nyaranta e tájon dolgozók- a munka befejeztével, de fő­ként a déli időben sem mu­lasztották el a pince hősében elhelyezett falatoznivalót, s a nyári fonróság bágyadtságát megszüntette a mérsékelten fogyasztott jó hideg ital. Ha­tására visszatért az erő. Utá­na nagyobb igyekezettel mé­lyült földbe a kapa, élénkeb­ben lendült a gabonát vagy füvet vágó kasza. A pmceepites tudománya ősrégi. Egyszerű eszközökkel — ásóval, lapáttal, kapával és csákánnyal — végezték, s ma is változatlanul így készítik, ha akad olyan személy, aki vállalkozik rá. A munka irányítójának fú­rómester elnevezést adtaik. E tudomány mint népi ipar, néprajzi nevezetességű. Os- foglalkozás, mely híven meg­őrizte a hagyományokhoz ra­gaszkodó ősi jelleget. Ez a te­vékenység nagy szívósságot, kitartást igényel. Egy pince elkészítése öt-hat segítővel 7, de néha 10 napig is eltartott. A rokonokból — testvér, só­gor, koma — és jó szomszé­dokból álló férficsapat élel­mezéséről az asszonyok gon­doskodtak. Így ők is kivették részüket a munkából. Az italt a közeid pince gazdája biztosította. Emlegetett pincekészíto mester id. Barkóczi Sándor, ifj. Barkóczi Sándor és Stick Ignác volt. Tudományukat a sírba vitték, Balogh Sándor és Jobbágy Ferenc is több pince készítésének volt része­se. Az építmények kialakítását a lösz (agyag) anyagából álló üledékes kőzet tette le­hetővé. Ez az alatta hullámo­sán elterülő homokos talajt 4 —6 méter vastagságban teríti. A löszt nagyon finom, jól tapadó részecskék alkotják, melyeket a szél rétegesen hal­mozott fel. Kevés meszet és vasoxidot tartalmaz. Ez utób-1 bi festi sárgára. A nép sár­ga földnek nevezi. Ha a ré­tegződésben több a mész, ke- kesszürkére színeződik. A ré­szecskék kötődése nagy, a színeződésnél különösen erős, s csákánnyal is nehezen bont­ható. Ez a természetes adott­ság a legegyszerűbb építést eljárást 'tette lehetővé. Magyar Sándor Nádtetők sora guggol egymás mellett (Erdősi Ágnes felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents