Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-28 / 176. szám
Épül az üf Nagymaroson Nagymaroson folytatódnak a vízlépcsővel kapcsolatos építkezések. Rövidesen új nyomvonalon fut majd a fő közlekedési út (Vimola Károly felvétele) Népfronlkrónika Javaslat kitüntetésekre Közérdekű bejelentések, panaszok A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM 1987. JÚLIUS 28., KEDD De mi lesz az öregekkel? Hatezer nyugdíjas él a városban A hozzátartozóknak kötelezettségeik vannak A Hazafias Népfront Vác Városi Bizottsága a meleg nyári napok idején is tevékenyen dolgozik. Kibővített nőbizottsági ülésen hangzott el dr. Thur Ottóné tájékoztatója az újonnan létrehozott családvédelmi központ feladatairól, működéséről. A legutóbbi elnökségi ülésen elfogadták az augusztus 20-án átadásra kerülő Kiváló és Érdemes Társadalmi Munkás kitüntetések személyi javaslatait. Az időskorúak koordinációs bizottságának ülésén a helyi NEB elnöke adott tájékoztatást az időskorúak helyzetéről, foglalkoztatásáról. Városunk vezetősége kiemelten és példásan kezeli ezt a témát. Sokat tettek az időskorúak életkörülményeinek javításáért, az anyagi lehetőségek erejéig a jövőben is folytatják ezt a szép tevékenységet. Kooptálás útján a népfrontbizottság elnökségének új tagja lett S;>a- bóné Kerekes Ibolya. a Váci Kötöttárugyár közművelődési előadója. A nőklub sok szépet és hasznosat tett az elmúlt évadban. Bizonyítja az együvé tartozást, a közösségi célok elérését sajátos eszközeivel. Vácdukán falugyűlésen vitatták meg a község lakói a területükön létesítendő szemétgyűjtő elhelyezésének az ügyét. A lakosság úgy döntött, hogy beleegyezik a lerakóhely létesítésébe, mert az előzetes vizsgálatok bebizonyították, hogy az egészségre nem káros, és anyagi hasznot is hoz a községnek. A városi népfrontbizottságot az elmúlt hetekben is sokan megkeresték közérdekű panaszaikkal, javaslataikkal. Minden esetben igyekeznek segíteni a tanács illetékes szak- igazgatási szervei vagy más hivatalok, üzemek segítségével. Sok a panasz a tej minőségére. Többször előfordul, hogy -nem lehet kapni egyes ■ üzletekben. A fél tartás tej a Az Aranykalász Mgtsz faipari ágazata a központi faüzemébe FELVESZ faipari gépbcáilítót, asztalosokat, gépmunkásokat és segédmunkásokat Bérezés: teljesítmény szerint. Jó kereseti lehetőség. Közlekedés: Váctól Váchartyánig a tsz saját autóbuszával megoldott, jelentkezés: Váchartyánban, a faipari ágazat vezetőjénél, illetve az üzemvezetőnél. Telefon: Váchartyán 3. szavatossági időn belül is savanyú. A Földvári téren lakók panaszkodtak, hogy a lakótelep parkolójában tehergépkocsik (egyre több magánfuvarozó) is elfoglalják a területet. Nemcsak a személygépkocsik elől veszik ed a helyet, hanem a késő esti érkezések, kora reggeli indulások hangzavara lehetetlenné teszi a pihenést. Javaslat is érkezett: a teherautók részére alakítsanak ki parkolót a Gombás-patak partján. A Rádi úton lakóit sürgették a fák lombjainak a visszavágását, mert azok eltakarják az ablakokat, így a világosságot is. Autósok panasza, hogy a Budapest—Vác vonalon az esti órákban már bezárnak a benzinkutak, gyakori az üzemzavar, hosszú a sorban állás. Sürgetik a Diadal téri nonstop-benzinkút felújításának a befejezését. P. R. Keresik a nyertest A hagyományoknak megfelelően, a szerdai — 17-i — mérkőzésen, a nagy izgalommal várt Vác—Nyíregyháza találkozón, szintén rendeztek tombolát.. Valószinűleg a sorsdöntő meccs feszültségében vagy az ezt követő „örömmámorban” ketten is elfelejtették átvenni nyereményüket... Keresik az I A 163 számú szelvény tulajdonosát, az első díj nyertesét, valamint a III 906 számú szelvény gazdáját, aki a harmadik díjat nyerte. A nyeremények átvehetők a stadion klubházában. H a a rokonszenves házaspárra] munkahelyén vagy a szerkesztőségben, esetleg társaságban találkoztam volna, valószínűleg néhány tényen kívül nem sokat tudtam volna meg róluk. Egymás mellett élünk — velük szó szerint is —, de igazán nem ismerjük egymást. A szülőkkel és két gyerekükkel egy kempingben ismerkedtem meg, igen messze lakóhelyünktől, sőt, az országtól is... Csoóri Sándor írja a Készülődés a számadásra című nemrég megjelent kötetében, hogy az utazás neki olyan eszköz, mint csillagásznak a roppant méretű távcső: az elérhetetlent is a közelébe hozza ... Számomra az utazás ezt a házaspárt is közel hozta. — Ha egy kempingben két magyar összeakad, rögtön peregnek a kérdések: honnan jött, hová megy még, milyen volt itt vagy ott, jó-e a kemping, lehetne vásárolni ebben vagy abban a városban ? A kérdések magától értetődőek — s rendszerint a válaszok is egyenesek. Régi igazság: az idegenek gyakran őszintébbek egymáshoz, mint a régi ismerősök ... Megismerkedésünk akkor történt, amikor a négytagú Gödörben Szép lenne... Ügy tudom, hogy a Haraszti Ernő utca és a Lenin út találkozásánál csőtörés következtében fel kellett bontani az út padkáját. Közvetlenül az egyetlen biztos átkelési ponton, a zebránál. Tudott dolog, hogy a gödör az az egyetlen és furcsa valami, melyből ha elvesznek, es mennél többet, annál nagyobb lesz. Mindezt elősegíti az eltelt idő, amely nem tudja ezt a lyukat betemetni. Magyarán a kibontott munkagödröt közel egy hónapja senki nem temette be, Azóta a lejárólépcsők is megcsúsztak, s nem kell hozzá hosszú idő, mikor ez az átkelőhely teljesen használhatatlanná válik. A lépcsők mellett kialakított babakocsi-lejáró így is már veszélyes. Egyébként a Haraszti Ernő utca és a Damjanich tér közötti úgynevezett butiksor buctkás, gödrös rendezetlensége, az illegálisan becsatlakozó szolgalmi utacskák keréknyom vágta bukkanói nem éppen díszei a városnak. De szép lenne, ha nem lenne! R. L. Szóvá tesszük, ... hogy a Géza király téri, történelmi hangulatot árasztó iskolaudvarban láthatatlan lett Boldog Vác remete szobra. Annak idején, a romkert építése során az utcai kerítés közelében levő jalrész bekeretezett területére helyezték az érdekes szoboralakot. Idegen- vezetők szívesen megmutatnák az idetévedő turistáknak, de az eléje ültetett ja nyáron lombjával teljesen eltakarja, csak a levelek lehullása után — ősszel — lesz ismét látható. -Nem lehetne valahogyan láthatóvá tenni? Változás a vásárban Augusztus 16-án, vasárnap vásár lesz, ahogy arra már sokan számítanak is. Azok, akik az autópiacra kíváncsiak, ettől a naptól kezdve máshol találják majd. A Dunakanyar növekvő forgalma miatt áz Autójavító Kisvállalat előtti parkírozóba helyezték át az autópiacot — amelyet évente öt alkalommal rendeznek meg. A vállalat szomszédsága kedvez az autósoknak: külön szolgáltatást élvezhetnek. Diagnosztikai vizsgálatot kérhetnek az eladni vagy venni kívánt autóról, esetleg érték- becslést is, ha szükség van rá. Természetesen mindezt térítés ellenében. Ezzel egy időben az állat- és kirakodóvásár is meglesz, a megszokott helyén, a vásártéren. Ezután idén még két alkalommal találkozhatunk a vásárokon, október és december harmadik vasárnapján. D. Z. család a tengerparti, esti kocogásból tért vissza. Céltudatos embereknek látszottak, s ezt igazolta a beszélgetésünk is. Amilyen céltudatossággal hajtották végre az esti futást, olyan céltudatossággal járták végig a látnivalókat is. Előre kidolgozott program alapján keresték fel a legnevezetesebb látnivalókat, s engedményeket — mint a férfi mondta — csak a gyerekek kedvéért tettek. Megismertük gyermeknevelési elveiket és módszereiket — egyes helyzetek tanúiként is —, amelyekben, természetesen, a nagyfokú következetesség érvényesült... A z emberek — és az utazók — egy másik típusát képviselte az a család, amely- lyel egy másik kempingben találkoztunk. Nagymama, férj, feleség, elkényeztetett kislány. Az asszony az első öt percben lelkesen ecsetelte, hogy hány bőrholmit, ékszert vásárolt, és mindent milyen olcsón. Megtudhattuk, menynyire szereti a szépet, menynyire szereti a vásárlást — arra pedig következtethettünk, hogy a romok nem nagyon érdeklik. És később be is bizonyosodott: találkoztunk Filippinél — mi befordultunk az ásatásokat megnézni, ők dudaszóval búcsúzva hajHurrá, nyaralunk! Híres mozifilm címe volt ez a két szó, jó néhány évvel ezelőtt láthattuk. Majd többen, többször újra filmet készítettek arról a témáról, amit e két szó jelent: Hurrá, nyaralunk! S mert az időjárás kedvező, van elég napfény a felhőátvonulások. záporok között, az üdülők, strandok, sátortáborok, kempingek, szállodák. fizetővendég-szobák, parkok, erdők, rétek, kertmozik megtelnek pihenni, szórakozni vágyó emberekkel. Mi sem természetesebb, hogy aki elutazik valahová, jó mesz- szire az unalomig megszokott környezetéből, jól akarja érezni magát, otthon hagyva az otthoni gondokat, tennivalókat. Akik otthon vagy a munkahelyükön kénytelenek maradni, amíg rájuk kerül a sor az üdülőben, a többiek helyett is dolgoznak. Már aki dolgozik. Mert mi van a nyugdíjasokkal, a nagymamákkal, a nagypapákkal, akik már nem képesek nagy távolságra elutazAki ebben a szakmában dolgozik, a szakma becsületkódexét is érezze magára nézve kötelezőnek — összegezte véleményét és a városban kibontakozó kenyérvitát, az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója, a szerkesztőségben folytatott beszélgetés végén. A vitát, természetesen, nem a lapunk július 20-i számában — Hol tűnt el a kenyér? címmel — megjelent írás váltotta ki. hanem a július 6-án látványosan csődöt mondó kenyérellátás. Ezt a kifejezést az igazgató használta, nem a cikk szerzője, tulajdonképpen megerősítve a lap hasábjain leírtakat. tottak tovább, újabb üzletek felé... A harmadik családdal, pontosabban egy házaspárral, megint csak egy kempingben találkoztunk. Csodálatos kocsijuk és kocsijuknál is nagyobb lakókocsijuk olyan tiszteletet parancsoló volt, hogy megismerkedésre sor sem került. Előttünk érkeztek, de mi már „kifürödtük” és „kinapoztuk” magunkat, amikor ők még mindig nem rendezkedtek be. Kempingasztaluk, székeik egy ebédlőben is jól mutattak volna, minden holmijuk első osztályú volt — látszott, hogy nemcsak jól akarják itt érezni magukat, hanem meg is akarják mutatni, milyen egy „magyar úr”. Aki semmivel sem adja alább, mint „minden kempingek királyai”, a nyugatnémet turisták ... P ersze más „elérhetetlent” is az ember közelébe hoz az utazás. De talán ez a legérdekesebb: honfitársainkat — a közelünkben élőket — képletesen és a valóságban is csaknem meztelenül látni. A sok-sok szerep közül, amit otthon — tudatosan vagy kevésbé tudatosan — eljátszanak, egyetlenegyben: a nyaraló, gátlásainak többségét levetkőző ember szerepében. Azt hiszem, ebben a szerepben adjuk leginkább önmagunkat ... B. J. Fihenőparkban egyedül, de a bibliával. (A szerző felvétele) ni, s ezért magukra maradnak odahaza? S vajon hogy érzik magukat azok az idős emberek, akik eddig is egyedül éltek? Mostanság, hogy a szomszédok is útra keltek, a magukra maradt emberek lehet, hogy hetekig nem tudnak kivel szót váltani. A vállalat igazgatójának a kenyérvitában elfoglalt álláspontja igen rokonszenves: nem vádolt senkit — nem vádolta a cikk szerzőjét sem hangulat- keltéssel —, hanem a kialakult helyzet okait igyekezett feltárni és a gyár keményen dolgozó pékjeit, a munkatársait tisztázni mindenféle gyanú árnyéka alól is. A tények különben önmagukért beszélnek: azon a bizonyos — július 6-tal kezdődő — héten 160 mázsával több kenyeret szállítottak ki a város boltjaiba, mint egy „normál” héten. A következő héten pedig 230 mázsa volt a többlet. Vagyis, az átlagos napi 70—75 mázsa igény helyett, 90—110 mázsát „terítettek” Vác üzleteiben. Ahhoz azonban, hogy a július 6-i, hirtelen fellépő kenyérhiányt megszüntessék, egy külön műszakot kellett volna szervezniük, amihez természetesen idő kellett volna ... (A gyárban üzemelő két kemence összesen 10 mázsa kenyeret tud előállítani óránként.) A kenyérgyártásnak és -ellátásnak két szereplője van: az egyik a sütőipar, a másik a magánipar. a „maszek” pékek. Ha az egyik szereplő kiesik, az ellátási rendszer összeomlik. És ebben az esetben ez történt. A kenyérgyárnak nem volt ideje a magánipar kiesése miatti hirtelen „rárendelé- seket” kielégíteni — mivel a kiesés is jóval nagyobb volt, mint amekkorára számítottak, számíthattak... A teljes képhez természetesen az is hozzátartozna, hogy tisztázzuk: miért tűntek el olyan hirtelen az ellátás harmadát biztosító „házikenyeresek” a piacról? Két dolog leszögezhető: az egyik, hogy a magánkisiparosoknak is joguk van kivenni szabadságukat, a másik, hogy ezt csupán be kell jelenteniük a tanácsnál. Formailag tehát nem történt hiba. Arról pedig, hogy módjuk van-e megtudni vagy egyeztetni egymással a szabadságuk időpontját, hogy ismerik-e a szakma becsületkódexét, alkalomadtán az ő válaszukat — és véleményüket — szeretnénk kérni... — gó I Vajon törődik-e valaki ezekkel a bácsikkal, nénikkel, a hirtelen rájuk szakadt magányban? Ezekre a kérdésekre a válaszokat úgy igyekeztünk megkapni, hogy idős embereket szólítottunk meg a város utcáin, parkjaiban, boltban, bevásárlás közben, vagy odahaza és szociális intézményben. Először is a városi tanács családvédelmi csoportját kerestük fel, amelynek vezetője, Bakaja László, az idősekkel való hétköznapi törődésről szólt. A város harmincnégyezres lakosságából mintegy hatezren nyugdíjasok. Közülük a mindennapok gondjaival éves átlagban nyolcszázan—ezren keresik fel a családvédelmi csoportot. A nyugdíjas korú ügyfelek között megtalálhatók a házi szociális gondozásban részesülők, az otthonban lakók. a nyugdíjasok klubjába járók éppen úgy, mint a családban vagy egyedül élők. Sajnálatos tapasztalatként említette Bakaja László, a családvédelmi csoport vezetője, hogy egyoldalúan csak a nyugdíjasok jogairól esik egyre több szó az emberek beszélgetéseiben, de a tömegkommunikációs eszközök is ezt a féloldalasságot erősítik. Ugyanis az idős szülők élet- körülményeinek javítását szándékozók — sőt követelők! — elfeledkeznek arról, hogy ezeknek a koros embereknek legtöbbször léteznek tartásra képes hozzátartozóik. Ám gyakran előfordul, hogy segélyért, vagy egyéb támogatásért a tanácshoz forduló nyugdíjasok visszavonják kérelmüket, ha kiderül, hogy gyermekeiknek, vagy más közeli hozzátartozóiknak nem „csupán” erkölcsi kötelessége az ő támogatásuk. Ezek az idős szülök riadtan visszakoznak, amikor megtudják a tanácsházán, hogy hozzátartozóikat tartásra is lehet kötelezni. Az ilyen eljárásokkal párosuló „procedúrától” mindkét fél ódzkodik, mert nagy szégyennek tartják a külső beavatkozást. a hatósági késztetést Sajnos az idős szülőket magukra hagyni úgy látszik ma már nem olyan nagy szégyen ... Szerencsére az Ilyen magatartás nem minden családra jellemzi}, s vannak olyan nyugdíjasok is — ha nem is sokan —, akik képesek magukat eltartani, ellátni. Ök bármilyen szerényen élnek is, de ragaszkodnak önállóságukhoz — mások pedig eleve magányosan élnek a sors kiszámíthatatlan fricskái következtében. Nos. előzetesen ennyi*-, széles körre kiterjedő vizsgálódásainkból. A továbbiakban beszámolunk majd más írásainkban a város nyugdíjasaival folytatott beszélgetéseinkről. Őket. mint említettük, a legkülönbözőbb helyeken kerestük föl. Elsőként az egyesített szociális intézményben szereztünk tapasztalatokat, mégpedig azért ott. mert annak vezetése kifejezetten az üdülőszezon idejére magára maradt idős emberek gondozására, felügyeletére, foglalkoztatására vállalkozott. De erről is és a már említett, s más helyszíneken szerzett tapasztalatainkról több írásunkban számoltunk és számolunk be a nyár folyamán. Aszódi László Antal ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Távolban - közelről Péketika Az eltűnt kenyér esete
