Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-27 / 175. szám

Kereskedelmi őrjárat Elégedetlenség A Dózsa György úti köny­vesboltban ezekben a napok­ban a tankönyvekkel vannak elfoglalva a dolgozók. A Má­tyás király utcai iskolában három tantermet töltöttek meg könyvekkel, innen osztják szét. A Pest Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Pe- ,’töfi utcai vas- és edénybolt­jában a vásárlók radiátor, te­levízió és edények iránt ér­deklődtek. Bizonyára egyikük sem gondolta, hogy itt száz éven át a Szauter-dinasztia vendéglője volt, a jónevű Ha­lászcsárda. Akkor a jól hű­tött italokat fogyasztották, a boltvezetőnek, Belécs János­nak most nincs erre módja. Tizenegy éve dolgozik itt, harmadik éve főnök, kiváló dolgozó. A hatfős gárda igyek­szik kielégíteni az igényeket, de a forgalom növekedése a jobb ellátásnak is köszönhető. Ilyés János és Holobán Er­zsébet kereskedősegédek, Greif János a pénztáros, a két tanuló, Takács Katalin és Kolozs Ágnes, öik harmad­évesek. A piacon a vásárlók az árakkal voltak elégedetlenen:, ez eladók azt panaszolták, hogy nem fogy az áru. A tél rossz hatással van a gyü­mölcskínálatra, a szárazság a zöldségeket teszi drágává. Az egy évvel ezelőtti árak ala­csonyabbak voltak például a dinnye, a paprika, paradicsom, burgonya, káposzta, karfiol, uborka, őszibarack esetében. A jelenlegi árak: a káposz­ta 12, a kelkáposzta 16, a vö­röshagyma 14, a sárgarépa csomója 12, a burgonya 14, a fokhagyma fejenként 8. a zöldpaprika 22--26, a paradi­csom 44. a sárgadinnye 28, a görög 30, az őszibarack 76 és 140, az alma 24, a meggy 28, a ribizli 16, a főzőtök 8, a to­jás 2—2,50 forint. Cs. J. A kibővített városi könyvtárban Akik önmaguktól is betalálnak A minap a Gödöllői Juhász Gyula Városi Könyvtárban jártam. Legutoljára májusban néztem szét a könyvek csen­des birodalmában, s akkor azt hallottam Antal Teréz igazgatótól, hogy hamarosan 205 négyzetméterrel nő a könyvtár alapterülete, mert az elköltözött bankfiók épület­részét is a magukénak mond­hatják. Nem hiszem, hogy ki­zárólag a szakiparosoknak, kő­műveseknek, festőknek, bur- kolóknak, villany- és fűtés- szerelőknek az érdeme ez a rövid határidő alatt elvégzett munka. Nekik írt Tolsztoj Részük volt ebben a könyv­tárosoknak, akik nem nézték az órájukat, amikor arról volt szó, hogy a könyvek új polc­ra kerüljenek, s akkor sem mondtak nemet, ha port kel­lett törölni, függönyöket a he­lyükre akasztani, vagy éppen a könyvtár nélkülözhetetlen hátországában — a raktárban Gödöllői BMX-pálya? Erkel iskolások ötlete Több mint két évtizedes múltra tekint vissza a BMX kerékpáros ügyességi sport. Különféle válfajai ismertek, van többek között akrobati­kus és cross szakág is. Ha­zánkban s elősorban a fiata­lok körében A BMX bandi­ták című kanadai játékfilm kapcsán vált ismertté ez a sportág. Két gödöllői általános iskolás is megszerette, s ha­sonló érdeklődésű társaival együtt a gödöllői művelődési központban BMX-klub szer­vezésébe fogtak. Varga Kálmán, a művelődé­si központ igazgatóhelyettese vette pártfogásba az ötletet, s egyeztetve az érintett szervek­kel és az önzetlenül, társadal­mi munkában segítőkkel, BMX-pálya tervezésébe és ki­vitelezésébe fogtak. A pálya helye az Alsóparkban lesz a Stromfeld óvoda, a patak, a Volánbusz-pályaudvar által határolt területen a Pirk Ambrus kerttervező mérnök elgondolta szabadidős park egy részeként. Jelenleg a terv terephez alkalmazása folyik, melyet Nagy Gábor, a gödöl­lői VGV építészmérnöke ké­szít A pálya elkészítésében és felszerelésében az alábbi in­tézmények és személyek vesz­nek részt: a Magyar Autó­klub BMX szakosztálya: a XI. kerületi Szerpentin kerékpá­rosklub, a városi rendőrka­pitányság közlekedésbiztonsá­gi tanácsa, a városi tanács műszaki osztálya, a Duna Vo­lán gödöllői üzemegysége, a Ganz Árammérőgyár és Pecze Gábor szitanyomó (ő a zász­lókat, mezeket készíti!. A pá­lya 300 méter hosszúságú, A kategóriás lesz, ami azt jelen­ti, hogy nemzetközi versenye­ket is rendezhetnek rajta. A beruházás több millió forint­ba kerül, és több év alatt va­lósul meg. döntő részben tár­sadalmi munkában. Idén az alapvető földmunkák és a pá­lya készül el, a későbbiekben pedig kiszolgáló létesítmények is épülnek majd. Az első versenyt idén szep­temberben rendezik, ha min­den az előzetes megállapodá­sok szerint történik. Néhány szót magáról a kerékpárról, hiszen ehhez a sportághoz is speciális gépre van szükség. Ez többek között annyiban külön­bözik a hagyományos kétke­rekűtől, hogy erősebb a felépí­tése, vastagabb, szélesebb az abroncsa. A kormányát pör­getni is lehet. Magyarországon Csepelen gyártanak ilyen ke­rékpárt. Gödöllőn jelenleg több mint félszázan rendelkeznek ilyen eszközzel, hódolnak e szenvedélynek, amely újabb lehetőséget jelent a fiatalok szabadidejének egészséges el­töltéséhez. Besenyei Adrien és Botlik Balázs, a két Erkel is­kolás ötlete támogatóra talált a felnőttek között, s az ered­ményes együttműködés követ­keztében új színfolttal gazda­godik városunk, megépül az ország harmadik BMX-pálvá- ja a gödöllői és környékbeli fiatalok örömére. Ko. I. — kellett kialakítani a ren­det. Néhány helyiséget megmu­tatott az igazgatónő. A folyó­irat-olvasó gazdag kínálattal és a családi otthonok rendjé­hez, kényelméhez hasonló hangulattal várja a látogató­kat. A megnagyobbodott ol­vasóterem berendezését, fel­szerelését már úgy alakították ki, hogy az képes legyen az új tanárképző főiskola hall­gatóinak a tanulását segíteni. Hosszan dicsérem a látotta­kat, s ígérem, hogy az írá­sommal megpróbálok új ol­vasókat toborozni a könyvtár­nak, de Antal Teréz mást ja­vasol. — Nem a könyvtári tagok toborzása a fontos, sokkal fontosabb, hogy új hívőket szerezzünk az olvasásnak, s azok majd önmaguktól is el­találnak a könyvtárba. Az a véleményem — mondja az igazgatónő —, hogy az élet százmilliók számára nem az, amit a képernyők és a képes­lapok címoldalai mutatnak. — A világ nem az, aminek látszik: tele van boldogtalan és elesett, boldogságra és társ­ra vágyó magányosokkal Ezeknek az embereknek ké­szült mindig a jó irodalom Ezeknek írt Tolsztoj, Doszto­jevszkij. Gorkij, Csehov, az értük fáradozó Móricz Zsig- mond, József Attila — és mindazok, akik azért írtak, hogy embereket felemeljenek. Legalább annyi időre, amíg olvasnak. Antal Teréz nagyon hisz abban, hogy a jó irodalom nagy szervezőerő, mert azo­kat fogja össze, akik mások akarnak lenni, akik meg akarnak változni, és ezzel a világot is változtatni akarják. Egyenlő eséllyel Nem hiszem, hogy ma köny- nyebb a könyvtárigazgatók dolga, mint volt huszonöt vagy harminc évvel ezelőtt. Abban is biztos vagyok, hogy az irodalomtanárok sem mo­zognak igényesebb közegben, mint akkor, amikor én jár­tam középiskolába, a ‘40-es évek végén. Osztályunk zöme a Galga menti falvak mun­kás-paraszt gyerekeiből to- borzódott, s mint középisko­lásnak már mindannyiunknak egyenlő esélyei voltak az ol­vasásra, a könyv elérésére. Ennek ellenére igazi olvasók csak néhányan voltunk az osztályban. Csizmadia tanár úr az aszódi gimnáziumban nagyon sokat fáradozott az ol­vasás megszerettetéséért. Hajas tanár úr már negye­dikes gimnazista koromban megmutatta a tanári könyvtá­rat, s még azt is megenged­te, hogy kölcsönözzek onnan. Az alig huszonöt fős osztály­ban hárman-négyen lehet­tünk, akik megbűvöl ten áll­tunk a plafonig emelkedő pol­cok könyvtengere előtt. Ugyan­ez a tisztelet, ez a szenvedé­lyesség, ez a mohóság máig megvan bennem a betű, a szép szó iránt, ezért tartom az emberi szellem sok zseniá­lis találmánya között egyik leghasznosabbnak az olvasást. Vonzó példákat Antal Teréz elvágja emlé­kezésem fonalát, s mai ta­pasztalataiból fakadó kérdé­seket tesz fel. — Miért van az, hogy azok, akik akadálytalanul vásárol­hatnának könyvet, mert anya­gi helyzetük ezt megengedi — egyre kevesebbet olvasnak ? De látunk olyat is, hogy a legszegényebbek, a kisnyug­díjasok, a csekély ösztöndíj­ból önmagukat eltartó diákok könyvet vásárolnak vagy a könyvtárból kölcsönöznek és olvasnak. Mohón, türelmetle­nül, tevékenységet kívánó és akaró vággyal. Mi volna a megoldás? Ta­lán az lenne a fontos, hogy azok kezében legyen minden­napos a könyv, azok merítse­nek mindennap új élményt a betűkből, akik emberek veze­tésére vállalkoztak, mert le­het, hogy ez a példa kikény- szerítené az olvasásigényt a mindig követendőket keresők széles táborában. F. M. M ennyit hallani napjaink­ban különböző emberek­től — hol elkeseredetten, hol nem titkolt büszkeséggel a mondatokat: — Élni sincs időm! Minden percem be van osztva! És valóban így van. Rohannak. Kora reggeltől ké­ső estig teszik dolgukat fiata­lok és idősek, nők és férfiak. Bankó Gáborral beszélget­tem szombaton a késő esti órákban. Tíz óra körül nyi­tottam be a portájára, s a hat­vankét éves férfi még a serté­sek körül forgolódott. Csak amikor a dolgával végzett, akkor ülhettünk le. — Felesé­gem három napig Baján van, a Duna menti nemzetközi folklórfesztiválon, a hévíz- györki asszonykórussal. Ott énekelnek. Pontosan most van a legnagyobb dologidő, s bi­zony nekem kellett minden percemet beosztanom, hogy el­végezzem, amit szükséges. Dél­előtt a szőlőben kapáltam. Délután a konyhakertben dol­goztam. Nem is tudom, hogy bírjuk ezt az életet. Nagyapám napról napra morzsolgatta betakarítástól betakarításig a maga falusi életét, tette a dolgát azon a kis darab földön, amelyet örö­költ és amelyben megkapasz­kodott, És persze megvolt a józa esze ahhoz, hogy a saját világában eligazodjék. Értett Sietés, rohanás, hajsza Ami mindenre adott időt ahhoz, ami a dolga volt. Mint ahogy minden falusi ember, ő is szántott, vetett, aratott, ál­latokat gondozott, s ha a szük­ség úgy kívánta, megjavította a kerítést, kifaragta a kapa nyelét, szóval afféle ezermes­ter is volt. De soha nem lát­tam, hogy kapkodnia kellett volna, soha nem láttam, hogy időzavarral küszködött volna. Igaz. nehezen mozdult ki itt­honról. Még azt is meggon­dolta, hogy átkocsizzon az aszódi vásárra vagy a Galga- hévízen élő rokonai megláto­gatására, mert ehhez be kel­lett fogni a lovakat, nagy volt az előkészület. Most csak bevágjuk magun­kat az autóba, és szinte pilla­natok alatt ott vagyunk, ahol akarunk. Tulajdonképpen idő­milliomosoknak kellene len­nünk ! Tényleg, hová sikkadt el az időnk? Akármit nézek — ma minden százszor gyorsabb, könnyebb. Csak felszállók Tú­rán vagy Bagón az autóbusz­ra és egy óra sem kell, már Budapesten vagyok. Valami­kor a harmincas évek köze­pén nagyapám és Földes Ist­ván iskolaigazgató elhatároz­ták, hogy az unokájukat, illet­ve a gyereküket felviszik a fővárosba, kirándulnak az ál­latkertbe és a Vidám Parkba. Napokkal előbb készülődtünk. Elérkezett az utazás ideje. Gyalog elmentünk Bagra, ott szálltunk vonatta, mert sze­mélyenként több mint egy pengőt megtakarítottunk az útiköltségen. Gödöllőn átül­tünk a HÉV-re,. ami újabb megtakarítással járt. Pesten csak gyalog mentünk. A pénz­szűke parancsolta kényszer minderre adott időt. Bankó Gábor meghallgatja a régi történetet, aztán ismét mondja a magáét. — A leg­fontosabb dolgainkat is csak elkapkodjuk, az egész életünk sietés, rohanás, hajsza. Sok­szor végiggondoltam, hogy ha nem lenne ez a rengeteg mun­kagép, ugyan mi lett volna a világgal? Csak a kombájnra hivatkozom, amely ötvenszer hamarabb learatja ugyanazt a táblát, mint a kaszával a régi arató. És el is csépeli. Hányszor kellett körbe-körbe hajtani a nyomtató lovat, amíg annyi magot összesöpörhettek Gondolkodtató Állandóan leckéztetnek Itt nyugszik... Józsika, élt 7 évet. Itt pihen ...Lacika, élt 6 évet. Élt 9 évet, nyugodj béké­ben. Élt 6 évet, bocsáss meg nekünk! Ez az, amit nem lehet megbocsátani! Az emberi figyelmetlenségre, nemtö­rődömségre, felelőtlenségre — pláne gyermekeinkkel szemben — nincs feloldo- zás, megbocsátás! A gyer­mek egy darabja a nem­ző és a szülő embernek. Ha bánata van, nekünk is fáj. ha beteg, szinte mi is bele­betegszünk, ha bántják, olyan, mintha bennünket bántanának, s ha meghal, mintha a szívünket tépnék ki elevenen. S ha értelmet­lenül, szülői gondatlanság­ból hal meg, az a legször­nyűbb. Az ilyen hír min­denkit megdöbbent. Nem a gyermeket sajnáljuk — mert a szerencsétlennek már mindegy —, hanem a testvérét. Sajnáljuk a szü­leit is. de kinyílt bicskával a zsebünkben. Fürdésre alkalmas — vagy alkalmatlan — vize­ink minden évben több száz áldozatot szednek, melynek túlnyomó része gyermek. Nincs szándé­komban bántani azon szü­lőket, akik már vesztettek így el gyermeket, de a tisz­tes gyász után hideg, jó­zan fejjel gondolkodjanak el azon, hogy mit is tettek. ők, s nem a gyermek. Nyár van, igazi kánikula, s igazi strandidő. Az elő­ző gondolatok nagyon rea­lista megfogalmazásúak, kissé kegyetlenek is, de másképp nem lehet érzé­keltetni és hangsúlyozni az emberi felelősséget. Mindennapos látvány a veresegyházi strandon a íürdőző gyermeksereg. Ez így van rendjén, mert nyá­ri szünet van, hadd tom­bolja ki magát e pár hó­nap alatt a gyerek, na meg egészséges is a mindenna­pos mozgás. A hatéves gye­rek pancsol, a mama fél- ájultan fekszik a 36 fokos tűző napon. A papa pedig issza a hideg söröket a bü­fé teraszán (később ő is fél- ájult lesz). így szokott kez­dődni és végződni a gyer­mektragédia. Hogy fog ez a szülő további életében tükörbe nézni? A minap hallgattam a rádiót. Azon a napon hatan fulladtak vízbe. Egy apa is, aki fuldokló gyermekét akarta kimenteni a Duná­ból. A fiú megmenekült, az apa nem. Szörnyű volt hall­gatni. Miért csak akkor vette észre az apa a fiát. amikor már íuldoklott? Hogyhogy nem vette ész­re, hogy veszélyes helyen fürdik? Ez az eset a sors kegyetlen és tanulságos leckéje volt. De miért kell bennünket állandóan lec­kéztetni? Nem tudunk más­képp tanulni? Cs. L. A domcnyi tó partján Gondolnak a pihenőkre A gödöllői dombok karéjá­tól övezve hatalmas tó csillog DomonyvöLgyben. Hétköznap csak néhány tucat ember ke­resi fel partját, de a napos, forró hétvégeken több százan. A pihenésre vágyók óhatatla­nul megéheznek, megszomjaz­nak. Bizony hoppon maradhat az, aki valamilyen ok miatt nem gondoskodik ezekről az alapvető emberi szükségletek­ről. Ezt a fontos dolgot is­merte fel egy ügyes kereske­dő, amikor ajánlatot tett a Galga Áfész illetékeseinek. A tervet hamarosan a megvaló­sulás követte, és immár har­madik hete működik a tó köz­vetlen közelében a tóbüfé. Pál Lajosné üzletvezetővel a büfé teraszán beszélgettünk, miközben alkalmunk volt gyö­nyörködni a nem mindennapi látványban. — Valóban nem lehet betel­ni a panorámával — erősítette meg. — Mi is el voltunk ra­gadtatva, amikor először meg­pillantottuk ezt a helyet. A szépséggel a szerencse is pá­a szérűn, amennyit egyszerre ürít a kombájn? Beszélgetőpartnerem ilyen nagy dologról szól, én piciny­nek tűnő változásokra gondo­lok, melyek a háztartásokban zajlottak. Ötven méterről hord­ta anyám a vizet, a feleségem megcsavarja a konyha víz­csapját. Vagy itt van a nagy­mosás. Napokkal előbb készül­tek az asszonyok. Az automa­ta mosógép mindent elvégez. Régen a szappant is a házi­asszonyok főzték, most a mo­sóport csak le kell emelni a polcról, kifizetni az árát a pénztárnál. Hogy ez így van — mindenki igazolhatja —, akkor mit csinálnak a mai asszonyok? Gyereket sem ne­velnek nyolcat-tízet, akár nagyanyáink, legfeljebb egyet- kettőt, még sincs idejük. Nem hiszem, hogy ennyire egyszerű lenne mindaz, amiről beszélgetünk. Mondom is a magamét; — Ma sokkal többet utazunk, sokkal többet fo­gyasztunk. sokkal igényeseb­ben, sokkal többet élünk, mint akár száz, akár ötven évvel ezelőtt. Lehet, hogy ebben tévedek, de abban igazam lehet, hogy nem baj, ha sokkal több a dol­gunk, mint volt régen, mert ettől a szorgoskodástól, ettől a munkától halad előbbre a csa­lád, az ország, az egész világ Fercsik Mihály rosult, mert a villanyvezeték itt húzódik mellettünk. Ta­vasszal kezdtük meg az épít­kezést. Éppen olyanra sikere­dett az épület,-amilyenre kép­zeltük. Van benne zárt és nyitott eladótér, konyha és előkészítő helység, folyó vizes illemhely. A szennyvíz elveze­téséről is gondoskodtunk. Pil­lanatnyilag problémát okoz az ivóvíz, mert ballonokban szál­lítjuk ide a faluból. — A jól felszerelt kony­hánkban tudnánk meleg ételt is főzni, de a Köjál az ivóvíz hiánya miatt ezt nem engedi. Sajnos sokat bosszankodunk emiatt, mert tőlünk alig har­minc méterre három bódéban is árulnak meleg ételeket: pa­lacsintát, sült halat, virslit, kolbászt, hurkát. Meg lehet nézni a közvetlen környékü­ket: csupa szemét, míg mi ál­landóan takarítjuk a részün­ket. Az üzletünk választékát úgy állítottuk össze, hogy mindenki találja meg a magá­nak valót. Többféle üdítőitalt árusítunk, de a sör sem hiánycikk. Gondoltunk a ko­rán kelő horgászokra, nekik kávét is főzünk. Beszélgetésünk közben a szomszédos asztalhoz kisebb társaság telepedett. Közülük megszólítottuk Gyürki Imrét és feleségét, akik elmondták, hogy Aszódról érkeztek. Nem várt meglepetésként találták itt ezt a kellemes helyet. Any- nyira megtetszett a környezet, hogy a nyáron minden hétvé­géjüket Domonyvölgyben fog­ják tölteni. K. I. Cs. Aszód Reggio Emilia Ma, hétfőn délután öt óra­kor nemzetközi barátságos labdarúgó-mérkőzés kezdődik az aszódi pályán. Az Aszód: KSK vendége az olasz Reg­gio Emilia amatőr együttese lesz. Türkiz nyakék. Magyarul beszélő, színes román kaland­film. 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents