Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

4 1987. JÜUUS 1., SZERDA Súlyos, szándékos szennyezés Mérget isznak-e Monori-erdőn? Előzmény: Monori-erdőn évek óta kilincselnek a lakos­ság képviselői a Minőség Vegyipari Szövetkezet vezetőinél s hatóságoknál az erdei telephely szemmel látható környezet- szennyezése miatt. Két tanácstag — dr. Páczi Antal és Jára- di László — az eredménytelenség láttán elszánt magánnyo­mozást kezdeményezett. Megfigyeléseik és néhány belülről kiszivárgó, konkrét jelzés alapján térképet készítettek arról, hol ássa el a vegyi üzem a göngyöleget, hulladékot. Fényké­peket készítettek, egyúttal közölve az üzem vezetőivel: tudnak a betemetett gödrök létezéséről, kérik azok haladéktalan fel­tárását. Válaszul újabb gödör készült, újabb hulladéktemetés­sel. írnak a televízió Ablak című műsorának. Az Ablak stáb­ja a helyszínre megy, majd az adásban elhangzik: az utóbbi tíz év legsúlyosabb környezetszennyezésére derült fény Mo­nori-erdőn. Bánhatják, akik nem jöttek Háromdioptriás lencséig Vendégségben a katonai főiskolán Távolabbi szivárgás Több levél is van, más Író­asztalokon is — ez csupán részlet egyből, mely szerkesz­tőségünknek íródott Monori- erdőről: „A tv Ablak című műsorát nem láttam, csak a Pest Megyei Hírlap hétfői számában olvastam a tv-kri­tika Manor bekezdésű cikkét. Ebből tudtam meg, hogy az itteni vegyi üzem 10 év óta ide szállítja a különböző te­lephelyein levő mérgeket, és itt ássa el. Kiderült, hogy itt, Erdőn, mérgezett vizeket iszunk és ettől többen súlyo­san megbetegedtek. Az már magában véve is elképesztő, - hogy sem a ta­nács, sem a nagy hírű Köjál 10 év alatt nem figyelt fel er­re a gyalázatos egészségron­tásra... A Köjál felelőtlensé­gére jellemző például, hogy a szomszédom körülbelül egy ■éve megvizsgáltatta fúrott kútja vizét, és azt a Köjál veszélyesen nitrátosnak talál­ta, sőt azt is megállapította, hogy a mérgezett ség nem he­lyi jellegű, hanem távolabbi szivárgás következménye ... Ki érti ezt a felháborító tit­kolózást, azonnali felvilágosí­tás és Intézkedés helyett?!” A televízió Ablak című műsorában várhatóan ismét terítékre kerül a monori-er- dei környezetszennyezés ügye. Jelen voltam a forgatáson s az azt megelőző — de attól független — üzemi, majd ve­zetői megbeszélésen a Minő­ségi Vegyipari Szövetkezet te­lephelyén, Szeretnék mind­ezekről tárgyilagosan tájékoz­tatni, s bár az olvasó arra már nyilván nem kíváncsi, meg kell mondanom: soha ne­hezebb szakmai helyzetbe még nem kerültem. Monori-erdőn szemmel láthatók a pánik je­lei: ott jártunkkor közei szá­zan álltak az üzem kapujá­ban, de más napokon is hoz­zák, hozzák az ivóvízzel telt üvegeket vizsgálatra, s ami­kor kiderül, hogy itt nincs — hogyan is lenne? — ilyen vizsgálat, eldobják a kapu előtt. Kasznár Pétertől, e vegyi Özem főmérnökétől az Ablak adása után azt kérdezték el­sőként az érdeklődők: „...és hány haláleset volt?!” Járadi Lászlót, a Hazafias Népfront Monori Bizottságának titkárát azzal állították meg: —- Igaz, hogy Erdőn már feltört a lúgkő? Az Ablak utáni — és előt­ti — felháborodást meg lehet, meg kell érteni A hisztériát nem. Ugyanis tény. a vegyi üzem területén súlyos sza­bálytalanságok történtek. De mindaddig, amíg hivatalos adatok nem állnak rendelke­zésre a víz és a talaj szeny- nyezettségét illetően, a pánik­nak nincs alapja. A műsor­ban egyébként minden bi­zonnyal elhangzik az OKTH budapesti felügyelőségének képviseletében megszólaló dr. Nagy Erzsébet bizonyos mér­tékig megnyugtató mondata: a Vízig előzetes vizsgálatai szerint a fúrott kutakból származó vízréteget nem ér­te a szennyezés. A talajminta- vétel csütörtökön kezdődött, augusztus végére már lesznek konkrét eredmények. A vegyi üzemben dolgözók részére tartott rövid tájékoz­tatón ott volt Kovács Benő, Honor Nagyközség Tanácsá­nak elnöke, dr. lllanicz György, a tanács vb-titkára, Kovács Béla, a mütef osz­tályvezetője, Kálmán István, • vegyipari szövetkezet elnök­helyettese, Kasznár Péter, az üzem főmérnöke, Köves Pál telepvezető és Szamulcsik Jó­zsef igazgatási vezető, aki a rendkívüli helyzetre való te­kintettel a szövetkezet elnö­kének személyes megbízottja. A tájékoztatón — ezért nem nevezhetem megbeszélésnek, mert a dolgozók ezúttal nem kaptak szót, holott, mint be­szélgetéseinkből kiderült, száz kérdésük lett volna — a ke­délyeket nyugtató szavak hangzottak el. Szó se róla, Monori-erdőn a csillapításra üzemen belül és kívül egy­aránt szükség van. Az OKTH ugyanis a felderített súlyos szabálytalanságok nyomán fel­függesztette a termelést, majd két hét múlva részlegesen öt technológia újbóli indítását engedélyezte. A vizsgálat vé­geztéig az OKTH állandó el­lenőrzése alatt tartja az üze­met, a rendet meg kellett szi­gorítani. Ne várjon simogatást — Hogy kiderüljön, mi is a helyzet, az mindannyiunk érdeke — mondta a vegyi üzem helyettes elnöke. A ta­nácsi vezetők a környezetkí­mélő működéssel egyetértet­tek, s elhangzott az is: senki nem fejeket kíván, hanem a normális, környezetszennyezés nélküli, megnyugtató további munkát. Ezt a tájékoztatást szűkebb körű megbeszélés követte, még mielőtt a televízió stáb­ja megérkezett volna. Itt már kérdések is elhangzottak, s előkerültek azok a fénykép- felvételek, amelyeket a beje­lentőik az üzem korábbi álla­potáról készítettek. Kiderült például, hogy eleinte két gö­dör feltárásáról esett szó. ahonnan az elásott göngyöle­gek előkerültek — ezután lett belőlük öf gödör, mert a telep vezetői a bajok feltárásakor bizony nem voltak a legkész­ségesebbek az őszinte beisme­résben. Később, amikor a beszélge­téseken már az OKTH képvi­selői is jelen voltak, arra is fény derült, hogy 90—100 köb­méter veszélyes hulladék is elhagyta időközben az üzem területét, amelyet azonban azóta sem találnak, így az ügy átkerült az arra illetékes nyomozó hatóságokhoz. Pedig Kerepestarcsára vitte — ál­lítja a gépkocsivezető. Pedig Kerepestarcsára vitte! — bi­zonygatják a dolgozók, de a frissen felbontott gödrökből a jelzett területen nem került elő a szállítmány — amelyet magam is csak színes képeken láttam: az IPA kerekét is kékre festette a ballonokból, hordókból kicsorgó lé. Es még mennyi gyilkos sze­mét lehet a területen! — mondja a szóbeszéd, amely szerint még az irodák is be­temetett veszélyes hulladékra épültek. Egyébként ez is kide­rülhet, ha igaz: az OKTH megbízásából visszamenőleg is vizsgálják az üzem tevé­kenységét, ebből a keletkezett hulladék mennyisége is kide­rül majd. A bizalomnak csak pisláko­ló jeleit lehet észrevenni. A hatóság diplomatikusan úgy fogalmaz: mert szándékos, és nem is jelentéktelen környe­zetszennyezés történt, a feltárt hulladékgödrök vagy öt mé­ter mélyek, s mert korábban az együttműködés sem volt a legkészségesebb, inkább a szemüknek és a vizsgálati ada­toknak: a folyamatos ellenőr­zéseknek hisznek. Az erdeiek meg úgy mondják: amelyik kutya őket már megharapta, az ne várjon simogatást. Igen ám, de a vegyi üzemre szük­ség van. Telexek áradata ön­tötte el a vezetőket az üzem leállításakor. Pótolhatatlan anyagokat gyártottak a Video­ton, a BMG, a Csepel Művek, a Hajdúsági Iparművek és még sok nagyüzem számára. Most már mondogatják Hogy a monori vegyi üzem területéről Juthatott-e veszé­lyes szennyező anyag a kör­nyező településre, a vízbe, ta­lajba, ezt a máris megindult vizsgálatok rövidesen eldön­tik. Monori-erdőn talán meg­köveznek érte, én mégis meg­kockáztatom a kijelentést: bár valóban súlyos mulasztás, sú­lyos vétség történt a vegyi nyagokkal szennyezett gön­gyölegek elásásakor, mégis kár lenne fejeket követelni. A portásfülke előtt hosszan be­szélgettem az üzem dolgozói közül azokkal, akik — bár már rég lejárt a munkaidejük — várták a megbeszélések, a forgatás végét. Szó esett a ve­szélyes anyagokról általában, azok megnyugtató megsemmi­sítésének országos, sőt világ­szerte tapasztalható gondjai­ról, amelyeket ők naponta a bőrükön éreznek, arról, hogy az üzem területén gyűlik, gyű­lik a göngyöleg, miközben a százhalombattai égető hóna­pokig nem fogad, ellenben jön egy telefon, hogy ők azonnal teremtsenek rendet, merthogy a 4-es műútról — ahol pedig delegáció vonul át — épp rá­látni az üzemi „rendetlenség­re” .,. — Tudjuk — mondták —, hogy így nem lett volna sza­bad. Most már mondogatják is nekünk, hogy hogyan és mit nem szabad. Most, hogy az OKTH belépett az ügybe, pontról pontra előírja, milyen technológiák kapcsán mit kell tennünk, és ez jó. De eddig? Koblencz Zsuzsa Az állattenyésztésben a ker­tészkedésben és a méhészke­désben az elmúlt három év­ben kiemelkedő kisáruterme- lőket és mezőgazdasági szak­csoportokat köszöntötték teg­nap a mezőgazdasági kister­melők és szakcsoportok orszá­gos bizottságának kibővített ülésén. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Szövosz által ala­pított kitüntetéseket a három ágazat egy-egy kiemelkedő személyiségéről, Báldy Bálint kisállattenyésztőről, Bereczki Máté kertészeti szakemberről és Sőtér Kálmán méhészről nevezték el. A 700 pályázó kö­zül 247-en érdemelték ki az arany-, ezüst- és bronzfokoza­tot. A tegnapi ünnepségen dr. Szilvasán Pál, a Szövosz fő­titkárhelyettese adta át 20 szakcsoportnak és 39 kister­melőnek az arany emlékpla­kettet, illetve jelvényt. Pest megyéből Hajdú Ferenc szi­getújfalui nyúltenyésztő (Rác­keve és Vidéke Áfész) része­sült arany emlékjelvényben. Az ezüst és bronz fokozatú elisme­réseket a megyei Mészövök adják át. ★ Az ablak melletti fő helyen trónol méltóságteljesen és kö­véren Sándor. Orrát megfon­toltan mozgatva éppen azon tűnődik: őkirályságával össze­egyeztethető-e viszonozni a lá­togató barátságos, simogatás- ra kész közeledését. Aztán, félig leereszkedően persze, mégis úgy dönt, hogy kézkö­zeibe helyezi selymes bundá­ját, miközben fél szemmel azt lesi, mit szól eme gesztushoz a nyúltársadalom. Merthogy Sándor egy hófehér és gyö­nyörű tapsifüles. Kedvence a nagypapának, Hajdú Ferenc­nek, és a kisunokának, Sza­Üzemi orvos dönt Keresőképtelenség Szerdától a főfoglalkozású üzemi orvosok feladata a já­ró beteg dolgozók keresőképes­ségének elbírálása és kereső- képtelen állományban tartá­sa. Július 1-jén lép hatályba ugyanis „A keresőképesség or­vosi elbírálásáról” 1979-ben alkotott egészségügyi minisz­teri rendelet módosítása. Ha­zánkban mintegy 900 üzemi orvos dolgozik főállásban. Két­harmaduk eddig is rendelke­zett a táppénzbevételi joggal, s most 300 munkahely orvosa kapott felhatalmazást arra, hogy betegállományba vegye az ott dolgozót. A rendeletmódosítás oka: az üzemi orvosok rendelkeznek azokkal az információkkal, amelyek alapján meg tudják ítélni, hogy a dolgozó egész­ségi állapota lehetővé tesz-e munkavégzést, vagy pedig in­dokolt-e táppénzes állományba venni. A betegség megállapí­tásakor arról is dönthetnek, mennyi ideig szükséges a dol­gozónak pihennie, s milyen gyógykezelést kell alkalmazni. Ismeretes, hogy a munkavál­lalók egy része valamilyen krónikus betegségben szenved, de emellett hosszú évekig dol­gozik. Töbhségük azonban egy idő után egészségi állapota miatt alkalmatlanná válik ko­rábbi munkakörének ellátásá­ra. Ezekben az esetekben fon­tos, hogy az üzemi orvos — aki tisztában van a dolgozó betegségével — időben jelezze ezt a vállalatnak, s kezdemé­nyezze a foglalkozási rehabi­litációt. Az új rendelkezés szerint az üzemi orvos végzi tehát a já­róképes betegek keresőképes­ségének elbírálását. Indokolt esetben azonban átadhatja a beteget a lakóhely szerinti il­letékes körzeti orvosnak. En­nek eldöntését — a beteg álla­potára tekintettel — az üzemi orvosra bízza a jogszabály. A körzeti orvos kezeli tovább a beteget .például akkor, ha az a vizsgálat után fekvő betegnek bizonyul, vagy jelentős a la­kóhelye és a munkahelye kö­zötti távolság, nem megfele­lőek a közlekedési viszonyok. bolcsnak, aki szünidejét tölti itt, a szigetújfalui csendes kis házban. Értékesebb szá­mára ez a virágoskertből, gyümölcsfákból teremtett da­rabka természet, mint a szi- getszentmiklósi lakótelep, ahol még állatokat sem tarthat. Ide meg vissza-visszavárják a nyuszik, akikről a tízéves Sza­bolcs olyan szakavatottan be­szél, mintha székfoglalót tar­tana az Akadémián. A hullámlemezből összeesz- kábált, napsütötte birodalom­ban jó megfér a hosszúfülűek minden korosztálya a csecse­mőtől kezdve egészen a ka­maszkorig, ketrecükre gondo­san rátűzve földi létük törté­nete. Feri bácsi no meg Sza­bolcs istápoló kezei alatt göm- bölyödnek szépen, hogy aztán átkerülve egy másik házikóba készüljenek fel a nagy útra, elszállításukra. Most úgy 250- en lehetnek. Kevesebben, mint a télen, mert elérkezett az ideje az anyák selejtezésének, újak beállításának, hogy ősz­re egészséges tapsifülesbébik- kel teljenek meg az almok. Nyulászkodáshoz kedvet és értő szót elsőként feleségétől kapott Hajdú Ferenc. Angó- rákkal foglalkozott Rózsi néni famíliája a határon túli Deá- kiban. Jól jött az a háború alatt, megfont szőréből kötöt­tek meleg holmit a családnak. Onnan, az érsekújvári já­rásból sodorta a történelem vihara Hajdúékat ebbe a fa­luba. S ha gondolataikban meg is Őrizték az elhagyott szülőföld emlékét, évek szí­vós munkájával otthont te­remtettek az új helyen, kita­níttatták két lányukat, s ma már szavuk, rangjuk van az itteni közösségben. Hazame­gyünk — mondják minden esztendőben, mikor útra kel­Az elmúlt héten a szentedrei Kossuth Lajos Katonai Főis­kola vendége volt az a 200 fiatal, aki a katonai pályára orientáló táborban vett részt. A második és harmadik osztályos középiskolai tanu­lók öt nap alatt megismerked­tek a felsőfokú intézmény tan­székeinek, hallgatóinak az életével, részt vettek különbö­ző gyakorlatokon. Az iskolát vezető parancsnokok vállal­koztak arra, hogy a tábor zá­rásaképpen fórumon találkoz­nak az érdeklődő ifjakkal. A Kossuth Lajos Katonai Főiskola kultúrotthonának nagyterme zsúfolásig megtelt. Számtalan kérdés hangzott el. Talán ezek is jelzik, hogy a katonai pályával szimpatizáló középiskolásokat mi érdekli legjobban. A teljesség igénye nélkül most tallózunk az el­hangzottakból. — A főiskola elvégzése után hová kerülhetnek a tisztek, s ki és hogyan dönti ezt el? — -A képzés utolsó idősza­kában a tanulmányi ered­ménytől és a fegyvernemtől függ, hogy ki hol kezdi a pá­lyáját. — Meg lehet-e nősülni a fő­iskolán, s hogyan történik ez? — Ugyanúgy, mint a polgá­ri életben, két egybehangzó igen szükséges hozzá, de pa­rancsnoki engedély is, amely hat hónapig érvényes. — Tovább lehet-e tanulni a főiskola elvégzése után? — Igen, hazai vagy külföldi akadémián, a szakképzés irá­nyában bármelyik egyetemen esti vagy levelező, kivételes esetben nappali tagozaton is. — Aki szemüveges, melyik szakra nem jelentkezhet? — Háromdioptriás lencséig, ha az ,egyél? feltételeknek megfelel, bárki felvételt nyer­het.. M — Mik az elvárások a csa­patfelderítő tisztekkel kapcso­latban? — Mint másutt, de azon túl kivételes fizikai és pszichikai nek, hogy meglátogassák ro­konaikat. Aztán két nap múl­tán vágyódás fogja el őket Szigetújfalu után, s boldog elégedettséggel térnek vissza házukba. Amelyet — ahogy gyarapodtak — bővítettek szé­pítettek, így lett az aprócska szoba-konyhából két szoba hall, és szőlővel, gyümölcsös­sel telepítve a 200 négyszögö­les telek. Feri bácsi volt a fő lebonyolító, hiszen kőműves a szakmája, a Pest Megyei Ál­lami Építőipari Vállalatnál dolgozott nyugdíjazásáig. Irá­nyításával épült csecsemőott­hon, stadion a környéken, és a Csepel Autógyár 260 millió forintos beruházásának leve­zetését is rá bízták. Álmá­ban sokszor felidéződik egy- egy emlékfoszlány az akkori időkből, s behunyt szemmel eligazodna ma is a műhelyek, üzemek között, pedig lassan egy évtizede már, hogy el­búcsúzott attól a munkától. Nem sokkal letelepedésük után. 1947-ben gyűlést hirdet­tek a falu vendéglőiébe. Feri bácsi is elballagott megnézni, miért toborozták össze a falu népét. így kapcsolódott be a megalakuló földművesszövet­kezet. majd pedig a Ráckeve és Vidéke Afész életébe. Eleinte a cseneredő lányok kedvéért szaladgált egy-két tapsifüles a kertben, majd egyre többen lettek. Rózsi né­ni vitte leadni a fölösleget, ezért öt tartotta számon nyu- lászként a helybeli kisáüiat- tenvésztő szakcsoport. így, amikor bonyodalom támadt a vezetés és a tagság között. Ró­zsi néni lett a jelölt az elnö­ki posztra, ö viszont a napát noszogatta, menjen már el arra a szakcsoport! összejöve­telre. Talán megsei tette, hoev egy emberként Feri bácsira állóképesség, jártasság az ön­védelemben, kitűnő tájékozó­dóképesség terepen, jó memó­ria, kitartás, akaraterő, gyors döntéskészség, s legalább két világnyelv ismerete. Nem hát­rány, ha az illető úszni is tud. Persze ezt a főiskolán is meg­tanulhatja. Ezen a szakon az egydioptriás szemüveg is kizá­ró tényező. — Mennyi illetményt kap­nak a hallgatók és zászlósok? — A hallgatók havonta 100(1 forintot, ha jól tanulnak, pót­lékot, melynek az összege 300- t.ól 2000 forintig terjedhet. A zászlósok (a második év után) 1600 forintot, beosztási illet­ményt, amely 2050 forint, s ehhez jön a tanulmányi és al- parancsnoki pótlék. Úgyhogy ez már komoly fizetést jelent. — Jogosultak-e a tisztek, tiszthelyettesek szolgálati la­kásra? — Igen. A résztvevő fiatalok közül a dunabogdányi Károly Bélá­val, a szentendrei Márványkö- vi Istvánnal, Wellesz Tiborral és Wellesz Zoltánnal beszél­gettünk. — Milyen volt ez az egy hét? — Csodálatos, különösen a várpalotai tüzér éleslövészet, a tatai harckocsídandár és a csobánkai gyakorlótéri harc­kocsizás tetszett. A főiskolás hallgatók remekül sportolnak, hozzánk roppant kedvesek voltak, minden kérdésünkre válaszoltak. — Közületek kik döntöttek úgy, hogy hivatásul választják a katonai pályát? Márványkövi István: — Ügy tűnik, én jövőre ide adom be a jelentkezési lapot. Wellesz Zoltán: — Majdnem biztos, hogy én is ezt teszem. Valószínű, hogy a tábor ér­tékelésénél a főiskola parancs­noka fején találta a szöget, amikor azt mondta ... „Azok bánhatják, akik nem jöttek el.” szavaz majd a tagság, talán így akarta, hogy új értelmet nyerjen társának nyugdíjas élete. Bárhogy is volt, Feri bácsi komolyan kézbe vette a szak­csoport irányítását. Kézi­könyvekből kitanult mindent, amit a nyulakról tudni érde­mes. Aztán a gazdákkal együtt megszervezte, hogy legyen ta­karmány az állatoknak. A szakcsoporti pénzből földet béreltek, közösen művelték, s a lucernából mindenki törzs- állományának arányában osz­tozott. Vezetője lett a falube­li kisállattenyésztők boltjának, ahova nemcsak tápért, ma­gért járnak a tenyésztők, ha­nem, hogy meghallgassák egy­más tapasztalatait, tanácsait. Most már gyakrabban térnek oda be a fiatalok is, s Feri bácsi bizakodik az utánpótlás­ban. Mert bizony, a nyúlháború szétzilálta a szakcsoportot. So­kakat megszédített a több pénzhez jutás lehetősége, s megfeledkeztek az áfésszel kötött szerződésről. De Feri bácsi mellé állt néhány gazda és közös erővel újjáformálták a szakcsoportot, olyanokat is megnyertek a nyúltenyésztés ügyének, akik korábban nem foglalkoztak ezzel. Az idén 309 kiiló nyulat vett át Feri bácsi a tenyésztőktől. Jó volt a téli ár is, 71 forin­tot adtak a fehérért, 63-at a színesért. Nincs mostanában panasz, s érre Feri bácsi leg­alább olyan büszke, mint a fiókban gyűlő oklevelekre, amelyekkel kőművesként, épí­tésvezetőként és nyulászként egyaránt elismerték munkáját. „Jó volna már a gondok nagyfát átadni a fiataloknak, 69 éves leszek. De mit csinál­jak akkor én. üljek naphosz- szat egy fa alatt? Dolgoztam mindig, s eztán sem szeretnék mást. Egészséget meg békét, öt unokám boldogulását... igen. ennyit várok talán még az élettől” — nyújtja kezét búcsúzóul. Tóth Andrea Vicsotka Mihály A nyúlháború szétzilálta a szakcsoportot Szava, rangja van a közösségben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents