Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-23 / 172. szám

IQ«?. tTIt ttts ís„ rsr-rrtirrriK Legfeljebb vödörrel Vízkorlátozás Nem mindegy, hogy csur- ran vagy cseppen, netán a lakásban levő csapot meg­nyitva az csak hörög, de vi­zet nem hajlandó adni. Ez a felidézett kép ebben az aszályos nyárban mindnyá­junkat fenyeget. De mit te­hetünk mi magunk azért, hogy a már érvényben le­vő vízkorlátozás idején ne csak csurranjon, cseppenjen a csapból, hanem, ha a megszokottnál vékonyabb sugárban is, de folyjon a víz? Sokat, nagyon sokat. Közterületeket, parkokat, járdákat nem szabad locsol­ni. Az úgynevezett tömlős locsolás, kocsimosás tilos. Vödörrel még lehet, hisz így lényegesen kevesebb fogy! S a városgazdálkodásnak szabad locsolni? Szinte hal­lom a közbevetett kérdést. Szabad bizony, hiszen a lo- csolóautök gyomrát ebben a vízszegény időszakban nem a csapokról töltik, hanem a Dunából veszik a vizet az utcák kitakarításához, por­talanításához. Lám, lám, micsoda különbség! A vízmű ellenőrei árgus szemekkel figyelik az ipari vízfogyasztás alakulását is; már a múlt héten 15 száza­lékkal voltak kötelesek az üzemek, vállalatok csök­kenteni. S ez mindenkire vonatkozott, vonatkozik, aki napi tíz köbméternél na­gyobb fogyasztó. Hiszen a Szentendrétől távolabb eső területek vízellátása már egy héttel ezelőtt komoly gondot okozott. Éppen ezért néznek utá­na — a vízórákat vallatva — a vízmű ellenőrei, az ipari fogyasztásnak, s ha kell, bírságolnak is. Netán a járdát tömlővel locsolókat — ha tetten érik —, nekik is fizetniük kell. Mert nem mindegy, merre folyik az ivóvizünk! SZENTENDREI ^/tírinn A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Módosított telekhatárok Kötik a szerződéseket Sokan visszalépnek Isméit tény, hogy a Felszabadulás-lakótelepen 95 lakás elkészí­tésére alkalmas, Közművesített területet biztosított a városi tanács. Július 13-án kezdte meg az OTP a telkek értékesítését a tanács megbízása alapján. Egyfajta sorrendet alakítottak ki: úgy hívják be az ügyfeleket, ahogy az építésiengedély-kéreímüket benyújtották. Új­donság az Is, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága július 14-1 ülésén úgy foglalt állást: az említett építési területen két telket biz­tosít a fiataloknak busz KISZ-lakásra. Az már nem újdonság, hogy csakis szentendreiek sze­rezhetnek jogot az említett területen az építkezésre. Ami viszont novum: a telekhatá­rok módosultak, mégpedig az építkezni szándékozók kíván­sága szerint. Az eredeti ter­vek 70-80 négyzetméter alapterületű lakások felépíté­sére készültek. Ezek egyben minőségi cserét jelentettek volna a többgyerekes, na­gyobb családoknak. Ám az említett alapterület kevésnek bizonyult: 100—120 négyzet- méteres is lehet egy-egy la­kás az áttervezés után a te­lekhatárok módosulásával. Mert nem célja, nem is lehet célja a tanácsnak, hogy meg­kösse az építkezők kezét. Ezért változtak a telekhatá­rok, s így tehetőség nyílik ar­ra is, hogy akik az eredeti el­képzelés szerint csak 1988-ban láthattak volna hozzá az építkezéshez, még az Idén bir­tokba vegyék telküket, s meg­kezdhessék a kivitelezést. Ha erre persze igényt tartanak. A telkek eladásával pár­huzamosan végezteti a tanács a telkek közművesítését. Ez előny is, de némi kényelmet­lenséget is okoz az építtetők­nek. Ám a többség egyetért azzal, hogy o közművesítés szinte a lakással párhuzamo­san, vagy még előtte befeje­ződjön. A szerződéskötések tapasz­talata: sokan visszalépnek, eredeti elképzelésüket felad­ják. A költségek növekedése miatt nem szívesen mozdulnak a biztos lakásból, elállnak at­tól a szándékuktól, hogy le­adják az OTP-nek újraértéke­sítésre. így még a tanács is elesik attól az előnytől, hogy a jogos lagásigénylők-et az ily módon felszabaduló lakások birtokbavételére kijelölje. Gázvezeték építése ütemekre bontva Átmenetileg még kell tüzelő Kivitelező a Rekord gmk Komfortfokozatot jelent, minőségi ugrást, mégpedig a lakó kényelmé­nek szempontjából egyálialán nem elhanyagolható!: milyen energiát használ a főzéshez, a fűtéshez, A Tigáz Pest, Megyei Igazgatósága Szentendrén jelenleg 888 gázfogyasztót regisztrál. Am ez a szám csak a pillanatnyi helyzetet tükrözi, hiszen év vegéig újabb 5«4 lakásba vezetik be a gázt, így a fog-asztok száma 1452-re gyarapodik. vezetékeket építtetik a Re­korddal. Persze a tehóból be­folyó összeg elenyésző töredé­két jelenti a költségeknek — a felmentések, a nem fizetések miatt. A majd újként bekap­csolt- fogyasztóknak éppúgy tízezer forintot jelent a lecsat­lakozás kiépítése, mint a váro­si tanácsnak a köz pénzéből. S még nem szóltunk a ne­gyedik ütemről, a legutolsóról, mely a Joánovics, Lyuboevics, Lenin, Ősz, Tél utca lakóinak igényét hivatott kielégíteni. Itt a gerincvezeték elkészítésének határideje november 15. Vagyis minden emberi számí­tás szerint a tél első felében helyezik nyomás alá a gerinc­vezetéket, s némi határidő- csúszás is lehet. Bár a Tígáz korántsem akar késlekedni, de bármi közbejöhet. Éppen ezért ésszerű és célszerű, hogy a rákötések egy-két hetes elhú­zódásával maguk a fogyasztók is számoljanak. Magyarán szólva, az átmeneti időszak­ra valami ideiglenes fűtési le­hetőséget biztosítsanak ma­gúknak. Tüzelőt, mégpedig átmenetileg megfelelő meny- nyiségben. Ezt jelzi az a vállalkozási szerződés is, melyet megbízó­ként a városi tanács város­gazdálkodási osztálya a Rekord közmű- és mélyépítő gmk-val a közelmúltban irt alá. S nemcsak az aláírás a ténye a gerincvezeték építésének, ha­nem szemmel látható, nyomon követhető: a Rekord mint ki­vitelező megkezdte a gerinc­vezeték kiépítését az ütem­tervben meghatározottak sze­rint. így az első ütemben a Lenin, a Tavasz, a Lévai, a Sás, a Joánovics utca által ha­tárolt területekre viszik ki a gerincvezetéket. A kivitelező avra vállalkozott, hogy az em­lített utcákban, illetve ezen a területen augusztus 31-ig el­készül. A második ütem a Vasvári-lakótelep, itt szeptem­ber 30. a befejezési határidő. A harmadik pedig a Füzes par­kon belüli gerincvezeték ki­építése, s október 15-re nyo- v más alá helyezése. A kilenc­millió forint értékű beruházás befejezésének határideje no­vember 30. Az ütemtervben meghatározottak szerint a te­hetőség arra adott, hogy a la­kások sora kapcsolódjon rá a gerincvezetékre, s az ott lakók a még ma is olcsóbb, tisztább, kényelmesebb energiát hasz­nálhassák. Lakásonként tíz-tízezer A gerincvezetékre rácsatla­kozó lakások számát nézve a Vasvári-lakótelepi és a Füzes parki a legjelentősebb. A te- hót például erre a célra sza­vazták meg. Megalakult az építőközösség is eddig 404 tag­gal, a közbülső utcákba menő Az aszfaltozás is rájuk vár A lakók és a városi tanács összefogásával — a két fél pénzén — a gerincvezeték, a ecsatrakozások elkészítése egy­fajta földgázprogramnak mi­nősíthető. Ha arányaiban el is marad más városokétól. S ez a program a tervek szerint jövőre folytatódhat. Ha a bel­várostól a Bükkös-patakig ter­jedő területen levő vállalatok is beszállnak pénzzel a prog­ram valóra váltásába. Persze elsősorban a maguk hasznára! Az Arzén és a Sláger köz, va­lamint környéke is kaphat ha gázt a jövő esztendőben, vállalják a költségeket. Gerincvezeték-fektetés, csatlakozások kiépítése, utóbbira már megalakult építőközösségi társulás is, ed­dig 404 tagot számlálnak. Ez a majdani új fogyasztók szem­pontjából örömteljes esemény nem kis felfordulást okoz egyes útszakaszokon. Kiásott gödrök, törmelékhegyek. S mi lesz a helyreállítással? Erről kérdeztem Tegzes Lászlót, a városgazdálkodási osztály ve­zetőjét: — A vállalkozói szerződés azt is rögzíti, hogv az eredeti állapotot a Rekordnak kell biztosítania. Magyarán szólva, alvállalkozói kötelesek gon­doskodni az árkok betemetésé­ről, az aszfaltozásról. Mégpe­dig ütemesen, az ütemtervnek megfelelően. Az ott lakók nyu­galma érdekében éppúgy, mint a közlekedés zavartalansá gáért s a városképért. AßC-tol a bisztróig, 3 vendéglátó helyig Egy ellenőrzés tapasztalatai A város az idegenforgalom forgatagában él. Az ideláto­gatók szinte egymás sarkát tapossák a Kovács Margit Múzeumban éppúgy, mint az Andreasban, a bisztrókban, a diszkóban, a kiskocsmákban. A Görög Kanoséban sem marad üres asztal déltájt, amikor a levesmarsot húzzák. Igazi bennszülött, azaz szentendrei nem is dugja ki az orrát la­kásából, míg tart az idegen­forgalmi szezon, mert nem szívesen áll sorba egy fa­gyaiért, üdítőért vagy sörért Inkább hazacipeli — ha talál nyitva tartó boltot , s át­engedi a terepet az idegenek­nek. Nem sajnálja tőlük a vendéglátó helyek, az ABC-k kínálatát, legfeljebb a kíván­csiság hajtja fel a Templom téri búcsúra. Mert az utóbbit ők sem hagyják, hagyták ki. Július második hetében azon­ban a boltosok, a vendéglátó­sok nemcsak az idelátogató turistákkal találták szembe magukat, hanem a kereske­delem, a Köjál ellenőreivel, s a késő éjszakába nyúlóan a rend őreivel is. Vissza-vissza- térően a nap s az éjszaka különböző időpontjában kö­rülnéztek a városban. Az idén immár másodszor. Hogy mit találtak? Nézzük csak a hi­vatalos jegyzőkönyveket. Aki keres az talál? Ügy tartja a szólás-mondás, hogy aki keres, az talál is. Ám nem biztos, hogy éppen kedvére valót. Ennek az el­lenőrzési őrjáratnak a részt­vevői a negatívumok helyett beérték volna egy sor jó. di­csérendő tapasztalattal is. Ám sajnos dicsérnivalóvai mindössze a Határcsárda szol­gált. Tavaly bezáratta a Köjál az ott tapasztalható mocsok, elhanyagoltság miatt. Az idén azonban semmi kivetnivalót nem találtak náiuk. Tévedni emberi, mondanám, ha nem zsebbe vágó dologról lenne szó. Ám a pismányi ABC-ben a Bébi-Pel éjszakai pelenkabetét ára — a 30 da­rabosé — 83 forint. Az eladó­térben kint lévő 12 darab 83 forintos csomag között egy akadt, amire azt az árat ír­ták: 140 és 83 forint. Tessék választani. Az ellenőrök nem választottak: szabálysértés­nek minősítették az esetet. A Bükkös bisztróba enni is betérhetne az ember — el­nevezését tekintve. Ám erre ne adja fejét, hiszen a szer­ződéses üzlet árukészlete az ellenőrzés napján két hideg szendvics volt. Mirelit vagy gasztrofol ételt még nagyítóval sem találtak a hűtőkben. Ez­zel szemben a raktárt dugig töltötték pálinkával, borral, sörrel. Hát persze, ez is vala­mi. Csakhogy a tevékenységi körre kiadott engedély nem kocsmát jelez, bisztrót, ahol enni is lehet. Nem mind arany, ami fénylik, illetve a gyöngyszem sem mindig gyöngy — ezt bi­zonyítja a Szigetgyöngye étte­rem. Szerződéses, Ili. osztá­lyú üzlet. A Köjál egy sor, I járványügyi szempontból síi­Nem távoznak üres kézzel Mag lyosnak minősíthető hiányos­ságot tárt fel náluk. Nem ér­demes részletezni azt a szeny- nyet, amit a konyhában talál­tak, a fertőtlenítő, a köröm­kefe hiányát, a mellékhelyi­ség takarítatlanságát. A tisz­tított baromfit a konyhában, nem a húselőkészítőben. A baromfit a lakodalmi ebédet megrendelő hozta be — nem saját beszerzés! —, állatorvosi igazolás sem volt róla. Hely­telenül mossák, fertőtlenítik a poharakat — talán azóta már nem —, a zöldség, a csont megfér egymás mellett a hűtőben (!?). S ráadásul azok az asztalok, amelyeken nem volt terítő, piszkosan várták a vendégeket. A kony­hai kisegítőt meg érvényes egészségügyi lelet nélkül al­kalmazták. Éjszaka a diszkóban A CsicserkÓ eszpresszóban csak szeszes italt, üdítőt, ká­vét tartanak. Rástartoltak a presszó kocsmává alakítására. S ezt megtetézik még az el­hanyagolt, takarítatlan külső­vel. A helyszíni bírság, kéz- deményezése az engedély visz- szavonásának nem maradt el. Éjfél és két óra között sem volt érdektelen szétnézni a vendéglátó helyeken, A Teát­rum étterem diszkójában fia­talkorúak sörözgettek. Sziget- szenimiklósról, Szentendréről, Pilisszántóról, Pomázról, Bu- dakalászról. Ügy látszik, ott­hon fel sem tűnt. hogy ki­maradtak. Ha akkor nem, azóta már biztos észrevették, észreveszik, hiszen az iskolát, a szülőket értesítik az ellen­őrök, a rendőrség. Ahogy a művelődési ház presszójában lévő három fiatalkorú hozzá­tartozóit is, bár velük koráb­ban, fél tizenegykor talál­koztak. Nomen fest" omen — mond­ták a latinok, azaz a név jellemző, figyelmeztet valami­re. Ebben az esetben arra figyelmeztethetne — ha oda­figyelnénk rál — a szerződé­ses üzletekben dolgozókat is, mi a tevékenységi körük, pgy látszik viszont, ezzel nem tö­rődnek. Ha az van kiírva, presszó, a Csicserkóban épp­úgy fittyet hánynak erre, mint a művelődési ház presz- szójában. Süteménnyel még véletlenül sem zavarják meg a sörözni, inni vágyók köreit Igaz is, egy üveg sör többet hoz a konyhára, mint egy torta vagy rétes. Kár lenn« kínlódni vele. Bár gondolom, hogy most rádöbbentik őket erre a kötelezettségre. Meg arra is, hogy a beszerzett áruféleségekről szóló bizony­latnak semmi keresnivalója sincs a művelődési ház gond­nokságán ... Nem lenne teljes a körkép, ha arról nem szólnék, hogy az Ady Endre utcai falatozó­ba betoppanva azonnal ki­rótták a helyszíni bírságot, Nemcsak ragadt minden a kosztól, hanem még a hűtő­ben — igaz, minimális meny- nyiségű — büdös sertés­combot is találtak. Amiről megítélnek S nem volt, ahol a mellék­helyiség tisztaságát ne kellett volna kifogásolni. Pedig vala­mit magái'a is adó vendéglá­tósnak a mellékhelyiség tisz­taságára éppúgy ügyelnie kell, mint a konyhájáéra. Nem szívesen társítom a ket­tőt, de ez az igazság. S vala­hogy még mindig nem tud­juk, nem értjük, hogy erről ítélnek meg bennünket. Eb­ben az idegenforgalmi sze­zonban, forgatagban. A ven­dég, a bennünket felkereső turista a konyhánkon, az éter lek ízén túl erre is odafigyel, S útibeszámolójából ez sem 'márad' ki. Mint ahogy1 a miénkből sem, amikor a nvá- iri egy-két hetes barangolás után hazatérünk. Nyolc pályamű kérdőjelei A teho erre kevés lesz Ha már az ember fizet, kinyitja a bugyellárisát, úgy van vele, hogy a kiadott forintoknak értelmét lássa. Haszna kö­szönjön vissza valami olyasmiben, ami mindenki javára vá­lik. Valahogy így gondolkoztak a felszabadulás-lakótelepiek is, amikor azt mondták, a teho bevételeiből a tanács felnőtt és gyermek szakorvosi rendelőt létesítsen a lakótelepen. A la­kosság akaratának megfelelően a tanács tervpályázatot írt ki az orvosi rendelőre. Nem riasztja vissza a látogatókat még a kánikula sem. Sokan keresik fel a Duna-parti népművészek kiállítását és többnyire nem üres kézzel távoznak Szentendréről A határidőre, július 15-re nyolc pályamű futott be a városi tanácshoz. Bármelyiket is veszi kézbe az ember, sze­met gyönyörködtetők. Csak­hogy, mint minden dolognak, ennek is akad szépséghibája. S ezt a szépséghibát ném kell nagyítóval keresni. A legna­gyobb árajánlat 36,6 millió fo­rint — műszerezettséggel együtt —, a legkisebb, mely a helyi pénztárcának kedvező: 10.5 millió forintos. Hát nem kell nekünk kacsalábon for­gó, legmodernebb műszerekkel felszerelt, az olcsóbb is meg­teszi — mondatja velünk a józan ész. Csakhogy ennek is akad bibéje: a tervező az úgy­nevezett csúszóárakat alkal­mazta, s ha például 1988-ban netán 30 százalékkal meg­emelkednének az építőanyag- árak, a 10,5 millió máris har­minc százalékkal több. Sem­mi baj, minek fizetjük a te- hót? De mennyi is az az Ösz- szeg, ami befolyik? Ha min­denki fizet — márpedig nem fizet mindenki, sokan kapnak felmentést —, akkor is csak 4.5 millió forint folyik be a tanácshoz. Ami hiányzik, pont hatmillió. Mai, napi áron szá­molva. Orvosok, tanácstagi csoport- vezetők, tehát szakemberek veszik a napokban nagyító alá a terveket. Ésszerűségüket, cél­szerűségüket vizsgálva. A ta­nács pénzügyesei pedig azt, honnan teremthető elő á hiányzó összeg. Ám a szak­emberek, az orvosok között akadt már, aki megfogalmaz­ta: az egy munkahelyes ren­delő csak sokba kerül, igazi megoldást nem ad. Mert ha az ott dolgozó orvos szabad­ságon, netán táppénzen lesz, a helyettesítését a központi rendelő oldja meg. Tehát le kell jönni a lakótelepről a be­teg gyerekkel. A kényelmet­lenség tehát maradna. Nem akarok én senkit sem lebeszélni erről a nemes vál­lalkozásról. Csak az is meg­fordult a fejemben: négy-öt év múlva a gyerekek többsége kinő abból a korból, amikor .szükség lesz a speciális, egy adott korosztálynak szóló ren­delőre. Ilyenkor mindig azok az orvosi rendelők, kialakí­tott speciális szobák jutnak eszembe — felszereltségükkel együtt —, amelyek az iskolák­ban, az óvodákban vannak. S kihasználatlanul állnak az év jó néhány hónapján keresz­tül. Vagy éppen bezárva, mert az iskolaorvos körzete is elég nagy... De nem akarok én abba be­leszólni, hogy egy adott kör­zet lakossága mire költi a te- hót, azaz az általa befizetett pénzt. Abba én bele nem szól­hatok. Csak bátorkodtam meg­fogalmazni azokat a kérdője­leket, melyek a nyolc pálya­műhöz kapcsolódnak. S talán azzal is célszerű lenne már ma foglalkozni, hogy nyolc- tíz év múlva, mire a mai, gyerekorvosra szoruló generá­ció felnő, miként tehetne majd hasznosítani az üresen kongó rendelőt? Az oldalt írta: Varga Edit Fotó: Erdősi Agnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents