Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-21 / 170. szám

1987. JÜLIUS 21., KEDD MTESZ ülés Ipari szerkezet r Hétfőn kibővített ülést tar­tott a Műszaki és Természet- (tudományi Egyesületek Szö­vetségének központi gazdaság­politikai bizottsága Bihari István elnök vezetésével. A résztvevők — az Ipari Mi­nisztérium felkérésére — is­mét megtárgyalták az ipar szerkezeti átalakításából adódó f eladatokat. A bizottság tagjai H közép- és hosszú távú fej­lesztés irányvonalával összes­ségében egyetértettek. Azt azonban szóvá tették, hogy az előterjesztés nem tartalmazza elég pontosan, hogy a jelvá­zolt tennivalók közül melyik a kormányzati, a minisztériumi és melyik a vállalati feladat. Az ülésen felszólalt Kapolyi László ipari miniszter is. A központi gazdaságpolitikai bi­zottság írásbeli véleményét és javaslatait eljuttatja az Ipari Minisztérium illetékeseihez. A növények és a kánikula Esőre szomjaznak a földek Július derekán a szántóföl­di növényeket alaposan sa­nyargatja a kánikulai forró­ság, és mivel a csapadék-után­pótlás immár tartósan elma­rad, jobbára csak a- talaj mé­lyebben fekvő rétegeiből tud­ják felvenni a fejlődéshez, il­letve a termés beérleléséhez szükséges nedvesség egy ré­szét. Dunay Sándor, az agrome­teorológiai szolgálat vezetője elmondta, hogy a legkevesebb nedvességet a Miskolc—Békés­csaba vonaltól keletre tartal­mazzák a földek, itt a talaj felső, félméteres rétegében a földek vízkészlete alig 20—25 százalék. Ez lényegesen alat­ta marad annak az értéknek, ami a folyamatos folyadék- felvételt lehetővé teszi a nö­vények számára. Igen szára­Negyedszázada gyógyít Gyönyörű ez a feladat — Ugyan már! Miért írna rólam portrét? Nem tettem mást egész életemben, csak igyekeztem becsülettel ellátni a feladatomat. Persze- hogy nem néztem közben az órát, de nincs ebben semmi rend­kívüli ... Dr. Császár Márta igazát sokszor kényszerültem belátni, mert meggyőztek az érvei. Most nem. Talán azért nem. mert amióta ismerem — jó évtizede —, mindig is úgy ta­láltam: többet tesz, mint aki egyszerűen, tisztességgel dol­gozik. Hiszen beérhetné a na­pi nyolcórai munkával, amit a megyei gyermekgyógyász szak­főorvosi teendők, s a Pest Megyei Tanács' anya-, gyer­mek- és ifjúságvédelmi cso­portjának vezetése jelentenek. De van egy hobbija, nem is akármilyen, amire a lelkét te­szi, s még heti tizennégy órá­ját áldozza: munka után, hét­főn és szerdán még késő estig is a Trefort utcai rendelőben fogadja a szívbeteg gyermeke­ket. Gondozásuk a feladata. Így beszél erről: — Évente körülbelül 12 ezer gyermek születik Pest megyé­ben, s a 0—18 éves korosz­tályból most megközelítően ezer gondozottam van. szívrit­muszavarral, reumás láz kö­vetkezményeivel, fiatalkori magas vérnyomással, meg sú­lyosabb, veleszületett szervi szívbajjal. Szerencsére jó fülű­ek az orvosok, s a legkisebb gyanús szívzörejjel is beküldik a gyér mekkardio! ógi ára a cse­metéket. Sokszor semmiféle beavatkozást, gondozást nem kívánnak, az életkorukkal jár az enyhe tünet, a zörej. Tíz vizsgálatra jövő közül csak egy-kettő, aki tényleg beteg. De az 5 sorsukat egyengetni — az gyönyörű feladat. Hobbi lett a szakma, s az a többi része is. Találkoztam gyakorta dr. Császár Mártá­val orvosi konferenciákon, to­vábbképzéseken, hol mint elő­adó, hol mint kíváncsi érdek­lődő jött el. Hiszi, hogy amit tanulhat, azt meg kell tanul­nia, s amit tud, azt át kell adnia. Nem volt esztendők óta olyan megyei vöröskeresztes csecsemőgondozási vetélkedő, ahol ne láttam volna a zsűri­ben. Ismerik az úttörő vörös­keresztesek, s társadalmi mun­kájukat elismerték a humani­tárius szervezet legmagasabb kitüntetésével, az aranyjel­vénnyel. — Nem, szó se róla, egyet­len orvos sincs a családban! — tiltakozik, amikor az in­díttatásról faggatom, — Édes­apám gépkocsivezető volt, édesanyám meg háztartásbeli. Ügy kezdődött, hogy 12 éveá koromban perforált vakbéllel operáltak, s a kórházban ha­tároztam el: ha felnövök, or­vos leszek. Kitűnő voltam a középiskolában, az érettségin is, mégis elutasították a je- letkezésemet — helyhiány mi­att. Ez 1956 nyarán történt. Az ellenforradalom idején so­kan elhagyták az országot, így ’57 elején mégis megkezdhet­tem a Semmelweis Orvostu­dományi Egyetemen a tanul­mányaimat. A gyermekgyó­gyászat ügyének negyedéves koromban nyertek meg Peté­nyi Géza professzor előadásai. Negyedszázada gyógyít dr. Császár Márta. Dolgozott a' Pest Megyei Semmelweis Kór­házban, a Rókusbán, azután Szentendrén gyermekkörzet­ben, majd ismét a Rókusbán, s egy évtizede a Pest Megyei Tanácson, mint csoportvezető. Közben szakvizsgát tett gyer­mekgyógyászatból, csecsemő- és gyermekkardiológiából, le­vizsgázott társadalomorvos- tanból. Nincs gyermeke, mégis 300 ezer gyermekhez . van köze. Most ugyanis ennyi tartozik a 136 körzeti gyermek- és ifjú­sági orvoshoz, a tizenhét ren­delőintézethez, a négyszáznál több védőnőhöz, a négy kór­házi gyermekosztályhoz — melyeknek szakmai irányítója. Egy évtized alatt 32,9-ről 21 ezrelékre csökkent a megyében a csecsemőhalandóság. Ennek örül. S hogy még mindig ma­gasabb az országos átlagnál — ez mérhetetlenül bosszantja. Az eredmények közé sorolja, hogy ez idő alatt megkétsze­reződött a gyermekorvosi kör­zetek száma, hogy elkészült a megye egészségügyi gyermek- otthona, s hogy kezd kialakul­ni a foglalkoztató napközik hájózata. De teendőt többet lát. Hiszen a felnőttkort egész­ség alapját gyermekkorban kell megteremteni. S ma még sok családban inkább rossz, mint jó szokásokat látnak a ■kicsik. Bár nő a szám, de még mindig lehetne több a három hónapos kora után is anyate­jen cseperedő apróság, s az egészségügyiek is tehetnének még egyet-mást azért, hogy emelkedjen a megelőzés, a gondozás, a tanácsadás színvo­nala. Elvégre nem hibáztatha­tó minden bajért a szűkebb családi környezet. Dr. Császár Márta azt mond­ja: csak a dolgát tette, shogy eredménnyel, azt annak kö­szönheti: csuda rendes embe­rekkel munkálkodik együtt. Semmi rendkívüli? Kétlem, S kételyemet bizonyára oszt­ják azok is. akik dr. Császár Mártának odaítélték az idei Semmelweis-napon a Kiváló Orvos kitüntetést. Vasvári G. Pál zak a talajok többek között Pest megye budai területein. A mérések arról tanúskod­nak, hogy amennyiben 10 na­pon belül a földek nem kap­nak csapadékot, úgy minde­nütt 25—30 százalékra, illetve ez alá esik a vízkészlet, és ez a termés szempontjából ked­vezőtlen helyzetet teremtene. Különösen az úgynevezett légköri aszály okoz gondot. A 30 fok feletti napközi hőmér­séklet következtében olyan erős a párologtatás, hogy még a jobban feltöltött talajokból sem győznék a növények a vízfelvételt, a kiesés pótlását. Az agronómusok megfigyelé­se szerint a növények jelleg­zetesen mutatják a szárazság­tüneteket. Még szerencse, hogy a talaj mélyebb rétegeiben a vízkészlet egyelőre 50 száza­lék körül van, s a kukorica és a napraforgó, amely mélyebb gyökérzetet eresztett, sokfelé ebből táplálkozik. Júliusban eddig a földek alig kaptak csapadékot. Az évnek erre a hónapjára ál­talában az jellemző, hogy rö­vid idő alatt nagyobb ada­gokban éri a növényeket az eső. Főleg a záporok és ziva­tarok gyakoriak a nyár de­rekán, lassúbb esők ilyenkor viszonylag kevesebbszer áz­tatják a földeket. Az idén sajnos a csapadéknak egyik formája sem örvendeztette meg a mezőgazdákat. Már június második felében is adósságban volt a természet, júliusban ez csak tetézte a termelők gondjait. Honvédelem Nyári egyetem A haditechnika, illetve a honvédelmi és hazafias ne­velés kérdéseivel foglalkozó nyári egyetem kezdődött hét- ion Szolnokon, a helyőrségi művelődési otthonban. A TIT által szervezett fórum célja, hogy tudományos igényű to­vábbképzési lehetőséget nyújt­son pedagógusoknak, honvé­delmi felelősöknek, úttörőve­zetőknek és MHSZ-aktivisták- nak. Az egyhetes rendez­vénysorozat szakmai prog­ramját a TIT hadtudományi választmánya dolgozta ki, s a foglalkozásokat az egyes szak­területek legkiválóbb ismerői — katonapolitikusok és had­történészek — vezetik. Határmezsgyén a szerződéses üzletvezetők (1.) A lelépés rafinált módszerei A hirdetések között gyakorta tallózó rendszerint találkozik a la­pok hasábjain olyan vállalatokkal, szövetkezetekkel, amelyek szer­ződésbe adnák vendéglőjüket, bisztrójukat, boltjukat. Hatesztendős ez az üzemeltetési forma hazánkban, tehát túl van az első periódu­son. Egymás után járnak le a korábban kötött szerződések, idősze­rűvé váltak az újabb versenytárgyalások. Vége a tanulóéveknek, s a felgyűlt tapasztalatok birtokában mát bizonyos rálátással szemlél­hető e vállalkozás eddigi működése és jövője. Mondhatnánk úgy is: történelme van. De talán még pontosabb a fogalmazás, ha vízvá­lasztóként tekintjük ezt a hatodik esztendőt. Kitapinthatóvá váltak Az már végképp eldőlt, hogy jótékonyan felpezsdítet­te gazdaságunk vérkeringését. A kedvezőbb jövedelemkép­zés és az eddiginél jóval na­gyobb nyereség elérésének re­ménye új távlatokat kínált a szolgáltatói szférában érdekel­teknek. Kapóra jött ez az el­látási felelősséggel tartozó, de a szabályzóktól behatárolt területen mozgó, létszám- és bérgondokkal küszködő Íté­szeknek is; ma már mintegy 5000 vendéglátó-ipari és több mint kétezer kiskereskedelmi egységük szerződésesként üze­mel. Megyénkben sincs mái olyan szövetkezet, amelyik ne próbálkozott volna ezzel a formával, vendéglőik három­negyed része, összesen 434, és az 1400 boltból 278 ebben a rendszerben működik. S a másik oldal, a munka­erejét, kreativitását és anya­giakat az üzletbe fektető ál­lampolgár sem járt rosszul, há tudott élni a nagyobb ön­állóság és a szabadabb moz­gás kétségkívül kockázato­sabb, de több pénzt hozó le­hetőségével. A hat esztendő kinél-kinél eldöntötte, páro­sult-e a merészség megfontolt­sággal, a vállalkozói kedv rá­termettséggel. Lassanként le­morzsolódnak a maguk erejét, képességét túlbecsülök. Akik dörzsöltebbek Akkor hát tisztult a kép? Inkább csak kitapinthatóvá váltak ennek az üzemeltetési formának a jó és rossz tulaj­donságai. Mint említettük, ál­talában esküszik rá mindenki. De a mindennapi gyakorlat mást is mond, egy számadatot például: 1986-ban 25 millió forintos kintlevőséget „produ­káltak” a szerződéses üzletek Pest megye áíészeinél. S áll­jon még itt egy szaklapból kiollózott, egy szövetkezeti el­nöktől származó idézet: A szerződéses boltok vezetői egymás után „lelépnek”, öt­száz-hatszázezer forinttal! Vi­gyorogva nyitnak egy maszek üzletet, mi meg nem tudjuk visszaszerezni a pénzünket.. — Ahol egykori dolgozóink nyerték el ismét a vendéglőt, boltot, nincs gondunk, a pénz­ügyi fegyelem szilárd. Ám az új versenytárgyalások meghir­detésével idegenek is feltűn­tek a láthatáron. És hát mesz- sziről jött ember, ugye, azt mond, amit akar. Ha egyál­talán hajlandó mondani vala­mit a múltjáról. Mit képze­lünk, rabló ő, kéri ki magának némelyik, amikor érdeklődünk anyagi helyzetéről, tartozásai­ról, előző munkahelyéről — jegyzi meg a Vác és Vidéke Ájész főkönyvelője, Harmati Ferenc. — Persze hogy nem mind az. Van, aki egyszerűen nem ismervén a helyet, túl­zott reményeket fűz az üzlet­hez. Ész nélkül rendel, vagy foggal-körömmel erőlteti a diszkót, videót, mégse hoz elég forgalmat. Aztán bedob­ja a törülközöl, és jöhet a hosszadalmas bírósági proce­dúra. De van dörzsöltebb is, aki szerződéses üzletvezető­ként egy fillér vagyont sem szerzett, csak élettársának lett háza, kocsija meg maszek vendéglője. S most a mi, egy­kori partnerünk pincérként dolgozik nála, a mindenkori bérjegyzéknek megfelelő jöve­delemért ugyebár, és ebből fizeti majd félmilliós tarto'zá- sát nekünk, ha az évekig tar­tó pereskedés után kötelezik erre. Az áfész pedig mit tehet, hát lenyeli a keserű pirulát. Mért még mindig jobban jár a szerződéses üzemeltetéssel, mint anélkül: a hat év alatt phisz 20 millió forintos nye­reséget hozott neki ez a ven­déglátásban, ennyit hagyomá­nyos módon soha nem érne el. Már hogyne vállalná a rizikót, persze, most már tom­pítani igyekszik annak élét. Hónapokkal előre meghirdeti azt az üzletet, amelynek lejár majd a szerződése, hogy le­gyen elég ideje mostani veze­tőjének a felkészülésre, az áfésznak meg ellenőrizni a pályázók múltjának feddhetet­lenségét. Három havi átalány­díjnak megfelelő összeget kér óvadékként, amit- részjegyként kezelnek, tehát még kamatot is fizet utána. Nem hagyja felgyűlni a tartozásokat. Csáki hogy ahol, mondjuk 3—400 ezer forintos a havi forgalom, ott az egy-két heti 150—200 ezer forint értékű árubeszer­zés normálisak tűnik. Mire er­ről a számla az áfészhez be­fut — vagyis ellenőrizhetővé válik, hogy kifizették-e _ a rendelést vagy sem — másfél hónap is eltelik. S hol van már akkor az a bor, sör, pá­linka! Manipulálhat szállítóival — Egyfelől van egy rugal­masnak minősíthető üzemelte­tési forma, de ehhez egy me­rev számviteli ügyintézés tár­sul — így fogalmaz a Monor és Vidéke Áfész kereskedelmi és ipari főosztályának vezető­je, Meggyes Nagy István. — Ebben a pilanatban azt is­merjük, mi volt a helyzet 45 nappal ezelőtt, naprakész in­formációadásra alkalmatlan a hagyományos számviteli rend­szerünk, Aki hajlamos rá, ki­használhatja ezt a hiányossá­gunkat. Manipulálhat a szállí­tóival, elhallgathatja a vásár­lásait. vagy akkorra időzíti a számlák érkezését, amikorra már lejárt a szerződése ná­lunk. Az áfésztól kapott bé­lyegzőjén rajta áll, hogy csak utalvánnyal. érvényes, ezzel szemben a szállítók anélkül is elfogadják és hozzánk nyújt­ják be követelésüket. Hiába megyünk ki a boltba leltároz­ni, mivél az üzletvezető saját pénzét is befektetheti a kész­letbe, ki mondja meg, hogy az ott találtakból mi az övé, és mi a miénk? Amiért vi­szont kamatot kell fizetnie, ha a megengedett mennyiséget túllépte. Aki hajlamos rá, rátalálhat tehát a saját hasznát kama­toztató. de közben a szövetke­zetei kijátszó útra. És igen, létezik, egyre inkább létezik az ilyen határmezsgyéket ke­reső, a rafinált módszereket magas szinten elsajátító réteg a szerződésesek között. Megállítható-e vajon ez a folyamai? Tóth Andrea (Folytatjuk) A kiváló gyógyszerész 0 meglátta a pálya szépségét iégbe kerül — magyarázta dégedett mosollyal. — S minthogy én vagyok a kijáró, =z az en feladatom — nyom- jan hozzátette: — Bármelyik iolléganőm megteszi ugyan­ízt. Például a múltkor egy izázhalombattai mozgássérült •térte levélben, hogy juttas­suk ki hozzá a segédeszközt, i hónaljmankót, mert nem ;ud kit beküldeni érte. Ter­mészetesen kivittük. Ilyen igazi, szó szerint ér­endő emberi segítségnyújtás­sá is gyakran nyílik alkalom ägy gyógyszertárban. Aki írómét leli ebben, az jót tűr rí, könnyen elviseli a pálya lehézségeit. A vezető gyógy­szerész hivatásszeretete, szak- nájába vetett hite áthatja az általa vezetett gyógyszer- tár légkörét. Ahol nem egy­szerűen kiszolgálják a medi­cinákra szorulókat, hanem törődnek is a beteg ember­rel. Kádár Edit ideje, mar nem volt kétséges számára, melyik egyetemre adja be a fevételi kérelmét. Együtt végzett a férjével, s ugyancsak együtt ^nentek Tolna megyébe, ahol úgyne­vezett változó munkahelyű gyógyszerészbeosztásban dol­goztak évekig. Haranginé gyakran száll fel gyógyszerekkel megrakott szatyorral az érdi buszra. Azokat a külföldi készítmé­nyeket szállítja házhoz, ame­lyekhez csak Budapesten, az Uzsoki utcai kijelölt gyógy­szertárban juthatnának hozzá azok, akiknek kiírta az orvos. — Ez is a mi kis kollek­tívánk vállalása. A fővárosba utazás fárasztó egy beteg em­ber számára, és nem kis költ­szú évek óta csak papíron van negyvenöt ember. Hiába nevelt maga is számos szak­embert, kevés a gyógyszerész. Éppen nemrég ment el az egyik helyettese olyan helyre, ahol nincs ügyelet. Akik ma­radnak, azoknak nagyon so­kat kell vállalniuk. (Nem csak Érden, amint tudjuk.) — Egyre kevésbé vonzó a mi pályánk. A fiatalok, álta­lában az emberek félnek a felelősségtől, az ügyeleti szol­gálattól és a sok munkától — mondta Haranginé, hangjá­ban ennyi év után, vagy ép­pen azért ott bujkál a rácso- dálkozás: hogy nem lehet szeretni ezt a szakmát? — Látni kellene benne a szépséget. Mert mi lehet cso­dálatosabb annál, hogy segít­hetünk az embereken. Beteg, elesett embereken... És mi­lyen hálásak érte! Egy meg­enyhült, hálás mosoly a szen­vedő, feszült arcon, hogy megvan a gyógyszer! Mond­ják is, köszönik, de sok ilyen levelet is őrzök. Mi ugyanis bevezettük, hogy nyilvántart­juk a nehezen beszerezhető gyógyszerre várókat, s ha megérkezik, értesítést kül­dünk. Ennyi kis plusszal megkíméljük a betegeket a felesleges járkálástól. A kiváló gyógyszerész sem erre a pályára készült. Ve­gyész akart lenni. De aztán nevelőapja patikájának a le­vegője annyira megfogta, hogy mire eljött az érettségi Az érdi központi gyógy­szertár — a megye egyik legnagyobb patikája — kol­lektíváját, szocialista brigád­ját kitüntették már a Szakma Kiváló Brigádja címmel, érte elismerés kiváló vöröskeresz­tes tevékenységért és társa­dalmi munkáért. Éhnek isme­retében feltételezhető, hogy vezetőjük is csak kiváló le­het. Az is. Dr. Harangi Györgyné az idei Semmel- weis-ünnepségen vette át — egyedül a megyéből — a Ki­váló Gyógyszerész kitüntetést. Egy híján harminc éve dol­gozik e rendkívül felelősség- teljes, nehéz pályán, külön­böző beosztásokban. Volt ré­sze elismerésben és felaján­lottak neki magasabb pozí­ciókat. De számára pályája csúcsa a gyógyszertári pati- kusság. Semmi mást nem akar csinálni. Két évtizede vezeti az érdi központi gyógyszertárat, onnan szeret­ne majd nyugdíjba menni. Érdhez is ragaszkodik, vállal­ja ezért az ingázást a fővá­rosból. Most már ez sokkal egyszerűbb, mint amikor a gyerekei aprók voltak. Ma már mindketten diplomások, s a lánya a szülei hivatását választotta — mesélte csillogó szemekkel. Haranginé kiegyensúlyozott, boldog ember. Nem kell mon­dania, sugárzik róla. Ilyen a pult mögött is. Pedig vannak gondjai. Az éjjel-nappal nyit­va tartó érdi patikában hosz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents