Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-18 / 168. szám
1*1"ST Mimre, 1987. JULIES 18., SZOMBAT a vélt részét lekeríti Mit mesél a pest-budai erdő? Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő, Ebben a kerek erdőben sétálgatott az erdész. Mit sétálgatott, a lábát tértiig lejárta, mert ezerháromszáz hektár ura volt. A legjobb szándékkal sem ért a végére kora hajnaltól késő estig. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a kis réten valaki az állatát legelteti, s közben nem bukfencet, hanem borsót vet. Nosza, meg is figyelmeztette a betolakodót, s ezzel nyugtával dicsérte volna a napot, csakhogy három másik erdész- társa is hasonlókat tapasztalt az ő kis kerek erdejében. — Ennek már a fele sem tréfa — dugták össze a fejüket. miközben belekukkantottak a hivatalos okmányokba. — Ez bizony a mi területünk — szólt az egyik. — Az ám — helyeselt a másik. — Figyeljük csak meg, mi lesz — toldta meg a harmadik. Amikor ismét arra vetette őket a jó sorsuk, már házikó is állt a tisztáson. Bekopogtak illedelmesen, kérték, mutassák meg a papírokat. A gazda a fiók mélyéről elő is kotorta a birtokról szóló igazolást. Semmi kétség, a nevére szólt. Itt a vége, fuss el véle — az igaz mesének! Jelenleg tizenhárom erdész vigyázza a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság budapesti erdészetéhez tartozó területeket. Ám, ha ismét megjelennének az új honfoglalók, ma sem biztos, hogy időben észreven- nék őket. Az átlag négyszáz hektárt ugyanis képtelenség naponta lejárni, kivált ha tudjuk: nem is összefüggő részekről van szó. Mindenesetre most már nagyítóval figyelik, mikor járnak le azok a szerződések, melyek eddig megfosztották az erdészetet kezelői jogának érvényesítésétől, jogtalanul előnyhöz juttatva ezzel magánszemélyeket. Érdek vagy érdektelenség — Évtizedekkel ezelőtt föld- hasznosítás címén a kerületi IKV-k bérbe adtak olyan erdőszéli területeket, melyeknek nem néztek utána, kié. ötszáz hektárnyi erdő kezelői joga nem volt bejegyezve — magyarázza a szomorú tényeket Szelessné Mezei Erzsébet területrendező. — Négyzetméterenként, aprólékos, szívós munkával sikerül csak rendezni a vitás kérdéseket, s bizony nélkülözhetetlen. a jogász, és a másik területrendező segítsége, akikkel az idén erősítették meg létszámunkat, hogy végre rendbe tegyük ezt a kínos ügyet. Néhány esetnek már pontot tettek a végére, mások jó úton haladnak afelé, de nem titok, akadnak úgymond kemény diók. Biztos alapokon álló házak, melyek lakói nyilván mindent elkövetnek majd... A nagy rendcsinálás hátterében a parkerdőgazdaságnál és a budapesti erdészetnél történt vezetőváltozás áll. Különösebb kommentár nélkül kell helyt adnunk a döntés igazságának akkor is, ha ezzel családok békéjét rázzák fel. A jogszabály ugyanis lehetővé teszi a kisajátítást, más kérdés viszont, hogy egykor milyen érdek, avagy érdektelenség játszott szerepet az ügyintézésben, miért ma, holnap kell kifizetni súlyos pénzeket... Nemcsak a felelőtlen bérbeadások, más dolgok is nehezítik az erdészet életét. Győzött a szakmai értelsm A kataszteri és az erdészeti üzemi térkép nemcsak a kié a föld kérdésében, hanem a művelési határok pontos megjelölésében is fogódzót nyújt. Tíz esztendőre előre prognosztizálják: itt a kitermelést kell megkezdeni, amott pedig védelmet parancsolni. Soksok évig nem háborgatta a csöndet a sivító fűrész. Pedig a szakemberek ősidőktől tudják: telepítés és kitermelés oly elválaszthatatlan egymástól, mint szártól a gyökér. Rég az emberek eredménnyel tiltakoztak a fakitermelés ellen a budapesti erdőkben. így történt, hogy ma a száladó erdők vannak többségben, benne különböző korú fafajok élnek vagy halnak el, a fiatalostól a kivénhedtig. Az ösz- szevisszaság rendezése nem halogatható tovább. — Dönteni lehet optimális időben és a biológiai koron tál — kapcsolódik a beszélgetésbe ifj. dr. Sólymos Rezső erdészetvezető. — Mi kizárólag ez utóbbit műveljük, mert tudjuk: a fővárosban a zöldterületeknek sokkal nagyobb a közjóléti értéke, mint bárhol másutt az országban. A budapesti erdők csak akkor válhatnak a magyar erdészet kirakatává, ha időnként a laikus sajnálat felett győz az ész, túlmutat a szakmai értelem. Magyarázható, ‘ hogy a budai hegyek védelmében szószólók plmentek Pongiustól Pilátusig, de vajon miért nem bíztak az erdő szolgálóiban? Azokban az emberekben, akik csak a munkaidő kezdetét ismerik, akiknek nincs szabad szombat és vasárnap. Akik asszonyok bár, de az anyák- napi csokrot nem gyermeküktől, hanem a kedves mezőtől kapták, mert akkor is dolgoztak. Férfiak, akiknek a madárcsicsergés a legcsodálatosabb zene, mert azon nőtt fel az apjuk és a nagyapjuk is... Lábon szárad a tölgyes Az erdő szolgálata nem forintosítható. És nem számítható az az érték sem, amit az erdő nyújt. Tudni lehet, mennyi veszteséget hoz a Pilisi Parkerdőnek a több száz köbméter pusztuló fenyő a Hármashatár-hegyen, mennyi kárt okoz a 8—9 ezer köbméter lábon száradó tölgy a második kerületben, mert az irtó gombafertőzés ellen országszerte nem lelnek gyógyírt. De senki nem tudja megbecsülni azt az eszmei értéket, melyet ezek az erdők jelentettek mindeddig az embereknek. — A hatvanas években erdősítettünk a IX. kerületben a Vegyiművek és a Határ út közötti részen, ma az ipar légszennyezése miatt csakegy- egy akác- és nyárbokor árválkodik a területen — mondMegváltozott & létszámigény Csúcs az építőtáborokban ja Szelessné. — A IV. kerületi Parkaserdöben az építkezések miatt bomlott meg a talaj víz- háztartása és pusztultak a fák, a Rákos-patak rendezése után eltűntek a vízigényes fafajok. A XIX. kerületben a Kiserdőt egy hónapja sikerült megmenteni, mert sem mi, sem a budapesti erdőfelügyelöség, de még a kerületi tanács sem járult hozzá, hogy ott benzinkút és kemping létesüljön. Nem ilyen egyértelmű sajnos a helyzet a János-hegy tetején, ahol a múlt héten már ki is irtottak egy darabot a fiatalos tölgyből, mert kell a hely az adótoronynak. A budai tájvédelmi körzet kellős közepén ... Egyelőre sikerült leállítani a munkálatokat, de azt hiszem, csak ideig-órá- ig ... IVíár a ’80-as években elveszítettük itt a kezelői jogunkat, mégis rendben tartottuk a libegő felső állomásával szemközti részt, mert a nagyközönség azt tudja: a terület a Pilisi Parkerdő budapesti erdészetéé. Volt...! Amikor a név kötelez Nomen est omen! Még akkor is vállalják a gazda szerepét, ha a szűkös pénztárca talán ezt már meg sem engedné. A budapesti erdészet 8,2 millió forinttal gaziálko- dik, ezen felül 80 ezer forintot fordítanak a Normafa és környékének rendben tartására. Ennyi pénzből kell karbantartaniuk a sétautakat, az erdei berendezéseket, megvalósítaniuk a parkerdei beruházásokat, elszállítaniuk a szemetet, s csak ez utóbbira 1,8 milliót költenek. És még hálásak is azért, ha az erdőkbe kihelyezett konténerekbe nemcsak a kirándulók, hanem a környék lakói; vagy a távolabbról érkezők is beleteszik a szemetet. Mert ez még mindig elviselhetőbb annál, mintha csak úgy találnak valahol kimustrált hűtőszekrényt, jobb napokat megért fürdőkádat, vagy szétszórt konyhai hulladékot. — Az ember a legkártékonyabb — mondja szomorúan az erdészet vezetője. — Még ki sem tesszük a nejlonzacskókat, máris eltűnnek a kosarakból. A padokat, asztalokat hiába ássuk be 60 centi mélyen a földbe, hiába ágyazzuk betonba, barbár módon tévestől kiforgatva hagyják hátra. A berendezéseket szinte abban az órában kell odavinnünk, amikor az erdész átveszi azokat, különben nincs miről tárgyalni. Itt már tényleg csak a fohász segít! „Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!” Fazekas Eszter Országos tanácskozás Csomagolástechnika Árucikkeink igényes felöltöztetéséről, a csomagolástechnika országos gondjairól és feladatairól tanácskoztak a szakemberek. Az eszmecserének az adott időszerűségét, hogy javítani kívánjuk termékeink eladhatóságát a nemzetközi piacon, s ennek lényeges feltétele az áru korszerű és vonzó csomagolása. Magyarországon mintegy másfél évtizede kezdődött meg a csomagolástechnika intenzív fejlesztése azzal a céllal, hogy felzárkózzunk a legfejlettebb ipari országok színvonalához. Csomagoláskultúránkban valóban látványos megújulás történt az elmúlt években, de hátrányunkat nem sikerült teljes mértékben ledolgoznunk, hiszen a mércéül szolgáló országok is előbbre jutottak ez idő alatt, a folyamatos kutatás és fejlesztés eredményeként. Hazánkban sajnos még ma sem vált általánossá az a gyakorlat, hogy a csomagolás a termelés szerves része, befejező szakasza. Az üzemi szakemberek többsége ugyanis a termék elkészültével befejezettnek tekinti a gyártás folyamatát. A tanácskozáson különös figyelmet szenteltek a fogyasztók összességét érintő élelmiszer-ipari termékek csomagolásának. Ennek kapcsán felvetődött a kérdés: másként csomagoljunk-e beföldre és külföldre. A szakemberek határozott válasza az volt, hogy ne. Sok esetben technikailag sem oldható meg a különválasztás, a fő szempont mégis az, hogy — a kínálati piac megteremtésére irányuló tö- rekvésedniknek megfelelően — a hazai fogyasztót ugyanannyira kell értékelni, mint a külföldi vásárlókat. Számos termékünk csomagolása már ma is kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját. Ilyenek például a tejipar poharas termékei, a hűtőipar dobozos árui, a konzervipar formatervezett üvegei vagy a különböző vállalatok kartondobozos gyű möl esi evei. Megengedhetetlen viszont a gyártók és a felhasználók egymásra mutogatása az üvegek csavaros zá- rókupakjának kudarca miatt — mutattak rá. Több érdekes bejelentés hangzott el a tanácskozáson a hazai csomagolástechnika fejlesztése érdeliében tett lépéseikről, intézkedésekről. A MÉM részéről közölték: elkészült az élelmiszergazdaság ágazatközi fejlesztési programja, amelynek tervei között szerepel egy csomagolóanyagokat gyártó vegyes vállalat létrehozása is. Az anyagmozgatási és csomagolási intézet képviselője elmondta, hogy korszerű laboratóriummal és gépparkkal gyarapodott az intézmény, s vállalkozik új csomagolási technológiák kidolgozására. A H ET HÍREI FELVILLANYOZVA ® Nemzetközi eszperantó természetbarát-találkozó színhelye volt Abaliget. O Kiosztották a XIX. nemzetközi kémiai diákolimpia díjait. O Villány fogadta a nemzetközi szobrász szimpózium részvevőit. O A hét híre az is, hogy most huszonöt éve adták át rendeltetésének a nyugat-ukrajnai és a magyar energiarendszert összekötő 220 Kv-os Béke villamos távvezeték Munkács—Sajószöged—Budapest közötti magyar szakaszát. Panaszra semmi okunk, ha azt tekintjük, mekkora az egy megyére jutó távvezetékhossz, hiszen itt nálunk a legnagyobb. Ami a földrajzi helyzetből és nem kevésbé a gazdasági szerkezet némely jellemzőjéből következik. Albertirsa, Göd, mint fogadó- és elosztóhelyek, Százhalombatta, a Dunamenti Hőerőmű Vállalattal, mint áramtermelő, csupán három pont arról a bonyolult térképről, amelyen a megyét behálózó villamosenergia-rend- szert ábrázolhatjuk. Ami persze, jellegénél fogva, nemcsak a megyét szolgálja, hanem egyben része az országos egésznek, ami viszont — többféle módon kapcsolódva — szintén alkotóeleme a KGST- tagországók egyesített villa- mosenergia-rendszerének. Negyedszázada, amikor a Béke távvezetéket átadták rendeltetésének, a megye háztartásainak több mint a harmada még nélkülözte azt, ami híján ma egyetlen család sem tudja elképzelni új otthonát, a villamos áramot. A hírlapíró akkor, a tetemes állami támogatástól és a társadalmi ösz- szefogástól felvillanyozva, arról cikkezett e lap hasábjain, milyen jó lesz az, ha végre a falvakban is mindenütt villany világít, de ennek fejében forintok millióit kell befektetni... Az akkori milliókból sok-sok milliárd lett. Egy olyan transzformátófállomás- bővítés, amilyet most hajt végre Gödön az Országos Villamostávvezeték Vállalatj egymaga negyedmilliárd forintot követel. Pedig ez csak cseppnyi a tennivalókból. Ma a villamos áram a legtermészetesebb közszolgáltatásnak számít a lakosság körében, természetesebb, mint a víz közüzemi hálózatról történő vételezése! Egyetlen új lakás sem épül úgy fel a megyében most már, esztendők óta, hogy abból hiányoznék a „drót”, mely világosságot, energiát hoz. Eleink nem bővelkedtek a fényben. Nagy esemény volt 1856. december 23-án a gázvilágítás megkezdése Pesten, s bár csak néhány utcában történt ez meg, Buda akkor is irigykedett... S az ilyesféle irigység mintha napjainkra sem veszett volna ki. hiszen valamennyien ismerjük azt a furcsa helyzetet, amikor a várost utánozva, a község lélek nem járta főbb útjain higanygőz-, vagy éppen nátriumlámpák fényeskednek. Holott már említett és akkori eleink a gázvilágítás bevezetésével párhuzamosan arról is döntöttek, hogy takarékoskodni kell, és éppen ezért április elsejétől szeptember harmincadikéig holdtölte előtt és után öt-öt napig nem gyújtották meg a lámpákat. Manapság kinek jutna eszébe ilyesmi, s ha mégis, mit szólnának mások hozzá ?! Ma a megyében a háztartások összességének villamos- energia-fogyasztása két és félszer akkora, mint volt tíz esztendeje. Ami azzal egyenlő, hogy legnagyobb mértékben a népgazdaság egészén belül a lakossági felhasználás bővült. Jelenleg a megyében az egy háztartás által felhasznált árammennyiség meghaladja a 2200 kWh-t, ami azt mutatja, városaink, falvaink otthonai felvillanyozva szolgálják lakóikat, nemcsak világosságot adva, hanem hűtő- és mosógépet, televíziót, rádiót, tűzhelyet, kávéőrlőt és -főzőt működtetve. Az átlagos megyei háztartásban legkevesebb tíz olyan eszköz van ma, amely elektromos árammal működik, de e tízen belül a sokféle lámpa csupán egyfélének számít, amint a hűtő- és fagyasztó- szekrény, a több rádió úgyszintén. Ahhoz, hogy ilyen iramban növekedhessék a lakossági felhasználás, egyre többet szolgált a Béke távvezeték. majd további társai; hazánk jelentős mennyiségű áramot importál. Tavaly az összes fogyasztásnak majdnem az egyharmadát tette ki a döntő mértékben a Szovjetuniótól vásárolt villamos energia. CsinOS családi vagyonok kotlósa volt annak idején az áramtermelés és -szolgáltatás, ma viszont, amikor kevés kivételtől eltekintve minden otthon felvillanyozva, mást sem hallani, mint a ráfizetést, a hálózati veszteségek okozta kárt, a fejlesztés magas költségeit. Ahogy az más esetekben és termékeknél, szolgáltatásoknál úgyszintén igaz, az itt is az: ha ráfizetéses a dolog, akkor vagy az ár vagy a költség (a ráfordítás) irreális. S mert hol ez, hol az a válasz, igazán felvillanyozódnánk, ha egyszer megtudhatnék, mi az igazság. Mészáros Ottó Kedvezőbb feltételek, nagyobb mozgástér Az adórendszer korszerűsítése Megkezdődött a csúcs az építőtáborokban. Július közepe és augusztus eleje közötti időszakban dolgozik egyszerre a legtöbb — mintegy 20 ezer fiatal — a mezőgazdasági, konzervgyári,- város- és környezetvédelmi, régészeti, kereskedelmi vendéglátó-ipari munkahelyeken. Június végén, július elején s augusztusban összességében ugyancsak 20— 22 ezer diák tölt két-három hasznos, emlékezetes hetet a táborokban. Idén a fagykárok és a későig tartó hideg időjárás miatt változott a mezőgazdasági üzemek létszámigénye. Több gazdaság teljesen lemondta építőtábor indítását, a fiatalok segítségére számítók is a szokásosnál későbbi időpontra kérték az első turnusokat. A kukoricacímerezés hagyományosan építőtábori feladat, de a kora tavaszi mostoha időjárás miatt ennél a növénynél több hetet csúszott a munka kezdési időpontja. Az adórendszer korszerűsítésének céljairól tartottak pénteken sajtótájékoztatót a Pénzügyminisztériumban. Kol- larik István főosztályvezető elmondta, hogy a tervezett változások nemcsak adórendszerünk korszerűsítését, hanem adó- és árrendszerünk egyidejű reformját szolgálják. A tervezett intézkedések egyik lényeges eleme, hogy az adórendszer a piaci versenyben egyenlő feltételeket teremt az állami vállalatok, a szövetkezetek és a magánvállalkozások között. Az új adórendszer másik fontos célja, hogy a korábbiaknál kedvezőbb feltételeket, nagyobb mozgásteret biztosítson a vállalatoknak fejlődésükhöz, erősödjék a gazdálkodó szervezetek nyereségtől függő differenciálódása. Adórendszerünk korszerűsítése szorosan összekapcsolódik az árreformmal, átrendeződik a termelői szféra árszintje, áraránya, s ugyanakkor a fogyasztói ár szintben és ármechanizmusban is lesznek változások. A cél, hogy a termelői és a fogysztói árak szorosabban kapcsolódjanak egymáshoz. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az árrendszer, de az adó- renedszer egészének tervezett reformja sem helyettesíti azt a piaci hatást, amelynek feladata az árak alakítása, a gazdasági tevékenységek szelektálása; e reform viszont gyorsíthatja a piaci struktúra változását. Tájékoztatott arról; a tervezett változásokat megelőzően máris érezhető a vállalatok bizonyos áremelési törekvése annak érdekében, hogy az új árak kialakításakor egy magasabb szintről indulhassanak. A tervezett intézkedések ellenérzéseket váltanak ki a lakosság körében, mert attól tartanak az emberek, hogy az árreform hatására csökken az életszínvonaluk. Kitért arra is, hogy az új adórendszer bizonyos elemei mozgásban vannak, mert a most kezdődő társadalmi viták még sok olyan körülményt tárhatnak fel, amelyek befolyásolják a végleges döntést. Igaz ez a személyi jövedelemadóra is. így például a különféle érdekegyeztetések eredményeként az eredeti elképzelésekhez képest most kedvezőbb változatok vannak napirenden a nyugdíj mellett munkával szerzett jövedelmek adóztatásáról. Az egyik elképzelés szerint a nyugdíjak és a kiegészítő munkával szerzett jövedelmek együttes ösz- szege 120 ezer forintig lenne adómentes, s e fölött is csak a nyugdíj mellett vállalt munka után kellene adót fizetni. A másik variáció szerint az adózás szempontjából külön választanák a nyugdíjakat és a kiegészítő munkával szerzett jövedelmeket. A társadalmi viták célja egyfajta érdekegyeztetés, társadalmi közmegegyezés kialakítása. Erre szükség is van, ez új adórendszer azonban csak egy bizonyos határig képes befogadni a különféle kedvezményeket, kompromisszumokat, mert azon túl már megváltozna eredeti jellege — tette hozzá. Bizonyos rétegek, csoportok egyre erősebb nyomást gyakorolnak az adórendszer kidolgozóira annak érdekében, hogy megőrizzék helyzetüket, különféle kedvezményeket élvezzenek majd. Márpedig az adórendszer nem vállalhatja magára a szociálpolitika feladatait, mert ehhez a jövedelmek olyan átcsoportosítására lenne szükség az egyes társadalmi rétegek között, ami jelentős feszültségeket okozna. Az adórendszer kidolgozásának folyamatáról Kollarik István úgy tájékoztatott, hogy bár bizonyos elemek még változhatnak, magát a koncepciót már kimunkálták. Most különféle számításokkal, elemzésekkel a részletek egymáshoz igazításán dolgoznak, hogy a rendszeren belül az egyes fogaskerekek megfelelőképpen illeszkedjenek. Így az új adórendszer jövő év elejére tervezett bevezetése a szakmai előkészítettségét tekintve várhatóan nem ütközik akadályokba.
