Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 161. SZÁM 1987. JÜLIUS 11., SZOMBAT Délelőtti körséta, négy jegeiken Egy áruházban büntetni kelet! Rövidesen várható az első szál­lítmány gabona érkezése a ceg­lédi tárházba. Az aratás meg­Gabonasiart A járdáról felszáll a forró- ság. szinte gőzöl a beton. Megérkezünk a 70-es ABC- áruházhoz a köjál ellenőrei­vel: Kiss Péterrel és Pap Jó­zsiméval. A főbejárattal szemben őstermelők kínálják portékáikat, láthatóan szen­vednek ők is a hőségtől, bá­gyadtan kushadnak a naper­nyők alatt. Belépünk az áru­házba. A boltvezető és egyik helyettese készséges és nyu­godt. Ezek szerint nincs mitől félniük, minden rendben le­het náluk — gondolom. Kényes termék — Mielőtt szétnéznénk, hadd kérdezzem már meg, hogy hallottam valami olcsó illetve lejárt joghurtról... Ide érkezett ebből? — kérdezi Kiss Péter. — Hát... — tárja szét a karját némiképp tanácstala­nul a boltvezető. — Őszintén bevallom: igen. Mindjárt elő­vesszük a szállítóleveieket. Ez június 24-i szállítás volt. Én éppen szabadságon voltam. Tessék, itt van. A Ceglédi Tejipari Vállalat állította ki a szállítót: ötvenszázalékos ér­tékcsökkenés« eperjoghurt, 480 darab. — De hát, ki hallott már Ilyet! Pontosan egy kényes termékről van szó, amit rá­adásul a gyerekek fogyaszta­nak. — A kollégák úgy gondol­ták. ha a tejipar ezt így for­galomba merte hozni, sőt fel­kínálta, akkor biztosan elvé­gezték a szükséges vizsgálatot is. — A tejiparnak nagyon jól kell tudnia, hogy ez abszolút szabálytalan. Aligha változott meg az erre vonatkozó tör­vény. Nem cipő vagy ruha ez, hogy leárazzák ... Vajon mennyit vittek el a vásárlók? — Mintegy 370-et, de ami­kor a szabadságról visszajöt­tem és értesültem erről, azt mondtam: a készletet azonnal meg kell semmisíteni. Ezt megerősítette egy hölgy rekla­mációja is, aki szerint a jog­hurthab felDuffadt. Így aztán a megmaradt 110 doboz nem kerülhette el a sorsát. Feíjjufíatíva Sétálunk egyik hűtőkamrá­ból a másikba. Majd az el­adótér rendezett polcai között. Semmi említésre méltó hiá­nyosság — még a tejtermé­keknél sem —, ami a jegyző­könyvet elcsúfíthatná. A hű­tőpultok erőlködnek, kérdés, hogy meddig bírják ebben a melegben. Mindenütt tiszta­ság. — Hány takarítónő van? — Egy se. Fél évre elvállal­ták az eladók ezt a munkát js. A 3600 forintot kilenc sze- jnély között osztjuk szét. A járdát is mi takarítjuk. Az firuház előtti területtel viszont fiem foglalkozunk. Nem bá­nom én, ki mit mond! Ott árul néhány őstermelő, és mindig jókora szemét marad utánuk. Nem félünk a konku­renciától, de amit ezek csinál­nak, az inkorrekt dolog. Reg­gel 7-kor bejönnek hozzánk, megnézik az árainkat, és né­hány forinttal olcsóbban adják a zöldségféléket, gyümölcsö­ket. Azt, ami 10 óráig nem fogyott el, felkínálják nekünk, hogy vegyük meg. Ne hara­gudjon a világ! A 84-es ABC-áruháznál is hasonló a kép. Kint ősterme­lők. Bent az eladótérben rend és tisztaság. Pap Józsefné csu­pán azt kéri, hogy a kolbászt rakják át a hűtőpolc másik felébe. Apropó, az itt találha­tó hűtőpolcok is kínlódnak. Lemegyünk az alagsorba. A folyosón fehér köpenyes, csi­nos hölgyek rodeóznak vidá­man az egymásra rakott üdí­tős ládákkal. Amott egy kar­csú lány megragadja a fare­keszt — 25—30 kiló kenyér le­het benne —, és eltűnik vele a lépcsőkön. — Sajnos, ma reggelre el­romlott a liftünk — mondja kényszeredett mosollyal a boltvezetőnő. — Fótról járnak javítani. Fél kilenckor telefo­náltam nekik, de kit tudja, hogy mikor érnek ide. Talán holnap. Most éppen nincs egyetlen fiúnk se, ezért mi ci- pekedhetünk. — Önök kaptak-e egy hét­tel ezelőtt leárazott joghurt­habot? — kérdezi Kiss Péter. — Nem. Viszont tegnap, jú­lius elsején hoztak 85 kilo­gramm trappista sajtot. Az embernek sokszor nincs ideje az átvételre, de a tejtermék­nél már óvatos vagyok. A szavatosság a negyedik hónap­ban járt le, erre átjavították ötödik hónapra. Szóval 8,40 kilót nem vettem át, mert pe­nészes volt. Ugyanakkor a 10,96 kiló köményes sajt felpuffadva érkezett, egy az egyben visz- szaküldtem. — A fürdő, WC? — érdek­lődik Pap Józsefné. — Sajnos, a női WC nem működik. Itj-ott feljött a víz. Tessék megnézni. Jelentettük a dolgot. A hiba elhárítása fo­lyamatban van. Igaz, hogy a Köztársaság úti 27-es bolt alapterületre jóval kisebb, mint a másik két áruház, ettől még lehetne rendetlenség. Ám a benyomá­sok itt is kedvezőek, nincs baj a kereskedők lelkiismeretessé­gével, sőt az áruk választéká­val sem. Arról pedig igazán nem a boltvezető tehet, hogy az épülethez felhúzott élelmi­szerraktár — amely, ha esik az eső. beázik — falát nem vakolták be. a vegyiáru-rak- tárnál szintén ez a gond. Na és persze a szennyvíz nem fo­lyik le, holott a hibát két hó­nappal ezelőtt bejelentette a boltvezető az üzemeltető vál­lalatnak. De eddig nem érkez­tek meg a szerelők. A 200-as ABC-áruházban is rend fogadja az ellenőröket. A raktári fertályon egész a mennyezetig rakott ládák — szép, precíz munka —, az egyik férfi létráról végezte ezt az artistamutatványt. A polco­kon ízlésesen elhelyezett áruk. Idáig nincs is semmi gond. A bajok a tejterméket kínáló hűtőpultnál kezdődnek. A fő­szereplő az epres joghurthab, kivételesen nem ötven száza­lékos értékcsökkenésű. A vál­tozatosság kedvéért egy „ap­ró” figyelmetlenség: a dobo­zok alján ott a fogyaszthatóság napja: június 29. Nem biztos, hogy ez a csemege július 2-án — -az ellenőrzéskor — még él­vezhető. Talán az a kellemet­len, hogy egyáltalán kint van a hűtőpulton, de már csak pár pillanatig. — Elnézést, de a szállít­mányban legfelül egytől-egyig 2-ig fogyasztható joghurtha­bok voltak — csóválja értet­lenül a fejét a boltvezető-he­lyettes. Sajnos átvételkor nincs időnk arra, hogy minden do­bozt külön-külön megnézzünk. Egyébként ez egy annyira ke­resett ínyencség, nem mindig juthatunk hozzá. A tehéntúrót is — Tessék gyorsan kiszedet­ni az összesét! — mondja Pap Józsefné. — A tehéntú­rót is! (Néhány méterrel ar­rébb, a jéghűtőpultnál): Ezek a jégkrémek deformálódtak. Egyszer már megolvadtak. — Biztosan valamelyik ta­nuló kislány rakta vissza őket. — A hűtőpultok hőmérsék­lete plusz 5 fok lehetne, né­melyik 15, sőt 25 fokos. — Ezt elég gyakran jelezzük a szerelőknek. Azt kérdezik: a motor megy? Igen. Hát ak­kor nem tudnak semmit csi­nálni, mert a pultok a maxi­mális hőmérsékletre vannak beállítva. Amikor a műszaki főnöknek szóltunk, azt mond­ta: leheljük a pultokat. Szüntelenül özönlik az áru. A szállítók egymásnak adják a kilincset. Éppen egy rövid nadrágos, bajuszos fickó lép be az irodába. „Jó napot! Barnevál. Döglött csirkét hoz­tunk.” — Majd a kolléganő átveszi. Készül a jegyzőkönyv. Vé­gül is 300 forintra büntetik a bolt vezetőit. Véget ért a bolti körséta. Ennél rosszabbat vártam. Dél­után tejfölt és joghurtot kell vásárolnom, mindenesetre óva­tos leszek. fogadhatom el Telefonon érdeklődtünk Pin­tye Attilától, a Ceglédi Tej­ipari Vállalat igazgatójától, aki az alábbiakat mondta: — Lejárt szavatosságú ter­méket nem küldtünk és nem küldünk egyetlen boltba sem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a riportban leírt ellenőr­zést követően, a köjál főorvo­sa váratlan ellenőrzést tartott nálunk, amelynek során sem­mi szabálytalanságot nem ész­lelt. A június 24-i epres joghurt­habról annyit — folytatta —, hogy a kérdéses nap reggelén 480 darab kifogástalan minő­ségű, még 24 óráig fogyasztha­tó joghurt volt készleten. Hogy ne kelljen leselejtezni, bizományi értékesítésre fel­ajánlottuk a 70-es ABC-áru- háznak az eredeti ár 50 száza­lékáért. Tehát az ott elhang­zott állítás nem lehetséges. Ugyanígy nem fogadhatom el a 200-as ABC-áruházba állí­tólag kiküldött, lejárt szava­tosságú termékekről mondot­takat sem. A sajtnál lehetsé­ges a dátum javítása. De azt csak a gyártó vállalat végez­heti el; ennek megvan a tör­vényes formája. Fehér Ferenc kezdése előtt egy-egy megha­tározott területről mintát vesz­nek, és azt Budapestre küldik radiológiai, biológiai és vegyi vizsgálatra. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Idősek közölt Köszönöm, megvagyunk valahogy Cegléden és a külterületein nyolc hivatásos gondozó 54 idős korút, míg a társadalmi aktívák 77-et látnak el rend­szeresen. Klément Józsefné gondozási körzetközpont-veze­tőt elkísértük, hogy néhány ^percre bepillanthassunk e megfáradt emberek életébe. Betegek, olykor elkeseredettek, magányosak és szeretetre éhe­sek. Áz idegennel szemben gyanakvóak, aztán a beszélge­tés során lassan feloldódnak. Billai hászlóékhoz csönge­tünk be. Fiatalos hölgy nyit ajtót. — Marika néni, vendéget hoztam. — Nem biztos, hogy a leg­jobbkor. Elkeseredtem. Foglal­janak helyet. Nem tudok por­szívózni, mosni sem. Az egyik ujjam teljesen elhalt. Lehet, hogy amputálni fogják. Szóval van .éppen elég bajom... . — Ne tessék sírni. Tetszik tudni, hogy nem hagyjuk ma­gára a Marika nénit és a La­ci bácsit. Segítünk. — Borzasztó ez így. A fér­jem a szívével lett lerokkan­tosítva. Azt ugye ne is mond­jam, hogy komoly cukorbeteg, immár harmincnyolcadik éve. Sokszor kap agyérgörcsöt. Nem tud menni, mert majdnem vak. Ügy képes egyik szobá­ból a másikba átjutni, hogy valamit mindig megfog. Ne­kem most szörnyen magas a vérnyomásom. Fogalmam sincs, hogy mi történt velem. Egyedül az utcára nem me­hetnék le. mivel szédülök és elváaódnék. Szép rend van nálunk. Mi­előtt a Marika elment szabad­ságra, rendbe tett mindent. h'énykép. Arról beszél, hogy öregek vagyunk. És arról, is, hogy egy szombat reggel kiköltöztünk ide a verandára. Kihoztuk nyirkos szobánkból, „akikkel” évek óta együtt élünk: párnánkat a rossz di- kóval, kecskelábú asztalkán­kat, bádogbögrénket, a tegna­pi kiflit, hámozni való krump­lit. És itt van velünk sparhel- tünk is, alatta szakajtóban a tojás száraz héja. És itt van velünk e napi imánk is: „Szent anyám, add kegyesen, / Tied legyek teljesen / Tied életben, halálban, /Tied jó és balsors­ban.” És itt hordjuk kezünkön rán­cainicat is, anova most por ra­kódik törek helyett. A törek az úgyis emlék lenne csupán, régi aratásokra gondolnánk tő­le. Ahogy baktatunk meztéláb, talpunkat már rég nem töri éles tarló. Ráncainkba bújnak emlékeink, kezünkkel morzsol­juk szét őket. Lányos tincse­ket, vasárnapi táncoltatásokat, búcsút, mézesbábot, „itt a ve­Két új bitót RjfS Július 24-én egyszerre két új élelmiszerboltot ad át a ceglédi Opál Kiskereskedelmi Vállalat. Áz egyik — több íz­ben írtunk róla —, a Vörös­marty téri ABC, régi és ' jo­gos igényeket fog kielégíteni. Épületét a Dutép készítette el, összköltsége 15 millió forint, benne jelentős tanácsi támo­gatás. Nagyságrendiét tekintve a Bercsényi úti bolthoz hason­lít, elkerülve annak' hiányos­ságait. Az ABC előtt 22 gép­kocsi fogadására alkalmas par­koló lesz. A másik üzletet, a volt tég­lagyár bejáratával szemben, a Budai úton, a hajdani általá­nos iskolából, majd raktár­helyből alakította át élelmi­szerbolttá az Opál. A külle­mében szemrevaló bevásárló egység igazi érdekessége, hogy vasárnaponként is (6-tól délig) nyitva tart. Páros teniszbajnokság Első alkalommal rendeztek Abonyban páros téniszbaj.nok- ságot, melyre a spertág né­hány környékbeli rajongóját is meghívták. A helyi téglagyár salakpályáján lebonyolított versengés győztese a dr. Lakos, dr. Pipicz, második a Szűcs, dr. Czinege, harmadik a dr. Virág, S. Tóth páros lett. Ha­sonló verseny legközelebb az ősszel Cegléden lesz, s ugyan­csak a tél beköszöntése előtt írják ki az abonyiak egyéni bajnokságát. Ügy tűnik, az egykor oly nép­szerű sport újra kezd híveket toborozni. Kár, hogy jótékony hatását — legalábbis a környé­ken — egyelőre csak a 40 év körüliek ismerik fel. A tégla­gyárnak két pályája van, s nem akármilyen körülmények között lehet ütni a labdát a Mechnikai Művek gyáregysége udvarán sem. Azt mondta, neki senki ne cé­lozgasson arra, hogy piszkot hagyott itt. A ruhát hazavit­te kimosni. Nem akarta za­varni a „papikát”, aki azon a délutánon is nagyon bete­geskedett. Én nem kívánom azt, hogy naponta tegyenek rendet nálunk. Mi vigyázunk rá, még a gyerekek is, ha fel­jönnek. Kitalálták, hogy tanítsam őket csehül. Én felvidéki va­gyok, beregszászi. Amikor 20 éves voltam, egy szót sem tudtam magyarul. (Tökélete­sen beszél, akcentus nélkül, mintha az anyanyelve lenne.) Oroszt tanítottam. Később el­hagytam a pályát. Munkácsra kerültem. Miután hagyatéki ügyosztályvezető lettem, ott tanultam meg így magyarul. Magyarországon menteni férjhez. Itt sokáig nem dol­gozhattam. Agyhártyagyulla­dást kaptam, hat hónap múl­va pedig agydaganatot fedez­tek fel nálam. Az én nyugdíjam 3061 fo­rint, a páromé se sokkal több. Szinte lehetetlen kijönni be­lőle. A rezsi... a férjemnek nagy szüksége van a húsra, az a diéta. Ruházkodásra nem jut, holott kéne olykor egv- egy új darab. De hogyan, mi­kor minden olyan drága! — Hivatásos gondozó jár ide takarítani — mondja Klé- mentné. — Szociális ebédet kannak. A tanács ezt a segít­séget nyújtja. Ebben az év­ben egyszeri segélyt adott ré­szükre. — Amikor megtörtént velem a baleset — mindkét k°?em e1 tört csuklóban —, többen jöttek hozzánk, segítettek. Va­Fényképtársítás Élet álla! homályosan res, hol a veres”-t. Ahogy vö­dörrel locsolnak bennünket húsvétkor, ahogy esünk le a saroglya mögé, hogy életünket görbe háttal éljük már azután. Ahogy járunk temetőbe, teme­tőből temetőbe, apánk sírját, férjünk sírját, fiunk sírját ön- tözgetni. Fejünk kendővel át­kötve, lábunk nem mozdul a szóra, az unoka ... Hát az nem jön. Vagyunk férfiak nélkül, negyven éve, harminc éve. Reggel van, a findzsában aludttej van, az asztalon tört kenyér. Nyolcvanévesek va­gyunk, a kanapé karfáját markoljuk. Nyolcvan év képei hol teljes erővel törnek ránk, hol elhomályosulva, halványan vagy sehogyan sem. Atlopako- dik a fejünkbe egy-egy arc, egy-egy mondat: „Anyám, ben­ned bizakodom.” így lopakszik be a nap is hozzánk. A vad­szőlőn át, hogy észre se vesz- szük. Csak ösztöneink súgják, hogy oda kell fájós hátunkat tartani a nap felé. De akkor már tudjuk: ma újra nagy me­leg lesz. Mint régebben. Aratáskor. R. V. lahogy elmaradtak az utóbbi időben. Csa-k a gondozónő jár, meg egy-két gyerek. Olyan keservesen halad minden. Hét végén főzök, de isten őrizzen attól. Nem tudok rendesen fogni, még a kenyérvágás sem megy. Általában mozgékony vagyok. Mindig keresek ma­gamnak munkát. Kinyitom a szekrényt, letörlöm a könyve­ket — sokat elajándékoztam a Kossuth Múzeumnak, mert sajnos nem olvashatok. A fér­jemet nagyon bántja, hogy, én se vagyok jól. Nem engedi, hogy megfürdessem, mert egy­szer megszédültem, majdnem elestem. Általában szörnyen unalma­sak a napok. Ha jönnek a kislányok, tanítgatom őket csehül, az nekem is jó, ki­csit elterelj a gondolataimat. Rosszalkodik a szívem, a ve­sém, epehólyag-gyulladásom van. Soroljam még? Vidám természetű vagyok. A papi is szokott néha viccelődni. Elfe­ledjük a bajainkat egy időre, amíg nem fáj valami. S ak­kor rettenetesen elkesere- dek ... Nagy Jolán nénihez kon őz- tatunk be. Az ismerős hang hallatára fordul a kulcs a zár­ban. — Én öregesen élek, lassan megy minden. Hiába, a ki­lencvenedik évemben vagyok. Későn kelek, sokáig öltözkö­döm. Átolvasom az újságot és máris hozzák az ebédet. Ebéd közben meghallgatom a híre­ket, aztán elmosogatok. He­tente háromszor jönnek hoz­zám. Hétfőn mosnak rám, szerdán szépen kitakarítanak, pénteken bevásárolnak. Helye­sek ezek a gondozók. _ Nehezen járok, mert nagyon fáj a lábam. A csigolyáim meszesednek. Kétszer volt szívinfarktusom. Hogy szelle­mileg friss maradtam, az ta­lán azért van, mert soha nem cigarettáztam és nem ittam. Van egy barátnőm, a Duci, ő syakran ion el. bár nemrég beteg volt. A Vargáék is fel­keresnek, és egy orvos is he­tente kétszer-háromszor, meg az aranyos körzeti orvosom. Nincs senkim. Egyébként én erdélyi va­gyok, ott élnek az unokatest­véreim gyerekei. Egy évben egyszer meglátogatnak. Har­mincegy évig Budapesten ta­nítottam rajzot a kozmetiku­soknak. Szerettek a diákjaim. Az egyik most is ragaszkodik hozzám, pedig már nyugdíjas Emlékszem, sokat sírt a rajz­terem utolsó padjában. Irénke! Miért sír maga? Kiderült, sze­relmes volt egy nős férfiba. Addig mondtam neki. hogy felejtse el. mert tönkremegy mindkettőjük élete, míg végül hallgatott rám. Egy rádiómér­nök vette el később feleségül. Karácsonykor, húsvétkor, a névnapomon mindig küld két­száz forintot. Néha elkeseredek. Aztán nem gondolok semmire. Azért köszönöm, hogy meglátogat­tak. Jól vagyok. F. F. ISSN 0133—260» (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents