Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 161. SZÁM 1987. JULIUS 11., SZOMBAT A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA L.UÖI Hétszer ennyit tisztítanak majd A víz, az élteié, drága víz Amikor beköszönt a várva várt kánikula, az izzadósabb emberek arcán patakocskák csordogálnak az álluk felé, a kutyák őrületes sebességgel lökik ki és húzzák vissza rózsaszínű nyelvüket, Gödöl­lőn mindig akad egy-két té­tova kérdező, aki a régóta nincs, várhatóan sokáig nem lesz strand iránt érdeklődik. Régebben ugyanis négy, öt, sőt hét helyen fürödhettek a település lakói, holott akkor még csak községi rangja volt. S ilyenkor szokta a tudósító karját elkapni a Lázár Vilmos utcában lakó ismerőse, hogy röviden elmondja a vízellátás időszerű problémáit. Az idén még nem kapta el. Minden r.ndben van? Kilométerek 1 Tavaly másképp volt. A ta­nács műszaki osztálya bizo­nyos feszültséget észlelt. Nagy számban érkezett panasz, bi­zonyos területeken, például a Lázár Vilmos utca környékén két-három napig sem volt víz. A műszaki osztály megjegy­zését abban a finoman fogal­mazott kiegészítőben olvas­hattuk, amelyet a Duna Menti Regionális Vízmű gödöllői üzemigazgatósága által készí­tett jelentéshez fűzött, s amit a tanácsi testület hagyott jó­vá. Azóta jó pár hét telt el. Időközben, avatott szakember tollából, több, vízzel foglal­kozó cikket közöltünk, s. ezért tolódott az alábbi. Időszerű­ségét azonban nem vesztette el, hiszen az üzemigazgatóság hosszabb távot fogott át jelen­tésében, s általános leírását adta tevékenységüknek, amely- lyel igyekszik szolgálni a vá­ros intézményeit és lakos­ságát. A vfz iránti igények ebben a városban is folyamatosan emelkedtek, amiért az igaz­gatóságnak sok nehézséget kellett leküzdenie. Ami szívós munkával sikerűit. Az évekig tartó fejlesztés egyik ered­ménye a regionális vízmű dé­li ága, két, egyenként három­ezer köbméter befogadóképes­ségű medencével. Az idén már az északi ág is szolgálja Gödöllőt, még biztonságosabbá téve vízellátását. Városunkban az ivóvízhálózat hossza 160 kilométernyi fő-, valamint 154 kilométer hosszú bekötő ve­zeték. A kiáltó ellentét érzé­keltetésére érdemes ideírni a szennyvízcsatorna hosszát: 23 kilométer... lödöllő évente 3,2 millió köbméter vizet fogyaszt. Na­ponta 8300 köbméternyit. Határértékek Vannak persze olyan helyek, ahol nincs vezeték, s belát­ható ideig nem is lesz. Ilye­nek azok a területek, amelyek 240 méteres szint felettiek, a Mátyás király út fölött, az Antalhegyi út környéke. Ide új nyomásövezetek kialakítá­sával szállítható majd a víz. A millió köbméter tiszta víz, az emberek áldásos tevé­kenysége nyomán, előbb-utóbb beszennyeződik. Valahogyan valahová el kell vezetni. A tisztítást, elvezetést szintén a vízművek emberei végzik. Naponta ötezer-hatezer köb­méternyi szennyvíz keletkezik, ennyit fogadnak, tisztítanak a te'epen, amelynek kapacitását a jelenleg folyó bővítéssel a duplájára növelik, önmaguk szerint a tisztítást magas szín­vonalon végzik, az előírt határértékek betartásával. Kisebb feladatok is hárul­nak a vízművek embereire. Úgymint a hálózati dugulások megszüntetése, a csatorna fo­lyamatos mosása, tisztítása, a gépházak, gépek karbantartá­sa, jó állapotban tartása, a hi­bás berendezések javítása, javíttatása. S ha már meg van tisztítva a sre- -víz, azt el is kell vezetni. Annak minősége meg­engedi, hogy az Isaszegi út mentén lévő halastavakba vagy a fiók Rákos-patakba vezessék. Ami visszamarad ? Azt sem lehet kézrátétellel megsemmisíteni. A szennyvíz után maradt iszappal a gyűj­tőmedencék megteltek. Lera­kására nincs kijelölt helyük. A mostani állapotot tűrtnek mondják. A helyről a város­nak kellene gondoskodni, ön­magában képtelen rá. A víz­ellátásra, szennyvízelvezetésre kidolgozott megyei koncepció­hoz kapcsolódóan ismertették az itteni gondokat, megoldá­sukhoz központi támogatást kértek. Azt mondják az illetékesek, hogy ez sürgető feladat. De az se kevésbé, hogy a jelenlegi­nél jóval hosszabb legyen a csatornahálózat, aminek egye­nes következménye lenne a több szennyvíz, amit tisztítani szükséges, amiből még na- gyo b mennyiségű iszap ma­radna vissza, amit el kell he­lyezni ... Akadnak egyéb nehézségek is. A vízművek gödöllői igaz­gatósága szerint ebben a városban a közműf egyelem rossz. Gyakran nem veszik fi­gyelembe a már üzemelő köz­műveket, nem tartják be az előírásokat, védőtávolságokat. Különösen jellemző volt ez. hangsúlyozták, a gázveze­ték fektetésénél. Előfordul, hogv az előírásokat akadékos­kodásnak tartják azok, akik­nek valamilyen vizes közmű az útjukban áll. Térkép készül Hogy ezek az utak pontosan hol vannak, azt folyamatosan föltárják, s elkészíttetik róluk a térképet. Ez az üzemigaz­gatóság egyik idei feladata. ____________ K. P. K artal Gazdag borsótermés A Kartali Petőfi Termelő- szövetkezetben gazdagon fizet a borsó. Naponta átlag tíz vagon szemet adnak át a Hatvani Konzervgyárnak. A szövetkezet vezetői nagyon elégedettek a felvásárló és fel­dolgozó vállalattal, mert az átadásnál, illetve az átvétel­nél eddig semmi nehézség nem mutatkozott, ezért a gaz­daság is tartani tudja betaka­rítási ütemtervét. Szellemi gazdagodás Legyen a falu ütőere B arátom, akivel az el­múlt évtizedben igen gyakran beszéltük meg min­dennapjaink kérdéseit, cse­réltük ki gondolatainkat, so­roltuk fel mindazokat a prob­lémákat, amelyek foglalkoztat­tak bennünket, néhány héttel ezelőtt nekem szegezte a kér­dést: — Harminc-negyven évi tevékenységed a közművelő­désben mivel lehetne mérhe­tő? Váratlanul ért a kíváncsis- kodás. Valamit megpróbáltam válaszolni, de azóta is foglal­koztat a gondolat. Néhány népművelődésben dolgozó kol­légám, akik ma már szintén nyugdíjasok: ''fella Sándor, Várallyai Béla, Fejéregyházi László. Cservén József vajon mit felelnének a kérdésre? És mit válaszolnának a ma még dolgozók, az elképzeléseiket megvalósítani akarók? Ment-e, megy-e a világ előbbre attól, hogy népművelők tevékeny­kednek a községekben, a vá­rosokban? A közművelődés nem látvá­nyos munka, mégis egy fajtá­ja az alkotó tevékenységnek. Nincsenek mértékegységei, nem lehet kézzel érinteni si­kereit sem, kudarcait sem. Nem lehet grafikonnal — hiá­ba készül éves statisztika — lemérni, kimutatni vagy ellen­őrizni a hatását, hiszen e munka tárgya az emberi gon­dolkodás. Célja elsősorban az, hogy a jelenkor tudata min­denki számára átélhető és fel­fogható legyen. És az eredmé­nye? Polónyi Péter, a városi helytörténeti gyűjtemény ve­zetője az egyik értekezleten így fogalmazta meg: — Az egész ember szellemi, szemléleti gazdagodása, belehelyezése századunk történelmi és tár­sadalmi viszonyaiba, amelyek magatartását befolyásolják, és az ismeretek szüntelen bővíté­sével a pozitív értékek, a ne­mes hagyományok megtartásá­ra ösztönzik. A szép megfogalmazás gon­dolatok sokaságát indítja el a népművelőkben. Tudnunk kell, hogy a népművelés fogalma, tartalma az elmúlt évtizedek­ben gyakran változott, és sok­féle munkát bíztak ránk. A felszabadulás után az analfa­bétizmus felszámolása, az is­kolai hátrányok megszüntetése volt a feladat. Később úgy ke­zeltek bennünket, mint hivatá­sos agitátorokat, s részt vet­tünk a begyűjtésben, írtuk, énekeltük a beszolgáltatásban élen járókat dicsérő, az elma­radókat megszégyenítő csasz- tuskákat. Mozgósítottunk az adófizetésre, az időben elvég­zendő mezőgazdasági munkák­ra. Amikor elérkezett a ter­melőszövetkezetek szervezésé­nek ideje, öntevékeny színját­szóink olyan műveket mutat­tak be az akkor egy nagyte­remből álló művelődési ház színpadán, amely kigúnyolta a közös gazdaság ellenségeit, a kulákot, és meggyőzte az in­gadozó középparasztot, hogy vegyen tollat a kezébe, s írja alá a belépési nyilatkozatot. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a nagy átalakulások, tár­sadalmi mozgások idején a nép öntudatosodását, emberi tisztánlátásának kiteljesedé­sét szolgáltuk. De hát kiderült, hogy a legjobb szándékunk el­lenére is a hibák sokaságát követtük el, s csak hosszú évek útkeresése után ismertük fel a megváltozott körülmé­nyekhez való alkalmazkodás módjait. Azt hiszem — erről sokak­kal és sokszor szóltam már — az igazi népművelő a falu ér­verése. Rajta keresztül kita­pintható a település minden problémája, gondja, de ehhez együtt kell élnie a reá bízott emberekkel: fiatalokkal és idősekkel egyaránt. A népmű­velő olyan személy, aki az emberi lélekhez orvos módján közelít. Tud hatni az egyénre, és tisztában van a várható eredménnyel, mert csak így képes bonyolult korunkban megtanítani az embereket együtt élni, miközben tudomá­sul veszi és tiszteletben tart­ja a legkisebb faluban is fel­Heti kérdésünk Van kedve dolgozni? — Már a diákok és a fel­nőttek is elfáradtak — sóhajt Balogh János, a 202. Számú Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola szakoktató­ja. — Végre eljött az igazi nyár. A diákokat szabadság tekintetében igen megosztot­ták. Az általános iskolások és gimnazisták már élvezhetik a nyár minden örömét, a szak­középiskolások július 3-án, a szakmunkásképzősök 10-én fejezték be a kötelező okta­tást. Utóbbiak egy kicsit fáj­lalják is, hogy ebben a tekin­tetben a sor végén állnak. — Mostanára már az oktató is elfáradt, kell egy kis pihe­nés, regnerálódás. Várjuk na­gyon a megérdemelt nyugal­mat. A szabadságban az a jó, hogy sokkal kevesebb a kö­töttség, mindenki elvégezheti otthon a munkáját, utazhat, nyaralhat. Most nem gondo­lunk a munkára. — Ezek után mit mondjak? Már korán reggel így kezdő­dik a nap. — Kiss Árpádnak, a gödöllői áruház műszaki osztálya eladójának egy kávé­főző elcserélt garancialevele vette el a kedvét. — Szeretek dolgozni. Négy éve vagyok a szakmában, és azóta itt, ezen az osztályon. Elég mozgékony vagyok, nem tudok sokáig áll­dogálni a pultnál. Törölgetek, rakodok, pakolok, találok ma­gamnak elfoglaltságot. Van kedvem a vevőkkel is foglal­kozni. — Ne kérdezzen ilyet — ka­pom a gyors feleletet Kalocsai Jánosáétól, aki az IBUSZ gö­döllői kirendeltségének admi­nisztrátora és egyben a lak­ás munkahely közötti idő ki­használásának tudora. Galga- györk és Gödöllő között na­ponta vonattal teszi meg az utat, oda-vissza kötögetve a családnak a pulóvereket. — Az embernek, ha van kedve, ha nincs, akkor is kell dol­gozni ahhoz, hogy megéljen. Nem irtózom én a munkától, az a lényeg, mindig foglalkoz­hassak valamivel. — Ki az, aki erre azt mond­ja, hogy igen? — válaszol azonnal Lipták Ferencné, az aszódi művelődési ház gond­noka. — Én például a péntek éjszakai vihar után szombaton egész nap iszapot lapátoltam. Ha volt kedvem, ha nem. Évek óta nem csinálják meg előttünk a járdát. Négy évvel ezelőtt elkészült a pereme, de azóta sem fejezték be, nem aszfaltoztak. A házban nincs szünet, így ott is dolgozhatok kedvemre. Az utóbbi időben pedig szombaton és vasárnap egy zenekar próbál. Olyan aranyos gyerekekből tevődik össze, érdemes velük eltölteni az időt. Van kedvem hozzá. B. E. Pályamsmkások Karbantartás, biztonság Valóságos kis paradicsom Elmúlt az első félév, és mi e sorokban mégiscsak negyed­évről szólunk A MÁV VI. gé­pesített mozgó pályafenntartá­si szakasz bázisán beszélget­tünk Buskó András MÁV-fő­felügyelő, vezető pályamester­rel. Valóságos kis paradicsom­ban vagyunk, rendezett ud­var, szépen karbantartott épü­let, a fél évszázadnál idősebb gesztenyefák és a százötven rózsatő meghatározói a külső képnek. Jól felszerelt, kisgé­pekkel ellátott műhelyek a főépületben, irodák és a dol­gozók» kiszolgálására kórházi tisztaságú szobák, konyha, ét­kezde. E kis bevezetőt megkíván­ták a látottak, mert bizony valaha a pályamunkás ilyen­ről nem is álmodhatott. A ki­fogástalan szálláson kívül a meleg koszt helyszínre szállí­tása is a dolgozóknak a meg­változott életét bizonyítja. A munkaterületük Péce!—Hat­van állomások között húzódik. Feladatuk a karbantartási munkák végzése. A hatvan- salgótarjáni pályafenntartási lelhető különböző véleménye­ket és megértéssel közeledik az ellentétek felé is. Megfo­galmazni, meghatározni a nép­művelő mindennapi munká­ját, meggyőződésem szerint napjainkban teljesen lehetet­len. Sok-sok év tapasztalata győzött meg arról, hogy a népművelő folytonosan kísér­letezik, töpreng, a helyes utat keresi, amin,a legbiztosabban jut el az egyes emberhez és rajta keresztül a közösség­hez. És most jó lenne példák so­kaságával igazolni a népmű­velői munka naponta jelent­kező sikerét. Nem hiszem, hogy eredménnyel megtehet­ném, hiszen én is találkozom bezárt művelődési házakkal, diszkóvá süllyedt intézmé­nyekkel, a kultúra társadalmi munkában, nagy lelkesedéssel épített, de mára omladozó templomaival, akár az írásom elején idézett kíváncsiskodó ■barátom. Mondják, a legtöbb faluban észre sem vennék, akik ott élnek, ha megszüntet­nék az intézményt. Nem aka­rok hinni a megfogalmazás­nak. Üjabb érveket keresek a munka hasznosságának iga­zolására. H a a művelődés háza adott az embereknek, ha létre­hozott és hoz valami értéket, akkor az ajtaját ma is sokan nyitogatják. Vitánk csak arról lehet, sikerült-e, sikerülhe­tett-e mindenhol mindany- nyiunknak ez az értékterem­tés. F ercsik Mihály főnökség tmk-munkaprogram- ja szerint dolgoznak. Az első negyedévben 2400 folyóméter sínt cseréltek, továbbá hézag nélküli vágányban 3100 sínfo­lyóméteren feszültségmentesi- tettek, hogy a semleges hő­mérséklet kialakuljon, hallot­tuk Busikó Andrástól. Mit is jelent ez a laikus számára? Azt, hogy a vágány ne vetődjön ki, és hogy vá­gányszakadás ne történjen. Nagyon lényeges munka a baleset megelőzésére. Nyolc csoport útátjárót szabályozott Pécel—Galgahéviz állomások között. Ennek fontos szerepé­ről tudnak azok, akik vasúti átjárókon közlekednek jármű­veikkel. Nagy gépi vágánysza­bályozást 91 kilométeren vé­geztek, és mintegy 500 talp­fát, valamint 450 darab le­mezt cseréltek nyomtávszabá- lyozáshoz. Ezek a vasutassznkmai kife­jezések a kívülállónak nem sokat mondanak, legfeljebb a számok. Valóságban igen nagy szükség van rá, hogy a vas­út biztonságosan és zavarta­lanul közlekedhessen. Ennek sok összetevője van, és jól összehangolt munka kell hoz­zá. Amikor e sorokat jegyez­tem, odakinn árnyékban is kánikulai a meleg, 32 fok volt. Egy munkacsapat Gödöllő ál­lomás területén vágányszabá­lyozást és talpfacserét végzett. Különben az összlétszámúk harminchárom, hét női dolgo­zója van a szakasznak. Há­rom szocialista brigádban dol­goznak, valamennyien szak- szervezeti tagok. A szakasz kommunistái adják az állo­más üzemi pártszervezetének több mint felét, és ez a párt­vezetésen is érződik A politikai és a gazdasági munkán kívül sok mindenről szó esett beszélgetésünk so­rán, végül azt kérdeztem Bus­kó Andrástól, ha kívánhatna valamit, mi volna a kívánsá­ga. — Szerény leszek. Csak tíz emberrel volna több, és ilye­nekkel, mint amilyenek van­nak. Értik a mesterségüket, megfogják a munkát, és min­dig lehet rájuk számítani. Cs. J. ■ni Mozim Július 11-én és 12-én: Majmok és betörők. Színes szovjet mesefilmsorozat. 4 órakor. Vad banda. Magyarul beszé­lő, színes amerikai kaland­film. 6 és 8 órakor. b Szombati jegyzetié Kocsiban Ismerősöm ugyanabba a városba igyekezett, ahová én is. Megkérdeztem tőle. elvinne-e az autójával? Hát persze, amennyiben elindul a masina, válaszolta. Ez a fiatal kocsi nem in­dulna el? Magamban meg­fogalmazott kérdésemből még fel sem ocsúdtam, amikor társam a hátsó ülé­sek valamelyikére irányí­tott: tönkrement az egyik biztonsági öv, és nem kap­ni sehol pótlást ehhez a közismert és népszerű már­kához. Megértettem a gond­ját, végül is utasa bizton­ságát szem előtt tartva dön­tött így, nem azért, mert nem szereti, ha ülnek mel­lette. De hát megy ez az autó, jegyeztem meg, amikor ba­rátom indított és a motor működni kezdett'. Várd csak ki a végét, hangzott a felelet, s valóban: amint induláskor az irányjelzőt használta, az indexkar kap­csolásával egy időben le­állt a motor. Ilyeneket szokott csinál­ni és még cifrábbakat. Már az is előfordult — mesélte vezetőm —, hogy előzés közben, amikor a menet­iránnyal szembeni sávba fordultam, ugyanígy leállt a kocsi. Gondolhatod, mi­lyen veszélyes lassuló autó­val manőverezni, ha nagy a forgalom! Sajnos, nem volt egye­nes az utunk, s irányvál­toztatáskor többször elő­fordult, hogy megmakacsol­ta magát a gépezet. A búcsúzás után nem hagyott nyugodni az a gon­dolat, hogy a biztonsági öv elromlása, tehát gyakorla­tilag a hiánya, valamint az irányjelzés nehézsége vala­miképp társadalmi-gazda­sági viszonyainkra emlé­keztet. A gépkocsi — kis­üzem. A fogatos kocsihoz képest természetesen nem az, hiszen nem egy vagy két, hanem hatvan-hetven lóerő hajtja. A különbség sokkal nagyobb a gépkocsi és egy nagyüzem, sőt a tár­sadalom között. De... De szűkös viszonyaink között előre sejthető, hogy ha a gépkocsi biztonsági öve elromlik, akkor nehe­zen pótolható. Ha az irány­jelzőt nem használjuk, mert attól félünk, hogy le­áll a jármű, s folytonosan egyenesen haladunk — az út pedig nem ilyen —, ak­kor nem biztos, hogy cél­ba érünk. Ha mégis be kell fordulnunk, mások nem ve­szik észre szándékunkat, nem tudják előre, és be­lénk szaladnak. A társada­lom gépkocsijában tízmil- lióan utazunk. Barátommal azért meg­tárgyaltuk a dolgot. Az autót nem kell eldobni, mert nem működik az irányjelzője. Egyszerű elektromos hibáról lehet szó, valami nem érintke­zik jól, esetleg rosszul van bekötve. A szakembernek egyórai munkájába kerül. Ami különösen érdekes, ez a szerelő ugyanabban az utcában lakik, mint a ve­zetőm. Vagyis a fő baj nem az irányjelző hibája, ha­nem az emberi hiba, a rá­érünk még érzésből követ­kező fölösleges kockáztatás. Nem a valóságos érde­künk szerint cselekszünk. Számos példát felsorolhat­nánk még. most csak egyet. Nagyüzemünkben újítási találkozót rendeztek. Sok szép gondolat elhangzott. Például az, hogy a fejlő­dés nagyobb hatásfokkal bontakozzon ki. A vállalat újítási eredményeit nem tudtam pontosan feljegyez­ni. Érdeklődésemre azt a választ kaptam, hogy mi­nek megírni, hány milliót hozott a konyhára ez a te­vékenység. Ez végül is le­hetne üzemi titok is! Má­sok szerint nem volt az, mert az adott ágazat újí­tási pályázatán szereplő termékek ismertetőjében egyedül ezen üzem pro­duktumának hasznát jelez­ték forintokban is. Balázs Gusztáv ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents