Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

8

j^fiúrfop

1981. JÜLIUS 11., SZOMBAT

Pályakezdő fiataloknak

125 ezer állás

Az idén mintegy 120 ezer fiatal fejezte be tanulmányait, s keres magának munkahelyet. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal felmérése szerint a végzősök elhelyezkedési lehetőségei — a diplomásokat kivéve — a tavalyinál kedvezőtlenebbek. A vállalatok többsége a gazdasági feltételek szigorodásával a létszám szinten tartására, illetve csökkentésére törekszik; az idén a tavalyinál csaknem tizenötezerrel kevesebb, összesen mintegy 125 ezer- állás- ajánlat várja a fiatalokat. A felkínált munkakörök száma ugyan néhány ezerrel meghaladja a végzősök számát, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden fiatal gond nélkül talál elképzeléseinek megfelelő állást, mert szakmánként és területenként igen eltérőek a munkavállalási lehetőségek.

A vállalatok igénye az alap- és középfokú végzettségű fiatalok iránt a múlt évhez ké pest mintegy 10 százalékkal csökkent. A bejelentett igények alapján közülük száz állást keresőre körülbelül 90 munkahely jut. Még a szakmunkásképző iskolát végzett fiatalok elhelyezkedési lehetőségei a legkedvezőbbek. A divatszakmákban azonban — mint a fodrász, a kozmetikus, az autószerelő és a vendéglátó-ipari szakmákban — nem lesz könnyű megfelelő munkahelyet találni.

Paradicsomosztályozás

A húsvéti kalácssütésre készen lesznek

Építenek, közben sül a kenyér

Hőségtől fulladozik a budaörsi Komáromi út, amikor Bruckeer János esztergáryos megjelenik a színen. Lama loan jOKedvvei bandukol kocsija felé, pedig két karjával átölelt terhe igencsak súlyos lehet.

— Nézze ezeket a gyönyörűségeket — pillant eiegeüetten a frissen szerzett kenyérköi- teményekre. — Pirosak, ropogósak, nevetőssé válik iáttuk- ra az ember.

— Tudja-e, hogy átépítik az itteni kenyérüzemet? — érdeklődünk.

— Tudom én, csak nem érzem — mosolyodik el. — Mindig azt kapom a boltban, ami neuem kell. Nem is megyek én máshová vásárolni már tizennégy esztendeje. Pedig fővárosi vagyok.

Nagy munkában vannak e napokban a paradicsomszüretelők. A termés jó, csak legyen elég dolgos kéz a földeken. No meg az átvevőhelyeken, ahol szakértő szemmel végzik a termés osztályozását. Felvételünk a monori átvevőhelyen készült.

(Erdősi Ágnes felvétele)

A tanya messze van

Árva járóka, kopott babakocsi

' A hírek úgy futnak szerte-' szét a tragédiáról Monoron, mint gombolyagról a vörös fonal. Pedig Piros Misték tanyája messze vám. Mi „is ősz-, sze-vissza bolyongunk, közel s távol kérdezősködünk, mire a nyárfás mellett megpillantjuk a vedlett épületet. Ablaka fólia, a leszakadt tetődeszkákat is kifeszített nejlonnal pótolták, körös-körül szögesdrót feszül.

A szögesdróton nincs nyílás sehol, a tanyába nincs bejárat, s egy zsömleszínű kutya még ezt a kapu nélküli portát is vadul csaholva őrzi. Sehol senki. Üresen áll a gangon egy árva járóka, egy kopott babakocsi.

Piros Misit a tragédia után letartóztatták. A nagyobbik gyerek — négyéves múlt — intézetbe került. A pici — nem volt még egyéves — meghalt. Az asszonynak nem találtam nyomát, a legközelebbi tanyaszomszéd is csak any- nyit tud:

— Hát ugye tőlünk is elég messze vannak, én csak annyit tudok az egészről, hogy azon a pénteken először jött két rendőrautó itt az úton, utánuk mindjárt a mentő, aztán később a halottszállító kocsi...

Hogy mi zajlott Piros Mi- siék tanyájában azon a napon, ki is tudná pontosan? A nyomozás nem zárult le. A tanács gyámügyi főelőadója, dr. Marton Aurél vitte a nagyobb fiúcskát a pomázi intézetbe, a helyszínen ő sem járt, a kép innen-onnan, mozaikokból áll össze.

A tanyán egyedül maradta két apró gyerek — egyikük az asszony előző házasságából, a másik a „közös” —, a felnőttek vásárolni mentek. A kicsi valószínűleg sírni kezdett, a nagyobbacskában talán fel- rémlettek az ilyen esetekben látott mozdulatok: meg kell etetni, akkor abbahagyja. Szivacscafatok voltak kéznél azokat adogatta a pici szájába. Megnyugodott: biztosan elaludt...

Mondják, az állami gazdaság közelben dolgozó emberei figyeltek fel az üvöltésre. Hazaértek a szülők. A bűnöst keresték, és ki más lett volna a bűnös, mint a négyéves? Azt is mondják, a férfi úgy földhöz vagdosta, hogy egy méter magasan pattant visz- sza, s hogy már készítette neki a fára a kötelet...

Amikor dr. Marton Aurél átvette, a kisgyerek már túlesett az orvosi vizsgálaton, súlyosabb sérülések ném voltak rajta. „Csupán” lüg-kék foltok a nyakán. ..Csupán” a fél arca volt feldagadva, s a fogát piszkálta, mozgott a foga a pofonok nyomán.

— Jaj, ivott az az asszony nagyon ... — mondja egy még távolabbi tanyaszomszéd.

Piros Misi sem vetette meg az italt, a nevét is onnan kapta, hogy az arcára, mint a gyulladás, lángoló foltokban

ült ki a bor, a pálinka. Rég nem láttam, akkor épp alkalmi munkákból élt, arra is vállalkozott, hogy tyúktolvaj kutyákat vitt el a háztól, a kutya után síró gyerekeket vigasztalta :

— Ne féljetek, nem bántom én, hozzá se nyúlok, jó dolga lesz nálam a tanyán, egyszer eljöhettek megnézni.

Üres a tanya. Egy gyerek meghalt. De hát ez csupán egyetlen tragédia a sok közül. Elfelejtjük ezt is.

K. Zs.

Hét nyelven

Benn, a kenyérüzem szak- üzieteoen rendre fogynak a polcokról az étvágygerjesztő rinomságok.

— Mutass rá, Józsi, hogy melyiket akarod — agitálja vevőjét Szudisch Mária üzletvezető. — Olyan szépek, hogy hét nyelven beszélnek. De mind a heten magyarul — viccelődik, majd elkomoiyodva megjegyzi: — Nincs itt semmi fennakadás. Ma is 440 kiló kenyeret adtunk el, de van még dabosi rozsos, meg házi. aztán péksütemény, í>i- nomáru. Ha elfogy, küldöm a gyereket az utánpótlásért — mutat egy fehér köpenyes fiatalemberre.

1960-ban jelent meg a Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat ezen a településen. Akkoriban már égetően szükségessé vált, hogy a többnyire magántulajdonban lévő, rossz műszaki állagú kis pékségeket felváltsa egy sütőüzem, két falazott széntüzelésű, lapátos kiszolgálásai gőzkemencével. Ahol a tűztér és ff sütőtér elválasztásával nemcsak jobb higiéniai körülményeket teremtettek. de a termelés folyamatossá tételével gondoskodni tudtak az egyre szaporodó lakosság ellátásáról is.

Az~ idő múlásával azonban kevésnek bizonyult a napi két műszakos 7,4 tonnás kapacitás, így 1975—76-ban az üzem bővítése nélkül két magyar

gyártmányú kemencét építettek be és ehhez egy szovjet gyártmányú alagutat. Ezzel valóban elérhették, hogy kél műszakban 12,6 tonnára növekedjen a termelés, de a technológiai körülmények inkább csak romlottak. Hiszen a nagy mennyiség miatt zsúfolttá váltak a termelést kiszolgáló helyiségek, raktárak, s nem igazodott az élelmiszer-ipari követelményekhez a szociális blokk sem.

Megszokott minőség

— Amióta tavaly szeptemberben hozzákezd tünk a rekonstrukcióhoz, azon drukkolunk, hogy a lakosság ne vegye észre, mi folyik az üzemben — mondja a sütőipari vállalat műszaki főmérnöke, Markó Antal. — Semmiképp sem akarjuk, hogy nélkülözzék a megszokott minőseget, és főbenjáró bűn nálunk, na a rendelést nem teljesítjük. Eredetileg úgy képzeltük, hogy a Győri Tervező Vállalat által kigondolt átalakítással 1988. május végére végzünk. Most azonban, látván a munkálatokat, megígértük magunknak, hogy a jövő húsvéti kalácssütésre készen leszünk.

Ahhoz, hogy tartsák szavú kát, előbb két nagy feladattal kell megbirkózniuk. Az egyikhez tartoznak a mintegy 80 négyzetméternyi fekete-fe hér öltözők: az előbbibe bemegy az utcai ruhás dolgozó, majd lezuhanyozás után az utóbbiból jön ki, immár munkához öltözve. Továbbá a liszt bevizsgálására, a feldolgozott anyagok minőség-ellenőrzésére szolgáló sütőipari laboratóri um, majd pedig, a jelenlegi termelőterületen, az új tészta- készítő-formázó tér létrehozása. Magyar és lengyel, szaka szos technológiájú — tehát a gyártás közbeni beavatkozás le hetőségét nyújtó" — berendezésekkel. Az építést a sütőipari vállalat 80 tagú üzemfenntartási osztálya végzi. '

A nagyobb horderejű mun ka kivitelezője a Ferris Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat. Ök a 800 négyzetméteres üzemépületet további 700-zal bővítik. Ide kerül majd két új szovjet alagút- és egy

FNK-kemence, a sütőtér, a rekeszmosó, a készáruraktár, a karbantartó műhely, a kazánház — egyidejűleg olajról gáztüzelésre tér át az üzem.

Hogyan halad a munka? Borbély Zoltán műszaki ellenőrrel körsétára indulunk. Az üzem csöppnyi előteréből vezet a lépcső a jövendő férfiöltözőkbe. ahol már kialakították a helyiségeket, részben burkolták is.

— Másfél hetes munka kell még — mutat a testetlen falakra kalauzunk. — S akkor a férfiak átkerülhetnek a süteményes üzem fürdőjéből, ideiglenes helyükről ide.

— Első az üzembiztonság, aztán jöhet a beruházás — tudjuk meg Meleghegyi László üzemfenntartási osztályvezetőtől. — Ha a vállalat valamelyik üzemében fennakadás van, dolgozóink itthagynak csapot-papot és odamennek, mert a termelés sehol sem állhat le. így aztán kőműveseink. festőink, tmk-saink

kazánszerelőink autóikkal rohannak egyik helyről a másikra. elég bonyolult hát ösz- szehangolni feladataikat. De előre meghatároztuk számukra. mennyit kapnak, ha a határidőt betartják, ezért majdnem biztos, hogy július 20-ra végeznek.

A termelés itt sem szünetelhet. A feldolgozótérben szorgos kezek dagasztják, mérik, formázzák és sütik a kenyereket, péksüteményeket.

— Bennünket nem zavar a

rekonstrukció — közli Tamás Tibor dagasztó. — Kész a siló, most már zsákolni se kell, és az öltözőszekrényeinket is megtaláltuk a költözködéskor.

— Nem az építkezéssel van bajunk, hanem a meleggel — szól oda egy szaporán dolgozó asszonyka.

Csöveket katonásan

Ne legyen olyan, mint az iskola

A gyár vigyáz a gyerekekre

A Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi szövőgyárába indultam egy reggel, hogy a munkába álló asszonyokat faggassam: hol vannak a gyerekeik ilyenkor, vigyáz-e rájuk valaki, vagy unatkoznak otthon, esetleg csavargással múlatják az időt.

Hiszen tapasztalataink a városokban nem éppen szívet de- rítőek. Gyakran látni a szegény „kisördögöket”, akik egyedül vagy tálkákba verődve lődörögnek, villamosozgatnak, egy-egy mozihoz érve nyújtogatják a nyakukat, vajon mit játszanak, s számolgatják forintjaikat, hogy a hot-dog és a fagylalt mellett futja-e még mozijegyre is. Egyedül vannak, felnőtt felügyelete nélkül.

Sajnos az iskolai napköziket kevesen veszik igénybe, az irántuk való lanyha érdeklődés tapasztalható már az év végi szülői értekezleteken is, amikor a kérdésre: ki kér gyerekének napközit a nyárra, csak egy-két anyuka keze lendül a magasba. De talán a szülőket sem lehet elmarasztalni a csekély lelkesedésért, hiszen úgy okoskodnak: elég annak a gyereknek a tanév majd 10 hónapján át az iskolából, az iskolaudvarból. kell nekik is az a kis szabadság, az a kis ki- kapcsolódás. Aztán a napközit próbáló szülőket hallgatva az is kiderül, nincsenek túlságosan elragadtatva az ottani szünidei programoktól. Kevés az olyan iskola, ahol ezt ma jól és tartalmasán csinálják.

Nos, ott állok gondolataimmal a budakalászi szövőgyár portáján, s várom kísérőmet, aki majd elkalauzol az asszonyokhoz, a szövőgépek közé. Amíg várakozom, hallom a meglepetést a portásnőtől: a e szövőgyáriaknak ugyan aligha i lehetnek ilyen gondjaik, hiszen r hosszú évek óta nyári tábort l szerveznek saját dolgozóik i gyerekeinek. Puff neki! Jó \ helyre jöttem, így hiába kér- { dezgetem az anyukákat. S rög- j tön arra gondolok, hányszor < támadt bennem is az ötlet — i mikor az irodákban gépelő, < firkálgató gyerekeket láttam t —, hogy a munkahelyeknek i kellene ezt a feladatot magukra f vállalni, felfogadni pedagógust, i a szülők is biztosan áldozná- i nak rá. i

Hát ezt itt megcsinálták, s hogy hogyan, részleteiben is i megtudom hamarosan Beck Alfrédnétól, a gyár szakszer- , vezeti titkárától. ,

— Már hetekkel a tanévzáró s előtt kezdjük a szervezést, 1 megbeszéljük a község peda- i gógusaival, ki mikorra vállal i nyári táborvezetést. Nekik is i megéri, anyagilag sem járnak i rosszul. Mi fizetjük őket a ■ szakszervezeti pénzből és a vállalati jóléti szociális keretből. Ugyancsak innen kerül pénz játékokra, sportfelszere- . lésekre. A szülőknek csak az , étkezéshez kell hozzájárulniuk hetente 170 forinttal, de ebből kitelik a napi háromszori étkezés, s futja még a program

mok költségeire, mozira, uszodára is.

Sajnos a szülőkkel, az asz- szonyokkal ez alkalommal nerr sikerült beszélni, kifogta« azon két nap egyikét az évben amikor biztos, hogy szabadsá gon vannak. Ez a félévi leltárok ideje, úgy mondják: állóleltár, ilyenkor leáll az égés: üzem. A szövőműhelyeket jár va, ahol máskor a zakatoló gépek között kilométerszám ró ják az utat az asszonyok, most csend és nyugalom van. A fonalak néma mozdulatlanságba dermedve várják a másnapi műszakokat. A hatalmas csarnokokban csak néhányan szorgoskodnak, számolgatják a fonal- és szőtt kelmehegyeket, sietős munkában vannak, nem illik őket ilyenkor zavarni.

Felkerekedünk, átsétálunk a gyerekekhez. A nyári tábor özpontja a munkahelytől kar- yújtásnyira levő gyári mű- elődési ház. amely televízió- al, videóval, sportpályával zolgálja a vakációs progra- aot. A nagyobbak épp egy iz- lalmas filmet néznek videón, kicsik pedig egy másik te- emben, kis asztalok mellett ársasjátékkal vannak elfog- alva.

— Tegnap, tegnapelőtt a csil- aghegyi strandon voltunk, ma lizonytalanra fordult az idő, ízért maradtunk itthon — nondja Sas Károlyné, az ép- len ügyeletes táborvezető. A öcsiktől Végh Annamáriát n'vtuk félre egy kis beszélge- ésre, haragudtak is ránk ezért i gyerekek, mert éppen ő következett a dobásban. Annamária a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnáziumban tanul, most lesz harmadikos, és pedagógusnak készül. Elsős kora óta foglalkozik a gyerekekkel, kisegítőként a gyári táborban.

Várhalmi András, a művelődési ház igazgatója szerint csupán a termek és a sportpályák időbeosztásán kell változtatniuk ilyenkor nyáron, ha itt vannak a gyerekek.

— Tudjuk, hogy a szövőgyárban dolgozni nem leányálom, kemény munkát követel az asszonyoktól, ezért ahol tudunk, segítjük őket — mondja a gyári szakszervezeti titkár. — És ezt megpróbáljuk úgy csinálni, hogy a gyerekeknek is jó legyen, hogy a napköziben ne legyen iskolásdi. A gyerek ne érezze, hogy irá.- nyítva van, de azért rajta legyen a szemük a rájuk vigyázó nagyoknak, felnőtteknek.

Irigykedem a gyáriakra, mikor megismerkedem lehetőségeikkel, hiszen, mint említettem. sajnálom a munkahelyeken unatkozó, szabadságos gyerekeket. De tévedek, mi kor azt feltételezem, hogy olyan rengetegen érdeklődnek e kevés helyen adott lehetőség iránt. A budakalászi szövőgyárban, ahol csaknem 600 asszony dolgozik, naponta 35—40 gyerek jár a napközibe, amely június 15-től augusztus 28-ig fogadja őket És ami még meglepőbb, nem elsősorban a szövőnők hozzák csemetéiket, hanem inkább az alkalmazottak veszik igénybe a nyári tábort. Talán, mert vidéken, ahonnan a többség bejár. jobban kerül nagymama vagy szomszédasszony, aki ránéz néha a gyerekre, míg a szülők dolgoznak.

A. P.

Legalább 50 fokos a hőség a kemencék mellett, a látogatónak szinte elképzelhetetlen: hogyan képesek termelni ilyen körülmények között.

— Naponta átlagosan 50—60 mázsa házi, rozsos, lenmagos és francia kenyér, péksütemény, kalácsféle és finomáru hagyja el az üzemet — tájékoztat Péter Emilné helyettes üzemvezető. — Egyedül a fehér kenyeret kapjuk Budakesziről. Eddig csak májusban három hétre álltunk le részlegesen, a lisztraktár elhelyezésekor, s talán ősszel is rákényszerülünk ugyanerre. Ha így lesz, más üzemek szolgálnak ki bennünket. Amióta építkezünk, a Köjál rendszeresen kijár, szerencsére eddig mindent rendben talált.

Külön utak készítésével és kerítésekkel különítették el a nagyobb szén nyel-piszokkal

járó üzembővítési területet, a Ferris dolgozói nem is találkozhatnak itt a sütőipari munkásokkal. Már áll az univáz- szerkezet, elkészült a födém, most falaznak, aztán következik a hő- és vízszigetelés.

— Ma már összerúgtuk a port a műszaki ellenőrrel — fogad Szálát István, a Ferris- csapat irányítója —, merthogy a csatornacsövek nem úgy állnak, mint a katonák, sorban.

— Nincs nagy baj, csak a csövesek eltévedtek — súgja oda a műszaki ellenőr — A kivitelezők behozták a kemény tél miatti csúszásukat, sőt, még a végén fürgébben dolgoznak majd, mint ahogy fizetni tudunk nekik. Ha veszekszünk is, a végén mindig összecsiszolódunk.

Kisebb-nagyobb zökkenőkkel, de teljes iramban igyekszik mindenki, hogy jövő márciusban elkezdődhessék a próbaüzemelés. S ha teljesül ez az óhaj, Budaörsön egy 50 ezer ember ellátására alkalmas, korszerű középüzem lesz, amely az ezredfordulóig, legfeljebb apróbb módosításokkal, megfelel az igényeknek. Az elképzelések szerint öt év alatt kigazdálkodja a beruházásra — a fejlesztési alapból, hitelből és tanácsi juttatásból — fordított 44 millió forintot.

Tóth Andrea