Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-09 / 160. szám

Értékteremtő, hasznos munka A nemzeti zászlók és az ok­levelek ünnepélyes átadásával a napokban befejeződött az elmúlt esztendőben végzett te­lepülésfejlesztési munka érté­kelése. A Hazafias Népfront, a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatala, a Pénzügyminisztérium, a SZOT, a KISZ és a Vöröske­reszt képviselőiből összeállí­tott zsűri értékelése, a HNF Országos Tanácsa felhatalma­zása alapján a népfront or­szágos titkársága az idén 44 településnek ítélte oda az el­ismerést. Ezúttal 22 község, il­letve város kapta meg az or­szágos tanács nemzeti zászla­ját, s további 22 településnek elismerő oklevelet nyújtottak át magas rangú párt- állami és társadalmi vezetők a nem­zeti vagyont gyarapító társa­dalmi munkáért. Országszerte 350-en kaptak társadalmi munkájuk elisme­réseképpen emlékérmet és több ezren kiváló és érdemes társadalmi munkáért kitüntető jelvényt. A 44 kitüntetett te­lepülés képviselői 45 millió forint jutalmat is átvehettek: az összeget helyi településfej­lesztési célok megvalósítására fordítják majd. Az elismerések alapját az értékteremtő önkéntes munka adta ezúttal is. A lakosság 1986-ban 16 milliárd forintnyi munkával, illetve pénzzel gya­rapította az országot, elsősor­ban saját településének fej­lesztéséhez hozzájárulva. Kü­lönösen jelentős e munka po­litikai haszna, hiszen az ered­mények olyan időszakban szü­lettek. amikor az ország ne­héz helyzetben volt: olyan időszakban, amikor a társa­dalmi munkával szemben bi­zonyos aggodalom, kétség, hi­tetlenkedés mutatkozott meg. Olyan vélemények hangzottak el. hogy a lakosság egyre ke­vésbé vállal ingyen közösségi célú értékteremtő munkát. A hitetlenkedők arra hivatkoz­tak, hogy a nehezedő életkö­rülmények elveszik az embe­rek kedvét e tevékenységtől. Az élet megcáfolta a kételke­dőket; Kiskun kupaviadal Kiskunhalason Korosztályában Pörge Rita országelső Nagykőrösi család is futott a népligeti versenyen Eredetileg országosnak hir­dették, de ötven jugoszláv at­léta részvétele nemzetközivé tette a két korcsoportban megrendezett Kiskun Kupa­viadalt, Kiskunhalason. A Nagykőrösi Konzervgyár Ki­nizsi SE gerelyhajítói (edző­jük Rétsági Oszkár) alaposan kitettek magukért: ketten, ka­tegóriájuk legjobbjának bizo­nyultak és még hárman áll­hatták az eredményhirdetés­kor a dobogóra. Ifjúsági fiúknál: 1. Lajter Sándor 53,86 méter, ezüstjel­vényes szintű eredmény (ő kapta a súlylökő-diszkoszve- tő-gerelyhajító eredmények alapján a legjobbnak felaján­lott kiilöndíjat is). Serdülő fiú B-korcsoport (13—14 évesek együtt): 2. Sza­bó Károly 34,56 méter, ezüst­■BH Mozik« A nagyteremben: Türkiz nyakék. Szinkronizált, román bűnügyi film. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben: Kincs, ami nincs. Színes, szinkroni­zált olasz kalandfilm, fél 6-kor. szint (csak egy nála idősebb jugoszláv előzte meg). Ifjúsági leányoknál: 2. Zsuf- fa Dóra 39,76 méter, ezüst szint. Serdülő B-s leányok (13—14 évesek együtt): 1. Pörge Rita 36,42 méter, aranyjelvényes szintű és nemcsak évjáratá­ban, hanem korosztályában is az ország legjobb eredménye! Az ezzel egy időben Vácott rendezett serdülő B-korcso- portos megyei összetett baj­nokságon, valamint az olim­piai ötpróba versenysorozat idei első, tápiószecsői futó­próbanapján nem vettek részt körösi amatőr atléták — utób­bin az úttörő-olimpia prog­ramjával való ütközés miatt. A 23. nyári úttörő-olimpia területi (megyerészi) atlétikai többpróba döntőjének Cegléd adott helyet. Ezen a Kossuth iskolások képviselték város­körzetünket. A IV. korcsoportos fiú öt­próbában (8 csapat volt min­den kategóriában) a tehetsé­ges körösiek tartalékosán (Ugi-Rácz, Kőműves, Baka- csi, Balázs, Boros. Okruhlicza) is igen jól szerepeltek és 1448-as magas pontszámúkkal, másodikként is továbbjutót­Nagykőrösi apróhirdetések * szobás családi ház eladó. — Érdeklődni: bútorraktár. Botond u. Fél ház. külön bejá­rattal eladó, 8 k. Nádasdl u, 1. sz. _ Emeletes, összkom­fortos, kertes családi ház eladó, Nagykő- rös, Kölcsey u. 25. Az Arany János Mg Termelőszövetkezet bútoripari főágazata felvételt hirdet az alábbi munkakörök­be: asztalos szak­munkások, faipari gépmunkások. Fize­tés: teljesítménybér alapján. — Jelentke­zés: Nagykőrös, Pes­ti út 5. Bőrkabátok festését bélelését, javítását rö­vid határidőre válla­lom Fejesné. szűcs. Kecskemét, Mikes u. 13. Telefon: 25-251. A Nagykőrösi Város­gazdálkodási Vállalat azonnali felvételre keres 1 fő F kategó­riával rendelkező gép­kocsivezetőt, 1 fő kis- traktor vezetésére ér­vényes jogositvány- nyal rendelkező mun­kaerőt A lelentkező munkavállaló lehet nyugdíjas is Jelent­kezni lehet a munka­ügyön. Mentovich u. 12, alatt. Esküvők családi ren­dezvények féláron. — Érdeklődni: Nasykő­rös. Örkényi u. 25. sz. A Dél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat fel­vesz részmunkaidős, foglalkoztatással, szaküzletébe boltve­zető-helyettest. — Ér­deklődni: Nagykö­rös. Széchenyi tér 2. alatt lehet. Lakótelepi, üres lakást bérelnék. Nagy Lukré­cia, postán maradó. Nagykörös. __________ B eköltözhető családi ház eladó, Nagykőrös VII., Brassói 8. Ér­deklődni egész nap. tak a megyei döntőbe. A IV. korcsoportos leány ötpróbások 1378-cal negyedikek lettek, mindössze 12 ponttal marad­tak le a dobogóról. A kos- suthos III. korcsoportos négypróbások a leányoknál negyedikek, a fiúknál hetedi­kek lettek. A kisdobosoknál a leányok (Vincze, Sasinszki, Kállai, Zatykó, Bojtos, Nagy) a harmadik, a fiúk pedig a hetedik helyen végeztek. Budapesten a Népligetben közel háromezer résztvevője volt a Népszava szerkesztő- ge. valamint a SZOT testne­velési és sportosztálya által szervezett Népszava futóver­senynek. A három szám közül az 1600 méteres családi futás volt a sláger. Ezen egy nagy­kőrösi család (id. Bocskai László, Bocskai László, ifj. Bocskai László, 67—40—12 évesek) is elindult és sikere­sen teljesítette feladatát. Han- ulatos, zenés verseny volt, amit sportkabaré tarkított. Az indulók trikót kaptak emlékül. A LABDARÚGÁS HÍREI Augusztus 20-án lesz az 1987—88. évi Pest megyei II. osztályú labdarúgó-bajnokság nyitánya, amelyen a Nagykő­rösi Konzervgyár Kinizsi SE szakosztálya is érdekelt. Túl kevés volt a szervezés­re az idő és az időpont meg­választása sem volt szeren­csés — az iskolai tanév vége miatt —, így most elmaradt, illetve későbbre halasztották a hagyományos körösi serdülő labdarúgó Váry Kupa-viadalt. S. Z. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 159. SZÁM 1987. JULIES 9., CSÜTÖRTÖK Műszakban, túlórában jobban beosztani már nem lehet Az elmúlt héten 580—620 tonna körül alakult a Nagykő­rösi Konzervgyárba egyetlen napon beszállított zöldborsó­tömeg. Szó sincs már a nyers­anyag akadozásáról, ahogy azt az első napokban, hetekben megállapítottuk, a feldolgozó vonalak egyre közelebb jutnak teljesítőképességük határához. A termés mintegy 60 száza­lékát az I-es telep fogadja, itt négy töltősoron oszlik meg a temérdek szem, de szükség esetén bekapcsolják a munká­ba a félkilós tartalék vonalat is. Legutóbb 1250 tonna kon- zervet „szalajtottak” le rajta, tőkés piaci megrendelésre, a többin pedig 5 4-es üvegek, 1/1-es dobozok sorakoznak sza­kadatlanul, 3-as és 4-es mére­tű szemekkel. Az üzemben néhány éve munkába állított zsugor csoma­goló részleg gépei a készáru nagy részét azon frissiben szál­lításra készítik elő a hazai, szovje* és az NDK-piac részé­re. Hatodikéig közel 7 ezer tonna borsókonzerv hagyta el az üzemet, a tervezett 14 és fél ezer tonna összteljesítmény­nyel összevetve elmondhatjuk, nagyjából úgy félidőnél tart a borsószezon. A felhozatal mértéke persze még emelkedni fog, vagy leg­alábbis jó ideig a jelenlegi szint körül tartja magát. A három műszakra oszlott üzemi kollek­tívának segítendő, 20 zalaeger­szegi diák kapcsolódott be a termelésbe, aztán jöttek „épí­tősök” is, s a fiatalkorúak al­kotta brigádot is számításba véve elmondható, úgy-ahogy „ki van” a létszám. Mivel a nap 24 óráját jobban beoszta­ni már nem lehet, a személyes többletteljesítmények mérté­kén múlik, meg tudnak-e bir­kózni a napról napra szapo­rodó nyersanyaggal. — Kéthetes időtartamra túl­órát hirdettünk dolgozóinknak, s akik közülük mindvégig vál­lalják. azok számára a törvé­nyesen megszabott túlórabért kiegészítjük, így a főmunka­(Varga Irén felvételei) Aki a virágot szereti... Jusson minden kertbe Mi tagadás, mindig jólesik hallani a város vendégeinek dicséretét, amikor rajta felej­tik szemüket a központ virá­goktól pompázó parkjain. Biz­tosan elcsodálkoznának, ha tudnák, mindössze fél tucat kertész keze nyomán virulnak ki az egész nyáron lelkiisme­retesen gondozott ágyások. Festik a könyvek házát Hét éve is elmúlt, hogy a városi gyermekkönyvtár helyi­ségeiben utoljára f^stőmeste- rek jártak. Azóta bizony meg­szürkültek, s itt-ott megrepe­deztek a falak, így aztán a minap ismét hozzá kellett lát­ni a karbantartáshoz. Sajnos, amíg dolgoznak a festők, hely­hiány miatt szüneteltetni kell a kölcsönzést, ezért elnézést kérnek a kis olvasóktól. A mesterek ígérik, hamar be­fejezik ezt a halaszthatatlan munkát s a jövő hét végére átadják a könyvek megszépült házát. Kint, a Ceglédi úti kertészet­ben nevelt virágtövekből első­ként a közterületeket látják el, de a lakosság részére is igyekeznek minél változa­tosabb növénykollekciót kiala­kítani. A tavaszi névnapok, ünnepek idején sem lehetett panasz a kertészekre, de úgy tűnik, a nyári virágvásárnapok sem sikerülnek rosszabbul. A rengeteg vágott virág mellett gazdag a cserepesnö- vény-kínálat, flamingó-, azá- lia-, begónia-, ibolya-, Pisti­ke- és petúniafélék díszlenek az üvegtáblák alatt, rövidesen pedig páfrányok és pálmák is érkeznek. A picinyke ár­vácskák már az őszt idézik, jócskán vetettek ebből a vi­rágból is, hadd jusson minden kertbe, út szélére, ház elé. időben járó kereset dupláját kapják. Ez a kitétel ösztönzi az embereket, ugyanakkor a vállalat is szerzett garanciát, hogy a legkritikusabb napok­ban is mindenki a munkahe­lyén lesz — fűzte hozzá Ma­gyar Ambrus üzemvezető. — Nem közömbös az sem, milyen nyersanyag jön be a földekről. Az előkészítés mi­nősége éppúgy gátolhatja, mint elősegítheti az üzembeliek munkáját... — Valóban így van, de igaz ez a gazdaság szempontjá­ból is. Az odakint jelentkező technikai, technológiai prob­lémák rajtunk keresztül visz- szahatnak, hátráltatják a be­takarítás ütemét. A szállítmá­nyokról nem mondhatom, hogy jobbak mint a tavalyiak, de az ellenkezőjét sem. Az utóbbi napokban viszont jöttek téte­lek sok hüvellyel, törött szár­ral, s ez nagy gond. mert. las­sítja a tisztítás ütemét. A szak­emberek most vizsgálják en­nek okát. — A szemekről mi a véle­ményük? — Zömmel jó közepes érett­ségi fokúak, de sajnos napról napra több kemény szem talál­ható. Az egyik Pest megyei gazdaságból hoztak. olyat is, amit azonmód vissza kellett küldeni túlérett volta miatt. — A szóbeszéd szerint ta­karmányborsó is keveredett a szállítmányokba. Mi az igaz­ság? — Nos. a vetőmagkeveredés­ből, vagy a természetes fajta­visszaváltásból eredően ez elő­fordul, kis mennyiségben most is észrevettük a takarmány^ borsó jelenlétét, és megtettük a szükséges intézkedéseket. A fogyasztóknak nem kell attól tartaniuk, hogy találkoznak ilyen konzervvel, ugyanis a feldolgozás folyamán a takar- mányborsószemek színe meg­változik. s menet közben sze­lektálhatok. Munkatársunkkal a Il-es te­lepre is ellátogattunk, ahonnan fényképeket hoztunk a „borsó­sok” megfeszített munkáját il­lusztrálandó. Először Fritsche Endréné nyersanyag-minősítő birodalmába tértünk be. ép­pen a fokolás pillanatában. A borsóminta érettségét mecha­nikus erőkijelző szerkezettel, az úgynevezett finométerrel állapítja meg. A túrái Galga- mente Tsz újmajori korai faj­tája is sürgeti az aratókat, ro­hamosan keményednek a sze­mek. Ez már F 55 fokos jelzést kapott (felső kép). Bent az üzemben kilós dobo­zokba töltik a léharészektől alaposan megtisztított, előfő­zött terményt, s miután a fel- öntőlevet is hozzáadták, Nagy Jánosné automata zárógépe alá sorakoznak az edények (kö­zépső kép), innen pedig meg­állás nélkül mennek tovább a feneketlen gyomrú Hunisterbe. A folyamatos működésű steri­lező jóval száz fok fölötti hő­mérsékletű vizében a serlegek műszakonként 100 ezer dobozt sétáltatnak meg. A gép beada­goló rendszerére Tőkei Karo­lina felügyel (alsó kép). My. J. Az ifjúsági klubházba Elköltöztek Az Arany János Művelődési Központban felújítási munká­kat végeznek. Emiatt az if­júsági klubházba költöztek át, a Dalmady Győző utca 3. szám alá. A művelődési köz­pontot ügyes-bajos dolgaink­kal most a 149-es telefonon lehet keresni. ISSN 01*3-2708 (Nagykörösi Hirlap) Riportok a süllyesztőben rom megtudni, hogy Józsi rö­hög-e azon, amikor a komája, Béla belemarkol a hegesztő- pisztollyal felmelegített anya­csavarokba. Ezt a krs főnök irodája melletti műhelyben mesélik. De amikor ilyeneket csinálnak a fiúk, a kisfö- nöknek mindig dolga van. Máshol. A bonyolult gazdasá­gi körülményekben meg a nemzetközi helyzetben. „Nem kell ez!” — csattan fel egy harmadik, egy sajtó- törvény előtti korokból szár­mazó, kis bajuszos, kalapos ember. Mi nem kell? — így a pompás riporteri kérdés. „Hát ez az egész felhajtás. Minek ez?” Hogyhogy minek? Hát nem maguk azok, akik... „De, de, mi vagyunk, de én nem kértem fel magát. Majd ha kell valami, szólok én fel az illetőnek, ő szokott idejár­ni, az majd tudja.” De még azt sem mondtam, minek va­gyok én itt — vakkantom ri­portsirató egykedvűséggel. „No, jöjjön be, de ne soká tart­son!” Kényszeredetten kérdezek, emberem kalapban válaszol- gat, már ekkor tudom, egy sort se írok le az egészből. De azért végigcsinálom a szertar­tást, mi mennyi, hányszoros, honnan van. ö kérdi, hová írom ezt az izét, mondom, ide, a megyeibe. No, majd ránéz. Arra nézhetsz, mondom ma­gamban és gyorsan elbúcsú­zom. Két hét múlva szólít le az utcán, „mi van”, „mikor”, mert még nem látta. Hajaj, mondom, közbejött egy csomó fontos dolgom, s nézek bele a képébe, hunyorítok, mint a régi vágású, ravasz tudósítók az ántivilágban. Nem is szó­lok, de „mondom” neki: Nem kell ez!! Arcomra írom, hadd lássa, nem vagyok csicskása senkinek. f/agyok viszont az, aki át­' húz három témát a note­szében. A pálmaházit, a kis- főnököt meg a kalapos em­bert. Rab László /illők a lifegö pálmák alatt s várok arra, hogy majá beengednek. Várok arra, akii a pálmás házban nagyfőnök­nek titulálnak. Unalmamban a fal mintáit számolgatom, fönt­ről le huszonnyolc, balról ed­dig harmincegy, utána sétára indulok, a folyosó végébe. Egyszer, kétszer, háromszor. Nyolcra mondta, morgom be­felé fél kilenckor, fél óra már csak elég neki, hogy eligazít­son itt mindenféle beosztott népeket. Kopogtatok. Szokásos Marika-vigyor az ajtónyílás­ban, „a .G elvtárs még nem ér rá, kérem”, és már csukná is az orromra az ajtót. Pár méterrel beljebb, a bel­ső szobában, ahol ventilátor kavarja a levegőt, emberem éppen poharat tart a kezében, s hosszan tartó üdvözlőbe­szédbe kezd, a Károlyokra emeli ö mostan, meg hogy nem lehetett akárki ez a Na­póleon, hogyha még konyakot is neveztek róla el. Ilyeneket beszél, ám egy pillanatban összetalálkozik a tekintetünk, az övé, a nagyfőnöké, meg az enyém, a váró emberé. Szem- villanásunk mindent tisztáz. Mehetek is. El. Másik Kelyen másik ember. A kisfönök, aki attól tart, hogy a központ uszította rá a firkászt. Sületlen kérdéseim a vállalati tréfálkozásokra vo­natkoznak, mert, mint lelkes riporter elővezetem, az is na­gyon fontos, hogy megvicce- lik-e egymást az emberek a gyárban. A kisfönök feszeng, elém tolja a kávét, s előkapja az összes létező dokumentumot meg határozatot, meg nyilat­kozatot, meg mindent, amiről úgy gondolja, „kiolvashatok” belőle magamnak valamit. És más nem jut eszébe, mint hogy „a bonyolult gazdasági körülmények ellenére ...” Meg még a „feszült nemzetközi helyzet” is. Az is — mondom enyhe •malidéval és alig várom, hogy kívül legyek. Nem értjük egy­mást, mert én csak azt aka-

Next

/
Thumbnails
Contents