Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-09 / 160. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 159. SZÁM 1987. JULIUS 9., CSÜTÖRTÖK A malomipar felkészült A nyári munkák forgatókönyve Vácott, az egykori Szilassy utcai malom hosszú nevet ka­pott: a Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat körzeti üzeme. Az ősi mesterség lé­nyege nem változott: a ga­bonaszemekből lisztet őrölnek, s az kenyér, kalács, péksüte­mény formájában került a fo­gyasztók asztalára. Pribeli László üzemszervező agrármérnök, körzeti üzem­vezető arról tájékoztatott, hogy az ismert időjárási viszonyok miatt, egy-két hét késéssel érik be a gabona. Ha nem lesz komolyabb eső, a hozzá­juk tartozó területen való­színűleg július 15-e után kez­dődik nagyobb ütemben az aratás. A minőségről még nem tud nyilatkozni, de a múlt év végén, ez év elején a fagy, víz miatti rossz hangulaton sokat változtatott a kedvező tavaszi és nyár eleji időjárás. Így várható, hogy a tervezett­nél jobb eredmény lesz, ked­vezőbben fejeződik be a leg­fontosabb nyári munkák egyi­ke, az aratás. A hozzájuk tartozó terület 17 mezőgazdasági üzeméből — állami gazdaság, termelő- szövetkezet, tangazdaság — veszik át a gabonát. Szobon, Vácon, Aszódon, valamint Acsa-Püspökhatvan átvevő­helyeken készültek fel a foga­dásra, elhelyezésre. Takarítot­ták, fertőtlenítették a raktára­Szedd magad a meggyet! Szedd magad! akciót hir­detett a perőcsényi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet. Jú­lius 10-től meggy ültetvényén várja mindazokat, akik saját szüretelésben 15 forintért sze­retnének hozzájutni az érett, nagyszemű meggy kilójához. A Kemence és Perőcsény köz­ségek között az országút mind­két oldalán jól megközelíthe- tően találják a szóban forgó területet. Ott, reggel 7-től es­te 6-ig mindennap lehet szü­retelni, amíg el nem fogy az utolsó szem is. Ez a terület géppel még nem szüretelhető, tehát telje­sen érintetlen. Ámint elfogy a szednivaló, újabb területe­ket vonnak be az akcióba. Olyanokat, amelyeken ugyan járt a gép, de a speciális met­szés miatt az alsó ágakon megmaradt a gyümölcs. A koldus és az alamizsna E gy kicsit mindig másokra re, amely az esetleges szerelé- nézve szégyen, ha a kol- sek közben tagjaik rendelke- dus ad alamizsnát. Persze, zésére állna. Eleddig összesen mondhatnák, csak az érti meg négy készüléket kaptak. Mond- igazán a rászorulókat, aki ma- hatnám, szerencsére kevés a ga is nélkülöz. A többiek — halláskárosult, de biztosan nem nem mintha nem akarnának ez a helyes következtetés, segíteni, inkább mert észre Kanyarodjunk csak vissza a sem veszik a szükségben levőt gondolat elejére. Az a bizonyos — haladnak tovább. Nem koldus sem írja ki magára ösz- rosszindulatból, vagy éppen szes búját-baját. Feleslegesen irigységből, csak mert annyira is tenné, hisz senki sem kíván- eltérően szőtték a sorsuk fo- esi rá. Bőséges indok a támo- nalát. Hisz mégsem várható el gatásra egy félretaposott cipő, senkitől, hogy lehajtott 'fejjel fehér bot vagy remegő kéz’ kémlelje az utcasarkokat, a Valószínűleg ezernyi problé- templomok lépcsőit, kéregetők ma rejtezik a felszín alatt, után kutatva. Ahogyan létezik mégis elég, ha egyet mutat fel periferikus látás, a gondolatok- közülük. nak is bizonyára van ilyen pe- Miért? Azért, mert a segít- rifériájuk. Az ember eszerint ség ritkán lehet célirányos, felfogja, de nem tudatosítja Nem kabáttal a kezünkben sé- kömyezete problémáinak jó tálunk az utcán, hogy az első részét. embernek, akit dideregni lá­Az ám, itt a bökkenő! Miért tunk, odaadhassuk. Bármi jól nem tudatosítja vajon? Elke- jöhet a rászorulónak, ha fel rülné a figyelmét? De már tudja használni, egy véletlenül hallott beszél- Félre ne értsen senki, nem getésből kiderülhet, hol kelne ehhez a bizonyos koldushoz el a segítő kéz, nem beszélve akarom hasonlítani azokat a a tömegkommunikációs eszkö- szervezeteket. szövetségeket, zökböl aradó információk to- amelyek elesett emberek meg­megéről. Vagy talán éppen eb­ben a tömegoen vész el a jó szándék? zsrzéKetlenek len­nénk? Elidegenedettek? Es hogy miért írok erről ennyit? El Vácott egy nyolcvanéves ember, Gregor József. Immár egy esztendeje fekszik a Bur­gundia utcai szociális otthon­ban. Mindkét lába hiányzik. Nemrég olvasta éppen a Pest Megyei Hírlapban, hogy vala­kinek hallókészülékre lenne segítésével foglalkoznak. Pusz­tán szeretném felhívni a fi­gyelmet arra, mekkora szük­ség van néha segítségre, és milyen könnyen lenne az megvalósítható. Csak sajnos épp ily könnyen felejtünk legtöbben. Például: eddig a váci hallás- sérültek hetente egyszer, a vá­rosi tanács egyik termében gyűlhettek össze. Keil-e mon­danom. mit jelentett számukra mindez? Es bármilyen szomo szüksége, és bár maga is na- rú, de helyes a múlt idő hasz- gyothailó, két líészüleket, amit nálata. Mostantól új otthont eppen nem használ, a hallás- kénytelenek keresni. sérültek váci körzeti csoport­jának ajándékozott. Csupán egyetlen kikötése volt. Ha vé­letlenül elromlana a saját ké­szüléke, a javítás idejére adják kölcsön valamelyiket. Nem szenzáció ez, tudom, mégis jó alkalom, elgondolkozni ne­háTudnhUik' a hallássérültek ^‘íf^mhe mv^tkozniu_k I^zek az emberek kivétel nél­kül munkahelyükön sze­rezték betegségüket. A hajó­gyárban vagy a szövőgépek mellett ment tönkre a hallá­suk.. Dolgoztak, amíg tudtak, majd szép lassan megöreged­tek. Ök már letették a garast, váci csoportja még 1985-ben tett közzé egy felhívást a Vá­ci Hírlapban. Használaton kí­vüli, felesleges hallókészüléke­ket kértek, hogy egy olyan ké­szülékbankot hozhassanak lét­Büszkeségből mégsem így tesz­nek. Ez igazán tiszteletre mél­tó. Azért talán mégsem kellene beérnünk a puszta tisztelettel. Falusy Zsigmond kát, felújították a nehéz fizi­kai munkát könnyítő gépeket. Vác térségében változatlan a kapacitás, az aszódi malom­ban az idén 600 vagonnal több gabonát tudnak átvenni, mint tavaly. A Budapest külső te­rületén gazdálkodók most is a nagyobb fővárosi malom­üzemekbe és keverőkbe szál­lítják az új termést. váron a Sziíassy utcai régi malomban és a Rádi úti új telepen történik az átvétel. A tervek szerint reggel hattól ké > estig fogadják az érkező vontatókat, s más járműve­ket; ha szükséges és igény van rá, szerveznek éjszakai át­vételt is. Szombatpn és vasár­nap a mezőgazdasági üzemek igénye szerint fogadják a ga­bonát. A múlt évben bevezetett beltartalmi vizsgálat (minő­ségi ellenőrzés) bevált, most is ezt alkalmazzák. Gyakorlatilag minden beszállított tételt meg­vizsgálnak és az eredmény alapján — a minőségi muta­tók figyelembe vételével — fizetnek többet, vagy alacso­nyabb áron veszik át a ter­mést. A malomipari szakemberek és gz átvevők megelőzően ok­tatásban részesültek. Nyolc szocialista brigád működik az üzemben, a felvásárlás idejé­re külön vállalást tettek a zavartalan átvételre, a szem­veszteség csökkentésére, az ál­lásidő lerövidítésére és a jó partneri kapcsolatra. Az októ­beri szocialista forradalom 70. évfordulójára készülve, ők is szeretnék biztosítani a ma­guk területén a gyorsabb, zavartalanabb munkát. Pribeli László elmondta, hogy a nagy nyári munkáról részletes forgatókonyv készült. Valamennyi partnerükkel megismertették aratás előtt az új rendeleteket, feladatokat, minőségi előírásokat, s így, közösen felkészülve a nagy munkára, összehangoltan ke­rül a tárolóhelyekre közös kincsünk: az új kenyérgabona. Papp Rezső Ismerd meg hazádat A Dunatours váci irodája a következő hetekben hazánk két szép városába indít autó­buszos túrát. Július 19-én reg­gel 7 órakor Egerbe viszi a városnézőket, szeptember 19-én és 20-án két napra Gyu­lára. A programban mindkét helyen városnézés és strando­lás is szerepel. Jelentkezéseket még elfogadnak. A szeretet perifériáján I. Élet a szobi nevelőotthonban Nagyon hiányzik a pszichológus Kiadós zápor kíséretében ér­keztem a szobi nevelőotthon­ba. A hosszú épület előtti Ha­talmas hársak buja zöldje csak úgy itta magába a ter­mészet „aranyát”. A nevem­otthon ősparkja, háttérben a Dunával még a sűrű esóí'üg- gönyön keresztül is gyönyörű­nek hatott. Nem is tudtam megállni, hogy körül ne néz­zek, felidézve közel 18 év táv­latából az ide fűződő emlé­keimet. Mintegy ba.ső kész­tetésre a kézilabdapálya felé vettem az utam. Emlékszem, annak idején mindig nagy rangadónak ígérkezett csapa­tunk és a nevelőotthon csapa­tának küzdelme. Keményen játszó és jól lövő csatáraik voltak. Egyikőjükre különö­sen emlékszem. Nagy ellenfe­lek voltunk a pályán, a pá­lya szélén azonban már bará­tok. S ebben az érdekesen szép barátságban egy tizen­éves zaklatott életsorsa bon­takozott ki határtalan biza­lommal és őszinteséggel. Mi­lyen kár, hogy e barátság ér­tékeit akkor gyerekfejjel iga­zából nem fogtam fel, most utólag döbbenek rá. Miután elkerült az intézet­ből, még évekig levél eztünk. Minden vágya az volt, hogy visszakerüljön az édesanyjá­hoz. Annak akkor sem kel­lett. Azután hirtelen nem jöt­tek a levelek, csend lett.’ Az­óta sem tudom, hogy mit je­lent e csend. Csak azt tudom, hogy amit akkor régen úgy a szívemre helyezett, azóta sem felejtem el. Azt mondta: „Boldog ember vagy, mert nap mint nap van kinek ki­mondanod azt a szót — anyám.” A nevelőotthon belülről is patinás, szép épület. Rend es tisztaság mindenhol. Mégalig néznék körül az aulában, amikor gyors, energikus lép­tekkel megjelenik az otthon igazgatója, Koppány József né. Már az első mozdulataiból ér­zem. azon szerencsés és ritka emberek egyike, aki már a külső megjelenésében is hor­doz magában valami egész­séges derűt, tevékeny élet­ritmust, közvetlen könnyedsé­get. s azt környezetére sugá­rozva kamatosán kapja \ isz- sza. — Ugye szép! — öleli kör­be tekintetével az előteret és máris rövid történeti ’smer- tetést ad az épületről. — 1904- ben kapta igazi formáját. A Lucembacher (osztrák) csalad' tulajdona volt, később a laza- rista rend birtoka. 1950-től 120 állami gondozott fiúnak ad otthont, 1963-tól pedig Fest megye egyetlen leányotthona­ként működik. Jelenleg 83 ál­lami gondozottunk van. Van két alsós — ők a „római” egyesek —, három felsős cso­portunk, és egy óvodás .-sorú, tíz gyerekkel. Az igazgatói irodában már arról beszélgetünk, hogy a ne­velőotthoni pedagógia az itt élő gyerekek saját is állapotá­ból a nevelés specialis felada­taiból adódóan, magas színva­Nem tudnak betelni vele lú pedagógiai és pszichológiai munkát igényel. — Mindez milyen követel­ményeket, nehézségeket ,a- maszt az itt dolgozókkal szemben? — fordulok a kér­déssel az igazgatónőhöz. — Egy nevelőotthonban egyszerre állunk szemben pe­dagógiai és pszichológiai prob­lémákkal, hiszen az ide ks- rülő gyerekeket előzőleg szá­mos kedvezőtlen pszichés ha­tás érte. Személyiségfejlődé­sük a normálistól eltérő de­viáns. A család, a környezel okozta ártalmak olyan érzel­mi, lelki sérüléseket hagynak bennük, mint a túlérzékeny­ség, indulatosság, különféle fo­kú neurózisok. Sok esetben már későn, igen rossz állapotban kerülnek hozzánk a gyerekek. S akkor még meg kell birkózniuk az intézeti zártsággal is. Ilyen feltételek mellett nehéz a sze­mélyi kapcsolódás igényét fel­kelteni a gyerekekben és ren­dezni személyiségük deformá­cióit. Ök az intézetben mégis oltalmat, védettséget, valaki­hez való tartozást, kötődést keresnek. S így van ez akkor is, ha zárkózott, indulatos és taszító magatartást tanúsíta­nak. Több évtizedes nevelőottho­ni működésem során — 14 évig a Fóti Gyermekvárosban voltam, 1980-ban kerültem 'de, mondhatom, hogy e tünetek jó légkörű intézetben, jó ne­velési módszerekkel kedve­zően alakíthatók. Sokan mond­ják, hogy a gyermekotthoni pedagógiának ez valóban olyan területe, ahol a kelle­ténél több a kudarc. Sok tü­relem, nagy kitartás kei! ide. A nevelés nem lehet felelőt­len rutinmunka, az elfáradás­ból, a kudarcok okozta fásult­ságból itt mindennap újra kell születni, új lendületre kell kapni, ha célba akarunk érni. Éppen ezért az eredményes nevelőotthoni munka csak sok- oldalú, áldozatos nevelői Kol­lektívára, elkötelezett pedago- gusegyéniségekre épülhet. Ne­künk meg kell erősíteni a fia­tal önmagába vetett hitét, ön­bizalmát, életcélt kell neki mutatnunk. S minderre csak humánus légkörű, vidám, me­leg érzelmi kapcsolatot nyújtó intézmény képes. — Kezdetben rengeteg ne­velési problémánk volt — foly­tatja az igazgatónő. Ezért is volt jó, hogy kaptunk egy pszichológus állást, ami jelen­leg, sajnos betöltetlen. Kap­tunk logopédust és egy utógon- gozói státust is. Mindez segí­tette a neveltségi szint eme.e- sét. Megszigorítottuk az ellá- vozási engedélyeket, s nagy „vívmánynak” tartjuk, hogy megszüntettük a homogén csoportokat. Ez úgy történt, hogy belső pályázatot írtam Ki heterogén csoportok szükső- gességéről. Hat kollégától ér­kezett pályamű. Közös jó ötletek alapján szerveztük meg — Pest me­gyében először — e csoporto­kat,. Családi modellt igyek­szünk kialakítani a csoportne­vem és a csoport-gyermekfel­ügyelő segítségével. Az ő fel­adatuk a pótmamaszolgálat­nál sokkal több. Gyerekeink a kinti iskolába járnak, rend­szeresen részt vesznek az is­kolai sport- és klubfoglalko­zásokon. látogatják a községi könyvtárt, a művelődési ha­zat, a zeneiskolát. De megpró­bálunk még ennél is jobban nyitni a kinti 1 gyerekek és családok felé. — Melyek az állami gondo­zásba vétel okai és hány éves korig maradhatnak az intéz­ményben a gyerekek' — Sokféle oka lehet. A mi intézményünkbe árvaság, tel­jes elhanyagolás, csonka, al­koholizáló családok, egészség- ügyi, szociális veszélyeztetett­ség, antiszociális szülői maga­tartás miatt kerültek gyere­kek. Néha úgy kapjuk őket, hogy nincs születési anya­könyvi kivonatuk, bizonyítvá­nyuk. Sokszor azt sem tud­juk, hogy hányadikosak. A* információ hiányában nem tudjuk követni a gyerek elő­életét, ami pedig fontos vol­na a későbbiekben. A testvéreket minden eset­ben együtt tartjuk. Tizenhat éves korig maradtak az in­tézetben, ez a hatá" azonban gyakran kitolódik. Jelenleg is három lány marad tovább, mi­vel a szobi szörpüzemben ha­marosan indul élelmiszer-tar- tósító szakmunkásképzés, s tervezik egy munkásszállás építését is. Ennek mi nagyon örülnénk, hiszen a gyerekeink szem előtt maradnának, s mint­ha csak kinőnének az otthon nagy családjából, az életval- tás számukra így könnyebb lenne... A legtöbben bizony félnek az állami gondozás megszűné­sétől. Szomorú tapasztalatunk, hogy akiket a főváros szip­pant magába, nehezen állnak helyt a rendes élet útján. Szórád Ágnes (Folytatjuk) Mindenki jól járna vele Talán nincs másik olyan szakma, amelyik népszerűsé­gének annyit használt volna a film. mint a gyors- és gép­írókénak a Meseautó. A sziru­pos történet ellenére (vagy éppen azért) sikeres alkotás vetítése után minden hajdani kislány a nagy találkozásról, a sorsszerű véletlen bekövet­kezéséről álmodozott. Ám más a film és más a valóság. Ezt mindannyian megtapasztalhatták, akik er­re a máig nem eléggé megbe­csült pályára léptek. Hiszen nem mindenkiből lehet titkár­nő, a főnök (vagy fia) sem mindenütt fiatal, fess filmszí­nész alkat. A munka viszont mindenütt sok. Azok, akik az említett film megszületése óta lettek gyors- és gépírók, majd nyugdíjasok, ma a legalacso­nyabb jövedelemmel rendel­kezők közé tartoznak. S nem büszkélkedhetnek magas fi­zetéssel azok sem, akik még aktívan dolgoznak. Az igények pedig az utób­bi időben megnőttek a gyors- és gépírók munkája iránt, mégis előfordul ezen a terü­leten is, hogy a kínálat és kereslet nem mindig találko­zik. így történhetett meg, szin­te pár órányi különbséggel, A nemrég alakult Váci Izzó baráti körét a sport és a csapat hogy egy nyugdíjas gépírónő szeretete hozta össze. Buzdításukra, támogatásukra most még munkavállalási hirdetést akart nagyobb szüksége lesz az immár NB I-ben induló Izzónak... föladni, az egyik cég osztály- A videóra vett Izzó-mérkőzések egyikét nézik meg újra és ér-] vezetője pedig gépíró-kapaci- tckelik a baráti kör tagjai (Kép es szöveg: Vimola Károly) I tás után érdeklődött. Még az elképzeléseik is hasonlóak voltak: a hölgy hangsúlyozta, csak napi pár órás, esetleg otthon elvégezhető munkára tud vállalkozni, az osztályve­zetőnek pedig heti egy-két al­kalommal lennie szüksége gép­írónőkre. A jelenlegi körülmények, jövedelmi viszonyok között talán nem ártana szervezetté tenni az ilyesfajta információ­gyűjtést és -közvetítést. Min­denki jól járna vele, ha a mesék és az álmodozások ide­je már le is járt. — ki Úszni és evezni tudó, vízimeniésben jártas, 18 éven felüli személyt alkalmazunk a gödi szabadstrandok felügyelésére. Jelentkezés: Göd, Nagyközségi Tanács V. B. Költségvetési üzeme, Göd, Tanácsköztársaság u. 5. Telefon: (27)-45-228. ISSN 01S3—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents