Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-09 / 134. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJCTETt! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM. 134. SZÁM Ára: 1,00 forint 1987. JÜNIUS 9., KEDD Ment csökkenhetnek j**“« 0 keresetek feltétele, hogy a főállásban kifizetett nettó keresetek nem csökkenhetnek. A főmunkaidőben dolgozók tehát nem járnak rosszabbul. De nem kerülnek hátrányos helyzetbe a vállalkozók sem...” (3. OLDAL) Htstedrahábarú fáknak az or mg . rával kell a hegyére állított Kere§9CSv£&r$!SCÍIt vonalzót a táblához szorítani, miközben a kezét magastartásba kell emelnie... Az a gyerek pedig örülhet, akinek csak a bokáját rúgják meg, vagy csupán gyomorszájon vágják.” (5. OLDAL) Kádár János és Dzsanáin Batmönh tárgyalásai Mongol delegáció Budapesten Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára a kormány vendégházában június 8- án megkezdte megbeszéléseit Dzsambin Batmönhnel, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkárával Dzsambin Batmönhnek, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága főtitkárának, a Mongol. Népköztársaság Nagy Népi Kúrálja elnöksége elnökének vezetésével hétfőn hivatalos, baráti látogatásira hazánkba érkezett a Mongol Népköztársaság párt- és állami küldöttsége. A delegáció a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa meghívásának tesz eleget. A magas rangú mongol vendégeket Loson- czi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke és Czinege Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese üdvözölte a magyar és mongol nemzeti lobogókkal, vörös zászlókkal, illetve kétnyelvű üdvözlő feliratokkal díszített Ferihegyi repülőtéren. Jelen volt Kádár László, hazánk Ulánbátort és Dangászurengijn Szaldón, Mongólia budapesti nagykövete. A vendégek és az üdvözlésükre megjelent magyar vezetők ezután gépkocsival a Kossuth Lajos térre, az ünnepélyes fogadtatás helyszínére indultak. A Parlament előtt ünnepi külsőségek között, katonai tiszteletadással fogadták Dzsambin Batmönhöt. A mongol párt- és állami vezetőt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Szabó István, a Politikai Bizottság tagja, a TOT elnöke. Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkáia, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kótai Géza, a KB külügyi osztályának vezetője, Várkonyi Péter külügy-, Nápolyi László ipari és Vancsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke, valamint a politikai, az állami és a társadalmi élet több más vezetője fogadta a nemzeti lobogókkal díszített Kossuth Lajos téren, ahol felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszegysége. Dzsambin Batmönh Kádár János társaságában fogadta a tisztelgő katonai egység parancsnokának jelentését, majd a mongol és a magyar himnusz elhangzása után ellépett a katonák sorfala előtt. A vendégek és vendéglátóik ezután kölcsönösen bemutatták a jelenlévő mongol és magyar vezető személyiségeket, illetve a budapesti diplomáciai képviseletek vezetőit és tagjait. Az ünnepélyes fogadtatás a díszegység dísz- menetével zárult. Dzsambin Batmönh Kádár János és Losonczi Pál társaságában fogadta a katonák tisztelgését. A mongol párt- és állami küldöttség tagjai ezután szállásukra indultak. Kádár János és Dzsambin Batmönh a déli órákban négy- szemközti megbeszélést tartott a kormány vendégházában. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón véleményt cseréltek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom néhány időszerű kérdéséről, és áttekintették a két párt előtt álló fontosabb feladatokat. A mongol párt- és állami küldöttség programja délután kegyeletes megemlékezéssel folytatódott; Dzsambin Batmönh és delegáció tagjai ünnepélyes külsőségek között megkoszorúzták a Magyar Hősök emlékművét a Hősök terén, majd a fellobogózott Szabadság téren helyezték el a kegyelet virágait a szovjet hősök emléke előtt tisztelegve. A koszorúzásokat követően megkezdődtek a hivatalos magyar—mongol plenáris tárgyalások a Parlamentben. Hazánk tárgyalócsoportját Kádár János vezeti, tagjai: Lo- sonczi Pál, Övári Miklós, Czi- nege Lajos, a 'magyar—mongol gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság magyar tagozatának elnöke. Kótai Géza, Barit.y Miklós külügyminiszter-helyettes, Herkner Ottó külkereskedemi miniszterhelyettes és Kádár László. Dzsambin Batmönh vezeti a mongol tárgyalócsoportot, amelynek tagjai: Cerendasin Namszráj, az MNFP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, a nagy népi hurál elnökségének tagja. Szonomin Luvszangombo. az MNFP KB Politikai Bizottságának póttagja. a Minisztertanács elnökhelyettese, a mongol—magvar gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság mongol tagozatának elnöke. T.odongin Rincsin, az MNFP KB tagja, a nagy népi hurál elnökségének tagja, a KB külügyi osztályának vezetője, Daramin Jondon, az MNFP KB tagja, a külügyminiszter első helyettese, Rav- dangin Batá, az MNFP KB póttagja és Dangászurengijn Szaldón. A megbeszéléseken a magyar és a mongol tárgyaló- partnerek kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik szocialista építőmunkájónak tapasztalatairól, áttekintették a kétoldalú kapcsolatok alakulását, s véleményt cseréltek a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről. Mindkét részről hangsúlyozták, hogy a hagyományosan jó kapcsolatok a testvéri barátság és a szocialista internacionalizmus szellemében — á magyar—mongol barátsági és együttműködési szerződés alapján — az élet minden területén eredményesen fejlődnek. A kétoldalú gazdasági együttműködést áttekintve elégedetten állapították meg, hogy az árucsere-forgalom előző időszakához viszonyítva a legutóbbi ötéves periódusban 20 százalékkal bővültek a kölcsönös szállítások. Különösen jelentős, hogy az idén a tervidőszak előirányzatát mintegy 15 százalékkal fölülmúlta a forgalom növekedése. A gazdasági kapcsolatok további erősítése érdekében — mutattak rá — elsősorban a termelési együttműködés bővítésére van szükség. Ennek jó példájaként említették a magyar segítséggel felépült biokombinátot, illetve a közeljövőben megvalósuló ulán- bátori bőrgyárat és a Cagán- Davában — magyar koncesz- szió alapján — létesülő wolf- rambányát és ércdúsító művet. A mongol párt- és állaim delegáció látogatásáról közös közleményt jelentetnek meg. Segítőik a bizományosok Olvasnivaló az áfészektol Jövedelmező lehet a könyvforgalmazás, jó kereskedelmi érzékkel és ésszerű készletgazdálkodással — tartják az áfé- szek, s megyénkben 12 szövetkezet szinte már hagyományként vállalja telephelyén kívül is a környező falvak, községek ellátását. Van, ahol az áruházban alakítottak ki e célra egy részleget, mint például a gödöllőiek, az érdiek, a tápiószeleiek és a váciak — ez utóbbi áfész külön boltot is létesített. Más helyeken nem csupán olvasnivalót, de játékot és papírárut is értékesítenek, mint az albertirsai, a szobi, a monori, illetve a Dél- Pest Megyei Áfésznál. Ugyanakkor több településen külön könyvesboltot üzemeltetnek a szövetkezetek — az említett váciakon kívül a dabasiak, ráckeveiek, nagykátaiak, nagykőrösiek és az aszódiak. Tavaly 56,2 millió forint értékben forgalmaztak könyvet az áfészek, 10 százalékkal többet, mint az előző évben. Profilbővítésként — igazodva a vásárlóközönség igényeihez — egyre több helyen árulnak már hanglemezeket és kazettákat. S nem csupán szépirodalmi műveket, de hobbi- és idegen nyelvű könyveket is értékesítenek a szövetkezetek. Sőt, némelyikük tankönyvárusítással is foglalkozik. Közülük e téren „monopolhelyzetet” élvez a Szobi Afész, ők ugyanis teljesen egyedül látják el a környéket tanulnivalóval. A szövetkezeti könyvforgalmazás érdekessége a bizományosi rendszer. A legtöbb áfész 10 százalékos jutalék ellenében megbízza más jellegű boltok eladóit, takarékszövetkezetnél, gyárakban dolgo zókat a könyvterjesztéssel - így a legkisebb faluba is olvasnivalóhoz juthatnak az emberek. Pest megyében 329 bizományos van, s a forgalom 50 százalékát ők bonyolítják lé. Számuk évek óta hasonló, így stabil segítőtársai a mindössze 32 könyvesbolti eladó nak. Támogató a megyei tanács is Teleki nyomán Afrikában Az indulás előtti pillanatok. (Hancsovszki János felvétele) Ütnak indult tegnap a Teleki Sámuel nevét viselő centenáriumi emlékexpedíció. Az indulás előtt Suha György, az expedíció vezetője, sajtótájékoztatót tartott a Budapest Kongresszusi Központban. Száz évvel ezelőtt elsőként jutott el Teleki Sámuel Kelet- Afrika egyenlítői vidékének olyan területeire, ahová fehér ember eddig nem tette be a lábát. A mostani expedíció célja, hogy minél közelebb jusson á nagy magyar felfedező egykori útvonalához, s ott természettudományos megfigyeléseket végezzen. Az utazás résztvevői: Bezdán Sándor, Hámos István, Lévay Örs, Suha György, az ELTE geofizikus hallgatói, Vincze Attila, az ELTE térképészszakának hallgatója, Kármán Balázs, most végzett agrármérnök, Simon Wintermans, holland egyetemista, valamint Hollós Géza és Lovrek Zoltán autó- buszvezetők. A felfedezőútra vállalkozók egv Ikarus autóbusszal szándékoznak eljutni Kelet-Afrikába. A résztvevők elsősorban geofizikai vizsgálatokat, természettudományos megfigyeléseket kívánnak végezni, s felhasználják az alkalmat a területen található kőzet- és ásvány minták gyűjtésére is. Egy ilyen vállalkozás természetesen gondos előkészítést igényel. Elő kell például teremteni azt a pénzt, amiből az expedíciót finanszírozzák. A lelkes fiatalok számos támogatóra akadtak a legkülönbözőbb intézményekben és vállalatokban. Első helyen természetesen az Ikarus áll. hisz ez a vállalat adta a nehéz útra felkészített autóbuszt. De a sponzorok között van a Pest Megyei Tanács is, ahol az illetékesek úgy gondolták, hogy a megyének van némi köze Teleki Sámuelhez az érdi Földrajzi Gyűjtemény kapcsán, s az ELTE-vel is van együttműködési szerződésük, ezért tízezer forinttal járultak hozzá az utazáshoz. Az expedíciót anyagilag is támogató vállalatok között találjuk a Csepel Autógyárat is. A vállalkozás — legalábbis nagyságrendjéhez képest — viszonylag alacsony költségvetésből gazdálkodik: az összeg nem éri el az egymillió forintot. M. N. P. K > edves kis történet, de azért felnőtt fejjel értelmezve, értve, kedvességéhez keserűség is keveredik. Az óvodától búcsúzó, ősszel már iskolába járó' Sarolta — ök- lömnyi könnyekkel, bömbölve hozta a világ tudomására — nemcsak kedvenc játékát, az agyonszeretett szőrpacit óhajtaná magával vinni az óvodából, hanem Marika nénit is. Az óvónőt. Az indok lefegyverző. Sarolta szerint ugyanis Marika néni „mindig beszélgetett velem”. Nem egyszer-kétszer, nem olykor, hanem mindig... Valami kaparászik az ember torkában, mert hiszen tudja, a gyermek ösztönös ragaszkodása olyasminek szól, amit — a tények ismeretében előre látni — bizonyos, hogy elveszít. Elveszíti, mert a történetet elmesélő vezető óvónő már pontosan tudja, milyen kemény fejtörést okoz a tanács illetékeseinek az első osztályos tanulócsoportok elhelyezése, s mint a korábbi években, most is arra kényszerülnek, hogy a létszám megnövelésével hidalják át a tanterem- hiányt. Az egészségesnek tartottnál jóval nagyobb, de még az elfogadhatónál is jócskán népesebb osztályban. osztályokban a Marika nénik, legyenek a legkiválóbb pedagógusok, ha megfeszülnek, akkor MEGTÖRIK sem képesek a Saroltákkal beszélgetni. Nehéz gondja ez az oktatásnak. Az óvoda és az általános Iskola közötti határvonalon átlépve, a gyermek minőségében más világba érkezik. A ritka kivételektől eltekintve, elveszti lehetőségét arra, hogy vele foglalkozzanak, azaz legyen egy Marika néni, aki vele mindig beszélget. Amit a pedagógusok úgy fogalmaznak meg, hogy bár éppen az általános iskola első és harmadik osztálya közötti időben lenne a legnagyobb szükség a gyermekekkel való differenciált foglalkozásra, az objektív feltételek ezt egész egyszerűen nem teszik lehetővé. Az objektív feltételek alatt azt kell értenünk, hogy ehhez a feladathoz nincsen elegendő pedagógus, tanterem, idő, oktatási eszköz. A tehetséggondozó iskola — amelyről annyit írunk, beszélünk — csokornyi szép célt fog marokra. A lemaradók felzárkóztatását, a gyorsabb haladásra képesek számára az optimális fejlesztési ritmus kialakítását, az anyanyelvi, a matematikai készségek erősítését, az osztott csoportokban megvalósított ide- gennyelv-oktatást, a speldegen testneciális tantervű — nyelvi, ének-zenei, velési — osztályok, csoportok számának gyarapítását, a fakultáció létrehozását ott, ahol ahhoz megteremt- hetőek a feltételek... A célok megjelölése — már- már nemzeti sajátosságként — mindig is erősségünk volt a pedagógiában. Csak éppen a közfigyelem — ami alatt nem csupán az oktatásban tevékenykedők, hanem az egész társadalom figyelme értendő — a szükségesnél jóval kisebb következetességgel tartotta, tartja számon azokat a törésvonalakat, amelyek az említett célokhoz vezető utakon fellelhetők. Ezek a törésvonalak kétségtelenül Pest megyében a legsűrűbbek, s ennek — is — elismerése volt, hogy a művelődési tárca a felzárkóztatásra, külön támogatásra jogosult területek közé elsőnek vett fel bennünket. A társadalmi igazságtevésnek egy mozzanata ez, hiszen a megye, bár hosszú-hosszú évek óta itt oktatják az ország általános iskolásainak tíz százalékát, hosszú-hosszú éveken át korántsem jutott hozzá az alsó fokú oktatás ráfordításainak tíz százalékához ... Amit nem ellensúlyozhatott az a nagys arányú társadalmi összefogás sem, amely a megyében — írjuk le — ismétlődően megmentette az általános iskolák hálózatát az összeomlástól, ami az elemi tárgyi feltételt, a tantermek számát illeti. Az úgy-ahogy elviselhető tantermi ellátottság — de még mindig Pest megyében jut a legtöbb gyermek egy tanteremre, de még mindig Pest megyében a legmagasabb a váltakozva használt oktatási célú helyiségek száma — azonban még messze van a tehetséggondozó iskolától. Bregnyi minden más is kell ahhoz — például a megye saját pedagógusképzési intézmény- hálózatának megnyugtató kiépítése, a merev közigazgatási határokhoz kötött bérezési elvek valóban elvi alapokon nyugvó felülvizsgálata —, hogy a cél, a tehetséggondozó iskola, valóban célközeibe kerülhessen. Egyvalamit, bármennyire is kézenfekvő, nagyon pontosan kell látni mindenütt és mindenkinek: az alsó fokú oktatás nem minősíthető megyei beruházásnak, fejlesztésnek! Ezer minden lehet az, de a most befejeződő tanév 123 ezer általános iskolásának jelenbeli és jövendő sorsa nem Pest megye lehetséges holnapját vebti elénk hanem a társadalom egészéét. Mészáros Ottó
