Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-08 / 133. szám

1987. JÜNIUS 8., HÉTFŐ Elismerés a pedagógusoknak (Folytatás az l, oldalról) tása. A kormány társadalmi­gazdasági programja a közok­tatás fejlesztésére a megvaló­sulás első szakaszába lépett, de még nagy erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy ma­radéktalanul teljesíthessük a feladatokat, különösen ahhoz, hogy a középfokú oktatás fej­lesztésének feltételeit biztosít-| suk — mondotta. A pedagógusok felelősség- j teljes munkájáról szólva ki - i emelte: változó, konfliktusok-1 kai teli világunkban a neve­lés és az oktatás újabb és újabb követelményekkel talál­ja szemben magát. A pedagó­gusok számára még tudató­A nevelő élete ajánlás III a legnagyobb, az igazi siker: a szépen fejlett, ará­nyos, másokat melegítő élet, amelynek méltóságát a körülöt­te lévők önkéntelenül elismerik, titkát keresik, receptjét át­venni igyekeznek. — Ezzel a Németh László-i gondolattal kí­vánt további sikereket a tanárok munkájához a budaörsi pedagógusnapon az ünnepi szónok. Dr. Bognár Gyulával, a nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola igazgatójával folytatott beszélgetésemen elmélkedve, a fenti idézet jutott ismét az eszembe, hiszen életútja jól példázza annak igazságát. — Monoron nőttem föl, egy iskolában, ahol nagyapám és édesapám iskolaszolga volt. A környezet természetesen mély hatással volt rám, de akkoriban nem adódott lehe­tőségem a tanulásra. A fel- szabadulás után azonban előttem is megnyíltak a tu­dás addig elzárt kapui. Nagy­kőrösön beiratkozhattam a dolgozók tanítóképzőjébe. Né­pi kollégista voltam, s mint ilyen, részt vettem egy kollé­giumi nevelői tanfolyamon. A diploma megszerzése után ne­velő lettem Nyergesújfalun. Onnan kerültem a Tápióság- ba, majd 1945-ben a jelenle­gi munkahelyemre. Előtte, még itt, Nagykőrösön, tanyasi tanító voltam és közben Bu­dapestre jártam a tanárképző főiskolára, ahol a biológia— földrajz szakot végeztem el. A Toldi Miklós Szakközép- iskolában először szakos ta­nárként dolgozott dr. Bognár Gyula, de egy év után már igazgatóhelyettesnek nevezték ki. — Amikor elkezdtema Toldiban dolgozni, még igen­csak fiatal intézmény volt: mindössze két tanévet tudha­tott a háta mögött. Nem volt könnyű időszak, hiszen az is előfordult, hogy a város hu­szonöt különböző pontján kel­lett tanítanunk. Ma már másként van, s ez az oka, hogy sikeres embernek érzem magam. Jelentős volt az éle­temben ez a közel harminc esztendő, hiszen részese le­hettem egy csodálatos, új ok­tatási központ tervezésének, kivitelezésének. Kialakítottuk az élelmiszer-ipari oktatás középfokú koncepcióját, s jó­magam is hozzájárultam tan­terveink, tankönyveink elké­szítéséhez. Dr. Bognár Gyula ma egy száztagú tantestületet vezet, irányítása alá tartozik egy hatszáz személyes diákotthon, négy tanműhely, harminchat nappali tagozatos osztály az anyaiskolában és további ti­zenkettő kihelyezett osztály, összesen mintegy ezerkétszáz sabban kell meghatározni azt, hogy hogyan válaszoljanak a különböző kihívásokra. Ma sokaknak azt kell bizonyíta­ni, hogy lehet eredményesen tanítani, nevelni, lehet ered­ményesen tanulni, és olyan humanista értékrendet meg­ismertetni, átadni, amely az egyén és a köz javát egyaránt szolgálja. Meg vagyok győ­ződve arról — hangoztatta végül a miniszter —, hogy a magyar pedagógusok is így fogják fel hivatásukat, s munkájukkal a pedagógiai optimizmust akarják igazol­ni, minden nehézség ellené­re is. Ezt követően Köpeczi Bé­la átnyújtotta a kitüntetése­ket. Kiváló Pedagógus kitüntetést kaptak: Belovai István, a kókai általános iskola tanára, Bogdán Zoltán, a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium szaktanácsadója. Cser László, az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója, Danes Sándorné, a kiskunlacházi 2. sz. óvoda vezetője, Karádi Ferenené, a budakeszi ál­talános iskola tanára, Kováts Ala­jos, az újlengyeli általános iskola igazgatója, Miadoheczky György, az aboijyi Bihari János Zeneisko­la igazgatóhelyettese, Osvald László, a nagykátai Damjanich János Gimnázium és. Szakközép- iskola tanára, Sárréti Pál, a po- mázi 2. Sz. Általános Iskola taná­ra, Soós Györgyné, a nagykőrösi Kossuth Lajos Általános Iskola igazgatója, Szarnék Lajosné, a vá­ci Petőfi Sándor Általános Iskola szaktanácsadója és Varnyú Ká- rolyné, a ceglédi 6. sz. óvoda ve­zetője. Hagyományos juniális Budaörsön Szombaton Budaörsön a Hazafias Népfront és a KISZ városi bizottságai, valamint a lakótele­pi szabadidő-egyesület ismét megrendezte a már hagyományossá váló juniálist. A részt­vevők számát kerékpárosverseny, gokartbemutató, a színpadon pedig nonstop zenés műsor szó­rakoztatta. Képünkön: Borsányi Irén, Bíró Zoltán és egy alkalmilag szervezett gyermek­kar a nézők gyűrűjében. (Mónos Gábor felvétele) A Márka Skála vasárnapi nyitánya (Folytatás az 1. oldalról.) val az élelmiszerosztály pénz­táránál. Tisztelgés Batthyány Kázmér emlékének Most már hazai földben diákkal. Emellett hat-nyolc- száz felnőtt tanul az intéz­ményben a különféle szakmai tanfolyamokon, továbbképzé­seken. •t ' .• • ■■■' Életcéljának á szakmunkás- képzés színvonalemelését tart­ja. Az élelmiszer-ipari, szak­mákra a gyengébb képességű tanulók jelentkeznek, akiknek bizony nemegyszer gondot okoz a számtani alapművele­tek elvégzése és az olvasás is. Az igazgató tehát mindent elkövet, hogy a diákok fölzár­kózzanak. A koncepciót sike­rült a kollégáival is elfogad­tatnia. A pedagógia egyik legkeményebb területén áll helyt és mutat föl eredményt. Akárcsak a felesége, aki im­már nyugdíjasként, több mint harminc éve, első-második osztályos apróságokat vezet be a számok és a betűk cso­dálatos világába. A példa, a hivatás szeretete pedig raga­dós: három lányuk közül kettő követte szülei nyomdo­kait — az egyik óvónő, a má­sik tanítónő. Igazolják ezzel is, hogy az a szó jut el a leg­jobban a hallgatók szívéhez, amit a nevelő élete is ajánl. Mert szóval csak parancsolja, hogy mit kell tenni, ám pél­dájával meg is erősíti azt. Körmendi Zsuzsa Batthyány Kázmérnak, az 1849-es független magyar kor­mány külügyminiszterének hamvait szombaton ünnepé­lyes keretek között — állami tiszteletadással — helyezték el végső nyughelyén, a sikló­si vár gótikus kápolnájában. A XIX. század első felében huzamos időn át a történelmi múltú vár volt a politikus lakhelye, onnan irányította dunántúli birtokait és ott dol­gozta ki haladó reformprog­ramját. A Siklósi Várbaráti Kör kezdeményezésére — a magyar és a francia kor­mányszervek segítségével — hazahozták hamvait Párizsból, ahol 1854 óta nyugodott a montmartre-i temetőben. A földi maradványait tar­talmazó koporsó pénteken es­te a város polgárainak kísé­retében és a környékbeli ha­rangok zúgása közepette ér­kezett a zászlódíszt öltött Siklósra. A tiszteletadáson részt vett Várkonyi Péter külügyminisz­ter is. A száműzöttet befoga­dó országot, a Francia Köz­társaság budapesti nagyköve­te, Christiane Malitchenko asszony képviselte. A Bat­thyány család külföldön élő tagjai közül ugyancsak töb­ben jelen voltak a szertartá­son. — jóformán ez az első hét­végénk idekint a horgászta­nyán. Ha véget ér az iskola, a gyerekekkel együtt kiköltö­zünk a csepeli panellakásból' Most csak körül akartunk nézni — mondja érdeklődé­sünkre Kiss Vincéné —, de amikor a szomszédok mond­ták, hogy vasárnap nyitva az áruház, felkerekedtünk a ko­csival. Feltöltjük a konyhát, kamrát, megvettem a tisztító- szereket is, amint beérünk a házba, elkezdem a nagytaka­rítást. A bejáratnál a fagylaltgé- 'pet állítják be, sok gyerek az üvegre nyomott orral figyeli a manővert, várják az első vasárnapi nyitásra beígért in­gyenfagyit. A dunavarsányi 15. számú élelmiszerboltban különösen a féltartós tej, a kenyér, a sör és a vegyi áru fogyott. Bere- ta Kálmánék útban a dél­egyházi tavakhoz álltak meg vásárolni. Sokféle mélyhűtütt áru, fűszerek és konzervek ke­Termelőszövetkezeti KISZ-titkárok Tanácskozás a jövőről Regionális tanácskozást ren­dezett Budapesten, illetve Mátészalkán a KISZ Központi Bizottságának élelmiszer-gaz­daságban dolgozó fiatalok ta­nácsa — az ifjúsági szerve­zet „Jövőnk a tét” mozgalma keretében — termelőszövetke­zetekben működő KlSZ-titká- rok részvételével. A pénteken megkezdődött budapesti eszmecserén részt vevő Pest, Heves és Nógrád megyei termelőszövetkezeti KISZ-vezetők • programjában több üzemlátogatás is szere­pelt: megtekintették a csepeli Duna Tsz-t, ahol a gombater­mesztés és -feldolgozás, a Sa­sad Tsz-t, ahol a virágter­mesztés, a Rozmaring Tsz-t, ahol a meriklonozás és a ke- repestarcsai Szilasmente Tsz-t, ahol a gyógynövény-feldolgo­zás legkorszerűbb módszerei­ről kaptak tájékoztatást. A modern technológiákat a hely­beli KISZ-es fiatalok és gaz­daságvezetők mutatták be ne­kik. A konferencia szombaton Vácon folytatódott. Előadások hangzottak el a KISZ gazda­ságpolitikai törekvéseiről, a „Jövőnk a tét” mozgalom megfogalmazott javaslatairól, valamint a szövetkezetpoliti­káról és a mezőgazdaság fej­lesztéséről. Ezt követően — három szekcióban — többek között a gazdasági egységek és a falu kapcsolatrendszeré­rői, a falvak fejlesztését érin­tő témákról, valamint az if­júsági mozgalom ezekkel kap­csolatos feladatairól tárgyal­tak a fiatalok. Mindkét regionális tanács­kozás vasárnap ért véget. A fiatal mezőgazdasági szakem­berek által felvetett problé­mákat, kérdéseket és javasla­tokat a következő héten ösz- szesíti a KISZ KB élelmiszer- gazdaságban dolgozó fiatalok tanácsa. Erről olvastam A tengerész gyűjteménye A vidéki összejövetelre két pesti elvtárs is érkezett. Egyikük kivett egy köte- get a táskájából, s minden székkel szem­ben letett belőle az asztalra. Szórólapokat és az Olvasó Nép című folyóirat egy-egy példányát. Adták, úgy illik, bele kell néz­ni. Megpörgettem a lapokat. S hol nyílt ki? A tengerész históriájánál. Ezzel a tenge­résszel, úgy rémlik, vagy húsz éve talál­koztam először saját üzemi lapomban. Az­tán átment a társgyárba, az ottani újság­ban is fölbukkant. Azóta folyamatosan je­len van a magyar sajtóban, a rádióban, a televízióban, Még a filmhíradóban is, amint arról az Olvasó Nép cikkírója tá­jékoztat. A tengerészről minden magyar olvasó tud mindent. Mikor született, ki volt az apja, hány testvére van, mikor kezdte el vándorlását az óceánokon, hogyan zuhant le síelés közben a szakadékba. S ezzel vé­ge is szakadt a tengerészéletnek. Hazalá­togatott, feltámadt benne mindaz, amiről azt hitte, örökre a múltba hullt... Azóta itthon él, egy békességes családi házban. Csak azt ne higgyék, hogy úgy él. aho­gyan egy martinász, esztergályos vagy ha­sonló. Szó sincs róla. Az egykori tengerész szenvedélyes gyűjtő. Levelezésben áll az egész világgal. A világnak ama részével, ahol az emberiség krémje él. A legfonto­sabb személyiségekről hozatja postán a fényképeket. Az Olvasó Nép ízelítőt ad a gyűjteményből. Néhány politikus is helyet kap a lapokon, az igazi csemege azonban a királyi, hercegi személyiségek csarnoka. Az angol királyi csálád.. Milyen megnyerőek, milyen bájosak, milyen édesek. Ä kis ka- ronülő hercegecske, amint éppen nagyot ásít. A másik képen a hercegi pár hintáz- tatja a kisfiát. A harmadikon az egyenru­hás herceg délcegen dől a helikopter ol­dalának. Ott az anyakirálynő, s természe­tesen az igazi, az éppen hivatalban levő. Mindegyikük mosolyog. Ügy mosolyognak, ahogyan csak ők tudnak. Hercegi, királyi mosolyok. Mosolyog a jordán királyi csa­lád, a holland királynő, a monacói hercegi család, a spanyol királyi család, a belga királyi pár. Bizony, mosolyognak mind. Csak a politikusok nem nagyon moso­lyognak. Kreisky volt osztrák kancellár igen, de ő már túl van a nehezén. Willy Brandt arcán is bujkál némi derű. A töb­biek komolyak, hogy ne mondjam: komo­rak. Olyanok, mint a martinászok, eszter­gályosok és társaik. A politikusokkal azon­ban mégis foglalkozik a sajtó, hiszen az ő szavuktól országok, népek sorsa, jóléte, gazdagsága, szegénysége függ. Bezzeg a komoly, komor martinászok­kal, esztergályosokkal és társaikkal nem árasztják el a lapok hasábjait. Sem a toll- nokok, se a fotóművész urak. Az év bizo­nyos napján föl-föltűnnek. Bányásznapon a vájár, pedagógusnapon a katedrán meg­őszült tanítónő, május elseje környékén mindenféle szakmájú munkás. No meg ak­kor találkozunk velük, amikor valami nem megy. Amikor bajban van a vaskohászat, nem jelentkeznek elegen esztergályosnak, kevés a tanítónő, védőnő, kezelő nélkül áll­nak a gépek a szövödékben, fonodákban. Ilyen megvilágításban szólva róluk persze hogy nem mosolyognak. E zt nagyjából értem. Arra viszont hosz- szas töprengés után sem találok ma­gyarázatot, miért csüngnek két évtizede az Újságok ezen a tengerészen. És még nincs vége. Mert amikor majd megnyitja a világ híres-nevezetes embereit ábrázoló fotókiál­lítását, ott lesz a tévé- és a filmhíradó, ar­ról készül az összes képes újság címfotó­ja. s talán még videoklipet is forgatnak. Miért? Nem tudunk meglenni tengerész nélkül? Legalább egy mindig kell? Pedig egyszer már bebizonyosodott, hogy néha még egy is sok, főleg, ha kormányzó... Kör Pál rülnek a táskákba. Szitás Jó­zsefijétől, az üzlet vezetőjé­től tudják meg, hogy a dél­egyházi bolt is nyitva van délelőtt 11 óráig. Ahogy a taksonyi üzlet előtt elhajtunk, látjuk, őket is felfedezték már a helybe­liek és az üdülők. Akárcsak a másik, vasárnap is nyitva tar­tó miklósi boltot, a 23-ast, amely a Duna-parton, egy fa­házban üzemel, s afféle egy­személyes üzlet. Igaz, már 10 óra is elmúlt, de Zsideg Gyu- láné egy pillanatra sem állhat meg, miközben beszélgetünk, fagyit, sört, tejet szolgál ki,, ía — Bevallom, egyáltalán nem örültem a vasárnapi nyitva tartásnak. Igaz — magyaráz­za —, hétfőn zárva van a bolt, de itt egész héten az utcán kígyózik a sor, magam kezelem a göngyöleget, rako­dom, cipelek, adminisztrálok. Annyira elfáradok szombatra, hogy alig állok a lábamon. Ráadásul a vasárnapi ebéd különleges jelentőséget kap ott, ahol a háziasszony szom­baton is dolgozik. Persze, teg­nap megfőztem, de az nem ugyanaz. Sajnos a pénz nem sok, alig jön össze a négyezer forint, pedig huszonöt éve vagyok kereskedő. Már a fel­mondásomat is beadtam. Ve­zetőim. javasolták, hogy tér­jek át a jövedelemérdekeltsé­gi rendszerre. Talán az jobb lesz, s akkor maradok. Per­sze csak ha rendesen ka­pok árut. Mert higgye el, a legrosszabb egy magára vala­mit is adó kereskedő számára azt mondani, hogy nincs! Zárás előtt egy negyedórá­val érkeztünk vissza a Már­ka Skála Áruházba. Háromne­gyed tizenkettő van, de még mindig jönnek a vevők, cipőt próbálnak, fürdőruhák kö­zött válogatnak, kenyeret, tő­kehúst visznek. — A kisboltok számára egy­értelműen nyereséges volt ez az első vasárnapi műszak — mondja az áfész elnöke. — A varsányi üdülőhelyi üzlet pél­dául két óra alatt tízezer fo­rintot forgalmazott. Az áru­ház eredményét még nem tud­juk, de ha csak minimális nyereséget hoz ez a nap, ak­kor sem lehetünk elégedet­lenek. Ez az első nap, s ha jobban megismernek minket a vásárlók, az később kamato­zik. Az utolsó vevő kerékpáron érkezik és futva éri el a sör­rel teli hűtőpultot. — Hogy örülök-e a vasár­napi .nyitva tartásnak? Na­gyon, különösen most, hogy váratlan vendégeink jöttek. Ä telekszomszédom mondta, hogy a Márkában hűtött sör van, hát fölpattantam a bi­ciklire. Az asszony 1 is össze­állított gyorsan egy listát. Szó­val mi nagyon örülünk. De nálunk, a Duna-parton, a sar­ki kocsmáros már nem any- nyira... . / M. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents