Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-06 / 132. szám

1987. JÜ.MUS 6., SZOMBAT 3 Viták és aggodalmak közepette Prédikáljunk a Prédikáiészékrol Forintban nem lehet kifejezni A Prédikálószék. a Dunaka­nyar egyik legmagasabb hegy­csúcsa, nemcsak tájvédelmi te­rület, bioszféra-rezervátum, értékes és ritka madarak, nö­vények élettere, de a tájegy­ség szerves része, a látvány harmonikus egységének fontos alkotóeleme. Aki megmászta már a csúcsot vagy Vjsegrád- ról. Dobogókőről gyönyörkö­dött. benne, nem feledi a hegyormok között méltóság­teljésen, távolról szemlélve még mindig kéken hömpölygő Duna képét. Kiegyenlítő rendszer De nemcsak személyes él­mények vezérlik azokat, akik nem fogadták örömmel a hírt, hogy a Prédikáló székre szi­vattyús tározó építését terve­zik. A környék szerelmesei, persze, a Dunakanyar, kedvelt csúcsán még egy harangláb felállítását is tájrombolásként értékelnék, hát még egy ilyen riasztó nevű, semmi jót nem ígérő ipai*i létesítményét. Pedig az ipar — amelyet so­kan mindenre elszánt környe­zetrombolónak és -szennyező­nek vélnek — a mi érdekein­ket is saját szempontjának tekinti, amikor elengedhetet­lennek tartja egy ilyen beru­házás megkezdését. Az Ipari Minisztérium főtanácsosa, dr. Láczai Szabó Tibor elmondta, hogy energiagazdálkodás ma már szinte elképzelhetetlen ilyen kiegyenlítőrendszer, szi­vattyús tározó nélkül. — A villamos energia egyet­len hátránya — számtalan jó tulajdonsága mellett —, hogy nem lehet tárolni. Hazai erő­műveink termelését és az im­portot azonban a csúcsidősza­kok fogyasztásához kell mére­tezni. Terveink között szerepel a hőerőművek rekonstrukciója is, aminek során az eddiginél egyenletesebbé válik a terme­lés. s számíthatunk Pakson az atomerőmű negyedik blokkjá­nak üzembe helyezésére is. — Az energiatermelés azon­ban nem fokozható egy bizo­nyos szinten túl, ha a fo­gyasztási csúcsok közti idősza­kokban nem tudunk vele mit kezdeni. A hullámzó terhelés kiegyenlítését szolgálja egy olyan rendszer, amelynek lé­nyege, hogy a kisebb fogyasz­tás idején a magasan fekvő tározóba szivattyúzzák a vizet, s amikor nagyobb az igény, leengedik, ismét villamos ára­mot termelnek vele. Ennek a beruházásnak a költsége csu­pán fele. mint ha esv új atom­erőművet építenénk, s az energiaellátást kiegyensúlyo­zottabbá, biztonságosabbá te­szi. Még nincs döntés — Világos, hogy az energia- igény egyre nő, fedezésére csi­nálni kell valamit. De miért pont a Prédikálószéket sze­melték ki erre a célra, amikor a vízlépcső építése körül már éppen eléggé felkorbácsolód- tak a kedélyek a Dunakanyar védelmében?-n Már húsz éve tudjuk, hogy ez a legkedvezőbb hely a beruházáshoz, éppen ezért erre készültek alapos, mélyre­ható tanulmányok. Megvizs­gáltunk még 22 másik telep­helyet is, de itt a legjobbak a műszaki és anyagi lehetősé­geink. Gazdaságos lenne az építkezés, mert a víz és a hegycsúcs közti távolság csu­pán öt kilométer, mert alsó tározóra nem kell költeni, mert rövid távon belül nagy az esés. Itt egy kilowattórányi energia 1,6 forintba kerülne, máshol is végeztünk számítá­sokat, de a következő legjobb helyen sem jönne ki csak 1,8 forintért, másutt 1,9-ért vagy több mint két forintért. A Prédikálószék mellett szólnak pillanatnyilag nemcsak a tár­ca, de az ország gazdasági ér­dekei is. — A beruházásról azonban ja^S nem született döntés ... — Nem, a hosszú távú erő- műépíjgai programmal együtt a közeljövőben kerül a téma a kormány elé. Mi mennyit ér? Nem illendő persze ilyen nagy jelentőségű beruházás esetében keserű tapasztalatok­kal példálózni, mégis meg kell jegyezni, előfordult már a hazai gyakorlatban, hogy drágán, ráfizettünk, amiért az olcsóbb megoldás mellett dön­töttünk. S bár jelen esetben — sajnos — nem tudunk konkrét számokkal szolgálni, mennyit ér egy ritka madár vagy egy kocsányos tölgy, s vajon energiára az ő értékü­ket át lehet-e számolni, mégis úgy tűnik, kicsit egyoldalú az a gazdasági szemlélet, amely az értékeket csak forintban — esetleg más pénznemben — méri. Dr. Berdár Béla, a Pilisi Ál­lami Parkerdőgazdaság fő­igazgatója sem annak a száz hektár erdőnek a piaci értékét nézi, amikor lehetőségeihez mérten a döntést igyekszik befolyásolni. — Az a nemzeti érték, amit egy tájegység szépsége, egy­sége, adottságai alkotnak, pénzben nem fejezhető ki. De mi nem vagyunk annyira gaz­dagok ilyesmiben, hogy köny- nyedén lehetne róla dönteni. A Balatonért folyó sokéves, sok milliárdot felemésztő küz­delem bizonyítja, hogy termé­szeti kincseinkkel mennyire óvatosan kell bánni. Egy táj­egység, ha az ember beleavat­kozik és tönkreteszi, csak na­gyon lassan, vagy talán soha nem regenerálódik. Hiába igyekszenek a tervezők a kör­nyezetvédelmi szempontokat figyelembe venni, a robban­tások, a sok ezer tonna kő szállítása, az építkezés a kör­nyékről az állatokat elüldözi, s a 40 hektáros vízfelület a hegytetőn ha lentről nem is, de Dobogókőről már látszik Ipari funkció — A legmeggondolandóbb- nak azt tartom, hogy szabad-e egy pihenésre, kirándulásra való vidék funkcióját megvál­toztatni. mert az erőművel és a szivattyús tározóval együtt a Dunakanyar — az építkezés idejére feltétlenül — ipari környezetté válik. S ha elké­szül a beruházás, természetes, hogy attól kezdve a védelem, az. üzemeltetés feltételeinek megteremtése lesz a legfőbb érdek, s a környezet tovább veszít természeti értékéből. Meg kell fontolni dr. Ber­dár Béla szavait. A szomszé­dos Csehszlovákia számtalan hegycsúccsal büszkélkedhet, nem kell annyit töprengeniük, melyiket válasszák az energia- termelés oltárára, áldozatnak. De nálunk — a Balaton mel­lett — a Dunakanyar az a tájegység, amelynek szépsége megragadó és egyedi. Védett állatai, növényi kincsei az egész nemzet páratlan értékei. S egy hegycsúcsot, növényze­tet, állatvilágot még a Kis- Balatonnál is nehezebb — ha egyáltalán lehet — helyreállí­tani^ V • h' A. pénzszűke .persze nyomós érv. De ha kevés van. még nagyobb felelősséggel kell a döntéseket előkészíteni, hogy ne kelljen néhány év vagy évtized múlva megbánni. Va­lószínű, hogy olcsóbb lenne az országnak a zempléni hegyte­tőn a kilowattóra két forin­tért, mint a Prédikálószéken 1,60-ért. Nemzeti vagyonúnk, amúgy is csökkenőben lévő szépséges környezetünk nem mérhető azonban az áram ér­tékével, vagy egy tárca szá­mítási egyenlegével. Márvány! Ágnes A nyugdíj adjon biztonságot Beszélgetőpartnerünk Bognár Miklós A nyugdíj munkával és járulékfizetéssel szerzett jog. Az egyes ember oldaláról nézve: a megérdemelt pihenés éveiben a megélhetés fedeze­téül szolgáló havi több-kevesebb pénz. Viccek, magánbeszélgetések, s terebélyesedő társadalmi viták, közgondolkodás témája. Tudjuk már, hogy jókorák szélsőségei, tudjuk, hogy sok illúziót kapcsol­tunk hGzzá, tudjuk, hogy értékét meg kell őriznie. Tudjuk azt is; a nyugdíjrendszer változni fog. Számok, elvek, évek, elméleti lehe­tőségek forognak, aggodalmak ébrednek, ha a mikéntről esik szó. E pillanatban még nagy a bizonytalanság, nem született döntést. De szeretnénk segíteni a tisztánlátást, ezért kértük beszélgetésre Bognár Miklóst, a Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazga­tóság vezetőjét. & Sokat hallani a kisnyug- díjakról, s a magas összegűek- ről. Mennyi az átlag, melyek a szélsőségek? — A legfrissebb — májusi — adatokat mondom. Az ösz- szes saját jogú, özvegyi nyug­díj és járadék egy főre jutó átlaga 3 ezer 536 forint volt. De többet tudunk meg a rész­letekből. A férfiak saját jogú öregségi nyugdíjátlaga pél­dául 4 ezer 453, a nőiké (akik­nek köztudottan rövidebb volt a szolgálati ideje, a munka- viszonyuk időtartama) 3 ezer 287 forint volt. Egyébként sa­ját jogon kap nyugdíjat 57 ezer férfi és 55 ezer nő. Az utóbbiak közül 48 ezer 586- nak — ez több, mint 87 szá­zalék! — 3 ezer forint, vagy kevesebb a nyugdíja. A fér­fiaknál ez az arány 49 száza­lék. S ha a magasabb nyug­díjakat nézzük, a nőknél 5 ezer forint feletti 4,5 száza­lék, ezen belül pedig 8 ezer feletti 0,3 százalék — összesen 121 asszony — havi pénze. A férfiaknál 5 ezer forint felet­ti 25,5 százalék nyugdíja, s 8 ezer feletti ebből 2,1 százalé­ké, összesen 1 ezer 159-é. • Hallottunk olyan elkép­zelésről,, amely szerint a ma­gas nyugdijak „visszaesésével” lehetne megteremteni az ala­csony nyugdijak emelésének fedezetét. De az Iméntiekből kitűnik, hogy a megyében — s országosan — az ilyesfajta átcsoportosítással nem teremt­hető elő a kisnyugdf.iak ér­tékmegőrzéséhez szükséges összeg... — Ez igaz. Ezért van az, hogy az újabb elképzelések egyre határozottabban kere­sik az új forrásokat. Ahhoz nem fér kétség; a legnagyobb társadalmi várakozás ma ép­pen az, hogy a nyugdíjak vá­sárlóértéke ne csökkenjen. De nézzük csak a forrásokat! Ta­valy a társadalombiztosítási költségvetés kiadásai oldalán a nyugdíjrovatban 99 milliár­dot meghaladó összeg szere­pelt, s ebből a nyugdíjjáru- lék-befizetés — amit a dolgo­zóktól, a biztosítottaktól von­tak le — 33 milliárd volt. A többi a társadalombiztosítás egyéb bevételéből, a vállala­tok, szövetkezetek, munkálta­tók járulékbefizetéséből adó­dott. 9 Bővíthetők még ezek a források? — A munkáltatói társada­lombiztosítási járulék (ez a több) tovább nem emelhető, hiszen már az egész gazdálko­dás, az egész ország, a terme­lés kárára lenne. A munka- vállalói járulék (a kisebbik rész) növeléséről ugyan szó van — a szakértői vitákban még többféle számot emleget­nek, ám nyilvánvaló, hogy még néhány százalék is kevés lenne, a befizetések arányá­nak lényegi változására tehát nem számíthatunk. # Akkor mire? — Űj forrást jelenthet a korhatár-módosítás. De ne képzeljük ezt valamiféle ru­galmatlan diktátumnak. Arról van szó, hogy a jelenlegi kor­határ után is lehessen tovább dolgozni, ha egészségesnek ér­zi magát az illető, s igénylik a munkáját. A megemelt kor­határ magasabb nyugdíjjal járhatna. S arra gondolnak, hogy a jelenlegi korhatár előtt is legyen mód nyugállomány­ba . vonulni. A forrás ebből úgy jön létre, hogy megválto­zik a nyugdíjat kapók, s a nyugdíjjárulékot fizetők ará­nya. Nem csekély a summa, hi­szen nemcsak a tovább dolgo­zó, hanem munkáltatója is befizetne a társadalombiztosí­tás kasszájába, s eközben ke­vesebben fogyasztanák a nyug­díjalapot. 9 A korhatár-módosítás kapcsán a legismertebb adat: a férfiaknál 2, a nőknél 3 év emelkedés, s a nőknél gyer­mekenként 1—1 (legfeljebb három év) levonás. — Ezek a számok még ugyancsak elképzeltek, de Mi lesz a szcdligeti alapítvánnyal? Nagy tervek - sovány csekkszámla Mint lapunkban többször is beszámoltunk róla, az elmúlt évben gyermekház létrehozá­sára tettek alapítványt a sződ- ligetiek. A honi gyermekvéde­lem történetében egyedülállóan nem magánszemély, nem tár­sadalmi szervezet, hanem a község lakossága indította út­jára a kezdeményezést, amely olyan intézmény létrehozására irányul, ahol hivatásos nevelő­szülők szárnyai alatt, a falu vigyázó szeretetével 6-8 állami gondozott gyermek lelhet ott­honra, Ismeretes az is, hogy a különböző rendezvények­ből, a kibocsátott védnöki és támogatói jegyekből, valamint a lakosság és a helyi vállala­tok, más szervezetek adomá­nyaiból befolyt összeg alkotja az alaptőkét. — Mennyi gyűlt össze idáig? — tudakoltuk Bodnár Tibornétól, a helyi művelő­dési ház igazgatójától, az ala­pítványrendelők egyikétől. — A váci OTP-fióknál nyi­tott 389-98016-3470 számú csekkszámlára eddig 450 ezer forint érkezett. A Magyar Út­törők Országos Szövetsége és a Duna Élelmiszer és Vegyi­áru Kereskedelmi Vállalat volt a legbőkezűbb, 109-100 ezer forinttal támogatják a gyermekház építését. A sok apró felajánlásnak is örü­lünk, legutóbb egy brigád 3 ezer, egy helybéli idős asz- szony 300 főrintot áldozott. — Mennyi hiányzik az épít­kezés megkezdéséhez? — Legalább 300 ezer forint. Telek már van, a Sződligeti Tanács ingyen bocsátotta ren­delkezésünkre, méghozzá na­gyon jó helyen, a község köz­pontjában, az általános iskola közelében. A honvédség anya­got, gépeket, munkáskezeket ígért, ha találunk olyan szak­embert, aki a kivitelezést irá­nyítaná, társadalmi munká­ban. Ez nem kis feladat, egy­előre nem is jelentkezett rá senki. — Mintha alábbhagyott volna a lelkesedés ... — Mi is így érezzük. A be­fizetéseken is látszik, hogy kisebb az érdeklődés, mint korábban. Gyakorlatilag hó­napok óta alig gyarapodott a pénz az alapítvány számlá­ján. A kifüggesztett plakátok, a vállalatokhoz postázott fel­hívásuk az idő múlásával egyre kevesebb visszhangra találnak. És már az emberek között sem beszédtéma a gyermekház ügye. Nem úgy, mint akkor, amikor ... — Amikor még az ötletet támadni lehetett...? — Valahogy így. Mert a jó szándék láttán tényleg sokan megmozdultak, az ügy mellé álltak, s most már biztos, hogy lesz gyermekház. Ám — kár volna titkolni — mindig akadtak olyanok is, akik nem értettek vele egyet. Pedig a község gyarapodását, fejlődé­sét, a tanács költségvetését nem befolyásolja, hiszen köz­adakozáson alapul. Ezt már s italanszor hangsúlyoztuk, elmondtuk, mégis akadnak kétkedők. Másokban meg az vetődik fel, hogy miért az ál­lami gondozottak pátyolgatá- sára, miért nem inkább az ál­talános iskola bővítésére vagy az utak feljavítására gyűj­tünk, költünk. — Talán egy újabb akció­val megint a figyelem közép­pontjába kerülhetne az alapít­vány ... — Gondoltunk erre. Az egyik fővárosi művelődési házajánl- kozott is arra, hogy díjmente­sen átengedi a helyiséget egy j ékonysági rendezvény cél­jára. De még nem mentünk utána. — Talán az alapítvány ki­találói sem olyan lelkesek már? — Ez tgy társadalmi ak­ció, mindent magunknak kell csinálnunk. És hát nincs ta­pasztalatunk. A kiterjedt ad­minisztráció, a szervezés már egy teljes embert kívánna. De mi mindannyian dolgozunk a magunk helyén. Én például művelődési házat igazgatok, tanítok és mellesleg van há­rom gyermekem... De ugye maga lelkesítő cikket akar ír­ni...? Akkor vegye bele: a nehézségek ellenére sem tet­tünk le róla, változatlanul nagyon akarjuk a gyermekház felépítését. Minden segítséget szívesen fogadunk. És nem­csak a pénzben kifejezhetőt... K. L. mindenképpen a nyugdíjfor­rást növeld tényező, ha növek­szik a korhatár. Van egy má­sik eleme is ennek a rend­szernek. Aki a gyermeknevelés miatt maradt távol a munká­tól, annál most pótlólagos megbecsülést jelenthet majd, hogy sem saját, sem munkál­tatói járulékfizetéssel nem fe­dezett időt is figyelembe kí­vánnak venni. Q Ezt. a kedvezményt csak úgy említették eddig, mint amely a nőknek jár. Am sok a gyermekét egyedül nevelő, elvált vagy megözvegyült apa is. S a gyermeknevelésből néha a nagyobbik rész jut az apának. Ezért nem járna szol- gálatiidő-növelés? — Ügy gondolom, hogy a korszerűsítés során ezeket a gondokat is fel kell vállalni. Azért, mert magát a gyermek- nevelést kell elismerni és nem a női vagy a férfi nemhez tartozást. Ügy lenne igazsá­gos, hogy az a házastárs ré­szesüljön az előnyökből, aki tényleg hosszú időn át foglal­kozott az utódokkaL S felte­hetően változni fog az özve­gyi nyugdíj is. Ugyanis a hát­ramaradott házastárs — akár férfi, akár nő — kiadásai, re­zsiköltségei nem csökkennek lényegesen a társának halála után. Nem lesz kevesebb lak­bére, nem kisebbedik a köz­üzemi díj, a kiadások inkább nőnek, hiszen az egyedül ma­radó külső segítségre szorul­hat — s ez ma nincs in­gyen ... 9 A régen nyugdíjazottak, s a most nyugállományba men­tek, vagy a saját jogon ellá­tást kapók, és az özvegyi, vagy rokkantnyugdíjasok, já­rulékosok között nagy kü­lönbségek alakultak ki. Le­het-e ezen változtatni? — Van erre is adatom. Aki tavaly munkásként vagy al­kalmazottként ment nyugdíj­ba, átlagosan 4 ezer 600, aki a mezőgazdasági szektorból ment, átlag 3 ezer 553 forin­tot kapott. A régen megálla­pított nyugdíjak ehhez képest is jócskán elmaradtak, hiszen eleve alacsonyabb volt az ösz- szeg, s az értékmegőrzést is csak az egészen kis nyugdí­jaknál — az elmúlt évben 2 ezer 500 forint alatt, 60 ezer embernél — sikerült érték- megőrzővé tenni. 9 Az új nyugdíjrendszerter­vek elsősorban ennek a réteg­nek a helyzetén kívánnak ja­vítani? — Ez is a fontos célok egyi­ke, de többre törekszenek. Meg kell előzni a kisnyugdí­jas réteg újratermelődését, s meg kell teremteni a lehető­séget arra is, hogy ne csupán a 70 éven felüliek, hanem a „fiatalabb” nyugdíjasok is lé­pést tarthassanak a minden­kori fogyasztói árindexválto­zással. Az az elképzelés kör­vonalazódik napjainkban, hogy a már nyugdíjban levők­nél egyszeri, néhány száz fo­rintos emeléssel meg kellene közelíteni az értékmegőrzést. 9 Idős embertársaink meg­élhetése ma elsősorban a nyug­díj és a nyugdíj melletti munka függvénye. Az utóbbit illetően változások várhatók, mind a foglalkoztatási hely­zetben, mind az adózásban ... — A többi között ezért kell arra törekednünk, hogy a nyugdíjak értékmegőrzése szi­lárd háttérrel, hosszú távra megoldott legyen. De tény, hogy az ehhez szükséges anya­giak előteremtése nem csak adminisztratív intézkedésektől várható. Hadd említsek befe­jezésül erre két példát: az egyik az életvitelé. Tavaly 7 ezernél többen mentek a me­gyéből rokkantnyugdíjba, kö­rülbelül ugyanannyian, mint ahányan öregségibe. Ez a szám jóval kisebb lehetne, ha az emberele jobban óvnák testi­lelki épségüket s egymást. A másik: komolyabban kellene venni a rehabilitációt. Manap­ság azért kérnek sokan rok- kantosítást, mert nincs más választásuk; kevés az olyan munkahely, ahol megváltozott egészségi állapotúakat foglal­koztathatnának. Tehát a mun­káltatókon. s a dolgozókon is múlik: mennyi lehet majd a nyugdíj. Vasvári G. Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents