Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-04 / 130. szám
»wr _ .»/Fl. 1 fiWMS“ 1987. JÜNIUS 4., CSÜTÖRTÖK Üzemi lapokban tallózva Nincsenek lényegtelen és fontosabb kérdések — ez az üzemi lapokat nézve, tallózva hamar kiderül. A vállalati gazdálkodás, a szakmunkásképzés, a tervek, a lehetőségek, a gondok, az új érdekeltségi forma, a termelékenység növelése, a minőség javítása éppen olyan súllyal szerepel, mint a brigádok üdülése, pihenése Tát- ralomnicon. Egyforma a rangjuk, s ami közös bennük, közlésre, érdeklődésre érdemesek. De vegyük csak sorjába! Ezért döntött úgy a tanácskozás — mely a főváros és Pest megye molnárainak képzésével foglalkozott —, hogy pályázatot nyújtanak be a MÉM- hez; a szakmunkásképzési alapból támogassa a jövendő szakemberek oktatásának feltételeit. Mnüteartav A Magyar Gördülőcsapágy Müvek gyáraiban, s így üiós- úon is, az éves tervfeladatok valóra váltása mellett alapvető Hz ésszerű, átgondolt költséges készletgazdálkodás. Ennek jegyében a tervezett közvetlen költségszint az idén a tavalyinál egy százalékkal alacsonyabb. Tehát az ez évi feladatokat a fajlagos költségek csökkentésével kell megoldani. A tervezés során meghatározott célok eléréséhez a költséggazdálkodás további szigorítása, a termékre jutó költségfelhasználás csökkentése mellett juthatnak el. Ezzel párhuzamosan jelentős csökkentést is terveznek a kereskedelmi készleteknél — egyrészt az értékesítéssel, másrészt az elfekvő és az úgynevezett lassan mozgó készletek mobilizálásával. Tartalékot jelentenek még az MGM-nél a tőkésexport-áru- Blapot biztosító kereskedelmi készletek is. Ezt abból a szempontból vizsgálják felül, hogy b tőkés országokba irányuló export ütemes árbevételének biztosítása mellett csak optimális készletszint kerüljön fel- használásra. Biz is a vállalat hatékony gazdálkodását szolgálja, s a tervezett nyereség elérésének fontos feltétele, egyben eszköze is. A GABONA A Budapesti és a . Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat dolgozóinak lapja a 'szakma 'alapvető kérdésével,-a moínárszdkmunkás- képzéssel is foglalkozik. Tavaly szeptemberben a budai malom telephelyén — a vállalat saját erőforrásaiból létrehozott oktatóbázison — megindult a molnárképzés harmincnégy tanulóval. Az esemény jelentőségét az húzza alá, hogy korábban megszüntették a fővárosban a jövendő molnárainak képzését. Ami azonban hiányzik: az a kis teljesítőképességű, de minden igényt kielégítő, rövid technológiájú tanmalom. Létesítéséről az oktatóbázis aligha mondhat le. Annál is-inkább, mert az 1987 —88-as tanévben újabb első osztály indul majd, s így elkerülhetetlen az oktatás tárgyi feltételéinek bővítése, továbbfejlesztésé. Ám a további osztályok indításához a tárgyi feltételek nem elegendők, s az iparág. • a vállalat erőfeszítése ehhez kevésnek bizonyul. A Duna Menti Regionális Vízmű üzemi lapja az idei terveket, a lehetőségeket s a gondokat veszi számba. A vízgazdálkodás legfontosabb célkitűzései között változatlanul a vízminőség további javítása, a jó ivóvízzel ellátott területek számának növelése, a műszaki feltételek korszerűsítése, a meglevő vízkapacitások hatékonyabb kihasználása, a vízkészletek takarékos hasznosítása szerepel. A fejlesztések pedig jobbára a települések vízellátásának, csatornázásának, szennyvíztisztításának javítását szolgálják. A vállalat idei terve csaknem egymillárd forint elérését irányozza elő. Ez a bázishoz viszonyítva 6,4 százalékos növekedést jelent. Az ivóvíz-szolgáltatást 14,9 százalékkal, a szennyvíztisztítást, -elvezetést 6,7-tel, a mezőgazdasági vízhasznosítást — a vízigekkel összhangban — 19,7 százalékkal kívánják növelni. Némiképpen csökkentik viszont' az ipari vízszolgáltatást. Egy sor műszaki fejlesztésre, beruházásra is sor kerül. Jelentős munka például a váci .szennyvíztisztító, a DBRV II. ütem északi ágának üzembe 'helyezése is.- A- Duna jobb parti vízellátó rendszerén belül a. vállalat a beruházója a 40 miliő forint értékű gyorsfejlesztési programnák. mely állami célcsoportos beruházásként valóspl meg. A? állami pénzeszköz 25 millió. A feladatokat kétezer dolgozóval váltják valóra. Ám az üzem- igazgatóságoknál javítják a munkaszervezést, a dolgozókkal szembeni egyértelmű, s aprakész követelmények megjelölését, s a jobb teljesítményt nyújtók hathatósabb elismerését. tiNgMfffl A fóti Vörösmarty Termelő- szövetkezet lapja azzal az új érdekeltségi formával is foglalkozik, amelyet a kereskedelemben vezettek be. A huszonhárom üzletet magába foglaló kereskedelmi ágazat 14 boltjában új érdekeltségi forma a mérvadó. Mégpedig azokban, amelyek kevésbé jól prosperáltak. ma már szerződéses vagy bérleti formában dolgoznak. A nagybani zöldség-gyümölcs felvásárló telepük pedig jövedelemérdekeltségű lett. A szerződéses üzletek dolgozói náluk vannak állományban. Önállóan gazdálkodnak azonban, saját maguk szerzik be árujukat onnan és annyit, ahonnan és amennyit jónak látnak. A munkaszerződés mellékletében azonban meghatározzák, menynyi nyereséget kell elérniük. Ha ezt nem tudják teljesíteni, akkor oda a jutalék, a nyereség. Üzlethelyiséget a kereskedelmi ágazat biztosít, de a fenntartási költségek fedezése már nem az ő gondjuk. A nagybani felvásárlótelepen hatan dolgoznak. S hogy megkap- ják-e bérüket, az attól függ, hogyan gazdálkodik a telep vezetője. S hogy mi ebből az ágazat haszna? Az új vállalkozási formában működő tizennégy egység 40 millió forintos for galma utáni nyereség 3,6 millió. Vagyis a korábbinak mintegy háromszorosa a haszon. Miért? Mert az új formában nem kell béradót fizetniük, hiszen nem a tsz kereskedelmi ágazata állja a dolgozók fizetését. A termelékenység növelése, a minőség javítása az alapvető feladatok között szerepel a Nagykőrösi Konzervgyárban. Szezonra készül a gyár, mégpedig alaposan és körültekintően. Jelentősebb —34 százalékos — felfutást terveznek a gyümölcskonzervek előállításában. Zöldborsóból ugyanannyit zárnak üvegekbe, mint tavaly, zöldbabból viszont kétszer annyit. Lecsóból, csemegeuborkából kevesebbet tartósítanak, mint a múlt évben. A konzerv I. üzemben kipróbálják az első hazai gyártmányú programozott autoklá- vot. töltőgépet építenek be a zöldbabfeldolgozó vonalhoz. A Il-es telepen a szemtisztítás, az osztályozott borsószem pufferolása és újabb szállítóvezeték kiépítése a szűk kapacitás feldolgozására hivatott. A közvetlen csomagolás arányát növeli a nagy teljesítményű tálcás zsugorfóliázó vonal beszerzése. A termelékenység javítására egy műanyag rekeszt ki- és berakógépet állítanak be. Az almaié gyártásánál például a megfelelőbb technológia megválasztásával a legjobb minőségű almasűrítményt, tudják majd előállítani. S még egy sor változás, a feldolgozóvonalak felújítása, a folyamatos dzsemgyártó vonal beszerzése szolgálja a termelés növelését, a jobb minőséget — azt, hogy akik termékeikre vevők, azok jobban járjanak. V. E. A jobbítás meghatározó tényező A Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának ülése Tegnap a megyeházán ülést tartott a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A testület az elkövetkezendő tanácsülés előkészítéseként megvitatta a megye VII. ötéves tervidőszakra szóló szociálpolitikai programjának tervezetét, valamint a lakáshoz jutás feltételének alakulásáról, a nagycsaládosok és fiatal házasok lakáshelyzetéről szóló előterjesztést. Ügy döntöttek, hogy az anyagokat — a vitában elhangzottakkal módosítva — a következő tanácsülés elé terjesztik. Ugyancsak a tegnapi ülésen a vb beszámolót hallgatott meg a Pest Megyei Társadalombiztosítási Tanács megalakulása óta végzett munkájáról és tájékoztatót a Budapesti és Pest Megyei Társadalom- biztosítási Igazgatóság tevékenységéről, a táppénzeshelyzet alakulásáról. A társadalombiztosítási tanacs javaslatai az ellátottakat szolgálják Mint köztudott, 1984. derekától a társadalombiztosítás irányítása az állami szervek feladata lett. Ugyanekkor — mint lapunk is hírül adta — megalakultak a megyei társadalombiztosítási tanácsok, illetve az országos testület is a biztosítottak érdekeinek képviseletére. A társadalmi testületben ott vannak mindazoknak a szervezeteknek a képviselői, melyek egyébként is érdekképviseleti feladatokat látnak el. A területi feladatok megoldására albizottságok, a jogorvoslati és méltányossági ügyek intézésére pedig szakbizottságok alakultak. Az önkormányzati szerv tevékenysége közvetlenül kapcsolódik a Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság munkájához. Amint a jelentés megállapította a Pest Megyei Társadalombiztosítási Tanács, a továbbiakban PMTT, megalakulásától kezdve rendszeres tájékoztatást kapott a biztosítottak ellátását érintő minden lényeges kérdésről, intézkedésről. Javaslataival támogatta a biztosítottak jobb ellátását szolgáló törekvéseket. Figyelemmel kísérte és segítette az új munkahelyi társadalombiztosítási kifizetőhelyek és tanácsok munkáját. Mindemellett tavaly célvizsgálatok keretében 28 gazdasági egységnél mérte fel a jogorvoslati és méltányossági döntések előkészítését, eredményeit, 27 vállalatnál vizsgálták a nyugdíjakkal kapcsolatos ügyintézést és 19 üzemben ellenőrizték a rehabilitációs tevékenységet. A testület szoros kapcsolatban a megyei tanács egészségügyi osztályával elemezte a rehabilitációsrendelet végrehajtásának megyei tapasztalatait, előterjesztést vitatott meg az időskorúak helyzetéről, a keresőképtelenség elbírálásának módosításáról, a kiterjesztett szűrővizsgálatokkal kapcsolatos tennivalókról. A PMTT egyik fontos feladata a biztosítással kapcsolatos panaszok, illetve méltáA jánlhatja-e az író új könyvét az olvasók figyelmébe? Elmondhatja-e. hogy miért szereti legjobban éppen ezt a könyvét, amely már tizenhetedik a sorban. Nálunk ez nem szokás, én mégis ezt teszem, hiszen úgy érzem, az elmúlt évtizedben — éppen e lap hasábjain — oly sokszor meséltem már a szentendrei Tyúkos- tetőről, hétvégi házamról, kertemről, amely most színtere a Kossuth Kiadónál megjelent új regényemnek, a Sziklatörésnek. Amikor 1970 őszén, szinte csak véletlenül, egy telket vadászó társaságba kerültem Szentendrén, csak nevettem őket. Telek, nekem, ugyan minek? A Barackvirág úttól indultunk felfelé, s ahogy gazdára találtak a felkínált telkek, úgy maradtak le a boldog tulajdonosok. Amikor végül felértünk a Tyukovác dűlőnek nevezett hegytetőre, már csak alig néhányan voltunk. És ott, belémvágott a döbbenet. E kis haza egyik légszebb dombtetején álltunk. Előttünk kanyargóit a Duna. Ezüst csíkja három nagy kanyart írt le a távolban, idelátszott Budapest, a Gellért-hegy, a királyi palota és a Parlament kupolája, látEgy kert regénye SZIKLATÖRÉS tam a Dunát két ágra szakadni, szemközt Dunakeszi épülő házai magasodtak, alant Szentendre tetői, tornyai piroslottak, a Kada csúcsa mögött pedig Vácig láttunk. Én voltam az utolsó feliratkozó, kiválasztva a legszebb telket* amelyen persze csodálkoztak az értők, hiszen itt nincs termőföld, csak szikla és árvalányhaj. Aztán úgy hozta az élet, hogy öt évig ki sem mentünk, de 1976 nyarán hozzákezdtünk fiaimmal a házépítéshez. Mivel akkor már állott néhány faház a hegytetőn, elhatároztuk, mi is faházat építünk. Amikor hozzákezdtünk a betonaljhoz, eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha ünnepélyes alapkő- letételt csinálnánk, a magunk örömére. Nem lett belőle semmi. Sebaj, gondoltam, még itt a terasz, s amikor majd mozaikkövekkel rakjuk ki, írok egy vendégköszöntő szonettet, s ez díszíti majd a teraszt, s aki belép, rálép, elolvashatja. Valamiért ez is elmaradt. Akkor nem tudtam, ma mar tudom, még nem éreztem eléggé enyémnek a hazat. S aztán, 1980-ban megtaláltam. a hangot, és vagy három hónap alatt írtam 120 szonettet a kertről, a házról, a virágokról, a fákról, a tücskökről, mindarról, amit nekem ez a kert jelent. Ám még ezután is mindig izgatott, új írói élményt kínált a kert és a ház. Aztán, amikor már fogadóképesek Voltunk, feljött édesapám Szegedről, vendégségbe. Nehezen mondta ki: tetszik itt, szép a vidék, a kert, a ház. igen, apám szájáról nehezen jött a dicséret, mint mindig, egész életében. Amikor hazament, elhatároztam, megírom az öreg alakját, megörökítem ittlétét egy új regényben. Ha róla írok, mindig Vér Bálintnak nevezem, ha magamról: én vagyok Vér István. És persze, nemcsak apámat írom meg, hanem a szomszédaimat is, akik, remé- ‘ lém, nem séftődnek meg, ha magukra ismernek a regényben. Hiszen én ilyennek látom őket. Néhányan már — talán egy éve — tudnak a könyvről, velem várták a megjelenését. Mindig tréfálkoztam velük, mondván: most barátkozzunk, amíg lehet, mert ha megjelenik a könyvem, úgyis mindenki megsértődik. Persze ez csak tréfa volt, remélem, ők is annak vették. ..................... Az olvasót soha nem érdekli, mi a valóság egy regényben és mi a kitalált. Apám azonban nem ilyen, hisz a leírt szónak, és én a megírástól kezdve féltem, mi lesz, ha megjelenik a könyvem és raportra hív, leszid, hiszen mi mindent megírtam életéből, emlékeiből. Erre már nem került sor. Apám elment a világból, mielőtt kezébe vehette volna könyvemet. Ú j könyvbe dedikáció illik: én tréfásan mindig azt mondom, nem könyvet írni nehéz, hanem dedikációt. Nos, engedjék meg, kedves olvasóim, hogy ekképpen dedikáljam a könyvhétre megjelent regényemet: „Nem a való, de annak égi mása, s fölötte ragyog Szentendre varázsa.” Takács Tibor nyossági kérelmek elbírálása. Tavalyelőtt több mint ötezer, tavaly pedig mintegy hat és fél ezer véleménynyilvánítás, illetve kérvény mérlegelése alapján hoztak határozatokat. A jogorvoslatot igénylő ügyek száma az elmúlt két évben csaknem elérte a négyezret. Ezek 40 százalékában hoztak megváltoztató jellegű határozatot. Jogsértés miatt egyetlenegy kifogás sem merült fel. A fellebbezések többsége a nyugdíjszolgálati idő kiszámításához s az ezzel összefüggő új bizonyítékok, szakvélemények benyújtásához kapcsolódik. Sokan megfellebbezik a Nyugdíjfolyósítási Igazgatóság többletkifizetés- visszatérítésére vonatkozó határozatait. A PMTT bizottságai a körülmények mérlegelésével indokolt esetben részben vagy egészben elengedik a tartozás összegét, illetőleg részletfizetési könnyítést engedélyeznek. Mivel sok idős kisnyugdíjas tájékozatlanságból vagy szerénységből nem fellebbez hasonló ügyekben, ezért sok esetben maga a PMTT kezdeményezte a visz- szatérítéssel kapcsolatos eljárás megváltoztatását. Nagy részük van azoknak az intézkedéseknek a megszületésében, amelyek a nyugdíjfolyósítások jelenlegi felülvizsgálata során a 90 napnál régebben jogalap nélkül felvett összeget csak a nyugdíjas súlyos mulasztása esetén téríttetik vissza. Ugyancsak fontos a PMTT tevékenységén belül a segélyezési munka. Az elmúlt években minden indokolt kérelmet ki tudtak elégíteni, a csaknem ötmillió forintos keretből. A tanács hatáskörébe tartozik a munkában töltött idő, a közéleti tevékenység és a szociális körülmények figyelem- bevételével, az egyes alacsony nyugdijak kivételes emelése is. A bizottságok az elmúlt, két évben mintegy négy és fél ezer kérelmet és javaslatot bíráltak el, és mindössze 552 elutasító határozatot hoztak. A többségnek két-, illetve háromszáz forintos havi emelést szavaztak meg. A jelenleg beérkező kérelmek száma azonban olyan magas, hogy az indokoltak közül is kénytelenek szelektálni a testületek. s a várakozási idő is gyakorta eléri a fél évet. Az egyéni kérelmek a nagy szám miatt csak részben teljesülnek. Az a cél, hogy a legrászorultabbak kiválasztását elsősorban a PMTT munkájában részt vevő érdekképviseleti és tanácsi szervek végezzék. A nyugdíjemelés mintegy 30—40 százaléka sorolható ebbe a kategóriába. ft színvonal -emelBsével igyekeznek enyhíteni a szociális feszültségeket A társadalombiztosítási tevékenység jelenlegi helyzetéről a Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság tájékoztatójával alakulhatott ki teljes kép a testület tagjairól. Amint ebből kitűnt, az igazgatóság illetékessége a főváros és Pest megye mellett még Fejér megyéhez tartozó településre is kiterjed. Cegléden és Vácott egy-egy kirendeltségük működik. Csaknem hárommillió állampolgár ügyeivel foglalkoznak születésüktől a halálukig. Főbb feladataik közé tartozik a készpénzsegélyek megállapítása és folyósítása, éppúgy, mint a nyugdíjigények elbírálása a társadalombiztosítási kötelezettség megállapítása, a bejelentéssel, járulék- bevallással összefüggő igazgatási tevékenységek vagy a társadalombiztosítási járulék, a bírságok, késedelmi pótlé- kokkiszabása. Bár nehezebbek a gazdasági feltételek, az elmúlt években is több olyan rendelkezés született, amely javította'az ellátás színvonalát, igyekezett enyhíteni a szociális feszültségeket. Ezzel természetesen gyarapodott az igazgatóság munkája, az intézkedésre váró ügyek száma tavaly csaknem egyötödével növekedett, s ez a tendencia az idén is folytatódik. Hozzájuk tartozik a több mint kétezer társadalombiztosítási és ezer csa- ládipőtlék-kifizető hely felügyelete is. Közvetlenül látnak el mintegy 150 ezer olyan biztosítottat, akinek a munkahelyén nincs kifizetőhely, valamint 42 ezer kisiparost és magánkereskedőt, több mint hatezer munkaközösséget, illetve kétezer ipari szolgáltató szakcsoport tagjait és alkalmazottait. Ez utóbbiakhoz kapcsolódó, közismerten bonyolultabb ügyintézés jelentős energiákat köt le. A tájékoztató néhány jellemző adatot tartalmaz a társadalombiztosítási munka jellegéről, nagyságrendjéről. Csak Pest megyében több mint 17 ezer dolgozó van átlagosan naponta táppénzesállományban. Gyermekgondozási díjat csaknem 8 ezer, gyes-t majdnem 9 ezer jogosultnak folyósítanak. Több mint 80 ezren kapnak családi pótlékot. És mintegy 60—70 ezer nyugdíj- igényt bírálnak el évente. Az utóbbival kapcsolatban hangsúlyozták, hogy ha jó az előkészítés, az elbírálás ideje 2—3 hét. Ehhez jön még a kézbesítési idő. Sajnos azonban mind a kis létszámot foglalkoztató egységekben, mind a magánszektorban és a kisvállalkozások területén gyakoriak a felületesen elkészített igénylések, s így a döntés is elhúzódik. Az igazgatóság törekvése, hogy a növekvő feladatokat az ügyvitel korszerűsítésével, számítógépes nyilvántartással, mikrofilmek alkalmazásával oldja meg. A folyamat már megkezdődött, s a kezdeti eredmények biztatóak. A különböző társadalombiztosítási kifizetések alapvető forrása a járulékbevétel. Tavaly az összes szektort figyelembe véve a kintlévőség mintegy félhavi összegnek felel meg az évi 53 milliárd forint kirováshoz viszonyítva. A magánmunkáltatóknál és a kisvállalkozásoknál viszont a be nem fizetett járulék tavaly meghaladta a négy és fél hónapot. Több mint négyezer esetben kérték a behajtási eljárás lefolytatását, s ettől1 mintegy 180 millió forintot reméltek. Sajnos az eredmény alig haladta meg a 22 milliót. A tartozások behajtásában tehát itt is erélyesebb, határozottabb intézkedések szükségesek. Ugyancsak számottevő problémák mutatkoznak a rehabilitációs tevékenységben. A nagyobh vállalatoknál ez kevésbé okoz gondot, míg a kisebb egységek szinte egyáltalán nem fordítanak erre gondot. A megyei tanács végrehajtó bizottsága megvitatta és elfogadta az előterjesztéseket és elismerését fejezte ki mind a társadalombiztosítási tanács, mind az igazgatóság munkájáért. • '; i&ty m. j.
