Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-30 / 152. szám
Jut a he’yi boltokba is A tavalyikéi alig maradt Már két hete múlt, hogy kipattantak az első hüvelyek, de még mindig eléggé döcögős tempóban haladnak a borsófeldolgozók. A konzervgyár I- es és II-es telepi vonalainak napi 7-800 tonna kapacitásától messze elmarad a felhozatal, a viszonylag kevés készáru pedig szinte azon frissiben kamionokba, vagonokba kerül. Ritkán fordul elő, hogy a raktárak készlete inkább fogy, mint gyarapszik, a gyors kezű csomagolok mostanában jóformán csak azl tudják kartonokba rakni, amit a konzervüzemekben előző nap elkészítettek. Most is, de lényegében végig a félév folyamán tűrhető volt a szállító járművek forgalma mind a kamionok, mind a vasúti kocsik esetében. Javarészt ennek köszönhető, hogy június elejére, közepére gyakorlatilag alig maradt a tavalyi konzervekből a raktárakban. — Ne hagyjuk szó nélkül a csomagolás, raktározás hatékonyságának fejlesztése érdekében történt intézkedéseket sem. Ezeken is sok múlt, hogy a félév folyamán 50 ezer tonna készárut tudtunk kiszálljam. Ez 10 százalékkal több, mint az esztendővel ezelőtti ciklus teljesítménye — tette hozzá Bélteki Lajos, a raktárak üzemvezetője. — Jelenleg a belkereskedelmi lehívásokkal párhuzamban néhány nyugat-európai országba, valamint ausztrál és amerikai megrendelésre csomagolunk, de a hangsúly természetesen a borsón van, ami nagyrészt a szovjet és NDK piacra megy. — Jól tudjuk, napok kérdése csak, hogy kellő lendületbe jöjjön a nyersanyagbeszállítás. A raktárak tudják-e majd követni ennek iramát? — Nem tartunk tőié, hogy szűk keresztmetszet keletkeznék nálunk. Mint ismeretes, július közepe óta a KISZ- építőtábor is bekapcsolódott a csomagolásba, rövidesen általános iskolások is érkeznek. A borsószezon csúcsán heti 3 ezer tonna árut kell kiszállítanunk. Ennek ütemétől függően éjjeli műszakokat is szervezünk, sőt minden bizonnyal huzamosabb időn át szombaton, vasárnap sem szünetel a munka. Év végéig még további 70 ezer tonna konzerv kiszállításával vagyunk adósak. — ay A léüzemben is nagyon várják már, hogy csúcsára hágjon a gyümölcsszezon. Ottjártunkkor még a tavalyi napsugár érlelte meggyből készült a finom nektár. A félliteres üvegeket a raktárig sem kell vinni. Tényi Albertné rekeszrakó gépével már a gyártás helyszínén útra készíti azokat. Jut belőlük a körösi boltokba is. (Varga Irén felvétele) NAGY£ŐRÖSi *z/círta A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 151. SZÁM 1987. JÚNIUS 30., KEDD Teljesítmény és érdekeltség Nevük összenőtt a szervizzel Az úgynevezett szerződéses működtetésű vagy például az átalánydíjas elszámolású műhelyek, kereskedelmi egységek létrejötte, illetve sok esetben a tevékenységükben a korábbiakhoz képest történt pozitív változások, több momentum mellett gazdálkodásunk egyik sajátos kerékkötőjére, a személyi és csoportér- dekelíségrc, azaz annak hiányára hívta fel a közvélemény figyelmét. Mi másra következtethet az ember, amikor látja, hogy az állami vagy szövetkezeti szektor egyes eleddig veszteségesen dolgozó egységei a jövedelemérdekelíségi rendszerben meg tudnak élni a saját kenyerükön anélkül, hogy a termelés vagy szolgáltatás gyakorlati feltételeiben lényeges változás történt volna. szerint gondolni kell a jövőre is. Mégis megiepett kicsit, mert önálló vagy félig-med- dig önálló mesteremberek szájából sajnos ritkán hallani ezt manapság azzal a természetességgel, ahogy itt kimondták. S ezen a megrendelők elége dettségét, a ma megszolgált bizalmat értették. Miklay Jenő Tertcü háza g|ÍS| If wmilM A törtcli Dózsa Termelőszövetkezetben a kedvező időjárás meggyorsította az időszerű munkákat. Szépen fejlődik a közeli aratásra váró gabona is. (Vimola Károly felvétele) Tegyük azért hozzá rögtön, hogy az efféle közgazdasági, szabályozási mechanizmusok is csak ott jelenthetnek gyógyírt, ahol nem eredendő konfliktusok közepette él együtt a termelő, a szolgáltató a piaccal, mert nyilván pusztán a jövedelemszabályozás módosítása nem oldja meg a termelés alapvető problémáit. És ugyanakkor ne feledjük azt sem, mert súlyos tévedésbe kergetjük magunkat, ha úgy véljük, hogy a jobb, hatékonyabb munka anyagiakkal való megválthatósága pusztán a szubjektív magatartással hozható összefüggésbe. Ennél azért jóval bonyolultabb a kép, de a személyes érdekeltség domináns szerepét minden körülmények között el kell ismerni. Témánkhoz illő példák a Gépgyártó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet szolgáltató egységei, melyek — csúnyán hangzik, elismerem — tulajdonképpen csak púpok a szövetkezet hátán, jóllehet tevékenységük nélkülözhetetlen a város számára. Éppen ez utóbbi megfontolásból fel sem vetődhetett valaha is a gondolat megszüntetésükre, viszont a terhet, amit a fő profil, a gépgyártásból eredő haszon fogyasztásával a szövetkezetre hárítanak, viselni nem lehet a végtelenségig. Most, hogy a szövetkezeti gépgyártás is szerényebb nyereséggel kénytelen beérni az értékesítési problémák miatt, kiváltképp lottyanásig érlelődött ez a kérdés. A napokban említettük, hogy az autószervizben is bevezették a teljesítményarányos bérezést, aminek biztató jelei vannak, de más műhelyekben már régebbről ez a szisztéma járja. Nehéz hinnünk, de igaz, hogy az egyébként felkapott háztartási és kisgépszerviz sem tartozott az eredményesen működő részlegek közé, annak ellenére sem, hogy szakmailag jól felkészült, lelkiismeretes kollektíva munkálkodik falai között. Itt két év óta alkalmazzák az átalány- díjas elszámolási formát, azóta pozitívra váltott a gazdálkodás egyenlege. Igaz, a szövetkezet eredményének növeléséhez ma sem járulnak hozzá, az megelégedett a null- szaldóval, s ami ezen túl megmarad, azon a négy dolgozó osztozik. Hogy mennyire rúg időszakonként a nyereségük, az ugye a munkaellátotiságtól, annak összetételétől, a kiadások alakulásától, szóval sok mindentől függ, ne gondoljunk valami nagy összegre, de any- nyit kitesz, hogy érdemes legyen érte vállalni a több munkát, s nem utolsósorban mindenért a nagyobb személyes felelősséget. Kis műhely, sajátosak a körülmények, nem is biztos tehát, hogy mindenütt papsajt az, amit itt a hatékony gazdálkodás elemeinek neveznek, de ezek azért tanulságosak. Beke Dénes, a műhely vezetője rengeteg apróságot sorol fel, ilyen-olyan megtakarításokat, amik egyenként fel sem tűnnének, de együttvéve komoly pénzeket hozhatnak a konyhára, vagy éppen vihetnének el. Érdemes eloltani a villanyt, ha úgy hozza a helyzet akár tíz percre is, eggyel, kettővel kevesebb fuvar hetente, havonta, vagy olcsóbban beszerzett alkatrész — mind az ő zsebük felé hajtja a pénzt. Kétségtelen, hogy jobb megélhetésükhöz ezek a források arányaiban nem kevéssel járulnak hozzá, de a boldogulás alapja természetesen náluk is a szaktudás, az elvégzett munka. E tekintetben úgy vélem — s gondolom ezzel mások is egyetértenek, akik ismerik a műhelyt —, aligha szükséges a múltat összevetni a jelennel. A műhelyvezető 25 éve dolgozik a szövetkezetben, felesége, valamint Prikkel Zoltán, és az ügyfélfogadást, adminisztratív teendőket ellátó Papp Sándorné neve is régóta összenőtt a szervizzel. A három szerelőnek a műhelyen belül is megvan a maga speciális munkaterülete, de nincs olyan háztartási gép. amihez ne értenének egyenként is. Legyen az villanyborotva, hajszárító, automata mosógép, nem válogatnak, bár azt mondják, szívesebben foglalkoznak olyan megbizásokkal, amik kevésbé anyagigényesek. Ez a vonzalom részint a csapnivaló alkatrészellátással is magyarázható, de még inkább azzal a meggondolással, hogy tisztán csengő forintokat csak a kétkezi munka terem. Nagyon igaz, mint ahogy az a mondásuk is örök életű, miNövekvő zöldségkivitelüiik A Hungarofruct Külkereskedelmi Vállalat június közepe táján mind nagyobb tételekben indítja az exportszállítmányokat a külföldi megrendelőknek. A szokásoshoz képest az érés két-három hetes késésben van, ez a zöldség- és gyümölcsfélék forgalmazásánál is lemérhető. Máskor Ilyentájt már lényegesen több áru hagyta el az országot. Az idén azonban, a késedelmes érés miatt még nem szállítottak például szamócát és málnát, holott tavaly ilyentájt már javában tartott a szezon. A szállítások azonban most már folyamatosan növekszenek. Az NSZK-ba viszonylag nagy mennyiségű fehér spárgát adtak el, e zöldségféle iránt az utóbbi években megnőtt az érdeklődés, és ennek tesz eleget — mezőgazdasági partnereivel együtt — a Hungarofruct. Zöldpaprikából a szentesi körzetből érkezik most a legtöbb, a szállítmányokból jut exportra is. Hetente mintegy száz tonnát indítanak, ám a következő hetekben ennél lényegesen több hagyja majd el az országot. A vállalatnál arra számítanak, hogy az idén 2500—3000 tonna zöldpaprikát adnak el külföldön. A gyümölcsök közül az egres szezonja tart, több száz tonnát értékesítettek, mindenekelőtt az NSZK-ban és a Benelux államokban kapós ez a gyümölcs. A jövő héten 200 tonna egrest küldenek a Szovjetunióba, ez lesz az első alkalom, hogy ide nem vasúti kocsikkal, hanem hűtőkamionokban utazik az áru. A nyári bogyós gyümölcsök megkésett érése miatt egyelőre csak lassabb ütemben szedik a szamócát és a málnát, az áruból egyelőre nem jut még külföldre. A málna iránt fokozódnak az igények, ám hogy végül is mennyit sikerül értékesíteni, az sok tekintetben az időjáráson múlik. Legfeljebb június vége felé szedik majd nagyobb mennyiségben a termést, és akkor indulhat meg a külföldi szállítás is. Eperből 100— 200 tonna éladását tetvezik'. Mozi A nagyteremben: Egy maréknyi dollárért. Színes, olasz westeirnfiilm. Előadás 6 és 8 órakor. A srtúdióteremben: Huber- tusz vadászat, fél 6-kor. A kertmoziban Pat, Garrett és Billy, a kölyök. Amerikai westernfilm, 9 órakor. Kocogtak az egészségért Szép, napos idő és fújdogá- ló. helyenként enyhén felerősödő szél kedvezett az idei tavaszi nagykőrösi „Kőrös- körül” kocogónapnak. A résztvevők becslés szerint mintegy ötszázan voltak. Szőke Sándor sportfelügyelő tartott tájékoztatást az Ifjúsági sporttelepen. Zömmel általános iskolások indultak. A rajt mindkét kategóriában együtt volt a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskolánál. A rövidebb, kb 2500 méteres távon (a Toldi—Dózsa György út—Damjanich utca—Tázerdei út—Jókai utca—Álmos utca— Farkas utca—Ceglédi út—Ifjúsági sporttelep útvonalon) több szülő és nevelő együtt futott gyermekével — tanítványaival. Érdekesség, hogy elsőként egy leány ért célba, s a helyezettek között négy Kiss nevű is volt. A befutási sorrend: 1. Tóth Ildikó (Petőfi isk.), 2. Fodor Lajos (Rákóczi isk.), 3. Kiss Tibor (Rákóczi isk.), 4. Kiss Csaba (Petőfi isk.), 5. Kiss Gábor (Rákóczi isk.), 6. Kiss Róbert (Petőfi isk.), 7. Kudri Zoltán (Kossuth isk.) 8. Szendi Gábor (Rákóczi isk.), 9. Gulyás Péter (Rákóczi isk.), 10. Szigetvári Ildikó (Petőfi isk.). Itt volt a népesebb mezőny A hosszabb, kb 5 kilométeres távon (Toldi—Dózsa György út—Damjanich utca Tázerdei út—Kossuth Lajos utca—József Attila út—Konzervgyár (forduló)—Kossuth Lajos utca—Jókai utca—Álmos utca—Farkas utca—Ceglédi út—Ifjúsági sporttelep útvonalon) a konzervgyári portánál levő ellenőrző ponton, a fordulónál az odaérkezésről igazolást kaptak az indulók. Mégis voltak „ügyeskedők”, de azokat a zsűri kizárta. Az élcsoport: 1. Kőműves István (Kossuth isk.), 2. Kovács Péter (Petőfi isk.), 3. Bakonyi Ferenc (Petőfi isk.), 4. Vida Zoltán (Petőfi isk.), 5. Hoff er Tamás (Kereskedő), 6. Takács János (Toldi isk.), 7. Madár Csaba (Pető.fi isk.), 8. Ifj. Bocskai László (Petőfi isk.), 9. Gulyás Kálmán (Rákóczi isk.), 10. Dér Ferenc (Arany J. tsz), 12. id. Bocskai László (nyugdíjas, a legidősebb), 15. Dobóczi Regina (Kossuth isk., a legjobb lány). A mozgósításban: 1. Ságvá- ri úttörőcsapat, 2. Petőfi isk., 3. Rákóczi isk., 4. Kossuth isk., 5. Toldi isk., 6. Arany isk. A résztvevők emléklapot kaptak LELÁTÓ A TOLDIBAN Megkezdték a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet tornacsarnokában a kétoldali lelátó építését. A középfokú tanintézmény vezetőinek, nevelőinek és diákjainak régi álma teljesül ezzel. Galéria- szerűen mintegy kétszáz nézőt tudnak majd elhelyezni a terv szerint, a kézilabda-játéktér széle fölé kissé belógóan. Elkészültekor a toldis versenyeken a nézőket ott helyezik el, a küzdőtéren csak a sportolók, edzők és a versenybírók maradhatnak majd. S, Z. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap* Szamár is veit a vásáron Nagyon drága a szarvasmarha majd csalt jövőre lesz. (Tehát két és félszer annyiba fog kerülni.) Volt a vásáron 10 forintén férfizofcnd, s ez még alkkoir is megérte a turkál ást, ha as ember tudja, hogy esetleg csak az orrán el varrott fazonúi kap. (A boltban azért is 5C forintot kérnek.) Ügy tűnik, a lengyel pia< közikedvelt olcsósága a megszüntetésére hozott intézkedések miatt áttevődik a vásárba. A műszaki cikkek kivételével a lengyelek a butik- cikkeket eddig is jórészt budapesti kereskedőktől szerezték be. Most már ezeknek a; árai is emelkedtek. Szólni kell a vásározók rugalmasságáról is. Itt példán lehet kapni korlátlan mennyiségben nokedliszaggatót, 3í forintos áron. Boltvezető is merőseim szerint ez állam boltban lényegesen olcsóbl lenne. Hozzáteszem, hogy ér az utóbbi öt esztendőben egyet lenegyszer sem láttam... Ballai Ottó forfatot kért volna el a gazdája. Nagyon nagy volt a szarvasmarha-felhajtás is. Igen magas árak alakultak itt is ki, elsősorban bikaborjúkat kerestek, az árak változatosak voltak. Egy hónapos 6—8 ezer forintba került, de két darab tízhetesért már 24 ezer forintot kellett volna fizetni. Viszonylag kevesebb volt a malac. A választási jellemző ára 1600—1800 forint volt, de kelt el 1300-ért is. A négy hónapos állat ára 2500 forint körül állapodott meg. A nagykőrösi vásár — amely egyébként látogatottságát tekintve a Központi Statisztikai Hivatal szerint az országban az első három között van — ezúttal is sok kiskereskedőnek adott helyet. S ez árakat szemlélve nem is csodálkozhatunk a vásár népszerűségén. Divatos alakú, színű, formájú női trikókat, pulóvereket, nyári blúzokat már 150 forintért lehetett kapni. Ugyanez a butikban legkevesebb duplájába kerül, az állami üzletben meg Főtér-Páskor, amikor a néphit szerint megszakad a búza töve, vásárt szokott rendezni városunk. A gazdaember ilyenkor, a legnagyobb mezőgazdasági munka előtt, felfrissítette a készletet, megvette a ház körűd szükséges, hiányzó holmikat. A nyári vásár nagy hagyománya az idén sem szakadt meg, de a György-napi vásárral ellentétben a mostanira inkább az állatfelhajtás volt a jellemző. Rengeteg lovat árultak, áraik közöt a végletek 10—100 ezer forint. Egy atyafi hatéves lovát azzal a felkiáltással árulta, hogy a 40 ezer forintból két kisfröccs árát enged. Ez az utolsó ár, tette hozzá. Szamarat is árultak 15 ezer forintért. Egy olyan kecskéért, ami tulajdonosa szerint naponta hót liter tejet ad, 3200 Köszönetünicet fejezzük ki mind. azoknak a rokonoknak, ismerősöknek, akik édesanyánk. Káplár Gáborné temetésén megjelentek, sírjára virágot, koszorút helyeztek el. ezzel is nagy bánatunkat enyhítették. Gyászoló leányai.
