Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-30 / 152. szám
Építi a gerincvezetéket Vác belvárosában, a Sztáron Sándor utcában jól halad a gázgerincvezeték kiépítése. A munkát némiképp hátráltatja, hogy egy-két háztulajdonos nem építi ki a csatlakozóhelyeket, ez pedig az ő kötelességük lenne. Kranár Mihály gázszerelő, a MÜFA dolgozója, a földbe kerülő csövek hibátlan csatlakoztatásáért felelős. (Kép és szöveg: Virnola Károly) vAa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 151. SZÄM 1987. JÜNIUS 30., KEDD Dobozt, könnyűfémet báláz a gép Gyártanak és fejlesztenek Mit tehet egy alig 350 dolgozót foglalkoztató kis termelőegység, ha profilja korlátozott, ha elsősorban társgyárakat kell kiszolgálnia a késztermékeknél kevésbé jövedelmező alkatrészekkel, és mégis előbbre akar jutni? Nos, a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat 7-es számú gyára Vácott a kis, de biztos lépések taktikája szerint próbálkozik a talponmarádással. Már bevált ötleteikről és még csupán tervezőasztalra álmodott elképzeléseikről beszél Kovács Ferenc igazgató. — Ügy véltük: öntödei, forgácsoló és szerelési feladataink mellett készárugyártásra is vállalkozhatnánk. Körbenéztünk, hol találkozhatna a piaci igény jelenlegi berendezéseinkkel. így jutottunk a központ segítségével, cipőipari gépek előállításához, évente 10—20 darabos külföldi megrendeléshez. Azóta már egy román és egy NDK-vállalat is rendelt tőlünk újabb 10 darabot a harmadik negyedévre. Eközben már formálódott egy másik terv, melyhez a fogódzót a különböző külföldi vásárokon szerzett tapasztalaA szomszédban már sajtos is van Fonott kenyérszaka j tők, hosszú nyelű vetőlapát, fafűté- ses kemence már csak mutatóban szolgálja a pékeket. A sütőipart is modernizálták, pár az igények ismeretében a minőségen még van mit javítani. Ma, ha egy látogató belép a kenyérgyárba, irdatlan mennyiségekről lát, hall. így van ez az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat gödöllői kenyérgyárában is. Kezdésnek egy adat a liszt tárolásáról. A régi zsákos — 'fáradságos — módszer helyett ma három, egyenként ötventonnás liszt,silóban tárolják mindennapjaink legfőbb alapanyagát Hatalmas edényekben dagasztanak a gépek, majd gurulótálakban kei a tészta. Ezekbe is belefér vagy kétszáz kilogramm. Ezt követi a kimérés, a formázás, majd a kemence szalagjára sorakoztatják az adagot, amely lassan mozogva eltűnik. Ötven-ötven- öt perc múlva friss, ropogós termék kerül ki a másik végén. — Kenyérből négyfélét sütünk. Naponta 15—16 mázsa kétkilós fehér kenyér hagyja el a gyárat, míg a házi jellegű egykilósból 3—4 tonnányit igényelnek. Helyi különlegesség a rozsos gödöllői formakenyér. Ezek másfél kilósak és naponta 2—300 darab kerül belőlük a pultokra — tájékoztatott Molnár Sándorné üzemvezetőhelyettes. Alig egy hete újabb kenyérfajtával lepték meg a vásárlókat. Az újszülött húsz százalékban sajtot tartalmaz. A hetven dekagrammos újdonság igen ízletes, bár az ára borsos, 20 forint 60 fillér darabonként Obtj áriamkor, a kora reggeli órákban, a feszített tempójú éjszakai műszakhoz képest csendes, de korántsem andalító munka folyt, csak kenyeret sütöttek. Ahhoz, hogy a regge- linkhez friss kenyerünk legyen, főleg a nyári hőségben embert próbáló ez a szakma. További nagy számokat sorolt Molnárné. Zsemléből 28—30 ezer darab hagyja el a kemencét éjszakánként, ehhez társul még 42—44 ezer kifli. Igaz, ezt gép sodorja, de kézzel formázzák és még melegében, megrendelés szerint válo- gatják. összesen kilencvenen szolgálják ki azt a 124 üzletet, melyekben ezrek és ezrek vásárolják a péksüteményüket. A minőségi kifogásokat tudomásul veszik, s nem mentegetőzésképpen, de hozzáteszik, hogy jobbára a liszt minősége a ludas, vagy az oly áldásos, de nem mindig megfelelően működő gépekben található a hiba. Öregfiúk kéziSabdatornája Befejeződött az öregfiúk kézilabdatorna, melyet az Izzó új pályáján rendezett az egyesület kézilabda-szakosztálya. Az utolsó játéknapra már nem sok izgalom maradt, mindössze egy mérkőzés volt, mely még beleszólhatott a helyezések eldöntésébe, ez pedig a Nagymaros—Verőcemaros találkozó volt. Nagy küzdelem után döntetlen eredménnyel zárult. Ezt követte a Dunakeszi—Váci Kötött találkozó, amelyen a tornagyőztes biztosan nyert. A végére maradt a két régi helyi rivális, a Fonó és a A Cement- és Mészművek vezérigazgatósága az önálló beruházási osztályra gépészmérnöki vagy üzemmérnöki végzettségű és néhány évi beruházási gyakorlatot szerzett dolgozót keres beruházási előadói munkakörbe. Közgazdasági tapasztalattal és idegennyelvismerettel rendelkezők előnyben. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet írásban, részletes önéletrajzzal, az önálló személyzeti és oktatási osztály vezetőjének címezve. Cím: Vác, Lenin út 16. 2601. (Pf.: 250.) Telefon: 13-013. „Szpari” mérkőzése, amely látványos játékot, igazi közönségszórakoztató találkozót hozott. Eredmények: , Verőcemaros—Nagymaros 12-12 (8-6). Góllövők: Rixer, Bethlen 3—3, Molnár, Szabó 2— 2, Nagy, Berki 1—1, ill: Jeszenszki, Kiss, Hoffmann 3— 3, Kiss K. 2, Hornyák 1. Váci Kötött—Dunakeszi VSE 12-24 (5-10). Góllövők: Szabó, Heincz 3—3, Baracsi, Horváth 2—2, Zomborka, Sós 1—1, illetve: Kovács 9, Czipó 5, Szé- nási, Lőrincz 3—3, Dézsi 2, Varga, Zsigái 1. Váci Fonó—Váci Spartacus 18-16 (10-10). Góllövők: Pápa, Csabuda 6—6, Molnár 3, Török G., Vuklovszki, Toldi 1—1, illetve: Boczkó 7, Kiss 3, Nyári L. 3, Berczelly 2, Székely 1. A torna végeredménye: 1. DVSE 2. Váci Fonó 3. Nagymaros 4. Verőcém. 5. Váci Spart. 6. Váci Kötött 5 5--------102-78 10 5 4 ------- 92-71 8 5 212 78-75 5 5212 70-67 5 51—4 78-82 2 5 ------- 5 59-96 0 A torna befejezését köve- tőén a szervezők nevében id. Vuklovszki János adta át a győztes együttesnek a vándorserleget, bízva benne, hogy az őszi újabb sorozaton ismét hasonló játékkedvvel és lelkesedéssel vesznek majd részt a csapatok. Az eredményhirdetést követően bizonyítottak a már nem aktív egykori kézilafodáshöl- gyek is, akik sikeres bemutatót játszottak. A bemutatón három együttes, a Forte, a Penomah. valamint a Deákvár szerepelt, és méltán aratott közönségsikert. A tervek szerint, a „lányok” is hamarosan tornán küzdenek meg egymással. —ny tok adták. A szocialista országokban, így hazánkban sem gyártanak papírbálázó gépeket: mi lenne, ha a vállalat fejlesztene ki ilyet? Kell, hogy legyen piaca — így töprengtek. Az eredmény pedig már a tavaszi BNV-n látható volt. — NSZK-beli mintára fejlesztettük ki a gépcsalád egyik típusát, az áruházi kartondobozok, egyéb papírféleségek bálákba préselésére szolgáló hidraulikus, félautomata berendezést — folytatja az igazgató. — Rövidesen hozzákezdünk a sorozatgyártáshoz, egyelőre 10 darabot, később ugyanennyit: készítünk az élelmiszer-kereskedelemnek. Lassan végzünk a másik tipus fejlesztésével: ez méreteiben nagyobb lesz és könnyűfém bálázására is képes. Nemcsak ilyen kisgépekben gondolkodnak, foglalkoztatja őket a tőkés export bővítése is. Általában egy évben 20—30 millió forint értékben szállítanak az NSZK-ba öntvényeikből, egyebek között vízhálózati alkatrészekből, csatornafedelekből és -keretekből. Most alkalom adódott termékskálájuk bővítésére. — Egy nyugatnémet gépkocsiemelőt összeszerelő cég megbízásából emelő talpprés, úgynevezett gerenda előmeg- munkálását vállaltuk. Nemrég indultunk, körülbelül 10 millió forinttal növeli tőkés bevételünket ez a munka az idén. Az előírt mérettűzések fenntartására különböző célszerszámokat kellett készítenünk. A dolognak ez a része nem jelentett gondot, annál inkább a hengerelt anyagok beszerzése. Sikerült ez is végre, s igyekeznünk kell, mert a németek gyors és jó minőségű munkát várnak tőlünk. Mi pedig szeretnénk tartóssá tenni ezt a kapcsolatot. Módosul egy, immár hagyományszámba vehető gyártmányuk is. Szovjet kooperációban évek óta készítenek SZTB-szövőgéphez részegységeket, ezek továbbfejlesztett változatát várja el a jövőben partnerünk. Hogy a magasabb követelményeknek megfeleljenek, új megmunkáló gépekre lesz szükségük.' Anyavállalatuk tavaly exportbővítő hitelt vett fel és lakossági kötvényt is bocsátott ki — remélik, jut ebből a pénzből nekik is. Megszégyenülve Ülök a helyközi járat „csuklósán", s az időt agyonütendő, a most kölcsönkapott autóatlaszt nézegetem. Próbálom megtalálni a legrövidebb utat Jugoszlávián keresztül... Jó ötvenes férfi ül mellettem, arca cserzett, borostás, tenyere kérges, körme repedezett, nem az utolsó divat szerint öltözött. — Hová akar utazni? — kérdezi, s én némi habozás után kitérően válaszolok: Messze, nagyon messze ... — Mégis, hova? Hátha tudok segíteni! Ismerem a megyét... Ez elöl már nem lehet kitérni. Némi szégyenkezéssel mondom: Görögországba. A férfi hangjában érzem a csalódottságot, a visszavonulást, és még valamit, amit nehéz megfogalmazni: — Akkor nem tudok segíteni ... — mondja a korábbinál jóval halkabban. összecsukom az atlaszt, és úgy dobom be a tás kámba, hogy kemény fede lének sarka felhasad. Pedig ismerősöm azzal adta kölcsön, hogy nagyon vigyázzak rá... B. J. Természetvédelem, oh! Vámosmikolán és Tésán az elmúlt hét végén, ahol két- három ember összejött, egy témáról beszéltek, arról, hogy betöltik az Ipoly holt ágát, ahol még nem is olyan régen, a folyó rendezése előtt a té- saiak kijelölt szabad strandja volt. A közelmúltban rendezték a folyót, s a falu alatt húzódó szép kanyarulatot levágták, festői környezetben holt ággá alakult, ez az Ipoly-szakasz. A horgászok szerint valóságos paradicsoma a halaknak. S mivel egy közeli forrásból rendszeresen friss víz utánpótlást kapott, a távolabbi jövőben sem kellett tartani el- posványosodásától. Az elmúlt héten azonban ide is elértek a hatalmas gépek, s a folyó vtóébé azótá'is földet töltenek. A menekülő halakat kézzel fogták ki az emberek. Ki azért, hogy hazavigye és megegye, ki azért (s ilyenek is voltak sokan a hétvégi tésai telepesek között) —, hogy vödörbe téve átszállítsa az új folyómederbe. A nagy munkának áldozatul esnek a fák, a gép „szíve” nem fáj, vezetői teszik a dolgukat, amire utasítást kaptak. Fájni, keseregni csak az ember szíve tud. Azon, hogy meglevő értékeinket milyen értelmetlenül pusztítjuk el. Különösen, ha ezeket a tényeket összevetik a szomszédos község Nagybörzsöny szárnyaló terveivel, ahol tetemes összegért. az ottlakók áldozatkészségére számítva ezután akarnak halastavat létesíteni... Hátha még nem késő!? Így gondolta felvételünk szerzője. Novotny Antal tanár úr is, amikor eljuttatta hozzánk ezt a két képet. A jelenlegi állapotot mutatja, a holt ág alsó szakaszát, ahová még nem értek el a gépek, és ami még megmenthető lenne. B. H. A jó állás pénzbe kerül! L assan kezdjük elfogadni igazságnak azt a sokszor tapasztalható tényt, hogy minden eladó. Csak akkor rökönyödünk meg, ha a „minden” fogalmába addig bele nem illő dolgok cserélnek gazdát a kereskedelem szabályai szerint. Első hallásra abszurdnak tűnik, de tény, többen jártak úgy, hogy állást kínáltak nekik megvételre. Állami állásokról van szó, nem ám jól menő butik, vagy kisipari műhely, esetleg iángossütőbódé kínálja a munkalehetőséget, 8 vele a meggazdagodás reményét. Ha így lenne, könnyebben le tudnánk nyelni, hiszen a vendéglátóipari helyiségek vagy más üzletek szerződésbe adása megszokott gyakorlat, melynek szabályai szerint a vállalkozó magas összeget fizet. Magáért a munka lehetőségéért jár a pénz, ami végső soron az épületben és annak berendezéseiben, felszereltségében tárgyiasul. Hogy lehet eladni egy állami állást? Hogy lehel büntetlenül lehetősége valakinek arra, hogy mondjuk nyugdíj előtt egy évvel keresni kezdje az utódját saját helyére a zöldségespult mögé ilyen módon ? Szabott árakat kínálva, egy ilyen zöldséges! például 130 ezer forint. Hozzá kell tenni: Budapesten fordult elő az eset. Hol mindenhol még, nem tudni. Mivel azok, akiknek felajánlják, rendszerint el is fogadják, tehát nem nagyon tudódhat ki. Mégis előfordul, hogy valaki értetlenül áll a dolog előtt, vagy egyszerűen nincs annyija, s elpanaszolja Talán nem hoztam volna szóba a témát, ha csak erről tudnék. Egyedinek, nem jellemzőnek mondhatnánk. Egy újabb ajánlat azonban megdöbbentett, megvételre kínáltak, persze nem nyíltan, orvosi állást, kórházban. Pontosítsunk, nem is ajánlották, csupán a jelentkezőt kész tény elé állították: 50 ezer forintba kerül neki. ha valóban ott akar maradni... Ezek után talán már nem csodálkozunk annyira, sőt talán a hiánygazdálkodás természetes velejárójaként tartjuk számon, ha például valamely szolgáltatóvállalat a munkájához szükséges eszközöket, teszem azt, egy szerviz a pótalkatrészeket csúszópénzért kapja meg. Itt nem tudom, vannak-e szabott árak, vagy azé az áru, aki többet fizet, mindenesetre akinek eljárna a szája, vagy megpróbálná önerejéből felfedni ezeket a visszaéléseket, megnézhetné magát. Nem jutna hozzá a létszükségletű dolgokhoz, tehát akár be is zárhatná. A kuncsaft máshoz járna, nyilván ahhoz, aki ki tudja cserélni, amit ki kell. öt, vagyis mindany- nyiunkat, akik a pult innenső oldalán állunk, elsősorban az érdekel, hogy működjön az autónk, mosson a mosógépünk és nézhessük a televíziót. Esetleg feltehessünk egy lemezt, valami nyugtató, elringató zenével, ami a saját tökéletes világába ragad magával. úgysem tehetünk mást Vagy talán mégis? Dudás Zoltán ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)
