Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-27 / 150. szám

PEST MEG* 1987. JÚNIUS 27., SZOMBAT Színházi levf.t Életkép a dácsában Kicsit megké­sett ez a beszá­moló; előbb is szólhattam vol­na a Katona Jó­zsef Színház év­eidben utolsó bemutatójáról. A mű, amelyet a kaposvári színház rendezője, Ascher Ta­más állított színre (a múlt év­ad nagy sikerelőadását, Cse­hov Három nővérét is ő reh- dezte itt), jóval a híre ér- kezte után került el hozzánk. A színház már régebben sze­rette volna színre vinni, de különböző okok miatt a szán­dékuk nem valósulhatott meg. Hogy így történt, az, a darab sorsát ismerve nem is meg­lepő. Ennek a színműnek ne­hezen nyílott meg a színpad ott is, ahol íródott: Moszkvá­ban. A szerző, Ljudmila Petru­sevszkaja, annak az új drá­maíró nemzedéknek a tagja, amelyet a szovjet irodalom- kritika a posztvampilovi jel­zővel szokott illetni. Utalás ez a fia-talon, tragikus körülmé­nyek között elhunyt Vampi- lovra, akinek darabjai a 60- as évek végén, s a 70-es évek legelején megváltoztattak va­lamit a szovjet drámairoda­lomban. Vampilov hősei vidé­ki kisvárosokban élteik, néha az isten háta mögött, és nem voltak ettől boldogok. Nem találták a helyüket, nem élték úgy az életüket, ahogy élniük kellett volna, megkeseredett, félrecsúszott sorsuk béklyói­ban vergődtek, és egziszten­ciájukban éppúgy bizonytala­nok voltak, mint erkölcseik­ben, szerelmeikben éppúgy reménytelenek, mint vágyaik­ban, terveikben. Hogy Vampi­lov ettől nem vált kedvenc gyermekévé az akkori hivata­los irodalompolitikának, az ezek után érthető. Pedig már Gogol megmondta: — Ne a tükröt szidd, ha a képed fer­de. Ezt a valóságfeltáró, a té­nyeket, az életet lakkozni nem óhajtó drámairodalmat aztán Vampilov után elég sokan kezdték művelni. Csak néhány név: Alekszandr Galin, Alek- szej Dudarev, Vlagyimir Arro, Szem jón Zlotyikor, Viktor Szlavkin, Lali Roszeba — és Petrusevszkaja. Tulajdonkép­pen azt is mondhatnánk: e nevek s még tucatnyi társuk munkásságának köszönhető, hogy a szovjet drámairodalom jóval korábban feltérképezte már azokat a gondokat, prob­lémákat, a társadalomnak, az egyén életének azokat a neu­ralgikus pontjait, amelyekről a gorbacsovi politikai irány­vonal kezdete előtt is tudtak az emberek, de a művészet különböző területei nem ad­tak (nem is nagyon adhattak) erről számot. Néhány mű — így Petrusevszkaja vagy Arro és Dudarev darabjai — nagy nehézségek árán, egy-egy szín­ház kemény küzdelmének eredményeként színre került, de a legellentétesebb vélemé­nyek fogadták őket. Egyik ol­dalon az elragadtatott elisme­rés, mely annak szólt, ho«v lehetne fogalmazni: a Katona József Színház Spiró György Csirkefej című drámája után természetes gesztussal és jo­gosan nyúlt ehhez a műhöz, hiszen a Három lány kékben majdnem ugyanarról szól és majdnem ugyanolyan közeg­ben is játszódik, mint a Csir­kefej. Természetesen mégis vannak alapvető különbségek. A szovjet darab roskadozó, öreg dácsája nem azonos a Csirkefej düledező józsefváro­si házával. A dácsa lakóinak konfliktusai nem olyan kiéle­zettek, s nem is torkollnak tragédiába, mint a Csirkefej hőseinek sorsa. És Petrusevsz­kaja három fiatalasszonya (mért a három lány már asz- szony, egy-egy gyerekkel, de ketten közülük elváltak) nem él olyan reménytelenül a lét peremén, mint Spirónál a Fiú, az Apa vagy az öregasszony. A dácsa három nőalakja in­kább Csehov Három nővéré­nek kései leszármazottja (akár levezethetnénk a családfáju­kat; a századelőn élt csehovi hősnők, a Prozorov-lányok utódaiként tekinthetnénk őket), Spiró hőseinek ősei kö­zött viszont inkább Gorkij Éj­jeli menedékhelyének alakjait találnánk. Petrusevszkaja dra­maturgiája csehovi: alig tör­ténik valami, de közben fel­tárulnak a sorsok, az emberi életek mélyére pillantunk, és mindennapok kis drámái kö­zepette rájövünk: hiába min­den, a nagy körforgásból nem lehet kiszállni, a pillanatnyi megnyugvás csak előkészület az új megpróbáltatásokra, és a kisember, a magános em­ber csak hurcolja a maga ke­resztjét. Petrusevszkaja figu­rái tulajdonképpen semmifé­le mélyebb konfliktust nem ■ élnek meg. A konfliktus itt az, hogy olyan szituációkban vergődnek, amelyekből nem lehet kibontakozni — és gyak­ran ők .maguk sem váraik,1.hagy ilyen helyzetekben vannak. Az írónő mintha azt monda­ná: íme, ez van, így éltek, ilyen kuszán, idegesen, kap­kodva, egymásra acsarkodva — de hát istenem, mit lehet tenni, ha a körülmények ilye­nek, ha a'szituációk foglyai vagyunk ? Sajátos Urai realizmus ez. talán líraibb is, mint ahogyan — kissé naturalista színekkel átszőve — Ascher Tamás szín­padra fogalmazza. A moszk­vai előadás a Komszomol Színházban (ők verekedtek évekig a darabért) csehovibb, halkabb, de épp e voltában szívszorítóbb volt — oro- szabb, ha szabad így monda­ni. A Katona József Színház­ban nem meglepő, ha ez egy kicsit másképp van, egy ke­veset mintha a Csirkefej felé tolódna el a megfogalmazás, hangvétel. Ami nem baj; a színház (minden valamireva­ló színház) mindig a maga célkitűzéseihez igazítja a da­rabot. S az áthallás ilt még további, hiszen a Három nő­vér három színésznője. Udva­ros Dorottya, Básti Juli és Takács István létező, súlyos konfliktusokról Szirtes Ági játssza Petru- szóltak a szerzők bátran úgy sevszkaja három lányát kék­vélve: a nyílt szó az egyetlen ben. Egy jó színházban ugyan­gyógyszer — a másik olda- is az ilyen összefüggésekre is Ion meg a merev elutasítás: ügyelni illik, hogy’ szabad ilyen sötét drá­mákat írni és előadni, micso­da megengedhetetlen borúlá­tás ez, minek a szennyest ki­teregetni, a művészet célja és íeladata a szép ábrázolása, de itt csupa rút dolgokról van izó — stb., stb. Egyszer majd biztosan meg­írja valaki vagy valakik en­nek a roppant izgalmas drá­ma- és színművészeti perió­dusnak a történetét. Nagyon tanulságos lesz, és nemcsak a szovjet olvasók számára. Mint ahogyan a Petrusevszkaja-da­rab, a most bemutatott Há­rom lány kékben is különö­sen tanulságos, lévén hogy épp az a színházunk játssza, amely az idei évad legtöbb vitát és legnagyobb visszhan­got kiváltott új magyar drá­máját is színre vitte. Ügy is Váci kínálat A középkortól napjainkig Vác városának igen élénk a zenei élete. Ezért nem meg­lepő, hogy a Madách Imre Művelődési Központ a közel­jövőben is rendez néhány ki­emelkedő előadást, méghozzá több helyszínen. Az ódon hangulatot árasz­tó műemléki környezet, a gö­rög templom ad otthont a Ré­gi zenei estek sorozatának, amelyben a legközelebbi két alkalommal a Kecskés együt­tes játszik. Az első részre már e hét végén, június 27-én sor kerül. A műsorban Kálti Márk XIV. századi művét, a magyarok történetéről szóló Képes krónikát, dolgozta fel a művészeti vezető, L. Kecskés András. Az ősi gyermek- és népdalok, regős- és gregorián­énekek mellett elhangzik az Ómagyar Mária-siralom és a Halotti beszéd, de középkori táncokban is gyönyörködhet­nek az érdeklődők. Közremű­ködik a Bakfark lanttrió, és megszólaltatják a tatai Kuny Domokos Múzeumban őrzött, ezeréves sámánsíp kópiáját is. A második részben, július 10-én a reneszánsz és barokk kor honi zeneköltészetét mu­tatják be Szenczi Molnár Al­bert. Balassi Bálint műveitől kezdve, ismert személyek le­velezésén át, egészen a török muzsikáig sokszínű, ma is ele­vennek ható módon. Színvonalasnak ígérkezik a Dieter Hosfeld vezényelte sch.malkalfleni vonószenekar két hangversenye is. Július 9-én a zeneiskolában, július 17-én pedig a művelődési köz­pont udvarán vendégszerepei­nek. A belépés ingyenes! A vácrátóti botanikuskert­ben rendezik a Magyar Rádió kamarazenekarának, a Con- centus Hungáriámnak, a prog­ramját, amelyet Purcell, Bach. Albinoni, Mozart, Rossini és Mendelssphn egy-egy műve képez, s meghívást kapott rá a nagyszerű trombitaművész, Geiger György is. Tisztelet a Mesternek Képzőművészeti életünk (a mester műveit bemutató nagy öregje, Barcsay Jenő, túl gyűjteményes múzeumban nyolcvanadik életévén is, al- köszöntötték öt barátai, tanít- kot. Csütörtökön Szentendrén, I ványai, tisztelői, abból az al­Dedikálás Zsúfolásig megtelt a Barcsay-gyűjtemcny belső udvara (Vimola Károly felvételei) Barcsay Jenő legújabb alkotá­sáról beszél. Mellette: Bihari József, a Pest Megyei Múzeu­mok Igazgatóságának igazgató­ja. . kálómból, hogy a kiállításon bemutatták Meditáció 1987 cí­mű falikárpitját, valamint a Kner Nyomda gondozásában megjelent, Tisztelet a Mester­nek című, a születésnapjára hozzá írott leveleket közlő, szép kiállítású, bibliof il, számo­zott kötetet. A meghatóan szép ünnepsé­gen ezernyi apróbb-nagyobb jelét adták a résztvevők a Kossuth-díjas művész iránt érzett tiszteletüknek, szerete- tüknek. A mester korából adó­dó fáradékonyságával, egész­ségi állapotával dacolva be­szélgetett, tréfálkozott, kö­szönte meg a jókívánságokat, az elismerő gratulációkat. Az eseményről szóló beszámolón­kat tegnapi lapunkban közöl­tük. Most néhány ellesett pil­lanattal szeretnénk még egy­szer fölidézni a csütörtökön történteket. KB*Raid IÓ FI GYE LŐ Az egészség világa — a vi­lág* egészsége. Magyarországon járt az Egészségügyi Világszer­Vakáció sajátos napköziben Makramé, erdészház és...? Szentendrén és környékén újszerű és hasznos lehetőség debütál az idén nyáron. A művelődési központ családi napközit hirdetett meg. Mit jelent az elnevezés? Olyan családok jelentkezését várják, akik saját csemetéik, unokáik mellett, hasonló szeretettel vállalják még maximum öt­hat gyermek foglalkoztatását, felügyeletét és napi egyszeri étkeztetését hétfőtől péntekig, 8-tól 16 óráig. Nemes kezde­ményezés, főleg ha azt néz­zük, nem jutnak különösebb anyagi haszonhoz, hiszen a személyenkénti heti 500 forint jószerivel csak a költségeket fedezi. Tehát azok vágjanak bele, akik kedvesen és meg­értéssel tudnak bánni a kis emberkékkel. Ezeket a csalá­dokat fel is keresik a szerve­zők, hogy pontos információ­kat tudjanak adni a szolgálta­tással élni kívánó szülőknek, akiknek alkalmanként megéri a 120 forintot gyerekeik biz­tonságos elhelyezése. Mint megtudtuk, eddig hat család jelentkezett, köztük egy erdészé, akinek a házában mini állatsereglet szórakoztat­hatja a lurkókat, egy anyuka pedig kézimunkázásra és a makramékészítés fortélyaiba avathatja be a — valószínű­leg — kislányokat. S még ki tudja, milyen lehetőségek nyílnak a július 6-i nyitányig? Továbbra is várják az érdek­lődőket, alkalmi szolgáltató­kat és igénylőket egyaránt. A családi napközi információs szolgálata a Pest Megyei Mű­velődési Központ és Könyv­tárban hétfőnként 16-tól 18 óráig áll rendelkezésre. Básti Juli és Törőcsik Mari a Katona József Színház Három lány kékben című előadásában Német nemzetiségi irodalmi tábor A Magyarországon élő né­met anyanyelvű írók és köl­tők X. irodalmi tábora pénte­ken megnyílt Harkányban. A Dráva Szálló konferencia- termében Lantos József, a Ba­ranya Megyei Tanács nemzeti­ségi bizottságának elnöke kö­szöntötte a vendégeket. A német nyelvű írók és köl­tők rendszeresen publikálnak a Neue Zeitungban és an­nak irodalmi mellékletében. A nemzetiségi szövetség rend­szeresen kiadja a Litteratische Rundbriefét, eddig öt irodal­mi körlevél jelent meg. Szín­padra alkalmas irodalmi mű­vek bemutatására vállalkozott a Deutsche Bühne, a Szek- szárdon működő német irodal­mi színpad is. vezet főigazgatója, dr. Hafdan T. Mahler, akinek az előadá­sából részleteket közvetítettek szerdán, későn este, a Kossuth adón. Az Eke Károly által szerkesztett műsorban arról hallhattunk, milyen lesz az ezredforduló orvosa és egye­temi oktatása. Hafdan profesz- szor ,— díszdoktorrá avatásá­nak alkalmából — átfogó ké­pet igyekezett adni a Föld la­kóinak eltérő egészségi álla­potáról. Felhívta figyelmünket arra, hogy milyen szakadék választja el a fejlett ipari országok lakóinak egészségét az elmaradottakétól. A halan­dóság, a várható élettartam, a betegségek elterjedése más azoknál, akik viszonylagosan kiegyensúlyozott társadalom­ban élnek. Az Egészséget mindenkinek 2000-re! jelszó mellett mindenképpen célként kell magunk elé kitűzni, hogy az eltérő fejlettségű országok gyermekei és öregjei, de közép­korú felnőttjei is, ne hat­ványozottan érezzék országuk fejletlenségének hatását Szó esett mindazokról a beteg­ségekről, amelyek a földön globális problémaként jelent­keznek. Mindenekelőtt a táp­lálkozási betegségek, majd a túlzásszindróma, azaz növekvő gyógyszer-, alkohol-, kábító­szerfogyasztás, a monoton, ide­gesítő munka és az AIDS-jár­vány, mind-mind komoly fel­adatok elé állítja az orvosokat és az egyetemi oktatást is. Sürgős szemléletváltozás kell azért, hogy a gyógyítás ne csak a testi egyensúlyt tartsa ['into nak, hanem törekedjen a betegek szellemi és lelki meg- állapodottságának elérésére is. Felmerül a kérdés — azt hi­szem mindannyiunkban —, hogy vajon képes-e az ember saját maga változtatni az élet­módján? Használ-e az orvosi jótanács, a divatdömping, a rábeszélés? Elég-e az akarat, avagy befolyásolhatja-e a sze­mélyiség a környezetét? Törvénykönyv. Kapás Irén riportja a jogi műsorok eseté­ben meghökkentően lírai cí­met kapott: Türelmes történet a hasadó mennyezetek házá­ról. A műsor alapproblémája, hogy a Legfelsőbb Bíróság két éve megszületett ítéletét nem hajtotta végre egy tervező­vállalat és az építők sem. Ho­gyan lehetséges, miként van mód nem végrehajtani egy ilyen magasszintű ítéletet? Dr. Sólyom László jogász ele­mezte az esetet. Tény, hogy a jog önmagában nem biztosítja a végrehajtást. A jogot ér­vényesíteni kell, harcolni kell a jog által biztosított érde­kek védelméért. Általában az emberek nem tartják olvasó­lámpájuk mellett a Btk-t, nem ez a kedvelt esti, elalvás előtti olvasmányuk. Ez nem is baj. Az viszont igen, hogy akkor sem tájékozódnak, ha konflik­tusuk adódik, akár a munka­helyen, akár a hétköznapi élet­ben. Sokszor szívességet kér­nek és sokan azt hiszik, szíves­séget tesznek, pedig egyszerű­en a jog érvényesítéséről, ér­vényesüléséről van csak szó. Változó távolság. Dr. Makara Gáborral, a Kísérleti Orvosi Kutató Intézet munkatársával és dr. Ruff Imre professzorral beszélgetett Fried Judit tudo­mányos életünk néhány idő­szerű kérdéséről. A tudomány finanszírozásának problémái régóta terítéken vannak. A ku­tatás viszonylagos önállóságá­nak törvényei szintén ismer­tek. Lehet, hogy a kutatásra fordítható pénzösszegeket nem lehet eleget sürgetni, mégis úgy gondolom, ha még sokáig csak ezt halljuk, teljesen közö­nyössé válunk a nagyon fon­tos probléma iránt. Még az előtt, mielőtt valóban tör­vények, rendeletek, intézkedé­sek születnének a régen és jól kijelölt célok megvalósítása érdekében. Jó lenne, ha végre záródna a kör és nyíltan ki­mondanák az illetékesek, mi várható az elkövetkezendő években. Csak Magyarországon szokás — az érdekütköztetés, egyeztetés helyett — azt a megoldást választani, hogy a panaszos fél a tömegkommu­nikációs eszközök segítségével elmondja bajait, az erre való válaszok pedig csak nagyon áttételesen — talán az újságo­kon keresztül? — sejthetők. Űjj friss

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents